Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1989-06-09 / 134. szám

fflÉPiAP 1989. JÚNIUS 9. A kilépés érvénytelen Nemcsak pártjogi eset! A Néplap utánajárt a pletykának, és megállapította: nem igaz, hogy Jászboldogházán a demokrata fórumosok verik az MSZMP tagjait Az alaptörténet valójában tizenkettő egy tucat. Tanulsá­ga persze annyiféle, ahány egy újságcikk olvasata. Vagy tán’ még annál is több ... Valaki a majálison (írhatnánk ma már juniálist, mert némely pletykák nem a rémhírek sebességével terjednek) alaposan felöntött a garatra. Emberünknek érőbb jó-, majd kötekedő kedve támadt, ahogy ez már lenni szokott. S ha már sokadalom, hát bele is kötött abba, aki útjába akadt. Tette, ameddig tehette. Megszelídítették, majd lecsönde­­sítették, a körzeti megbízott meg hazakísérte. Ennyi. Mon­dom, tizenkettő egy tucat. A párttitkár felöntött a garatra Emberünk egyébként tisz­tes családapa, dolgos, s fele­lősségteljes beosztásban kere­si maga. meg családja ke­nyerét. Bánja tettét, falube­lijei megsértését, stb. Igazá­ból e tekintetben odahaza szerencsére már rég elfelej­tették csínyét. Csakhogy szomjas torkú földink — nevezzük nevén: Berczeli József — a jászbol­­dogházi termelőszövetkezet pártalapszervezetének titká­ra. Egyszerűsítsünk: az otta­ni tsz párttitkára. Nahát, ez így már nagy szégyen! * * • Történt pedig, hogy a ko­rábbi majálisokat — úgy­mond hagyományosan, hisz nem volt más választás — a községi pártbizottság szervez­te, rendezte Boldogházán. Jelentkezett az idén társren­dezőnek a Magyar Demokra­ta Fórum frissen alakult he­lyi szervezete. Miért is ne? így szervezte, rendezte az idei boldogházi majálist: kö­zösen az iMSZMP és a Ma­gyar Demokrata Fórum. Ez pedig mintaszerű. És akkor megint: csakhogy! Csakhogy éppen a helyi A telefontársulásról a Nép­lapban csak apró hírben szá­moltunk be. A demokrata fóruimosok nem kevés mun­kát fektettek bele, de ma már látszik, megérte. Száz­­hatvanan jelentkeztek. Szerencsére a kétezer lako­sú település önálló. Állam­­igazgatásilag legalábbis. Az áfész Berényé. A haszon oda folyik. Egyrészt. Másrészt; az utóbbi két ötéves terv sem­milyen fejlődést nem hozott Berényből Boldogháza ellá­tására. Eszes János: — Mi meg­értjük az áfészt, hogy első­sorban a székhelyén fejleszt, de ők is értsék meg, hogy az itteni nyereség után ide nem forog vissza semmi. És mi, boldogháziak hosszú távon nem vállalhatunk áldozatot azért, hogy az itt képződött haszon másutt boldogítson! A tanácselnök helyesel. Erre is, meg a demokrata fó­­rumosok környezetvédelmi kezdeményezésére is. S a másik, a harmadik jó ötlet: piacgazdaság? Miért nem tartanak vásárokat Boldogházán? Persze, hogy Matók István vélekedése megnyugtat. (Egyébként MSZMP-tag, sőt a községi pártvezetőség tagja. Ámbár nemrégiben javasolta: ha a párt és az állam szétválasz­tásáról nemcsak a legmaga­sabb fórumokon beszélünk, talán nem volna érdektelen — éppen hivatalból — a pártvezetőségből kimarad­nia.) Azt mondja a tanácselnök, hogy neki nem azt kell néz­nie, ki kezdeményez a köz­ség boldogulása érdekében, hanem azt, hogy mit. És ha éppen az MDF helyi csoport­ja aktivizálja magát a legkü­lönfélébb ügyekben, hát ak­kor a falu választott vezető­jének velük is együtt kell gondolkodni, haladni. * * * ' Ez volt hát a mérleg egyik serpenyője. Pakoljunk a má­sikba is! Illően beielentke­­zem Bodor Józsefnél, a ter­melőszövetkezet honvédelmi társadalom — e különben mintaértékű — összejövete­lének legeslegvégén ott az a csúnya, nemkívánatos inci­dens a Demokrata Fórum sátra mellett. Merthogy — mi sem természetesebb? — büfé a Demokrata Fórum sátrában is működött. Azt sem lehet letagadni, hogy az italos Berczelit erő­vel kellett megfékezni. In­nen aztán a pletyka: „Jász­boldogházán a demokrata fó­­rumosok már verik a párt­­titkárokat.” Ez — amellett, hogy hamis — roppant kel­lemetlen mindkét fél számá­ra. A másik: „íme, így jár az a pártszervezet, amelyik a Demokrata Fórummal vállal­kozik közös rendezvényre.” Ebben meg ott a másik sandaság, ami a közmeg­egyezés — egyezkedés, ki­egyezés — ellen bíztat. * * * A tanácsházán a legna­gyobb egyetértésben dicséri a másikat Eszes János, a De­mokrata Fórum jászboldog­­házi szervezetének vezetője Matók János tanácselnökkel. lehetne! A kis haszon is ha­szon! A helypénz, a fuvar­­költség megspórolása stb. Hát még mi segíthetne? — Agrárcsoportunk tájé­kozódik — avat be Eszes Já­nos. És még tovább sorolja: — Fölmérjük a faluban a középületek kihasználtságát! Nem „elfoglalni”, egyszerűen tájékozódni akarunk. Hallgatok, alig győzök jegyzetelni! — Érdekes, hogy nálunk nemcsak az értelmiség poli­tizál. A Demokrata Fórum helyi- csoportjának tagjai a körzeti orvos, az állatorvos és három alkalmazott mel­lett munkások is. Nem, nem törekedtünk rá, egyszerűen így alakult. De közéleti fó­rumra hívjuk hamarosan a pedagógusokat is. Átnézzük az általános iskolai történe­lem- és földrajztankönyve­ket. Javasoljuk: a korábbi ideológiától mentesen, csak a tényekre támaszkodva, az igazat tanítsák. Ugyancsak javasoljuk: vizsgálják meg az orosz nyelv kizárólagossá­ga helyett más idegen nyel­vek oktatásának lehetőségét. és polgári védelmi ügyinté­zőjénél, Jászboldogháza köz­ségi párttitkáránál, minek utána meglepetés ér. A párt­titkár bejelenti az illetékes „felsőbb pártszervnél” az új­ságíró — az MSZMP megyei lapjának munkatársa — ér­kezését, és«^ témát, amiről a zsurnaliszta-.-vele értekezést folytatni kíván. Ha már fü­lembe jutott, ki nem hagy­hatom: — Kötelességének érezte, hogy Jászberénybe jelezze látogatásomat? — Teljesen természetes­nek tartom a jászberényi pártbizottság kérését: min­denkor jelezzük újságírók megjelenését a területünkön, nehogy félreérthetően nyilat­kozzunk ! És a községi párttitkár egyik kollégám nevét, cikkét — történetesen éppen a párt­rovat munkatársáét — emlí­ti, amely nem tetszett vala­kinek valahol. Ez az a pont. amikor a józan ész megáll. Persze, hogy azonnali választ kérek Rábold Gábortól, a megyei pártbizottság osztály­vezetőjétől, aki megnyugtat. — A megyei pártbizottság soha ilyet elő nem írt, vagy nem követelt, nem szorgal­mazott, nyíltan vagy burkol­tan ki nem kényszerítőit! Következik hát a másik kérdés Bodor Józsefhez Bol­dogházán : — Nem gondolja, hogy a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezete kezdemé­nyezéseivel mintegy „állva hagyta” az MSZMP-t a falu­ban? Nem, nem így vélekedik! Ellenben leszögezi: — A százharminc párttag és a kilenc tagú községi párt­­vezetőség jó szívvel fogadta a demokrata fórum megala­kulását, s rokonszenvvel fo­gadja minden kezdeménye­zését. — És dr. Kiss Imre MSZMP-tag távozását nem tartja veszteségnek? (A kör­zeti orvos huszonöt éves párttagság után választotta a közelmúltban a demokrata fórumot. Magyarázata vég­telenül egyszerű: úgy érzi, így többet-használhat!) Felsőbb pártszerv döntésére várva — Nem veszteség! — vá­laszolja Bodor József. — In­kább örülök, hogy megtalál­ta a helyét. Kétségtelenül nagy lexikai tudással rendel­kezik, metszőén éles a logi­kája, szóval kiváló entellek­­tüel. De azt nem vettem ész­re, hogy tömegek követik! * * * De térjünk vissza néhány mondat erejéig a majális es­téjére. Berczeli József már másnap szót váltott Bodor elvtárssal, s harmadnap párt­­fegyelmi vizsgálatot kért ma­ga ellen Jászberényben. — Miért Jászberényben? Miért nem helyben? — Azért, mert Berczeli elv­társ a városi pártbizottság tagja, tehát esetében a váro­si pártbizottság az illetékes testület. Berczeli József egy hét múltán összehívta alapszer­vezetét és bejelentette: kilép a pártból. öt is megkerestem: — Menekülni próbált? — Nem. Egyszerűen nem akarok gondot okozni a párt­nak! Bánom is, szégyellem is. * * * Emberileg Berczeli Józse­fet is megértem. Mégsem stimmel itt valami! Megin­dult a pártfegyelmi vizsgá­lat, de be nem fejeződhet, mert Berczeli már nem párt­tag? Hívjuk segítségül megint Rábold Gábort! — Berczeli,elvtárs kilépé­se érvénytelen a Szervezeti Szabályzat II. pontjának 6. alpontja szerint. Idézem: „A párttag — sa­ját elhatározásából, vagy az alapszervezet kezdeményezé­sére — a pártból kiléphet, ha az adott időpontban fegyel­mi eljárás nem folyik elle­ne.” Márpedig — folytatja a megyei pártbizottság titkár­ságvezetője —. Berczeli elv­társsal Jászberényben szó­ban közöltük, hogy a fegyel­mi eljárás megindult ellene! Már csak egv kérdésem marad Bodor Józsefhez: ér­tékelné saját maga. saját ama szemszögéből a helyze­tet, a történeteket. Nem teszi! — Majd a felsőbb párt­szerv döntése után foglalok állást! — ráz kezet, s nyilván a pokolba kíván. » * * Berczeli József ügyében a napokban hoz döntést á jász­berényi pártbizottság fegyel­mi bizottsága. Egri Sándor A demokrata fórum kezdeményez Ki, kit hagyott állva ? Nyílt, demokratikus, pluralista műsorpolitika Beszélgetés Agárdi Péterrel, a Magyar Rádió elnökhelyettesével — A tömegtájékoztatás egyik legfontosabb eszköze a rádió. Napjaink változó vi­lágában miként alakul a rá­dió szerkezete, műsorpoliti­kája? — Jelenleg a Magyar Rá­diónak három nemzeti prog­ramja van, a Kossuth, a Petőfi és a Bartók, ezen túlmenően működik a né­met és magyar nyelvű Da­nubius kereskedelmi adás, és mire ez az interjú megjele­nik. elindul a hasonló cél­zatú Calypso 873 Budapest is. A hazai rádiózásban a re­gionális adások is sokat fej­lődtek. Stúdiók működnek Debrecenben, Miskolcon, Győrben, Nyíregyházán. Pé­csett, Szegeden és Szolnokon. Az előrelépés ellenére jo­gos viták vannak a reggeli — Egyre többet hallani ar­ról, hogy önálló helyi, illet­ve országosan sugárzó kö­zösségi rádiók megjelenésé­vel is számolni lehet. Ho­gyan készül erre a verseny­­helyzetre a rádió? — A meglevő sajtótörvény, de még inkább ,a most ki­dolgozás alatt álló tájékoz­tatási törvény alapján az ilyen rádiók meglétével, ala­kulásával természetesen szá­molni kell. Városok, nagy­községek, egyetemi centru­mok, egyéb közösségek sa­ját anyagi erőforrásaik mér­tékében alapíthatnak rádió­kat. Ez kihívást, verseny­helyzetet, konkurenciát je­lent. de nem szabad tőle megijedni. A Magyar Rádió — ha kí­vánják — segítséget, szak­mai tanácsot ad ezek mű­szaki beindításához, „műsor­politika” üzemeltetéséhez, de nem akarja őket semmilyen módon uralni, irányítani s még kevésbé hosszú távon integrálni. Ilyen rádió működik már Veszprémben, megszületőben van Tatabányán. Állítólag szerveződik a budapesti ifjú­sági rádió, és néhány na­gyobb lakótelep is kísérle­teket folytat. — A rádió szervezeti fel­építése megfelel ezeknek a szélesedő feladatoknak, kor­szerűsítési terveknek? — Bármennyire nehéz egy­szavas ítéletet mondani: nem. Éppen ezért alapos vi­ták folynak a rádióban a fejlesztés lehetségés útjairól. A döntés során mérlegelni kell azt a társadalmi, po­litikai. gazdasági folyamatot, amelyben élünk, és amely végső soron a rádió műsor­politikájával szemben is egy­fajta kihívás. Ugyanakkor olyan belső reform kell, amely a gazdálkodás, a mű­sorstruktúra, a szervezet, a gyártás területeit szerves egységbe alakítja át, bizo­nyára nem fájdalommente­sen. de a lehetőség szerint humánusan, s biztosítva a helyi adásokkal. Ezek első­sorban az adott térség ak­tuális kérdéseivel foglalkoz­nak. és műsoraikat többnyi­re a Kossuth rádió ultra­rövid hullámhosszán is su­gározzák, így hétköznap reg­gelente — ahol vételi nehéz­ségek vannak a középhullá­mon — a hallgatók számára nincs tényleges választási le­hetőség. Sajnos, olyan mű­szaki korlátái vannak a ma­gyar rádiózásnak, hogy ezt a gondot rövid távon véglege­sen megoldani nem tudjuk. Így aztán nem a műsoridő növelése, hanem elsősorban a programok minőségének ja­vítása. az önálló arculatuk erősítése a cél, mind az or­szágos. mind pedig a regio­nális adásokban. — A Magyar Rádió mi­ként birkózik meg az egyre nagyobb költségekkel? — A korszerűsödő műsor­politikához korszerűbb gaz­dasági szemlélet is kell, mi­közben egyre szorítóbbak a költségvetés korlátái, főleg a Magyar Rádió iránt támasz­tott új és új társadalmi-po­litikai, kulturális igények miatt. Érvelünk tehát a par­lamenti pénzügyi támogatás növeléséért, ugyanakkor — házon belül — szó van bi­zonyos vállalkozói gondol­kodásmód térhódításáról is. Ezt tükrözi a már említett két kereskedelmi adás is. Műsoraink alapján lapokat indítottunk (Válasz-levelező­lap, 168 óra), könyvkiadással foglalkozunk, és hosszabb távon tervezzük saját felvé­telű hanglemezek, kazetták forgalmazását is. Alapvető feladatunknak természetesen a közszolgálati rádiózást, a nemzeti programokban a hi­teles tájékoztatást, a kul­turális értékközvetítést, a szolgáltatást tartjuk. Ehhez azonban fel kell tárnunk és mozgósítanunk kell belső szellemi és gazdasági tarta­lékainkat. folyamatos működőképessé­get is. — A „kihívás” a társadal­mi, politikai pluralizmusban, a nyíltságban, a demokra­tikus elemek szélesedésében jelentkezik? — Ha a rádió műsorpoli­tikájáról objektiven akarunk véleményt formálni. akkor meg kell állapítani, hogy az a korábbi időszakokban is — tehát az egypártrendszer di­rekt irányítású mechaniz­musában is — viszonylag széles nyilvánosságot igyeke­zett biztosítani a különböző társadalmi igényeknek, kul­turális értékeknek. Koráb­ban elsősorban azért bírál­tak bennünket igazságtala­nul. mert — úgymond — túl nagy nyilvánosságot biztosí­tottunk bizonyos „nem tá­mogatandó” nézeteknek. A gond ma talán az, hogy a pluralizmus jegyében igen sok érdekcsoport véleménye úgy kap hangot, hogy az MSZMP-t, a kormányt tá­mogató kiállásokra (ami nem azonos egy-egy vezető meg­szólaltatásával) olykor alig jut idő. A nemzeti rádió termé­szetesen nyilvánosságot kell, hogy biztosítson a kormány­nyal vitatkozó, akár éles ál­láspontoknak is. Ugyanak­kor felügyeletét a kormány gyakorolja, amelynek jogos az elvárása, hogy — miként Pozsgay Imre is hangsúlyoz­ta — saját programját is visszahallja a rádióban, s nemcsak konkrétan egy-egy műsorban egy-egy nyilatko­zat erejéig, hanem az egész műsorpolitíkában. E „kettős­ség” konfliktusokat is okoz, de nem összeegyeztethetet­len vagy megoldhatatlan feladat. Szakszerűen, hitelesen A politikai tájékoztatás, valamint az érdek- és véle­ménypluralizmus kifejezése is fontos, de csak egy fel­adat a sok közül. Az a szé­les körű szolgáltatás és szó­rakoztatás is meghatározó fontosságú, amely felöleli a mindennapi élet egészét, a Napközben című műsortól az Ötödik sebességig szól, s ben­ne van a helyi és az álta­lános informálás is. Hogy jelentősen fejlődött a mű­sorpolitikánk. akkor ez ép­pen ennek a „szolgáltatás” centrikusságnak köszönhető, melyből kiemelt figyelmet fordítunk a társadalom hát­rányos helyzetben levő, le­maradó, súlyos gondokkal küzdő rétegeire. A rádió műsoridejének csaknem ötvenöt-hatvan szá­zaléka zene. Nem lehet jo­gos például az olyan poli­tikai vagy intézményi cso­portigény, amely — a plura­lizmusra és az aktualitásra hivatkozva — ennek az aránynak a radikális csök­ken tését'irányozná elő. Azon persze lehet vitatkozni, hogy a különböző zenei műsorok belső arányai miként ala­kuljanak, s hogy miként korszerűsödjön a zenei is­meretterjesztés. A rádió műsorpolitikájá­ban a pluralizmust, a sok­színűséget, a demokratikus nyilvánosságot nem szabad a pártok, szervezetek, csopor­tok közötti politikai harcok megnyilatkozásaira szűkíte­ni. S főleg nem. len­ne jó az értékterem­tést a funkciók sokirá­nyú. kötelezettségeit, a rá­dió „alaphangját” ezekkel szétszabdaltatni. A rádió műsorainak a legszélesebb igényeket kell kielégítenie. A rádiósok számára az a műsorpolitika demokratikus és pluralista, amely való­ban sokszínű, szakszerű és hiteles, amely megtalálja tö­meges vagy réteghallgatósá­gát. s felelős hangjával be­folyásolja is az emberek is­mereteit, közérzetét, politi­kai kulturáltságát. (MTI — Press) Az MSZMP Veszprém Megyei Bizottsága — az országban az el­sők között — kez­deményezte a párt birtokában lévő egyes intézmé­nyeinek más irá­nyú hasznosítását. Ennek kapcsán szállodává alakí­tották át egykori oktatási igazgató­ságuk épületét. Az MSZMP mű­ködtetésében üze­melő, csendes kör­nyezetben lévő Jutás Hotel 43 szobájában 117 vendéget tudnak fogadni. (MTI fo­tó: Arany Gábor) A kihívástól nem kell megijedni Nyilvánosság konfliktusokkal

Next

/
Thumbnails
Contents