Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1989-06-09 / 134. szám

Néplap 1989. JÚNIUS 9. Hogy jegyzik a diplomát? Értelmiségiek a „mérlegen” Az utóbbi években sokat 'lehetett hallani a munkás­ság értékteremtő, társada­lomformáló szerepéről. Ar­ról, hogy leginkább az te­remt értéket, aki fizikai erőkifejtéssel végzi munká­ját, vagy közvetlenül irá­nyítja a termelést. Jószeré­vel minden mást csak ezt segítő tevékenységnek te­kintettünk. Ez a gondolat­­menet azt sugallta, — egy kis túlzással szólva —, hogy aki közvetlenül nem vesz részt a termelésben, az a társadalom eltartottja. Ez az okfejtés — még ha ilyen markánsan nem is fogalma­zódott meg — döntő hatás­sal volt az értelmiség szere­pének, munkájának megbe-Törökszentmiklós térsé­gében 1360 értelmiségi dol­gozik. Az aktív dolgozók összlétszámúhoz mért ará­nyuk jóval alacsonyabb az országos átlagnál. Ez az arány a felsőfokú képzettsé­get tekintve mindössze 5,5 százalék. Ugyanakkor több mint háromszáz vezető kö­zépfokú végzettséggel látja el feladatát. Nem a képzett­ségük, hanem a beosztásuk révén sorolják őket az ér­telmiségiek közé. Meglehe­tősen furcsa okfejtés ez, s A munkahelyeken általá­ban elégedettek az értelmi­ségiek teljesítményével. A statisztikai adatokat böngé­sző emberekben azonban felmerül a kétely: az igaz­gatók, az elnökök tudják-e, hogy milyen magasra kell állítani a mércét? A Török­­szén tmikl ásón és annak körzetében élő értelmiségi­ek közül ugyanis mindössze öt rendelkezik tudományos fokozattal, s alig nyolc szá­zalékuk beszél valamilyen fokon idegen nyelvet. Felső­fokú nyelvvizsgája csupán 1,54 százalékuknak van. Nem is érdemes feltenni ezek után a kérdést: hogyan kísérik figyelemmel szakte­rületük nemzetközi eredmé­nyeit, érdemes-e őket kül­földi tanulmányutakra kül­deni? No, nem mintha ez utóbbira nagyon tuszkolnák őket. Az utóbbi öt év során 8,8 százalékuknak — főleg agrár- és műszaki szakem­csülésére, pontosabban szól­va annak igen mérsékelt voltára. Még annak felisme­réséig sem jutottunk el, hogy a munkásoknak is el­sőrendű érdeke, hogy a leg­kiválóbbak tanítsák gyerme­keiket, a legjobb orvosok gyógyítsák őket, a legmaga­sabb képzettséggel rendel­kezők irányítsák, szervezzék a munkát. Ezeket a gondo­latokat a törökszentmiklósi városi pártbizottság ülésé­ről kölcsönöztem, s nemcsak azért, hogy valamiféle hely­színrajzot készítsek. Sokkal inkább azért, mert úgy vé­lem, a törökszentmiklósi ál­lapotok máshol is jellemző­ek. hatására gazdasági helyze­tünket tekintve csak követ­keztetni lehet. A városhoz tartozó községekben ará­nyuk még így is alig halad­ja meg a négy százalékot. Joggal állapítja meg a váro­si pártbizottság: „... a köz­ségek egy része, illetve in­tézménye, termelőüzeme az átlagosnál kedvezőtlenebb helyzetben van, ami meg­határozó módon befolyásol­ja az ott folyó munka ered­ményességét”. bereknek — nyílt módjuk arra, hogy külföldi tapaszta­latokat szerezzenek. A hu­mán értelmiségiek közül öt év alatt egyetlen egy képvi­selte a törökszentmiklósi színeket külföldi tanul­mányúton. Nesze neked, szé­les horizontú, európai kul­túra! Ehhez hozzátartozik még az is, hogy a humán értelmiség az összlétszám több mint ötven százalékát jelenti. Azt hiszem, ehhez nem kell különösebb kom­mentár. Annyi bizonyos: an­nak idején a céhlegények szélesebb körű ismeretekkel rendelkeztek Európáról, mint most egy törökszent­miklósi nevelő vagy közmű­velődési dolgozó. Igaz, a 'külföldi tapaszta­latszerzés mellett az is kel­lene, hogy a gazdasági kör­nyezet jobban ösztönözzön mondjuk a műszaki fejlesz­tésre. Ennek az ösztönzés­nek hiánya is tükröződik a városi pártbizottság megál­lapításában: „... a termék­­váltásban és a minőségjavu­lásban kiemelkedő eredmé­nyek nem születtek. A be­vezetett új termékek között kevés a stratégiai jelentősé­gű". Átlagon felüli teljesítmé­nyekre nem is ösztönzik va­lójában a város és körzete értelmiségét. Könnyű ezt a következtetést levonni, ha figyelembe vesszük, hogy a zömmel főiskolai képzettsé­gű óvónők havi átlagjöve­delme nem éri el a hatezer forintot, hogy sok elégedet­lenség forrása az általános iskolákban tanító tanárok kilencezer forint alatti fize­tése. Ennél nem sokkal több, mindössze 10 817 forint a középfokú oktatási intézmé­nyek tanárainak fizetése. A körzeti ápolónők jövedelme 7543 és 8900 forint között van. Néhány orvosé pedig csupán 7500 forint körüli összeget tesz ki. Ilyen kö­rülmények között értelmisé­gi módon élni, könyveket, folyóiratokat vásárolni, ön­képzésre vállalkozni szinte lehetetlen. Nem csoda, hogy az értelmiségiek többsége pluszmunkát vállal, hogy megélhetését biztosítsa. Közben meg azt várják tőlük, hogy Oktató-nevelő munkájuk közben legyen gondjuk a tehetséggondo­zásra, társadalmi megbíza­tásokat vállaljanak, a ter­melő munkában pedig ki­emelkedő eredményeket produkáljanak. Tegnap is késön... Sokat hallani mostanában a dél-koreai,' hong-kongi gazdasági felvirágzásról. S azzal együtt arról, hogy eze­ken a helyeken az új gyárt­mányok döntő része szellemi munka terméke. Nyilvánva­ló, hogy számunkra is ez a követendő út. A törökszent­miklósi városi pártbizottság ezt így fogalmazta meg: „Legfontosabb politikai feladatunknak azt a szem­léletformálást kell tekinte­nünk, amely az értékhordó, termelőerővé váló szellemi munka megbecsülését, elis­merését helyezi előtérbe.” Ha tegnap tettük volna ezt, akkor is késve csele­kedtünk volna! Simon Béla Beosztás alapján Hol a mérce? A főorvosok nem szavaztak bizalmat főigazgatójuknak Alkalmatlanság miatt mentették fel dr. Csépányi Attilát Mint arról lapunk tegnapi számában hírt adtunk, a megyei főorvos 1989. június 30-tól vezetői alkalmatlan­ság miatt fölmentette főigazgató főorvosi megbízatása alól dr. Csépányi Attilát, a megyei kórház főigazgató fő­orvosát. A felmentés előtt a megyei kórház főorvosi ka­ra szavazott a főigazgató alkalmasságáról. A részletekről és az indokokról kérdeztem dr. Molnár Imre megyei fő­orvost. __jj. — A titkos szavazáson a főorvosok kétharmada nem szavazott bizalmat főigazga­tójának, mindössze néhá­nyon voltak mellette. Ugyan­ez volt a véleménye az in­tézeti párt- és szakszerveze­ti bizottságnak is. — A szavazás előtt ön ismertette véleményét a fő­igazgató főorvos alkalmas­ságáról. — Amikor 1988. november elsején kineveztem. 11 pont­ból álló feladattervet hatá­roztam meg a számára. Az értékelhető feladatokat — egy-két kivétellel — nem hajtotta végre. — És hová számít az, hogy mind a három helyettese le­mondott? — A feladatterv első pont­jába. Abban ugyanis szere­pel. hogy erősítse meg az intézet vezetését. A kórház szűkebb vezetése önállóságá­nak biztosítása mellett tö­rekedjék a vezetési egység megteremtésére. A főigaz­gató-helyettesek lemondásá­val egyértelművé vált, hogy ez az fgény nem teljesült. — És mi az, aminek még nem tett eleget? — Nem készültek el ha­táridőig az intézményi sza­bályzatok. Sőt, a módosított határidőre se tudták jól el­készíteni. A szervezeti sza­bályzatot a jogszabály sze­rint a vezető beosztású dol­gozók bevonásával kell el­készíteni, itt pedig az első variációt még az igazgató­­helyettesek sem ismerték. A kórház bizalmitestületével megszavaztatta a saját pré­miumát. és ehhez nincs jog­köre. Az ő prémiumát ugyan­is a megyei tanács vb egész­ségügyi osztályának kell megállapítania. Egyébként a kórházban aránytalanságok voltak a prémium körül. Ügy tervezték, hogy a veze­tők húsz-huszonötszörösét kapják annak, ami a dol­gozóknak jár. — Mi volt még? — A feladattervben szere­pelt. hogy döntései során támaszkodjon jobban a főor­vosi kar véleményére, és teremtsen .nyílt, őszinte lég­kört, amelyben fenntartás nélkül kifejthetők az állás­pontok. Ez sem teljesült. November óta három főor­vosi értekezlet volt, egy igazgatói vizit, az osztályve­zetők nem kaptak egyértel­mű választ a problémáikra. A főorvosi értekezletekről egyébként hozzám nem ju­tott el jegyzőkönyv. Azt is feladatául jelöltem meg, hogy az anyagi elismerések legyenek összhangban a vég­zett munkával, hogy a szak­képzett munkaerőt megfelelő bérezéssel tartsa meg. Ezzel szemben a kórházban vi­szonylag magas a szakkép­zetlenek aránya, a szakkép­zettek elmennek. Ugyanak­kor olyan embereket is fog­lalkoztatnak nyugdíj mellett, akiknek nagyon magas a nyugdíjuk. így a kórházi munkáért kapott bérük egy részét elviszi az adó. Így te­hát az intézet adóba fize­tett ezreket a főállású szakembereket meg nem tudták megfizetni. A Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bi­zottság vizsgálta a Progresz­­szív betegellátás című könyv kiadásának körülményeit, amelyet dr. Csépányi Attila szerkesztett és adott ki. Bi­zonyított, hogy itt a szemé­lyes érdekeit helyezte elő­térbe. — ön hogyan reagál a KNEB vizsgálatára? — A KNEB megállapítá­saival kapcsolatban vizsgá­latot indítottam, amelynek lezárása után erről az ügy­ről is tájékoztatást adunk. Visszatérve a feladattervre, tegnapelőtti beterjesztésem lényege az volt, hogy a fő­igazgató főorvos nem teljesí­tette a meghatározott fel­adatokat. Ezután következett a főorvosok titkos szavazása. Június 30-tól főigazgató fő­orvosi munkaköréből fel­mentettem dr. Csépányi At­tilát. Intézkedési jogkörét addig is felfüggesztettem. — Akkor ki mo6t a kór­ház főigazgatója? — A megbízott főigazgató főorvosnak, dr. Kun Ákos­nak teljes intézkedési jog­köre van. — És ki lesz a kinevezett főigazgató főorvos a me­gyei kórházban? — A főorvosi kar nyílt szavazással úgy döntött, hogy maguk közül választa­nak főigazgató főorvost, aki nem függetlenített lesz. ha­nem osztálya vezetése mel­lett látja el a kórházvezetői teendőket. A választás előtt megkérdezzük a kórház dol­gozóit, hogy kit javasolnak. Aztán elbeszélgetek a jelöl­tekkel. hogy vállalnák-e a megbízást, hogyan látják a kórház helyzetét, és mi az elképzelésük arra vonatko­zóan, ha főigazgatók len­nének. Körülbelül augusz­tusban. szeptemberben vár­ható, hogy szavazásra kerül az ügy. Ha ennek nem lesz eredménye,, a főigazgató fő­orvosi állást meghirdetem. — Kik lesznek a helyet­tesek, hiszen dr. Csépányi mindhárom helyettese le­mondott? — A főigazgató-helyettese­ket az új főigazgató neve­zi ki. — Mi lesz dr. Csépányi Attilával? — Július 1-től átsoroljuk főorvosi munkakörbe. Hogy hol fog dolgozni, arról majd a megbízott főigazgató fő­orvossal és dr. Csépányi At­tilával történt megbeszélés után születik döntés. A volt főigazgató egyébként most betegállományban van. Paulina Éva Szebb, emberibb környezetért Tószeg— Tiszavárkony pályadija Kazincbarcikára volt hi­vatalos a hét elején Papp Ist­ván, Tószeg Nagyközségi Kö­zös Tanács elnöke. A Natu­ra Televízió által 1986-ban kiírt országos pályázat ered­ményhirdetését tartották ott, a környezetvédelmi világnap ünnepségein. A Szebb, em­beribb környezetért kiírt pá­lyázat A kategóriájában a település elnyerte az orszá­gos harmadik díjat, s az ez­zel járó 400 000 forint pénz­jutalmat. A pályázat díjnyertes tele­püléseiről a Natura Televí­zió e héten helyszíni felvéte­leket készít. Pénteken, tehát ma Tószegen, Tiszavárkony­­ban tévések, filmesek jár­nak, megörökítik a tószegi Kucorgót, a kerékpárutat, a csónaké zó tavat, valamint a várkonyi szép tiszai szabad­strandot és a népművészeti alkotótábort. Az országos pályázat díjá­ért három éven át szépítet­ték, fejlesztették lakóhelyü­ket a tószegi és tiszavárko­­nyi lakosok. Ehhez gratulált a tanácselnöknek a kazinc­barcikai ünnepségen a díjat átadó Maróthy László mi­niszter is. Madárlesen fényképezőgéppel A madár- és állatfotózás talán az egyik, ha nem a legnehezebb fotósfeladatok közé tartozik. Hálás téma, de sok időt és fáradtságot igényel. Órákat, napokat kell egyedül tölteni a lessátor­ban, és várni mikor lehet exponálni. No, persze költ­séges is. hiszen komoly gé­pet, teleobjektívet igényel. Egy-egy madárfotó-kiállí­­tás mögött rengeteg munka van. így van ez Varga Jó­zsefnél is, aki a Jászkiséri Művelődési Házban 31 feke­te-fehér képpel mutatkozott be. A fiatal fotós 1978-ban ba­rátai révén került kapcso­latba a fotózással és a ter­mészettel. Noha gyermekko­rát Tiszasülyön töltötte, amely madárparadicsom volt és ma is az, hiszen ott a Tisza, halastavak és rizs­földek húzódnak határában. Autodidakta módon fejlesz­tette tudását, hiszen vidé­ken nem adatott meg, hogy szakmailag segítséget kap­jon. Nem is sikertelenül, hi­szen 1978 óta tagja a Ma­gyar Madártani Egyesület Szolnok Megyei Szervezeté­nek. 1983-ban II. díjat ka­pott egy diájával a megyei pályázaton. Három évvel ké­sőbb négydarabos diakollek­cióval első helyezést ért el az észak-alföldi fotópályáza­ton. Tagja a Jászkun Fotó-Fiókáit etető feketerigó (Varga József felvételei) Gulipánpár klubnak, könyvekben, újsá­gokban publikálja képeit. Eddig több mint háromezer színes és fekete-fehér koc­kát készített. A jelenlegi önálló kiállí­tásra tíz év munkája után vállalkozott. Képeinek 95 százaléka Jászkiséren és kör­nyékén készült. Nemcsak fo­tózza, ismeri is a madarak életét. Felszerelését nemrég egészítette ki Minolta gép­pel. egy 135-ös és egy 400-as teleobjektívvel. Nem öncé­lú nála a természet szere­­tete. A művelődési házban, ahoi márciustól dolgozik, madártani kört alakított a gyerekek számára. Az ér­deklődők a kiállítást június végéig tekinthetik meg. Tarpai Zoltán Varga József teljes felszere­lésben

Next

/
Thumbnails
Contents