Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1989-06-07 / 132. szám

Néplap

1989. JÚNIUS 7.

Az eddigieknél jobb színvonalú gép- és alkatrészellátást, az árak növekedésének (mérséklését eredményezheti a legnagyobb hazai mezőgazdasági termelőeszköz-kereskedelmi vállalat, az Agrotek szervezetének megreformálása. A vállalat vezetését erre a lépésre monopolhelyzetének elvesztése késztette.

Az Agrotek vezetése programot dolgozott ki, hogy egyszerűsítse, gyorsítsa a gépek, eszközök külföldi beszerzését. A vállalat az import mellett exportra is berendezkedik. így a mechanikus közvetítőből igazi kereskedelmi cégként lép fel a piacon.

Szorgalmasan fotózták a bűncselekményt

Abszolút bizonyítékot produkált az erőszakoskodó társaság

„Ilyen bugyuta bűnözőkkel még nem találkoztam” mondta a bíró

Az Agroteknél

Szervezeti korszerűsítés

A két koma sóváran szemlélte a kun város éttermi forgalmát, ámbár akárhogyan is pásztázták a terepet, a szemük minduntalan megakadt az egyik szomszéd asztalnál ülő hölgyön.

— Hűha, de klassz kis rántanivaló csirke! Mibe kerülhet vajon? — sóhajtotta a levegőbe az egyik néhány maligánfok közepette.

— Miibe, te dinka? — tette fel a nem éppen költői kérdést az idősebbik. — Annyiba, hogy szólok neki, oszt ideül. Ismerős ez pajtikám — nyugtatgatta a másik.

Nem telt el pipagyújtásnyi idő sem, és az ifjú szépség máris a férfiak asztalánál ült. Az emelkedett hangulat közepette az egyik felajánlotta: nincs otthon az aszszony, be kellett vonulnia pár napra a kórházba, így üres a lakás. Gyertek fel, te is Szöszi, és megstírolunk néhány szexfilmet! Ugrott a kompánia, mint akit bolha csípett, a lédi az elsők között iparkodott a vetítésre. Vagy túlságosan naív volt, vagy egyáltalán nem, de egy a lényeg: szűk negyedóra teltével már elmélyülten gusztálták a videót. Miért, miért nem, időközben a házigazdának valahogyan eszébe jutott a megismerés hármas kritériuma. Mivel az eleven szemlélet megtörtént, az elvont gondolkodással pillanatok alatt végeztek, így következett a gyakorlat. Igen ám, de rossznak tűnt az arány, hiszen időközben a szám 5:l-re módosult a srácok javára. Ez még oly módon is túlérő, hogy az egyik fiú eléggé lelombozódott állapotba került, így nem óhajtott részt venni a figurák ötletdús gyakorlásában.

A hírre a hölgy kezdetben kissé méltatlankodott, de csak addig, amíg régi honi szokás szerint elkezdődött az ankét: a szépség kapott

olyan két pofont, hogy íziben változtatott az álláspontján. Később a törvény előtt az erőszakoskodók valami

olyasmit is állítottak, hogy nagyon kapacitálni nem kellett, hiszen „jószántából”.jött fel, ámbár az is tény, ennyi deli legényről azért ő sem álmodott. Az egészből azután bírósági ügy lett, mert a művelet nem kimondottan önkéntes alapon bonyolódott. Eddig nincs sok rendkívüli az esetben, akadt már ehhez hasonló nem is egy, így az igazi szenzáció csak ezután következik.

Ugyanis aki éppen pihent, levett a polcról egy márkás fotómasinát, és kattogtatni kezdte. Mondván, hecc az egész, nincsen ebben egy deka film sem, ámbátor a valóság esetünkben is más lett, mint az előzetes állítás. Nagyon is akadt a gépben üres kocka, közel húsz, ráadásul színes, így a díszes társaság négy tagja is megörökíttetett akció közben. Mégpedig olyannyira profi módon, hogy a pillanatokat tanítani lehetne

az alakulandó szex-klubokban. A másodfokú tárgyaláson az egyik sok mindet átélt, tapasztalt bíró meg is jegyezte:

— Én már sok bűnözőt, megtévedt embert láttam: dacosakat, meg bűnbánókat, ravaszokat és szomorúkat, de ennyire bugyutákat még nem, akik saját disznóságaikat filmre veszik.

A bugyuták helyett mondhatott volna erőteljesebb minősítést, de nem tette, hiszen az ítélkezés nyelve az efféle jelzőket zárójelben sem használja. Ugyanis harmincéves praxisa során sem látott olyan archívumot, amelyet az ügy szereplői produkáltak. Végül is adódott, akinek a „móka” 'hat és fél évbe került, de még az ötödrangú vádlott is negyvenegy néhány hónapig szorul börtönkosztra. Az ügy tanulsága kettős. Az egyik a fiúknak szól: az efféle tevékenység hasonló a téeszszervezésekhez: akkor

jó, ha önkéntes. De csoportosan, tömegben nem kimondottan leányálom. A leányról jut eszembe a másik: mégpedig az, hogy a másodfokú tárgyaláson már szinte védte volna a fiúkat, jobban mondva enyhíteni igyekezett a helyzetet. Hiába. Ugyanis helyette beszéltek a változatosabbnál változatosabb fotók. Akárhogyan is, esetünkben a „rántanivaló csirke” túlontúl drága lett.

D. Szabó Miklós

Tiszai hangulat (Fotó: T. K. L.)

A környezetvédelmi világnap alkalmából

lljabb „oázis” Mezőtúron

Újabb miniparkot avattak Mezőtúron, a Pétery Károly utcában a környezetvédelmi világnap alkalmából. A körzetben lakók lelkes munkája rövid idő alatt szemet gyönyörködtető oázissá varázsolta az addig kopár területet. Szabad idejüket és az anyagi áldozatot sem sajnálták környezetük szépítésére. Tevékenyen közreműködött a Költségvetési Üzem munkabrigádja is abban, hogy ebben a körzetben egy év leforgása alatt már a második kis park is megszületett.

Sötét ügy

Cirkuszi varázslat

(MTI fotó: Földi Imre)

8—10 emeletnyi koromsötét mélységgel kellett megküzdenie az egyik áprilisi délelőttön a szolnoki Molnár Anna út lakóinak, ha rászánták magukat, hogy otthonaikból elinduljanak bevásárolni, sétálni, ügyes-bajos dolgaikat intézni. Történt ugyanis, hogy a TITÁSZ karbantartási munkák miatt kikapcsolta az utcában az áramot. Bár erről a hirdetéseket idejében kifüggesztették, a lakóknak nemigen jutott eszébe, hogy a természetes világítással nem rendelkező lépcsőházak órákon át sötétbe borulhatnak.

így aztán amikor a kérdéses napon kiértem a Molnár Anna úti munkahelyemre, kis túlzással ostromállapot szerű hangulat fogadott. Előkerültek az élemlámpák, gyertyák. Volt aki öngyújtó fényénél próbálta lábával kitapogatni a lépcsőfokokat. A „felkészületlen” hazaérkezők tanácstalanul topogtak a lépcsőházak ajtaja előtt. Az egyik házfelügyelő gyertyákat osztogatva próbált segíteni a bajbajutottakon, a másik saját elemlámpájával kísérte le-fei a gondjaira bízott ház lakóit, alig állva a lábán a huszadik fordulón. Kismama ért szerencsésen földszintet karján riadtan bömbölő babájával. Valaki azt mesélte, hogy felért ugyan a lakása ajtajáig, de nem találta meg a kulcslyukat.

Nem tudom elképzelni, hogy ne legyen valamilyen biztonsági világítás az egyenként több száz embernek otthont adó épületek lépcsőházaiban.

— Van is, — mondja Deák Sándorné, a 6-os számú épület házfelügyelője — csak éppen egyik lépcsőházban sem működik.

— Nem szokták ezeket a berendezéseket ellenőrizni?

— De igen. A mi lépcsőházunkban tanácsi bérlakások vannak. Az IKV szakemberei két hete ellenőrizték a biztonsági világítást. Akkor jó volt, most nem működik. Ugyanez a helyzet a Gagarin Lakásszövetkezethez tartozó lakásokban is.

Egy-kettőre kiderül, hogy más utcák lakói sem voltak szerencsésebbek az elmúlt hetekben, a villamoshálózat karbantartásakor. Valaki tudni véli. hogy egy fiatalasszony a Rigó úton a lábát is eltörte, amikor elesett a

sötét lépcsőházban. (Utánaérdeklődtem, a hír igaz.)

A lépcsőházak biztonsági világítása tehát sehol sem működik megbízhatóan. Ebben egyetértünk a Széchenyi városrész épületeit üzemeltető két szervedet, az IKV és a Gagarin Lakásszövetkezet illetékeseivel, amikor az egyik „bűnös készülék” mellett beszélgetünk.

— Hiába tartjuk rendszeresen karban, ez a hazai gyártmányú vészvilágító rendszer sohasem üzemelt hibamentesen — mondja Deák Antal, a Lakásszövetkezet ügyvezető igazgatója. — Hiába rendelkezünk a szükséges tartalékalkiatrészekkel, hiába javítjuk folyamatosan, az üzembiztonsága minimális.

— Az akkumulátorok folyamatos feltöltését biztosító elektromos berendezés vezérlő panelje romlik el rendszeresen — teszi hozzá Petró László, az IKV részlegvezetője. — Egyébként ha előírás szerint működnének ezek a berendezések, akkor is csak egy órán á.t világítanák meg a lépcsőházakat. Feladatuk ugyanis az, hogy veszélyhelyzetben, például tűz esetén, a ház elhagyásának idejére biztosítsák a világítást. Tartós áramszünet során ez a rendszer nem alkalmas a lépcsőházak megvilágítására.

— Ezért is lenne jobb a hagyományos, robbanómotoros áramfejlesztők beállítása, — veszi vissza a szót Deák Antal — amelyek sokkal megbízhatóbbak, és tartós áramszünet esetén is biztosítani tudják a világítást. 20— 30 ezer forintból a hálózatok összekapcsolásával több lépcsőház gondja is megoldható lenne. Valószínűleg ezt az utat választjuk.

Az IKV ugyancsak a hagyományos áramfejlesztők beállítását tervezi. Reméljük mihamarabb megtalálják a biztonságos megoldást. Hisz nemcsak a lakásaikat csillagászati áron megvásárolni kényszerülő lakásszövetkezeti tagok, hanem a tanácsi lakások bérlőinek is jogos igénye, hogy ne kelljen lábukat törniük a koromsötét lépcsőházakban. Arra pedig jobb nem is gondolni, hogy a pánik esetén vészhelyzetben milyen tragédiát okozhatnának a jelenlegi hasznavehetetlen berendezések.

Vajda Jenő