Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-06 / 131. szám
1989. JUNIUS 6 Mit akar az MSZMP ? (Folytatás a 2. oldalról) falvak lakói váljanak a települések igazi gazdáivá, saját életterüket önállóan alakító és kormányzó autonóm közösségekké. Célunk: az önigazgató, autonóm, kultúrált és civilizált falu! A mezőgazdasági termelés jövedelmezőségét az utóbbi évtizedben csökkentették a fokozott költségvetési elvonások. Ugyancsak súlyosan érintette az, hogy a felhasznált ipari eszközök árai nagyobb mértékben növekedtek, mint a mezőgazdasági árak. Ez az élelmiszer-gazdaság helyzetének romlásához, az ágazat folyamatos leértékelődéséhez vezetett. Fontosnak tartjuk ezért, hogy az állami gazdaságpolitika törekedjen e helyzet megváltoztatására, mindenekelőtt az agrárolló nyílásának megállítására. Biztosítsa a mezőgazdaság és az élelmiszeripar termelőeirőinek megőrzését, teremtsen olyan feltételeket, hogy eredményes munkával növelni lehessen a vállalati és a személyes jövedelmeket. Az élelmiszer-gazdaság úgy illeszkedjen az általános gazdasági szabályozásba, hogy az árak, az adók. a támogatások és a hitelek együttesen teremtsenek a népgazdaság többi ágazatával azonos tőkemegtérülési esélyt. Ennek több feltétele van: — Olyan mezőgazdasági árpolitikát javasolunk, ami teret ad a piaci hatásoknak, ugyanakkor tompítja a szélsőséges áringadozásokat. Az agrártermelés sajátos piaci viszonyai miatt, az állami irányítás tájékoztató- és védőárak meghirdetésével, szükség esetén pedig beavatkozással segítse a piaci viszonyokhoz való alkalmazkodást. — Mivei a mezőgazdasági termelés jövedelmezősége csak hosszabb távon érheti el más népgazdasági ágazatokét, indokoltnak tartjuk, hogy az esélyegyenlőséget az állam adózási és hitelpolitikai eszközökkel is elősegítse. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy erre a külpiaci versenyképesség megőrzése céljából szükség van. Támogatjuk az agrárbankok hálózatának kiépítését. — Termékeinknek a nemzetközi piacokon más országok támogatott élelmiszergazdaságával kell versenyezniük, ezért nem tartjuk elfogadhatónak a támogatások megszüntetését. Hosszabb távon is javasoljuk a kedvezőtlen adottságú térségek termelőinek és egyes lassan megtérülő beruházásoknak •) támogatását. Ezek rendszerét azonban úgy célszerű továbbfejleszteni, hogy az teremtsen minden szektorban egyenlő esélyt, és ne egyoldalúan a termelés növelésére, hanem az ésszerűbb, jövedelmezőbb gazdálkodásra ösztönözzön. — Különösen nehéz a helyzet a kedvezőtlen adottságú szövetkezetekben és állami gazdaságokban. Többségük a gazdaságilag elmaradott térségekben működik, és körzetében szinte az egyetlen munkaalkalom. E térségek felzárkóztatása, a foglalkoztatás biztosítása az egész társadalom feladata, de ebben a mezőgazdaságnak továbbra is kiemelkedő a szerepe, amit indokolt elismerni és támogatni. A szabályozórendszer ajánlott módosításai javítják az élelmiszergazdasági termelés közgazdasági feltételeit. Ezeket a gazdálkodó szervezetek jobb munkával, piaci alkalmazkodással fordítsák a maguk javára. 9. A TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK SOKOLDALÚ HASZNOSÍTÁSÁT Mezőgazdaságunk akkor tud igazodni a piaci követelményekhez, ha hasznosítja a hazai és a külföldi tudományos eredményeket. Támogatjuk ezért a tudományos, műszaki fejlesztés meggyorsítását, a biotechnika, biotechnológia vívmányainak széles körű alkalmazását. Indokoltnak tartjuk, hogy a gazdaságok e célra fordítható saját erőforrásait állami eszközökkel is kiegészítsék. A technikai-technológiai fejlesztés alkalmazkodjon a nagyüzemek és a kisgazdaságok igényeihez. Vegye jobban figyelembe az egészség és a környezetvédelem követelményeit. A termelés fejlesztését a tudományos eredmények lapozzák meg, ezeket jól képzett, hozzáértő szakemberek tudják alkalmazni. Nélkülözhetetlennek tartjuk ezért a kutatás és a fejlesztés, valamint a szakoktatás feltételeinek javítást, a kutatás, az oktatás és a gyakorlat közös érdekeltségének megteremtését. A mezőgazdaság modernizációjához, alkalmazkodó képessége fokozásához elengedhetetlen az általános és szakmai műveltség, a munkakultúra színvonalának emelése, az alkotó és vállalkozókészség ösztönzése. Ezért a szakmunkásképzésben, a közép- és felsőfokú oktatásban teremtsék meg a gazdálkodás újszerű feladataira való felkészítés feltételeit. A megújulásban, a korszerű szemlélet alakításában döntő szerepe van a már eddig is elévülhetetlen érdemeket szerzett agrároktatásnak. 10. MEGBECSÜLT PARASZTSÁGOT, ALKOTÓ AGRARÉRTELMISÉGET A parasztok, a mezőgazdasági dolgozók — legyenek akár szövetkezeti tagok, egyéni gazdálkodók értelmiségi szakemberek, akár munkások alkalmazottak — az agrárpolitika megvalósításának letéteményesei. Agrárpolitikánkkal elsősorban az ő érdeküket és egyúttal az egész társadalom javát kívánjuk szolgálni. Ez az agrárpolitika tág teret nyit a2~'élelmiszergazdaságban a nagyobb és kisebb kolektívák, egyének vállalkozásai, kezdeményezései előtt. Ebben megtisztelő szereD vár az agrárértelmiségre, amely tudása, szemlélete révén nemcsak a termelés fejlesztésének, hanem a vidék szellemi életének is meghatározó, progresszív tényezője. Kérjük őket. hogy álljanak e folyamat élére, szakértelmükkel, az új lehetőségek megragadásával mozdítsák elő az élelmiszergazdaság alkalmazkodását a változó követelményekhez. * * * Az MSZMP szervezetei segítsék elő a megújulást, az önkormányzat és a demokratizmus kiteljesedését, ami utat nyit az új tehetséges vezetők, a kezdeményezések előtt. Csak így érhetjük el, hogy a gazdálkodás szabadsága, az öntevékenységgel párosuló érdekeltség és a hozzáértés megalapozza a parasztság és a vidéki lakosság boldogulását. A Központi Bizottság felkéri a Minisztertanácsot olyan munkaprogram elkészítésére, amely — a kormány gazdasági programjának részeként — a magyar agrárágazat nemzeti programjául szolgálhat. Néplap Húsz éve egy helyen „Tudtam mire vállalkozom” Elmondja: Lévai Julianna, a Szolnok Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat új igazgatója Egy régi mondás szerint az ember soha ne maradjon ott segédnek, ahol inas volt, mert segédkorában is könnyen inasnak nézik, s a műhelyt söpörtetik vele. Lehet, hogy van ebben valami igazság, de az élet gyakran rácáfol az efféle népi bölcsességekre. Legalábbis Lévai Julianna pályafutása ez alól mindenképpen kivétel. Állampolgári jogon Törvény a ki- és bevándorlásról és az útlevélről Rövidesen a Minisztertanács elé kerül, ezt követően pedig társadalmi vitára bocsátják a ki- és bevándorlásról, valamint az útlevélről szóló törvénytervezeteket, s azokat várhatóan nyár végi vagy ősz eleji ülésszakán tárgyalja meg az Országgyűlés — mondotta dr. Timoránszky Péter, az Igazságügyi Minisztérium alkotmányelőkészítő kodifikációs titkárságának munkatársa tegnap a sajtó képviselőinek. A ki- és bevándorlásról szóló törvénytervezet abból indul ki, hogy mindenki polgára az államnak, nem pedig alattvalója. Vannak jogok és kötelezettségek, amelyeket a magyar állam garantál, illetve polgárai tartoznak teljesíteni, és vannak olyan jogok, amelyek akkor is megilletik az embereket, ha az állam vonakodik elismerni. Ilyen a kivándorláshoz és hazatéréshez való jog, amely csak kivételesen, a törvényben meghatározott esetekben korlátozható. A készülő törvény éppen ezért semmilyen politikai korlátozást nem tartalmaz e jog gyakorlásával kapcsolatban. Az említett egyezségokmány alapján azonban az egyes országok alkalmazhatnak bizonyos korlátozásokat. Így például a készülő törvény tervezete szerint nem vándorolhat ki az, aki ellen eljárást folytatnak olyan bűncselekmény miatt, amely szabadságvesztéssel is büntethető. A törvény előkészítésekor felmerült, hogy korlátozni kellene olyan személyek kivándorlását. akik államtitok birtokában vannak. Ezzel kapcsolatban két megoldás képzelhető el: azok, akik ilyen munkakörben kívánnak elhelyezkedni, önként vállalnák, hogy csak bizonyos idő. például öt év elteltével vándorolhatnak ki. A másik megoldás az lehet, hogy esetenként, méltányossági alapon e személyek is megkaphatnák a hozzájárulást. A bevándorlás feltételei alapvetően nemzetközi kötelezettségeink szerint alakulnak. A Magyarországra bevándorolni szándékozók között azonban fokozott kedvezményben részesülnek a külföldön élő magyarok. A jelenlegi törvényerejű rendeletet felváltó új útlevéltörvény abból indul ki, hogy az útlevélhez való jog alapvető állampolgári jog. A tervek szerint az útlevél a világ összes országára öt évig lenne érvényes, s lejártakor a magyar külképviseleti hatóságoknál is min■den kötöttség nélkül meghosszabbítható. Beszélgetésünk kezdetén rögtön két időpontot említett: 1969. március 7-ét és 1989. április 1-jét. Az első dátum azt jelzi, hogy akkor került a Szolnok Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalathoz túraelszámolónak, a második pedig ugyanott igazgatói kinevezésének időpontja. A közben eltelt 20 esztendőben végigjárta a ranglétrát, dolgozott előadóként — munka mellett elvégezte a közgazdasági egyetemet, majd húsipari szakmérnöki diplomát szerzett — volt osztályvezető, főkönyvelő, gazdasági igazgatóhelyettes, áprilistól pedig a cég első embere. Az igazgatói irodán nem változtatott semmit, minden ugyanott van. mint korábban. — Lehel, hogy ez a régi irányvonal folytatását jelenti? — Amikor januárban beadtam a pályázatomat, tudtam, mire vállalkozom. Hisz itt korábban is mindig közösen határoztuk meg a feladatokat, gazdasági igazgatóhelyettesként nagyon jól láttam, hogy mi van a számok mögött, s hol mi történik. Elég furcsa lenne, ha gyökeresen megváltoztatnék mindent, hiszen a korábbi döntésekben én is részt vettem. — Akkor az ön esetében a régi mondást — miszerint új seprő jól seper — ki lehetne egészíteni azzal, hogy a régi meg tudja, 'hogy hol a szemét, vagyis, hogy melyik területeken szorít a cipő, hol vannak a gondok. — Pontosan így van. Nemrégiben egy ismerősömmel beszélgetve említettem meg neki: annak, hogy két évtizede a cégnél vagvok, vannak előnyei meg hátrányai is. Hát igen — mondta ő — előnye az, hogy ha bemegy hozzád egy munkatársad, akkor már előre tudod, hogy mit akar mondani, a hátránya pedig: ha bemegy hozzád egy munkatársad, akkor már előre tudod, hőgy mit akar mondani . Nagyon is igaza volt. — Mik voltak az első gondolatai, amikor elfoglalta az igazgatói széket? — Nagyon sokat töprengtem és töprengek, mert nem látom tisztán, hogy a gazdaságpolitika a jövőben milyen szerepet szán az agrárágazatnak, s ezen belül a húsiparnak. Ugyanis erről az ágazatról azt mondják, hogy támogatott, s most éppen a támogatások leépítése a cél, meg a sláger. De azt sem volna szabad elfelejteni, hogy arra a devizára, amit ez az ágazat termel, az országnak nagy szüksége van. Szóval ellentmondásos a helyzet, ami nálunk abban nyilvánul meg. hogy nem tudjuk százszázalékosan eldönteni. milyen irányba folytassuk fejlesztéseinket. Hisz az egyes nyilatkozatokból, de a tervekből is az derül ki, hogy változatlan szintű, élőállat- és élelmiszer-termelésre van szüksége az országnak, a közgazdasági szabályozók viszont ennek pont az ellenkezőjét, vagyis azt sugallják a mezőgazdasági nagyüzemeknek és a kistermelőknek, hogy csökkenteni kell a sertésállományt. Ez a jövedelmezőség megcsappanásában jelenik meg. A kistermelő a legjobb közgazdász, azonnal vált, vagy leáll. ha nem éri meg neki valamivel foglalkozni. Már most érződik, hogy a megyében apad az • állatállomány. elsősorban a kistermelői szektorban, de több mezőgazdasági üzemben is fontolgatják a sertésállomány felszámolását. — Emlékszem, egy korábbi beszélgetésünkre, amikor elmondta, hogy a vállalat éves kapacitása 420—430 ezer sertés levágását teszi lehetővé, s ugyanakkor tavaly csak 360 ezer került kés alá. A különbség az ön által említettek számlájára írható? — Nem egészen. De a válasz minél jobb megértéséhez kénytelen vagyok egy újabb ellentmondásra is rávilágítani. Az élelmiszeriparban — de gondolom, más területeken is — a feldolgozási fok növelésére ösztönzik a vállalatokat. Ez érthető is, mert nyilván annál értékesebb, drágább egy termék, minél több munka van benne. Ez normális piaci viszonyok között teljesen egyértelmű dolog. Csakhogy nálunk éppen az állami támogatások miatt a sok éves gyakorlat szerint az élőállat kivitele jövedelmezőbb volt, mint a magasabb feldolgozottságé termékek exportja. Ezért, ha mi jó eredményt akartunk elérni, akkor mérlegelni kellett, hogy milyen mértékben vágjunk és milyen mértékben exportáljunk élőállatokat. Tehát, válaszolva kérdésére: nem azért nem töltöttük ki a kapacitásunkat, mert kevés volt a sertés, hanem azért, mert jobban megérte az élő állatokat exportra vinni. — Elég furcsa, amit mond, hisz jó pár éve azt harsogja mindenki, hogy a világpiac nem az alapanyagokat, hanem a jól feldolgozott, szépen csomagolt termékeket fizeti meg. — Ez általában igaz is. A kérdés csupán az, hogy mi technikailag tudnánk-e biztosítani termékeink magasabb színvonalát. Erről nem vagyok meggyőződve, hisz nincsenek megfelelő gépek, berendezések, mondhatnám úgy is, hogy az előzőekben vázolt helyzet talán még kapóra is jött a húsiparnak. Nekünk az egyetemen azt tanították, hogy minél több munkát fektetünk egy adott termékbe, az annál jobban eladható. De itt. a szabályzók ennek mindig az ellenkezőjét bizonyították, s így a vállalatok nem érezték a kényszerét annak, hogy fejlesszenek, igaz, hogy nem is nagyon volt miből. Á gépesítettséget kellett volna növelni a technológiát kellett volna fejleszteni és nem a kapacitást. Márpedig nálunk pont az utóbbit növelték, aminek eredményeképpen Magyarországon az állami húsipar jelenleg évente körülbelül 7 millió sertést minden gond nélkül le tud vágni. De úgy néz ki, hogy ennyi nem kerül kés alá. És ahogy csökken az állomány, úgy alakulnak ki felesleges húsipari kapacitások szerte az országban, így vállalatunknál is. Ezért aztán nagyon gyorsan el kell döntenünk, hogy szinten tartsuk, vagy leépítsük-e kapacitásunkat. — Ha. netán több vállalat az utóbbi mellett dönt, és csökkenti termelését, akkor ez a lépés fölveti a belföldi ellátás kérdését is. — Attól nem kell félni, hogy nem lesz hús a boltokban, hisz az ország élőállat-termelésének nem kis hányadát — ez a mi esetünkben azt jelenti, hogy az összes árbevételünk 30 százaléka exportból jön össze ,— külpiacokon értékesítjük, vagyis arról van szó, hogy a belföldön feleslegessé vált mennyiséget eladjuk. Magyarországon 76 kg az egy főre eső húsfogyasztás, ugyanakkor a hústermelés — ugyancsak egy lakosra vetítve — majdnem a duplája, vagyis 146 kilogramm. Tehát egyelőre nincs olyan veszély, hogy a vásárló ne tudna mit venni, ha betér egy üzletbe* — Milyen elképzelései vannak a következő évekre? — Abban biztos vagyok, hogy a kapacitásunkat a jövőben sem fogjuk növelni. Viszont minden erőnkkel azon leszünk, hogy gépeket vásároljunk, s termékeink feldolgozottsági fokát növeljük. Ezt nemcsak az export miatt tesszük, hanem azért is. mert már a belföldi piacokon is túlkínálat mutatkozik, élesedik a verseny. Az életszínvonal csökkenése miatt az emberek kevesebbet költenek húsra, és megnőtt az olcsóbb termékek iránt a kereslet. Ugyanakkor egyes társadalmi rétegeknél megjelent az igény az előrecsomagolt termékek iránt. S így most már egymás között is versenyeznek a húsipari vállalatok, a regionális üzemek, s elöbb-utóbb a minőség és a választék, vagyis az dönti el a versenyt, hogy le tudunk-e mindent tenni az asztalra, amit a fogyasztó kíván. Erre törekszünk, s ez akár a vállalat hosszú .távú stratégiai elképzeléseként is fölfogható. Mindezek érdekében az idén 13 millió forintot fordítunk gépek vásárlására, s ebből megoldjuk a sonkagyártást, a pácolást. és javítjuk a csomagolást. Nagy Tibor Idén megkétszerezi tőkés exportját a Mezőgép törökszentmiklósi gyára. Az elmúlt évi 210 millióval szemben 1989- ben 420 millió forintos bevételt tervez. Felvételünkön az osztrák Bauer céggel közösen gyártott öntözőberendezés részegységének szerelése látható. Fotó: Mészáros 8. ESÉLYEGYENLÖSEGET A GAZDASÁGI SZABÁLYOZÁSBAN
