Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-06 / 131. szám
1989. JÚNIUS 6. 5. A MEGÚJULÓ GAZDASÁGBAN KORSZERŰ MEZŐGAZDASÁGOT n Magyar Szocialista Munkáspárt agrárpolitikai koncepciója _______________________________jj^ÉPLA — Az MSZMP programjának fontos, önálló része az agrárpolitika. Ebben kifejeződik a parasztság, a falu és az élelmiszer-gazdaság társadalmi, gazdasági jelentősége. Agrárpolitikánkat az 1957-toen elfogadott tézisek alapozták meg, amelyek abból indultak ki, hogy a párt szerezze meg a mezőgazdasági .termelők bizalmát a termelési biztonság megteremtéséivel, a termelés fejlesztését pedig helyezze az anyagi érdekeltségre. Ezek az elvek helyesnek bizonyultak. A mezőgazdaság, illetve az élelmiszer-termelés nemzetközileg elismert eredményeket ért el, a mezőgazdasági termelők jövedelme növekedett, a parasztság helyzete lényegesen változott. Mindez annak is köszönhető, hogy az MSZMP elkerülte a sztálini agrárpolitika legdurvább ideológiai és gyakorlati hibáit, s töibb kérdésben — jóllehet átmeneti kitérőkkel — helyesen alkalmazkodott a hazai sajátosságokhoz, utat engedett az alulról indult kezdeményezéseknek. A mezőgazdasági nagyüzemek megszervezése, számos ellentmondás ellenére, megnyitotta az utat a termelőerők gyors fejlődése előtt, és lehetővé tette, hogy fontos ágazatokban — elsősorban a gabonatermelésben és az állattenyésztésben — több évtizedes lemaradást hozzunk be. Ez megalapozta az élelmiszeripar fejlődését; a mezőgazdasági termékek korábban hagyományos feldolgozása mellett új élelmiszeripari ágazatok alakultak ki, s a főként kisüzemekben folyó feldolgozás ipari méretűvé terebélyesedett. Mindezt bőséges hazai élelmiszerellátást és rendszeres kiviteli többletet tett lehetővé. A gazdasági eredmények mellett történelmi jelentőségűnek tartjuk agrárpolitikánk társadalmi hatását, vagyis a parasztság társadalmi, anyagi és kulturális felemelkedését. A mezőgazdaság az elmúlt évtizedekben nemcsak a munkafeltételek, hanem a megélhetés tekintetében is versenyképessé vált a népgazdaság más ágazataival. Szólnunk kell azokról a hibákról, tévedésekről is, amelyek a fejlődést megnehezítették, több vonatkozásban helytelen irányba vitték. Tévesnek bizonyult az az ideológiai felfogás, amely a szövetkezeti tulajdont az államinál alacsonyabb rendűnek tekintette, majd az 1970-es években a nagyüzemek erőltetett összevonásával a gazdaságok méretének növelésére törekedett és időnként a háztáji termelés, illeve a nagyüzemek kiegészítő tevékenysége ellen hangolt. Hiba volt, hogy meggyengült a szövetkezetek szövetkezeti jellege, s egyre nagyobb teret kapott az állami beavatkozás. Formálissá vált a szövetkezeti demokrácia. A mezőgazdaságban is túlsúlyba kerültek azok a módszerek, amelyek mellőzték a kezdeményezőkészséget, a kockázatvállalást, az egyéni teljesítmények elismerését. Emiatt csökken a termelők érdekeltsége és tulajdonosi kötődése. A gazdasági szabályozás sok esetben nem teremtette meg a versenysemlegességet. Figyelmen kívül hagyta az agrárágazat és ezen belül a szövetkezetek sajátosságait, továbbá azt a különleges helyzetet, amit a protekcionista világpiac jelent. A termelés jövedelmezősége ezek miatt számottevően romlott, a mezőgazdasági nagyüzemek egyre szélesebb körében az egyszerű újratermelésre sincs elegendő pénz. Csökken a kistermelésből származó bevételek reálértéke is. Agrárfejlődésünket is kedvezőtlenül érintette az a területfejlesztésként meghirdetett politika, amely különösen a kisebb településeknek akozott hátrányokat. Elsorvasztotta önálló létüket, csökentette eltartó képességüket, indokolatlan elvándorlást eredményezett. A felhalmozódó gondok és a megújulás igénye egyaránt sürgetik új agrárpolitikánk kialakítását. A termelési viszonyok olyan továbbfejlesztését kívánjuk előmozdítani, amely utat nyit a termelők kezdeményezéseinek, erősíti gazdai kötődésüket, feléleszti az elmúlt évtizedekben háttérbe szorult hagyományos paraszti értékeket. Ez a mezőgazdasági termelők boldogulásának feltétele, s egész népünk, nemzetünk javát is szolgálja. Alkalmazkodnunk kell a piacgazdaságra való áttérés követelményeihez, az agrártermékek hazai és nemzetközi piacain kialakult helyzethez. Az ország gazdasági gondjainak következményei alól egyetlen ágazat sem mentesülhet, de az élelmiszergazdaságnak meg kell adni a lehetőséget ahhoz, hogy stabilizálhassa helyzetét, és egyben új fejlődési pályán indulhasson el. Ezért hirdetjük meg, hogy agrárpolitikájában mit akar az MSZMP? 1. VILÁGOS, MEGVALÓSÍTHATÓ CÉLOKAT Az agrárnépesség és benne a parasztság kapjon társadalmi esélyegyenlőséget: — képességeinek kibontakoztatására, — jövedelmének növelésére, — életkörülményeinek javítására, — a falusi körzetek felzárkózására, — a mezőgazdasági termelés és az élelmiszer-feldolgozás hatékony fejlesztésére. Azt akarjuk, hogy célszerűen hasznosuljanak az ország kedvező mezőgazdasági adottságai, a rendelkezésünkre álló jelentős anyagi és szellemi kapacitások, értékes termelési hagyományaink. Az élelmiszergazdaság feladatait ezért a következőkben látjuk: — Élelmiszerellátásunk legyen továbbra is kiegyensúlyozott, és ezt túlnyomórészt hazai termelésre alapozzuk. Javuljon a minőség és a választék, a termelés alkalmazkodjon a piaci viszonyokhoz, ■a kereslethez. A számunkra előnyös nemzetközi munka-A nemzet gyarapodásának legfőbb forrása a kezdeményezőkészség, a kockázatot is magában foglaló vállalkozói szellem. Olyan gazdaságitársadalmi környezetet akarunk, hogy a termelők maguk választhassák meg az adottságaiknak legjobban megfelelő termelési és érdekeltségi formákat. Szükségesnek tartjuk azoknak a jogi és pénzügyi kötöttségeknek az oldását, amelyek nehezítik a kezdeményezéseket, a vállalkozásokat. A gazdasági reformnak egyik kulcskérdése a tulajdonviszonyok fejlesztése. Különösen fontos ez a mezőgazdaságban, ahol a termelés eredményessége szorosan és hagyományosan kötődik a termelők tulajdonosi érdekeltségéhez. A magyar élelmiszergazdaság verseny képessége és hatékonysága csak változatos tulajdonformák működése mellett javítható. Ezért arra törekszünk, hogy éljen együtt a szövetkezeti közös, az állami, a magán- és a többféle vegyes tulajdon. megosztás keretében mindezt egészítse ki élelmiszerimport is, de ez ne veszélyeztesse a hazai termelés biztonságát. — Az országnak szüksége van az agrárgazdaság exporttöbbletére, ezért is kiemelt feladat termékeink nemzetközi versenyképességének javítása. — Az agrárpolitika segítse elő a vidék sokoldalú fejlesztését, járuljon hozzá a falvak és a városok ellátottságában meglévő különbségek csökkenéséhez. Ehhez a mezőgazdaság anyagi lehetőségei korlátozottak, ezért fontosnak tartjuk, hogy a fejlesztést a pénzügyi szabályozás is ösztönözze. — Szoros kapcsolat van a mezőgazdasági termelés és a természeti környezet egyensúlyának megőrzése között. Ezért a termelés és a fejlesztés során figyelembe kell venni a föld termőképességének megóvását és javítását. Társadalmi érdek az egészség- és környezetkímélő technológiák meghonosítása. A tulajdonviszonyok fejlesztéséhez meg kell változtatni a földtulajdoni, illetve a földhasználati viszonyokat. Vissza kell adni a földnek az évszázados becsületét, a vagyon legfontosabb részének, a jövedelem egyik fő forrásának kell tekinteni. Váljon ismét szorosabbá a mezőgazdasági termelők és a föld közötti kapcsolat. A szövetkezetek mezőgazdasági földterületének jelentős hányada közös tulajdonban van. Ezt a tényt realitásként kell elfogadni, és az érdekelt szövetkezetek tagságára bízni, hogy milyen formát választanak tulajdonosi érdekeltségük érvényesítésére. Egyszersmind nélkülözhetetlen a szövetkezetek közös használatában álló, de még egyéni tulajdont képező föld jogbiztonságának megerősítése. A termőföld védelme és célszerű hasznosítása mellett váljon lehetővé a mezőgazdasági földek adásvétele és bérbeadása, legyen a földnek értéke és ára. A szövetkezeti tulajdonban lévő területek értékesítéséről, hasznosításáról csak a kollektíva dönthessen. A tulajdonszerzés kötöttségeit pedig úgy old-Támogatjuk a szövetkezeti mozgalom megújulását. Ennek a mezőgazdaságban különös jelentősége van. Olyan rendszer fokozatos kialakítását ajánljuk, amelyben a nemzetközi szövetkezeti mozgalom másfél évszázados, jól bevált és a szocialista törekvéseknek megfelelő elvei-értékei érvényesülnek. Ilyenek: a szövetkezés szabadsága, a tagság igényeihez igazodó formagazdagság, a szövetkezeti demokrácia, az autonómia, a nyitott tagság, az önkéntesség, a személyes és vagyoni közreműködés, a tevékenység szerinti részesedés. a szolidaritás, a mozgalmi jelleg. Olyan társadalmi és gazdasági környezet szükséges, hogy a szövetkezetekben helyreálljon a tulajdon szövetkezeti jellege, a tagok gazdai kötődése. Érvényesüljön az az elv, hogy a gazdálkodás célja a tagok érdekeinek sokoldalú érvényesítése és szolgálata. Ezért támogatjuk, hogy a szövetkezetek szervezete és működése alkalmazkodjon adottságaikhoz. A szövetkezeti tagság joga legyen a tulajdonnal való rendelkezés, a vagyon működtetése, a racionáfis gazdálkodás a földdel, a tő-A mezőgazdaság fejlesztése támaszkodjon a megújuló és változatos formákat öltő szövetkezetekre, az állami gazdaságokra, az integrált kistermelésre és a magángazdaságokra. Meggyőződésünk, hogy a jól gépesíthető, kevés élőmunkát igénylő ágazatokban a nagyüzemi termelés marad a meghatározó, mert ez a hatékonyabb. Vannak viszont olyan ágazatok és adódhatnak olyan körülmények, amelyekben és amikor az egyéni, a családi vállalkozás, a kistermelés, a magángazdálkodás ígér jobb eredményt. Ezért az egyéni, a családi és a kisebb csoják fel, hogy azoké legyen a föld, akik hatékonyan hasznosítják. kebefektetés és a vállalkozás. Támogatjuk a vagyon feletti rendelkezés megszemélyesítését. A részesedés tükrözze a tagsági viszony tulajdonosi vállalkozói és dolgozói jellegének együttes érvényesülését. Egyetértünk a több célú, a többféle tevékenységet is vállaló szövetkezetek létrehozásával, amelyekben szervesen egyesülnek a termelői, a szolgáltatói, a kereskedelmi, a pénzügyi, a fogyasztói, a szociális és az egyéb funkciók s amelyek — ennek megfelelően — nemcsak mezőgazdasági tevékenységre vállalkoznak. Az átalakulást fokozatosan anyagi veszteségek és emberi megrázkódtatások nélkül, önfejlődéssel, a helyi adottságoknak megfelelően folyjon. Ezt az érdekeltekre kell bízni, nem szabad még e>»vszer elkövetni azt a hibát, hogy felülről elgondolt sémák alapján, kampányszerűen változzanak a gazdálkodás keretei. Szükséges az állami és egyéb külső beavatkozások lényeges korlátozása. Ellene vagyunk minden olyan beavatkozásnak, amely sérti a szövetkezetek önállóságát. portokba szerveződő vállalkozások kapjanak azonos esélyt a nagyüzemekkel. E vállalkozások jövője attól függ, hogyan tudnak a piaci igényekhez gyorsan, rugalmasan alkalmazkodni, a családi munkaerő és a családi megtakarítások mozgósításával versenyelőnyre szert tenni. A mezőgazdasági kistermelés és az egyéni termelés a nagyüzemek keretében szerveződő vállalkozásokkal együtt bővítheti a falusi foglalkoztatási lehetőségeket, a megélhetési forrásokat, javíthatja a vidéki lakosság életkörülményeit, élénkítheti e térségek gazdasági életét. Az élelmiszer-gazdaság illeszkedjen be a szocialista gazdaság olyan új modelljébe, amelyben a kereslet-kínálat ütköztetése, vagyis a piac válik átfogó gazdaságkoordináló erővé. Erre akkor lesz képes, ha egyre szorosabban összekapcsolódik a termelőeszközeit gyártó, termelését kiszolgáló, illetve a termékeit felhasználó és értékesítő ágazatokkal. Élelmiszer-termelésünk csak akkor lehet versenyképes, ha megfelelő az ipari termelőeszköz-gyártás, a kor követelményeihez igazodik az infrastrukturális háttér. Értékesítési lehetőségei is mind jobban függenek a belső és a külkereskedelmi szervezet működőképességétől, tevékenységének színvonalától. Ezért: — A hazai ipar figyelmébe ajánljuk, hogy termékeinek az élelmiszer-gazdaság hosszú távon is biztonságos felvevő piaca, részben pedig nyersanyagszállítója. Az ipar érdeke is, hogy gyártmányainak fejlesztésével és korrekt üzletpolitikájával jobban kielégítse a mezőgazdaság és az élelmiszeripar igényeit. Indokoltnak tartjuk, hogy a mezőgazdaságban folyó ipari, szolgáltató tevékenység legyen szerves része az ipar-, illetve a regionális fejlesztési politikának. A mezőgazdasági nagyüzemekben ugyanis a megtermelt nyersanyagok feldolgozása és értékesítése mellett az ipari tevékenységek és szolgáltatások a legjelentősebbek. — Szorosabb, a közös érdekeltségen és az egymásrautaltságon alapuló kapcsolatot tartunk szükségesnek a mezőgazdasági termelés és az élelmiszer-ipari feldolgozás között. Az élelmiszergazdaság szerkezetváltásának legnagyobb lehetőségei a feldolgozásban vannak. Ez egyben kényszer is, mert az élelmiszeripar technológiai, műszaki színvonalának elmaradása a mezőgazdasági termékek értékesítésének gátjává válhat. Az élelmiszeripari vállalatok számára biztosítani kell a gazdasági és a jogi önállóságot, hogy növekedhessen kockázatviselő és alkalmazkodó képességük. A legszükségesebb lépések közül kiemeljük azoknak az — A piacgazdaság építése, hatásainak kezelése az élelmiszergazdaság irányításában is új típusú államigazgatási feladatot ad. Szükségesnek tartjuk, hogy a kormányzati szervek munkája jobban egészítse ki egymást, legyen összehangoltabb. Az ágazati minisztérium ne foglalkozzon érdekképviseleti és operatív feladatokkal, tevékenységében erősödjön az országos szintű szakmai irányítás és a termelő szervezetek munkájának sokoldalú szolgálata. — Támogatjuk az agrárágazat érdekvédelmi és érdekegyeztető intézményrendszerének megújítását, új intézmények, például agrárszövetség kialakítását. 7. VIRÁGZÓ FALVAKAT A mezőgazdasági termelés meghatározó színtere a vidék, ezért az agrárpolitika szorosan összefonódik a falvak, községek lakóinak boldogulásával. Kiemelkedő fontosságúnak tartjuk a magyar népesség csaknem felét kitevő falusi, tanyai lakosság életfeltételeinek javítását, a városba áramlás túlzott mértékének csökkentését; ebben a mezőgazdasági üzemeknek, a fogyasztási szövetkezeteknek meghatározó szerepük van. Az erőforrások arányosabb területi elosztását, a hátrányos megkülönböztetések felszámolását szorgalakadályoknak a felszámolását, amelyek gátolják a tőkeáramlást és az eltérő tulajdonformák összekapcsolását. Fontosnak tartjuk továbbá a termelésre vonatkozó hierarchikus követelmények — mint például az ellátási felelősség, a megyei önellátási törekvések, a keretgazdálkodás, a piacfelosztás — megszüntetését. A piaci igényekhez való eredményesebb alkalmazkodás érdekében támogatjuk, hogy a vállalati önállóság és érdekeltség alapján önszerveződés révén bontakozzanak ki a mezőgazdasági, az élelmiszeripari és a kereskedelmi vállalatok közötti közös érdekeltség változatos formái: a szerződéses együttműködés, a vagyoni társulás különböző módozatai. Az élelmiszeriparban is kívánatos, hogy az állami vállalatok és a mezőgazdasági nagyüzemek mellett a fogyasztási és más szövetkezetek, valamint a kisiparosok feldolgozó tevékenysége is bővüljön. — Szükségesnek tartjuk az élelmiszerek forgalmazásának lényeges javítását. A termelőknek és a fogyasztóknak is az az érdekük, hogy a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a kereskedelem vállalatai, szövetkezetei között sokszínű szervezeti, érdekeltségi kapcsolat alakuljon ki. Az együttműködés a vállalati önállóság és a kölcsönös előnyök alapján bontakozzon ki, járuljon hozzá a monopolhelyzetek megszüntetéséhez, a piaci versenyhez. Különösen fontosnak tartjuk a vertikális kapcsolatok kiépítését az agrártermékek külkereskedelmében, ahol csak az eddiginél rugalmasabb, szabadabb szervezeti és forgalmazási rendszer vezethet új piacok feltárásához, az export gazdaságosságának javításához. — Az erdőgazdálkodás szervezetileg is szorosan kapcsolódik a mezőgazdasági termeléshez. A gazdálkodási kötöttségek oldásával várhatóan növekszik a mezőgazdasági termelésre nem alkalmas területek erdősítése. Fontosnak tartjuk az erdők „egészségének, termőképességének javítását; támogatjuk azokat a törekvéseket, amelyek szorgalmazzák a feldolgozottság növelését. Javasoljuk, hogy ezek alulról szerveződjenek, és minden csoportosulás vagy szervezet maga döntse el, milyen érdekképviseletnek akar tagja lenni. Olyan politikai intézményrendszert akarunk, amelyben a mezőgazdaság és az élelmiszeripar vállalatainak, szövetkezeteinek, a magánvállalkozóknak együttesen vagy külön létrehozott érdekképviselete másakkal egyenrangú partner. — Támogatjuk a piaci és más információk áramoltatására, a gazdálkodók kapcsolatainak szervezésére, az élelmiszer-gazdasági érdekek hatékony egyeztetésére Mezőgazdasági Kamara létrehozását. mázzuk. Különös figyelmet fordítunk a mezőgazdasági termelés szempontjából kedvezőtlen adottságú falvak gazdasági-társadalmi gondjainak megoldására. A falvak és a városok egyenrangúságát érvényesítő politikát képviselünk és támogatunk. Azt akarjuk, hogy a falvak nyerjék vissza politikai és gazdasági önállóságukat a modernizációba illeszkedve szülessenek újjá az évszázadok során kialakult értékeik. Kívánatosnak tartjuk a falusi turizmus feltételeinek megteremtését. A (Folytatás a 3. oldalon) 2. SOKSZÍNŰ TULAJDONFORMÁKAT, HATÉKONY TERMELÉST 4. SZABAD UTAT A VÁLLALKOZÁSOKNAK 3. VALÓDI DEMOKRÁCIÁT, TULAJDONOS TAGSÁGOT A SZÖVETKEZETEKBEN 6. HATÉKONY ÁLLAMI IRÁNYÍTÁST ÉS ÉRDEKKÉPVISELETET
