Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1989-06-05 / 130. szám

Tanácskozott a megyei partértekezlet gyesről szőkébb hazája párttagságának megosztott­ságát tette szóvá. Arrafelé is akadtak kételkedők, akik az elmúlt hét hónapot el­fecséreljek tartják. Igen sokan igényelték ezt a kis­sé megkésett pártértekezle­tet, ha másért nem, azért, ihogy végre gondjaikkal, mindennapi bajaikkal ér­demben foglalkozzanak a különböző szintű vezetők. Annál inkább, mivel a ko­rábbi évtizedekben nem vol­tak kíváncsiak a vélemé­nyükre. Hangsúlyozta: vi­déken manapság az alapve­tő politikai kérdés hovato­vább a megélhetés körül fo­rog: az emberek az MSZMP- től, az ország vezetőitől nem könyöradományt vagy ado­mányokat, hanem a becsüle­tes munkáért tisztességes béreket, megélhetést várnak. Éppen ezért, és az agrárjel­leg miatt is, kérik, alakuljon végre olyan mezőgazdasági szekció, amely a földdel foglalkozók valódi érdekeit képviselik. Dr. Csatai József Jász­apátiról kendőzetlenül val­lott arról, hogy ezekben az emberpróbáló időkben a számadást senki sem kerül­heti el. Sok idős párttag megkeseredett, sőt bűntu­datban él. Bár a korábbi hi­bás döntésekből őket telje­sen kirekesztették, mégis a hibás politika néma kiszol­gálóinak tartják őket. Rá­adásul a konzervatív címkét is többször rájuk ragaszt­ják, noha vallják: az új iránti készség régen sem volt és napjainkban sem életkor kérdése. Ugyanakkor hang­súlyozzák, hogy a jelenlegi illúzióvesztést a pártnak végre a tömegek számára vonzó szocializmusképpel kell feloldania. Igaz, a kép megvalósításához olyan ve­zetőkre van szükség, akiknek tettei és erkölcsi alapelvei összhangban állnak egymás­sal. Csatai József küldöttár­­sai nevében azt is javasolta, a XIV. kongresszuson kerül­jön szóba, hogy az MSZMP neve változzék meg, és le­gyen Magyar Szocialista Párt. Dr. Ferenczy József szol­noki küldött arra hívta fel (Folytatás a 2. oldalról) á jelenlévők figyelmét, hogy Szolnok megye felelős párt­­testülete a holnapért folytat szenvedélyes disputát. De tudjuk-e igazán, mit várnak azok, akik ide küldtek ben­nünket? Tudunk-e hinni ko­molyan az ügyben, mely ide parancsolt bennünket? Vál­hat-e belső meggyőződéssé bennünk a felismerés, hogy csak együtt munkálkodha­tunk — becsületes partneri kézfogást ajánlva mindenki­nek, aki őszintén és áldoza­tot is vállalva'akar tenni a demokratikus nemzeti meg­újulásért? Válhatunk-e sors­fordító időben országépítő politikai erővé? — osztotta meg kételyeit a pártértekez­let tagjaival. Ezt követően a Bibliából, Lukács evangéliumából a fa­rizeus és a vámszedő példá­zatát idézve mondta: — Talán furcsán hangzik a példázat ebben a körben, mégis komoly tanulsága van számunkra is. A szolgálatról és a szerénységről szól ugyanis, amely annyira ide­gen volt a párt korábbi ha­talompolitikai gyakorlatától. önkritikusan állapította meg, hogy a tökéletesség és társadalomfelettiség hamis kultuszát teremtettük meg, melynek glóriáját saját ma­gunk fontuk a fejünk fölé. — Túljuthatunk-e 40 év li­­dércnyomásos történelmén? Igérhetünk-e hittel és biza­lommal valódi megújulást, kibontakozást, demokráciát és szocializmust? — tette fel a kérdést, majd válaszképp folytatva mondta: igen, mert ennék az igennek nincs va­lós alternatívája. Igen, mert a baj elhárítása annak is kö­telessége, aki nem vétlen an­nak előidézésében. A gondolatsort folytatva szögezte le: ha igent mon­dunk, tudnunk kell, hogy ez soha többé nem lehet a teg­napi és tegnapelőtti típusú ígéret, mert — Ancsel Évát idézve — elvetélt itt nagyon sok ember, és elvetélt egy társadalom, s aki egyszer vi­selés volt, az már örökre tud valamit. — Kívánom — fejezte be hozzászólását —, hogy ez a tudás óvjon meg mindannyi­unkat a hamis tudat minden formájától, hogy ez a tudás az erkölcsi felelősség tudása is legyen. Évenkénti bizalmi szavazással Dr. Ferenczy Józseftől be­szédének végén — miután le­telt az öt perc — az értekez­let elnöke megvonta a szót, s csak a küldöttek döntése után fejezhette be mondan­dóját. Ezt követően indítvány hangzott el, mely szerint a tisztségviselésre jelöltek kap­janak tíz perc időt. Ez a ja­vaslat azonban a szavazás­kor nem kapott elég támo­gatást. Kozák Józsefné török­szentmiklósi küldött követ­kezett a hozzászólók sorában, aki elmondta, hogy az utóbbi egy-másfél évben elképesztő mértékben gyorsultak fel a társadalmi, politikai változá­sok. Hangoztatjuk az átala­kulás szükségességét, mind­ehhez azonban nincs világo­san megfogalmazott célunk, programunk; az események átcsapnak a fejünk fölött. — Még mindig nem tu­dunk a múlt nyűgétől meg­szabadulni, — hangoztatta —, az öncélú értekezletek pedig nem segítik az eligazodást. Sokat markolunk, de sok minden kicsorog a kezünk közül. Arra hívta föl a figyelmet, hogy ennek a pártértekezlet­nek adnia kell egy rövid tá­vú programot, de hosszú tá­vú iránymutatást is kell tar­talmaznia. Küldői vélemé­nyét tolmácsolva mondta: — Tisztázni kell a párt fe­lelősségét a kialakult hely­zetben ; kerüljenek feddhe­tetlen vezetők a párttestüle­tek élére, akiket a közösség akár évenkénti bizalmi sza­vazással erősíthet meg vagy hívhat vissza. A vezetők élő, napi kapcsolatot tartsanak a tömegekkel. A programról szólva azt emelte ki, hogy kerülje az óhajszintű általános megfo­galmazásokat. Kapjon na­gyabb szerepet a kis telepü­lések hátrányos helyzetének felszámolása, igazságosabb elosztáspolitikát és valós he­lyi önállóságot szorgalma­zott. Szólt a súlyosbodó szociá­lis feszültségekről is. Ki­emelte, hogy az amúgy is elégtelen szociálpolitika job­bára csak a fiatalokra és az időskorúakra fordít figyel­met, miközben a középkor­­osztály, melytől gondjaink megoldását remélhetjük, munkaerejének végleges megfeszítésére kényszerül. — Olyan programra van tehát most szükség, mely megállítja a süllyedést, ezál­tal keltve bizalmat, amelyre most nélkülözhetetlen szük­ségünk van. Kívánom — mondta —, hogy megválasz­tott politikai vezetés progra­munkkal hosszú távon is úr­rá tudjon lenni a gondokon. MDF az együttműködésről Az MDF szolnoki városi szervezete nevében Pintér László elnökhelyettes szó­lalt fel. — Felhívom a figyelmüket arra, hogy jóval kevesebb idő van hátra a következő országos pártfórumig, a kongresszusig, mint ameny­nyi eltelt az előző esemény, a ’88 májusi pártértekezlet óta. Ha most ez a pártérte­kezlet nem tud igazi reform­­programot kialakítani, és ezt követően a megye kommu­nistái nem tudják a párt­mozgalom tempóját fokozni, 4 rendkívüli kongresszus tű] fog lépni Önökön. Alikor pedig ismét kezdődhetnek az erőfeszítések a felzárkó­zásra, az igazodásra. Egy valódi reformprog­ramnak véleményem szerint feltétlenül tartalmaznia kell az MSZMP reformkörének eddigi tanácskozásain felme­rült sok fontos gondolatot, ja­vaslatot, törekvést. Három for­rást említek meg: a MSZMP budapesti reformkörei plat­formnyilatkozatát, amely megjelent a Népszabadság­ban, a reformkörök szegedi országos tanácskozásának anyagát, valamint a Szolnok megyei, illetve városi re­formkor eddigi tevékenysé­gét, szándékait rögzítő do­kumentumokat. hozzávéve még a dr. Király Ferenc nyílt levelében tett javasla­tokat. Ha mindezek szerve­sen, a megyére adaptálva be­épülnének a programba, és az MSZMP napi gyakorlatá­ban is tapasztalnánk a meg­újulás tényleges jeleit, az MDF — és feltehetően más alternatív szervezetek is — hajlandók lennének a konst­ruktív együttműködésre. Ezt követően a helyi nyil­vánosság kérdéséről szólva állapította meg: nélküle nincs helyi demokrácia, ezért javasolta, hogy a Szol­noki Rádió és a Városi Te­levízió ténylegesen is kerül­jön ki a párt irányítása alól. Ezek legyenek független in­tézmények a városi tanács társadalmi felügyelete alatt. A megyében egyetlen napi­lap jelenik meg. Jogosnak és erkölcsileg megalapozottnak tűnik: legyen ez a lap füg­getlen napilap, mint ezt dr. Király Ferenc tiszaföldvári képviselő, elkötelezett re­formkommunista is javasolta a megyei pártbizottsághoz intézett nyílt levelében. AZ ugyanis gazdasági képtelen­ség, hogy minden város és egyéb település hirtelen a semmiből önálló lapot indít­son. Az MDF képviselője java­solta; kerüljön be a prog­ramba, hogy az új megyei pártbizottság kezdeményezi a megyében eddig érvényben volt (pártfunkciókon kívüli) káderhatásköri lista nyilvá­nosságra hozását. Pintér László felszólalása élénk véleménynyilvánításra ösztönözte a résztvevőket, többen éltek az egyperces kiegészítés lehetőségével. Kovács Miklós visszautasí­totta az elhangzottak egy ré­szét, s a hangnemet kifogá­solva mondta, hogy aki ilyen stílusban beszél, az ha­sonló hibát követ el, mint amilyenekkel másokat vá­dol. Papp Lajos — akinek véleményét hangos tetszés­­nyilvánítás követte — arra hívta fel a figyelmet, hogy az elutasítás egyáltalán nem felel meg a reformszellem­nek, -szemléletnek; Pintér László mondandóját nem el­utasítani kell, hanem vitat­kozni vele. A partneri kap­csolat fontosságát ezt köve­tően többen is hangsúlyoz­ták. Szövetség a progresszív erűkkel Iváncsik Imre szolnoki küldött a felszólalási idő rö­vidsége miatt az általa kép­viselt szervezet, a Szolnok Megyei Szocialista Ifjúsági Szervezetek Szövetsége po­litikai programjának tézise­it tartalmazó lapot juttatott el a küldöttekhez még az ér­tekezlet első szünetében. A szövetség téziseiből kitűnik: célja a megye ifjúságában rejlő erők összefogása a tár­sadalom fejlesztése érdeké­ben. Az önkéntesség és a tel­jes autonómia elvén felépü­lő demokratikus ifjúsági szervezetet alakítanak ki, nyílt, demokratikus, vissza­éléstől mentes közéletet akarnak Szolnok megyében; szövetséget kötnek a megyé­ben működő progresszív erőkkel. A vallott értékek azonos­ságán, az érdekek, a célok egyenlőségén alapuló, egy­mást erősítő politikai szövet­séget kínálnak az MSZMP szervezeteinek és testületéi­nek. Hangsúlyozzák, hogy az MSZMP legyen reform­párt, amely az összeomlás elkerülése és a békés átme­net érdekében tudatosan is kezdeményezze, vállalja a változást, a változtatást. most lehet. Attól tartok, el­maradt volna az őszinte hangnem, amely most érzé­kelhető. Ne becsüljük hát le, ami október óta történt. Nyilvánvalóvá vált azóta — s ez a lényeg —, a párttag­ság politizáló többsége sza­kítani kíván a korábbi szer­vezeti gyakorlattal. A vál­tozáshoz fel kívánja hasz­nálni a tudományos és a nemzetközi tapasztalatokat egyaránt. A jelenlegi helyzetről megállapította, hogy a párt­nak nincs programja, veze­tése megosztott. — Én azonban ezt nem tragédiaként élem meg, mert látható, hogy a párt­ban megnőtt a gondolkodás mozgástere. Éljünk ezzel a lehetőséggel! Teremtsünk magunk számára olyan pár­tot, amelyben jól érezzük magunkat, amely felhagy az ígérgetésekkel, a hazugsá­gokkal és a történelem meg­hamisításával. Szomorú kon­zekvencia, amit én levontam magamnak. Ebben a párt­ban a dolgok eddig úgy mű­ködtek, hogy az éppen ha­talmon lévő csoport a saját érdekei szerint közölt té-Feszült figyelem a „nézőtéren” Iváncsik Imre nem alap­talanul kérte, hogy a tézi­seket tekintsék hozzászólása részeként, hiszen a későbbi­ekben is ennek szellemében fejtette ki gondolatait. — A szóbeli előterjesztés és a vita során többször is elhangzott, hogy jobb lett volna ősszel megtartani a pártértekezletet. Egyetértve a KB állásfoglalásával, azt tudom mondani, pártérte­kezletet ott és akkor kell tartani, ahol és amikor ez szükséges. Ügy vélem, hogy ősszel sem a program, sem a pártértekezlet nem lett volna olyan, mint amilyen nyékét vagy hallgatott el, és alkalmanként igényé szerint írta át a történelmet. Fiatal­ként azt kellett tapasztal­nom, ígérgetésünket rendre nem tartottuk be. Ebben a helyzetben az én megítélé­sem szerint arra van szük­ség, hogy döntsünk ma és holnap önállóan, belátásunk szerint minden kérdésben. Ez lehetőségünk, ránk van bízva, hogy felismerjük-e, mik a legfontosabb tenniva­lóink, tudunk-e olyan prog­ramot alkotni, amely már holnap biztosítja az elhatá­rozásunkat hitelesítő gyors cselekvést. . -A másfélórás ebédszünet után dr. Krasznai Géza, a Hazafias Népfront megyei elnöke — aki ekkor a ta­nácskozás levezető elnöki tisztét látta el — azzal a ja­vaslattal állt elő, hogy ki-ki fejezze ki elégedettségét vagy elégedetlenségét az ebéd minőségével kapcsolat­ban úgy is — mint nemrégi­ben az a HNF városi érte­kezletén történt —, hogy kü­lön erre a célra elhelyezett perselyekbe dobjon annyi pénzt, amennyit éppen gon­dol, az összegyűlt forintokat a nagycsaládosok egyesüle­tének ajánlják fel. Ezzel kapcsolatban Földi Dánielné, a Vöröskereszt megyei elnöke egyperces hozzászólásában megjegyez­te: — Nem szeretném a népfront ötletét ellopni, de a földszinten már található négy persely, s ha abban ösz­­szegyűlne valamennyi pénz, azt az idősek megsegítésére fordítanánk. Nem akarunk tavább másodrendű állampolgárok lenni Labancz Ignác, a tiszafü­redi küldöttcsoport tagja gusztustalannak tartotta ezt a felvetést, mert mint hang­súlyozta, a felszabadulás előtti időszakra emlékeztet, amikor a bárók meg a gró­fok alamizsnát juttattak a szegényeknek. Nem efölött kell vitát nyitni, nem erre kell szavazni, hanem olyan politikai programra, amely elősegítheti, hogy ilyen dol­gokra a jövőben ne kerüljön sor. Pintér László, a Magyar Demokrata Fórum képvisele­tében megjegyezte, hogy ha jó programot alakítanak ki, akkor is csak öt-tíz-tizenöt év múlva lehet ezt a kérdést levenni a napirendről. Ép­pen ezért az MDF terveiben az is szerepel, hogy ha szük­séges, akár szegénykonyhák felállítását is szorgalmazza. Ezután a pártértekezlet a tervezett program szerint folytatta munkáját, s Zachar Ferencnek, a jászladányi pártbizottság titkárának, a jászberényi küldöttcsoport tagjának hozzászólását hall­gatták meg a résztvevők. Mint az előadó hangsúlyozta, Jászladány párttagsága kez­detben nem volt egységes véleményen a pártértekezlet összehívását illetően, de az elmúlt hónapok eseményei meggyőzték, hogy szükség van erre a fórumra. S a párttagok bíznak abban, hogy a megyei pártértekez­let jó munkát végez, és olyan döntések születnek, amelyek miatt nem kell később sem szégyenkezni. A programtervezettel kap­csolatban pedig a hozzászóló annak a véleményének adott hangot, hogy az túl általá­nos, az abban foglaltak nem elég vonzók, nem elég szug­­gesztívek. Márpedig ha a po­litikai harcban — a válasz­tásokon — nyerni akarunk — folytatta —, akkor erre oda kell figyelnünk. Kétségkívül súlyos gondok nyomasztják a pártot a múlt hibái miatt. El kell dönteni például azt is, hogy a párt a jövőben milyen szerepet Szán a falunak és az ott élő embereknek. Nem akarunk tovább másodrendű állam­polgárok lenni — mondotta, biztosítani kell a falvak la­kóinak felemelkedését, hisz eddig csak a művelődés, a 'kultúra morzsái jutottak oda. így azon sem lehet cso­dálkozni, hogy elnéptelened­nek a falvaink, s ettől a pártértekezlettől egyebek között az ott élők elvi-politi­kai elismerését is várjuk. Szét beli választani a taktikai és stratégiai célokat A következő hozzászóló dr. Jernei Bálint, a Szolnoki Háziipari Szövetkezet elnöke három pontban foglalta össze mondandóját. Legelő­ször arról beszélt, hogy az elmúlt időszak hibáinak túl­hangsúlyozása gyengíti, szétszabdalja az erőket. A Vitatott kérdésekben ter­mészetesen véleményt kell mondani, de lehet-e néhány év előtti eseményeket, in­tézkedéseket mai mércével mérni? És akik ma ostoroz­zák a múlt hibáit, vajon hol voltak akkor? — tette fel a kérdést. Példaként említette a szolnoki lakásügyeket — ezen belül a Tabánban fo­lyó építkezéseket — hozzá­téve, hogy megdöbbentő az az energiapocsékolás, figye­lemelterelés, amely ebben az ügyben tapasztalható volt. Elmondta, hogy Szolnokon eddig 1200 állami lakást ér­tékesítettek rendkívüli ked­vezménnyel. Folyamatban van még 5—600 lakás eladá­sa,, de ebben nincsenek ben­ne a vállalati lakások. Ezek az eladások alapvetően tör­vényesek voltak. Sajnos ez­idáig még nem tudok róla, hangsúlyozta, hogy valami­lyen fórumon felvetették volna ezt a kérdést: hol vol­tak a jogszabályalkotók, jogalkalmazók, amikor a Magyar Népköztársaság Al­kotmányát sértő jogszabá­lyok, törvények születtek, s ezek gyakorlati megvalósu­lása éveken keresztül zavar­talan volt. Felhívta a figyel­met az Alkotmány 61-es pa­ragrafusára. Javasolta a pártértekezlet mondja ki, hogy a „lakáskérdést” a nem megfelelő töltények és jog­szabályok okozták. A párt­­értekezlet szorgalmazza a megyében folyamatban lévő állami lakásvásárlások lezá­rását még ebben az évben. A továbbiakban a prog­ramtervezettel kapcsolatban megjegyezte, hogy világosan szét kell választani a takti­kai és stratégiai célokat. A stratégia nem lehet más, mint az, hogy a párt a de­mokratikus szocialista társa­dalmat, vagyis a szabad emberek szabad társadal­mát építse tovább. Elűször belül rendet teremteni — A történelem folyamán eddig minden politikai párt — kezdte hozzászólását Tóth András, a kisújszállási párt­­bizottság első titkára — programjának érzékenysé­ge, hatékonysága révén be­folyásolta a társadalmat. — Ez viszont csak úgy való­sítható meg, ha a párt széles népi bázisra támaszkodik, és nem sajátítja ki a hatal­mat. Okulva a korábbi évek hibáiból, az MSZMP-nek is elsősorban magát kell alkal­massá tenni a vezetésre, s először belül kell rendet te­remteni ahhoz, hogy kifelé is megfelelően politizáljon. Módosítani kell a párt mű­ködését, ügyrendjét, munka­­módszerét, s az utasító, fel­adatkiosztó szerepet föl kell váltania a koordináló sze­repnek. Ha erre nem lesz itt döntés, akkor javasolni fogom, hogy a kisújszállási városi pártbizottság a to­vábbiakban ne a megyéhez, hanem közvetlenül a Köz­ponti Bizottsághoz tartozzon. Ezután a hozzászóló ar­ról beszélt, hogy erősíteni kell a lakóterületi pártmun­kát, hogy az ottani alap­szervezetek valóban politi­kai centrummá szerveződje­nek. Elvben ezzel mindenki egyetért, de a gyakorlatban nincsenek konkrét lépések, elsősorban azért, mert az elmúlt negyven évben úgy­szólván csak a munkahelye­ken folyt pártmunka. Ezt követően Tóth András­­né, a megyei pedagógus párt­­bizottság titkára egyperces hozzászólásában elmond ta: (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents