Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1989-06-05 / 130. szám

Tanácskozott a megyei pártértekezlet

BERECZ JÁNOS FELSZÓLALÁSA

Az eddigi modell már át sem alakítható

Berccz János az elnökségben

Berecz János felszólalása elején a tavaly májusi pártértekezletre emlékezett, majd hangsúlyozta a továbbiakban:

' — A forradalmak olykor tíz nap alatt megrengetik a világot, de az igazi fordulatot csak az őket követő, évekig, évtizedekig tartó tisztuló megújulás, az erőviszonyok átcsoportosítása, a konszolidáció hozza el. Ez mindenütt így történt. Ha a gárda, amely a fordulatot elindította, kibontakoztatta, nem tud folyamatosan megújulni, mert fél lábával a tegnapban van, s nem ismeri fel pontosan a politikai erők alakulását, tartósan nem maradhat fenn, elsöprik vagy a perifériára sodródik.

' Ezzel magunknak is számolnunk kell. Akár hiszi az ellenzék, akár nem, mi komolyan gondoljuk ezt a fordulatot, komolyan gondol; juk, hogy az eddigi modell semmiképpen sem menthető meg, most már át sem alakítható, gyökeresen másra van szükség. Fölülről építkezés helyett alulról kell építkezni, a centrumból történő irányítás helyett az önkormányzatra kell támaszkodni, mindez gyökeresen más felfogást jelent.

Hogyan kell végrehajtani egy ilyen fordulatot? — tette föl a kérdést ezután a Központi Bizottság titkára. — A vitáink tulajdonképpen e körül zajlanak. A hogyan kérdésében két alapvető szempont vezet bennünket.

Az egyik az, hogy ez az átmenet békésen, nagy konfliktusok nélkül menjen végbe. Nem konfliktusok nélkül, hiszen az lehetetlen, de a nagy társadalmi konfliktusok elkerülésével. Ez minden politikai erőnek érdeke, elsősorban pedig a nemzeté.

A másik dolog, hogy mi azt szeretnénk, pártunk maradjon a legerősebb párt a politikai porondon, kormányzó párt. Működjön össztársadalmi ellenőrzés alatt, az erősödő ellenzék kontrollja mellett, de maradjon a legerősebb.

Ezen a téren nem tettünk eleget, ebből a szempontból többet vesztettünk ebben az évben, mint amennyit más területeken nyertünk, mert a párttal magával nagyon keveset foglalkoztunk.

A káderhatáskörök átalakulásáról Berecz János a következőket mondta:

— Lemondunk arról a monopóliumunkról, hogy csak

(Folytatás a 3. oldalról)

noha egyetért a rövid, 60 másodperces reagálásokkal, de azok megtörik az értekezlet lendületét. Ezért javasolta, hogy óránként egyszer, csokorba szedve adjanak lehetőséget a vélemények kifejtésére. A pártértekezlet ezt a javaslatot elvetette.

Dr. Fenyvesi József, a

Szakszervezetek Szolnok Megyei Tanácsának vezető titkára hozzászólását így kezdte: — Számos szervezet, mozgalom — tisztelet a kivételnek — megengedheti magának, hogy más szervezetek koncepcióit, programjait csupán bírálja, de maga nem vállal semmit a bírálaton túl. A magyar szakszervezeti mozgalom —folytatta — minden szinten teljes erővel részt kíván venni a társadalmi, gazdasági feladatok, problémák megoldásában. Ezzel egyúttal a

Gazdasági problémáink megoldásában — mondta többek között Nagy László,

mi állíthatunk jelölteket fontos posztokra. De mutassanak nekem egy olyan politikai erőt, amely nem akar beleszólni a személyi kérdések eldöntésébe! Mi is akarunk jelölteket állítani, s dolgozunk, tevékenykedünk értük, hogy megválasszák őket, s bizonyíthassák rátermettségüket.

Gazdasági kérdésekre áttérve, a Központi Bizottság titkára azzal kezdte, hogy legnagyobb bajunk gazdaságunk szinte kezelhetetlen állapota, amely állandóan terheli döntéseinket.

— Menni egy reformgazdálkodás útján, ugyanakkor kezelni a gazdaság bajait, ezért nem irigylem a kormányzatot — mondta Berecz János, majd hozzátette: — Most már jól beszélő kormányunk van, még ha néha össze-vissza intézkedik is, de hiszek benne, hogy jól intézkedő kormányunk is lesz, amely menedzseli és nem irányítja a gazdaságot. 1 Valóban reformokra van szükség, de a reform nem cél, hanem eszköz legyen. A reformnak nálunk gyökeres fordulatnak kell lennie, az a reformer, aki cselekszik is a fordulatért.

A politikai ellenzékkel kialakítandó kapcsolatokról beszélt ezután Berecz János, és többek között hangsúlyozta:

— A program megvalósításához jó ellenzék kell. Most sok közöttük a türelmetlen ember, de, ez természetes is, hiszen nem tudják, mozgalmuknak mekkora ereje, milyen befolyása lesz. Azt kellene tudomásul venniük, hogy közös megegyezésre van szükség egy viszonylag stabil Országgyűlés és kormányzat létrehozására, hogy a további fordulatot végre tudjuk hajtani.

Parlamentünk — munkájának fontosságát tekintve — csak a múlt század első felében működött reformországgyűlésekhez hasonlítható, ugyanakkor ilyen támadásoknak magyar parlament még soha nem volt kitéve, mint a mostani. Ezt sem politikailag, sem idegileg nem lehet sokáig elviselni. Miközben a képviselő bent szavaz, vállalja a felelősséget, kint bizalmatlanságot szítanak iránta, a pótképviselő még el se foglalta a helyét, már felszólítják, hogy ő is mondjon le. Bízni kell egymásban, legalább annyira, •hogy elhiggyük, mind jót akarunk a nemzetnek.

Űj párt nő fel — tért viszfelelősség egy részét is átvállaljuk, noha nem vagyunk a hatalom részesei. Tulajdonképpen ez határozza meg kapcsolatunkat az MSZMP-vel. de minden más, nálunk legálisan működő politikai párttal is.

Ami pedig a megyei pártértekezlet elé került dokumentumtervezetet illeti, az előadó elmondta, a szakszervezet — jellegéből adódóan — a nagyobb figyelmet nem a pártmozgalom szervezeti átalakulásával' foglalkozó részekre fordították, mivel a szervezetet eszköznek tekintik, amelyet a feladatoknak, céloknak kell alárendelni. A program egyaránt kritizálható és dicsérhető, mivel a benne foglaltak valóban társadalmi, gazdasági valóságot fejeznek ki, megfogalmazásai viszont már kifogásolhatók. Tudnunk kell, mit jelent az: szorgalmazzuk, támogatjuk, bátorítjuk,

szükséges, indokolt.

a Jászárokszállási Nagyközségi Pártbizottság titkára — nagymértékben számítunk a

sza Berecz János a pártról elmondott gondolatokhoz. — Ebben a pártban az ideológiának sokkal tágabbnak, az eszméknek gazdagabbaknak kell lenniük, mint korábban. A párthoz tartozás nem valamely eszmére való felesküvés, hanem a nemzet ügyének szolgálata, a társadalmi haladás, a demokratikus szocializmus építése révén. Táplálkoznunk kell a magyar nemzet ezeréves kulturális értékeiből, az egész magyar munkásmozgalom haladó hagyományaiból, a nemzetközi progresszióból, beleértve a polgári progreszszió egyes értékálló alkotásait is.

A demokratikus centralizmusról szólva elmondta, hogy az részben az illegális idők maradványa, a mi pártunk ma már nem épülhet rá. Pártunk létének alapja a demokrácia. Ennek formái most alakulnak, s amíg alakulnak, érdemes egy kicsivel több türelmet tanúsítani egymás iránt.

Arra a kérdésre, hogy a párt a munkahelyen vagy a lakóhelyen politizáljon, a Központi Bizottság titkára aláhúzta: — a pártnak mindenütt jelen kell lenni, ahol emberek vannak, ahol politizálnak.

Befejezésül néhány korábban konkrétan felmerült kérdésre, javaslatra reagált. Elismerően szólt arról a fölvetésről, hogy ingyenes étkeztetést kell bevezetni az általános iskolákban, s ennek fedezetére részben a családi pótlékot kellene felhasználni.

— Nem egy név, hanem egy párt mellett vagyok elkötelezve — mondta a párt nevének esetleges megváltoztatásáról. Ezután a párt nevében lévő „munkás” szó jelentésének megváltozásáról beszélt, mondván, hogy minden ember munkás, akár szellemi, akár fizikai, aki hozzájárul az ország gazdagodásához.

A tömegkommunikációs eszközökről szólva elmondta, hogy a rádiónál, a tévében a • párt nem törekszik előjogokra, lapjairól azonban, beleértve megyei napilapjait, nem mond le, belőlük nem akar koalíciós lapokat csinálni.

Végezetül szenvedélytől fűtött, de alkotó munkát kívánt a pártértekezletnek, hiszen mint mondta, a szenvedélyre szükségünk van, mint hajtóerőre, a nyugalomra pedig az alkotó munka érdekében.

vállalkozói tudat erősítésére, a vállalkozók növekvő aktivitására. Sajnos a vállalkozói vénával megáldottak egy része nem az üzleti tisztességet, hanem a gyors meggazdagodás lehetőségét tartja fontosnak. Ezzel negatív hatással van társadalmunk fejlődésére.

A továbbiakban arról beszélt a hozzászóló, hogy miközben nagy ütemben munkálkodunk a politikai intézményrendszer átformálásán, kevés változás érzékelhető a gazdálkodásban, a termelési viszonyokban. Márpedig, ha az emberek létalapját teremtő termelést nem alakítjuk át, akkor nemcsak a gazdaságban, de a politikai rendszerben is fennáll a visszarendeződés veszélye. Éppen ezért a megyében is élen kell járni a tulajdonosi szemlélet alakításában, az autonóm munkaközösségek létrehozásában, és el kell érni, hogy a dolgozók beleszólhassanak közvetlen vezetőik kiválasztásába, a kereseti viszonyok alakításába.

Hozzászólása végén a jászárokszállási pártbizottság titkára jónak minősítette a pártértekezlet programját, de felhívta a jelenlévők figyelmét: a közvéleményben jócskán inflálódtak a párt határozatai és programjai, ezért Jász-Nagykun-Szolnok megye kommunistáinak is mielőbb tettekkel kell viszszaadniuk azok hitelét.

Csorna Kálmán a szolnoki tanács nyugalmazott elnöke elöljáróban arról beszélt, hogy véleménye szerint, ha a különböző szerveződő pártok egyenlő jogokra tartanak igényt, akkor a válsághelyzetből való kilábalást is egyenlő módon segítsék elő, és egyenlő arányban vállaljanak azokért felelősséget. Véleménye szerint ez nem jelenti azt — amint azt a reformkori gondolat is vallja —, hogy éppen negyvenéves kormányzópárti múltja révén nem az MSZMP-nek kell vállalnia a legnagyobb felelősséget.

Szorgalmazta hozzászólásában Csorna Kálmán a lakóhelyi politizálás minden lehetséges módon és eszközzel történő erősítését. E téren máris késésben vagyunk :— mondotta —, mert a közjogi, a várospolitikai és ellátási kérdésekben eddig is kezdeményezőnek számító idős párttagok körében a korral járó fáradtság jelei mellett egyre inkább tapasztalható a kilátástalanság, az anyagi nehézségek miatti visszahúzódás is.

Éheznek a gyerekek

így kezdte egyperces hozzászólását Botka Lajosné, a Varga Katalin Gimnázium igazgatója, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja.

— Miért tette szóvá ezt a jelenséget?

— Mert amióta jelentősen emelték az étkezési díjakat, sok szülő viszszamondta iskolás gyermeke ebédjét. Van a megyében olyan település, ahol az iskolások 60—10 százaléka volt kénytelen lemondani az étkezésről. Sok gyerek reggeli, tízórai nélkül jön az iskolába, és ebédet sem kap.

— Volt, aki úgy vélte, nem a pártértekezletre való ez a téma.

— Szerintem viszont igen, mert az éhezés a legsúlyosabb politikai kérdés.

— ön javaslatot is tett a megoldásra.

— Naponta megrázó eseteknek vagyunk tanúi mi, pedagógusok. A kollégáim elmondták, hogy délben az étkezésből kirekesztett gyerekek ott leselkednek az ebédlő ajtajánál. Megsajnálják őket, adnak nekik egy darab kenyeret vagy levest. De az se ritka, hogy a gyerek lefordul a pádról az éhségtől. Ezért javasoltam, hogy ne a családi pótlékot emeljék ősztől, hanem az általános iskolások ingyen ebédelhessenek abból a pénzből.

— pé —

foglalkoztatják a gazdaság vezetők személye körüli kér dések is. Az" a véleményük hogy kiválasztásuknál a fel készültség és a szakmai al kalmasság legyen a dönti szempont. Most azonban mé| sok az olyan gazdasági ve zető, aki úgy került poszt jára, hogy — úgymond - „ugródeszkának” tekintetű a pártot.

Befejezésül arra hívta fe a figyelmet, hogy nagy vesz teség éri a pártot, „mert a; ifjúság nem mellettünk, ha nem ellenünk sorakozik fel’ — életéből, helyzetéből adódóan. A párttagságpt e prob lémák' mellett a Központ Bizottságban zajló hatalm harcok is aggasztják.

Legyen

reformpárt

Dr. Vermes Pál mezőtúr küldött hozzászólása a pártmunka és a programtervezet néhány kérdéséről fogalmazódott meg. Először a párt működésének hiányosságairól beszélt. A tagok és a vezetők például sokszor tarthatatlan nézetekhez ragaszkodtak. Így történhetett meg. hogy a többpártrendszer és a reformkorok elfogadásával tulajdonképpen csak nyomásnak engedtek.

„Elő kell segíteni — folytatta dr. Vermes Pál —, hogy azok, akik akadályozzák a gazdasági, társadalmi válságból való kijutást, minél hamarabb kerüljenek ki a pártból. Az új pártbizottság összetételében is meg kell jelennie, hogy a párt és állami tisztségek \ teljes körűen szétváljanak. Ezért javaslom, hogy mondja ki a pártértekezlet: vezető párttestületben azonos szintű tanácsi, államhatalmi, bírói, ügyészi stb. szervezetek első számú vezetői ne kerülhessenek be.”

Elmondta, hogy véleménye szerint támogatni kell a reformkörök tevékenységét, és segíteni a munkás valamint az értelmiségi csoportok párton belüli szerveződését. Ennek célja, hogy a tagok magukénak érezzék a pártot.

Dr. Vermes Pál hangsúlyozta: egyetért azzal, hogy az MSZMP reformpárttá váljék. és a nevét változtassák

(Folytatás az 5. oldalon)

Kivonulni, de hová és hogyan?

A Martfűi Tisza Cipőgyár osztályvezetője, Czuczor Gyula a pártértekezlet dokumentumaiban megtalálni vélt ellentmondásokkal foglalkozott hozzászólásában. Először a pártnak a munkahelyekről történő kivonulásával kapcsolatban vetette fel: csak azt hallani egyremásra, hogy ki kell vonulni, de hogy hogyan és hová, azt miért nem mondják meg. Módszereket is igényelnek a pártszervezetek, félő azonban, hogy olyan időszakban kerül sor a gazdaságból való kivonulásra, amikor ezzel a lépéssel a párt azokat is elvesztheti, akik úgymond belül vannak.

Ellentmondásnak vélte a hozzászóló azt is, hogy miközben a dokumentum támogatja a pedagógusok alkotó szabadságát és a munkájuk értékének megfelelő társadalmi és anyagi megbecsülésüket szorgalmazza, nem veti fel ugyanezt a munkások, valamennyi értéket teremtő dolgozó esetében.

A pártértekezlet résztvevői — a felszólalást követő egypercesek számából és szenvedélyességéből ítélve — némileg félreérthették a martfűi küldött utóbbi felvetését. Többen is kijelentették, hogy nem tartják szerencsésnek a munkások és az értelmiség szembeállítását. A kormány és a szakszervezetek számára feladatként jelölték meg egy olyan új, állandó értékrend megteremtését, amelyben minden dolgozó tisztességes megélhetéshez, társadalmi megbecsüléshez juthat.

A Czuczor Gyula hozzászólása által kiváltott vitában egy hozzászóló figyelmeztette küldöttársait: ne legyen minden egyperces véleménynyilvánítás egy-egy hozzászólás, mert ez a vita parttalanságához vezet. A tanácskozást éppen „vezény-Elveszítjük az ifjúságot

Gajdos Pál szolnoki küldött a Cukorgyár párttagságának véleményét tolmácsolta. Elmondta, hogy a megyei pártbizottság politikai programtervezetével a tagság egyetért. A programtervezetet — némi kiegészítés után — megvalósításra alkalmasnak találja.

Ezután arról szólt, hogy mi foglalkoztatja a cukorgyár párttagokat. Több ilyen kérdésről is beszámolt.

Nem látnak lehetőséget

lő” Krasznai Gézának is volt — mint mondta küldöttként — hozzáfűznivalója. Ellentétben a martfűi hozzászólónak azzal a véleményével, hogy az alternatív szervezetek ne akarjanak programot szabni a pártnak, a levezető elnök úgy vélte, figyelembe kell venni és hasznosítani minden kezdeményezést, amelyiknek össztársadalmi haszna van. Czuczor Gyula az egypercesekre reagálva kijelentette, nem állt szándékában ellentétet szítani a munkások és az értelmiségiek között, amikor az előzőek értékteremtő munkájával arányosabb bért szorgalmazott.

Választóinak azt az elvárását tolmácsolta hozzászólása elején Szelekovszky István, Kunhegyes Város Tanácsának elnöke, hogy a politikai intézményrendszer gyökeres megváltozása során — megegyezésorientált politikájával, együttműködési készségével, a reform következetes megvalósításával — az MSZMP Szolnok megyében is a jövő programadó pártjává váljék.

A megyei pártbizottság programjának kialakítását megelőző vita tapasztalatainak alapján elmondta, a jövő alakításában figyelembe kell venni, hogy az emberek többsége saját életkörülményei alakulását tekinti a változások leghitelesebb mércéjének, és így van ez a párttagok körében is.

A helyi állami képviselet helyzetével foglalkozva a kunhegyesi tanácselnök elmondta: mindaddig csak illúzió a bevételorientált. a vállalkozó tanács, amíg meg nem valósul a gazdaságilag és pénzügyileg is megalapozott, széles körű önállóság, és amíg a kormány csak dolgozik egy szegénységpolitikai programon, miközben az egy vidéki kisvárosban máris kényszerűség.

például arra, hogy a pártmozgalom a lakóterületen szerveződjék. A pártszervezetek ereje ugyanis az üzemekben van. Egyelőre a munkahelyeken kell tehát politikai munkát végezni, és csak bizonyos idő eltelte után a „nyílt terepen”, a lakóterületeken. Szólt a tagdíj befizetéséről is. A gyári tagságnak az a véleménye, hogy a tagdíjak 50—60 százaléka maradjon az alapszervezeteknél.

A cukorgyáriakat erősen

Demekratizálni hell az emberek létalapját, a termelást is