Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-05 / 130. szám
Tanácskozott a megyei partértekezlet A cselekvés, az összefogás feltételeit kell megteremtenünk (Folytatás az 1. oldalról) Sándor István bevezetője után Szabó István, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára szólt. — Hosszú vajúdás és késlekedés után született döntés a „pártértekezlet igen vagy nem” kérdésben Szolnok megyében — kezdte beszédét. — Ma már tisztán és világosa^ látjuk, hogy a megyei pártértekezletet az elmúlt év őszén össze kellett volna hívni, őszintén ki kell mondani: a késlekedés, a hosszú1 meditáció indokolatlan és helytelen volt. Nem voltunk kellően érzékenyek a tagság jelzései iránt. A párttagság egy részében az ősszel már megfogalmazódott a pártértekezlet összehívásának igénye. A jelzéseket észleltük, de hangulati indíttatásúnak véltük. Nem kezeltük súlyuknak megfelelően a hangulati alapokon született igényeket. Illúzióink is voltak helyzetünket illetően. Talán nem éreztük pontosan a realitásokat. Azt gondoltuk, hogy elegendő, ha elemezzük helyzetünket, megújítjuk a pártbizottságot és a végrehajtó bizottságot. — Később azonban azt tapasztaltuk, hogy a párttagság más következtetést vont le az eseményekből. Többen megkérdőjelezték a megújulási, változtatási szándék őszinteségét. Kifogásolták, hogy nem történt meg következetesen a vezetés személyi megújítása. Határozott fellépést vártak a közvéleményt nyugtalanító, főként a korábbi vezetőket érintő etikai kérdésekben is. Az egyre markánsabban megfogalmazott igényeket az év elején már érzékeltük, és nyílt levelet intéztünk a megye párttagságához, a pártértekezlet összehívásának kérdésében. Mi lehet a funkciója a mostani pártértekezletünknek? — tette fel a kérdést ezután Szabó István. így válaszolt rá: illúziókat nem táplálhatunk a rendezvény iránt. De biztos vagyok benne, hogy a megyei pártértekezlettel új fejezet kezdődik a megye pártmozgalmának életében, mert ez a fórum hivatott arra, hogy megismerjük egymás nézeteit, tisztázzuk a legfontosabb kérdéseket, és közös álláspontra jussunk a teendőkben. Ezután a megválasztása óta eltelt időszakot jellemezte Szabó István. — Az első titkári tisztségre történt megválasztásom egybeesett azok-* kai az országos politikai reformfolyamatokkal, amelyek tavaly elvezettek az országos pártértekezlet összehívásához. Milyen örökséget vettem át tavaly januárban? Egy látszólag csendes, nyugodt megye élére kerültem, de már szinte a megválasztásom napján érzékelhetőek voltak azok a gondok és feszültségek, amelyek később nagy erővel jelentkeztek. Ebben a helyzetben az volt a törekvésünk, hogy a testületi munka kapjon igazi rangot. Szorgalmaztuk azt is, hogy az alsóbb szintű párttestületek saját ügyeikben legyenek önállóak. Ezek a törekvések helyesek voltak, de a párttagság és a vezetés apcsolatát nem sikerült élőé, folyamatossá tenni. A továbbiakban az első titkár részletesen szól azokról az etilkai ügyekről, amelyek régóta foglalkoztatják a közvéleményt. Ismertette a NEB-vizsgálat állását, szólt Majoros Károly fegyelmi ügyének végeredményéről. Beszéde további részében a jövőbeni feladatokkal foglalkozott. Érintette a szervezeti struktúra kérdéskörét, a hátrányos helyzetű térségek gondjait, az elosztási gyakorlat további alakításának szükségességét. Ezután a politikai szövetség) új jalapplfra helyezését indokolta. — Az ország és a megye súlyosbodó helyzete, a gyors és mélyreható változások sürgetővé teszik, hogy szövetséget kössünk minden tisztességes szándékú politikai erővel, új mozgalommal, párttal, amely tenni akar felemelkedésünkért. Lemaradásunkat csak céltudatos elszántsággal és széles körű összefogással tudjuk behozni — hangsúlyozta. — Nálunk is elérkezett a kölcsönös megértés, a tisztelet, a tolerancia ideje. Nyitottan és tiszta szándékkal nyújtunk partneri jobbot az új pártoknak és mozgalmaiknak, a különböző világnézetű embereknek. Azt keressük egymásban, ami öszszeköt, és nem azt, ami szétválaszt — jelentette ki. Beszédének befejező részében Szabó István részletesen szólt a különböző rétegek helyzetéről, gondjairól. — Sajnos, a legjobb szándék mellett sem tudjuk a magunk elhatározásából, helyi erőből javítani életszínvonalukat. Felelőtlen ígérgetésekbe pedig nem bocsátkozhatunk. De az, hogy minden lehetséges módon kiálljunk érdekeikért, elemi kötelességünk. Látnunk kell azt is, hogy az emberek végre nyu-Mlinárcsik János, a mezőtúri küldöttcsoport tagja nehezményezte, hogy csak most kerülhetett sor a megyei pártértekezletre. A halogatásért a megyei pártbizottság első számú vezetőit hibáztatta, hiszen a párttagság ebben a kérdésben sincs döntésképes helyzetben: sajnos az emberek megszokták az elmúlt negyven év alatt, hogy helyettük mindig felsőbb szinteken döntöttek. Érezték ugyan a pártértekezlet összehívásának szükségességét, de azért ténylegalmat,, biztonságot akarnak, olyan helyzetet, amelyben becsülete van a munkájuknak, jövője gyermekeiknek, melyben életviszonyaik nem romlanak tovább. A pártnak, a megújulást akaró erőknek ma mindenkire szüksége van — tekintet nélkül társadalmi helyzetére, világnézetére, lakóhelyére, munkája jellegére —, aki tenni akar azért, hogy a kialakult súlyos gazdasági, társadalmi, politikai és erkölcsi válságon túllépjünk. A záró gondolatok sorában a megújulás kérdését hozta szóba a megyei pártbizottság első titkára. Mi is a helyzet a megújulással? — tette fel a kérdést. Ha a megyei pártbizottság vezetése megújul — hangsúlyozta —, az még önmagában igen kevés. Nemcsak a vezetésnek, m.ndenkinek meg kell újulni. Erre a körülmények kényszerítenek bennünket. A változatlanság és a változtatni akarás egyszerre jelentkezik mindannyiunkban. Ragaszkodunk az úgynevezett bevált régihez, ugyanakkor érezzük a változtatás szükségességét. Múltunkat nem tagadhatjuk meg. A jelen a múltban gyökerezik, és jelenünk meghatározója a jövőnek. Úgy ■legyünk reformerek, hogy közben állandóan gonloljunk múltunkra. Nem ma születtünk, hibát mindannyian követtünk el. Nincs még késő.. hogy korrigáljuk tévedéseinket. Ej kell mozdulnunk bárról a holtpontról, ahová a hibás döntések, a bizalmatlanság és a központi megoldásokra várás kényelmi állapota juttatott, bennünket. Szabó István így fejezte be előadását: — Most a cselekvés és az összefogás feltételeit kell megteremtenünk. Az önmarcangolás és torzsalkodás helyett a tetteket kell választanunk, nem késlekedhetünk. Ebben látom én pártértekezletünk felelősségét. gesen semmit sem tehettek. A megyei pártvezetésnek meg kellett volna éreznie, sőt tudnia kellett volna, hogy mi a párttagság véleménye ebben a kérdésben, és ennek alapján időben határozni a megyei pártértekezlet összehívásáról. Persze, jobb később, mint soha. A párton belüli „elszámolások” kérdéséről szólva azt fejtegette Mlinárcsik János, hogy sajnálatosan sok tisztességes ember is védekezésre kényszerült már eddig is, és nagyon valószínű, hogy a továbbiakban is ez fog történni. Sajnálatos, hogy a vita elsősorban nem elvi jellegű, hanem sokkal inkább személyeskedő, így aztán sokszor összemosódik az elszámolás és a leszámolás. Hozzászólása zárórészében a reformkörökről beszélt a mezőtúri küldött, kifejezte: igen örvendetes, hogy már a megyében is vannak reformkörök, de ezek csak akkor érnek valamit, ha tagjaik ténylegesen reformerek. Varga Kálmán, a törökszentmiklósi küldöttcsoport tagja szerint, a párt csak akkor képes hatékonyan működni, ha tudja, hogy mit kell tennie, ha minden egyes párttag tisztában van azzal, hogy milyen célok érdekében dolgozik. A mindenirányú tisztesség alapvető követelmény, de ezen belül világosan megfogalmazott célok kellenek. A párt politikája nem alapulhat rögtönzéseken. Hozzátette: a legjobban előkészített munka sem lehet hatásos és eredményes, ha egyéni célok, személyeskedések zavarják meg. Egy időben túlzottan is messzire kilengett az inga, különösen a funkcióban lévő párttagoknak — tisztelet a kivételnek — volt nagyon is nagy az önbizalmuk, most meg csak hátrálunk, csak hátrálunk — nehéz lenne megjósolni, hogy meddig. A pártnak vissza kell nyernie az önbizalmát, vállalnia kell a múltból azt, amihez köze volt, és a jelenben — a jövő érdekében — Herbály Imre, a kisújszállási küldöttcsoport tagja: a gazdaság mai bajai elsősorban a politika hibájából következtek be, a hibákat lehetővé tette, erősítette, hogy az értelmiség nem fejthette ki teljes mértékben alkotó erejét. A struktúraváltásban az értelmiségnek még nagyobb szerepe lesz, mondotta, és kérte azokat, akikre tartozik, hogy hagyják az értelmiséget dolgozni, ne tőle féltsék a szocializmust. Az értelmiség időnkénti elszámoltatása eddig is mindig megalázó volt, nem kérünk sem a kézi vezérlésből, sem az indokolatlan védőhálóból. A pártegység kérdéseiről szólva arról beszélt, hogy az alapszervezetekben sokkal nyugodtabb a pártélet, mint a felsőbb szinteken. Persze ott sem marad nyom nélkül a felsőbb vezetésben lévő ellentét, a mindennapos csatározások híre. A párttagság nincs hozzászokva az effajta vitákhoz, sok mindent nem ért, nem is érthet, így a széles pártközvéleményben már előreveti árnyékát a pártszakadás veszélye. Tóth László tiszaföldvári küldött felszólalásában arról beszélt, hogy a gazdasági, politikai, bizalmi és erkölcsi válság igazi reform kimár fölemelt fejjel kell dolgozni. Ha nem sikerül megállítanunk a párt erózióját, akkor nagyon súlyos napoknak nézünk elébe. Nemigen bírunk már el több hitelvesztést, reménytelenséget. Palotás Pál szolnoki küldött feltette a kérdést, miért lettünk egymással szemben ennyire bizalmatlanok. Nagyon egyszerű a magyarázat, mondta, hiszen a mindennapi gondokkal küszködő. átlagos iskolázottságú emberek reggeltől estig azt hallják, hogy a szocializmus zsákutca; a keleti szocializmust nem lehet megreformálni. Ugyanakkor olyan információk is eljutnak az emberekhez — és sajnos ezek nagy része igaz — hogy egyes vezetők korrupt módon éltek, élnek, jutottak vagy jutnak hozzá javaikhoz. S amíg a kiskeresetű emberek a megélhetésükért harcolnak naponta, addig sokan mások meggazdagodnak. Mindezek a hírek nagy zavarokat okoznak, bizalmatlanságot szülnek, rombolnak. Sokan azt is megfogalmazták már, hogy ez az ország nem is annyira gazdaságilag ment tönkre — sokkal inkább erkölcsileg. Nagyon fontosnak tartom a társadalom erkölcsi állapotának javítását, hangoztatta a szolnoki küldött, mert a jelenlegi helyzet depolitizáltsághoz vezet, a társadalom széles rétegeit már most sem a politika érdekli elsősorban, hanem a kenyér, a megélhetés. bontakoztatását követeli a párttól. Hangsúlyozta: a reformban, a megújulásban nagy szerep jut az MSZMP- nek, ha az valóban képes a megújulásra. — Valóban, képes-e? — tette fel a kérdést, s válaszolt is rá. — Igen, de véleményem szerint csak teljesen megújult tisztikarral! Sorainkban sok a kétarcú ember, s manapság már az sem mond sokat, ha valaki tagja a reformkörnek. — Az utolsó órában vagyunk — hangsúlyozta —, ideológiai pártból programalkotó párttá kell alakulnia az MSZMP-nek. Gáspár József tiszafüredi küldött a pártmozgalom megújulásának szükségességéről szólt. Hangsúlyozta, hogy az eddig türelmes párttagság várakozásainak akkor is meg kell felelnie az MSZMP-nek, ha szokatlan, nem várt hatások érték a pártot. Bicskei József törökszentmiklósi küldött a kis falu, Tiszapüspöki 43-ról 30 tagúra csökkent pártalapszerve-Dr. Tóth Ferenc Túrkevéről főleg az ifjúság és a felnőtt Lakosság egészségvédelmi helyzetét ecsetelte. Megállapította, ez olyan rossz, akár a gazdaságé: az életszínvonal folyamatos és állandó csökkenése, valamint az ebből következő pluszmunkák és a túlhajszoltság egymás kiegészítői, következményei. Napjainkban emberhez méltó, igényes életre lenne szüksége a magyarságnak, és mivel ehhez a körülmények alkalmatlanok, a 40—60 évesek halálozási számát tekintve a világ élvonalába kerültünk. A mesterségesen alacsony keresetek munkába hajszolták a család minden felnőtt tagját, ugyanakkor fokozódott az iskolában is a diákság túlzott testi és lelki terhelése. Mindezen negatív tényezők hozzájárulnak bizonyos fiatalkori betegségek korai kialakulásához. Az MSZMP- nek olyan politikát kell támogatni, folytatni, amely eredményeképpen a mostaninál egészségesebb nemzedék nő majd-fel. A nyilvánosság Már kora reggel megfigyelhető volt: a művelődési központ földszintjén sok érdeklődő élt a lehetőséggel. Mármint azzal, hogy a városi tévé jóvoltából monitorról figyelhette a tanácskozást. Később is így volt, déltájt kis csoportok vették körül a képernyőket. Ekkor érkezett a fiatalasszony, kosár a karján, s tartalmából látható volt, piacon is, boltban is töltötte eddig a napját. Kosarát egy karosszék mögé helyezte, nem ült le, csak megtámaszkodott egy oszlopnál. És figyelt, szemmel láthatóan nagy érdeklődéssel. Kicsit tán el is felejtkezett az időről. Amikor a pártértekezlet elnöke ebédszünetet rendelt el, ijedten rebbent. Aztán — talán észre se vette, — biccentett picit, s karjára kapva kosarát elsietett. Egy — másfél óra telt el, nem számoltam. Bizonyosan ő se. Csak élt egy kicsit a lehetőséggel. zetének véleményét mondta el felszólalásában. Társai megbízásából közölte: nem helyi politikai és gazdasági gondok irritálják a tiszapüspökieket, hanem olyan kérdések, amelyre a kommunisták sem tudnak válaszolni. Így például: hogyan, miért jutott idáig az ország gazdasági helyzete, s hogyan csúszhatott ilyen mély pontra az életszínvonal? — Az emberek még mindig a párttól várják ezekre a kérdésekre a választ, s azt is hangoztatják, hogy nem a szociális alapból kell a megélhetésüket biztosítani, hanem minden embert termelő munkája alapján megfizetni. Hozzászólása végén kijelentette: ha a párton belül nem biztosítjuk a középkorosztály megbecsüléséi, csak vezérek és magasnyugdíjas párttagok maradnak. Pedig régi igazság: közkatonák nélkül nincs győzelem! Czinege Gyuláné karcagi küldött a politikai programtervezeten belül új művelődéspolitikai tervezet kidolgozását sürgette, amelyik megfelel a kor mai követelményeinek. A pedagógusok gondjairól szólva elmondta, jelen legizgatóbb kérdései: mi vár a pedagógusokra az iskolában, ahol egyre inkább politikamentesen kell dolgozniuk; hogyan viszonyuljanak a pedagógusok a különböző pártokhoz; lehetséges-e a jövőre nevelni eszmények, társadalom- és jövőkép nélkül? Az elhangzottakhoz egyperces reagálás következett, amelyben a felszólaló Botka Lajosné azt vetette fel, hogy a felemelt napközis díjak ellenére 400 ezer gyerek a létminimum alatt él, és a diákok százai szó szerint éheznek. Egyúttal javasolta: tegyék ingyenessé az általános iskolás gyerekek étkeztetését. Dr. Papp János Törökszentmiklósról hangsúlyozta, hogy nem szabad a lakóterületi politikai munkát előnyben részesíteni a munkahelyivel szemben. Különösen fontos ez most, amikor a kialakuló többpártrendszerben fel kell készülni arra, hogy mind a munkahelyen, mind a lakóterületen folytatni kell politikai tevékenységet. Ez akkor is igaz, ha napjainkban a területi alapszervezetek nem vonzóak a párttagok számára. Az eredményesebb politizáláshoz új alapszervezetek kialakítása is szükséges. Lőrincz István KunhefFolytatás a 3. oldalon) Munkában az értekezlet szerkesztőbizottsága 0 reformkorok csak akkor érnek valamit, ka a tagjai valóban reformerek Nem az értelmiségtől kell félteni a szocializmust fl számadást senki sem kerülheti el A programtervezet beajánlója: Sándor István, a szerkesztőbizottság elnöke
