Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1989-06-29 / 150. szám

Hz Országgyűlés júniusi ülésszakán

(Folytatás az 1. oldalról)

jesztésére kerül sor, amelyek 1990. január 1-jétől módosítják majd a magyar adórendszer egyes elemeit.

Az értékelés alapja az eredetileg kitűzött célok és az elsó esztendő eredményeinek összevetése. Az adóreíoim nyomán csökkent a magyar gazdaság vállalkozóinak, vállalatainak és szövetkezeteinek adóterhelése, mérséklődött, a jövedelemcentralizáció. Ez a tendencia talán az adóreform legfontosabb és legkarakterisztikusabb hatása.

A jövedelem decentralizálás iránya jó, mértéke azonban messze meghaladja eredeti szándékait.

Nemcsak a nettó nyereség, hanem a veszteség is nőtt tavaly. Tisztult a kép, világosabbá követhetőbbé váltak á vál.aiati teljesítmények, kevesebb torzítást tartalmaznak az adózás utáni vállalati eredmények.

Egyértelműen) és lényegesen javult az elvont adók szerkezete. Ma, sokkal kevesebb adó terheli a jövedelmeket, és több a végső felhasználást, a forgalmat, a fogyasztást. Az adóreform nyomán ma már az államháztartás bevételeinek közel 40 százalékát törvények alapozzák meg. Ez a rendszer stabilitásának egyik legfontosabb garanciája, s a továbbfejlesztés fő iránya is.

— A pozitívumok mellett szembe kell nézni az adóreform hiányosságaival, terveinktől eltérő torzító hatásaival is — mondotta — ezután, rámutava ugyanakkor, hogy az adórendszertől függetlenül meglévő gazdasági válság miatt gyakran az adóreform vált a bűnbakká. — Kétségtelen, hogy a tervezettnél nagyobb inflációs nyomást váltott ki a 88-as adóreform.

A jövedelemcentralizáció változását és az árnövelő hatásokat is figyelembevéve, azt kell megállapítani, hogy az adóreform első esztendejének haszonélvezői a vállalatok és szövetkezetek, terheinek viselői pedig a lakosság és a költségvetés voltak.

Ám az adóreform hatásain túl, ez a megállapítás 1988- as gazdaságpolitikánk egyik sarkalatos elemének kritikája is.

A 89-es esztendőben valamelyest csökkentettük az adókulcsokat és az adóprogressziót is. Nem lehet kétséges, hogy a továbbfejlesztés kulcsa a teljes körű bérliberalizálás, valamint a kedvezmények és mentességek szűkítésével együtt az adóprogresszió, az adósávok és az adókulcsok további csökkentése.

Kiéleződött a személyi jövedelemadón belüli ellentmondás, a három és többgyermekes, valamint a gyermeküket egyedül nevelő kétgyermekes szülők adóalapkedvezménye és az 1—2 gyermekes családok adókedvezményének hiánya között.

Az ellentmondás tagadhatatlan, a megoldás a jószándék ellenére is igazságtalan.

Az adóreform 88-as megvalósítása az állami költségvetésnek 4,4 milliárd forintjába került, amiből 2,6 milliárd forint az adóhivatalok egyszeri kiépítése, és gépesítése, 1,8 milliárd forint az' üzemeltetés éves többletköltsége. Becslések szerint a társadalom összköltségei 15—16 milliárd forintra tehetők. A működőképesség veszélyeztetése nélkül állandó feladatunk az adminisztráció és az ezzel együttjáró költségek csökkentése. Az Í988. évi adóbevételi tervek teljesültek, a személyi jövedelemadónál a nagyobb bér- és kamatemelések miatt túlteljesültek. 4,8 mUlió magyar állampolgár fizetett adót az elmúlt esztendőben.

Gyakran felmerül az adóreform kritikája kapcsán', hogy ez a rendszer is csupán a regisztrált jövedelmeket képes megadóztatni, a második és a harmadik gazdaságból származó jövedelmeket, az úgynevezett láthatatlan jövedelmeket nem.

Az adórendszer továbbfejlesztésénél alapelvnek tekintjük, hogy a korszerűsítési időszak végére 1992-ig, valamennyi magyarországi adót törvény szabályozza. Az adórendszer hosszú távon is öt elemre épüljön: a vállalkozások egységes nyereségadójára, a továbbfejlesztett személyi jövedelemadóra, a korszerűsítendő ÁFA-ra, majd 1991-től az egységes földadóra és az önkormányzatok hatáskörébe tartozó helyi adókra. Mindebből az következik, hogy fiskális, adóeszközök a jövőben ne játsszanak szerepet a gazdasági konjunktúra szabályozásában, a hazai és nemzetközi árarányok eltérítésében, a tényleges piaci értékítélet és hatások korrigálásában. Számos, ma működő adónem fokozatos megszüntetésére van tehát szükség. Alapelvnek tekintjük továbbá a jövedelem-centralizáció további mérséklését, elsősorban a vállalkozási szférában, összhangban az államháztartási és költségvetési reform megvalósításával.

dásokat. amelyek különbözőképpen adóztatják a családok jövedelmeit.

— A családi jövedelemadó a közös háztartásban élő családtagok valamennyi jövedelmét összevonja. Ez annyit jelent, hogy bekerül az adóztatandó jövedelmek közé a béreken, vállalkozói jövedelmeken és kamatokon kívül a nyugdíj éppúgy, mint a családipótlék, a gyermekgondozói segély, az ösztöndíj vagy a szociális segély. Miután hazánkban az az általános, hogy egy családon belül a férj és a feleség egyaránt keres, és a jövedelemszerkezetben nem jelentéktelen az előbb felsorolt pénzbeli társadalmi juttatások részaránya sem, a családok összevont jövedelme a személyi jövedelemadóhoz képest erőteljesen növeli az adóztatandó jövedelemalapot. Ezzel szemben áll, hogy az összevont jövedelmeket a közös háztartásban eltartottak létszámával — a mérhetőség kedvéért ez többnyire a kiskorú gyermekeket jelenti — el kell osztani, és így alakul ki az egy főre jutó adóztatandó 'jövedelem. Kinek kedvez ez a megoldás? A mellékelt számítások azt bizonyítják, hogy kedvezményezik a nagy jövedelmű családokat, azon belül is a kiugróan magas jövedelmű többgyermekes, tilletve az átlagnál magasabb jövedelmű egy- és kétgyermekes családokat. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a tavalyi adatok alapján az összes magyar adózó 86 százaléka az éves 120 000 forint jövedelem alatti tartományban helyezkedett el. A rendszer jellemzője, hogy nem azonosan értékeli a családban eltartott gyermekeket. A legnagyobb mentesség az első gyermekre jut, majd a kedvezmény degresszíven csökken. Egyértelműen kedvezőtlen a családi jövedelemadó a kis jövedelmű családok, a pályakezdő fiatalok, az egyedülállók és a nyugdíj mellett jövedelemmel rendelkezők számára. Az előzetes számítások azt bizonyítják, hogy valamivel több mint 1 millió 100 ezer, gyermeket nevelő család kisebb része lényegesen jobb, nagyobb része valamivel rosszabb helyzetbe kerülne a klasszikus családi jövedelemadó megvalósítása esetén.

Sok illúzió, irreális elvárások

Fontos alapelvnek tekintjük, hogy a ma túlburjánzó, úgynevezett tevékenységi alapú kedvezményeket fokozatosan a befektetések és megtakarítások adón belüli ösztönzése váltsa fel. Az adórendszer továbbfejlesztésének egyik sarkalatos eleme az adószintek meghatározása.

Alapelvnek tekintjük, hogy az adószintet ne a mindenkori kiadási szükségletek, hanem fordítva, az államháztartás és költségvetés által teljesíthető kiadások nagyságrendjét, a törvényekkel szabályozott egymással összehangolt, a gazdaság fejlődéséhez és teljesítményeihez igazodó adóbevételek határozzák meg. Elengedhetetlennek tartjuk a vállalkozásokat terhelő adók szintjének 10—15 százalékos csökkentését, egyszersmind, a külön adók fokozatos megszüntetését. A lakosság adóterhelésének átlagos szintjét növelni nem szabad, csökkenteni nem indokolt. Itt az adóterhelés igazságosabb elosztására, a kedvezmények szűkítésére és a mértékek egyidejű csökkentésére van szükség.

A 87-es előkészítés ideje óta hallatlanul sok illúzió, tévhit és irreális elvárás tapad a családi jövedelemadó fogalmához. A személyi jövedelemadót ellenző szakértők, mindenekelőtt szociológusok, kívánatos ellentpontként a családi jövedelemadót ruházták fel minden vonzó tulajdonsággal, s azóta társadalmi szervezetek, érdekképviseletek széles köre is felzárkózott a gondolat mögé. E viták a Parlamentben is többször fellángoltak — mondta Békési László, s bejelentette, hogy részletesen kidolgozták azokat a megol-A valódi kérdés itt nem az, hogy milyen legyen a gyermeknevelés költségeinek technikai támogatása az állam részéről. Az igazi kérdés az, hogy milyen alapon akarjuk támogatni a gyermekeket nevelő családokat.

A személyi jövedelemadón belüli kedvezmények, mentességek, preferenciák ma széles körűek, s a lakossági jövedelmek több mint kétharmadát mentesítik az adó alól. Ez az oka annak, hogy a maradék egyharmadra jutó átlagos adóteher több mint 32 százalékos, magas a progresszió és magasak az adókulcsok. A mentességek, kedvezmények ügye az egyik legkényesebb területe az adórendszernek. Általában elvi egyetértés van a szándékkal, hogy csökkentsük a preferenciákat, valamint a progressziót és az adó mértékét. A konfliktus akkor keletkezik, amikor az első

konkrét, már-már vívmányként kezelt kedvezmény szűkítése vagy megszüntetése napirendre kerül.

A második téma az úgynevezett költségátalányok elszámolása a személyi jövedelemadón belül, amely elsősorban a különböző szellemi és művészi tevékenységet folytatók számára lehetséges. Ez a költségátalány, amely az összjövedelem 65- től 40 százalékig terjed — valójában független a ténylegesen felmerülő költségektől. Tisztességesebbnek és reálisabbnak tartanánk, ha törvényi szabályozással megteremtenénk a tételes költségelszámolás lehetőségét

ebben a körben is és radikálisan csökkentenénk az úgynevezett átalányszerű költség-levonás lehetőségét. Végül a harmadik témakör, a mezőgazdasági kistermelés

adóztatása. A lényeg az, hogy a jelenlegi rendszerben a mezőgazdasági kistermelésből származó jövedelmek után — ami egyes becslések szerint 60—80 milliárd forint között mozog — nem egészen 100 millió forint adóhoz jutott az az államháztartás. Szeretnék egy félreértést eloszlatni. Koncepciónk nem a mezőgazdasági kistermelés keményebb adóztatására, az érdekeltség csökkentésére, netán e tevékenység szűkítésére gondol. Maximális ambíciója az, hogy a mezőgazdasági vállalkozók, a hivatásszerű földművelők, vagy ha úgy tetszik a már működő jelentős farmergazdaságok jövedelmei se legyenek mentesek a közteherviselés alól.

A helyi adóztatás szerves része a tanácsokrmint önkormányzatok új gazdálkodási rendjének, anyagi alapjai növelésének, jogosítványaik gyarapításának. Ehhez a körhöz vagyoni típusú adók, kommunális jellegű adók és a helyi forgalomhoz kötődő konjunkturális adók tartozhatnak. Megvalósításuk nem a lakosság összes adóterheit növeli, hanem a

Fekete János, (Békés m., 11. vk.) a reform bizottság elnöke arról szólt, hogy az adórendszer korszerűsítésénél hasznosítani kell a bevezetés során szerzett tapasztalatokat. A várt előnyök ugyanis nem mindenben érvényesültek, részben, mert a gazdasági környezet sem alakult megfelelően.

A bizottsági elnök szerint az adókulcsok túlzottak, azokat mérsékelni szükséges. Ezzel egyidejűleg a túlzott támogatást, a kivételezések körét átvizsgálás után szűkíteni kell. Végül: olyan megoldásokat szükséges kialakítani, amelyek nem rontják a költségvetés helyzetét.

Börcsök Dezső (Budapest, 38. vk.), a Budapesti Elektromos Művek vezérigazgatója az adóreform hatásait elemezve rámutatott: az általános forgalmi adó a termelői és a fogyasztói árszínvonal emelkedését idézte elő, s egyik tényezője volt a meglódult inflációnak is. Ezzel egyidejűleg a személyi jövedelemadó az élőmunka-költségek emelkedését eredményezte, s voltaképpen ez is az árszínvonal emelkedéséhez vezetett, összegezve tehát: az adóreform új és előre nem látott árrendszert teremtett.

Tóth Ilona (Veszprém m., 13. vk.), a Szakszervezetek Veszprém Megyei Tanácsának vezető titkára ismertette a szociális és egészségügyi bizottság javaslatát: az adórendszer korszerűsítésével kapcsolatos végső döntések az államháztartási reformkoncepcióval, ezen belül a bér-, ár- és szociálpolitikai intézkedésekkel összhangban szülessen meg. A bizottság tagjai is szükségesnek vélték az adó mérséklésével, a mentességek és kedvezmények csökkentésével kapcsolatos javaslatok további részleteinek megismerését.

Cselőtei László (Pest m., 2. vk.), a Gödöllői Agrártudomeglévő helyi adók átalakításával, később a központi adók megosztásával és tanácsi körbe utalásával oldható meg. így a jelenlegi házadó, építményadó, telekadó kerülhet ebbe a körbe. Szóba jöhet még a települések fejlesztését segítő és a vállalkozói szférát, vállalatokat vagy szövetkezeteket érintő kommunális adó, illetve a konjunkturális idegenforgalmi, nagyvárosi vagy speciális jövedelmekből részesedő helyi forgalmi vagy fogyasztásli adó. A helyi adók felső határát törvénynek kell megállapítania, azokról az önkormányzatok testületéinek kell döntenie. Leghamarabb 1991-től kerülhetnek bevezetésre.

A jövő évben az államháztartási reformmal és a jövő évi költségvetéssel összhangban, nagyrészt attól függően tervezzük a 4 százalékos pótadó, az egyszeri járadékelvonás, valamint a bérnövekedést terhelő nyereségadó megszüntetését. Ha a költségvetés pozíciója és a gazdasági folyamatok megengedik, szeretnénk a beruházásokat terhelő általános forgalmi adót is felszámolni. Előkészítjük az állami tulajdon utáni osztalék bevezetését, és ezzel együtt a vállalkozási nyereségadó mértékének csökkentését. Tervezzük a személyi jövedelemadó átalakítását, aminek a lényege: csökkenő adókulcsok és progresszió, 4—5 adósáv, a preferenciák szűkítése, a költségelszámolás korszerűsítése, a gyermeknevelési adókedvezmények kiterjesztése és a befektetések ösztönzése. Az ÁFA területén korrekciókat és egyszerűsítéseket tervezünk, mindenekelőtt a lakásépítéssel kapcsolatos elszámolások területén. A konkrét törvényjavaslatokat a Minisztertanács októberben tervezi a parlament elé terjeszteni — mondta végezetül a miniszter, kérve a koncepció megvitatását.

mányi Egyetem Kertészeti Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára arról szólt, hogy bár e jövedelemújraelosztó szándék részletesebb kimunkálását az őszi ülésszakra ígéri a pénzügyi kormányzat, veszélyes volna, ha esetleg a mezőgazdasági kistermelőktől vonnák meg az eddigi kedvezményeket.

Balogh László (Békés m„ 14. vk.), a Békési Egyetértés Tsz elnöke kifogásolta, hogy az előterjesztés több helyütt ellentmondásokat tartalmaz, s számos vonatkozásában nem kellően kidolgozott. Ügy vélte, semmiképpen sem engedhető meg, hogy a gyorsaság és a sietség a lakosság életszínvonalának további csökkenésével járjon.

Nagy Sándor (országos lista), a SZOT főtitkára vegyes érzelmeinek adott hangot a kormány által benyújtott előterjesztéssel kapcsolatban. Elismerésre méltónak tartotta, hogy a koncepció őszintén szól a bevezetett új adónemek működéséről .az ellentmondásokról és a feszültségekről, s előnye az is, hogy nem kevés ponton előremutató megfogalmazásokat tartalmaz. Ugyanakkor a vázolt elképzelés nem képes feloldani azokat a feszültségeket és problémákat, amelyekkel nap mint nap találkozunk — mondotta, majd emlékeztetett arra: annak idején a szakszervezetek javasolták, hogy legalább egy évvel halasszák el a személyi jövedelemadó bevezetését. A szakszervezeti érveket a kormányzat nem fogadta el, s nem mérlegelte kellőképpen azt sem, amit azóta a tapasztalatok már igazoltak.

A szakszervezetek a most beterjesztett javaslatokhoz is hozzáfűzték véleményüket, ám — amint azt sajnálattal állapította meg Nagy Sándor — érveiket többnyire nem vagy csak részben mérlegelte a kormányzat, s így azok nem is tükröződnek az előterjesztésben.

Nagy Sándor kifogásolta a szakszervezeti tagdíjak adómentességének megszüntetésére vonatkozó elképzeléseket.

Avar István (Budapest, 17. vk.) színművész, a Madách Színház tagja leszögezte a költségmegtérítés nem sorolható a kedvezmények közé. A továbbiakban pozitívumként értékelte a munkaviszonyon kívüli jövedelmek esetében a költségmegtérítés tételes elszámolásának lehetőségét. Ugyanakkor figyelmeztetett arra is, hogy ennek mostani bevezetése — elsősorban a működési feltételek hiánya miatt — még korai lenne.

Csipkó Sándor (Bács-Kiskun m. 20. vk), a Keceli Szőlőfürt Mezőgazdasági Szakszövetkezet elnöke megdöbbentőnek tartotta, hogy a 4.7 millió adózó állampolgár több mint fele évi 90 ezer forint alatti jövedelemmel rendelkezik, ami bizonyítja: ilyen bérgazdálkodás mellett nehezen lehet várni a gazdaság élénkítését.

Kovács Lászlóné (Budapest, 7. vk), a Meggyfa utcai Napköziotthonos óvoda óvónője kifejtette: az adórendszernek nem feladata, hogy szociálpolitikai kérdéseket is megoldjon, ám a mai gazdasági viszonyok között ez csak részigazság. Tekintetbe kell ugyanis venni, hogy a lakosság átlagjövedelme alig haladja meg az adómentes jövedelem szintjét, s a társadalombiztosítási többletbevételek nem megfelelő mértékben áramlanak vissza a befizetőkhöz.

Mérei Emil (Baranya m., 7. vk.), a Mecseki Szénbányák nyugalmazott vezérigazgatója egyebek között felidézte a kormány korábbi álláspontját, miszerint a hűségjutalom és a föld alatti pótlék adóztatásának módosítása a parlament hatáskörébe tartozik, s arra az adórendszer egyéves tapasztalatainak értékelése során térnek vissza. Most mégis meglepetéssel tapasztalta, hogy a pénzügyminiszter előterjesztéséből ez a témakör kimaradt. ezért a bányászok jogos igényeinek előterjesztését a képviselő közvetlenül kérte az Országgyűléstől.

Fodor László (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 19. vk.), a Népszava főszerkesztője szerint a mai személyi jövedelemadó legsúlyosabb hibái közé tartozik, hogy nem veszi figyelembe a gyermeknevelés költségeit. Fodor László azzal a megoldással ért egvet. hogy a személyi jövedelemadóba építsenek be

(Folytatás a 3. oldalon)

Szolnok megyei képviselők egy csoportja

Az előterjesztés vitája

A pénzügyminiszter az adóreform tapasztalatairól tájékoztatja a képviselőket