Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-28 / 149. szám
4 1989. JUNIUS 28 j^ÉPÍAP Van-e döntő láncszem 7 A húzó ágazat visszahúzó erői A múlt hibái sokkal lassabban halnak el, mint ahogy szeretnénk megszabadulni tőlük. Ily makacs hibának tartom a döntő láncszem és a húzó ágazatok elvét. Nem olvastam olyan reformelképzelést, amelyben akár megfogalmazottan, akár rejtve ne lenne ott a két „üdvözítő” módszer. Ezért érzem szükségét, hogy szót emeljek ellene. Hamis Illúziók A tervgazdálkodás üdvözítő módszerként való elfogadásában fontos szerepet játszott az a meggyőződés, hogy a gazdaság a piac hatására anarchikusán fejlődik, a piac nem ismeri fel olyan gyorsan és egyértelműen a struktúraalakító erőket, mint a közgazdaságtudomány, nem is beszélve a műszaki tudományokról. Ahhoz, hogy a gazdaság struktúrája gyorsan és arányosan fejlődjön, tehát nem piacra van szükség, amely sok millió spontán elhatározást integrál, hanem okos közgazdászokra és mérnökökre, akik a tudományra támaszkodva kijelölik a legfontosabb teendőket, azokat a célokat, amelyek megvalósítása maga után fogja húzni a gazdaság egészét. így születhetett a döntő láncszem elve. A tervgazdálkodásnak csupán a döntő láncszemeket kell megragadnia, azok majd magukhoz fogják emelni a többi ágazatot. Ki kell jelölnie és forrásokkal bőven el kell látnia azokat az ágazatokat, amelyek majd maguk után húzzák az egész gazdaságot. Az elmúlt negyven év során szinte minden célra — döntő láncszemként — így került sor, minden ágazat •húzóágazattá vált, ám ahogy az egyikről kiderült, hogy nem döntő, másik célt kellett erre a rangra emelni. Hiába bizonyosodott be mindannyiszor, hogy nem húz a húzó ágazat, ma is ezekkel próbálkozunk. Ez a módszerbeli makacsság azért tragikus, mert hamis illúziókat táplál, eltereli a figyelmet a tényleges feladatokról. A nemzetközi gazdasági sikerek azt mutatják, hogy nem annyira a húzó ágazatok teljesítményén múlik egy-egy népgazdaság teljesítménye, hanem a visszahúzók minél gyorsabb elhalásán. Minden ország gazdasága gyorsan fejlődik, ha sikerül kiküszöbölni, elsorvasztani a visszahúzó erőket. A húzó ágazatok valóban gyorsan fejlődnek ott, ahol a kiöregedett ágazatok elhalnak, ahol a gazdasági környezet fejlettsége megfelelő, ahol korszerűsödik az egész infrastruktúra, ahol elegendő biztonsággal lehet számítani a szállítókra, az alvállalkozókra, ahol a piac nem veszi fel a rossz minőségű, eladhatatlan termékeket. A probléma megértéséhez a jelenkor egyik általános tapasztalatát kell szem előtt tartani. Mégpedig azt, hogy a vállalkozások hatékonyságát sokkal inkább a környezet, mint a vállalkozás belső adottságai befolyásolják. Ugyanaz a gyógyszergyár, tehát ugyanaz a technikai bázis és szaktudás a harmadik világban az ottani színvonalon, Magyarországon a mi színvonalunkon, az USA•ban pedig amerikai színvo-Nézzük meg hát, hogy nálunk a gazdaság milyen területein legerősebbek a viszszahúzó erők! Ezek közül emeljünk ki hármat! 1. Mindenekelőtt az infrastruktúra. Ennek hiánya annál nagyobb kárral, költségnövekedéssel jár, minél fejlettebb az alkalmazott technológia, a vállalatok üzemszervezése. De itt sem arról van szó, hogy az infrastruktúrán belül kell keresni a döntő láncszemet, hanem itt is csak az általános fejlesztésről szabad beszélni. 2. A hatékony nagyvállalati termelés feltétele az is, hogy sok, egymással versengő kis- és középvállalkozás legyen, amelyek megbízható módon teljesítik szállítói, alvállalkozói kötelezettségeiket. Minél fejlettebb az ország gazdasága, minél fejlettebb az alkalmazott technika, annál több alvállalkozói, szállítói kapcsolatra van szükség. Ezért vált jellemzővé, hogy a fejlettebb technika bevezetése és korszerűbb üzemszervezési mód-Azt minden középfokú képesítéssel rendelkező közgazdásznak tudnia kellene, hogy a tőke oda áramlik, ahol a hozadéka a nemzetközi átlagnál magasabb, és nagyobb a befektetések biztonsága, vagyis a fennálló politikai és gazdasági feltételek stabilitása. Mi mindkét vonatkozásban elég hátul kullogunk ahhoz, hogy jelentősebb külföldi működő tőkére számíthatnánk. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem kell a kis lehetőségeket is megragadnunk. De erre építeni veszélyes. Talán azt ma már elfogadtuk, hogy a politikában nem arra van elsősorban szükség, hogy a fent trónoló karizmatikus vezetők szinte minden nalon termel. Ugyanolyan földön ugyanolyan felszereltséggel egy azonos képzettségű és tapasztalaté farmercsalád gazdálkodásának hatékonysága teljesen az illető ország színvonalának felel meg. Nálunk a gazdaságfejlesztés szinte kizárólag a kapun belüli feltételek javítására koncentrált, a környezet pedig, mivel azt senki nem tekintette sem döntő láncszemnek, sem húzó ágazatnak, egyre jobban elmaradt. Ebből következett aztán a kor parancsának megfelelően az, hogy ott is tovább tartotta a világpiactól való lemaradás, ahova a forrásokat koncentrálták. szerek alkalmazása nemcsak a költségek növekedésével járt, hanem a vezetők gondjai is szaporodtak. Gondoljunk csak arra, hogy nálunk milyen csőddel járna, ha egy vállalat rátérne a raktár nélküli termelésre, vagyis arra, hogy a szállítási határidő óráról órára, percről percre a beépítés ütemével egyezteti. Nyugaton ma ez az egyik leghatékonyabb módja a költségek csökkentésének. Nálunk azonban gondolni sem szabad egyelőre ilyen megoldásra. 3. Szinte minden reformtervezetben fontos helyet foglal el a működő tőke bevonása Nyugatról. Ez egyelőre illúzió. A legoptimistább feltételezéssel sem számíthatunk nagyobb összegre, mint a jelenlegi kamatkötelezettségeink tíz százaléka. Tehát a mi fizetési mérlegünk jobban függhet attól, hogyan alakul a reálkamat a nemzetközi tőkepiacon, mint attól, mennyire kap kedvet a nyugati tőke az idejövetelre. állampolgárnak megszabják a feladatát, hanem ennél sokkal több eredményt ígér, ha a politikusok csak addig maradhatnak, amíg igazodnak a nép, a közvélemény akaratához. Sajnos a gazdaságban még nem jutattunk el idáig. Nem vesszük tudomásul, hogy az a legjobb gazdaságfejlesztési mód, amelyben a gazdasági élet alanyai, a fogyasztók és a vállalkozók akarata a piacon integrálódik és ezáltal jelölődnek ki a célok. A döntő láncszem a fogyasztók akarata, a húzó ágazat pedig az életszínvonal legyen. K. S. Visszahúzó erők Hátul kullogunk A Pest megyei Hűtőipari Közős Vállalat albertirsai özemének tárolókapacitását az eddigi tízezer tonnáról tizenháromezer tonnára bővítették. A saját beruházással készült létesítményben május közepétől exportra szánt félsertéseket, marhahúst, illetve gyümölcsöt tárolnak. (MTI fotó: Kerekes Tamás) Nyáron — télre gondolva Megyei bizottság a zöldség és gyümölcs felvásárlásának tapasztalatairól A zöldség-gyümölcs felvásárlásában és forgalmazasaban az elmúlt években a megyei Zöldért Vállalat megszűnése jelentős változásokat eredményezett. Ezek tapasztalatait a minap vitatta meg a megyei tanács termelési és ellátási bizottsága. 1986 óta a jogutódok a Szolnok és Vidéke Áfész, illetve a korábbi kirendeltségek területén működő Jászsági-, Tiszafüredi- és a Kunszentmártoni Áfész látják el a volt vállalat feladatait. A korábban veszteséges tevékenységet az áfészek érdekeltségi alapon újra szervezték és ma már nagyobb hatékonysággal, nyereségesen látják el. Az időnként jelentkező gondok ellenére jótékonyan érezteti hatását ez a felvásárlásban és a Lakossági ellátásban is. Ugyanakkor bővítették a tevékenységi körüket, javítva ezzel gazdálkodásukat, így a Szolnak és Vidéke Áfész Zöldért Leányvállalata Délker raktárt nyitott, szezonjelleggel bekapcsolódott a kiskereskedelmi zöldséggyümölcsértékesítésbe: tápszereket, takarmányokat, üdítő és szeszes italokat forgalmaz. A Jászsági Áfész kereskedelmi raktárházat alakított ki. Itt a nagykereskedelmi tevékenységen túl áruházi cserével, élelmiszer-, ruházat- és vegyesiparcikk kínálattal bővítették tevékenységi körüket., míg Tiszafüreden bevezették a déli gyümölcs és üdítőital forgalmazását. A zöldség-gyümölcs felvásárlásában és forgalmazásában mindhárom áfésznél fellelhető a további exportbővítési szándék, de az értékesítési, tárolási nehézségek is. Ezért bár a termeltetés, felvásárlás szerződések alapján történik, a többlettermelés, de gyakran a szerződött mennyiség elhelyezése is gondot okoz, mivel a tartósítóipari és feldolgozó üzemek értékesítési nehézségekre hivatkozva nem tudják átvenni az árut. Ez gyakran alapanyag-árcsökkenést okoz, ami növeli a feszültséget a termelők és a felvásárlók között. Az áfészek jelzései szerint sok kívánnivalót hagy maga után a szerződéses fegyelem betartása ist mivel a biztos, minden termékre szerződést kötő és felvásárló áfészek helyett a néhány forinttal „ráígérő” vándorkereskedőknek adják el a kistermelők az áruikat. Ezzel az áfészek szerződéseinek teljesítése kerül veszélybe. A nyár közepén érthetően kevesen gondolnak még a télre, de az áfészeken belül a téli tárolás várható nehézségei és veszteségei miatt ez óhatatlanul szükséges. A legtöbb téli tárolást végző cég az előző évek rossz tapasztalataiból okulva nagyon óvatosan tervez, mivel a közvetlen bolti felvásárlás és a lakossági tárolás növekedése miatt nehéz megjósolni, hogy a lakosság megfelelő ellátására milyen mennyiségű árut vesz majd át tőlük a kereskedelem. Az eddig is szinte csak veszteségeket okozó téli tárolásra ugyan kaptak állami támogatást, de ez még a tárolási veszteségeiket sem fedezte. Ugyanakkor gyakran csak magas áron, minőségi kritika nélkül tudták ősszel felvásárolni a hagymát, burgonyát, káposztaféléket stb., tavasszal, amikor a kistermelők is megjelentek a piacon áruikkal, a túlkínálat miatt gyakran csak alacsonyabb áron tudtak „túladni” ezeken. Ezért várhat*"- csak a szerződött mennyiségeket hajlandók majd tárolni az áfészek, saját kockázati részüket minimálisra csökkentve. A szövetkezeti vezetők, de a tárolást szervező tanácsok álláspontja is az, hogy központi beavatkozással vagy a támogatás növelésével nem lehet tartósan megoldani ezt a kérdést, ez nem helyettesítheti a valódi piacot. A lakossági elládás biztosítására nagyobb gazdasági érdekeltséget kell teremteni. A bizottság állásfoglalása szerint a zöldség-gyümölcs felvásárlásában és forgalmazásában úgy érhető el jelentős javulás, ha mind a felvásárlásban, mind az exportáftásfban növelik az ezzel foglalkozók számát, akár a magánszféra bevonásával is. Ugyanakkor jelenleg fokozzák a feszültségeket azok a „szervezetek” is, amelyek beékelődtek a termelők és a fogyasztók közé, így ezek egy részének kiiktatásával a piac közvetlenebbül és elfogadhatódban éreztetné hatását. Ekkor talán a mostaninál könnyebben egyezhetnének meg a termelők és a forgalmazók. Rendszeressé válnak az eszmecserék Péter-Pál-napi demonstráció (Folytatás az 1. oldalról) gyeimét a mezőgazdaság már-már tarthatatlanná vált gazdasági helyzetére, a falun élő lakosság veszélyesen romló életkörülményeire. A demonstráció 1999. június 29- én (csütörtökön) reggel 7 órától 8 óráig tart. Ez az egyórás időtartam nem foglalja magában a csomópontokhoz történő vonulás és az elvonulás idejét. A demonstrációs csomópontokat a közölt térkép tartalmazza. A szervezők kérik a lakosság és a közlekedésben részt vevők megértését és azt, hogy a forgalmi torlódások csökkentése érdekében aki teheti, ne induljon el ezen a napon a reggeli órákban közúti járművel. Megyei szervezőbizottság (Folytatás az 1. oldalról) munkakapcsolat terjedjen ki — s ebben mélységes egyetértés alakult ki — az egyes intézkedések meghozatala előtti munkafolyamatokra, s ugyanakkor kapjanak lehetőséget a pártok képviselői meghívás útján valamennyi testületi ülésen való részvételre. A jobb informálódáshoz szolgál segítségül majd a megyei tanácsnál most létrehozandó szakkönyvtár, amelyben hozzáférhetővé válik minden, a tájékozódáshoz Szükséges ismeret. A beszélgetés alapján a tanács garanciát vállalt arra is, hogy tevékenyen segíti a szervezetek nyugodt, zavarmentes működését — a maga eszközeivel. Jogos igényként vetődött fel a fokozottabb nyilvánosság, azaz a pártok szeretnének erőteljesebben jelen lenni azokban az orgánumokban, amelyek a megyében jelennek meg, de sürgették a jelenlegi információs rendszer újabb eszközökkel történő bővítését is. S ebben ugyancsak mindkét fél teljesen egyetértett. Különböző témák megvitatását is javasolták a „megyei kerekasztal” résztvevői: a Tisza II., a kétpói hulladéktároló, a megyeszékhely levegőjének tisztasága, a Szolnokot elkerülő főút problémái, valamint az egyre erőteljesebben jelentkező szegénységgel összefüggő kérdések kerültek fel a következő eszmecserék témarendjére. A két tárgyaló partner, a tanács és a különböző pártok képviselői megegyeztek a rendszeres találkozások tartásában, s legközelebb egy hónap múlva ülnek újra közös asztalhoz. Család, munkahely, szabadidő Magyarországon a helyzet változatlan Sem a családiban, sem a munkahelyen, sőt a szabadidő felhasználását illetően sem javult hazánkban számottevően a nők helyzete az utóbbi esztendőben — így summázható a Központi Statisztikai Hivatal felmérése, amelyet a Nők a mai magyar társadalomban címmel tett közzé. A népszámlálások adatai szerint nemcsak most, már a múltban is valamelyest megbaladfe. az ország népességén belül a nők száma a férfiakét. Igaz, ez nem minden korosztályra jellemző. Az újszülöttek között több a fiú, mint a lány, ám a nők életkilátásai kedvezőbbek. Halandóságuk minden korcsoportban alacsonyabb, mint a férfiaké, így átlagosan hét évvel és hét hónappal hoszszabb életre számíthatnak. Statisztika a nőkről Ennek hatására a nemek aránya 35 éves korban kiegyenlítődik, s a későbbiekben már megjelenik az arányeltolódás a nők javára. A 80- as évek eleje óta a férfiak és a nők házasodási kedve egyaránt hanyatlott, ugyanakkor növekedett a válások száma, amelyeknek kétharmadában a nők kérik a házasság felbontását. A nőknek alig több mint negyven százaléka vállalkozik két gyermek szülésére, három gyermeke 12, négy vagy annál több gyermeke pedig csak 7 százalékuknak van. A többiek gyermektelenek, vagy legfeljebb egy gyermeket nevelnek. A felmérés szerint a felsőfokú végzettségűek aránya ugyan emelkedett a nők körében — jelenleg mintegy 6 százalék —, azonban még mindig kétszer ennyi azoknak a férfiaknak a száma, akik főiskolát vagy egyetemet végeztek. Annak ellenére, hogy a felsőfokú végzettségű nők aránya jóval alacsonyabb, mint a férfiaké, a nappali tagozatokon tanuló hallgatóknak több mint a fele nő. ök elsősorban pedagógusnak, orvosnak és közgazdásznak készülnek. A tudományos kutató pályákon dolgozóknak 29 százaléka nő. A tudományos munka egyik eredménye, elismerése a tudományos fokozat elnyerése. Az elmúlt nyolc évben 503 nő kapta meg a tudomány kandidátusa és 46 a tudomány doktora címet.