Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1989-06-28 / 149. szám

1989. JÚNIUS 28 5 A teve képernyője előtt Mi történt Veszprémben? Mármint a tévétalálkozón, az elmúlt héten, amelynek nyilvános záróakkordját, a díjak ünnepélyes kiosztását ki-ikii láthatta szombaton es­te, ugyanis egyenesadásban közvetítette a televízió. Ahogy ezt egyébként már 19 éve teszi, azóta, hogy meg­született ez a jeles sereg­szemle. A kérdésre, mely a címben szerepel, könnyű a válasz: sok minden történt, de sem­mi igazán rendkívüli, am,i szenzációt keltett volna. (De hát a rendkívüli dolgok mos­tanában nem is a művészeti életben történnek!) Peregtek a filmek, folytak a viták, zajlottak a szakmai és baráti beszélgetések, ahogy ez lenni szokott. Némi újdonságot az jelentett, hogy az alkalomra ezúttal először klubot is élet­­rehívtak, ahol éjszakába nyúló, tematikus eszmecse­rékre került sor, többek kö­zött a televízió jövőjéről. Merőben új dolgok itt sem hangzottak el, legfeljebb az a félhivatalos hír borzolta fel a kedélyeket, mely szerint a második csatorna igazgatója, Horvát János váratlanul tisztségéről lemondott, s állí­tólag Vitray Tamás a váro­mányos követni őt a kettes program- direktori székében. Ami pedig a filmeket il­leti — 14 televíziós dráma ősbemutatóját tartották az öt vetítésli nap délutánján — ab­ban Szinetár Miklóssal tö­kéletesen egyetérthetünk: voltak közöttük jó, kevésbé jó alkotások és természetesen rossz művek is, ahogyan ő fogalmazta a díjkiosztás zá­rószavaiban. Ahogy egyéb­ként ez is, mármint a művek vegyes színvonala, ugyan­csak 'lenni szokott. Egy év termésében — mert abból válogatták a versenyprogram induló tizennégy filmjét — mindig akad ilyen is, olyan is. Az azonban feltűnhetett, fel is tűnt, a szakmai zsűri nyilvános vitáján is szóvá tették, milyen nagy számban vannak a versenyfiilmek kö­zött azok a munkák, ame­lyek tárgyukat a múltból ve­szik, azaz tematikusán a történelemhez kötődnek. A Kölcsey — rendezte Várko­­nyi Gábor — például a re­formkorhoz kapcsolódik; az Éjszaka, mely Sánta Ferenc Az áruló című drámájából készült, ugyancsak a törté­nelmet idézi; a Hét akasz­tott (díjat is nyert) a cári Oroszországban játszódik, a Levelek a zárdából pedig a magyar századfordulón; ugyanezeket az időket lát­hatjuk viszont Balogh Zsolt filmjében, Az évszázad csü­törtökig tart című alkotás­ban; a Margarétás dal az el­ső világháború vérfürdős napjaiba ágyazódik, a Ro­bespierre pedig kétszáz év előtti eseményeket elevenít fel a forradalmár francia drámájából. És lehetne még sorolni. Mindez persze egyáltalán nem jelenti azt, mintha az alkotók feltűnő módon fordí­tanának hátat a jelennek, s fordulnának érdeklődésükkel főképp a történelemhez, ta­lán kissé menekülve is nap­jaink problémáitól. Hiszen a históriai tárgy általában jó lehetőség ma is érvényes igazságok, gondolatok hatá­sos kimondására, olyan ér­zelmi tartalmak kifejezésé­re, amelyek most is „szí­vünk tulajdonságai”. A szemlén látott „történelmi” tárgyú filmek örvendetesen ezt bizonyították. Vegyük például a kétrészes Marga­rétás dalt — rá külön is sze­retném felhívni a figyelmet —, amely „egy kalandos, szenvedélyes szerelemről szól, egy mocskos világban tisztán virágzó, beteljesület­len szerelemről”, Natasa if­jú szerelmét a háború pusz­títja el, mégis ez a veszteség mintha bennünket érne köz­vetlenül, oly közelinek érez­zük, s a benne rózsásan il­latozó szerelem szinte min­ket is elbódít; a csillogó, de sohasem hazug romantika lelkünk mélyéből csalja elő a bennünk is ott rejtező, csak eltitkolt vagy éppen eltakart érzelmességet. Ez a tévéfilm egyértelműen igazolja: a Rómeó—Júlia történeteknek nincsen koruk, a bennük megszólaló emberi gyöngéd­ség mindenkor időszerűen hat. Feltéve, ha olyan gond­dal, finom érzékenységgel szólaltatják meg, ahogyan filmjében Mihályfy Sándor is teszi, aki Tersánszky ke­sernyés humorát is be tudja lopni az édes szerelem ízei­be. (A Margarétás dal Ter­sánszky írásából született.) Az érzelmi tartalom aktu­alitása szempontjából hason­lókat mondhatok Szántó Erii'ka Gaudiopolisáról (az Öröm városa), amelyben modellértékűén ábrázolja egy evangélikus lelkész cso­dálatra méltó tettét; azt, hogy miként hív életre egy gyermekköztársaságot magá­nyos kis csavargókból egy háború rombolta, szenvedő város közepén — a szeretet szigetét: egy olyan világot, amelyre mindannyian ma is vágyódunk: ahol a valóságos demokráciát gyakorolják ön­­tudatlanul bár, de végtele­nül rokonszenvesen. Kár, hogy ez a szép film ugyan­akkor nem eléggé drámai, nem kelt mélyebb megin­­dultságot, példaként azonban mindenképpen vonzó marad. Volt a szemlén, a bemuta­tók programjában mai tár­gyú játék is, talán három. Ezókkel azonban nem volt szerencsénk, s gondolom a nézőknek sem lesz majd, ha a televízió műsorában a kép­ernyőre kerülnek. (Bár jó­solni nem illik.) Az egyik szerzője Békés Pál, a fiatal írónemzedék tehetséges tag­ja. A Heten Budapest ellen azonban aligha sorolható legjobb munkái közé. Már az alapötlet is hamis küssé: egy vidéki város hét csinos leányzója felkerekedik, s Pestre megy pénzt csinálni, merthogy az otthoni romos kastély felújításához kellene még egymillió, csak így le­hetne belőle összkomfortos művelődési centrum. Ezek aztán „derék” lányok! Ilyen fajta áldozatvállalást, annak naiv formáját aligha lehel komolyan venni, még kama­­szos túlzásnak se igen fogad­hatjuk el. Aztán maga a drá­ma, a küzdelem a szükséges pénz megszerzéséért — eset­leges és hiányos. Pénzt csi­nálni bizony Pesten sem könnyű, közben öröm, bánat, feszültségek egymással és egymás ellen, előjönnek az egyéni érdekek, s a végén semmi sem lesz a nagy álomból: egy tragikus bal­eset mindennek véget vet, szertefoszlat minden illúziót. (Felrobban a gáz a lányok lakásában, szörnyű pusztu­lást okozva.) S elillan men­ten a film csekélyke hatása is, mert a kiagyalt ötletre épülő vázlatos drámának nincs igazi mély, emberi mondanivalója, legfeljebb néhány kedvesen friss jele­nete. Nem hozott több sikert — legalábbis a találkozó részt­vevőinek körében — egy vas­kosan mai témájú tévéfilm, a Tűréshatár sem, amely egy vidéki nagyüzem vezérigaz­gatóját állítja a történések középpontjába (állítólag az író Földesi József a győri Rába vezérigazgatójáról, Horváth Edéről mintázta a figurát), s azokat a konflik­tusokat igyekszik bemutatni, amelyek a mai, korszerű vállalati vezetés, a nyeresé­ges gazdálkodás megterem­tésével járnak, olykor ke­gyetlen intézkedéseket, gyár­egységek megszüntetését, munkások kényszerű elbo­­csájtását is megkövetelvén. Hol a határ ebben? Mi az, amit még el lehet viselni a nemes cél érdekében? A tű­rés határa — kérdezi a film humánus szándékoktól ve­zérelve. Csakhogy egy újság­­dikk nyersességével, riport­ban is nehezen elviselhető közhelyekkel, s helyenként már-már szociális demagó­giával. Mintha csak az egy­kori szocreál néven ismert művészet világából érkezett volna. így művészi hatását tekintve bizony kívül esik a címében is megjelölt hatá­ron: már-már elviselhe­tetlen. Szinte érthetetlen, hogy ezt a filmet ugyanaz a Mihályfy Sándor rendezte, aki a csodálatos Margarétás dalt tette le a szemle aszta­lára. S aki évekkel ezelőtt A piac címmel készített több­szörösen díjnyertes, mai té­májú filmet. Lám. még egy alkotó esetében is igaz: van ami sikerül, és van ami nem, még csaknem ugyanabban az időben is. Mi okból? Ez va­lószínű az alkotás titkai kö­zé tartozik, ha nem is merő misztikum. Mi történt Veszprémben? Sok minden, de igazán rend­kívüli semmi. A televíziós művészet végzi j ól-rosszul a maga dolgát. Valkó Mihály Új könyv az Agroinform kiadásában Hogyan kell egyesületet alapítani? Elsősorban az egyesület­­alakítás gondolatával foglal­kozóknak és a már működő társadalmi szövetségek, or­szágos és helyi egyesületek tagjainak, tisztségviselőinek készült A megújuló egyesü­letek működésének szabá­lyai című kötet, amely né­hány napon belül elhagyja a nyomdát. Dr. Szabó Lajos könyve, amely az Agroin­­form gondozásában jelenik meg, tartalmazza a legújabb jogszabályokat s azok értel­mezését. A szerző gyakorlati tapasztalatait is közreadja közérthető, olvasmányos for­máiban. Az egyesületi élet iránt érdeklődők megismer­hetik az új felügyeleti és szankcionálási rendet, az egyesületek zavartalan mű­ködését biztosító jogi garan­ciákat, valamint: a pénzügyi gazdálkodást is. A kötetet az AGROIN­­FORM-nál lehet megvásárol­ni. A kiadó ígéretet tett ar­ra, hogy a jogszabályok eset­leges későbbi módosítását egy kiegészítő mellékletben eljuttatja a megrendelők­höz. Bábtörfénet, Rózsa Anna díj Kiállításait _ Bábtörténeti kiállítás nyílt 'a Magyar Színházi Intézet anyagából a kecskeméti Szó­­rakaténusz Játékmúzeum­ban, amely egész nyáron megtekinthető, október 31-én zárja csak kapuit. A Rózsa Anna díj 5 éve címmel nyílik kiállítás Szom­bathelyen, a Savaria Múze­umban. Megnyitó július 30- án délután, s a tárlat au­gusztus végéig tekinthető meg. Különleges csemegére hív­ja közönségét a nyári szín­ház: a természet pompás díszletei között, a szenttamá­si ALmásy-kastély parkjában június 29-én este bemutatják Shakespeare Ahogy tetszik vígjátékét. A vígjáték egyes szerepeiben: Spolarics And­rea, Czibulás Péter, Győry Emil, ifjú Ujlaky László, Sztárek Andrea, Mertz Ti­bor, Tóth József, és még so­kan mások. Az előadást „Fo­dor úr”, azaz Fodor Tamás rendezte. A színház autóbuszokkal ki is szállítja nézőit a Tö­­rökszentmiklóstól nem mesz­­sze található helyszínre, a buszok 7 órakor indulnak a Szigligeti Színház épülete elől. összetett'élményt ígér minden egyes este, az alka­lomra azonban ezúttal nem felöltözni kell, ahogyan szoktuk, inkább beöltözni, mint egy kirándulásra, te­kintettel a környezetre és az éjszakai hűvösebb időre. Je­gyek elővételben, de a hely­színen közvetlenül is váltha­tók. Előadás csupán négy este. Először június 29-én, majd 30-án. Azután július 1-én és 2-án, ha esne az eső, akkor július 3-án és 4-én. Felvételeink a keddi jelme­zes főpróbán készültek, s az előadás egy-egy pillanatát rögzítik. Érdekességként megemlítendő, hogy a kü­lönböző jelenetek a park kü­lönböző részeiben játszód­nak, így a nézőtér is velük együtt mozog majd. A szín­ház ezzel az úttörő hazai vál­lalkozásával egyébként jeles angliai hagyományokat is kö­vet. A fotókat Nagy Zsolt ké­szítette. Erdélyi Áttelepültek Jászsági Klubja Ápolni az otthoni tradíciókat A jászberényi Családsegítő Központ dolgozói a múlt év szeptemberében találkoztak először egy új feladatkörrel, az erdélyi menekültek prob­lémáival. Ezek részben új módszereket igényeltek, de kiderült, hogy a hazájukat elhagyni kényszerült román állampolgárok (túlnyomó­­részt magyarok) élethelyze­tében korábbi patronáltjaik­kal sok közös vonás van. Elhelyezkedési gondjuk ál­talában nem volt a Jászbe­rénybe érkezőknek, mert az Aprítógépgyár, a Hűtőgép­gyár, a vasút, más üzemek és a kisiparosok szívesen fog­lalkoztatták a képzett, sza­bad munkaerőt, a gyerekek óvodai, iskolai elhelyezése,1 az ideiglenes lakásmegoldás azonban közbenjárás nélkül már nehezen ment volna. A Családsegítő Központ segít­ségével jutottak pénzügyi segélyhez, ruhához, nélkü­lözhetetlen hatósági és jogi ismeretekhez. Az idegen környezetbe ke­rült, rendkívül érzékeny át­települtek (különösen . ha kettészakadt a család) beil­leszkedési gondjainak meg­könnyítésére a már ismert és gyakorolt módszerekkel siet­tek. Egyik legjobb „terápia” a személyes beszélgetés, a le­hetőségek, elvárások tudato­sítása. Az önsegítő kiscsopor­tos foglalkozások mintájára a központ találkozóra hívta a városban letelepült 25—30 erdélyi menekültet is. Az egyik fiatal mérnök házaspár a múlt év szeptem­berében érkezett — 3 napos debreceni tartózkodás után — Jászberénybe a meghirde­tett aprítógépgyári állásra. IBUSZ-lakással várták őket, ruhákat, letelepedési segélyt kaptak, a gyerekek iskolai évkezdésével sem volt gond. Szerencsésnek érezhetik ma­gukat, mert nem mindegyi­kük fogadtatása, beilleszke­dése volt ilyen felhőtlen. ■•Van, aki tovább vándorolt' vagy több letelepedési kísér­let után most itt próbál sze­rencsét. Az első közös összejövete­len vetődött fel, hogy más városokban már létrehozott klubok példáját követve itt, Jászberényben is meg kelle­ne alapítani az Erdélyből áttelepülték klubját. A „me­nekült” megnevezést, bár alapjában véve pontos, sze­retnék elkerülni kiszolgál­tatottságot sugalló jelentése miatt. Meg azután nemcsak a sorstársak körében szeret­nének lenni, hanem minden olyan helybelit várnak, aki szimpatizál Erdéllyel, az ot­tani kultúrával, múlttal. — A klub alapvető célja az otthoni tradíciók ápolá­sa — mondja egyikük, aki nem kívánta, óvatosságból, nevét adni véleményéhez. — A rendszeres összejövetele­ken megbeszélhetnénk a ha­zulról, a sorok között érke­zett híreket, segíthetnénk lelkileg az egyéni és a közös teher elviselésében. Volt már tájékoztató az OTP hitelfel­tételekről, kérdéses a külföl­di utazásunk, a kisipar ki­váltása, de olyan alapvető dolgokban is jó tanácsokra szorulunk, mint például a bevásárlás. Nem mindegy, melyik üzletben vásárolunk, mosóporból az olcsóbb is le­het még jó... és még nagyon sok apró. hétköznapi dolog­ban segíthetnek a helybeliek, akik megtisztelnék társasá­gunkat. Az Erdélyből Áttelepültek Jászsági Klubjának megala­kítását július 12-én (szerdán) délután 4 órakor a Családse­gítő Központban (Lehel Ve­zér tér, volt rendőrség épü­lete) tervezik. Az érdeklő­dők is ott tájékozódhatnak. LP A szolnoki nyári színház bemutatója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents