Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-28 / 149. szám
Tanácskozik az Országgyűlés Straub F. Brúnó, Németh Miklós és Grósz Károly az Országgyűlés júniusi ülésszakán /Folytatás a 2. oldalról) óta a szép szavak és a szinte tallies eszköztelenség ellentmondása között vergődnek a nemzetiségi szövetsé-Schmid Ernő (Vas m., 10. vk.), a Falco Fakombinát vezérigazgatója rámutatott: a gazdaságirányító munkában sok a bizonytalankodás. Ennek okát abban látta, hogy a gazdaságban még nem kezdődött el a felülről lefelé építkező, monolitikus modell lebontása, az igazi demokratizálódás-1988. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot a képviselő nem fogadta el. • * * Az ülés szünetében Szűrös Mátyás társaságában sajtótájékoztatón mutatkozott be Fodor István, az Országgyűlés új ajelnöke. Fodor István kifejtette: a parlament elnökének elsősorban az országgyűlési ülésszakok előkészítésében, az állandó bizottságok munkájának összehangolásában, a plenáris ülések vezetésében tud segítséget nyújtani. Ehhez a munkához az ügyrend és az előterjesztések nagyon alapos ismerete, kitartás, munkabírás szükséges — hangsúlyozta. Antal Ferenc (Veszprém m., 7. vk.), a pápai Elekthermax Vállalat műszaki igazgató-helyettese az 1988. évi költségvetési törvény végrehajtását lényegében sikertelennek minősítette. A képviselő ajánlotta, hogy a kormány dolgozzon ki határozottabb konjunktúra-politikát, s a kampányjellegű beavatkozások helyett honosítson meg olyan gyakorlatot, amelyben a stabilitás elemei erőteljesebben orientálják a gazdasági egységeket. Berdár Béla (Pest m., 25. vk.), a Pilisi Állami Parkerdő Gazdaság főigazgatója a költségvetés vitája kapcsán a környezetvédelem, illetve a tanácsi gazdálkodás helyzetéről fejtette ki véleményét. Ügy vélte: a tanácsi gazdálkodás jelenlegi rendszere kimerítette összes tartalékát: az ismételt pénzügyi elvonások hatására egyes intézmények a működőképesség határára kerültek Vass Józsefné (Békés m., 15. vk.), a sarkadi Lenin TSZ főkönyvelő-helyettese az e1- múlt év több parlamenti határozatát a Pénzügyminisztérium taktikai úton elért döntésének minősítette. Ugyanakkor a gazdaságirányítás eredményének könyvelte el, hogy az elmúlt év során nem szabadultak el az árak, nem következett be megfékezhetetlen infláció. A vitát lezárva Békési László válaszolt a képviselők felvetéseire. Kifejtette, hogy a vitában egyetlen olyan javaslattal sem találkozott, amellyel nem tud egyetérteni. így a pénzügyi kormányzat megerősítve látja szándékait olyan kérdésben is, mint például az állami számvevőszék felállításának halaszthatatlan volta. A miniszter ezután részletesen is ' kitért több konkrét felvetésre. Végül arra kérte a képviselőket, hogy a törvényjavaslatot és a választ fogadják el. Mivel a törvénytervezet szövegezésére nem hangzott el képviselői módosító indítvány, szavazás következett. Az Országgyűlés 43 ellenszavazattal, 66 tartózkodás mellett elfogadta a múlt évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot. Pénzügyminiszteri expozé az államháztartás reformjáról BzKinetet követően az elnöklő Jakab Róbertné ismét Békési Lászlónak adta meg a szót, hogy a miniszter ■tartsa meg expozéját az ál- Jtaimháztartás reformkoncepciójáról. A pénzügyminiszter bevezetésképpen elmondta: a több mint egy évtizede felbukkant válságtünetek napjainkra széles körű gazdasági válsággá mélyültek. Evidencia ma már, hogy a válsággal küzdő magyar gazdaságban az államháztartás, a költségvetés is válságos állapothan van. A magyar gazdaság jelenlegi kritikus helyzetét sokan a rossz pénzügypolitika és pénzügyi eszközrendszer következményének tartják, fiskális ás monetáris terrorról, pénzügyi diktatúráról beszélnek. Az összefüggés nem vitatható, ám a döntő hatás éppen fordított — hívta fel a figyelmet Békési László. A pénzügyi rendszer, benne az államháztartás válságát alapvetően a gazdaság súiyös gondjaji okozzák, a pénzügyi rendszer gyengéi tehát nagyrészt következmények, miközben tagadhatatlan, hogy egyes elemeivel és hatásaival maga is hozzájárul a gazdasági válság elhúzódásához és elmélyüléséhez. Mindezek egyik okozója, hogy az államháztartás a nemzeti jövedelem több mint 65 százalékát, a bruttó nemzeti termék csaknem 60 százalékát centralizálja és osztja el újra. Ez a magas jövedelem-átcsoportosítás kifejezésre juttatja az állam széles körű beavatkozását a gazdaságba, a rendkívül szerteágazó állami kötelezettségvállalásokat, a magas állami kiadásokat, az állam túlköltekezését. A jövedelemcentralizáció nagyrészt az adóprés erőteljes működtetésével valósul meg. Az a sajátos ellentmondás és eddig feloldhatatlan feszültség alakult ki — folytatta —, hogy a magyar gazdaság — ezen belül a lakosság — a dinamikus fejlődéshez szükséges ösztönző erő, a szabad rendelkezésű, adózás után felhasználható jövedelmek szempqjitjából túladóztatott, miközben az állami kötelezettségek finanszírozásához az államháztartás bevételei nem elégségesek. Mindez konzerválja az elavult gazdasági struktúrát, fékezi az eredményesen gazdálkodó szervezetek növekedési, fejlődési lehetőségeit, ugyanakkor széles körű támogatásokkal és kedvezményekker lassítja a veszteséges és alacsony hatékonyságú gazdasági tevékenységek csökkentését, fékezi a teljesítmények növelését, ellenérdekeltséget •teremt a gazdálkodó szerveknél és a lakosság körében egyaránt. Egy másik ok: az államháztartáson és benne a költségvetésen keresztül az ország gazdasági teljesítményeihez, a termelőerők színvonalához viszonyítva erőteljes túlelosztás valósul meg. Rendkívül magas az állami kötelezettségek, állami feladatok tömege, és torz az állami kiadások szerkezete. Az elosztható jövedelmek szűkössége és a széles körű állami kötelezettségek közötti ellentmondás tartós egyensúlyi zavarokat okoz. A deficit az állami pénzalapokban 1973 óta jelen van. 1979 óta — kisebb ingadozásokkal — 1987-ig rohamosan nőtt, s bár azóta lassan csökkent, külső egyensúlyi viszonyaink romlása és belső megtakarításaink szűkössége miatt egyértelműen káros, önmagában a deficit mértéke nem minősíti a gazdaság állapotát, jelenlegi szintje akár elhanyagolható is lenne, ha finanszírozása nem csökkentené az egyébként is rendkívül szűk hitelforrásokat, vagy nem növelné nemzetközi adósságterheinkei. Az államháztartás és a költségvetés fő feszültségpontjaiban.*. az emúlt időszakban követett gazidaságpolitikánk ellentmondásai es hibái éppúgy tükröződnek, mint az azt végrehajtó gazdaságirányítási rendszer gyiengesége4, valamint politikai és állami döntési rendszerünk hiányosságai — mondotta a miniszter. Nyilvánvaló, hogy az államháztartás és költégvetés kisebb-nagyobb korrekciói ma már nem elégségesek ahhoz, hogy az összegyűlt problémákat kezelhetővé tegyék — hangsúlyozta Békési László. A jelenlegi struktúrában az államháztartás és a költségvetés működésképtelen, alkalmatlan feladatai teljesítésére. Ezt a keserű igazságot az 1989. évi állami költségvetés, valamint az elmúlt ülésszakon tárgyalt úgynevezett csomagterv parlamenti vitája is világossá tette. Ezért vált elkerülhetetlenné az államháztartás, a költségvetés átfogó reformja, gyökeres megújítása. Ez a reformfolyamat 1988-ban az adóreform első szakaszával kezdődött meg. Ezt követi a parlament mostani, első olvasató vitája az államháztartási reform koncepciójáról, valamint az adórendszer korszerűsítésének programjáról és téziseiről. Továbbbi szakaszait jelenti az új államháztartási törvény, valamint az állami számvevőszékről szóló törvény megalkotása még ebben az évben. De része a folyamatnak a kormány négyéves támogatás-leépítési programja, a tanácsi gazdálkodás rendszerének, vagy a költségvetési szervek finanszírozási módszereinek tervezett megújítása, a társadalombiztosítás, benne a nyugdíjrendszer reformja, a lakásfinanszírozás és -gazdálkodás átalakítása, vagy a szociálpolitika reformja is. Közvetlen kapcsolatban van és szervesen épít a gazdaság tulajdonviszonyainak megváltoztatására, a tulajdonreform végrehajtására, az állami tulajdon átalakulására, az önkormányzati, tanácsi tulajdon létrehozására. A több mint egy éve folyó előkészítő- és műhelymunkák eredményeként ma már összegezhetők azok a fő irányok és tézisek, amelyek a komplex államháztartási, költségvetési reform céljait összefoglalják, koncepcióját, tartalmát alkotják A kormány által előterjesztett koncepció azt a célt Szolgálja, hogy a parlament megismerje a~3Zakmai munka eddigi eredményeit, ítéletet mondjon a koncepció tartalmáról, és megerősítse a további munka fő irányait. Az államháztartási reform koncepciója változó gazdaságpolitikánk' számos célkitűzését tartalmazza, megkíséreli azokat összehangolni és megvalósításuk leghatékonyabb eszközrendszerét megteremteni — folytatta a miniszter. Mindezt rendkívül szűk gazdasági mozgásszabadság mellett, egymásnak gyakran ellentmondó követelmények egyidejű érvényesítésére törekedve kemény korlátok között. Némi egyszerűsítéssel azt lehet mondani: az államháztartási reform megköveteli és egyben alkalmat ad arra, hogy egyszer s mindenkorra szakítsunk az elmúlt évtizedek voluntarista költségvetési politikájával, ideológiai alapokon nyugvó túlköltekezésével, a gazdaság teljesítményeitől elszakított, azokat tartósan meghaladó állami kötelezettségvállalásokkal. Az egész államháztartási refonm-koncepaió vezérgondolata: csökkenteni a gazdaságban a jövedelemelvonást és -újraelosztásit. El kell érnünk, hogy az államháztartás az elkövetkezendő három esztendőben a megtermelt nemzeti jövedelem 15— 20 százalékkal kisebb hányadát központosítsa és ossza el újra. Ahhoz, hogy ez a program megvalósítható legyen, néhány alapfeltételt meg kell teremteni. Ezek közül első helyre a hatalmas méretű állmadósság fokozatos csökkentését sorolta a miniszter. Ez már a jövő esztendőben is elkerülhetetlen. Az elmúlt években felhalmozódott államadósság kamatterhei ugrásszerűen növekednek, és évente 20—30 milliárd forinttal növelik a folyó költségvetés terheit. Ezért szükségszerű, hogy a tulajdonreformmal összhangban létrejöjjön az állami tulajdon kezelésének, számbavételének és gazdálkodásának új rendje. Ennek első lépése az állami vagyon számbavétele, az állami vagyonmérleg megalkotása, amely lehetővé teszi a megfontolt, hatékony gazdálkodást e vagyonnal. Szembe kell néznünk azzal a követelménnyel — hívta fel a figyelmet Békési László —, ■hogy e vagyon egy részét az államadósságok csökkentésére kell fordítanunk. Ezzel egyidejűleg létre kell hoznunk az állami vagyon jövedelmeit kezelő, azokat öszszegező és az állami vagyonnal való gazdálkodás eredményeit nyomon kísérő tőkejövedelmi mérleget, amely elkülönül az állami költségvetéstől, de része az államháztartás egészének, az állam gazdálkodásának. A tulajdonreformhoz tartozó elem az önkormányzatok, tanácsok tulajdonának megteremtése, vagy ha úgy tetszik, a jelenlegi állami tulajdon felosztása, megosztása az önkormányzatok és a központi kormányzati szervek között. Csökkenő támogatások A második feltétel az állam csökkenő részvétele a gazdasági folyamatokban, a piaci viszonyok befolyásolásában. Ez mindenekelőtt a versenyszféra állami támogatásainak következetes viszszafogását illetve a vállalkozások adóterheinek párhuzamos mérséklését jelents. El kell érni, hogy a támogatások jelenlegi 200 milliárd forint körüli összege 1990-re 160 milliárd forintra, 1991-re 120 milliárdra, 1992-re 100 milliárd forint körüli szintre csökkenjen. Az államháztartási reform megvalósítása elképzelhetetlen új elosztáspolitika érvényesítése, végrehajtása nélkül. Az elkövetkezendő években el kell érnünk a munkajövedelmek védelmét, majd fokozatos növelését. A társadalmi jövedelmek, mindenekelőtt a jelenleg természetben nyújtott társadalmi jövedelmek egy részét, — azok állami finanszírozásának megszüntetésével egyidejűleg — fokozatosan be kell építenünk a bérekbe. Ennek fedezetét a versenyszférában az adók csökkentése, a költségvetési szerveknél a bérek növelése teremtheti meg. A miniszter célszerűnek tartotta már a jövő esztendőtől megvalósítani — a bérnövekményt terhelő, még meglévő adó megszüntetésével — a teljes bérliberalizálást. — Az államháztartási reform egyik nagy területe a társadalmi közkiadások reformja. Ennek keretében világos és határozott funkciómegosztásra kell törekednünk az állam, az önkormányzatok, a vállalatok és a lakosság között. A munkamegosztás végeredménye csakis az állam szerepvállalásának csökkenése lehet. Ugyanakkor, ahol az állam részvétele megmarad a feladatok ellátásában, ott biztosítani kell az állami feladat-finanszírozás garanciáit, értékállandóságát és szakmai megalapozottságát. Ezen a téren is nélkülözhetetlen a szervezetsemleges állami támogatások rendszerének kiépítése. ami azonos állami feladatok ellátásához azonos támogatást nyújt, függetlenül attól, hogy a feladatot állami intézmény, magánvállalkozás, egyesület, társadalmi szerv vagy egyházi, felekezeti intézmény látja el. önálló, külön törvényjavaslat készült az állami számvevőszékről — tájékoztatta a képviselőket a miniszter. Ennek az új szervezetnek a megalkotása és működése is szerves része az államháztartási reformnak. A parlament ellenőrzési szerveként növelheti az állam, benne a kormány gazdálkodásának megalapozottságát, az Országgyűlés közvetlen ellenőrzési lehetőségeit, s mindezek útján a hatékonyabb, takarékosabb és tervszerűbb állami gazdálkodást. Egyben nagyobb biztonságot adhat a kormány számára is, segítheti az állami költségvetési folyamatok kézbentartását. Az államháztartás reformja gyorsan változó magyar valóságunk egyik legjelentősebb vállalkozása :— mondotta végül Békési László. — Eredményes megvalósításán nem kevesebb múlik, mint a gazdaság egészséges fejlődése, egy hatékonyan működő piac kibontakoztakább csak költségvetési elgondolásokat tartalmaz. Nem ismerhető fel benne a kormány állásfoglalása. több fontos kérdésben bizonytalanság érzékelhető. Az államháztartási gyakorlat gyökeres átalakításával összhangban új alapokra kell helyezni a pénzügyi területek szabályozósát; létre kell hozni az állami vagyon kezelését ellátó szervezetet. valamint az állami pénzügyek ellenőrzésére hivatott számvevőszéket — hangsúlyozta Puskás Sándor. A bizottsági előadó javasolta, hogy mielőbb teremtsék meg a Magyar Nemzeti Bank autonómiáját, kormányon kívüliségét, és helyezzék a parlament felügyelete alá. Balogh László (Pest m.. 29. vk.), a Pest Megyei Tanács elnöke a településfejlesztési és környezetvédelmi bizottság ülésén elhangzottakat tolmácsolta dióhéjban képviselőtársainak. Elsősorban a tanácsi gazdálkodás kérdéskörét elemezve hangsúlyozta: a helyi tanácsok rendkívül kevés pénzzel rendelkeznek, s nem ritka, hogy az elvárható minimális szinten sem képesek kielégíteni a lakossági igényeket. Hámori Csaba (országos lista), az MSZMP Pest Megyei Bizottságának első titkára a helyi önkormányzatok szerepével kapcsolatban kifejtette: mivel a települések adottságai nagyon különbözőek. a lehetőségek és a tennivalók sem azonosak. Az iparral, kereskedelemmel, élelmiszergazdasággal rendelkező városokban, a nagyobb településeken a tanács tulajdonosként léphet fel, és a tulajdonrész hozadékából való részesedés új érdekeltségi viszonyokat hoz majd létre. Javasolta: a kormány úgy ütemezze a legfontosabb törvények előkészítését, hogy az új alkotmány elfogadását követően az Országgyűlés az elsők között tárgyalja meg az önkormányzatról szóló törvény tervezetét. Deák Géza (Hajdú-Bihar m., 14. vk.), a földesi Rákóczi Tsz elnöke hangsúlyozta: új gazdasági modellre van szükség, amelyben szerves egységet kell képeznie a demokráciának és a piacnak. Mindez megköveteli az állam új' típusú szerepvállalását. Ehhez azonban egyfelől tisztázni kell az államháztartás rezsiköltségét, másfelől ugyancsak tisztázandó a tulajdon-, az elosztási, a társadalombiztosítási, az egészségügyi és az oktatási reformmal kapcsolatos állami szerepvállalás. Rendkívül fontos, hogy ezekben a kér-Medgyessy Péter, Nyers 'Rezső és Csehák Judit a Parlamentben tása, a gazdasági teljesítmények és az állami kiadások összhangjának megteremtése. s egy reménybeli gazdasági fejlődés talaján nyugvó jóléti állam gazdálkodási rendjének megteremtése. A kormány nevében kérte a képviselőket, hogy vitájukkal, ajánlásaikkal tűzzék ki a további munka fő irányait, erősítsék meg vagy segítsék helyes irányba terelni a kormány szakmai munkáját. Puskás Sándor, a terv- és költségvetési bizottság elnöke elmondta: az előterjesztésről a terv- és költségvetési bizottságnak az a véleménye alakult ki, hogy egységes koncepció helyett indésekben még az idén társadalmi konszenzus alakuljon ki a politikai egyeztető tárgyalásokon és a nép aktív közreműködésével. Deák Géza szerint szükséges, hogy az államháztartási törvény még az idén olyan állapotba kerüljön, hogy azt 1990. január 1-jével vagy legkésőbb 1990. június 1-jével bevezethessék. Ezzel véget ért az Országgyűlés soros ülésszakának első napja, amelyen Szűrös Mátyás, Horváth Lajos és Jakab Róbertné felváltva elnökölt. Az ülésszak szerdán az államháztartási reform koncepciójáról és az 1989. évi feladatokról szóló előterjesztés vitájával folytatódik.
