Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-26 / 147. szám
1989. JÚNIUS 26. Néplap "Borítékol! tagsági könyv és köszönőlevél önsegélyező csoport alakúit a SZOTÉV—UNIMAX Kft-nél A KB-Ulés a meghívott szemszögéből Kompromisszumok árán sikerült a megegyezés A szakszervezeti 'bizottság még meg sem alakult, a tagdíjakat meg vonják a fizetésből!... Miért, milyen alapon? Az üzem dolgozói közül sokan hördültek föl, amikor a márciusban fizetésüket kézhez vették. A kérdések jogosak voltak, hogy egyértelmű válaszokat kapjanak, tisztázniuk kellett: a kialakult új helyzetben milyen szerepe lesz a szakszervezetnek, a megváltozott körülmények közt életképes-e a mozgalom, szükség van-e egyáltalán a szakszervezet megszokott érdekvédelmi funkcióira? Kérdések sorjáztak válaszra, magyarázatra várva. Egyszerű életigazság Beszélgetés Zelenyánszki Andrással Megkülönböztetett figyelem, az átlagosnál jóval /nagyobb érdeklődés kísérte országszerte az 'MSZMP Jtözponti Bizottságának hétvégi ülését, melyen meghívottként részt vett Zelenyánszki András, a megyei pártbizottság «Iso titkára is. Szerkesztőségünk arra volt kíváncsi, hogy az ö szemszögéből .nézve milyen Volt, milyen tanulságokkal szolgált ez a fórum? Erről beszélgetve, első kérdésünk így hangzott: Az üzemben azóta elcsitultak a kedélyek, az indulatok lecsillapodtak, az emberek ma már napirendre tértek a dolgok fölött, dolgoznak, mert — ahogy vélik — a munkán, s az ezzel járó béren van a hangsúly. Az elvi kérdésekből nem lehet megélni. Ilyen egyszerű életigazság felismerése vezetett el a döntésig. — A többség úgy határozott, hogy kilépünk — mondja a szolnoki üzem géplakatosa, Laki János. — Nem kényszerítettünk, győzködtünk senkit, aki akart, maradt a szakszervezetben, de az emberek zöme azt mondta: álljunk a saját lábunkra. Amit nekünk a szakszervezet eddig nyújtott, mi az? Megleszünk nélküle. — Mi ts történt hát, ami egy csapásra megváltoztatta az emberek életét? — Február elsejétől a SZOTÉV korábbi légtechnikai üzeméből létrejött egy magyar—osztrák vegyes vállalkozás, a kft — tájékoztat az új irodában Tóthné Tary Katalin gazdasági ügyvezető. — Hatvanhatmillió forint volt az alakuló tőke összege, ebből az osztrák fél 25 millióval részesedik. — Változott a munkatempó, vastagabb lett a boríték A régen felismert gazdasági koncepció most kezd itt valósággá válni. Csakhogy — mint az életben általában — minden, mindennel összefügg. A termelés átrendeződése magával vonja a társadalmi kérdések átértékelését is. — Mert mit adott nekem a szakszervezet? — kérdezi magától a többiek nevében is Majzik Gyuláné, betanított munkás. — Korábban bizalmi voltam, mégis a kilépés mellett döntöttem ... Életemben egyszer voltam üdülni, aztán semmi, csak fizeti az ember a tagdíjat. — Nyolc évvel ezelőtt szültem — szól közbe Balogh Zoltánné —, akkor 400 forintos segélyt adtak. Nálunk hathónapos tagság után most 3000 forintot kap, aki gyereket szül. Hasonlítsa össze a különbséget, aztán megérti, miért választottuk a szakszervezet helyett az önsegélyező csoportot. Hát akkor inkább maradjon nálunk a pénz, maradjon nálunk az egész, akkor mi rendelkezünk vele. Az emberek itt úgy látják, a szakszervezet formá(Folytatás az 1. oldalról) szövetségi titkárok, elnökségi tagok akarják kitalálni az érdekképviselet reformja kapcsán, hogy mit akarnak a téesztagok, mit akarnak a fiatal agrárszakemberek ? Talán ez a felvetés is sugallta a tanácskozás végén elfogadott javaslatot: az országos agrárreformkör a termelőszövetkezetek, a kamarát szervező állami gazdaságok és a kistermelők . körében bocsássa társadalmi vitára az is — summázza a lényeget Laki János. — Ha pedig így áll a dolog, az ember rögtön másképp áll a munkához. Többet dolgozunk, de lényegesen többért. — Mennyi vajon ez a lény esen több? — firtatom. — Én havonta 25—30 százalékkal viszek haza többet — mondja beszélgetőtársam —, de átlagban olyan húsz százalékra tehető az emelkedés. A kft. gazdasági ügyvezetője is elégedett, amikor az eredményekről szól. — Az emberek elégedettek a bérek alakulásával. Minek köszönhető a kedvező változás? — Több összetevője van — hangzik a válasz. — Csökkentettük a normaidőket, de ehhez megteremtettük a műszaki feltételeket is, több új termelékeny gépet helyeztünk üzembe. Dolgozóink teljesítménye ezáltal lényegesen megnőtt. Borsodi János ügyvezető igazgató még lényegretörőbben fogalmaz. — Megszűnt az úgynevezett bérszínvonal, ami korábban lehetetlenné tette a kiugró teljesítmény megfizetését, a bérkorlátok feloldása lehetőséget ad arra, hogy a tényleges teljesítmények alapján fizessünk. lisan képviselte érdekeiket. Tudják, a juttatásokból, a szolgáltatásokból jobbára azok részesültek, akik közel voltak a tűzhöz. Meg aztán az utóbbi években már inkább csak elvi lehetőség volt — például az üdültetés, nekik maguknak a munka, a plusz munka jutott, ha meg akartak élni. Nyaralásra már évek óta nem is gondolhattak. — Nézze — mondja Borsodi János —, az igazság az, hogy a szakszervezet akkor él meg, ha a vezetők szorgalmazzák, ha van csellengő ember, aki a papírmunkát elvállalja. Mi megmondtuk a dolgozóknak, hogy bennünket nem ezért fizetnek. A mi feladatunk, hogy a termelés feltételeit biztosítsuk. De a dolgozók is kiábrándultak az áldemokratikus érdekvédelemből. — Április elsején alakult meg az önsegélyező csoport — szól most már az új formációról Tóthné Tary Katalin. — Ügy tudom, a megyében az első ilyen. Előtte Kiskunhalason, a Levi Strauss amerikai—magyar vegyes vállalatnál tájékoa'lapszabály-tervezetet. Széles körű megismertetésben, az észrevételek, javaslatok összegyűjtésében természetesen számítanak a megyei reformkorok segítségére is. Állást foglalt a reformkori tanácskozáson a Péter - Pál napi szolid, fegyelmezett tiltakozás és figyelemfelkeltés támogatásáról, de elhangzott olyan javaslat is, hogy amennyiben az akció után sem veszi komolyan a kormány az agrárszektor jogos zódtunk, ott alakult meg az első önsegélyező csoport. Az ottani tapasztalatokat alkalmazzuk a társaságnál is. — Mit jelent ez? — A csoport tagjai havonta ötven forintos tagdíjat fizetnek. Ehhez a kft havonta és tagonként további százszáz forinttal járul hozzá. A befolyt összeg azonban nálunk marad, nem úgy, mint a szakszervezeti díjak, amelyből jelentős részt von el a központi befizetési kötelezettség. Többek közt ez szól a csoport mellett — vélekedik Balogh Zoltánné, aki a megválasztott háromtagú vezetőség egyik képviselőjeként mondja: — Száz százalékig mi döntünk a pénz felhasználása fölött. Már döntöttünk az adható segélyek összegéről, arról is, hogy augusztusban kérelem nélkül adunk tagjainknak 1000 forintos beiskolázási segélyt. Tervezzük, hogy a pénz egy részéből közösségi rendezvényeket támogatunk. S még egy: tagjaink tízezer forintig kaphatnak kamatmentes kölcsönt. Minden szép, minden jé A SZOTÉV—UNIMAX Légtechnika Kft. Szolnok 'megyében az elsők között lépett a gazdaság átalakításának útjára. Azon haladva — úgy tűnik — kollektívája kényszerűen adta föl a hagyományos szakszervezeti érdekvédelem lehetőségét, vagy ahogy ők fogalmaznak: a formális szakszervezeti érdekvédelmet. A szakszervezet — utólag mit tehetett egyebet — levélben köszönte meg volt tagjainak (mit is?), hogy éveken (évtizedeken) átvédhette azokat a dolgozókat, akik ebből nem kérnek többet. A szakszervezet e borítékban küldte el volt tagjainak szakszervezeti könyvüket. Mit kezdjenek vele? A mintegy száz embert foglalkoztató cégnek hetven tagja lépett át az új szervezetbe. — Üj szervezet? — Nem az, a század elején volt valamikor új — mondja Borsodi János —, -a szakszervezeti vezetők ezt nem tartják korszerűnek. Minden szép, minden jó — vallják viszont a dolgozók,- miközben alapvető szakszervezeti jogokról mondtak le. Ügy gondolják, a bérharcról beszélni is fölösleges, amikor emelkedik a fizetésük, igaz, sztrájkjogról beszélni indokolatlan, ha a munka jobb megélhetést biztosít. A „provokatív”, az érdekvédelem feladásának következményeit firtató kérdésekre közömbösségbe burkolóznak. Hiszen döntöttek már — a nagyobb kenyér mellett. Szőke György követeléseit, egy soron következő Országgyűlés időtartamára bojkottálják a nagyüzemek a tejszállítást. Végül arról is döntöttek szombaton Kunszentmártonban, hogy szükség van a soron kívüli TOT konferenciára, és azt novemberben hívják öszsze. és hogy a kongresszus majd oszlassa fel önmagát, és alakuljon át a mezőgazdasági termelők első kongresszusává. Temesközy Ferenc — Meghívottként először vett részt központi bizottsági ülésen. Milyen benyomást tett önre ez a tanácskozás? — Lemérhető volt az egész ülésen és a KB tagjain is, hogy óriási felelősség nyornaszja őket. Három tényezőt emelnék ki: Felfokozott volt a várakozás a kül- és belpolitikái kérdések iránt. Többen úgy fogalmaztak; döntés nélkül, jelentős változtatások nélkül nem fejezhetik be ezt a tanácskozást, mert különben a nemzetközi elszigetelődés, és az összeomlás fenyeget. A másik ok, ami nyomasztólag hatott a Központi Bizottságra: szembekerült korábbi döntések hozadékaival, akár a pártpolitikai karakterével összefüggő, akár a személyi kérdésekről volt szó- Sok minden „előjött” most, amit régen el kellett volna dönteni. A harmadik, amit ki szeretnék emelni: egy meglehetősen bizonytalan, sok tekintetben bizonyos fokig riadt Központi Bizottság ülésezett. Ugyanúgy, ahogy a párttagságban, nagyon szélsőséges nézeteket vallók a Központi Bizottságban is vannak. A kérdés az volt: vajon felismeri-e a Központi Bizottság, hogy történelmi a pillanat. Lehet, hogy ez túlzásnak tűnik, de többen megerősítették, hogy most dől el: szétesik-e a párt, vagy megmarad? A szétesésnek a következménye a belpolitikában egv földcsuszamlás lehetett volna, hiszen nincs más olyan erő, mint az MSZMP, amelyik — még ilyen állapotában is — képes lenne a társadalom vezetésére. Egy pártösszeomlás, mert „egyszerű szakadásról nemigen beszélhettünk volna, igen nagy hatással lett volna nemzetközi 'kapcsolatainkra is, hiszen akkor a szocialista országokban — a mi példánk alapján — a progreszszív erőket azonnal elnyomhatták volna. Így is többen utaltak arra, hogy a nyugati országokat aggasztja az, hogy ilyen mértékben romlik viszonyunk néhány szocialista országgal. Óriási tétje volt tehát a központi bizottsági ülésnek, annak, hogy felismerik-e a KB tagjai, hogy rendkívüli a helyzet és ezért rendkívüli intézkedéseket kell foganatosítani. — Miket tartott a vita fontosabb csomópontjainak, milyen tanulságokat szűrt le azokból? — Természetesnek tartom, hogy a vita döntő mértékben a pártról és nem a gazdaságról, nem egyéb kérdésekről folyt. A párt jelenlegi helyzetéről nemigen oszlottak meg a vélemények. Egyértelműen úgy ítélték -meg a felszólalók, hogy válságban van a párt, nagy a párttagok között a bizonytalanság, nem tudnak eligazodni, nem tudják 'hová „zárkózzanak fel”. A platformokról az fogalmazódott meg, hogy az MSZMP-nek azokkal együtt kell élnie, be kell rendezkedni arra, hogy a pluralizmus a párton belül is létezik. Az is beigazolódott, hogy a platformok léte pozitívan hat a párton belül. Az is egyértelművé vált, hogy vannak olyan szélsőségek a párton belül, melyektől el kelj határolódni, és az is, hogy nincs olyan platform sem, amelyik' egymaga képes lenne összetartani a pártot. — Bizonyára egyik központi kérdésként szerepelt ezen az ülésen az, hogy milyen legyen a továbbiakban az MSZMP? — Teljesen egyértelművé vált, hogy radikális reformok talaján megújuló pártot akar a Központi Bizottság, de elhatárolta magát mindenféle szélsőségtől. — Mennyire volt reális veszély a pártszakadás? — Nagyon sokan foglalkoztak ezzel. Egyetlen felszólaló sem vonta kétségbe, hogy ha nem születnek meg azok a történelminek nevezhető döntések, amelyek végül is megszülettek, reális valóság lehetett volna a pártszakadás. Több felszólaló véleményét összegezve úgy fogalmaztam meg ezt magamban, hogy a pártszakadás veszélye a vezetésben alakult ki, a párt szétesésének veszélye pedig az alsóbb szinteken. Más szempontból nézve úgy tűnik, mintha a politikai szakadás már megindult volna, de a szervezeti nem. — Milyen súllyal szerepelt ezen a tanácskozáson a pártkongresszusra való felkészülés? — Nagyon sok felszólaló foglalkozott ezzel is. A pártkongresszus tartalmi kérdéseit júliusban még tárgyalja a- Központi Bizottság. Számomra igen fontos és tanulságos volt a vita után kialakult konszenzus, nevezetesen az, hogy a kongresszus mindenféle szervezeti és tartalmi dolgát alá keli rendelni a tanácstagi és a képviselői választásoknak. A választásokra kell tehát koncentrálni, nem tagadva természetesen azt, hogy a pártkongresszusnak megvan a maga jelentősége — de ha az MSZMP nem szerepel megfelelően a választásokon, akkor kinek, mit jelent majd a kongresszus? — Volt-e nagy vita a párt vezetéséről? — Természetesen volt nagy vita. Abban egyetértés volt, hogy a vezetés szétesett, hogy sok tekintetben cselekvőképtelenség tapasztalható. Abban sem volt vita, hogy ez így nem mehet tovább. Számomra két vonal volt kitapintható a mostani ülésen. Az egyik az, hogy ilyen helyzetben koncentrálni kell a vezetést, egy olyan szűk csoport kezébe adni azt, amelyik bizalmat élvez. A másik vonal pedig az volt, hogy szélesíteni kell a vezetésben szót kapók körét. Az ellentét feloldására szervezetileg az kínálkozott megoldásként, hogy egyrészt egy elnökségre bízzák a párt stratégiai kérdéseit, másrészt az elnök mellett, a Politikai Bizottság, meg mindenféle elnökhelyettesek nélkül, egy Politikai Intéző Bizottság jusson fontos szerephez. — A Központi Bizottság ülése után alig néhány órával miket tart a tanácskozás legnagyobb eredményeinek? — Meggyőződésem szerint tisztázódott, hogy mit akar a párt, milyen MSZMP-t akar a Központi Bizottság. Az a régi törekvés, hogy a reform kerüljön a centrumba. érvényre jutott ezen az ülésen. Állásfoglalás született arról, hogy el kell határolódni jobbról azoktól a párton belüli nézetektől, melyek egy mondatban úgy fogalmazhatók meg, — bár az eay mondatos summázások mindig veszélyesek —, hoav akik egyértelműen csődnek tekintik az utóbbi neevven évet. azok nem az MSZMP talaján állnak. Mégha párttagok, akkor sem. A baloldalról való elhatárolódásnak ugyancsak kitapintható sarokpontjai vannak: Aki azt vallja, hogy \ csak „szociaJista tulajdon” lehet az országban és a mostani viszonyok között proletárdiktatúrára van szükség, hogy csak az egypártrendszer keretei között fejlődhetünk, azzal szakítani kell. Azt hiszem, a vezetés új összetétele teljesen nyilvánvalóvá teszi, hogy radikális reform talaján álló MSZMP-t sikerült körvonalazni a KB ülésén. Berecz János kikerülése a vezetésből ezt talán még hangsúlyosabbá teszi. — A személyi kérdések simán megoldódtak? — Szerintem nagy kompromisszumok árán sikerült megegyezésre jutni, ez kitűnt a vitából. Senki nem rejtette véka alá azt a véleményét, hogy olyan vezetés kell, amelyik a fő áramlatok képviselőit magában foglalja. Ezt tükrözi is a megválasztott elnökség öszszetétele. Nagy vita volt a pártelnöki tiszt betöltéséről. Ügy érzem, hogy a vitát éppen Nyers Rezső személye, szellemisége billentette ki a holtpontról. Igazsága, 'bölcsessége nagyon sokat segített. Az elnökségbe 'bekerült Pozsgay és Németh elvtárs — a maguk radikális nézeteivel, — és mellettük Grósz Károly, akiről kiderült a vita során, hogy nem lehet mellőzni, hiszen a párttagság nagy tömegei állnak mellette. — Az utóbbi időkben Grósz Károly és Pozsgay Imre szópárbajt vívott. Hogyan végződött ez? — A párton belül talán Grósz Károly nyert, a társadalmon belül viszont Pozsgay Imre. Hozzáteszem: ha ez a párt a társadalom vezető ereje akar lenni, akkor mindkettőjükre szüksége van. — A szervezeti változtatások után ki lesz a párt első embere? — Sok vita folyt erről is. Teljesen nyilvánvalóvá vált az, — még 'ha a „munkaköri leírások” nem is készültek el, — hogy az csak az elnök lehet. Ezt többen ki is mondták. Nekem is az a meggyőződésem, hogy ez így helyes. A pártelnök feladata mindenképpen a különböző áramlatok összehangolása lesz. Emellett a párt nemzetközi kapcsolataiban a párt képviselete és a bélpolitikai események, a többi párttal való kapcsolattartás irányítása. _ Tisztázódott a főtitkár feladata is. Röviden talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy ő a párt belső életének irányítója, koordinálója. Feladata inkább adminisztratív területre korlátozódik. Az elnökség két másik tagja pedig nyilván tartalmi munkával segiti a vezetést. Egyértelművé vált, hogy szükség van egy erŐ6 titkárságra is, hiszen nemcsak az alsóbb szintekre igaz, hogy meglehetősen szétesett az apparátus. A kiegészült titkárság kielégítheti a Központi Bizottság igényeit. Nyilvánvalóvá lett az is, hogy a Politikai Bizottság elvesztett minden bizalmat, képtelen azoknak a feladatoknak az ellátására, melyeket a szervezeti szabályzat a Politikai Bizottság hatáskörébe utal — ezért szüntette meg a KB, és helyette egy Politikai Intéző Bizottságot hozott létre. Ennek nagyobb létszáma tükrözi az elnökségben meglévő áramlatokat. A KB nem mondott lé arról, hogy a legfontosabb kérdésekben, tehát a párt stratégiájában döntsön" ő alakítsa azt. — Köszönjük a beszélgetést. S. B. Mit adott nekem? Egységes érdekképviseleti szervezetet szorgalmaz az Agrárreformkör Kiléptek a szakszervezetből
