Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1989-06-24 / 146. szám

1989. JÚNIUS 24. MMmap Rojy Underwood, a brit Királyi Légierő hadnagya a Leonardo da Vinci mintegy ötszáz éve készített tervei alapján megvalósított orinthopterével repül. (MTI Kül­földi Képszerk.) Nyírbátori Zenei Napok Elkészült a Nyírbátori Ze­nei Napok koncertsorozatá­nak idei programja. A nyi­tány alkalmából a nyírségi városban július 21-én csen­dül fel 23. alkalommal a csaknem félezer éves mű­emléki templom toronyze­néje. A zenei napok hagyomá­nyainak megfelelően nem­csak Nyírbátorban, hanem a környező településeken: Máriapócson, NagykáLló­­ban, Nyírmihálydiban és Vámosa tyán is tartanak 'hangversenyeket. A rangos eseményen neves előadómű­vészek, ihazai és külföldi kórusok, együttesek összesen tíz koncerten lépnek a kö­zönség elé. Félezer fiatelt vérnek Hiúsági közistégek tábora Ibádszalákin Ifjúsági közösségeknek szabadidős vállalkozói tá­bort szervez a Megyei Mű­velődési és Ifjúsági Köz­pont ifjúsági közösségei­nek szakbizottsága. Az el­múlt évi abádszalóki tábo­rozás tapasztalatai alapján az idei tábort már egyhe­tesre tervezik, ám a hétna­pos részvétel nem kötele­ző. A tábor — amely rend­hagyó módszertani to­vábbképzésnek is tekint­hető — július 10-én, hétfőn kezdődik és egész héten át tart Abádszalókon, a Ti­­sza-tó melletti ifjúsági tá­borhelyen. A közel félezer fiatalt megmozgató össze­jövetelen lesz jelmezes fel­vonulás, diszkósok verse­nye, színpadi produkció és pop-rockzenekarok vetél­kednek, szombaton gálaes­tet tartanak t vasárnap fó­rummal búcsúznak a tábo­rozástól a fiatalok. Jelent­kezni június 30-ig lehet Rendek Sándornál, a Me­gyei Művelődési és Ifjúsá­gi Központban. Törökszentmiklési esélyegyenlőség a tehetséggondozásban Középpontban a személyiség A tehetséggondozásra — a társadalmi változások hatá­sára — mind több iskola for­dít megkülönböztetett figyel­met. Amíg erre korábban döntően szakmai, pedagógiai szempontok és ambíciók mo­tiválták az iskolákat, ma egyre inkább általános igé­nyek késztetik az oktatási in­tézményeket, hogy fokozott figyelmet fordítsanak a ki­emelkedő képességű tanulók emelt szintű képzésére. Ezt vallják Törökszentmik­­■lóson a Rózsa téri általános iskola tantestületében is, ahol ■már évek óta eredményesen munkálkodnak a tanulók legjobb képességeinek kitel­jesítésében. Mint azt Dékány György, az iskola igazgatója elmondta, erre a hagyomá­nyos oktatási keretek között is nagy gondot fordítottak a nevelők. Tizenöt éve vezették 'be a matematika tagozatot, öt évvel ezelőtt pedig a test­nevelésből indítottak először tagozatos képzést. — Ha az elmúlt évek visz­­szajelzései eredményes mun­káról adnak is számot, az is­kola jövője érdékében tovább kell gondolnunk céljainkat, oktatási-nevelési elképzelése­inkéit. — tartja Dékány György. Nem divatnak hó­dolva próbálunk újítani, de azt világosan látjuk, hogy ma már valós társadalmi igények kényszerítik ki az iskolából a megújulást. Tehetséges, produktív embereket kell ne­velnünk. Így az általános ké­pességfejlesztésre alapuló differenciált foglalkoztatás mellett, de ezt nem megke­rülve új pedagógiai lehető­ségek felé fordulunk. — A Pedagógiai Társaság helyi szervezete egyébként a közelmúltban tartott kétnapos eszmecserét a tehetséggon­dozás jelenlegi helyzetéről, jövőjéről. Itt is megfogalma­zódott ,a nevelés egyik nagy dilemmája, elitképzés vagy esélyegyenlőségen alapuló te­hetséggondozásra vállalkoz­zon-e 'az iskola. Önök milyen utat tartanak követendőnek? — A tantestület az utóbbi mellett döntött, tehát a ne­hezebb utat járja. Az a meg­győződésünk, ha úgy tetszik, Zsolnaival a Rózsa téren pedagógiai hitvallásunk, hogy a tanulók számára lehetősé­get kell teremteni, nyújtani ahhoz, hogy a bennük szuny­­nyadó képességek megnyi­latkozhassanak. — Milyen módon próbál­nak a maguk támasztotta kö­vetelményeknek megfelelni? — Semmiképp nem kí­vánunk izolált csoportokat kialakítani. Alapelvem „nor­mál” közösségben kell a diá­koknak élniük. Az a tapasz­talatunk, hogy a bizonyos szempontból kiválogatott csoportok tagjai elveszítik az edzettségüket, hozzászoknak az életszerűtlen, ideális kö­rülményekhez. Ezért ragasz­kodunk a természetes kö­zeghez, óraszervezéssel min­den tanulónak csak egy-egy területen nyújtunk többet, amire a leginkább érez ked­vet, tehetséget. — Ha jól értelmezem, a tehetségfejlesztést igyekez­nek emberszabásúvá tenni. Pedagógiájuk központjában a személyiség áll, nem pedig annak képessége. — Igen. Ezér,t is határo­zott a tantestület, hogy isko­lánk áttér a Zsolnai-program bevezetésére. Az elmúlt tan­évben kísérletképpen ennek egy szűkebb változatával próbálkoztunk, a komplex szisztémáiból a nyelvi-irodal­mi-kommunikációs progra­mot vezettük be. Szeptem­berben folytatjuk, majd az azt követő tanévben szeret­nénk a teljes programot be­indítani. — Miért pont a Zsolnai­program nyerte meg a tet­szésüket? Miért ebben az irányban indultak el? — A tantestület több tag­ja vett részit bemutató taní­táson, sokan jártak Török­bálinton is, a módszerköz­­poníbam. Egyfajta pedagógiai affinitása van erre a tantes­tületnek. A hatvani iskolában tapasztalatcserén járva dön­tött a tantestület nyolcvan százaléka a Zsolnai-program melllett. Az elmondottakból is következik: emberközpontú szemlélete miatt. Ez a mód­szer nem kasztelvre épül. Sokoldalú, módszergazdag kínálattal ad segítséget az egyén képességeinek aktivi­zálására. — Tapasztalatom szerint ennek a szándékában nemes nevelési rendszer adap­tálásához a legtöbb iskolá­ban még nincs meg a meg­felelő feltételrendszer, önök hogyan birkóznak meg az akadályozó tényezőkkel? — Pedagógusaink maguk is áldozatot hoznak. A mód­szer elsajátítására vállalkoz­nak. Többnyire a tanítási szüneteket fordítják erre. Egyelőre a bérmegtakarítá­sunkból fedezzük a költsége­ket. A komplex programhoz azonban segítségre is szükség lenne. Hogy csak a nyelvtaná­rokat említsem, alig képzel­hető el, hogy szolgálati lakás nélkül meg tudunk ezzel bir­kózni. Bízunk azért abban, hogy pedagógiai törekvé­sünk nem fog zátonyra fut­ni — épp eredményessége alapján — előbb-utóbb meg­értő támogatásra talál. Az iskolán tű] mutató társadal­mi érdek szól e mellett. Sz. Gy, Otthon nélkül Kunszentmártonban Maradt két kemence és a fotólabor Jó néhány évvel ezelőtt a közigazgatási egységek át­szervezése nyomán meg­szüntették a járásokat. A megüresedett hivatali épü­letek hasznosításáról az az országos döntés született: hogy azok a közművelődés, a kultúra feltételeinek ja­vítását szolgálják. A ren­delet azonban az esetek többségében nem valósult meg. Kivételek azért p>ersze vannak a megyében is. Tö­­rökszentmiklóson például így oldódott meg a városi művelődési központ és a könyvtár méltó elhelyezése. Olymódon enyhítettek a művelődési központ mosto­ha helyzetén Kiunszentmár­­tonban is, hogy a volt járá­si hivatal épületében nyolc helyiséget adtak át a köz­művelődési intézménynek. 1987-ben helyi erőből, vala­mint a megyei tanács pályá­zatán nyert 100 ezer forint­ból rendezték be a volt hi­vatal első emeletén a fotó­labort, a képzőművészeti al­kotóműhelyt stb. Az érdemi, tartalmi munka 1987 végén, ’88 elején kezdődhetett meg a nyolc helyiségben. A fotó­sok mellett többek között a Tinikaszinó, a Rockklub, a bábcsaport, a gyermekkép­zőművészeti szakkör talált megfelelő otthonra. Sajnos nem sokáig. Ez utóbbit erősíti meg Ponyokai László, a városi tanács társadalompolitikai osztályának helyettes veze­tője, akiinek szűkebb mun­katerületéhez tartozik a közművelődés is. — Pénz hiányában csak szakaszosan kerülhet sor a felújításra — szögezi le — így az első ütem addig tart, ameddig futja a rendelke­zésre álló 450 ezer forint. — Így aztán még sajnála­tosabb, hogy a művelődési központ elveszítette helyisé­geit a volt járási hivatal épületében. Milyen megol­dást lát az intézmény meg­felelő elhelyezésére? — őszintén megmondva jelen pillanatban semmi­lyent. — Többen is említették a városban, hogy a kisiparo­sok egy része szeretné visz­­szakapni a művelődési há­zat, amelyet hajdan az ipa­ros kör építtetett, s segíte-A közösségi övezetből mára csak néhány négyzet­­méter maradt dési központ igazgatója. — A képzőművészeti műterem­ben — jóllehet az épület földszintjén is van tanács­kozóterem — tárgyalótermet rendezett be a városgond­nokság. Csak a két égetőke­mence maradt, valamint a fotólabor, amelyben a váro­si lap>ot is szerkesztették, így jobbára csak a korábbi lehetőségeink maradtak: a művelődési központ nagy­terme, s három kisebb he­lyiség. — tjgy hallom az épület felújítás előtt áll. — Áprilistól már úgy ren­deztük a programjainkat, hogy dolgozhassanak a vil­lanyhálózaton, szeretnénk továbbá bevezetni a vizet az épületbe, s természetesen festéssel zárulna majd a fel­újítás. Mindezideig azonban még — tudomásom szerint — a tárgyalásoknál tart a felújítás ügye. Tavaly augusztus végén arról értesültünk, hogy a nyolc helyiségből csak há­rom marad meg a művelő­dési központ számára. Cik­künkre dr. Györgyi Lajos, a kunszentmártoni tanács vb­­titkára akkor többek között a következő indoklást írta: „A bővülő lehetőségekkel — nemcsak a tanács megítélé­se szerint — az intézmény kollektívája nem tudott tel­jes körűen élni” ... „Még­sem ezzel van összefüggés­ben a közösségi övezet 3 he­lyiségre történt csökkenté­se. Ez év július elsejétől a szóban forgó épület fenn­tartási költségeiből évi 400 millió forintot elvontak így a tanácsi pénzügyi egyen­A fotólaborban a városi újság szerkesztésének nyomai Télen befagynak, nyáron kiengednek a mellékhelyiségek súly megőrzése érdekében mintegy 200 négyzetméter intézményi alapterület meg­szüntetésére kényszerül­tünk ...” „A közművelődési lehetőségeink javítását to­vábbra is szem előtt tartva több gazdálkodó szervezet­tel, a KISZ városi bizottsá­gával együtt a közművelő­dési célú eszközök és helyi­ségek együttes, összehangolt használatát tervezzük.” — Mennyiben javultak a „közművelődés lehetőségei” az eltelt csaknem tíz hónap alatt? — A volt járási hivatal^ ban tovább csökkent a he­lyiségeink száma — mondja Balajti Istvánná, a művelő­„Pénz hiányában csak sza­kaszosan” újítják fel. Fotó: Tarpai Zoltán nének a fenntartásban, mű­ködtetésben vállalkozók is. — Én is hallottam már er­ről, de hivatalosan még senki sem keresett meg ben­nünket ebben az ügyben. Elkelnének pedig a me­cénások. A művelődési ház jelen formájában nem al­kalmas a kultúrált szórako­zásra, időtöltésre. Helyiség hiányában egyre-másra szűnnek meg a kiscsoportok, a nagyterem, s a színpad vi­lágítása korszerűtlen, sötét, az épület előtt húzódik ugyan a gázvezeték, de a házban hatalmas olajkály­hával fűtenek, amely üze­melés közben olyan hangos, hogy zavarja az előadást, a mellékhelyiségek egy távo­labbi épületben vannak, ahol telenként befagy a víz. Az intézmény költségvetése az .idén 1 millió 800 ezer fo­rint, amelyből háromszázez­ret saját bevételként tervez­tek. A legutóbbi szakfelügye­leti vizsgálat találóan álla­pította meg, hogy „az intéz­mény tárgyi felszereltsége, bútorzata, stb. a minimális követelményeket sem éri el”. Némely területen azonban, még ilyen körülmények kö­zött is az átlagosnál jobbnak találták a központ munká­ját. A vizsgálatot 1986-ban végezték el. Igaz azóta volt már jobb helyzetben is a művelődési ház. Sajnfcs csak átmenetileg ... Tál Gizella

Next

/
Thumbnails
Contents