Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-24 / 146. szám
6 Nemzetközi körkép 1989. JUNIUS 24 Katonai hírmagyarázónk írja Nyár lévén a politikai - diplomáciai „frontokon” hamarosan beáll az ilyenkor szokásos átmeneti és viszonylagos szélcsend, az uborkaszezon. A néhány hetes szünetben a kelet—nyugati párbeszédben résztvevő delegációk tagjai pihennek ugyan, de azért közben — kormányaikkal konzultálva — készülnek az őszi fordulóra, amely hosszú távra meghatározhatja földrészünk jövőjét. A rendezésre váró legfőbb probléma a NATO és a Varsói Szerződés hagyományos fegyveres erőinek, fegyverzetének a közös felső „plafonok” aiá szorítása, a ténylegesen meglévő egyensúlyi különbségek, az úgynevezett aszimmetriák fokozatos megszüntetéséhez vezető utak-módolk felkutatása. Megegyezés esetén egyik szövetségi rendszernek sem lehetne nagyobb katonai ereje a másikénál, természetesen gondosan számba véve a hadviselési képesség valamennyi összetevőjét. Vélhetően egy hosszabb periódusra elnyúló fejlődési szakaszban olyan, kizárólag védelmi funkciókra alkalmas haderőstruktúrát kellene kialakítaniuk, amely mindkét oldalon oszlatná a váratlan rajtaütéstől való félelemérzetet, s kölcsönösen lehetetlenné tenné a támadó harci cselekmények kezdeményezését, vagy folytatását. E struktúra létrejöttének alapvető előfeltétele a nukleáris fenyegetés megszüntetése, annak megbízható kizárása, hogy Európában bármikor is tömegpusztító harceszközöket vethessenek be. Ha a tárgyaló felek a legáltalánosabb európai biztonsági érdekeket tartják szem előtt, akkor nem lehet megállni a „kettős, nulla megoldást” eredményező 1987-es szovjet—amerikai INF-szerződés határainál (mint ismeretes, ennek értelmében a jövő év végéig megsemmisítik az európai telepítésű 500 —1000, valamint az 1000— 5500 kilométerig célba juttatható nukleáris hordozókat, s értelemszerűen leszerelik robbanótölteteiiket is). A legveszélyesebb két fegyverzeti kategória felszámolásának logikájából eredően tovább kell lépni az 500 kilométeres hatótávolságon aluli nukleáris eszközök számának csökkentése, sőt — bizonyos „minimalizálásuk” után — teljes felszámolásuk felé. Ezzel merőben ellentétes lenne a NATO korszerűsítési programjának végrehajtása ami — ha nem sikerülne megakadályozni — az akció-reakció folyamatában bizonyosan a fegyverkezési verseny újabb hullámát indítaná el. A VSZ erre időben felhívta a figyelmet és javasolta: kezdjenek mielőbb külön tárgyalásokat, addig is azonban mindkét fél tartózkodjék a harcászati atomfegyverek továbbfejlesztésétől, mennyiségük növelésétől. Ezt az ésszerű ajánlatot, már csak a gorbacsovi „effektus” és az álltalános közhangulat miatt sem lehetett jégre tenni. A NATQ lépéskényszerbe került. A csúcsértekezleten — főképpen az NSZK ellenállása miatt — végül is amellett voksoltak, hogy 1992-ig ugyan elhalasztják a végleges döntést az európai nukleáris arzenál felújításáról, a további intézkedések megtételét viszont attól teszik függővé, milyen megállapodás születik a jövő év végéiig a konvencionális erők és fegyverzetek csökkentéséről Bécsben. Ha — mint mondják — a NATO-nak tetsző egyezség irányába sikerülne áttörést elérni, szó lehet az európai harcászati atomfegyverek részleges felszámolásáról, ám semmiképpen a teljes megsemmisítésüket kimondó harmadik nullaváltozatról. Az utóbbi legfőbb ellenzője Nagy-Britannia és Franciaország (persze, ezt az Egyesült Államok sem kívánja), mondván, az INF- szerződéssel meggyengült nyugat-európai „atomemyő” elrettentő képességének hitelessége a szovjet hadsereg hagyományos erőfölényével szemben másként nem őrizhető meg, mint a brit és a francia atompotenciál „készenlétének” biztosításával. A két nyugat-európai középhatalom — saját atomfegyvereit állami-nemzeti szimbólumnak, s egyúttal a „nagypolitikai” játszma eszközeinek is tekintve — végeredményben nem adta fel eredeti álláspontját. Bár a NATO-egység látszatának 'megőrzése érdekében elfogadta Bush amerikai elnök kompromisszumos javaslatát, Margaret Thatcher brit kormányfő és Mitterrand francia köztársasági elnök egyformán ragaszkodott előzetes fenntartásaihoz, más szóval a nukleáris „elrettentés” hadászati koncepciójához, az Európa atomfegyvermentesítését még jó ideig utópiának minősítő nézeteihez. Korántsem jutott még nyugvópontra az Atlanti Szövetségben a rakéta-vita. Emögött rejtőznek olyan ellentmondások is, amelyek talán az 1992-től kialakuló egységes nyugat-európai piac bázisán egy sajátos, az Egyesült Államoktól viszonylag függetlenebb katonai integráció irányába mutathatnak. Alighanem befolyásolja majd ez az ősszel kezdődő tárgyalási forduló kimenetelét is. Serfőzd László Megalakult a Lett Parasztszövetség A lett földművesek, miután meggyőződtek arról, hogy a nem túl rég létrehozott állami csúcsszerv, az Agroprom, bürokratikus nehézkességével nem képes megmutatni a köztársaság mezőgazdasága számára a stagnálásból kivezető utat, önálló szervezet létrehozását határozták el. Ez év áprilisában került sor a szervezet alapító kongresszusára: a tekintélyes fórum 3000 delegátusa, aki az agrár-ipari komplexum 150 ezer dolgozóiját képviselte, határozatot hozott a Lett Parasztszövetség megalakításáról. Az elfogadott program lényege az, hogy a földnek újra legyen tulajdonosa. Az önkormányzat elveinek megfelelően az Agropromhoz tartozó gazdaságoknak és vállalatoknak önálló és önelszámoló egységként kell működniük, ehhez elengedhetetlen a bürokratikus rendszer fokozatos felszámolása és a termelők kölcsönös előnyökön alapuló és a szövetkezés változatos formáit felhasználó önkéntes egye' sülése. A szövetség tervei között szerepel a tagok érdekvédelme mellett törvényhozási javaslatok kidolgozása és elfogadtatása, a kormányzati beruházási politika felülvizsgálatának kiharcolása a falu fejlesztése érdekében illetve a külpiaci nyitás. A lett vidék potenciális lehetőségei óriásiak, hiszen Lettország 1940 előtt sikerrel exportált az európai piacokra császárhúst, vajat, lent és más mezőgazdasági terméket, a termelés fejlettségét tekintve pedig a lett mezőgazdaság még a szomszédos skandináv országok fejlettségét is túlszárnyalta. Keserű, de szükséges bevallani, hogy az erőszakos kollektivizálás, a „burzsoá elemek”, azaz többtízezer jómódú parasztcsalád Sztálin által szervezett, távoli vidékekre való deportálása, a Baltikum természeti adottságaihoz nem illeszkedő erőltetett fejlesztése jelentősen visszavetette az itteni mezőgazdaságot, úgyhogy annak majdnem negyven évre volt szüksége ahhoz, hogy újra elérje a háború előtti évek szintjét. A kongresszuson felszólaló Albert Kaulsz, a Szövetség egyik kezdeményezője, köztársaságában elismert közgazdász és mezőgazdasági szervezéssel foglalkozó szakember, az Adazsi mezőgazdasági vállalat elnökének szavai szerint „a földtől elidegenített földművelő elvesztette korábbi munkaerkölcsét, és ezzel párhuzamosan a boltok polcairól eltűntek az áruk”. Ennek megfelelően az új szervezet célkitűzései közé az elkövetett torzulások kijavítása, a hagyományosan magasszintű lett mezőgazdasági kultúra újjáteremtése, a mezőgazdaság termelékenységének a világon élenjárók szintiére emelése kerültek. Ezeknek a céloknak a megvalósításához azonban nem elegendők a félmegoldások, elengedhetetlen mindenekelőtt a termelési viszonyok jellegének megváltoztatása, a szociális infrastruktúra és a falu fejlesztése. a gazdaság törvénvszerűséeeit figyelembe vevő árpolitika — az alakulókongresszus már ki is dolgozta és a köztársaság legfelsőbb tanácsa elé terjesztette elfogadásra a szükséges kormányintézkedések tervezetét. A Parasztszövetség programdokumentuma külön kiemeli, hogy meg kell szabadulni a káros megszokások visszahúzó erejétől a szocialista gazdaság többszektorúságának kérdésében és bátrabban kell alkalmazni a szövetkezés, a bérlet és háztáji legkülönfélébb formáit, „zöl utat” kell biztosítani a farmergazdaságoknak, hiszen éppen Lettországban a hagyományos tanyasi településszerkezetre építve a farmergazdaságok harmonikusan beleilleszkednének a mezőgazdaság létező szerkezetébe. A köztársaságban már ma is 300 farmergazdaság kialakulása van folyamatban, a korábban elhagyott tanyákra visszatérni kívánók száma pedig ennek többszöröse. De az embereket egyelőre viszszatartja a farmerek jogi értelemben vett kiszolgáltatottsága és az úttörőkre váró nehézségek. A problémát a mezőgazdasági technika beszerzésének nehézkessége, a földtulajdon tartós jogi. garanciái megszerzésének lassúsága és bizonytalansága, nemritkán a környezet gyanakvásának, a helyi szervek elutasító magatartásának legyőzése jelenti, ezért a Szövetség kongresszusa egy, a parasztgazdaságokkal foglalkozó köztársasági szintű törvény mihamarabbi kidolgozását és elfogadását. Anatolij Gorbunov, a Lett Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke biztosította a kongresszus küldötteit, hogy a köztársasági szervek figyelmesen megvizsgálják és lehetőségeik mértékében teljesítik a Szövetség javaslatait. Igor Movel APN Szovjet repülőgép- és űrhajégyártás Bajkonur. Kilövési helyén az univerzális Energia hordozórakéta, mely képes többször felhasználható űrhajókat és nagyméretű űrkészülékeket a világűrbe juttatni, (bal oldali kép). Az univerzális űrszállító rendszer, mely nagyteljesítményű hordozórakétából és egy többször felhasználható Burán űrrepülőgépből áll (jobb oldali kép). A háromszázadik tűzszünet következik ? Libanon „elfelejtett háborúja” ■ A naponta ismétlődő hadijelentések, a mindenki mindenki ellen harcol (zűrzavara sokszor más fásulttá teheti az olvasókat a Libanonból érkező hírek hallatlan. Egy tudósító az „elfelejtett háborúról” cikkezett. Csakhogy a világ egyik ideggócában folyó hosszú háborúról nehéz megfeledkezni. A napokban az a lövedék is gondoskodott erről, amelynek találata nyomán kigyulladt a Földközi-tengeren egy hárommillió liter benzint szállító tartályhajó és égő fáklyaként világított be újra a libanoni válságba. Egyébként a keresztények lakta Dzsunije kikötőjébe próbálta eljuttatni szállítmányát, de fennakadt a blokádon. Még súlyosabbá vált az üzemanyaghiány, pedig már így is három dollárt kérnek el egy liter benzinért... A másfél évtizede tartó libanoni polgárháború idei, ötödik fejezetéhez érkezett. Az esztendő kezdetén, a helyi politikai fogalmak szerint felekezeti burokra helyezett két nagy tábor belharea volt a jellemző. Miután valamennyire tisztázódtak a keresztények Illetve muzulmánok belső erőviszonyai, februárban egymással ütköztek össze. A tarthatatlan helyzetet, hogy a Dunántúl nagyságú, hárommilliós országnak nincs államfője de egyszerre két miniszterelnöke és kormánya van, megpróbálták fegyverekkel dűlőre vinni, de nem sikerült. Március közepén tevékenyebbé váltak a szíriai erők (becslések szerint negyvenezer 'katona tartózkodik Libanoniban a szomszédos országból) és Auh tábornok, aki a libanoni hadsereg főparancsnoka, valamint az egyik önjelölt miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy „a háború alapvetően Szíria és Libanon között folyik”. ötven napon keresztül, napi átlagban ötezer tüzérségi lövedék csapódott be lakott területekre, .többszázra rúgott a halálos és súlyosan sérült áldozatok száma. Csupán azért inem többre, mert Libanon átmenetileg a föld alá költözött, homokzsákokoltalmába, pincékbe, mély garázsokba, minden lehetséges üregbe. A munka gyakorlatilag leállt, mindenből hiány keletkezett, mert kölcsönösen blokád alá vették egymás kikötőit. Közben hét izraeli légitámadás érte a libanoni palesztin menékülttá borokat, főként Rasiidlijót és Nabatijét, de Olyan hírek is elterjedtek, hogy két iráni ezred a síitáik lakta déllibanoni körzetekbe érkezett. Május elején, a Casablancái arab csúcs közeledtével tűzszüneti megállapodás született, a polgárháború kezdete óta a 294. fegyvernyugvás. Háremtagú békéltető bizottság is a helyszínre érkezett, a külügyminiszterek a marokkói uralkodó, az algériai elnök és a szaúdi király személyes megbízottaiként kezdtek tárgyalásokat. Közben újra fellángoltak a viták a tűzszünet értelmezése körül, azt vitatták, hogy vonatkozik-e a| pants zakaszrta ás. Ha nem, minden hiábavalónak tűnhet, hiszen akkor fennmarad a kölcsönös blokád. Végülis a békéltetéssel egyidőben, amikor Damaszkuszban a három kiküldött szót érteni látszott a szíriai vezetéssel, Bejrutban megint felújultak a harcok. Az egyik oldalon biztató intézkedésék, például Szíriában szabadon engedtek 185 libanoni Illetve Libanonban 'letartóztatott palesztin foglyot, a másik oldalon tűzpárbajok sora s a tengeren égő tartályhajó. Talán, ha majd a jubilánsnak számító háromszázadik tűzszünet létrejön, a világ megint jobban odafigyel Libanonra. Csak az a kérdés, tizenöt év 'tapasztalatai nyomán, tartósabb lehet-e a 'háromszázadik az előző kétszázki'lencvenkilencnél ? Összeállította: Majnár József íme a Burán repülőgép, amely Föld körül megtett két fordulat után leszállt a bajkonuri repülőtéren
