Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-24 / 146. szám
1989. JÚNIUS 24. j^ÉMAP A Gatyaöleptöl a Kutyaszorítóig Találó és kevésbé sikeres utcanevek Szolnokon Máriából, Malinovszkij, Malinovszkijból Május i. 4. VENDÉGEK VOLTUNK TALLINNBAN,_____________________________ AVAGY EGY BARÁTSÁGRÓL ILLÚZIÓK NÉLKÜL Csak a csipetkét heten szaggatták A megyeszékhely 79 ezer 917 lakója napjainkban hatszázöt utca házadban él. Az utak közül százki lencven elnevezése személyekhez kötődik, míg a többi elvont -fogalmat jelöl, városrésznek állít emléket, földrajzi tájegységre utal, olykor viszont az égvilágon senki sem tudja: miért hívják annak, ami. Ha a százegynéhány évvel ezelőtti szolnoki utcaneveket vizsgáljuk, azokról kiderül, hogy szinte kivétel nélkül találóak, kifejezőek, sőt önnönmaguk minősítői, így a Sörcsarnok utcában jóféle nedűt mértek, a Szűrszabó közben remekül használta két mester is a tűt, meg az ollót, a Pékközben az éjszaka beköszöntővel kezdődött a munka, és a Barátok tere szintén az ott lakókat jelzi. Talán kevesen tudják, hogy a Bercsényi utca neve valaha Cédulaház volt, és a Kutyaszorító utca — 'bármilyen hihetetlen — tényleg nevéhez méltó lett, hiszen a Tabánban kacskaringózott. Volt a régi Szolnokon még Háromrózsa, meg Sóház út, Selyemköz, Törvényház, sőt Jajköz is. A Gatyafenék utca pedig vendégmarasztaló kátyúiról, olyan mélyedéseiről 'kapta a nevét, amelyikbe 'ha a járatlan vándor belemasírozott, könnyen azon a fertályán találhatta magát, amelyet eme jeles ruhanemű borított. Az Ártatlan köz ma az Óvoda utca titulust viseli, de kifejezőek voltak ezek a régi nevek is: mint Varsa és Pillangó, valamint Szőlő utca. Ennyi előzetes, bevezetés után vajon mi a jellemző a imái helyzetre? A tarka öszszevisszaság, hiszen az érdekes nyúlfarknyi közökön kívül mint Réz, Vas és Gém ■utcák, akadnak másfélék is. Mintegy hatvan-hetven év óta egyre több politikus, kormányfő, szóval nagyember nevét viseli egy-egy utca. Ennek a ki tudja milyen minősítéssel illethető kezdeményezésnek mindenképpen adódott és szinte folyamatosan adódik egy gyengéje: mégpedig az, hogy ezekről a híres személyekről Szent Mihály lovának megérkezése, vagy leváltásuk után szinte sorozatban kiderül : túlnyomórészt múlékony politikai értékek, áramlatok kikiáltott hordozói, jobban mondva felejthető személyei. A jelenlegi szolnoki utcanevek sokféleképpen értelmezhetőek. Attól függ: hol, merre kutat az ember. Ha például a Raktár, az Acél, az Ásó, a Veder, a Kasza, a Kalapács neveket nézzük, 'harcos optimizmus jut a szemlélődő eszébe. Ha a Vörös Hadsereg, a Vörös Csillag, a Vörös mező utcákat egyféle speciális látás, aki a létező világ palettáján főleg és elsősorban ezt a tónust fedezi fel. Ha pedig a kertvárosi Fény, Szellő, Napsugár, Alkony utcaneveket fürkésszük, valami olyasmi, íme mennyire csodálatos a közvetlen környezet, ha az ember a természet apró szépségeit, villanásait is megfigyeli. Szerencsére ma már az új utcanevek legtöbbször a környezetre utalnak, mint a Barack, a Meggyfa, vagy a Dió utca, bár nem kevés javaslattevő szerint ide illene a Szegények útja elnevezés is. Bajt talán csak az okozhatna, hogy ez a cím hovatovább ki tudja hány utcát megilletne. Érdekes és számomra kissé meghökkentő, hogy az üdülőtélkek új házsorait csak Márta, Júlia, Jolán, Emese stb. nevekkel illetik, imiközben férfinév még mutatóban sem akad közöttük. Avagy a Márta a Júlia soron esetleg jobban lehet üdülni mint a Péter zugban vagy a Miklós közön? A jelenlegi törvények szerint egyébként az utcákat a városi tanács végrehajtó bizottsága nevezi el. Reméljük maradandóbban mint a Mária utcát. Ugyanis az ártatlanból merész huszárvágással Malinovszkijt kovácsoltak, majd miért, miért nem: a Május 1. nevet kapta. Ma ás talány az időzítés, hiszen a kalendárium éppen akkor felet mutatott. Egy szó mint száz: azért további változások várhatóak: főleg a jövő év eleji népszámlálás után. Ugyanis pénzbe kerül a másik elnevezés, nem is kevésbe, elvégre számtalan személyes és köziratba kell bevésni az új nevet, temérdek intézményt értesíteni a változásról. Jelenleg is többféle szervezet foglalkozik az utcanevek változtatásaival, így egy csoport azt kéri, hogy a Raktár, az Ipar, a Kasza, stb. utcák megsemmisítésre ítélt erdélyi falvak nevét vegyék fel. Szám szerint harminchétről lenne szó. Érkezett névmódosítás a népfronttól is. Ók érdekes módon a Gutenberg teret szeretnék átkeresztelni Szent Istvánra, de szó van arról is, hogy a Beloiannisz út újra Baross Gábor nevét" viselje. Ha másért nem, azért, mert az ártatlan a vasútról nyílik és ugye Baross Gábornak egykoron adódott némi köze a honi vaspályákhoz. Bár a pontosságáról, pedantériájáról híres egykori férfiú ha látná egyik másik vasúti kocsink tisztaságát, esetenként a vonatok pontosságát, meglehet letagadná korábbi tetteit. Pedig őkelme nem kimondottan csak 'politikus volt... D. Szabó Miklós Lesz elegendő sör a kánikulában — Sörből várhatóan nem lesz hiány a nyáron azokban az egységekben, amelyeknek ml szállítunk |— tájékoztatta lapunkat Száz Ferenc, a Kőbányai Sörgyár kisújszállási kirendeltségének igazgatója. A kisúji palackozó a sörgyár üzemei közül a legjobbnak bizonyult a múlt évben 14« ezer hektoliteres sorfejtésével. Az idén 180 ezer hektolitert kívánnak forgalmazni, amelyből 150 ezer hektoliter fejtését végzi el az üzem. A többi minőségi sör •— köztük a kedvelt Drehet Pils és Dreher Export, amelyek iránt országszerte megnőtt a kereslete az elmúlt évben. A májustól augusztus végéig tartó szezonban hétköznap három szombaton két műszakban dolgoznak a palackozó igépek, hogy a kisúji kirendeltséghez tartozó 510 kereskedelmi és vendéglátó egység folyamatosan kapjon friss Kőbányai Világost. Fotó: IKL A vár Tallinn szimbóluma A kiállítást szolnoki szakácsok bemutatkozása is színesítette. Pataki Béla miesterszakács, aztán Strunga Gyula, a Pelikán Étterem séfje és Móra László, a neves cukrász utazott „gasztronómiában”. Bemutatkozásukra a Pirita Étteremben került sor, ahol hortobágyi húsospalacsintát, alföldi gulyást, májjal tűzdelt sertésszeletet és somlói galuskát „celebráltak”. Felkerestem őket a konyhában, hogy megérdeklődjem: vajon olyan íze van-e valamennyi fűszernek, mint odahaza? Elmondták, hogy az ételízesítőket nem bízták a véletlenre, hazulról hozták azokat. Ami viszont a kinti lehetőségeket illeti, bizony irigylésre méltó volt minden. Talán túlságosan is szívélyesek voltak a házigazdák, hiszen a gulyásleveshez bélszínt adtak alapanyagnak, ami mindemképpen jobb sorsra érdemes húsféle. Ami pedig a kéz alá dolgozást illeti? Egész hadsereg sürgöttforgott a konyhában, hogy a szakácsok kedvében járjon. Hogy hányán voltak a közreműködők? Nem sikerült megszámoHni őket de csak a csipetkét heten szaggatták. — Én körülbelül a tizedrészüket tartanám meg, ha főnök lennék — mondta Strunga Gyula, utalva a hazai takarékosabb munkaerőgazdálkodásra. Nekem mindig az jutott eszembe, hogy egy svájci hoteltulajdonos ugyancsak megtizedelné azt a létszámot, amivel nálunk működik egy-egy nagyobb szálló... A szakácsok főztjének egyébként hatalmas sikere volt, s amikor a külvárosban lévő Szolnok Étteremben főztek a mieink, már a szurkolók hada kísérte őket. Köztük voltunk mi is néhányat! és viszonylag rövid sorbanállás után be is jutottunk a magyaros motívumokkal díszített étterembe, ahol a már ismert menüt ehettük végig mégegyszer. Természetesen szóra bírtam Ader Mario vezetőnőt is, aki elmondta, hogy a pikáns magyar konyha sok hívet szerzett magának Tallinnban. Hogy mi található az étlapjukon, akkor amikor éppenséggel nincsenek magyar napok? Hát ugye mindig van gulyásleves, Tisza sertésszelet, temesvári káposzta, sertésszelet bakonyi módra, egyszóval 60 féle magyar ételt tudnak produkálni a szakácsok, ám még többre is képesek lennének, ha sikerülne eljutniuk Magyarországra, ahol kitanulhatnák a mesterség minden csínját-bínját. — Milyen fűszerekből kell többet tartani a Szolnokban a többi étteremnél? — Hát először is paprikából töltjük fel a készletet. Az észt konyha inkább a hideg előételeket, salátákat kínálja, és persze sok halat sorakoztat föl. Ha kinéz az ablakon, a sorbanállókon lemérheti, milyen nagy vonzerő a magyaros étlap. Kinéztem, valóban sokan álltaik sorban a zuhogó esőben, dehát nem hiszem, hogy az észt főváros valamennyi éttermében és kávézójában magyar napokat tartanának ... A kiállításra hogy-hogy nem, betévedt egy magyar újságíró .is. Novak Gábor, a Közneveléstől éppen az észt iskolarendszert tanulmányozta, így hát meg kellett kérdeznem. milyen tapasztalatokat szerzett az útja során? — Megfordultam egy félszigeten lévő iskolában. Egy világhírű kolhoz tartja fent a 35 tantermes Oktatási intézményt, ahol 650 gyermek tanul az érettségiig, tehát az iskola 12 évfolyam«®. A tanács csak a fűtési díjat és a tanárok bérét fizeti. Minden tanteremhez külön tanári fülke és szertár tartozik, az iskolához pedig egy pompás sportcsarnok. Az észten és az oroszon kívül angol nyelvet tanítanak fakultatív módon. Rám a legnagyobb hatást a biológiai terem tette: ha egy oldalajtón 15 lépcsőt megyünk lefelé, a trópusokra érkezünk. Az üvegházban van egy 30 méter magas pálma, körötte kókuszok és egyéb trópusi növények. A gyerekek 50 százaléka tanul tovább egyetemen, főiskolán és a másik 50 százalék az, ami miatt megéri a fenntartást a kolhoznak, ezek a fiatalok ugyanis ott maradnak és olyan szakmát művelnek, amilyenre a szövetkezetnek szüksége van. Miután a tanulók észtül beszelnek, észt környezetben nőnek fel, a diploma megszerzése után is igyekeznek haza a tartui egyetemről. — Milyen új tantárgyat sikerült felfedezni? — A családi ismeretet oktatják négy főzőfülkében a szakácsoktatók. Nem rajz és ének óra van, hanem képző- és zeneművészet együtt. Nem vagyok naiv, tudom, hogy ez egy kirakatiskola, de én ilyet csak az Egyesült Államokban láttam. A magyarok számára az egyetlen közös találkahely a kiállítás színtere volt. Akinek nem volt programja, az itt ücsörgött és szemlélte a nem túl zajos életet. Jómagam arra voltam kíváncsi, árucikként milyen a valóban korszerű számítógép, ezért gyakran zaklattam a tárgyalások eredményéről Nagy Gábort, az Elektroszoft elnökét. — Most ért véget egy megbeszélésem egy észt kisszövetkezet elnökével. Szeretnének velünk egy vegyes vállalatot létrehozni, azzal a céllal, hogy hasznosítsuk fejlesztési eredményeiket. Én tettem egy olyan ígértet, liiogy annak a partnernak, akivel megállapodásra jutok, itt hagyom ingyen a kiállított négy számítógépet A mostani tárgyalópartner a harmadik volt a sorban, nem tudom ki lesz majd az igazi. Többek között itt járt az Észt Tudományos Akadémia Számítástechnikai igazgatója, illetve az Expo-designe igazgatója, és ők is jelentkeztek partnernak. — Miközben mindenki panaszkodik, hogy feleslegesen tölti itt napjait, önök válogathatnak a megrendelőkben. Az Elektroszoft és az Ideál lenne itt a sláger? — Ezek szerint... — válaszolta szerényen az elnök. — Nem képzelhető el — ismerve az itteni viszonyokat —, hogy három szék közül a földre ülnek majd? — Nézze, én már 1980-ban is dolgoztam a szovjetekkel és akkor négy szék közül ültem a földre. Most is csak 'bízom benne, hogy nem így lesz. Hogy mit adnának cserébe? Erre két hét múlva tudnák konkrét választ adni, a mi igényünk mindenesetre a fűrészelt fenyőfa. — Milyen rangú az a számítógép amit az Elektroszoft és az Ideál kínál közösen? — Ezeket a gépeket nyugati partnerek szállítják darabokban és én az a kisszövetkezeti elnök vagyak aki bevallja, hogy csak összeszereljük és felélesztjük azokat. Egyébként ezek IBM-lkompati bilis számítógépek, illetve hálózataik. Magyarországon ezekből 9 ezer darabot adtunk el az elmúlt három év során. (Folytatjuk) Palágyi Béla Zegzugos utcák
