Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-03 / 129. szám
1989. JÚNIUS 3. Néplap Nem mindegy Mikor lesz a tulajdonos bérlő? Alighogy megjelent május 13-án a Nem mindegy — Bérlők, vagy tulajdonosok című cikkem, fölkeresett a szerkesztőségben Nagy Attila, a szolnoki Várkonyi tér 17—18—19. számú ház lakóközössége nevében. — Tudja, hogy lavinát indított a cikkével? — kérdezte a bemutatkozás után, s iratokkal teli gyűjtőt rakott elém. — Minket kijátszottak, minket becsaptak, ráadásul úgy, hogy mi fizetjük a kárát. Mert az lesz, életünk végéig. A már említett Várkonyi téri lakók még 1988. júniusában fordultak először kérelemmel a város tanácsához. Bejelentették, hogy szeretnék' megvásárolni a lehetséges kedvezményekkel lakásaikat. Számítottak a hosszúlejáratú, kedvezményes kamatú kölcsönre, s talán arra is: mérlegelik majd, akik döntenek, hogy a lakóház 23 éve épült, állaga és fölszereltsége erősen elhasználódott, mielőbb teijes felújításra szorul. A hivatalokban rég nem szokás postafordultával válaszolni, így szeptember elején kapták meg a kedvező választ, s benne a kedvezőtlen hírt. Azt ugyanis, hogy a megvételnek az IKV vizsgálata szerint akadálya nincs. Ám az 1988-ban életbelépett jogszabályok figyelembevételével új tanácsrendelet készül az elidegenítésről, s emiatt előreláthatólag 1988. novemberében bírálják el kérelmüket. A levél Udvarias, türelmet, megértést kérő volt. Miért téma ez mégis, még mindig, 1989. májusában a Várkonyi tér 17—18—19. sz. lakóházban? Hisz ezek szerint már rég nem bérlők, tulajdonosok lehetnének a lakók. Például azért, mert 1988. december 14-én kapták a következő levelet, amelyben az új tanácsrendelet értelmében 1989. szeptember el-Szerdán tartotta alakuló ülését 28 taggal Szolnokon a Szociális Munkások Magyarországi Egyesületének megyei csoportja. Kétéves időtartamra öttagú vezetőséget választottak: Dobos Pétert Kunszentmártonból, Türke Jánosnét Karcagról, Mohácsi Andreát, dr. Tasi Juditot és dr. Vincze Gyulát Szolnokról. Közülük dr. Tasi Juditot értem el elsőként, hogy érdeklődjem: — Milyen célokat tűztek maguk elé? — Egy éve alakult meg Budapesten az egyesület, alapszabálya számúnkra is az irányadó. Alapvetően célunk a közös munka, a közös gondolkodás. Bebizonyítani, hogy a szociálpolitikai dolgozókra szükség van. A megyében sokféle szakterületen dolgozó szociális munkások szakmai összefogása: a közös elvekre épülő szociális munka, mint szakma megteremtése; az állami, társadalmi és tömegszervezetek, mozgalmak egyesületek igény szerinti tájékoztatása a szakterületen tapasztalható szociális problémákról, együttműködés kialakítása azok megoldásában, és a területen dolgozók szakmai tevékenységével kapcsolatos érdekek képviselete is célunk. — Kik az SZMME Szolnok megyei ,csoportjának tagjai? — Pszichológustól a tanárig, aktív dolgozótól a nyugdíjasig sokrétű a csoport sejében állapították meg a vétel határidejét, addig — úgymond „folyamatba teszik”, fölmérik, értékelik, becsük a lakásokat. Közben történt egy s más. Például változtak az OTP kamatfeltételei, s természetesen az infláció nem kímélte a lakásárakat se. A jogszabály változás szerint a korábbi 15 százalékos vételár már 20 százalék. A lakóközösség gondos beadványt szerkesztett, s küldött 1989. márciusában a városi tanács végrehajtó bizottságának. Ebben leírják, hogy a szomszédos, 1988. végén megvásárolt ház lakásainak ára jóval kevesebb, mint az övék idén. Négyzetméterenként 18 ezer forintért kínálják most, 1989-ben a lakásokat, amikor a Széchenyi lakótelepen például az újonnan épültek négyzetmétere se kerül sokkal többe. A lakók kiszámolták: a nyolc hónap alatt, amíg kérelmüket „altatták”, pontosan kétezer forinttal emelkedett a lakások négyzetméterének forgalmi értéke, miközben áüaguk természetesen tovább romlott. Érthetetlen, hogy értékcsökkentő megáüapítást nem, értéknövelőt annál inkább alkalmaztak a becslők. A kedvező infrastruktúra miatt 21 százalékkal ítélték többre a lakásokat. — Jó tudni, hogy a Várkonyi téren pontosan e ház előtt autóbuszmegálló van, hajnaltól éjszakáig (a lakók megszámolták) 174 alkalommal állnak meg, s indulnak újra a járatok, füstködöt árasztva. A ház a város egyik legforgalmasabb, s legzajosabb pontja a különben valóban szép környezetösszetétele. És várnánk mindazok jelentkezését, akik céljainkkal egyetértenek, elfogadják őiket, s e nemes célokért hajlandók tenni. Tájékozódhatnak, de mert szétszórtan vagyunk, kizárólag levélben keressenek minket a HNF megyei bizottságának székházában, 5000 Szolnak, Ságvári körút 19, illetve Postafiók 197 címen, a nevemre címzett borítékban. — Nyilván kidolgoztak munkatervet, programot is. — Többek között saját alap- és tovább képzésünk felvállalására, sőt a laikusokéra is. A képzési tervben foglalt események, országos szaktekintélyek előadásai havonta lesznek, tagjainkat ezekről előre értesítjük. Felmérjük a szociális munkásképzés helyzetét, az Erdélyből áttelepültek helyzetét, feltérképezzük a megyében dolgozó szociális munkások, a megyei csoport tagjai, s egyáltalán a megye szociális helyzetét. A közelmúltban, a csoport megalakulását megelőzően az USA-ből érkezett két. kitűnő profeszszor előadását volt alkalmunk meghallgatni. Bár a szociális problémáink az övékétől merőben eltérnek, mégis sokat tanultunk. Például azt, hogy nem úgy teremtünk kapcsolatot „ügyfelünkkel”, mint egy hivatali apparátus, hanem melléremdeltként segítünk, ahogy tudunk. — rónai — nek. És ha még csak ez, ennyi lenne a baj, de: a vízvezeték elöregedett, a gázvezeték minden valószínűség szerint megszolgálta a magáét 23 év alatt, szigetelésjavításra szorul a tető. A lakásokban pedig: a mellékhelyiségek fűtése életveszélyes a kémények miatt, a gáztűzhelyek, konvektorok a TIGÁZ szakemberei szerint nem javíthatók tovább, életveszélyesek. Mindebből a bérlőkből tulajdonosokká váló lakók tudják: alapos fölújításra szorul a jövendő öröklakásuk, házuk. Ha valaki azt hinné, a panaszt fölülvizsgálták, s igazat adtak a panaszosoknak, téved! „A vételár további csökkentésére lehetőség nincs” — állapítja meg a legutóbb, május 12-én kelt tanácsi levél. Ki tudja, meddig tart, s mivel végződik a Várkonyi tériek ügye? Már tudják, 35 éven át egy kétszobás lakás havi törlesztése 712 forint lesz. Azt nem tudják kiszámolni, megjövendölni se, mennyit költenek nem 35, tíz év alatt erre a házra, ha tulajdonuk lesz. És ki mit mondana erre? Pár nap, míg a lakók dönthetnek. Így is már halasztást kellett nekik (nekik!) kérniük, mivel eltelt a 90 nap, a gondolkodási idő. A halasztást nem kapták meg, pedig azért kértek időt, hogy újból próbálkoznak hátha megértést találnak. Nos, kaptak: fölszóütást; veszik, nem veszik, nyi latkozzanak. Ök is nyilatkozatot várnak: miért nem foglalkoztak 1988. június—szeptember között kérelmükkel? S a folyamatban lévő vételi szándékot miért nem a benyújtásakor érvényes jogszabály szerint bírálják el? S. J. Megváltozik a tanulóbiztosítás II diákigazolványt négyévenként cserélik A művelődési miniszter, a közlekedési, hírközlési és építésügyi, valamint a szociális és egészségügyi miniszter együttes rendelete szabályozza a szeptember 1- jétől, az új tanév kezdetétől érvényes diákigazolvány rendeltetését. Eddig az volt a szokás, hogy az általános és középiskolások a tanév végén, az óvodások részére szeptemberben kötik meg a balesetbiztosítást. Mostantól lényeges változás következik be. Ez az új, arcképes diákigazolvány, amelyet négyévenként cserélnek — de minden tanév kezdetén az Állami Biztosító által kiadott biztosítási bélyegek megvásárlásával kell érvényesíteni —, számos kedvezményre jogosítja fe; tulajdonosát. Igénybe vehet 50 százalékos vasúti, HÉV, autóbusz utazási kedvezményt; állami és egyes egyházi múzeumokba díjtalan belépést; ifjúsági szálláshelyek — kempingek, túristaszállók — kedvezményes igénybevételét; üdülő- és gyógyhelyi díj fizetése alóli mentességet biztosít. Ifjúsági turisztikai és sportszerkölcsönző helyeken is engedményt adnak rá, feljogosítja tulajdonosát diákklubok, diáktanyáik látogatására, diákjegy és -bérlet vásárlására színházakban, strandokon, jégpályákon. A diákigazolvány az általános iskola első osztályától végigkíséri a tanulókat az egyetem befejezéséig. Az Állami Biztosító helyi fiókjai már megkezdték elosztását. Szolnok megyében is Szociális Munkások Egyesülete Sacnujpadti •ftJjtfZAJ" Ötven ketten vannak Az egyesülések, egyesületek, társulások és társulatok korában élünk. Nem csoda, hogy keresik egymást a közös érdeklődésű, hasonló helyzetű, egyformán gondolkodó emberek. És az csak jó, ha találkoznak, ha közelednek egymáshoz, ha kisebb-nagyobb egységet alkotva lépnek föl érdekeik, nézeteik, gondolataik tovább terjesztése, vagy éppen csak védelme ügyében. Az az egyesület, amely a napokban Szolnokon már több mint egyéves munkájáról számolt be, nem tartozik a hangos, magáról sokat hallatók közé. Nem, mert ugyan nekik is céljuk soraikba gyűjteni mindenkit, aki hasonló sorsú, indíttatású, — nekik azonnal és mindig más, életbevágó feladataik voltak, vannak. Egyelőre ötvenkettő a tagság létszáma. Ez az ötvenkettő azonban nem igazi szám, hiszen ötvenkét családot jelent, ráadásul olyan családot, ahol a legkevesebb három, de nem ritkán hat gyerek él. Igen, ők a Nagycsaládosok Szolnok Megyei Egyesületének tagsága. Tavaly, január 22-én alakult meg negyvenhárom nagycsaládos elhatározásából. öszefogtak, hogy segítsenek magukon, s a legszebb cél, a jövő nemzedéke érdekében dolgozzanak. Aki azt hiszi, most azzal folytatom, hogy ecsetelem, milyen nehéz manapság az élet, s mennyi áldozattal jár nagy családért felelősségei élni — ne tegye le az újságot, nem teszem. Bizonyos vagyok abban, hogy manapság mindenkinek elege van az élet bajaiból, a mindennapos gondokból, s öregnek, középkorúnak, fiatalnak nincs emiatt valami rózsás kedve. Nem mondom tehát el a szokványos dolgokat, a megélhetés, a ruházkodás, a szellem ápolása, a nevelés nehézségeit, a szegénységet, amely nagyon is kézzelfogható valóság már. örömmel inkább azt: ez az ötvenkét család már elért valahová, ahonnan talán jó úton tovább lehet haladni, valamennyi ük örömére. Az egyesület indulásakor csupán a hitük, az akaratuk volt az erejük. Nem kevés az, hiszen hittel, akarattal maguk mellé tudtak állítani szervezeteket és intézményeket, gazdaságokat és gyárakat. Megállapodásokat kötöttek két szolnoki tekintélyes nagyüzemmel, a Tiszamenti Vegyiművekkel és a Mezőgéppel, állandó kapcsolatban vannak a Megyei Tanáccsal, a Teszövvel, s már van összeköttetésük törökszentmiklósi termelőszövetkezettel — és a megalakulás pillanatától a Tiszántúli Református Egyházkerülettel. Az egyesület vezetői szívesen vették a meghívást, az érdeklődést a Nagycsaládosok Országos Egyesületétől is, — s elvi megállapodás szerint időnként közös akciókban vesznek részt a közös feladatok munkáiban. Küldöttük ott van a NOÉ országos választmányában. Mindennek eredményeként már a megalakulás évében megvalósították nagycsaládban élő gyerekek nyári üdültetését, összesen harmincöt ilyen gyermek nyaralt tavaly Zánkán és Berekfürdőn. Két — összesen 15 tagú család — is lehetőséget kapott az úttörővárosban a nyár örömeinek zavartalan élvezésére, — s ez utóbbi összes költségét az országos egyesület vállalta magára. Talán érdemes megjegyezni, mennyire új vonásokat fed ez a tény. A zánkai, úttörőváros állami intézmény, az üdülés egyik színhelye, míg a másik, a berekfürdői Megbékélés Háza a református egyházé. Nos, az idén mindkettő tovább folytatódik, mind az állami, mind az egyházi lehetőséget megkapták, s minden bizonnyal élnek is vele. Olyannyira máris, hogy figyelnek rá: az idén „váltsák a nyaralókat”, akik tavaly részt vettek a kedvezményben, újaknak adják át a helyet, hiszen elképzelhető, az ötvenkét családban llegalább kétszáz gyerek él. S miközben ezeket máris szervezik, túl vannak az első tárgyaláson több szervezettel, — köztük a Kötiköviziggel — egy állandó nyári egyesületi tábor létesítéséről. A tiszapüspöki gyönyörű üdülőövezetben, a Tisza partján tízezer négyzetméteres területen sátortábort létesítenek, ahol nemcsak a Szolnok megyei nagycsaládok gyermekeinek adnak lehetőséget, hanem Csereüdültetéssel kis országjáró, fölfedező alkalmat is. A közgyűlésen azt is bejelentették, jövőre már birtokba vehetik a szép Tisza-part egy kis darabját a nagycsaládosok. Persze az élet — mégha a nyárkezdetén vagyunk is — nem csak üdülés, nyaralás. Ezekben a családokban nem könnyű a napi gondok enyhítése sem. Az első ruhaakciót nagy érdeklődés kísérte, s máris szervezik a helyet azoknak a ruhaszállítmányoknak, amelyeket nemzetközi szervezetek segítségével biztosít a megyeieknek az országos egyesület. Sok munkával jár, de érdemes a családok közötti ruhacsere akciókat is folytatni. Ez persze, szervezetten föllépni a társadalom előtt is — például az igazságosabb adóztatás, a ’gyermekintézményi térítési díjak csökkentése, a lakásgondok enyhítése érdekében. Az elnökség állást foglalt néhány, a jövőt érintő országos kérdőkben is, így az egyesülési, a párt- a népszavazásról szóló törvénytervezet vitáiban. i Most, a közgyűlés, a vezetőség újraválasztása után nem új, csak több és a tapasztalatok alapján bővített feladatokról épp a héten tartott ülésén állapodott meg az elnökség. Már öröm, hogy minden szerdán 16.30—19 óra között helyük van a szép népfrontszékházban, s páratlan héten szombatonként 8—13 óra között nemcsak egy kis tanácskozó, de a klub is az egyesületé. Nagy segítség ez nekik, hiszen „vagyonuk” alig százezer forint, Időnként még a postaköltségekre is ügyelniük kell, nehogy elguruljon nagyon a ’forint. i Kezemben az egy hete választott elnökség névsora. Három-hat gyerekes családapák, édesanyák. A rohanó világban jut idejük munka, család mellett arra, hogy egymásért is tegyenek. Ügy is, mint Csirke József szolnoki névelő, aki rövidesen ismét túrára indul, kerékpár túrára 15 gyerekkel. Vagy mint Csatlós Csaba, aki Tiszapüspökin helyi csoportot is szervezett, s a tiszakürti helyi csoporttal együtt bizonyítja; van értelme kis településen is laz összefogásnak. ! Ebben az egyesületben nincs íüggetleníített tisztségviselő, s még tiszteletdíjas ügyintéző sem. Az önként vállalt feladatot mindenki szabad idejében, önzetlenül teljesíti. A feltűnően sok értelmiségi szülő italán nem is véletlenül talált így egymásra. Értelmes szóval hívnak, várnak soraikba mindenkit, aki hasonló sorsú, indíttatású velük. Nem c * ., hogy keresik egymást! Tiszapüspöki, üdülősor — lassan újra medrébe tér a Tisza (Fotó: Mészáros)
