Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-23 / 145. szám
1989. JÚNIUS 23 j^ÉPlAP Adókedvezmény közműfejlesztésre . (Folytatás az 1. oldalról.) Kik és hogyan, milyen módon vehetik igénybe ezt a kedvezményt? Többek között erről érdeklődtünk Dósa Imrénél, a Szolnok Megyei Adófelügyelőség vezetőjénél. — Ha jól értelmezzük az új rendelkezést, akkor ma már nem kell társulást létrehozniuk azoknak az embereknek, akik közműfejlesztésbe fognak. — így igaz. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy míg korábban a jogszabály csak az út- és közműfejlesztési hozzájárulás, a közműfejlesztési társulási hozzájárulás, a vízgazdálkodási társulási érdekeltségi hozzájárulás, valamint a távközlési alaphálózat fejlesztése címén önkéntesen befizetett lakossági pénzek után adott 30 százalékos adókedvezményt, az új rendelkezés viszont már a gázvezeték-építési önkéntes hozzájárulásra, az útépítési és útfejlesztési érdekeltségi hozzájárulásra, valamint a villanyfejlesztési önkéntes hozzájárulásra is kiterjesztette ezt a kedvezményt. — Véleménye szerint hány embert érinthet ez a jogszabálymódosítás a megyében? — Becslésünk szerint 2—3 ezret, hisz elég, ha a szolnoki malomzugi építkezésekre, a tószegi villanyhálózatfejlesztésre, a szandaszőlősi csatornaépítésre s a megye különböző településein önerőből megvalósuló kommunális fejlesztésekre gondolunk. De bizonyára nem nagyon tudhatnak még erről a rendelkezésről az emberek, mert csak elvétve keresnek meg bennünket ilyen ügyben, pedig a jogszabály már jó egy hónapja megjelent. — Kik vehetik igénybe ezt a kedvezményt? — Mindazok, akik magánerőből hozzájárultak az előzőekben felsorolt fejlesztésekhez, feltéve, ha egyáltalán 1988-ban fizettek adót. Vagyis csak akkor jár a kedvezmény, ha van miből igénybe venni azt. Ez nagyon lényeges dolog, mert például egy nyugdíjas — tudvalevő, hogy a nyugdíj, bármennyi is legyen az, adómentes, s így — ha nem fizetett tavaly adót, akkor nem jogosult erre a kedvezményre. De azok a kisjövedelmű emberek sem, illetve csak korlátozottan tudják igénybe venni, akiknek alacsony volt az adójuk, mivel nem fizettek be annyi pénzt, amennyi visszajárna. Például, ha valakinek tavaly 5 ezer forint volt az adója és közben 7 ezrét gázvezetéképítésre fordított, akkor ennek a pénznek a 30 százalékát, vagyis a 2100 forintot minden további nélkül viszszaigényelheti és mi 30 napon belül postázzuk is részére az összeget. De ha egy másik illető 1988-ban csak 1500 forint adót fizetett, akkor hiába járna neki vissza a 2100 forint, csak az 1500-at kérheti, mivel nincs miből visszaadni a fennmaradó 600 forintot. — Milyen módon juthatnak az emberek a pénzükhöz? — A helyi tanácsok tudnak erről a jogszabályváltozásról, s amennyiben az adott beruházás tanácsi szervezésben valósult meg, akkor ott kell kérni olyan igazolást, amelyik egyrészt azt tanúsítja, hogy az adott fejlesztés elkészült, másrészt pedig erre a célra 1988. január 1-je után mennyi öszszeget fizetett be az illető. Persze vannak olyan települések, ahol a tanács nélkül a lakók saját erőből egy személy irányításával végezték a munkát. Ebben az esetben a közös képviselő igazolhatja, hogy ki mennyi pénzzel járult hozzá a beruházás megvalósításálhoz. Nos. ennek az igazolásnak a birtokában a helyi tanácsoknál és az adófelügyelőségnél beszerezhető az önrevíziós nyomtatvány. Azt ki kell tölteni két példányban, abból az egyiket juttassák el hozzánk, s megkapják a kedvezményt. A másik példányt pedig az igazolással együtt 5 évig meg kell őrizni, mert mi menetközben ellenőrizni fogjuk, hogy jogosult volt-e az illető a kedvezményre, vagy sem. — Köszönjük a tájékoztatást. N. T. Távozik a Demisz aielnöke Utódszervezetek álszövetsége A volt alelnökjelölt véleménye: válságban a mozgalom A sajtóban napvilágot látott: két hónappal megválasztása után lemond Gyurcsány Ferenc a Demisz aielnöke. A személyes döntési is jelzi, az ifjúsági szövetségből ellentmondásos helyzet alakult ki. A leköszönő alelnök nyilatkozatában közölte: a Demisz alkalmatlan a reformra, a megújulásra. Egyúttal azt is nyilvánosságra hozta, hogy Űj Nemzedék Tömörülés néven új ifjúsági szervezetet kíván létrehozni, valószínűsíthetően a választásakor őt támogató radikális szervezetekből. Tegnap Szolnokon járt dr. Nagy Mihály, — a Demisz osztályvezetője, öt kérdeztük áz események hátteréről. — ön bizonyos mértékig konkurense volt Gyurcsány Ferencnek, hiszen együtt indultak az alelnöki tisztség megszerzéséért. Közelebbről ismerheti hát, hogy ki milyen koncepciót' képviselt, s mi valósult meg mindebből. — A választáson, való igaz — bár a sajtóban ez nem kapott teret — engem is jelöltek. Mi több, a szavazatok egyharmadát meg is szereztem, 279-en voksoltak rám. Ez azt jelentette hogy az általam célravezetőnek vélt változálsokiat támogatók kisebbségben maradtak, fjedig meggyőződésem, hogy az általunk képviselt elképzelés reális esélyt adott volna az ifjúsági mozgalom megújulásának. — ön akkor — többekkel ellentétben — önálló programmal rendelkezett. Mi volt ennek a lényege? — Azt állítottam, hogy átmenthető egy baloldali szocialista tömegmozgalom, de nem érett meg az idő a sürgetett szövetségkötésre. Hogy miért? Mert nem volt olyan cselekvési program, amely a politikai együttműködés alapját képezhette volna. Én erre tettem kezdeményezést. Ügy véltem átmenetileg politikai centrumokat kell létrehozni, javasoltam továbbá a rétegszervezetek számának növelését, s az ifjúsági mozgalom területi (választókörzeti) átszervezését. Ha a Demisz magáévá teszi ezeket az elgondolásokat, talán ma nem lenne válságos a helyzete. — A Demisz pedig épp a már korábban válságba jutott ifjúsági mozgalom „vérátömlesztése" végett hívták életre. Most mégis úgy tűnik, a kísérlet nem kecsegtet, sikerrel. Miben látja ennek okát? — Valós mozgalomról akkor beszélhetünk, ha annak célértékei egyértelműek, s ha ezek megvalósítása, az értékrealizálás során a mozgalom tagjai akkor is együttműködnek, ha személy szerint nem ismerik egymást. A Demisznek viszont nem sikerült ilyen koherens értékrendet kialakítania, és nincsenek — éppen ebből következően — hiteles képviselői. Ma a Demiszben azok működnek együtt,- akiket személy szerinti érdekek fűznek egymáshoz. Lényegében az apparátusi szemlélet él tovább a megváltoztatandók megváltoztatásával. A KISZ utódszervezeteinek szövetsége álszövetség, mely sokkal inkább a volt KlSZ-tulajdonok elosztásában, mintsem érdemi politikai együttműködésben nyilvánul meg. — Egyetért tehát Gyurcsány Ferenc döntésével? Azzal, hogy új ifjúsági tömörülést kíván megalakítani? — Döntése meglepett. Ügy ítélem meg, ez a lépés tovább rontja a Demisz helyzetét, hiszen vele együtt vélhetően olyanok válnak ki a mozgalomból, akik helyére a korábbi kontraszelekeiós önépítkezés következtében kevesen állhatnak. És bármennyire is úgy vélik; hogy az Üj Nemzedék Tömörülés kiszáll a hatalmi elit harcából, ez a csoport maga is elitcsoportosulássá válik. — Az ifjúsági mozgalmat kívül szemlélő ügyi ítéli meg, névváltoztatásokban merül ki a mozgalom meghirdetett megújulása. Maga Gyurcsány Ferenc is kifejtette: a Demisz alkalmatlan a reformra. Ha történetesen ma invitálnák, elvállalná-e az alelnöki posztot? — Személyesen többen megkerestek már, de ez nem tekinthető hivatalosnak. A válaszom? A Demisz sok időt vesztett. Ma már aligha lenne esélyem a korábban megfogalmazott program megvalósításához. Oly mértékben "romlott ugyanis az ifjúsági mozgalom presztízse, amely már kevés reményt ébreszt bennem. Jelölésemkor is jeleztem: egy évre vállalnám a megbízatást. 35 évesen közéleti tapasztalataimat szeretném hasznosítani, de már nem az ifjúsági mozgalomban. i Sz. Gy. Itt a külkeresek beszélnek A magyar külkereskedelmi cégek képviselői Moszkvából azért iderepültek, és egy eseménytelen délelőttön arra kértem őket, ugyan mondjanak már valamit a magyar áruk esélyeiről a szovjet piacon — különös tekintettel a gyakran felemlegetett újszerű együttműködésre. A vontatottan induló beszélgetés végül igazi kerékasztallá terebélyesedett. Szilágyi György a Ferunion moszkvai képviselője. — A mi fő profilunk az import biztosítása a Szovjetunióból. Az építőanyagtól a szerszámokon át a varrógépig terjed az a- termékskála, melyet fel kell lelnünk a hatalmas ország termelői palettáján. A forgalmunk 40—45 millió rubel között ingadozik évente, sajnos ezt teljesíteni egyre nehezebb, mert mind kevesebb importtermékhez tudunk hozzájutni. Cementből például 500 ezer tonna helyett csak 300 ezer tonnányit tudtunk felhajtani. Könnyen hozzájuthatnánk kéziszerszámokhoz, ám erre meg otthon nincs igény. A magyar vállalatok tőkés relációból szerezték be ezeket — igaz dollárért, de érzékelhetően jobb minőségben. Ügy látszik, odahaza megéri a kalapácsot a 62 forintos dollárért megvásárolni a 30 forintba kerülő rubel helyett. — A barkácsgépek elég drágák nyugaton, — ilyen eszközöket nem kínál a szovjet fél? — De igen, csakhogy ezek meg nem felelnek meg a magyar szabványoknak, ráadásul a gépi meghajtásúak drágák is, és ha átalakíttatja a magyar vevő, még drágábbak lesznek. Így hát inkább Becsben veszi meg, akinek szüksége van rá. Itt Tallinnhan a szolnoki Agroker gépeit próbáljuk elhelyezni árucsere formájában. Itt vannak a kerti traktorok, amit úgy vinnének az észtek, mint a cukrot, de nem tudnak érte a hazai kívánalomnak megfelelően ónozott lemezt, fát vagy vegyi anyagot adni. Mindent el lehetne itt adni, ám a fő probléma az, hogy nincs ellentétel. Mindazonáltal nekünk, magyaroknak tőke az, hogy itthon vagyunk, s otthonosan mozgunk a szovjet piacon. Ebből egy nemzetközi nyitás során jelentős hasznunk lehet. Bognár Tibor a Komplex Külkereskedelmi Vállalat moszkvai képviselője. — A Produker cég képviselőjével, Deák Lajossal keressük a piacon a szabadon forgalmazható árualapot, ezért vagyunk itt. Vállalatunk az egyik legnagyobb exportcég, a szovjet mezőgazdasághoz kapcsolódó létesítményexport a legnagyobb tétel a munkánkban. Forgalmunk meghaladja a 200 millió rubelt. Sajnos, nekem is az a tapasztalatom, hogy áruval nem tudjuk ellentételezni nagy berendezéseinket, ugyanis amit választanánk, azok jobbára tőzsdecikkek. Mint köztudott, az élelmiszer a Szovjetunióban hiánycikk. így ide azt csak hozni lehet. Megpróbálunk egy kereskedőházat létesíteni a hazai kis- és nagykeresA tér ezúttal csendes „Gyártsuk együtt!” — szlogennél keli előállni; tehát kiállítjuk a terméket, amit exportálni szeretnénk, de mellette legyenek ott azok az alkatrészek melyekhez viszont gyártókat keresünk. A vétel és az eladás ilyetén összekapcsolása jelentheti azt az új formát, amelyet a szovjet piacon követni kelL Itlt szól közbe a Komplex egy másik szakembere, Balogh Gábor. — Magánvéleményem- szerint ugyanabba a hibába fogunk beleesni most is, mint korábban: három éven belül megpróbálunk az egyik piacról átállni a másikra, márpedig ha ezt tesszük, az totális csődhöz vezet. A szovjetek árut akarnak minden áron, adni cserébe viszont nem sok mindent tudnak. Ha kooperációban gondolkodunk, ketten fogjuk gyártani azt a terméket, ami senkinek nem kell! Ha a szovjet piacon, akarjuk eladni a kooperációs terméket, egyensúlyzavarba kerülünk, másutt viszont ezek a minősé1- gi követelmények miatt nem felelnék meg. Egy hosszú piaci kapcsolatot nem szabad feladni, törekedni keli az itteni törvényekhez, szabályokhoz való alkalmazkodásra. Jelenleg, úgy látszik, aktívumunk van a Szovjetunióval szemben, de ez azonnal passzívummá változik, ha az ígéreteknek megfelelően 1991-ben áttérünk a dollárelszámolásra. Mi adósai vagyunk a Szovjetuniónak és nem az az igazság amit a sajtó ír. hogy hitelezői lennénk. Ez addig látszik így, mondom, amíg át nem állunk a déUárelszámolásra, amikoris a szovjet partner a kemény valutájáért már válogatni fog. A magyar gépipar pedig akkor az itteni piacon is megnézheti magát. Jó lenne tehát, ha otthon a dollárért nem kalapácsot importálnának nyugatról, hanem fejlesztenének belőle, mert lábon maradni még itt is csak így lehet. Mit lehet mindehhez hozzátenni? Vitatkozni aligha érdemes azokkal a magyar külkereskedőkkel, akik hoszszú évek óta szemlélik közelről a szovjet gazdaság rezdüléseit. kedelmi vállalatok hátterével, hátha sikerül. Szolnok megye bemutatkozásáról az a véleményem, hogy az ilyen jellegű kiállítások akkor lennének igazán hasznosak, ha itt lenne az az apparátus is, amelyik a két fél ismeretében összehozná a partnereket. Mert hát a véletlen egymásra találásban hinni esendő dolog. — Néhány mondatban foglalja össze: mi a teendő a szovjet piacon? — Az a tapasztalatom, hogy itt rövid távú, gyors hatásos eredményt nem lehet elérni. Mint ex portőröknek le kelt szoktatnunk a szovjet partnereket arról a termékválasztékról, ami eddig a rendelkezésükre állt, ha azt akarjuk elérni, hogy az ideirányuló export egybevágjon a hazai szerkezetváltásunkkal. A másik: meg kell tanulnunk úgy kereskedni a szovjet piacon is, ahogyan azt otthon vagy a nyugati piacon tesszük. El kell jutni közvetlenül a megyékbe, vámosokba, kikerülve a lassú és körülményes minisztériumi apparátust. ■ Egyszóval ilyen szempontból én szerencsésnek találnám az ilyen kiállítást.. ha kellően elő lenne készítve. Szilágyi György: — Nekem az a véleményem, hogy ezeket a kiállításokat egészen másképp kell hangszerelni mint korábban. Eddig ugyanis exportorientáltak voltunk, most viszont kooperációs partnert keli keresni. (írura várnak a portáldaruk (Folytatjuk) Palágyi Béla 3. VENDÉGEK VOLTUNK TALLINNBAN, ________________________ AVAGY EGY BARÁTSÁGRÓL ILLÚZIÓK NÉLKÜL
