Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-23 / 145. szám
jj^ÉPiAP . 1989. JÚNIUS 23. A Magyar Hírlap szerint ok nélkül Üldözik Szolnokról menekül egy család? A sajtóban sajnos terjed az ordenáré hangvétel, ami számomra teljes mértékben elfogadhatatlan, ezért először úgy voltam vele, hogy nem törődöm a Magyar Hírlap 1989. június 21-i számában megjelent „Szolnokról menekül egy család," című cikkel. Annak ugyanis már a második mondatában az .olvasható, hogy „... Lakatost téve a szánkra meggyóntuk az agit-propnak..A cikk szerzőjének Gazsó L. Ferencnek a magánügye, hogy mi volt közte és a KB agitprop. osztályának hajdani vezetője, Lakatos Ernő között. Nem magánügy azonban, hogy a cikkben foglaltak mennyiben fedik a valóságot. Miről van szó? Valami nem stimmel... A Magyar Hírlap szerint a budapesti Jakab Ernő „menekülőket fogadott szerény hajlékába... mert a Kozák családot elüldözték Szolnokról". Miért, hogyan és tok üldözték el ezt a családot? Az előzményekhez tartozik, hogy a Lakatos—Kozák család a szolnoki Klauber út 14-ben leit otthonra az IKV- val folytatott peres ügye megnyerése révén. Gazsó L. Ferenc szerint a további perpatvar csupán abból adódott, hogy az IKV nem nyugodott bele a kudarcba és „újabb rendőri jelentésekre alapozva (iktatószámúk ezúttal is rendben) újabb pert indítottak. S bár nem sikerült lakótársaikéit meggyőzni, tanúsítsák^ a Lakatos— Kozák családdal képtelenség erőa ideológia alapokon, szocialista módon együttélni, Lakatos mama belefáradt a harcba, beadta a derekát. Az egyezség úgy szólt, hogy ha a komfortosból két hét alatt kitakarodnak, a két szobás komfort nélkülibe, a Délibáb út 14-be, cserébe kikerülnek a védő-óvó figyelem fénycsóvájából.’’ Nos, Gazsó kolléga okfejtésében valami nem stimmel. Az még szóra sem érdemes, hogy a Délibáb úti lakás nem komfort nélküli, hanem félkomfortos. Az viszont már elgondolkodtató, hogy az IKV-mek nem sikerült arról meggyőzni a lakótársakat, hogy a Lakatos—Kozák családdal nem lehet szocialista módon együtt élni. Ennek éppen a fordítottjáról van szó. A lakók győzködték erről az IKV-t. S hogy nem alaptalanul, bizonyság rá: a Klauber útra költözködés után nem sokkal ezerötszáz forintra bírságolták Lakatos Máriát (1986. június 21-én). A bírságnak nem sok foganatja lett, gyakorlatilag csak annyi, amennyi az előző figyelmeztetéseknek. A HNF szolnoki, XII. számú körzeti bizottságának panaszára, miszerint a Lakatos család miatt „a Klauber út 14 szám alatt, lévő lépcsőház lakói éjszaka ki sem mernek jönni, az éjszaka, illetve a késő este hazatérő lakók szinte rettegve mennek lakásukba” — a városi tanács elnöke arra kérte László Józsefet, az IKV vezetőjét, hogy „szíveskedjen a bejelentést megvizsgáltatni, és szükség esetén a szocialista együttélés szabályainak megsértése miatt a lakásbérleti jogviszony felmondását kezdeményezni.” A lakók is ezt akarták, a lakóbizottság panaszolta, hogy „Lakatos Mária és családja rendszeresen éjjel-nappal hangoskodnak, veszekednek, mivjlen bérlőtársba belekötnek, durvák, fenyegetőznek, kb. húszán tartózkodnak Lakatos Mária lakásában. A bérlők félnek, emiatt a közhangulat nagyon rossz.” Gazsó L. Ferenc azt írja: „A mama átköltözött a Délibáb utcába, a többiek a Klauber úton maradtak.” Nemcsak a mama költözött, hanem néhámyan vele tartottak. Így „csináltak” egy lakásból kettőt. Annak idején megírtam ezt a Szolnok Megyei Néplapban. Meg is kaptam érte a magamét GazSó kollégámtól. Többek között azt: „csak egyet felejtett megírni az igazságkereső. Lakatos Máriát a cikk megjelenésekor épp egy hónapja temette el a családja”. Sajnálatos tény, de mi köze ennek a lakásügyhöz? A tények . tények maradnak nem változnak. Legfeljebb hallgatnak, vagy nem tudnak róluk, mint Gazsó kollega arról, hogy a Szolnoki Városi Bíróságon kötött egyezség szerint annak idején Lakatos Mária kötelezettséget vállalt arra, hogy „a Szolnok Klauber út '14. IV. em. 14. szám alatti tanácsi bérlakásból családtagjaival együtt lő napon belül kiköltözik a Szolnok Délibáb út 14. fszt. 3. szám alatti tanácsi bérlakásba.” Tehát a családtagjaival együtt! Ezt ígérte, de a család nagy része mégis a Klauber úton maradt. Gazsó L. Ferenc szerint erre a következő módon szereztek jogalapot: Rövidre zárva „Kozák János is felkereste hivatalában dr. Próbáld Ferenc igazgatási osztályvezetőt, aki kedvesen fogadta. Rögzítette a tényt, hogy — akkor már négy gyerekkel megünnepelhették lakáskérelmük 7. évfordulóját, — majd felvilágosította, hogy a lakásfronton helyzet van, ez országos gond, ám ne adják fel a reményt, mert a remény nagy kincs a nehéz napokban, hónapokban, években. Mentek tovább Kozákék Kenyeres Imréig a ntegyei pártbizottság hivatásos politikusáig. Kérlelték, mintha neki befolyása lenne hivatalból a lakásügyekre, hadd maradhassanak a Klauber utcában. Hiszen jogosultak rá! Kenyeres Imre jólelkű elvtárs, megszánta őket, vette hát a telefont, mint annyiszor, és rövidre zárt. Ott előttük rábeszélte Próbáidat: Ferikém próbáld meg ottfelejteni őket. így is történt. A mama átköltözött a Délibáb utcába, a többiek maradtak a Klauberban. Csak az nem tűnt fel a családnak, hogy papírt erről nem kaptak a tanácstól”. A bíróság előtt — a Lakatos család és IKV között — kötött egyezség ellenében hogyan adhatott volna papírt a városi tanács embere? A Klauber úton a helyzet évek óta változatlan. Legfeljebb a szóbanforgó lakóház képe változik.' Kozákék két ablakában ugyanis fólia pótolja az üveget. Az üveg ugyanis szörnyen törékeny. Azt mondja az egyik lakó: „Szilveszterkor, amikor berúgtak a negyedik emeletről az ablakon át dobták az utcára a foteleket és a paplanokat.” A másik azt panaszolja: „nem annyira Kozákékkal van baj, inkább népes rokonságukkal, ismerősi körükkel, akik gyakran összetévesztik a lépcsőházat a mosdóval.” „Meg lehet vennünk a lakást — mondja a másik lakó — ma kaptuk meg az árajánlatot. A vasútközelség értékcsökkentő, de a Kozákék jelenléte nem, pedig azt is figyelembe kellene venni”. És még két vélemény: „Szegény lépcsőházi takarítónőket sajnálom”. „Minél hamarabb tessék őket innen elpaterolni, mert hajnali 3- ig nincs nyugovásunk”, Bizonyára nem véletlen, hogy mindegyik lakó arra kérte érdeklődő csoportúnkat, hogy ne írjuk meg a nevét, mert fél Kozákéktól, talán nem is alaptalanul. A városi rendőrkapitány már 1982-ben azt írta a városi tanács elnökének, hogy „Értesítem az Elnök elvtársat, hogy Lakatos Mária családjának magatartását megvizsgáltattam. A vizsgálatról készült rendőri jelentés egy példányát csatoltan megküldöm ... A család először a Fogoly út 4. szám alatt lakott. Onnan a Halász útra lettek költöztetve a barakklakásokba, ahol két lakást tettek tönkre, majd onnan önkényesen a Mártírok út 39. szám alatti magánlakásba költöztek, ahonnan nagyobb mennyiségű értéket tulajdonítottak el. Emiatt Lakatos Mária ellen büntető eljárást indítottunk, s ekkor vissza lettek költöztetve korábbi lakásukba. A Halász út után a Tanácsköztársaság út 8. szám alatt kaptak állami bérlakást, azonban a család magatartása miatt onnan is el kellett őket költöztetni a Május 1. út 47. szám alá ... Lopás, több rendbeli besurranásos lopás és garázdaság bűntettének alapos gyanúja miatt folytattunk a család tagjai ellen büntető ‘eljárást.” Mintha ezt ellensúlyozandón sújtana le a Magyar Hírlap pallosa a rend őreire is. Azt írja Gazsó L. Ferenc: „A második gyermeket várták Kozákék, amikor felütötte a fejét a család életében Ratnik Ferenc rendőr. Időnként begyűjtötte a gyerekeket, s azzal a felkiáltással, hogy lopnak, összeverte őket. Párszor eltángálta nagymamájukat is, aki ékes magyar- és cigány szavakkal hívta fel szíves figyelmét a túlkapásra. Tengődtek volna úgy, mint eddig, csöndes rettegésben. A pajkos kölykökre fegyelmező erővel hatott volna az atyai szó: ha rossz leszel, jön a Ratnik. Ám a mama, Lakatos Mária meg akarta keresni az igazságot. Feljelentette a rendőrt a katonai ügyészségen... Támad a roma! Ilyet még Szolnok ősz cigánygyűlölői sem láttak. Nem sokra rá az ingatlankezelő vállalat Csesznok rendőrzászlós jelentésére alapozva Lakatos Mária lakásbérleti szerződését felmondta.” Nehéz elképzelni Megkérdeztük Jankovics Zoltán megyei rendőrfőkapitányt, mit szói ehhez? A válasz dióhéjban annyi: tekintve, hogy Kozák János a katonai ügyészségen is panaszt emelt, kötelességünk tisztázni ezt az ügyet, és megtenni a szükséges intézkedéseket. A végeredményről értesíteni fogjuk a Néplap szerkesztőségét. Ratnik Ferenc rendőrszázados ügyében egyébként a megyei rendőrfőkapitány helyreigazítást kért a Magyar Hírlaptól. — öt gyerek felnevelése, az emberibb élethez ■ való jog pedig elég ok a segélynyújtásra — írja cikke summázásaként Gazsó L. Ferenc. Ebben egyetértünk vele. csupán azt fűzzük hozzá, hogy a segélynyújtásra méltóvá is kell válni mindenkinek. Különösen abban a helyzetben, amikor sajnos sok tízezren joggal várják a segítő kezet. A Magyar Hírlap cikkéhez még annyit: nehéz elképzelni, hogy egy város rendőrsége tanácsa, sajtója, ingatlankezelősége és mindenféle szomszéd ok nélkül összefog, és üldözni kezd egy jobb sorsa érdemes cigánycsaládot. Simon Béla Hogyan tovább országos nőtanács? Gondolatok a szebbik nem konferenciája előtt Lehet a lányok-asszonyok helyzetét sokféleképpen elemezni, értékelni, de az igazság az, hogy a nők sorsa a hetvenes évek bizonyos fokú „fellendülése” ellenére sem kifejezetten irigylésre méltó. Családanyák százezreinek kellene egyszerre helytállni a munkahelyen, szépnek lenni otthon, gyermekeket nevelni, háztartást vezetni, sőt ha mód és lehetőség nyílik rá, még valamilyen közéleti tevékenységet is végezni. És milyen ma a helyzet? Minden hurráoptimista jóslat, vezetői kinyilatkoztatás ellenére sem sikerült eddig az anyaságot megfelelően összeegyeztetni a nők kereső tevékenységével. Valójában társadalmunk nem tud, legalábbis eddig nem tudott igazi választási lehetőséget biztosítani az asszonyoknak ahhoz, hogy e kettős szerepet egyszerre vállalják-e, vagy úgy döntenek, hogy életüknek bizonyos szakaszában az anyaság egy másik évtizedben pedig esetleg a hivatás, a szakma a fontosabb. Mindezen gondolatok legfeljebb szerény bevezetőnek számítanak ahhoz a kétnapos összejövetelhez, amelyik holnap kezdődik, és hivatalosan a Magyar Nők Országos Tanácsának IV. konferenciája címet viseli. Részben számvetés- lesz itt a múltról, részben tisztújítás, alapszabály-módosítás, hiszen ez a mozgalom is megérett már a szervezeti és személyi változásokra. Megyénket huszonegy nő képviseli: Karcagtól Szolnokig és Tiszafüredtől Öcsödig. Bizonyára közülük többen elmondják véleményüket hajszolt, zsúfolt mindennapjaikról, arról, hogy a legteljesebb és a legigazabb igyekezetük ellenére is lépten-nyomon érzik: valahol, valakinek, valakiknek mindig adósok. Vagy a munkahelyen, mivel a fiuk, lányuk betegsége miatt oly sokat hiányoztak, vagy a családban, a férjüknek és a gyerekeknek. A mindennapok feszítő, megélhetési gondjai arra kényszerítik őket, hogy férjük, élettársuk fizetésén kívül ők is úgymond önálló keresők legyenek, hiszen égetően szükség van a forintjaikra. Gubanc „csak” annyi keletkezik ebből a felpörgetett ritmusból, hogy otthon már -nem képesek utánanézni a gyerekek -mindennapi ügyeinek, a fürdőszobában halomban áll a szennyes, a szekrény alján a vasalnivaló és a fodrászhoz sem akikor szalad el általában korunk Évája, amikor akar, hanem ha időt bír szakítani rá. Apróságok ezek? Meglehet, nem tűnnek nagy horderejű bajoknak, csak éppen ezek okozhatnak a családban olyan hajszálrepedéseket, amelyek következtében eme kis közösségek nagyon sokszor szétszakadnák. Jó dólog, hogy a holnap kezdődő vitához a nők országos, ha úgy tetszik legfelső tanácsa a mozgalom megújuló feladataira tervezetet bocsátott ki. Ebben tulajdonképpen arról is értesítik a küldötteket, hogy ennek az országos szintű testületnek nemcsak új vezetői, elképzelései lesznek, hanem új nevet is kap majd. Az is jó, hogy ezt a szervezetet a nők érdekeit szívén viselő, független, demokratikus, az egyenjogúság programját valló, a rétegek gondjait is képviselő politikai, kulturális és érdekvédő mozgalomnak képzelik. Ismétlem: mindez jó dolog, de ha ezt a tervezetet rám bízták volna, én a harmadik oldal egyik, eldugott bekezdését emeltem volna az élre, amely szerint az új nőszövetség szót emel és küzd azért, hogy a nők, akik életük nagy részét a gyermeknevelésre, a család ellátására kívánják fordítani, azt tehessék. Addig, amíg nekik ez a fontos. Éppen ezért a gyermekek nevelésére fordított idő is számítson munkaviszonynak, sőt a beteg családtagok gondozásához bárki élvezhessen a gyermekgondozási díjhoz hasonló kedvezményt. Mondom, én így kezdtem volna a tervezetet, hiszen a családok összetartásánál nemesebb, szebb elképzelés aligha lebeghet egy,magát haladónak valló, a nők érdekeit védő szövetség előtt. Igaz, hogy végre mindezek megvalósuljanak, ehhez társadalmi, országos segítség: közérthetően fogalmazva több, jobb fizetés szükséges. És ebben az úgynevezett társadalmi segítségben ugye mi, férfiak, férjek is benne foglaltatunk kedves tervezetkészítők? Ha már ezt önök ki felejtették, hagy írjam én ezt most ide: szintén túlhajszolt, sokat dolgozó férfitársaim nevében. Eme apróság hiányát szóvá téve azért minden jót, és ami ilyenkor illik. Örömet, békességet, boldogságot, teljes családot és eredményes tanácskozást kívánok a lányoknak, asszonyoknak. D. Szabó Miklós Szép hangszín, összeszokottság, stílusbiztonság Kórushangverseny a Szolnoki Galériában Magyarok és texasiak a pódiumon Szerdán este két énekkar lépett dobogóra, hogy éneklésével nemes szórakozást nyújtson Szolnok város zeneszerető közönségének. Elsőként a Szolnoki Családi Intézet Bartók Béla Kamarakórusa adott műsort Molnár Éva vezényletével. Magas igénnyel összeállított, változatos műsorukból nagy élményt szerzett előadásukban Palestrina: Hodiae Christus natus est című műve, Kodály: IV. Olasz madrigálja, Bartók: Párnás táncdal című kórusműve és Kocsár Miklós: Hat női kar Standburg verséire című sorozatból a IV. tétel bravúros megszólaltatása. A hivatásos Bartók kórus rövid, körülbelül 20 perces műsorában sokoldalúságáról tett tanúbizonyságot. Az énekkart jelenlegi felállásálban a szép hangszín, az öszszeszokottság és a stílusbiztonság jellemzi. A kórus és karmestere, Molnár Éva közötti összhang a jövőbeni sikeres szereplések lehetőségét hordozza magában. Pécsett Ifjúsági nyelviskola alakult Az ország első ifjúsági nyelviskolája alakult meg Pécsett.,, A TIT által szervezett spÉfciális intézményben idegennyelveket oktatnak az általános és középiskolákból kikerült fiatalok számára. Eredetisége abban áll, hogy a diákok ugyanúgy járnak iskolába, mint annak előtte, azaz ősztől tavaszig és minden nap délelőtt, de kizárólag a választott idegen nyelvvel foglalkoznak. A műsor második részében’egy, két énekkar tagjaiból verbuválódott, Amerikából vendégként érkezett kórus lépett dobogóra. A két énekkar — a Saint John kántorkórus és a Lamar középiskolai madrigálkórus — Texas államiból, Houston városából érkezett Magyarországra. Mindkét kórus több, versenyen nyert, díj birtokosa. A két 'karnagyot: Judy McEnany-t és Janet Scarella-t hazájukban szaktekintélyként tartják számon. " A Bartók kórushoz hasonlóan a houstoni középiskolások is változatos műsorral léptek a szolnoki közönség elé. Az Európában született művek tolmácsolása a jelenlévők számára kissé idegenül csengett (Viadana, Victoria, Schubert művei). Ennek oka az Egyesült Államok kórusai nak az európai-Ifjúság — 2000 címmel országos konferenciát rendez június 30. és július 2. között a Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsa. A MI9ZOT a legutóbbi közgyűlésén döntött arról: olyan tanácskozást hív össze, amely a konstruktív párbeszéd lehetőségét kínálja a akétól eltérő felfogásában és a magyar fül által megszokott szólamarányoktól eltérő összeállításban keresendő. Megérdemelt, nagy közönségsikert aratott viszont a kórus amerikai néger spirituálé-feldolgozások átélt éneklésével és a nálunk szokatlan, de hazájukban annál inkább elfogadott könnyűzenei összeállítások kitűnő előadásával (Broadway-melódiák, Gershwin népszerű dallamai, Bicska Maxi dala). A kedves, vidám fiatalokból álló kórus kellemes estét szerzett a szolnokiaknak. Műsoruk sikerének egyik ■titka az a koreográfia, amely szerint néhány mű előadása köziben mozogtak a kórustagck a pódiumon. Bizonyosra vehető, hogy a mozgás feloldja a szereplés. közben jelentkező feszültségeket, és — s ezt megszívlelhetnék a mi ifjúsági kórusaink vezetői is! — segítenek leküzdeni a kamaszkorral járó gátlásokat. Szathmáry Judit fiatalok képviseletére szerveződött csoportok és a közvéleményt befolyásoló személyiségek között. E párbeszéd célja, hogy maguk a fiatalok, az ifjúsággal foglalkozó szakemberek ily módon is részt vegyenek a készülő kormányprogram alakításában. Országos konferencia Budapesten
