Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-22 / 144. szám
4 MÉPiAP 1989. JÚNIUS 22. Huszonkilenc szakmából választhatnak A mesterség értékét az általános műveltség is emeli Szobából— tengernyi közéletiség Ember vagy, se több, se kevesebb... A szakmunkásképzés legfontosabb feladata magas szintű szakmai és általános műveltséggel rendelkező, cselekvő és gondolkodó szakmunkásak nevelése. Hogyan felel meg e követelményeknek a képzés Jászberényiben ? Erről beszélgettünk Bethlendy Bélával, a 606. Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatójával. — Intézetünk, amely oktató-nevelő munkájával kiemelt fontosságú helyi és népgazdasági feladatoknak tesz eleget, biztosítja az iparosodott Jászság és két szomszéd megye néhány települése szakmunkásigényeinek kielégítését. Két iskolánkban, Jászberényben és Jászapátin nevelőink — szám szerint 63 tanárunk, közülük 22 szakoktató — jó szakmai és elméleti felkészültséggel végzik munkájukat. Tantestületünkhöz tartozik még az a 16 főhivatású szakoktató is, aki egyébként vállalati dolgozó. Intézetünkben 1064 fiatal tanul, közülük 320 nő. összesen 29 szakmát tanítunk, legtöbben az autószerelő, a géplakatos, az esztergályos, a mezőgazdasági gépszerelő szakmát választják. A lányok általában a ruhaipari, a cipő-, vagy a bútoripari szakmára készülnek. Az idén 23 szakmából 273 fiatal tesz — remélhetőleg sikeresen — szakmunkásvizsgát. A végzősök között 93 a lány. Az intézet igazgatója a továbbiakban beszélt arról is, hogy a gyakorlati oktatás változatlanul a korszerű tanműhelyekkel rendelkező üzemekben a legeredményesebb, a különböző rendeltetésű gépeket, berendezéseket gyártó üzemekben, ahol sokféle gép, jól képzett szakoktatók, gazdag tapasztalatokkal rendelkező szakmunkások segítségével tanulnak szakmát a fiatalok. A gyakorlati munkahelyek minden tekintetben megfelelnek a tantervi követelményeknek, biztosítják a szakmunkástanulók számára az előírt juttatásokat, kedvezményeket. — A 'beiskolázás eredményességéért évek óta széleskörű pályaválasztási tanácsadó tevékenységet folytatunk. Ahhoz, hogy intézetünk tanulólétszámát tekintve is, Jászberény egyik legnagyobb oktatási intézménye maradjon, hogy ki tudja elégíteni a Jászság szakmunkás igényét, ezt meg is kell tenni. Együttműködünk a vállalatokkal, hiszen a legtöbb segítséget tőlük kapjuk, ök üzemlátogatásra hívják meg a gyerekeket, mi végigjárjuk az általános iskolákat. Előadásokkal, videoanyagokkal, írásos tájékoztatásokkal ismertetjük az intézet munkáját, a tanított szakmákat, a tanulással kapcsolatos előnyöket és a követelményeket. Ki fog bepisilni? Az asszony elvitte gyermekét a pszichológushoz. Az iskolás fiú ugyanis éjjelente bepisil. A pszichológus megkérdezte az anyát, hogy van-e valamilyen probléma a családban. Mire az asszony „nem”-mel válaszolt. De kérdezem én: van-e olyan család manapság, ahol nincs probléma? És ki tudja, hogy melyik gond, melyik küszködés, melyik testet-leliket izzasztó erőfeszítés idegesíti, nyugtalanítja a gyereket? Vagy netán az iskoláiban éri sorozatosan olyan trauma, stressz, amely kikészíti, amelyről még a szülőknek se mer beszámolni? Ki tudja ezt? A pszichológusnak azonban tisztában kellene lenni vele, hogy tanácsot adhasson, elkezdhesse a gyógyítást. Az első kérdést azonban nem követte a többi. Az asszony azt felelte: nincs gond a családban, a pszichológus meg belenyugodott. És itt megint meg kell, állnorrt. Erre a kérdésre a legtöbb anya azt felelné, hogy nincs gond a családjában. Mert már nem is számítjuk gondnak mindennapi nyűgeinket, terhei nket, megszoktuk őket. Mert már csak a nagy tragédiákra mondjuk azt, hogy baj van. De ki rnásnak kellene ezt a legjobban tudni, mint a lélekkel foglalkozónak? Szóval, a válaszra a pszichológus megnyugodott, és „használati utasítást” adott az asszonynak, hogy mit tegyen a gyerekkel. A „receptben” ilyenek szerepelnek, mint például: egy órával a lefekvés előtt feküdjön le a gyerek az ágyba és számoljon ötvenig, aztán menjen ki a vécére és próbáljon meg pisilni, majd feküdjön vissza. Mindezt hússzor ismételje meg. Van olyan variáció is, hogy óránként ébresztésék. Ilyenkor gyorsan (!) fel kell ébreszteni a csemetét, kiküldeni a vécére, ott megkérdezni tőle, hogy szerinte bírná-e még tartani egy óra hosszáig. Ha nem, akkor pisii'tetni kell, utána megdicsérni, majd ágyba küldeni. Ha pedig azt feleli, hogy még tudja tartani, meg kell dicsérni és lefektetni. Egy óra múlva kezdeni az egészet élőiről. Nem részletezem tovább. Laikus vagyok, nem tudom eldönteni, hogy szakmailag megállja-e a helyét ez a módszer. De azt tudom, hogy ez a tortúra a mai magyar családba nem való! Vagy italán kiírják az anyukát, apukát táppénzre ezidő alatt, hogy az éjszakai hajclhő után ki is tudják pihenni magukat? Netán ápolónőt fogadjon a család éjszakára? Vagy az anya majd az irodában, az apa pedig a gyárban Kiarlússza magát? Egy biztos: ha a családban eddig nem volt neurotikus, ideges ember, ettől a „gyógymódtól” majd lesz. Lesz majd fáradt, nyúzott, ingerült, tehetetlenségtől magáibaroskadt család. És megeshet, hogy nemcsak a beteg gyerek fog bepisilni . . . — pé — A hiányos ismeretek pótlására az első osztályban a gyengébb tanulók számára kisebb csoportokat szervezünk, ahol matematikát és magyart tanítunk. A sokoldalúan művelt ember kialakítását segítik az intézet különböző szakkörei, a CNC szerszámgép programozó szakkör, a gépjárműbarátok köre, a 12 ezer kötetes könyvtár, a több mint 30 féle napilap, heti vagy havi folyóirat. Az intézet viszonylag korán felismerte a számítástechnika jelenlősé-Pozderka János Rákóczifalván él. Egész életét a gondolatok („riadt fecskeraj”) kiművelésének szentelheti, írnia kell, hogy elviselhető- ' vé tegye az életet. A „Fregatt az üvegben” társszerzője, bátor, kemény hangon üzen benne „Egy hatalmaskodónak”: „Te leköpted a zászlót. Azt, amelyre nem / csak egyedül esküdtél és egyedül vitted. / Mondd! Hát ennyire megnyomoríthat már mindenkit / akár egy porszemnyi hatalom is? / HÚSZON INNEN —TÍZEN TÚL gét az oktatásban, második éve már, hogy a tanulók számítástechnikai tanár segítségével 30 korszerű gépen ismerkednek a jövő technikájával. A jövőnek szóló, de már ma is nélkülözhetetlen ismeret a videotechnika. Intézetünknek van videostúdiója, ahol jól képzett technológus irányításával a beszerzett anyagokat már saját készítésű videókkal egészítik ki a tanulók. — illés — Ügy látszik, a múltkori „segélykérő” felhívásunk nem volt hiábavaló, mert több levél érkezett címünkre. Csak így tovább, fiúk, lányok! A hanglemezutalványt most Szekeres Zsuzsannának és Szekeres Annamáriának küldjük el. akik Fegyverneken a Torony út 8. szám alatt laknak. Slágerlistájuk: 1. Maradj meg nekem (Anita), 2. Gyújts most fényt (Marcellina), 3. Nézz rám, tizedes (Egzotix), 4. Caripso (Bonanza Banzáj), 5. Nem járható tovább az út (Kovács Kati), 6. Az idő (R-Go), 7. Római vakáció (Soltész Rezső), 8. Újra itt vagyok (Aradszky László), 9. Zakatol a szív (Dolly Roll), 10. Vakáció (Dolly Roll). Mellény kamaszoknak . A mellény nem véletlenül egyike a kamaszok legkedveltebb ruhadarabjának. Csinos, jól öltöztet és praktikus. A bemutatott szabásminta alapján könnyen’ megvarrható. A mellény szabásmintáját 4x4 centis kockahálózatra rajzoljuk fel, majd vágjuk ki. Készülhet szövetből, farmeranyagból, dzsörzéből, posztóból, kordbársonyból. düftinből, műbőrből’, de kombinálható úgy is, hogy például az eleje kockásán letűzött szatén, a háta pedig bőr. A legkülönfélébb módon díszíthetjük: keskeny, elütő paszpólozással: rátétes, bőrből kivágott mintával; horgolt, rávarrott virágokkal: színes farkasfogszegéllyel; zsinórozással, vagy a hátára hímezhetünk tetszés szerinti mintát, figurát, feliratot is. A mellény készülhet maradék anyagból, régen kinőtt ruha darabjaiból. Lehet elegáns ruha kiegészítője, vagy éppen ellenkezőleg: vidám. bohókás ,,lélekmelegítő”. B. K. ... Hiszen az árulás nemcsak egyféle lehet.” Az „ART 89”-re a „Kihűlt nemzedék” című verssel nevezett. „Kihűlt ország, kihűlt nemzedék. / örül, ha kenyérre jut még némi pénz. / Hajszás robotban foszlik élete, / S pótlékokból áll minden öröme. / Amiben hitték: már foltozzák a tant. / Ezért lett régen oly sok véres hant? / Proletárok! Egyesüljetek! / Mire nemzetek ma okos gyermeket?! De „Pillanatkép”-e is időszerű figyelmeztetés: „A szavak átzuhognak. / Átmosnak, mint ágyát / a gyorsvizű patak. / ... Tetté nem váló görcsös akarat. / Érzelmektől fűtött, ezernyi indulat, / Mindent megtagadó, vércsecsőrű dac. / Ez ma Magyarország: / Szavak, szavak. szavak..-.” És hát az „Art 89” című: „ím, rajthoz áll az Ember! / Ám e futáshoz — sem kéz, / sem láb nem kell. / Akarat. / Hogy legyőzd, ha kell / önmagadat. , / Kinek nem adatott ép test, / csak lélek, / Nem hátrálhat semmitől így: / Félek! / Mert általa is csbdákra képes / Az Élet!” Az „Art 89” a Mozgássérültek és Művészbarátaik Nemzetközi Kulturális Fesztiválja. Pozderka János mozgáskorlátozott költő, ’48-as születésű. Idős • édesapját nemrég vesztette el. Az Urbán családdal él, a lelkes, irodalompártoló, kétgyermekes fiatalasszony visel rá gondot. Szeretetteljes, minden idejét lekötő kapcsolat — anyagi juttatás ma még nem jár érte. A család is művészhajlamú, Rózsika grafikákat készít, János portréját az ő segítségével adhatom közre. János mecénása, kritikusa egyben. Értelmiségi légkör (az általános iskolás „nagylány” már meseíró) meghitt, vidám hangulat uralkodik a családban. Jánost még édesanyja tanította írni-olvasni, aztán magánúton érettségizett. Minden bizonnyal legalább tíz embert megszégyenítő olvasottsággal rendelkezik: „Holt bölcsesség! mi másnak élvezet”. A sorssal megbékélésben, jókedvre derítésben Rózsika veleszületett adottsággal biztosítja a segítő hátteret, ami nem kis feladat, hiszen kötetében még azt írja János: „iszonyúan nehéz így élni”. A fő rossznak kikiáltott információ- és munkahiány nem sújtja annyira. Ma már kevésbé kell alkotásra ösztönözni. Egy nemsokára napvilágot látó új kötetben megint helyet kap.de lenne már önálló kötetre való anyaga is ... Szellemi jóbarátjával, sorstársával, a lektorként, működő, kaposvári Bőhm Andrással levélben tart kapcsolatot; a helyhez kötöttség miatt eddig nem találkozhattak — talán most az „Art”-on ... Leveleik csiszolt elmék sziporkái. Bandi is elkötelezett, féltik az országot, hiszen az övék is! Mindkettőjüket ismerem — Bandit régóta; mindkettőjükkel lelki-szellemi felüdülés a találkozás, társalgás. Pillanatokon belül szellemi alkotóműhely részese leszek. Bandi az idei március idusára a „Csak most ne” című verssel üzent azoknak, akik tettre válthatják a gondolatot: „Csak most ne magyar módra, / most ne szalmalánggal! ... / Csak most ne a sebekkel: / csak egyszer a hazával! ... Csak most ne szokott módon, / ne szerteszét húzva; / s ilyen-olyan érdekből / holnapot árulva! • Csak most előre lépve, / ne helyben tipródva! / Csak most ne félbe-szerbe: / most ne magyar módra! Leckénk, ha kevés volt, / s nincs merszünk a tettre: / vessünk egy keresztet, /honra nemzetünkre!” Bandi fest is. önálló kiállítása május 31-én nyílt meg Cegléden. Pozderka János életéről, sorsáról, finomra hangolt attitűdjeiről a „Gondolatok” című versében vall: a másságról — a kezet • nyújtás felelősségéről; hogy mindannyian itt a Földön „lehessünk Emberek”. Palásti Szabó János Anyu, ott úsznak a halak! Fotó; TKL
