Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1989-06-20 / 142. szám

2 Néplap -0 1989. JÚNIUS 20. Kí>i Lengyel választások Június 16-ika kapcsán Normalizálódik a helyzet Pekingben és a többi kí­nai nagyvárosban — a leg­utóbbi súlyos zavargások színhelyén — normalizálódik a helyzet. A fővárosban ka­tonai egységek segítik a ha­tóságokat a közterületek megtisztításában — jelentet­te hétfőn a TASZSZ szovjet hírügynökség. A televízió híradó műsorai és a központi lapok elsősor­ban Teng Hsziao-ping júni­us 9-iki beszédével foglal­koznak. (Kína első számú ve­zetője ebben a beszédében fogalmazta meg először a nyilvánosság előtt, hogy a pekingi diáktüntetések — egy .nagyon kis létszámú csoport” zavart keltő tevé­kenysége miatt — „ellenfor­radalmi lázadásba” torkoll­tak, s a hadsereg ezt az „el­lenforradalmi lázadást” ver­te le.) Ugyancsak a beszédet tanulmányozzák az országos főhatóságokban, a központi és helyi intézményeknél. A KKP Központi Bizottsá­gának kezdeményezésére a kínai demokratikus pártok vezetőinek részvételével ta­nácskozást tartottak Peking­ben. A felszólalók teljes tá­mogatásukról biztosították Teng Hsziao-pinget. Az Űj-Kína Hírügynökség jelentette, hogy Csengtu vá­ros külgazdasági kapcsola­tokkal foglalkozó bizottsága felszólította a külföldi vállal­kozókat, térjenek vissza a tartományi székhelyre, mivel a városban teljesen helyre­állt a rend. Andrej Szaharov Nobel­­békedíjas fizikus, a' szovjet törvényhozás tagja, távirat­ban kérte George Bush ame­rikai, Mihail Gorbacsov szov­jet és Francois Mitterrand francia államfőt, Margaret Thatcher brit kormányfőt és Javier Pérez de Cuéllar ENSZ-főtitkárt, hogy gyako­roljanak nyomást a kínai ve­zetésre a megtorló ítéletek beszüntetése érdekében. Sza­harov jelenleg Nagy-Britan­­niában tesz látogatást. A helyi sajtó beszámolói szerint Kínában eddig több mint 1300 embert vettek őri­zetbe. ■ Szolidaritás újabb győzelme Eddig hivatalosan meg nem erősített híreik szerint a lengyel parlamenti válasz­tások vasárnapi második fordulójában a Szolidaritás az eddig elnyert 160 alsóhá­zi mandátumhoz még egyet szerzett, azaz a párton kí­vülieknek, az ellenzéknek fenntartott minden mandá­tum a Szolidaritásé lett, vagyis Lech Walesa jelöltjei minden egyéb ellenzéki erőt kiszorítottak az alsóházból, ahol a koalíciós pártoknak 299 mandátuma garantált. Ugyancsak nem végleges adat, hogy a Szolidaritás a 100 fős szenátusban az első fordulóban biztosított 92 hely mellé újabb hetet szer­zett, és csak egy független jelölt, egy tilai többszörös milliomos vállalkozónak köszönhető, hogy a Szolida­ritás nem aratott 100 száza­lékos győzelmet. A LEMP- ből egykor kizárt üzletem­ber mintegy 100 millió zlo­tyit költött választási kam­pányára. Török követelés n Szovjetunió gyakoroljon nyomást Bulgáriára Genf: 7 hónapos szünet után június 19-én megkezdődött a hadászati nukleáris fegyverzet csökkentéséről szóló szov­jet—amerikai (START) tárgyalások újabb, ,11. fordulója. A két kttldöttségvezető az amerikai Richard Burt és a szovjet Jurij Nazarkin négyszemközti megbeszélésük előtt. (MTI Telefotó) Afganisztánban Az USA nem politikai megoldásra törekszik Törökország a Szovjet­uniótól és a többi szocialista országtól azt várja, hogy gyakoroljanak nagyobb nyo­mást Bulgáriára az ottani török kisebbség kitelepíté­sének és elnyomásának be­szüntetése érdekében — je­lentette ki hétfőn a török külügyminiszter. A Bulgáriával szoros kap­csolatot tartó országok, ha valóban akarják, képesek rávenni Szófiát, hogy tanú­sítson nagylelkű és ésszerű magatartást. Reméljük, hogy elsősorban a Szovjetunió és azok az államok, amelyek­kel mi is jó viszonyban va­gyunk, határozottabban lép­nek fel ebben az ügyben — hangsúlyozta a miniszter, aki mintegy 60 diplomata társaságában kereste fel a török—bolgár határon lévő Kapikule átkelőhelyet. A török külügyminisztéri­um adatai szerint eddig 41 350 török nemzetiségű bolgár állampolgár mene­kült Törökországba. Közü­lük több mint 30 ezren Ka­pikule átkelőnél léptek tö­rök földre. Török hivatalos személyi­ségek hétfőn azt közölték, hogy Szófia még nem erősí­tette meg hivatalosan tár­gyalási szándékát. A bolgár miniszterelnök szombaton a BTA bolgár hírügynökség­nek adott nyilatkozatában jelentette ki, hogy kész tár­gyalni Törökországgal a két ország között fennálló prog­­lémákiról. GENF 1988-ban a korábbi év kétszeresére, 650-re emelke­dett a meggyilkolt szakszer­vezeti tagok száma, a letar­tóztatottak száma pedig hatezer-ötszáz felett volt a világon — tartalmazza a Szabad ' Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének (IOFTU) éves jelentése. A 97 ország 142 szakszervezeti szövetségének és csoportjá­nak 88 millió tagját képvi­selő szövetség dokumentu­mát vasárnap a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) Genfben megrendezett idei közgyűlésén hozták nyilvá­nosságra. A dokumentum szerint az elmúlt évben vi­lágszerte 79 országban al­kalmaztak megtorlást szak­­szervezeti tagokkal szem­ben. Julij Voroncov kabuli szovjet nagykövet, első kül­ügyminiszter-helyettes a Financial Times, munkatár­sának adott nyilatkozatában kijelentette, hogy kormá­nyának nincs semmiféle önös célja Afganisztánban. Kételyeit fejezte ki az iránt, hogy az Egyesült Államok politikai megoldásra törek­szik, jóllehet megérett a helyzet Afganisztánban a szembenálló felek közötti tárgyalásokra. „Nem hiszem el, amit az amerikaiak a politikai meg-BERLIN Hétfőn délelőtt az NDK fővárosába érkezett Walter Momper, Nyugat-Berlin kor­mányzó polgármestere. A félnapos hivatalos látogatás programjának központi ré­sze a vendég több órásra tervezett megbeszélése Erich Honeekerrel, amelyre a niederschönhauseni kastély­ban kerül sor. TEHERAN öten életüket vesztették és 33-an megsebesültek va­sárnap, amikor az afgán lé­gitársaság AN—26-os repü­lőgépe iráni területen ’ezu­oldásról mondanak, mert is­merem terveiket. Tudom, hogy arra biztatják a pesa­­varii mudzshedeket: össz­pontosítsák támadásaikat Kabulra és más városokra. Ez az, amire az (amerikai) kormányzat valójában gon­dol. Pedig ez a tárgyalások ideális időpontja. Afga­nisztánban mindkét oldal kész erre, de az amerikaiak visszavonszolják az embe­reket a csatamezőre, mert Nadzsibullah elnök katonai összeroppantását óhajtják. hant, miután több, eddig nem azonosított, gépeltérítő hatalmába kerítette. A tehe­­ráni rádió hétfői jelentése szerint a repülőgép Irán dél­keleti részén, Zábol város közelében járt szerencsét­lenül. BECS Az egész nemzetközi kö­zösség felelős azért, hogy Kambodzsában ne térjen vissza a vörös khmer rém­uralma, miután az ország­ból szeptember végéig kivo­nulnak a vietnami csapatok — jelentette ki hétfőn dél­után bécsi sajtóértekezletén Nguyen Co Thach vietnami miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter. A politikus négynapos hivatalos látoga­tást tett Ausztriában és an­nak zárónapján találkozott a sajtó képviselőivel. Románia előre készült a nyilatkozatra interjú Horn Gyulával Horn Gyula külügyminiszter hétfőn interjút adott a Magyar Rádió Első kézből című műsora két szerkesztő ri­porterének, Havas Henriknek és Forró Tamásnak. — A Scinteia című román pártlap közleménye alapján Bukarestben a külügymi­nisztériumba kérették ha­zánk nagykövetét, Szűcs Pált és átnyújtották neki a román kormánynak a ma­gyar kormányhoz intézett hivatalos tiltakozását ami­att, hogy — román megfo­galmazás szerint — Nagy Imre és társainak június 16-i temetésén szocialistael­lenes, románellenes, naci­onalista, revansista meg­nyilvánulásokra került sor. Válaszolt-e már a magyar kormány a román nyilatko­zatra? — Nem válaszoltunk és egyelőre nem is készülünk válasszal — mondta Horn Gyula. — Meg kell monda­nom, hogy bennünket is meglepett a jegyzék átadá­sa, illetve annak a szövege. Tudniillik gyászszertartáson vagy előtte mi nem tapasz­taltunk olyan kirohanáso­kat vagy olyan kitételeket, amelyeket a jegyzék tartal­maz, hiszen semmiféle ro­mánellenes vagy soviniszta és egyéb megnyilvánulások­ra nem került sor. Hozzá szeretném tenni, hogy meg­— Figyelembe vesszük mi a magyar belpolitikában, hogy Románia miként reagál nekik esetleg furcsának tet­sző megnyilvánulásokra? — Mi minden szocialista ország reagálására, illetve véleményére odafigyelünk, számunkra létkérdés, hogy elsősorban a szomszédokkal jó viszonyunk legyen. Ugyanakkor mindaz, ami ma nálunk történik, s ami június 16-án is történt, a nagy fon­tosságú napon, az magyar ügy, amit a legtöbb ország­ban nagyon méltányolnak. Az viszont nem jó, hogy egyes szomszédaink kiragad­nak egy-egy szélsőséges meg­nyilatkozást, például azokat a szovjetellenes kirohanáso­kat, amelyek egy-egy sze­mély részéről elhangzottak, mert nem ezek jellemezték a megemlékezést. — ön azt mondta, hogy nem reagáltak, s várhatóan nem is fognak. Mi ennek az értelme, miért nem utasítja vissza keményen és határo­zottan a magyar külügymi­nisztérium a románok nyilat­kozatát? Nem lenne ez diplo­matikus vagy politikus eb­ben a helyzetben? Mert ez így beismerésnek látszik. — Miért lenne beismerés? Aki figyelemmel kísérte az eseményeket, az tudja, hogy mi történt. Tehát külön rea­gálni egyelőre nincs szándé­kunkban, s ezt különben sem — A kezdet valóban egy­forma volt, de azután foko­zatosan nőttek a különbsé­gek, a stílusbéli jegyek kü­lönbözőségei, a politikáknak az eltérései főképpen a bel­ső helyzettel vagy a nemze­tiséggel, a nemzetiséghez való viszonnyal kapcsolat­ban. De kezdetben is, azt hiszem, már 1956. november 4-ét követően is megmutat­koztak elég jelentős különb­ségek. És ezek fokozatos nö­vekedése vezethetett el eh­hez a magatartáshoz. — Az a tény, hogy Nagy Imrét és társait éppen Ro­mániában tartották fogva, valamiféle kötelezettséget jelenthetett egészen mosta­náig a magyar kormányzat­nak. Talán ilyen alapon kér­hetnének számon rajtunk bármit is a románok? Ebben a kérdésben talán ez is ben­ne van. — Én ezt nem hiszem, nem, mert ebben Románia ítélésem szerint a gyászszer­tartás nem csupán méltó­ságteljes volt, hanem mér­téktartó is egy-két beszédtől eltekintve. Gondolok a Hő­sök terén elhangzott utolsó beszédre, ami amely ellen­tétes volt az egész szertar­tással. Ez azonban egyéni vélemény volt. Visszatérve a román jegyzékre, áttanul­mányozva a szöveget nekem az az érzésem, hogy ez elő­re megszerkesztett anyag volt, mert hiszen figyelmen kívül hagyta mindazt, arrti valójában történt június 16- án. — A diplomáciában szá­mít az, hogy mi hangzott el és mi nem, vagy csak az a fontos, hogy ők mit állíta­nak, mert az a sző, hogy Románia vagy Erdély, el sem hangzott. — A diplomáciában is fel­tétlenül számítanak a té­nyek, tehát azoktól nem füg­getlenítheti magát senki sem. Ugyanakkor ahogy a két ország viszonya alakul az utóbbi években, hóna­pokban, ez a hangnem, vagy ez a tartalom, amely függet­leníti magát a tényéktől nem szokatlan. a külügyminisztérium, ha­nem a kormány dönti el. — ön azt mondta, hogy előre készültek Romániában erre a nyilatkozatra, mi cél­ból? — Azt hiszem, hogy má­sok is joggal vetik fel ugyan­ezt, pontosan azért, mert Ro­mánia neve el sem hangzott. — Milyen eredményt vár­hat Románia ettől a de­monstrációtól? — Megint csak feltételezé­sekre vagyok utalva. Meg­ítélésem szerint ez beleillik abba a politikába vagy ab­ba a magatartásba, ami most már hónpok óta jellemzi az ottani politikai életet, s en­nek lényege az, hogy folya­matosan bírálják, elmarasz­talják a mi belső változása­ink folyamatát. Ezt kifeje­zetten úgy igyekeznek beál­lítani, mint amelynek ro­­mánellenes jelentéstartalma van, pedig szó sincs erről, hiszen mi nem minősítjük a román párt, vagy a román vezetés belpolitikáját. Tehát én úgy ítélem meg, hogy eb­be az egész magatartásba il­leszkedik bele ez az ese­mény. — Románia nem attól érezheti sértve magát, hogy 1956 után egész más volt a magyar és a román párt vi­szonya? És tulajdonképpen meglehetősen egyforma utat kezdtünk és jártunk. csak közvetítő szerepet ját­szott, tehát Nagy Imre sor­sának alakulásában nem a román vezetés játszott meg­határozó szerepet, nem volt értelmi szerzője az ítélet­nek. — Figyelemre méltó, hogy Jan Fojtik, Csehszlovákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának titkára néhány héttel Ceausescu prágai látogatása után a román reagáláshoz hasonló­an nagyon élesen szólt ar­ról, ami ma Magyarorszá­gon történik. Ügy fogalma­zott, hogy a szocializmus megújításának zászlaja alá nem egy esetben ellenforra­dalmi erők állnak Magyar­­országon. Időben ez a cseh­szlovák megnyilatkozás szembetűnően egybeesett a romániai reagálásokkal. Eh­hez még hozzátenném azt, hogy a legújabb információk szerint Csehszlovákia és Ro­mánia szinte egyszerre mondta le az erre a hétre tervezett közös határvízi tárgyalásokat. — Ami Fojtik nézeteit il­leti, mi azokat jól-ismerjük, hiszen ő nagyon gyakran fogalmazott meg kemény ál­lásfoglalásokat — nemcsak most, hanem a múltban is —, s ezek jelentősen eltértek a legtöbb szocialista ország álláspontjától. Ugyanakkor az ö véleményét mi nem azonosítjuk sem Csehszlo­vákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, sem pedig a prágai kor­mánynak az álláspontjával. Nem tudok olyan komoly eseményről, amely károsan befolyásolná a magyar— csehszlovák kapcsolatokat, hiszen mind a politikai érintkezések folyamatában, mind a gazdasági együttmű­ködésben folyamatos az elő­relépés a két ország között. Amikor Nicolae Ceausescu a közelmúltban Prágában járt, gondosan tanulmányoz­tuk a megjelent dokumen­tumokat, s azokban egyet­len olyasfajta utalás sincs, amely valamiféle közös né­zetet fejezne ki a magyar­­országi fejleményekkel, eseményekkel kapcsolatban. Ezeknek a konkrét esetek­nek, hogy mit mondtak le most valamiféle gazdasági vagy egyéb alsó 6zintű ta­lálkozó kapcsán, feltehetően technikai, vagy egyéb okai vannak. — Reagált-e hivatalosan a Szovjetunió arra, hogy a te­metés előtti estén a FIDESZ aktivistái tüntetést rendez­tek a Szovjetunió budapesti nagykövetsége előtt, sőt a te­metés egyes szónokai a Ma­gyarországon állomásozó szovjet csapatok azonnali kivonását követelték? Erttsitsük a bizalmai — Hivatalos reagálás nem történt, csak a szovjet sajtó­ban megjelent írásokat ime­­rem, mint azt már említet­tem is, a tüntetés azonban nem használt a két ország kapcsolatának. Véleményem szerint ezek a megnyilvánu­lások nem éppen felelősség­­teljes gondolkodásról árul­kodnak. Ugyanis nekünk alapvető szükségünk van ar­ra, hogy ne erősítsük a kap­csolatokat, a bizalmat. Az ilyen szélsőséges megnyilat­kozások ennek a jó szán­déknak a gyengítését jelen­tik. Carter elnök egykori nemzetbiztonsági tanács­adója ázt javasolta a Magyarországra készülő Bush amerikai elnöknek, hogy kovácsoljon ki egy ame­rikai—nyugateurópai—ja­pán együttműködést Magyar­­ország és Lengyelország meg­segítésére. Tud-e már a ma­gyar minisztérium konkrétu­mokat mondani arról, hogy mit várhatunk Bush elnök látogatásától? — Elkezdődött a Bush-lá­­togatás előkészítésének in­tenzív szakasza. Van egy kö­zösen kialakított csomag­­terv-elképzelés, amely egyez­ményeket, tervezeteket, meg­állapodásokat ölel fel, szán­déknyilatkozatokat és konk­rét, mindenekelőtt gazdasági vállalkozásokat. Természete­sen aligha valósul meg mindez a látogatás alatt vagy közvetlenül előtte, hi­szen egy hónap sincs addig. Viszont Bush elnök látogatá­sa nagyon sok olyan új vál­lalkozás elindításához ad­hat nagy ösztönzést, amely új fejezetet nyithat a ma­gyar—amerikai kapcsolatok­ban. Mi nem minősítjük a román belpolitikát Feltűnő egybeesések

Next

/
Thumbnails
Contents