Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1989-06-19 / 141. szám

^éplap I neves természetkutaté emlékére Vásárhelyi Ist­ván (1889. május 29-én született Jászberényben), akiit Herman Ottó természetkutatói munkásságának folytatójaként is­mernék, a szó ígi­­zi értelmében har­cosa volt a ma­gyar természetvé­delemnek, és el­évülhetetlen érde­meket szerzett an­nak népszerűsíté­sében. Kutatásai­val és munkássá­géival nagyban elősegítette a Bük­ki Nemzeti Park létrejöttét. Foglal­kozott a gerinces állatok valameny­­nyd osztályával, a gerinctelen állatok közül pedig főként a csigák érdekel­ték. Hosszú élete folyamán számottevő mennyiségű és felbecsülhetetlen tudományos értékű csigagyűjteményt ho­zott létre, amely haláila után a Miskolci Herman Ottó Mú­zeumba került. Vásárhelyi István, a „bükki polihisztor”, 1968. március 17-én hunytéi, Lillafüreden. Születésének 100. évfordulója alkalmából szülővárosa tudományos em­léküléssel és dokumentum­kiállítással emlékezett meg róla. A helybeli városvédő egyesület pedig emlékkertet alakított ki egykori szülőhá­zának helyén, a Bajcsy-Zsi­­•linszky Üti Általános Iskola udvarán. (Fotó: Faragó László) H. Bathó Edit Jászberény ■ vállalatnak nem lehet érdeke a jé hírnév lejáratása A Néplap június 8-i szá­mában) megjelent Befüröd­­tek ... című írásra szeret­nénk reagálni. E cikkben a Tiszatour berekfürdői kem­pingjének dolgozóit Fehérvá­ri László, a Víz- és Csator­namű Vállalat gazdasági igazgatója alaptalanul vá­dolta azzal, hogy a kempin­gen keresztül nemcsak azott lakók jártak a strandra (akik befizették a belépőt), hanem mások is, „aki éppen csak akart”. A kemping területén csak érvényes kempingiga­zolvánnyal tartózkodhatnak a vendégek, enélküi senki nem léphet be, így a fürdő­be sem juthatott más a kem­pingen keresztül. Szerződésünk alapján, a kemping minden vendégének — felnőttnek és gyereknek egyformán — naponta 30 fo­rintot számoltunk fel fürdő­belépőre. Ezt minden hónap végén bizonylataink, nyil­vántartásaink alapján egyez­tettük. A fürdő és a kemping közötti kapu lezárásának va­lódi oka az, hogy a VCSM az 1988-ban megnyitott kem­pingjét akarta vonzóbbá ten­ni oly módon, hogy saját vendégei részére állandó át­járást biztosít a fürdőbe, míg a Tiszatour vendégei számára a közvetlen átjutás lehetőségét megszünteti. E döntéskor megfeledkeztek ar­ról, hogy a fürdő éveken át még nagyobb veszteséget ter­melt volna, ha a Tiszatour nem fejt ki propagandát Be­rekfürdő megismertetésére, valamint ha a bel- és kül­földi vendégek a Tiszatour kempingjében nem találtak volna olcsó és családias han­gulatú szálláslehetőséget. Ez utóbbit a vásárlók könyvébe írt dicsérő mondatok és az évről évre visszatérő vendé­gek bizonyítják Ezzel is sze­retném érzékeltetni, hogy a fürdő és a kemping kapcso­lata a kölcsönös előnyökön nyugodott. Vállaljuk a ver­senyt, de ahhoz egyenlő fel­tételeket kell biztosítani, és nem lehetetlenné tenni a ve­­télytársat, mert a „szabá­lyokban” ez is szerepel. Az átjáró lezárását köve­tően tíz reklamáció bejegy­zés került a vásárlók köny­vébe, főleg a mozgássérül­tek, a nyugdíjasok és a nyu­gati vendégek sérelmezték a kapu lezárását. Nem hiszem, hogy a Víz- és Csatornamű Vállalatnak érdeke lenne, hogy a már nemzetközileg ismert Berekfürdő jó hírne­vét ilyen intézkedésekkel já­rassa le. Elek Istvánné szállodavezető két felelőtten gyermek ját­szadozása következtében —a faház, benne minden érték­tárgyunkkal együtt porig égett. Kárunk több mint fél­millió forint. A hír hallatán kétségbeestünk: hogyan tud­juk újrateremteni sok gond­dal és munkával épített tá­borunkat? Nyaranta mint­egy százan üdültünk ott, kö­zöttünk számosán , olyanok akik a szülők anyagi helyze­te miatt csak e nagyon ked­vezményes pihenést vehetik igénybe. Saját erőnkből képtelenek vagyunk előteremteni min­dent, ami ottveszett. Ezért fordulunk a Szolnok megyei vállalatokhoz, intézmények­hez, lakosokhoz, segítségüket kérve, hogy táborunkat újjá­építhessük. Nemcsak kérünk, tanárainkkal együtt gyűjtési akciót kezdtünk, de sajnos még sok minden hiányzik: mintegy 25 kétszemélyes sá­tor, 30—40 habszivacs ágybe­tét, három 100—150 literes bukóüst. Ezenkívül egy ki­sebb faházra vagy felvonulá­si épületre lenne szükségünk, mert azok az anyukák, akik társadalmi munkában főznek ránk, betegségük miatt nem alkatnak sátorban. A raktár­­épülethez deszkára, préselt falemezre, betonlapra, fedő­palára és egyéb építési anya­gokra lenne szükségünk. A segítséget az 1. István Gimnáziumba kérjük, (1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 15. Tel: 220-005; 427-566) pénzbeli támogatást az SZMK 7 397 346 betétkönyvszámra — OTP XIV. kér. fiókja, Thököly út 102'B. Segítségü­ket remélve és <köszönve a budapesti I. István Gimnázium diákbizottsága Jókora műanyagdarab lapult a disznósajtban A képen látható tárgyat Sárándi Zoltánná szolnoki olvasónk küldte szerkesztőségünk­be, s mint írja, a szolnoki Szövetség Áruházban június 7-én vásárolt disz­nósajtban találta. Utólag bánja, hogy a csaknem fél sajtot nem sze­letelve kérte, mert otthon alig boldo­gult vele. Több­ször megakadt benne a kés, míg kiderült, hogy nem porcogóról van szó. A szétfejtett disznósajtban jó­kora műanyag volt, ami vagy a daráló alkatrésté­­böl pottyanhatott bele, vagy a tárolóedény egy darabja? Mindenesetre fegyelmezetlen munkamenet lehet ott, ahol ilyen méretű tárgy a sajtba kerülhet — írta olvasónk, s megjegyezte: szerencse, hogy méreténél fogva fogyasztha­­tatlan, míg darálva szaporí­totta volna a húst... Porig ógett a tábori faházunk, benne órtókeinkkel Tisztelt Szolnok megyei Olvasók! A budapesti I. István Gimnázium tanulói és taná­rai kéréssel fordulnak önök­höz: •évekkel ezelőtt, egy ki­rándulás alkalmával jártunk Tiszapüspökiben, és megra­gadott bennünket a Tisza­­part nyugalma, szépsége. Ke­restük a lehetőséget egy tá­borhelynek alkalmas terület bérlésére. Az elmúlt öt nyá­ron már két-két hetet töltöt­tünk a strandhoz közel bérelt táborhelyünkön, ahoi tanára­ink vezetésével sokat dolgoz­tunk. Táborépítő munkánkat a község oktatási vezetői, a helyi iskola, egy szocialista brigád és szüléink segítet­ték. '1986-ban elrendeztük a terepet, bozótot irtottunk, földmunkát végeztünk. Egy évvel később megkezdük a raktárnak és kommunális épületnek szánt faház alapo­zását. (Cölöpökre épített be­tonfödém.) Az elmúlt nyáron a knosdóépületet és egy fa­házat építettünk föl, helyi segítséggel villanyt, vizet ve­zettünk be. Ily módon (más egyéb munkák elvégzésével együtt) a végleges táborhely mintegy 90 százalékban elké­szült. Nyaranta építőtáborba is járunk kukoricát, címerez­ni, és keresetünk egy részé­ből a táborépítéshez szüksé­ges anyagok javát megvet­tük. Tavaly nyár óta a fel­épített faházban tároltuk -z összegyűjtött tábori felszere­lés nagy részét, hogy megta­karítsuk az oda-visszaszállí­­tás költségeit. Az idén szerettük volna befejezni a táborépítést. Hozzáfogtunk a munkák szervezéséhez, amikor meg­döbbentő hírt kaptunk Ti­­szapüspökiből. Helybeli isme­rőseink, akiktől oly sok se­gítséget kaptunk, arról érte­sítettek, hogy május 4-én — Sok szép élménnyel gazdagodtunk Nyugdíjasklubunk negy­vennégy tagja e hó 2-án Veszprémbe látogatott, ahol előzetes bejelentésünk és ké­résünk alapján már vártak bennünket. A pártbizottság képviselője, a művelődési ház igazgatója és egy idegenve­zető fogadta csoportunkat, s volt segítségünkre ott-tartóz­­kodásunk ideje alatt. Meg; említem, hogy e kirándulá­sunkat megelőzően a jászki­­séri testvérik! ubosokat láttuk vendégül, mely összejövete­lünk több volt mint egy la­kodalom. A helyi áfésznek ezúton szeretném megkö­szönni az 5000 forint anyagi támogatást, amit rendezvé­nyeinkhez, kirándulásaink­hoz nyújtott. A magunk mód­ján mi is igyekeztünk örö­met szerezni számukra, s az­zal leptük meg a szövetkeze­tei, hogy rendbe tettük az udvarukat. Az öröm kölcsö­nös volt. Kiss Jenő Béláné Jászladány Adni nagyobb öröm, mint kapni Májusban egy piaci vásár­láskor arra lettem figyelmes, hogy valaki a gyermeke óvo­dájáról bántóan beszél, töb­bek között megjegyezte: „Azért tartanak az óvónők ünnepséget, évzárót, hogy vi­rágot kapjanak.” Kedves Anyuka! Jómagam három gyermeket neveltem fel, már nagymama vagyok, és 25 éve óvónő. Kollégáim és a magam nevében is szeret­ném kikérni, ahogyan rólunk beszélt. Tudnia kell, hogy ren­geteg munkánk van egy-egy, számunkra is kedves ünnep előkészítésében, megrendezé­sében, de mindezt nagyon szívesen tesszük, öröm és bol­dogság látni óvodásaink sze­__________________________1989. JUNIUS 19. IA tárgyalóteremből I Elkeseredésében gyújtotta fel a tanyát Tudta, hogy életét a mér­téktelen italozás zátonyra viheti. A bírósági tárgyalá­son elismerte, hogy legtöbb­ször akkor lángoltak fel a családi viták, amikor sokat ivott, azt is, hogy házassá­ga az alkohol miatt került válságba. Azt se titkolta, hogy józan, normális élet­vitel mellett többre vihetné, munkájával is nagyobb meg­becsülést szerezhetne magá­nak, hiszen mezőgazdasági szakközépiskolai végzettsé­gével szakmájában, nem pe­dig egy kisiparosnál dolgoz­na. Amit nem tudott viszont megérteni — vagy nem volt elég akaratereje ahhoz, hogy megértse —, az, hogy a mér­téktelen italozásról le lehet, le is kellene szokni. Dénes Péter Nándor az, aki a saját, és családja éle­tét mérgezte mértéktelen italozásával. Nős, két kisko­rú gyermekük van, de csa­ládjától különváltan él, mos­tani állandó lakásán, Gödöl­lőn. Az alkohol miatt már korábban is összeütközésbe került a törvénnyel, két eset­ben járművet vezetett itta­san, legutóbb pedig becsület­­sértés miatt kapott pénz­­büntetést. Házassága az elmúlt év végén olyan válságos hely­zetbe került, hogy felesége elhatározta — véglegesen szakít férjével. December 25- én — valószínű az ünnepi italozást követő veszekedés hatására — Dénesné gyerme­keivel együtt az akkori ide­iglenes lakásukból (Jász­­fényszaru, Vasút tanya 189. szám) a közeli tanyán lakó édesanyjához költözött. A családi vita, a szenvedé­mében azt az izgalmat, sze­­á-etetet, amivel várják szüleik elismerését, dicséretét, az ál­taluk készített ajándékért, rövidke szereplésükért. Mi szeretetre, a szülők iránti tiszteletre neveljük a gyere­keket és arra, hogy adni mindig nagyobb öröm, mint kapni. Egyikünk sem várja el a virágot, megelégednénk ly es veszekedés másnap folytatódott. Akkor, amikor felesége testvérével együtt egy lovaskocsival átjött a tanyára, hogy néhány, a ház­tartásban nélkülözhetetlen, •szükséges tárgyat elvigyen. Rakodás közben Dénes go­rombán, meg szép szóval is maradásra akarta bírni az asszonyt, ami nem sikerült, ■még azután sem, hogy felke­reste anyósát és próbálta meggyőzni, hogy beszéljen a lányával. Letörten tért vissza a ta­nyára, és mint később el­mondta, elkeseredésében esz­telen cselekedetre szánta el magát. Nitrohígítót és gáz­olajat kevert össze, a folya­dékot szétlocsolta, majd égő cigarettát dobott a gyúlékony anyagra. Tűz keletkezett, és mire ésabekapott, a szobát, meg a konyhát elborították a lángok. Az egyik ismerősük tulajdonát képező tanyában több mint 50 ezer forint ér­tékű kár keletkezett. Elégett vagy erősen megrongálódott 60 ezer forint értékű ingóság, és bennégett a vádlott mint­egy 30 ezer forint értékű műszaki cikkekből álló kü­lön vagyona. A Jászberényi Városi Bí­róság Táborosné dr. Varga Rozália tanácsa hozott ítéle­tet Dénes Péter Nándor ügyében. Nagyobb kárt oko­zó rongálás bűntette miatt 10 hónap börtönbüntetésre ítélte, és elrendelte a vád­lott pártfogó felügyeletét. A bíróság a kiszabott börtön­­büntetést 3 év próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet jogerős. —illés — néha egy köszönettel is. Higgye el, örömteli napokat kívánunk nyújtani gyerme­keiknek (gyermekeinknek), s nem maradnánk a pályán, ha ezt nem tiszta szívből, hivatásszeretetböl tennénk. Kiss Lászlóné óvónő Szolnok Válaszoltak - intézkedtek Közlekedés—zebra Lapunk május 22—i számá­ban, Kiszolgáltatott helyzet­ben a kábeltévések cím alatt Juhász György szolnoki ol­vasónk is kifejtette vélemé­nyét. Megemlítette, hogy ká­beltévé nélkül megvannak, mert a család fenntartásáért végzett munka annyira lekö­ti az idejüket, hogy legtöbb­ször csak a fő műsort tudják egy-egy órában nézni. Ugyanakkor feltette a 'kér­dést: ki a felelős a kábeltévé ügyében hozott rossz dön­tésért? Javasolta: a Széche­nyi lakótelepen szüntessék meg ezt a hálózatot, s a költ­ségén autóbuszjáratokat in­dítsanak. Tegyék elviselhe­tőbbé a közlekedést, mert felháborító, hogy a Jászkun Volán minden panaszra ki­oktató választ ad. Javasolta továbbá, hogy a városi ta­nács a Panel ABC és a Mol­nár A. út' között létesítsen zebrát — az iskolába járó gyerekek védelmében. Észre­vételére az ügyben érintet­tek válaszoltak: A Jászkun Volán forgalmi és kereskedelmi főosztályától kapott levélben többek kö­zött ez áll: vállalatuk meg­különböztetett figyelemmel kezeli a Széchenyi lakótelep utasforgalmának kiszolgálá­sát. Ennek érdekében több­ször próbálkoztak célforgal­mi felméréssel (kérdőívek­kel), mely törekvésük nem vezetett eredményre, érdek­telenséget. tapasztaltak. Esz­köz- és munkaerőellátottsá­guk függvényében igyekez­nek lépést tartani a lakosság számával arányos forgalom­­növekedéssel, így került sor a 24/A jelzésű járatok útvo­nalának racionalizálására, az új 24 G jelzésű járatok in­dítására. Sajnáljuk, hogy Ju­hász György a panaszokra adott válaszukat, tájékozta-, tásaikat kioktatásnak veszi. Kérik, hogy konkrét informá­cióval, javaslattal legyen se­gítségükre a mindennapi munkájukban. Tóth István, a városi ta­nács osztályvezető főmérnö­ke a zebra létesítésével kap­csolatban arról tájékoztatott, hogy a területre vonatkozó részletes rendezési terv sze­rint az Ecseki úti iskola és az orvosi rendelő között je­löltek ki gyalogátkelőhelyet, illetve a Rigó úti iskola előtt. E terv a véglegesen ki­épített állapotra vonatkozik, a kapcsolódó négysávos út meglétével számol. Jelenleg átmeneti megoldást kell ke­resniük, s tekintettel arra, hogy a gyalogátkelőhely ki­jelölése a megyei tanács ha­tásköre, felvették a kapcso­latot a közlekedési osztály­­lyal. A forgalomtechnikai vizsgálatot és a forgalom­­számlálást követően -kerülhet sor a gyalogátkelőhely fel­festésére. Összeállította: Csankó Miklósáé Imiről szívesen olvastam volna említett zeneiskolába, s hogy be tudtam íratni, ezért kö­szönet illeti a Néplapot, mert benne olvastam a felvételi időpontjáról! Csak elragad­tatással és elismeréssel tudok szólni az iskola munkájáról, s bárcsak több rákóczífalvi gyerek lehetne részese a ne­velésüknek! Személyesen há­rom pedagógust ismerek: Muray Pálnét, Fancsali Al­­damurnét és Kelemen Jó­zsef nét. A szülőtársak nevé­ben köszönöm nagy-nagy tü­relmüket, amellyel a kis „ze­nei analfabétákból” zene­szerető, zeneértő gyerekeket nevelnek örömünkre és tár­sadalmunk hasznára. Hernek Istvánná Rákóczi falva Lapjuk hűséges olvasója vagyak, de a múlt hetekben hiába lapozgattam még fi­gyelmesebben, nem találtam benne azt a kis eseményt, amirőii szívesen olvastam volna. A Szolnoki Bartók Bé­la Zeneiskola tanévzáró hangversenyét a Megyei Mű­velődési és Ifjúsági Központ­ban rendezték meg, s csodá­latos élményben volt része annak, aki ott lehetett. Saj­nálom, hogy erröj egy kis hírt sem közöltek. Tudom, hogy fontosabb volt a me­gyei pártértekezlet és más egyéb is a tanévzáró hang­versenynél, de szerettünk volna legalább egy képet lát­ni e kedves eseményről. Gyermekem egy éve jár az A szerkesztőség postájából

Next

/
Thumbnails
Contents