Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-19 / 141. szám
1989. JÚNIUS 19. jj^ÉRAP A MÁV büszke kórusaira Vasutasénekkarok V. országos jubileumi találkozója Szolnokon Záróünnepség Szolnokon, a Jubileumi téren. A kórusokat Buday Péter vezényli Szombaton délután a MÁV Járműjavító Művelődési Központban Koszorús Ferenc, a Vasutasok Szakszervezetének főtitkára nyitotta meg a kórustalálkozót, melyre mintegy ötszáz dalos jött el Szolnokra; a címadó mondatot az ő beszébéből idéztük. A jubileumi hangversenyen az alábbi kórusok mutatták be műsorukat: a Szolnoki MÁV Járműjavító Férfikara, karnagya Buday Péter; a Ceglédi Vasutas Könyvtár Vegyeskara, karmestere Kiss István; a Debreceni Egyetértés—Vasas Vegyeskar, vezényelt Tarnay György: a Tapolcai Batsányi János Vegyeskar, karnagya Németh Judit: a Záhonyi Vasutas Vegyeskar, karmestere Vassné Oláh Ágnes; a Ceglédberceli Vegyeskar, vezényelt Szilveszter Alice: a Dunakeszi MÁV Magyarság Férfikórus, karnagyai Nadányi Gáborné és Szakáll Lászlóné; a Gyékényesi Vasutas Vegyeskar, karmestere Poszaveczné Arany Ida; a Miskolci MÁV Erkel Ferenc Férfikar, Szuhánszkyné Ladódsy Erzsébet vezényletével és a 100 éves jubileumát ünneplő Szegedi MÁV Hazánk Vegyeskar, karnagya Erdős János. A kórusok ezúttal nem részesültek minősítésben, de éneklésüket rangos szakemberekből álló zsűri kísérte figyelemmel. A zsűri elnöke dr. Baross Gábor, az ELTE kórusának vezető karnagya, a KÓTA Országos Tanácsának társelnöke; tagjai pedig Nógrádi László karnagy, a KÖTA munkásénekkar.i bizottságának elnöke és Timkó Gábor karnagy, főiskolai tanár voltak. A bemutatót követő szakmai tanácskozáson a karnagyok értékes tanácsokat kaptak a zsűri tagjaitól további munkájukhoz. A találkozó impozáns záróünnepséggel végződött: vasárnap délelőtt a vasútállomás előtti Jubileumi emlékműnél a résztvevő kórusok Buday Péter vezényletével elénekelték Bárdos Lajos: Láng és fény című kórusművét. Ezután Szemők Béla, a MÁV vezérigazgató-helyettese mondott zárszót. A jubileumi találkozó Kodály Zoltán—'Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz című művének eléneklésével ért véget. Az ötszáz dalosból álló összkart Erdős János vezényelte. Szathmáry Judit Mednyánszky, Csontváry, Aba Novák képei Szolnokon Kiállítás nyílt a Damjanich Múzeumnak adományozott művekből A Szolnoki Damjanich János Múzeum 348 műalkotást kapott ajándékba az elmúlt három évben. Az alkotásokat művészek és mecénások adományozták. A művek hozzávetőleges értékéhez csak annyit, hogy a múzeum évi 300 ezer forintos vásárlási keretét figyelembe véve legalább két évtizedig kellett volna „spórolni” az ajándékba kapott alkotásokért. A 348 festményből, grafikából, kisplasztikából száztizenhármat mutat be a múzeum a Szolnoki Galériában a tegnap délelőtt megnyílt kiállításon. A tárlaton számos olyan alkotás szerepelt amelyet először láthat a közönség. Köztük Mednyánszky Lászlónak azt a 17 festményét, amelyet Barcsay Jenő adományozott a múzeumnak. A világhírű mester 1954-ben, amikor a Művészeti Anatómia című rajzalbumáért Kossuth-díjat kapott, a kitüntetéssel járó honoráriumból vásárolta meg a Mednyánszky-képeket, s végrendeletében a Damjanich Múzeumra hagyta, értesülvén, arról, hogy Szolnokon majdan Mednyánszky Galériát szeretnének nyitni. A múzeum ugyanis korábban vásárolt is a Szolnokon megfordult Mednyánszky alkotásaiból. A tegnap megnyílt tárlaton számos mű ad keresztmetszetet Boldizsár István munkáiból. A múzeum 35 olajfestményt és 266 rézmetszetet, illetve rézkarcot őriz Boldizsár Istvántól. Láthatók a bemutatón a nagybányai metszetek egy része, s a Balatont megörökítő festmények. A kiállításon néhány Aba Novák Vilmos-kép is helyet kapott, továbbá Csontváry Kosztka Tivadar, Csúcs Ferenc, Gábor Marianne, Kunt Ernő, Zmeták Ernő, Pleidell János és Serge Delaveau néhány, a múzeumnak adományozott műve. Az Aba Novák-képek ugyancsak egy mecénás, Szepesházy Károly ajándékai. A túlzás nélkül szenzációsnak nevezhető kiállítás június, júliusban várja a képzőművészet barátait. A kiállítás egy részlete Megszűnt, mégis működik Művelődési ház a város szélén Az a művelődési ház, amelyik a város szélén van, megszűnt és mégis működik, a Tiszamenti Vegyiművek Szakszervezeti Művelődési Központja. De hogyan alakult ki ez a furcsa helyzet? Nézzük sorjában az eseményeket! A művelődési ház az ötvenes években épült, 1972- ben kapta meg a művelődési központ címet. A ház „gazdája” az elmúlt évtizedek során többször változott, de az intézmény mindvégig szakszervezeti fennhatóság alatt tevékenykedett. Tartozott a Szakszervezetek Megyei Tanácsához, majd az iparági szakszervezeti központhoz, az utóbbi időszakban pedig a vállalati szakszervezeti bizottsághoz. Támogatást az üzemtől kapott. A művelődési központ funkciója a munkások munkahelyi művelődésének gondozása volt mindvégig. De mit értünk a munkásművelődés fogalmán? Nos, a fogai om tartalmi meghatározása mindmáig kidolgozatlan. Sőt, ma már egyáltalán nem /használjuk a kifejezést! A gyakorlatban a munkásművelődés fogalma a szocialista brigádmozgalommal, a brigádok kulturális vállalásaival azonosult. A vállalati művelődési központ tehát működése során elsősorban a brigádok kulturális vállalásainak, igényeinek kielégítésére törekedett. A munkaterv — majd a tevékenység — alapját zömében a szocialista brigádoktól öszszegyűjtött -igények összedolgozása és rangsorolása adta. Tudjuk, hogy a szocialista brigádmozgalom és vállalásaik sok esetben formálisak voltak. A formális kulturális vállalások pedig gyakran szültek látszattevékenységeket a ház működésében. Egy jellemző példa erre: két éve az „Egy brigád, egy fotós” című pályázatra a kilencvenegy brigádból tizenegy jelentkezett, végül öt brigád produkált fotót. Természetesen igaztalan lenne a ház több évtizedes működését látszattevékenységgel vádolni. Sok-sok akciója valós igényekre épült, és tömeges részvétel mellett zajlott le. A közművelődést erősen próbára tevő folyamatokkal szemben a közművelődési központ bizonyos védettséget élvezett: az anyagi biztonságot a vállalati támogatás, a látogatottságot a brigádmozgalom garantálta. Egy-egy program megszervezése nem okozott különösebb gondot. Telefon vagy levél a brigádnak, és a terem máris megtelt. Tehát kényelmes volt a dolog — míg más intézmények erejük nagy részét a szervezőmunkára fordították a bevételi kényszerűségtől hajtva. Az idén, április 25-én azonban új helyzet állt elő. A Vegyiművekben ekkor rendezték meg a szocialista brigádvezetők tanácskozását, és a fórum úgy döntött, hogy az üzemben megszünteti a szocialista brigádmozgalmat. Az alap tehát, amelyre a ház tevékenysége nagymértékben épült, egycsapásra összeomlott. Szinte természetes folytatása volt az ügynek, hogy május 1- gyel a szakszervezet átadta a művelődési központot a vállalatnak — ezzel a ház megszűnt „jogi személy” lenni”, vagyis végső soron megszűnt a Tiszamenti Vegyiművek Szakszervezeti Művelődési Központja. — Nincs bélyegzőnk, nincs aláírási jogunk, — mondja Három Sándor, a ház vezetője. Igazgatói titulusát sem használja. Megszűnt tehát a művelődési központ, mégis minden megy a maga útján. A házban jelenleg felújítás folyik, ez tulajdonképpen leköti a figyelem egy részét. Indul a napközis tábor, működnek a tartós kiscsoportok — tehát az élet úgy folyik, mintha mi sem történt volna. Vagy mégsem? Valami új, valami szokatlan azért mégis érzékelhető. A művelődési központ mintegy kényszerűségből is „nyitottabb” lett. Helyet ad olyan közösségi rendezvényeknek, amelyektől korábban elzárkózott, például lakodalom is volt mostanában a házban. De meglepő tapasztalatokat is kénytelen volt szerezni a napokban. Hegedűs D. Géza műsoros estjére mindöszsze hat jegyet tudtak eladni, a programot ezért le kellett mondani. Ilyen korábban — a brigádmozgalom „virágzásának” szakaszában — nem fordult elő. Az új helyzetben majd másképpen kell csinálni sok mindent. Tudja ezt Három Sándor is. A ház jövője nyilván nem rajta fog múlni, de a megoldáson már gondolkodik. Feltételezi, hogy a ház profilja is megváltozik — valószínű a „közösségi ház” ma ismert tartalmának megfelelően. A művelődési központ irányítása a személyzeti főosztály kezébe került. Mi lesz a ház sorsa? A kérdésre Tóth János főosztályvezető válaszolt. A vállalat nem szünteti meg az intézményt, ez biztos — mondja a főosztályvezető. Szükség van rá. Manapság lehet, hogy szólamnak hat. de az üzem nem mond le a dolgozók munkahelyi művelődéséről. A ház tartalmi tevékenységén viszont módosítani kell, ez már most tisztán látható. Rendeltetése tehát nem változik, de nagyobb részt kell vállalnia a szakmai, a munkakultúra terjesztéséből, a szakmai oktatásból anélkül, hogy valamiféle szakmai oktatóbázissá válna. A „közösségi ház” fogalma is rokonszenves. Az elképzelések még korántsem kristályosodtak ki. A mostani időszak átmeneti állapotnak tekinthető, amely nyilván nem tarthat sokáig. A tervek szerint körülbelül egy hónap múlva elkészül a művelődési ház vezetőjének munkaköri leírása, tisztázódik az intézmény tevékenységi köre. Az üzem jó értelemben profitálni akar a ház működtetésével. A „megszűnt, mégis működik” állapot tehát nem fog sokáig tartani. Az új „gazda” — amelyik eddig is adta a támogatást — jó lehetőségeket lát a művelődési központ további működtetésében. Reméljük igazi és jó gazda lesz. Berki Imre A nyelvválasztásról a nevelőtestület dönt A művelődési miniszter közleményt adott, ki az idegen nyelvek oktatásáról az alap- és középfokú nevelésioktatási intézményekben. Ebben egyedi megoldásként engedélyezi, hogy az 1989— 90-es tanévtől az intézmények határozzák meg a kötelező tantárgyként oktatott választható idegen nyelveket. Változatlanul kötelező az általános iskolában egy, a középiskolában — az intézmény típusától függően — egy vagy két idegen nyelv oktatása. A szabad nyelvválasztásra való áttérés feltételei a következők: — a választott idegen nyelv bevezetése az általános iskolák 4., (legfeljebb 5.) évfolyamától, szakosított tantervű oktatás esetén a 3. évfolyamtól, illetve a középiskolák 1. évfolyamától felmenő rendszerben történhet; — a nevelési-oktatási intézménnyel munkaviszonyban álló főfoglalkozású orosznyelv-szakos pedagógusok foglalkoztatását biztosítani kell, s lehetővé kell tenni számukra újabb nyelvtanári szak megszerzését. Nyelvoktatásra csak az a pedagógus alkalmazható, aki az adott nyelvből előírt tanári oklevéllel rendelkezik. (A választott idegen nyelvet az általános iskolában taníthatja olyan közép- vagy felsőfokú nyelvvizsgával, tanítói szakkollégiumi végzettséggel rendelkező pedagógus is, aki vállalja a nyelvtanári oklevél megszerzését. A középiskolában olyan felsőfokú nyelvvizsgával rendelkező nyelvszakos pedagógus is taníthat, aki vállalja, hogy a választott nyelvből is megszerzi a nyelvtanári képesítést). A nyelvválasztásról — az iskola lehetőségeit figyelembe véve, a szülői munkaközösség véleményének kikérésével — a nevelőtestület dönt. A döntésnél az alap- és a középfokú nevelési-oktatási intézményeknek célszerű kölcsönösen figyelembe venni azt, hogy körzetükben milyen idegennyelv-oktatás folyik. A választott idegen nyelv oktatására a jelenlegi óratervben előírt órakeret használható fel. Az oktatás a középiskolákban a miniszter által kiadott nevelési-oktatási tervek alapján, az általános iskolában az úgynevezett második idegen nyelvekre érvényes tantervek adaptációjával folyhat. A választott idegen nyelv oktatáshoz az általános iskolában a szakosított tantervű osztályok számára engedélyezett Figyelembe kell venni az iskolák lehetőségeit tankönyveket, valamint a fakultatív foglalkozások idegen nyelvi programjait lehet igénybe venni. A középiskolákban az adott nyelvre jóváhagyott tankönyvet kell használni. A szülők beleegyezésével egyéb nyelvkönyvek is felhasználhatók. Azokban az általános iskolákban, amelyekben jelenleg szakosított tantervű idegennyelv-oktatás folyik, az orosz nyelv órakerete — bármelyik évfolyamon — vagy az adott idegen nyelv, vagy egy másik idegen nyelv oktatására is felhasználható. Ebben az esetben is lehetővé kell tenni az orosz nyelv választhatóságát azon tanulók részére, akik ezt igénylik. A nemzetiségi nyelvet oktató, a nemzetiségi tanítási nyelvű, valamint a kétnyelvű nemzetiségi általános iskolákban az orosz nyelv bármelyik évfolyamon fakultatív tantárgyként tanítható. A felszabaduló órakeret a nemzetiségi nyelvet oktató iskolában a nemzetiségi nyelv óraszámának növelésére, a nemzetiségi tanítási nyelvű, a kétnyelvű nemzetiségi iskolában pedig más idegen nyelv oktatására is fordítható.
