Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1989-06-19 / 141. szám

1989. JÜNIUS19

jjj^ÉPLAP

3

A Békéscsabai Konzervgyárban

megkezdődött a termelés az új, olasz gyártmányú tésztagyártó . soron. A gépsort az új üzemcsarnokba telepítették, így a beruházás mintegy 200 millió forintba került. A szinte teljesen automata berendezéssel elsősorban spagettit és csőtésztát gyártanak majd. (MTI fotó: B. Fazekas László)

A Tiszaföldvári Lenin Tsz-ben megmozdult valami

II felszínen újra nyugalom van

Fellélegezve gyors változást követelnek

_ A termelőszövetkezetek világa külön, zárt világ. Aki meg akarja ismerni, annak el kell töltenie ebben a légkörben néhány évet; de még akkor is a hosszú idő óta húzódó változatlanságnak csak a lappangó feszültsége csapta meg, s az érzés: itt-ott azért már mozdul valami.

A Tiszaföldvári Lenin Tsz-ben az ellenőrző bizottság kapott egy levelet április végén, amelyben hatvan aláíró vizsgálatra kérte fel a testületet. Az elnökválasztás óta eltelt tizenegy hónap alapján kérték, hogy értékeljék, az elnök személyétől kezdve az elnökhelyettesek, osztályvezetők, illetve helyetteseik, a függetlenített párttitkár, az összes középvezető, brigádvezető egy napi munkáját, név és beosztás szerint. Hozzák nyilvánosságra a vezetők 1988. évi teljes fizetését, (prémium, jutalom, kilométerpénz, fixbér, mozgóbér) és az 1989. évben kifizetett, de az előző évre járó összeget is,

A dolog annak rendje-módja szerint rendeződött, itt-ott némi kanyart véve. A kitűzött határidőt kissé túllépve május 30-án küldöttgyűlést hívtak össze a téeszben, szentesítendő a vizsgálat eredményeit.

Miért született ez a levél, milyen gondok foglalkoztatják a tsz-tagságot, — kérdeztem az egyik, kérésére a névtelenség homályába burkolózó aláírót.

— Én csak az első levelet írtam alá, mert azóta már szó van egy másodikról is. A küldöttgyűlés előtt megtartott munkahelyi gyűléseken a kettő már együtt szerepel. Ügy érzem, hogy a vezetői prémiumok háborították fel legjobban az embereket.

Szóba került az is, hogy túl sok vezetőt tartunk el; mi figyeljük ki mit csinál, megdolgozik-e a pénzéért. Hát sokan nem.

A küldöttgyűlésen vitát vártam, azonban mély csönd, figyelmes tekintet volt a jellemző, hang kevés. Az elnök, Fekécs Mátyás 11 hónapja ül ebben a székben, ismertette a tsz általános helyzetét, és a levél, vagy már nem is tudom levelek alapján megtartott munkahelyi gyűléseken ismertetett vizsgálati eredményeket.

Hogyan is zajlott a kivizsgálás, mit is mondtak a munkahelyi gyűléseken? Az első kérdésre Németh Géza, az ellenőrző bizottság elnöke válaszolt:

— Eddig nem volt ilyen feladatunk, a korábbi vezetés idején ilyesmi talán nem is fordulhatott volna elő. Szinte új időszámítás kezdődött egy éve a téeszben, és ez biztosan érződik majd munkánkon is. Visszatérve a levélre, amelyet Bagi Béla küldött közei hatvan aláírással: mi felkerestük azt a négy munkahelyét ahonnan a legtöbben írták alá, ott elbeszélgettünk az emberekkel, majd személyesen találkoztunk az aláírók egy csoportjával is. Egyeztettük, hogyan csináljuk és módosítva néhány dolgot, elvégeztük a vizsgálatot. A munkahelyi gyűlésen ismertettük nyolcvan vezető fizetését, a vezetők létszámának felülvizsgálatán pedig a vezetőséggel együtt tovább dolgozunk.

A forró légkörűnek alig mondható küldöttgyűlés után az elnököt a szobájában kerestem fel, hogy a munkahelyi gyűlésekről kérdezzem.

— Azért volt olyan nagy csönd, mert szinte már mindenről tájékoztattuk a dolgozókat a gyűléseken. Mivel ez az egész, a több mint 1200 fős tagságot érinti, ezért szerveztük meg a munkahelyi gyűléseket.

Nagyon sok felvetésnek helyt adtunk, és konkrét intézkedések is történtek. Így kiderült, hogy az emberek saját fizetésüket tartják alacsonynak, ezért július elsejétől bérrendezést kezdünk el. Szemrehányást kaptunk azért is, hogy sök szolgálati lakást értékesítettünk, bár ezek jogszerűek voltak, most leállítottuk az eladásokat. Csökkentjük kis teherkocsijaink számát, és a vezetőknek juttatott kilométerpénzt is.

A legkényesebb kérdés az, hogy a vezetői létszám hogyan alakuljon. Ebben az volt a kérésünk, amit a küldöttgyűlés egyhangúlag el is fogadott, hogy a jövő év februárjában újra lesz választás, akkor jár le a mostani vezetés mandátuma, és majd akkor döntsön a közgyűlés. Én úgymond menet, közben kerültem be a vezetésbe, és úgy érzem ezen a területen a változtatáshoz idő kell, de változtatás lesz.

Ne most kerüljön erre sor, az aratás és más munkák idején.

Ígéretet tettünk rá a küldöttgyűlésen, hogy semmilyen, most és a későbbiekben felmerülő, problémát nem söprűnk le az asztalról.

Mi az ügy tanulsága? Azt hiszem nyíltabb, őszintébb tájékoztatás kell, és egyre inkább együtt kell élni a szabadabb gondolkodással. Ez eddig nem volt gyakorlat. A múlt 10—15 évét pedig nem lehet egyik napról a másikba kitörölni.

Az egyik elnökhelyettes szerint a kezdeményezés ott kapott nagyobb talajt, ahol a fizetések alacsonyak voltak. Ha nyer vele két forintot, miért ne írja alá? Így volt-e? A húsüzemben éppen ebédjüket fogyasztják a munkások, szinte egymás szavába vágva mondják panaszaikat:

— Azért írtuk alá, mert az a véleményünk, hogy túl sok a nagy fizetésű vezető, és sokan közülük nem is értenek ahhoz, ami rájuk van bízva. ígérték a választáson, hogy nyilvánosságra hozzák majd a fizetéseket és változtatnak több dologban, de azóta semmi sem történt. A munkahelyi gyűlésen most volt szó a pénzről, a szolgálati lakásokról is, de a későbbi változásokról megint csak ígéret hangzott el. a küldöttgyűlésről meg nem tudtunk semmit.

Tudja — mondta az egyik hentes, miközben véres atlétáját tisztára váltotta — nem ér ez az egész semmit, nekünk nem lesz jobb. A lakásokkal már semmit sem tudnak csinálni, alig maradt. A volt elnök is megvette 500 ezerért, utána rendbetették, most másfél millióért áruija. Hogy jogszerű volt? A jogot csak az tudja kihasználni, aki érti.

Ekkor megjelent az ajtóban a főnökük, és hirtelen csönd lett, ment ki-ki a dolgára, félbehagyva a szalonnázást is.

A traktorüzemben Papp János így összegezte a véleményét:

— Kérem szépen, mi elégedetlenek voltunk, de hogy ilyen szépen megmagyarázták nekünk a dolgokat, most már megnyugodtunk, és újra a munkánkkal foglalkozunk.

És aki nem? A tsz vezetősége a napokban újra levelet kapott, immár hivatalosan is az ominózus második levelet, az aláírója Bagi Béla volt. Indulatosan kezdi a történtek értékelését.

— Ezt a két levelet tudatosan összekeverték. Igaz, a második levelet én odaadtam május 15-én, — de csak megtárgyalni, jobbító szándékkal. Az első levélben azt kértük, hogy az ellenőrző bizottság szűrje ki, hogy kik fölöslegesek a vezetők közül, a másodikban már konkrétan kértük a vezetői létszám csökkentését, a közgyűlés összehívását és tájékoztatást a szolgálati lakásokról. Azzal viszont, hogy együtt ismertették a két levelet, megka- Varták az embereket, és most azzal vádolnak, hogy becsaptam őket, mivel ők csak az első levelet írták alá. Engem eddig sem a vizsgálat eredményeiről, sem másról nem tájékoztattak, nem hívtak meg egy munkahelyi gyűlésre sem, pedig azt többen kérték. Azt mondták, nem tartozik rám. Nem hagyom annyiban, a tsz-en belül most már el kell kezdődnie az igazi változásnak. írtam a miniszternek is. Tudom, hogy személyemmel sokan nem értenek egyét, de én a munkámat elvégzem, ebbe nem köthetnek bele. Én és az aláírók a tsz-nek akarunk jobbat, és szerintem igazunk van.

Arról, hogy a kis háború hogyan alakul, mert nem ért véget, hiszen a második levél aláíróinak száma alapián újabb küldött, esetleg közgyűlést kell majd összehívni, egy későbbi cikkünkben számolunk majd be.

Törő András

Beszéljünk róla

Ion-tabletta

Először Ionra gondoltam, arra a közös romániai kohómérnök ismerősünkre, aki maga sem ért egyet túlságosan azzal, amit be akarnak adni hazájának, a világnak, a települések átalakítása címén. Szóval, először Ion gondolataira gyanakodtam, azután pedig Ion pirulájára, amit oly gyakran előttünk félbetörve ropogtatott el; „Nincs kávé, de van koffein!” — mondta nevetve. Aztán rájöttem, hogy nem közös ismerősünk serkentő szereiről zajlik a párbeszéd, hanem bizonyos ion-tablettákról.

Az a lényege ennek a szernek — hangzott az ismeretterjesztő kiselőadás —, hogy olyan állapotba hozza az ember pajzsmirigyét, hogy az védjen a sugárzás ellen, aminek következtében hiába éri újabb és újabb dózis az illetőt, a szervezete nem képes több radioaktív anyagot befogadni. Tehát, túltelítetté válik. Minden bizonnyal ostobán bámulhattunk, mi a diskurzus résztvevői az alkalmi „előadóra”, mert újabb fejezet következett az ion-tablettákról. Értitek? — folytatódott a fejtegetés kicsit annak jegyében, hogy a gondolat szabadsága mégiscsak behatárolt, mert körülveszi az a fej, amibe belefér, vagy sem. Szóval, úgy feltöltődik a szervezet, hogy már nem is reagál. Túladagolás — ez a jó kifejezés. S ekkor jött a hasonlat: ha túladagolják, mint mondjuk a politikát...

Bevallom, némi lelkiismeret furdalásom támadt. Hiszen „porciózásban” nagyon is meghatározó szerep jut a sajtónak, így például a mi újságunknak is. Régi korholások jutottak hirtelen eszembe, például olyanok, amikor géemkák ügyét vagy az adóügyeket állítólag „túladagolta” a sajtó, és ezért megbírálták (nem az olvasók), vagy amikor ontotta az újság a híreket, és jött a szemrehányás a túladagolás miatt immáron a lap forgatóiról. Talán, buzgó volt az újságunk is, hogy heteken át hozta legutóbb a híreket, az öszszecsapásokat, a szélsőséges és kevésbé rapszódikus véleményeket a pártértekezletről? Talán,^megint túlzásba esett más laptársaival együtt, hogy prezentálta az eseményeket, melléjük tálalva a dilemmákat hírekben és folytatásokban a megbékélés napja elé? Vajon működhet-e úgy e mechanizmus az olvasóban, mint a felemlegetett ion-tabletta? Hogy a sok hatás nem vált ki jó értelemben véve sokkhatást

a befogadóból, hanem épp ellenkezőleg: cselekvés helyett tétlenségbe, passzivitásba sodorja. A kérdés mellé persze csatlakozik rögtön a párja: vajon lehet-e eleget beszélni bizonyos dolgokról?

Van-e elég szó elmondani azt például, ha egy családot elhurcolnak; történjen ez 1944-ben, 1950-ben, vagy 1956-ban. Sokat gondolok arra az ötéves lányra, akit kitelepítettek szüleivel együtt a Hortobágyra, vagy arra a 'hasonló korú fiúcskára, aki négy testvérével, anyjával együtt hallgatta ’56-ban az ajtórugdosást, amikor azokban a bizonyos napokban apját keresték. Mindketten megszenvedték a történelmet, nem tudom mi lett velük, s mi lesz velük. Tudom, hogy mindenki képes hasonló esetek tucatját sorolni, de azt is tudom, hogy mérőszáma, mértéke nincs a szenvedésnek.

Lehet-e eleget beszélni bizonyos dolgokról? Vajon belefásulhat-e egy társadalom, annak érző és olvasó embere abba. ahoevan napról napra, hétről hétre elé kerül a történelem újkori eseményeinek addig eltakart részlete? Elege lehet-e a világlátást megmásító sorsfordító pillanatokból?

Hírül adtuk, hogy a lap példányszámát emelendő politikai fórumokat rendez újságunk, — volt részem ezek többségén ott lenni, faluban és városon egyaránt. Kunhegyesen mondta eev idős asszony: ne tessenek már annyit oolitizálni. sok már ez! Szinte felelt rá a laD helyett is. — nem ígérhetjük! — az a kortársa, aki arról beszélt, hogv vágtak a városbéli katonafiú mellébe akkor csillagot, vagy az, aki a letartóztatottakról szólt, s megint más, aki legalább akkora vehemenciával mindennaDos apró ügyes-bajos dolgait taglalta.

Nem hiszek az ion-tablettákban. Nem hiszem el. hogy az elmének sok lehet az, amiről nincs, aki eldöntse, hogy mennyi. Most minden bizonnyal új „tétel” kerül górcső alá. Azt mondta egy ember, az említett fórumokon: engem nem érdekel, hogy ki mit csinált, engem az érdekel, hogy ki mit csinál azért, hogy az évi 3,9 milliárd adósságot visszafizessük. Az elmúlt pénteken, tudva, hogy nem léphetünk tovább, megállítottuk az órákat, hogy egy korra, annak áldozataira gondoljunk. Az idő persze, nem állt meg.

Hajnal József

Gondolták volna a kevi takácsok?

Milliókat érne

Pont az alagútra

Június elejétől gyakori vendégek a Ganz Vasúti Járműgyár Rt.-ben a tömegközlekedési világkiállításra érkezett szakemberek. Az Üj- Zélandon futó Ganz-szerelvények híre vezette hozzájuk például J. Kennent, Ausztrália Victoria államának közlekedési miniszterét, és a japán közlekedési vállalkozók küldöttségét.

A gyár üzemcsarnokában egyébként hamarosan átadnak a MÁV-nak négy villamos motorvonatot. A Szovjetunió továbbra is szívesen vásárolna motorkocsikat, de árviták miatt egyelőre nem jött létre £z üzlet. Indiai megrendelésre ötven forgóvázkeretet raknak hajóra. Szeptember körül már tudni fogják, hogy a Malajziába küldött negyven egységből álló sínautóbusz-szállítmányt követi-e újabb megrendelés.

Bereczky Géza, a járműgyár vállalkozási főmérnöke elmondta, hogy a háttéripart is felélénkítené, ha sikerülne bekapcsolódniuk az angliai közlekedésfejlesztési

nagyberuházásokba, a La Manche csatorna-alagút építésénél. Biztató jelek már vannak, de az „i”-re július elején kerülhet fel a dollármilliókat jelentő pont.

V. P. G.

Július 1-től

Sugárzó Balaton

Július 1-jén reggel 8 órakor megkezdi adását a Balaton Channel, az első magyar kereskedelmi és idegenforgalmi televízióprogram. A siófoki adóállomás jó minőségű vételi körzete Zamárditól Somogy megye határáig terjed.

(Folytatás az 1. oldalról)

kában lánykaruhákat, szoknyákat és blúzokat készítő konfekciórészlegben megkezdték munka- és sportruházati termékek gyártását. Eddig mintegy 10 millió forint értékű megrendelést kaptak — ami kapacitásuk 80 százalékos lekötését jelenti — overállokra, kétrészes bélelt és béleletlen védőruhákra, sportegyüttesekre, nagyobbrészt az Ergonett Munkaruházati Vállalattól és a Mélyépítő Vállalattól. Ami már rendhagyónak számít egy háziipari kisszövetkezet tevékenységében — hiába: a kereslet, a piac diktálja a profilrendezést — az az alumíniumcsónakok gyártása. A halászati, sporthorgászati célra készülő termékből egyelőre huszonnégyet rendelt a túrkeveiektől a fővárosi Szivárvány Áruház. Üj tevékenysége a Cent Cent-nek a használtkocsi-értékesítés is, amit március óta folytatnak gödöllői telephelyükön. Ez is

sikerrel biztat, egyik hónapról a másikra megduplázódott ’ ugyanis a forgalom. Májusban például már elérte a másfélmillió forintot.

A hazai autós, pontosabban Trabantos társadalom nem régen értesülhetett az újságokból arról, hogy egy közlekedési mérnök kidolgozta az NDK-beli kiskocsi négyüteműsítésének módját, motorátépítéssel. A túrkeveiek már tárgyaltak is az ötletgazdával arról, hogy a műhellyel és szakemberekkel is rendelkező gödöllői használtkocsitelepen, az országban elsőként a Cent/ Cent kezdi meg a Trabantok átépítését. A szövőgépek persze azért a megcsappant kereslet ellenére tovább csattognak Túrkevén: nem adja fel a szövetkezet az alaptevékenységét, a népművészeti szőttesek készítését, amelyeket az elmúlt napokban Tallinnban. a Szolnok megyei napokon is sikerrel mutattak be.

T. F.

A szőttesek iránti kereslet csökkenése miatti árbevétel kiesést többek között fémipari tevékenységgel próbálja ellensúlyozni a kisszövetkezet