Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1989-06-03 / 129. szám

í­­............. * Ma és holnap: megyei pártértekezlet — Elfogadják a "Mit akar az MSZMP Szolnok megyében? című po­litikai programot a megye pártmozgalmának megújí­tására, megválasztják a (várhatóan egytestületű) megyei pártbizottságot és a megyei pártbizottság tisztségviselőit. Hétfői 16 oldalas lapszámunkban az eseményről részletes tudósítást adunk.­A pártértekezletre Lázas állapotban van megyénk társadalma, akárcsak az országé — növekvő szociális feszültségek, gyors enyhü­lésre váró gondok, számtalan jele mutatkozik a társadalmi hőemelkedésnek. A párt életében is régebben egyáltalán nem tapasztalt jelenségek, olykor egymásnak is ellentmon­dó törekvések — sűrűsödnek a kezelésre szoruló problé­mák. Érthető tehát, hogy most, amikor összeül a megyei pártértekezlet, a térség változatlanul egyik belpolitikai ese­ményének számító fóruma, felfokozott várakozás övezi az eseményt. Feszítő gondok, megoldandó problémák szorításában, a megújulás kényszerében, de hónapok óta érlelődő kény­szerében ül össze a testület, több mint háromszáz küldött a párttagok képviseletében. Indokolja a megkülönböztetett várakozást az a megpezsdült politikai közélet is, amelynek lapunk hasábjain is kirajzolódott a képe a számtalan tudó­sítás, beszámoló mozaikkockáiból. Hetek óta gyűlések, ülé­sek, nyilatkozatok sűrűjében élünk, s az új párttisztségvise­lők megválasztása, az új programtervezet kialakítása körüli viták élénk mozgásba hozták pártunk tagságát; egészséges vélemények, okos gondolatok születtek egyre-másra, olykor azonban keveredtek éretlen, meggondolatlan vélekedések­kel, s bizony ezek a mozgalmas idők együtt jártak itt-ott a szélkakasemberek felbukkanásával is. A kérdés most, a fo­lyamatoknak ezen a kivételesen fontos pontján, állomásán: képes-e ez a fórum hivatása magaslatán állva cselekedni, s elkerülve, félretolva mindenfajta kicsinyes személyeskedést és balga torzsalkodást, valóban felnőtt módon gondolkodni és felvilágosultam cselekedni? Bízzunk benne, hogy igen. S akkor nemcsak megyénk pártmozgalma lépheti át sa­ját árnyékát, de egyúttal válasz is lehet ez a fórum azok­nak, akik a kiskorúság különböző szinonimáival látják-lát­­ták el előszeretettel megyénket, felszínesen általánosítva, igazságtalanul mosva el különbségeket, a valóban megte­remtett értékek és a valóban előforduló, tehetségtelenségből származó hibákat és eredménytelenséget. A hamis általáno­sítás azért is veszélyes, mert hamis látszatokat kelt, s a megbélyegzés bénítólag hathat, túlzott borúlátást eredmé­nyezhet. Remélhetőleg a ma délelőtt kezdődő pártfórum építő és értékpárti szemléletével, minden kicsinyességen fe­lülemelkedő nagyvonalúságával bizonyítja: nem mindenki konzervatív, aki itt él, még ha vannak is köztük maradiak. Az egészséges önbecsülésé, ami nélkül sem múltat értékelni, sem jelent mérlegelni, sem jövőt elképzelni nem lehet. Megkülönböztetett figyelem kíséri ezt az értekezletet azért is, mert egyre erősödő politikai versenyhelyzetben ke­rül sor rá. Amikor a politikai küzdőtéren különböző erők jelentek meg, s természetes, hogy részt kívánnak venni a közélet alakításában. Az erősödő politikai küzdelemben, amely az elvek frontján éppen úgy, mint a cselekvés hadi­terepén ütközetekre is kényszeríti a pártot, az MSZMP-nek bizonyítania kell itt a megyében is, hogy a társadalom ve­zető erejeként képes működni, programjában e táj népének boldogulását szolgálja, s hogy céljai nemcsak vonzóak, ha­nem el is érhetőek. Ehhez a küzdelemhez pedig olyan veze­tők kellenek, akik nemcsak tudásukkal, tapasztalataik so­kaságával, személyes varázsukkal is képesek szolgálni a kö­zösséget; akik képesek nemcsak versenyre kelni a küzdő­társakkal, de szoros szövetségre is tudnak lépni sorsdöntő problémák együttes megoldásában. Amikor a küldöttek az új tisztségviselőkre voksolnak — hisz új megyei pártveze­tőket választ az értekezlet —, bizonyára alaposan meggon­dolják maguk is, kire is adják voksukat, s félretéve szemé­lyes érdeket, törékeny rokonszenvet vagy épp ellenszenvet, csupán egyre ügyelve mondanak igent vagy nemet: kik je­lenthetnek e bonyolult helyzetben feltétlen személyes ga­ranciát a pártmozgalom megújítására, szélesebb értelemben véve a társadalom megújulására is. És olyan új testületet kell kialakítani, amelyik felelős megyei politikai fórumként működik, s amely képes min­den progresszív erővel egyetemben egy modernebb új világ megteremtésén fáradozni. S amely olyan programot tud most a megye asztalára tenni, a felgyülemlett ezernyi ja­vaslatból összegyúrva, melyet a különböző pártközösségek tettek, amely kiállja az élet próbáját, s ugyanakkor állja a politikai versenytársak kritikáját is. Kétségtelen, ez nem könnyű, az út, amelyen el kell indulni és haladni kell, még nincs kiépítve. Táblák, se tiltok, se kötelező haladást jelölő táblák, nincsenek. Szerencsére. Most magunk alkothatunk programot magunknak, szabadon. Nagyszerű és felemelő érzés ez, de mérhetetlen a velejáró felelősség is. Hisz tév­­utak is lehetségesek. S óriási veszteséget okozna, ha ebben a mostani versenyhelyzetben tévútra kerülnénk, ha nem tudnánk helyes feleletet adni program alakjában is a felve­tődő kérdésekre; ha nem mi adnánk meg időben a szüksé­ges válaszokat rájuk, ez érzékenyen gyengítené befolyásun­kat a közvéleményben. És bizony tovább csökkenthetné a párt iránti egyébként is megcsappant bizalmat. A gondosan, higgadtan kimunkált megyei program viszont növelheti azt. Az események nyugodt mérlegelésén alapuló program bizo­nyos nyugalmat is eredményezhet, amire társadalmunknak ebben a lázasan nyugtalan állapotában az állampolgárok­nak egyre inkább szükségük van. Programra, mely jelzi: merre, hová, mit, miért és minek. Ügy véljük, ez a mostani pártértekezlet, az e tájon élő kommunisták legmagasabb rangú fóruma érett, megfontolt döntéseivel, határozataival képzelőerőt sem nélkülöző elképzeléseivel, az építő szándé­kok határozott irányba terelésével a nyugalmat erősítő bi­zalom visszaszerzésében _ is szerepet játszhat. Egyetlen értekezlet még ha kiemelkedő fontosságú is és oly alapos előkészületek után kerül sor rá, mint a mos­tani, mindent megoldani, ami szükséges volna, aligha ké­pes. De egy megújulási folyamat részeként — bár ha ez a folyamat nem is volt mindig kellően erőteljes, ritmusát át­meneti megtorpanások lassították — most lendületet adhat, s egyértelművé teheti bennünk azt a tudatot, de akár öntu­datot is, hogy e maradinak kikiáltott megyében is szület­hetnek azért nagyratörő gondolatok, s itt is van határozott jövője a. megújulást jelentő reformoknak. Az Országgyűlés negyedik, utolsó napján Elfogadták a kormány csomagtervét Pénteki, negyedik munkanapját Horváth Lajos elnökle­tével kezdte meg az Országgyűlés ülésszaka. A képviselői felszólalások előtt Tallóssy Frigyes (Buda­pest, 24. vk.), a szavazatszedő bizottság elnöke ismertette annak a titkos szavazásnak az eredményét, amellyel az In­terparlamentáris Unió újjáalakuló magyar csoportja ideig­lenes vezetőségét választották meg. Elmondta: a csoport­nak 348 tagja van, közülük 269-cn szavaztak. Az ideiglenes végrehajtó bizottság elnökévé — 211 szavazattal — Szűrös Mátyást, alelnökévé pedig Horn Pétert, Horváth Jenőt és Vida Kocsárdot választották meg. A testület ezt követően az 1989. évi állami költségvetés­ről szóló 1988. évi XVII. törvény módosításáról szóló tör­vényjavaslat feletti vitát folytatta. Kenyeres Árpád (Buda­pest, 55. vk.), javasolta az összes hazai fegyveres testü­let helyének és szerepének egyértelmű tisztázását, tevé­kenységük ésszerűsítését. A polgári védelmi szervezetet régi, elavult intézménynek tartotta. Lotz Ernő (Borsod-Abaúj- Zemplén m., 12. vk.), hang­súlyozta a mai torz piaci helyzetben fokozottan figyel­ni kell, melyek a valóban veszteségesnek ítélhető terü­letek. A vállalat fizetőképte­lenné válhat — ez csak a mindenkori szabályozáson múlik. Movik Lászlóné (Pest m., 27. vk.), mindenekelőtt ar­ról szólt, hogy a mai napig nem állapítható meg, hogy mi a költségvetési reform iránya, a kormány szándé­ka — vélekedett. Nehéz helyzetben van a testület, hiszen nem tudja befolyá­solni a folyamatokat, ugyan­akkor a felelősség az övé. A képviselőnő elmondta: az állampolgárok igénylik, hogy az állam pénzügyi gaz­dálkodása, s elszámolása is nyitott, egyértelmű, áttekint­hető legyen. Nem kapnak azonban választ kérdéseik­re, így például arra sem, hogy mi lett annak az egy­­milliárd márkának a sorsa, amelyet Grósz Károly köz­benjárására az NSZK adott. Nobis Ferenc (Budapest, 66. vk.), javasolta a kor­mánynak, hogy fordítson az eddiginél nagyobb figyelmet a kisüzemek, kisvállalatok tőkés exportlehetőségeinek bővítésére, mert e területen jelentősek a tartalékok. Magyar Pál (Békés m., 3. vk.), választói, a Békés me­gyeiek aggodalmát tolmá­csolva hangoztatta: áldozat­­vállalás hiábavaló — mutatott rá —, ha ahhoz nem párosul határozott, reá­lisan végrehajtható kor­mányzati tevékenység. Kócza Imre (Heves m., 3. vk.), azt a jelenséget bírálta, hogy az Országgyűlés és más országos testületek elé az utóbbi években rövid időn belül visszakerültek olyan törvények, , illetve programok, amelyekről ki­derült: bennük nem reális célokat fogalmaztak meg az előkészítéskor, a vitákban pedig rosszul mérték fel a körülményeket, következés­képpen az így hozott dön­tések megvalósítása akadá­lyokba ütközött. Hámori Csaba (országos lista): a Pest Megyei Párt­­bizottság első titkára a ja­vaslatok között szereplő „nadrágszíj-megszorító” in­tézkedéseket erőtlennek vél­te ahhoz, hogy tartósan ked­vező irányú változásokat eredményezzenek a magyar gazdaságban. Az átalakulási törvény vi­tájában is számos képviselő megjegyezte: a veszteséges nagyüzemeket még mindig magával cipeli a magyar gazdaság, holott a tét most nem néhány tucat vállalat sorsa, hanem az egész or­szág jövője. Devcsics Miklós (Nógrád m., 1. vk.), elmondta, a kép­(Folytatás a 2. oldalon) ülésezik a parlament Agrárpolitikai koncepció A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nyilvánosságra hozta az MSZMP agrárpolitikai koncep­cióját, amely megjelenik a mai lapokban. Anyagtorló­dás miatt szerkesztőségünk a június 6-i lap zámban közli a koncepciót. „Egy új irány tört át a lelkeken” Jászapátiban tartották az ünnepi könyvhét megyei megnyitóját A pedagógusokat köszöntötte az ország Átadták a megyei tanács díjait Tegnap délelőtt a jászapá­ti városi könyvtárban tar­tották meg az ünnepi könyv­hét megyei megnyitóját. Már a rendezvény megkez­dése előtti órákban is ér­deklődők, vásárlók állták kö­rül a könyvárusok pultja­it. válogattak a frissen meg­jelent irodalmi antológiák, dokumentumkötetek. képes könyvek s a különösen gaz­dag gyermekirodalom most eladásra kerülő munkái kö­zött. A könyvnapi ünnepségen Szurmay Ernő, a Hazafias Népfront megyei művelődés­­politikai bizottságának elnö­ke mondott beszédet. Kerek hatvan esztendeje annak, hogy a magyar könyv elin­dult küzdelmesen diadalmas útján, hogy az olvasók meg­nyeréséért külön ünnepet harcoljon ki magának. Hány diktátori mezbe öltözött szá­nalmas percemberke tűnt fel és le a hazai és a vi­lágtörténelem színpadain a hat évtized alatt! Hány, egyetlen üdvözítő elméletnek kikiáltott ideológiáról bizo­nyosodott be — ártatlan milliók élete árán —, hogy végzetes zsákutcába vivő téveszmék voltak! Mindez idő alatt a könyv ünnepe s benne az ünneplés tár­gya, a könyv mindig meg­maradt annak, aminek az ünnep megteremtői és a könyvek alkotói szánták ol­vasókat. könyvbarátokat to­­borzónak, a szabad szóra s a szépre szomjazók ünnepé­nek. Mindig hitet erősít, bi­zakodást növel bennünk az iránt hogy elbizonytalanodó, változó világunkban is van állandóság: az ismereteket (Folytatás a 3. oldalon.) A pedagógus nap alkalmá­ból tanárokat, tanítókat tün­tettek ki pénteken a Parla­mentben. Az ünnepségen — amelyen jelen volt Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke, valamint Andics Je­nő, az MSZMP KB társada­lompolitikai osztályának ve­zetője — Glatz Ferenc mű­velődési miniszter köszöntöt­te a kitüntetetteket, a ma­gyar pedagógustársadalom képviselőit. Utálva az ország társadal­mi, politikai életében, a po­litikai gondolkodásban vég­bemenő átrendeződésre, hangsúlyozta: a jelenlegi kormányzat elhatározásai­ban, célkitűzéseiben és na­pi munkájában minden ko­rábbinál egyértelműbben és határozottabban áll azon erők mellett, amelyek ezek­ben az átrendeződésekben az új értékek megbecsülését követelik. A miniszter kiemelte: a pedagógus napon nemcsak úgy gondolkodik a magyar pedagógusokról, mint a tár­ca élén álló miniszter, ha­nem úgy is mint tanár. Én magam is — mondotta — évtizedek óta éreztem an­(Folytatás a 3. oldalon) Pintér István átveszi a Pedagógiai Dijat Mohácsi Ottótól, a megyei tanács elnökétől

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents