Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-03 / 129. szám
Elfogadták a kormány csomagtervét (Folytatás az 1. oldalról) viselők nehezen viselik el azt, hogy az egyik parlamenti ülésen meggyőzik őket valaminek a szükségességéről és helyességéről, majd a következőn ugyanennek az ellenkezőjéről. Rámutatott: joggal várja a közvélemény, hogy tisztább képet kapjon bizonyos kérdésekről. Ilyen például az adósságteher; sokan kérdezik, hová lett a pénz. Szabó István (Budapest, 8. vk.), a csomagtervvel kapcsolatban óva intett attól, hogy az év folyamán más, hasonló intézkedéseket . is bevezessenek. Kérte a kormányzattól, hogy a tanácsok költségvetését ne csökkentsék. Tóth Attiláné (Budapest, 52. vk.), felszólalásában a parlament vélt és valós szerepét elemezte a döntésihozatali mechanizmusban. Féltette a kérdést: most vajon valós döntési helyzet előtt állunk, vagy utólag szentesítünk egy előzetes döntést? Kovács András (Heves m., 10. vk.), a képviselők munkáját is bírálva szólt arról, ihogy az egységes vélemények kialakítására nincs rendező elv. Az egyetlen a kormány iránti bizalom lehetne, azonban egy bizalomvesztett kormány mögött vagy éppen vele szemben bizonytalan parlament áll, emiatt időnként kiszámíthatatllan a viselkedése. Fekete János (Békés m., 11. vk.), felszólalásában egyebek közt leszögezte: a mostani helyzetért nem azok a felelősök, akik felvették a hiteleket, hanem akik elherdálták a kölcsönöket. A képviselő szóvá tette: .Paks, Tengiz, Nagymaros egyidejű beruházásai jócskán meghaladják az ország teherbíróképességét. Dr. Juhár János (Pest m., 24. vk.), helyesléssel szólt arról, hogy az Országgyűlés csökkenti a fegyveres testületek, a központi igazgatás, illetve á társadalmi szervezetek eredetileg jóváhagyott költségvetését. Ugyanakkor feltette a kérdést: a törvényhozók elégséges információval rendelkeznek-e ahhoz, hogy eldöntsék, mekkora az az összeg, amely feltétlenül szükséges ezeknek a szerveknek a működéséhez. Kiss János (országos lista) : — Kötelességünk megkérdezni hogy mi miért történt. Mégis úgy vélem, hogy elsődlegesen most ebben a helyzetben nem a tetemrehívásra van szükség, hanem sokkalta inkább egy megújult bizalomra, a számos csalódottság ellenére; közös akaratra, kemény helytállásra, összefogásra minden magyar részéről. Varga Sándor (Bács-Kiskun m., 6. vk.), javasolta: a világbanki pályázaton elnyert, magyar versenytárs nélküli berendezések esetén négy-öt százalékos vámnál többet ne számítsanak fel. Lékai Gusztáv (Hajdú-Bihar m., 13. vk.), kérte képviselőtársaitól, hogy ne fogadják el mentségként a pénzügyi kormányzatnak azokat az indokait, amelyeket a korábbi években, s 1989-ben a gazdaság liberalizálása jegyében fogalmazott meg és most éppen ez, tehát a bér- és az importliberalizmus rontja az ország pénzügyi egyensúlyát. Mivel a törvényjavaslat feletti vitában több képviselő nem kért szót, az elnöklő Szűrös Mátyás lezárta a vitát. A pedagógusnap alkalmából nagy tisztelettel köszöntötte a pedagógusképviselőket, az Országházban rendezett kitüntetési ünnepségen résztvevő tanárakat, .tanítókat, s az ország valamennyi pedagógusát. Ezután szünet következett, mialatt az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága ülést tartott, hogy összegezze a vitában elhangzott képviselői javaslatokat, és állást foglaljon azokkal kapcsolatban. Válaszok a vita kérdéseire Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke válaszolt azokra a vitában elhangzott képviselői felvetésekre, amelyek a kormány munkáját, a kormányzati felelősséget érintették. Bevezetőben megköszönte a megértést és támogatást, valamint a kritikai észrevételeket is, amelyeket a kormányzat munkája során meg kíván szívlelni. A továbbiakban Magyarország a nemzetközi pénzintézetek kapcsolatával foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy a nemzetközi pénzintézetekkel kötött megállapodások nélkül Magyarország bekerült volna az átütemezést kérő országok közé. Bármilyen jó kapcsolatai vannak a Magyar Nemzeti Banknak külföldi partnereivel, az IMF és a Világbank nélkül nem sikerült volna biztosítani a szükséges külső forrásokat. Ugyanakkor elmondotta: a kormányzat tervezi, hogy változtat a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel folytatott tárgyalások mechanizmusán, növelte a nyíltságot, a lakosság tájékoztatását. Nincs szó arról, hogy a Nemzetközi Valutaalap zsarolja Magyarországot — jelentette ki. Számos alapvető kérdésben egyetértés van a Valutaalap és a magyar kormány között. Azonos a vélemény például abban, hogy Magyarországon az egyensúlyteremtés érdekében piaci, s nem adminisztratív módszereket kell alkalmazni. Vita a mértékeken, az ár-, az import- és a bérliberalizálás ütemezésén van. Ugyancsak adott az egyetértés a tekintetben, hogy el kell kerülni a költségvetés túlköltekezését. Ha erre mégis sor kerülne, akkor a hiány finanszírozására piaci eszközöket kell alkalmazni, s nem külső hiteleket felvenni a Magyar Nemzeti Bankon keresztül. A vita e téren abból adódik, hogy milyen gyorsan lehet ennek a célkitűzésnek Magyarországon eleget tenni. A magyar kormány is azon van, hogy mielőbb megteremtse a forint konvertibilis valutákhoz viszonyított reális árfolyamát, így elérhetővé váljon a konvertibilitás, amely a világgazdasághoz való szorosabb kapcsolódás fontos feltétele. E téren is elsősorban a mértéken és az ütemezésen vannak komoly viták. A szektor- és versenysemleges gazdaságpolitika minél gyorsabb megvalósítását illetően is megvan az egyetértés, de a magyar kormánynak figyelembe kell venni a hazai körülményeket. Például amennyiben megkezdődik a jelentősebb működőtőke-tbevonás feltételeinek kiépítése, rögtön kell számolnia az ellenvéleménnyel is: a kormány kiárusítja az országot. Hasonló a helyzet a reprivatizációs programmal is, amelyet szintén nem kevés tiltakozás, ellenzés kísér, s e mögött sokszor személyes vezetői érdekek is felfedezhetők. A továbbiakban Németh Miklós arra a kérdésre válaszolt, mi történt a sok hitellel, amit az ország az elmúlt években felvett. Mint mondotta: 1985 végén az ország nettó adósságállománya közel 5 milliárd dollár volt, ez azóta megduplázódott. Ennek többek között az az oka, hogy súlyos hiba volt az 1981—84 közötti időszak gazdaságpolitikáját és gyakorlatát idő előtt fellazítani. Akkor kellett volna még kitartani két-három évig, ám erre nem került sor. A fellazulás eredményezte azt, hogy ma már úgymond „önjáróvá vált az adósságprobléma, s menedzselése igen gondos politikai és gazdasági mérlegelést igényel a kormányzattól. Bár az adósságállomány a duplájára nőtt, mégis ebben az időszakban nem került sor forrásbevonásra a gazdaságba. 1984—85 között összességében a magyar külkereskedelmi mérleg aktívnak bizonyult. Nem forrásbevonás történt, hanem kismértékben forráskihelyezés. Mégis nőtt az eladósodás, mert a felgyülemlett hitelkamatokat csak kis részben fedezte a kereskedelmi forgalomban, illetve az idegenforgalomban kialakult többlet. A hiány évről évre tovább növelte az eladósodást, amely egyre inkább öngerjesztő folyamattá vált. Békési László pénzügyminiszter válaszában kitért azokra a kritikákra, amelyek a tervezésit, az előrelátást, a szakmai munka megalapozatlanságát, a felelősségtudat hiányát, a kormány következetlenségeit, valamint az abból származó hibákat, a tekintélyvesztést tették szóvá. A bizalmatlanság a kormánnyal és a Pénzügyminisztériummal szemben elkerülhetetlen, de ezt vállalni kell! — mondotta. Az elmúLt időszak hibáit nyíltan feltáró ezzel együtt a Canossa-járást is vál-Parlamenti jegyzet Sok apró kiigazítás A parlament pénteken zárult ülésszaka túl sok látványos momentummal nem szolgált. Sorsfordító törvény születéséről majd az idő fogja eldönteni, hogy valóban azzá válik-e: így hát a most megszavazott, döntések életrevalóságának az élet lesz a próbája. Egy biztos, ennyi kiigazítást, korrekciót törvényekben, jogszabáyokban soha nem végzett a parlament, mint amennyire az eltelt négy nap során mód adódott. Azok, akiket érint a döntés, jó szívvel állítják, valamennyi megérett arra, hogy változtassanak rajta. Mindenesetre a Szolnok megyei képviselők is hallatták hangjukat ebben a reformkórusban és Török Sándor jászapáti képviselő, valamint Czibulka Péter szolnoki honatya ott volt azok között, akik új ötlettel gazdagították a döntéshozatalt. No, persze a paragrafusok szövevényén át, meg áthúzódó mondandó az átlag hallgató számára nem mindig egyértelmű, így hát szükségeltetett némi segédlet: először Török Sándort kértem arra, fordítsa le hétköznapi nyelvre, mi is volt javaslatának lényege. — Az ipartelepítés hőskorában, de már korábban is mondhatni a felszabadulás óta egyfolytában az állami épületeket — olykor magántulajdonban lévő, de államosított házakat — egyegy település nagy lelkesen ajánlotta fel az akkor alakuó szövetkezeteknek, szerveződő üzemeknek, kisebb vállalatoknak. Kezdetben csak a használati jogot kapták meg ezek a cégek, aztán 1968-tól már a tulajdonjog is rájuk szállt. A fizetség mindezért legföljebb egy köszönet volt, később úgynevezett könyvjóváírás. Aztán változni kezdett az ipars2erkezet, változtak a közintézmények is, egyesültek gyárak, szövetkezetek, úgymond a7- ésszerűség jegyében a központ köré kezdték koncentrálódni és nem egy ipari-szövetkezeti intézmény kivonult a kisebb településekről. Nomármost, mi legyen azokkal az épületekkel, amelyeket korábban ingyen, szinte a település vezetőinek lelkes nekibuzdulásából kaptak? Árulni kezdték az új tulajdonosaik és előfordult az a furcsa helyzet is, hogy a helyi tanács jópénzért volt kénytelen megvásárolni azt az épületet, amit a kezdet kezdetén ő ellenszolgáltatás nélkül adott át valamelyik szövetkezeti cégnek. Hát ez tarthatatlan állapot, hiszen ezeknek a munkahelyeknek a megszűnésével rosszul jár a település, de hogy még fizessen is az épületeikért? Ezt tettem szóvá, amit aztán az Országgyűlés nagy szótöbbséggel helyeselt. Egyszóval mellém álltak a honatyák, úev látszik sokan járnak ugyanebben a cipőben. Tehát az új jogszabály a módosítás hatálybálépésétől kezdődően immár így szól: azok a szövetkezetek, amelyek egy településen beszüntetik szolgáltató. javító tevékenységüket, az épületeiket ne bocsáfihassák áruba, hanem szálljon az vissza — ellenszolgáltatás nélkül — az illetékes tanácsra. Mit tegyünk hozzá? Logikusnak látszik —miként az a javaslat, is, melyet öt olajlaló, elszánt kormányzati magatartás általában támogatásra talált a hozzászólók részéről. Így a pénzügyi krízis elkerüléséhez szükséges intézkedések eredményes végrehajtására esély van. A legtöbben azt hangsúlyozták, hogy a csomagterv iránya és koncepciója jó, a vállalt feszültségek azonban mégnem teszik lehetővé a fordulatot. Ez a program nem tekinthető a hosszabb távú kormányprogram pótlékának, még kevésbé azt helyettesítő eszköznek. A kormány a szakmai, tervezési és előkészítési hibák maximális kiküszöbölésére törekszik, ugyanakkor nem tesz ígéretet arra, hogy ezek a torzulások, problémák az átalakuló gazdaságban teljes körűen elkerülhetők. Nem szabad elfelejteni, hogy ebben az országban még nincs jól működő piac, ugyanakkor központi tervutasítások sincsenek. Ha nehezen is, és ke' servesen vajúdva, a szabályozó alkut is megpróbálja a kormány a minimumra csökkenteni. Amíg a vákuumot nem tudja betölteni egy jól működő piac, addig a gazdaság szereplői a kormány szándékaitól függetlenül, nem mindig racionálisan és nem mindig a kiszámítható irányban és mértékben reagálnak a döntésekre. Tehát a következő egy-két esztendőben, amíg a piacépítés folyamata tart, a bizonytalanság teljesen nem oldható fel. Az ésszerű gazdálkodásnak, a józan takarékosságnak nincs jobb és más altarnativája. Mindezt megkülönböztetett kormányzati intézkedések nélkül is végre lehetne hajtani — hangoztatta. Részletesen is kitért azokra a javaslatokra, amelyek indítványozták: a tanácsok támogatásának csökkentésére ne kerüljön sor. A pénzügyi kormányzat módosító javaslattal élt; egyetértenek azzal, hogy a tanácsok úgynevezett egyéb állami támogatásának csökkentésére ne kerüljön sor. Ezt a tételt kiveszik a csomagból. Ugyanakkor a személyi jövedelemadóból befolyó bevételek esetében azt javasolta, hogy azoknál a tanácsoknál, ahol az eredetileg tervezett adóbevételből kiesések keletkeznek, ott teljes körűen garantálják, tehát kiegészítsék a bevételt, ahol viszont az előirányzatok túlteljesülnek, ott azt teljes egészében elvonják. Ugyanakkor az igazgatási kiadások 600 millió forintos csökkentésétől a kormányzat nem tud eltekinteni. Tájékoztató a nagymarosi beruházásról ipari szakember terjesztett a Tisztelt Ház elé. Ennek mibenlétéről Czibulka Pétertől kértünk magyarázatot. — Mi tulajdonképpen egy jogszabályt és a végrehajtási utasítást igazítottuk az élethez. A javaslatunk három területre hord a helyhez kötött beruházások esetében, így a bányászati, hírközlési és energetikai létesítmények mezőgazdasági területeken való beindítása a földtörvény és a minisztertanácsi utasítás értelmében nehézkes volt. A területre lépés termelés alóli kivonásnak minősül, de nemcsak engedély kellett, hanem a termelőképesség helyreállítására tervet is kellett készíteni. Így folyt a hosszadalmas — olykor négy hónapig tartó — engedélyezési procedúra, és addig a mezőgazdasági területen folyt az olaj is, ám mi nem tehettünk ez ügyben semmit. A törvény tehát gyakran kényszerített ki törvényt sértő lépést tőlünk, mivel nekünk gyorsan kellett cselekednünk. Nyilvánvaló, hogy sem egy törvény, sem egy jogszabály nem normális akkor, ha az a kijátszására kényszerít bárkit is. Mi a javaslatunkkal ennék az engedélyezési időnek a lerövidítését kívántuk elérni, másrészt a helyreállítási munkálatok megváltását is szeretnénk lehetővé tenni: a mezőgazdasági terület rekultiválását végezze el a gazdája és nekünk nyújtsa be a számlát és fizetünk. De az is előfordul, hogy vannak területeink, ahol már nincs dolgunk, mert kimerült a kút, így innen levonulunk. A jövőben ezt csereként odaadhatjuk az üzemelés céljára igénybevett mezőgazdasági terület helyett. Javaslatunk ha úgy tetszik, nem volt egetrengető, ám mindenki közelebb került egy jogszabály általa az élethez. PB A miniszteri választ követően Puskás Sándor, a terv-, és költségvetési bizottság elnöke ismertette a bizottság állásfoglalását. Eszerint szükség van a csomagterv egységének megőrzésére. Elsősorban azért, mert csak így követhető a kormányzat felelőssége, másrészt pedig mivel a gazdaság jelenlegi pénzügyi helyzete nem is tesz lehetővé lényeges módosításokat. A bizottság szükségét látja, hogy a kormány további vizsgálatokat folytasson a társadalmi intézmények épületeinek hasznosításával, a vállalatok hitelezésével és a nagyberuházások csökkentésével kapcsolatban. Szűrös Mátyás ezután szavazásra tette fel a bizottság által a plenáris ülés szünetében megfogalmazott módosító indítványokat, majd a már elfogadott módosításokkal együtt a teljes törvényjavaslatot. Az Országgyűlés 8 ellenszavazatattal, 38 tartózkodás mellett elfogadta az 1989. évi költségvetési törvény módosításáról benyújtott törvényjavaslatot. Ezt követően azokról a költségvetési előirányzatok teljesítését hivatott kormányzati intézkedésekről szavazott az Országgyűlés, amelyeket a törvénymódosításhoz kapcsolva terjesztetlek a képviselők elé. Határozathozatal következett, a képviselők egy ellenszavazattal, 32 tartózkodás mellett támogatólag tudomásul vették a beterjesztett intézkedéseket. A nagymarosi beruházás helyzetéről szóló tájékoztató tárgyalása előtt az elnöklő Jakab Róbertné emlékeztetett arra, hogy a Parlamentnek megküldött ívek tanúsága szerint: 78 404 állampolgár ahhoz adta aláírását, hogy a beruházást folytatni kell, s nem értenek egyet az építkezést felfüggesztő kormánydöntéssel. Más szervezetek annak érdekében gyűjtöttek aláírást, hogy népszavazás döntsön az építkezés ügyében. Az első alkalommal benyújtott 124 062 aláíráshoz az elmúlt héten további 40 261 aláírást csatoltak, melyben az építkezés végleges leállítását kérik. E tényeket előrebocsátva az elnök Németh Miklós miniszterelnöknek adott szót. — Tudják, hogy hehéz helyzetben vagyunk, s ezt nem hagyják figyelmen kívül. A végső megoldás iránt mind a csehszlovák, mind az osztrák fél nyitott, — összegezte prágai és bécsi útjának tapasztalatait a miniszterelnök, majd így folytatta: Beszédemben szóltam róla, a vízlépcső nagy tehertétele (Folytatás a 3. oldalon) A képviselők egy csoportja
