Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1989-06-17 / 140. (141.) szám

1989. JÚNIUS 17. Néplap Gróf Károlyi Gyula portréját ábrázoló festménnyel — Benczúr Gyula alkotásával — — gyarapodott a Magyar Nemzeti Múzeum. A nagy értékű képet Szabó Lóránd, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum főigazgatója adja át Kovács Tibornak, a Nemzeti Múzeum fő­igazgató-helyettesének. (MTI fotó: Pintér Márta) Expedíció kutatja • a Tisza-tavat Ötödik alkalommal kel út­ra a nyáron a Tisza-tó von­záskörzetét kutató expedí­ció. Négy megye: Borsod, Heves, Hajdú és Szolnok muzeológusai, továbbá ré­gészek, néprajzosok, bioló­gusok, levéltárosok és diák kutatók végeznek feltáró- és gyűjtőmunkát a víz menti települések történetéről vál­tozásairól, néprajzáról, népi építészetéről, kultúrájáról. Feljegyzéseket, fotókat ké­szítenek a falvak középüle­teiről, templomairól, papla­kokról, uradalmi épületek­ről, érdekesebb patikákról, jellegzetes falusi szatócsbol­tokról. A biológusok az ár­téri hasznosítást, a madárvi­lágot, a vízi élőlényeket fi­gyelik meg. A programban földrajzi nevek gyűjtése is szerepel. Az idén első ízben a Jász­berényi Tanítóképző Főisko­la hallgatóinak szociológiai csoportja is bekapcsolódik az érintett negyven telepü­lés ' lakóinak szociográfiai felmérésébe, vizsgálatába. A középiskolai diákok elsősor­ban a romos, pusztuló épít­ményekről készítenek re­konstrukciós rajzokat. Az idei tizenhat napos expedí­­ciós túrát két lépcsőben szervezi meg a Szolnok Me­gyei Múzeumok Igazgatósá­ga. Az első szakaszban a Tiszapolgártól Tiszafüredig húzódó folyószakaszon csó­nakáznak végig illetve ve­szik vizsgálat alá a 11 jobb­parti és a 4 balparti telepü­lést. A második lépcsőben tiszafüredi központtal foly­tatják a munkát. A térség teljes anyagát tudományosan feldolgozzák, és többek kö­zött a növekvő idegenforga­lom céljaira is kamatoztat­ják. A térképen megjelölik, hogy hol milyen nevezetes­ségek, látványosságok is ta­lálhatók. Kunhegyesen Kunsági aranymenyegző Aranymenyegzőjét tartja ma Kunhegyesen Apostol János kereskedő és felesége Szabina Julianna. A kun­sági hagyományoknak meg­felelően a fél évszázaddal ezelőtt megkötött frigyet elő­ször a református templom­ban egyházi szertartással újítják meg, majd ezt köve­tően a városi tanácsháza dísztermében az anyakönyv- Vezető előtt mondják ki újó­lag a boldogító igent. Bár a fél évszázadot együtt töl­tött házaspárt a sors nem áldotta meg gyermekekkel, az ünnepi eseményeket kö­vető aranylakodalmon ugyancsak népes vendégse­reg lesz. Százan foglalnak majd helyet a tsz ebédlőjé­nek asztalainál, és fejezik ki jókívánságaikat, adják át ajándékaikat a „megifjo­­dott” házaspárnak. Jászberényben laniték nyári akadémiája Hétfőn ismét megnyitja kapuit Jászberényben a Ta­nítók nyári akadémiája. A négynapos továbbképzés té­mája ezentúl a vizuális, az ének-zenei és a testi nevelés időszerű kérdései az alsó ta­gozatosok oktatásában. A megnyitót követően a Tanítóképző Főiskolán dr. Űjfalussy József akadémi­kus tart előadást a zenei műveltségről, zenei nevelés­ről. Délután és a következő napokban szekcióülésekkel folytatódik az eszmecsere. A száznegyven tanító többek között a vizuális kultúra pe­dagógiai hatásáról, a műal­kotás elemzésről, a karveze­tésről, a saját készítésű né­pi hangszerek felhasználásá­nak lehetőségeiről, a zenei írás-olvasás tanításáról, az alsó tagozatos torna, gim­nasztika testtartásjavító gya­korlatokról, az úszásoktatás­ról hallgat meg korreferá­tumokat, s cserélheti ki ta­pasztalatait a június 22-én záruló nyári akadémián. Tlszaligotl előadások A „Tiszaligeti előadások” sorozat következő előadása június 20-án, kedden dél­előtt 9 órakor folytatódik. Kilényi Géza igazságügyi miniszterhelyettes tart elő­adást az új alkotmányosság kiépítésének fő kérdéskörei­ről. A fórum az oktatási igazgatóságon lesz a Tisza­­ligetben. Készül az 1848-as vértanúk emlékműve Sarkadon Az 1848-as szabadságharc bukása után az elfogott tábor­nokokat szállítók egyik csoportja útban Arad felé Sarkadon állomásozott néhány napig. E történelmi tény emlékére dön­tött Sarkad Város Tanácsa, á Hazafias Népfronttal és a Városszépítők Egyesületével karöltve, hogy emlékművet állítanak Mladonyiczky Béla Békéscsabán élő szobrász és éremművész elkészítette az emlékmű terveit és makettjét, amit a város központjában a lakosság is szemügyre vehetett. A tervek szerint október 6-án avatják fel a kőből és bronz­ból készült — eredetiben csaknem 3 métel magas — emlék­művet. (MTI fotó: B. Fazekas László) Hogy látja On, direktor úr? Beszélgetés Sohwsjde Györggyel e múlt évadról, nyárI színházról, e hogy miről szó! a 301-es parcella Június van — ilyenkor csukogatják kapuikat a szín­házak. A Szigligeti bejárata mellett már ott a falragasz: nyári szünet. Ilyenkor szo­kás elkészíteni az „év mér­legét is". A krónikás, aki év közben rendre tudósított a színházi eseményekről, fel­mentve magát a mérlegké­szítés kötelező feladata alól, a direktorhoz fordul az ob­iigát kérdéssel hogy látja ön direktor úr, mármint az évadot. És egyáltalán, hogy érzi magát évad végén, a va­káció első napján? — Jól, ha nem kell szín­házat csinálni, akkor min­dig nagyon jól érzem ma­gam — hangzik kérdésemre Schwajda György' irónikusan játékos válasza. És mintha némi megkönnyebbülést is éreznék a szavaiban. Mikor aztán tüzetesebben kerül te­rítékre az elmúlt évad, a „megkönnyebbülésre” is fény derül. — Nehéz, mond­hatni komoly év­ad van mögöttünk. S ha visszagondo­lok rá, az egyik szemem sír, a má­sik meg nevet. Már amikor ter­veztük, akkor éreztük; nehéznek ígérkezik kissé a programunk, sú­lyos feladatokat vállaltunk. S ha hoztak is művészi sikereket — ezért nevet az egyik szemem — a né­zők szélesebb kö­rében nem tud­tunk olyan sikere­ket elérni, ami­lyeneket szeret­tünk volna. Ezért meg sír a másik. Komoly szellemi igénybevétellel járó bemutatóink nem min­dig találkoztak nézőink ér­zéseivel, várakozásaival. — Hát igen, ha arra gon­dolunk, hogy egy évadban a Caligula, A kastély, aztán A titok kapujában, az -utóbbi kettő ráadásul egymást köve­tően ... — Valóban nem volt sze­rencsés a kialakult „menet­rend”. Talán az is ludas ab­ban, hogy a belga szerző modem drámájának látvá­nyosan szép előadását példá­ul a vártnál hűvösebben fo­gadta a közönség. Pedig ezt is, akárcsak a Caligulát, az évad számottevő bemutató­jának tartom. — Mindkettőt. meghívták az országos színházi feszti­válra is ... , — Igen, örömmel mondha­tom, hogy míg van az or­szágnak színháza, ahonnan egyetlen produkciót sem hív­tak meg, mi két előadásunk­kal is részt vettünk a feszti­vál programjában. Ügy gon­dolom, ez is jelzi a művészi sikert. — Viszont díjat egyik pro­dukció sem nyert. — Ez bennünket, a társu­latot is meglepte, főleg az igazán színvonalasan megol­dott Caligula „mellőzése”. De a zsűrizés mindig bonyo­lult, és ízlés dolga is. Ügy látszik, a kritikusoktól még mindig idegen az a színház, amelyet a Caligula rendező­je, Taub János képvisel, az a sajátos költőiség, jelképes­ség, az a művész látásmód, ami az övé. Megjegyzem, az itthoni közönség körében a Caligula aratta a legje­lentősebb sikert — a prózai darabok közül. De sajnos, még így sem érte el a Doktor Zsivágó előző évi kiugró népszerűségét. Talán ezért is tűnik most keve­sebbnek az idei évad a tava­lyinál. — Mindebből milyen ta­nulságokat von le a jövőre? — Olyan programot sze­retnénk a következő évadra, — amely a kezdődő felújí­tások miatt sajnos csonkább lesz az előző évieknél, csak öt bemutatót tartunk —, amellyel még közelebb ke­rülhetünk a közönséghez, nem feladva művészi ambí­cióinkat. Aki végignézi az évad programját hirdető fal­ragaszunkat, láthatja: Shakespeare — vígjáték, Shaw — komédia, Kálmán — operett, Mérimée — szín­mű a listán. Meglehetősen „ördöginek" ígérkezik az új szezon; Shaw-tól Az ördög cimborája, Kálmán Imrétől az ördöglo­vas, s a francia írótól a „bo­szorkányos" cigánylány, Car­men drámája. S mellettük két mai magyar dráma be­­mütatója a Korniss Mihályé és a direktoré. A jövő évad utolsó bemutatója: Ballada a 301-es parcella bolondjáról, írója Schwajda György. De erről később. — Mi egyéb újdonságra számíthatunk? — A Szobaszínházból min­denképpen újfajta színházi műhelyt szeretnénk 'teremte­ni. Régi vágyunk, de eddig valahogy nem sikerült. Szel­lemi műhelyt, amelynek munkájába, életébe a terve­zéstől az előadások megvaló­sításáig, sőt értékeléséig részt vennének mindazok, akiket vonz a színház, akiket izgat valami szellemi. Vitákat szeretnénk, mindenről, élet­ről, halálról, szerelemről, ami csak kapcsolatos velünk, ne­ves, meghívott szakemberek közreműködésével. Meg kell találnunk azt a néhány száz embert, aki ebben a társunk szeretne lenni, mert nem hisszük, hogy itt Szolnokon ne lennének szép számban olyanok, akikkel ne tudnánk ilymódon is érzelmeket, gon­dolatokat cserélni. — Ezek szerint színház és közélet házassága lenne a tervezett kísérlet? — Feltétlenül, a város egyfajta értelmiségi fóruma is. — Ezekből a tervekből nem az látszik, amit egyes híresztelések terjesztenek; hogy tudniillik a direktor el­hagyni készül Szolnokot, há­tat fordít a Szigligetinek, el­pályázik a fővárosba. — Magam is hallottam róla, sőt megmondhatom, a Madách Színház megüresedett igaz­gatói állását, kérték hivatalo­san is, hogy pályázzam meg. Maga a minisztérium. Sőt a Madách Színházból is érkez­tek hozzám bátorító üzene­tek egyes kollégáktól. Ennyi igaz a hírekből. De én nem pályáztam, nem is foglalkoz­tam a távozás gondolatával. Itt most olyan nagy munká­ba fogtunk, a színház teljes felújításába — mert remé­lem, valóban eltudjuk kez­deni, bár sajnálatos, vannak a tervnek ellenzői is —, hogy tisztességtelen dolog volna most csomagolni, és megfu­tamodni előle. Tisztességgel végig akarom csinálni, hisz remény van rá, hogy új szín­ház születik. — És ,ha mégsem sikerül­ne tető alá hozni a rekonst­rukciót? — Az merőben más hely­zet ... De én reménykedem. S miközben folyik a dis­kurzus, Fodor Tamás érke­zik sietve, sürgős megbeszél­nivalója van a készülő nyá­ri előadással kapcsolatban. Ugyanis a társulat az Ahogy tetszik bemutatását tervezi, sót már próbálja is, a pre­mier július első napjaiban, méghozzá a szenttamási Al­­másy kastély kertjében. — Semmi rendkívüli eb­ben. Eddig is tartottunk nya­ranta bemutatót — mondja Schwajda György, a múzeum udvarát használtuk, de most ott is felújítanak, így újabb helyszínt kellett keresni. Így jött a gondolat: vigyük az előadást ki a szabadba. Az­az hogy Csiszár Imre hozta az ötletet. Igaz, hogy ő meg az angoloktól kapta, ugyanis Shakespeare hazájában1 a drámaíró szülővárosától nem messze nyáron egy-egy víg­játékát mutatják be a ter­mészet díszletei között. Csi­szár igazgató lett a Nemzeti­ben, így sokasodó teendői miatt nem vállalhatta a ren­dezést, átvette tőle Fodor, s most együtt készül vele a társulat. — Az ardennes-i erdőben játszódó Shakespeare-darab tehát a szenttamási Almásy kastély fái közé költözik? S úgy hallottam a pásztorjáték bemutatója meglepetésekkel is fzolgál. — Meglepetésről nem illik ugyan előre beszélni, de való igaz, nem szokványos elő­adásra készülünk. Együtt játszhat majd a közönség a színészekkel, sőt együtt is vacsorázhat, és iddogálhat a játékbeli vadászlakomán. De lesz itt tárogatóverseny és más egyéb. Mindez a helyszí­nen derül ki igazán. — Végül, hogyan vakáció­zik a direktor? — A premierig még itt va­gyok, csak időnként ugróm haza. És készítem a Csodát a József Attila Színháznak, mert némileg át kell dolgoz­nom. — És a 301-es parcella? — Elkezdtem azt is, há­rom napja. De amit írtam, már el is dobtam. Holnap kezdem újra az egészet. Nem, nem Nagy Irpréék drámáját akarom megírni, ahhoz túl közeli még a tragédia; az én tragikomédiám csupán egy emberről szól, akinek az éle­te valamiképp kötődik a kérdéses parcellához. Egy emberről szól, de remélem, rólunk, magunkról is beszél. — Jó munkát direktor úr, s viszontlátásra ősszel, a ka­punyitáskor! — Előbb persze — ne fe­ledje! — július elején az Al­másy kastély kertjében. Valkó Mihály Az évad kiemelkedő alkotása, a Caligula. Jelenet az előadásból, a címszerepben Fodor Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents