Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-17 / 140. (141.) szám
1989. JÚNIUS 17. Néplap Gróf Károlyi Gyula portréját ábrázoló festménnyel — Benczúr Gyula alkotásával — — gyarapodott a Magyar Nemzeti Múzeum. A nagy értékű képet Szabó Lóránd, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum főigazgatója adja át Kovács Tibornak, a Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettesének. (MTI fotó: Pintér Márta) Expedíció kutatja • a Tisza-tavat Ötödik alkalommal kel útra a nyáron a Tisza-tó vonzáskörzetét kutató expedíció. Négy megye: Borsod, Heves, Hajdú és Szolnok muzeológusai, továbbá régészek, néprajzosok, biológusok, levéltárosok és diák kutatók végeznek feltáró- és gyűjtőmunkát a víz menti települések történetéről változásairól, néprajzáról, népi építészetéről, kultúrájáról. Feljegyzéseket, fotókat készítenek a falvak középületeiről, templomairól, paplakokról, uradalmi épületekről, érdekesebb patikákról, jellegzetes falusi szatócsboltokról. A biológusok az ártéri hasznosítást, a madárvilágot, a vízi élőlényeket figyelik meg. A programban földrajzi nevek gyűjtése is szerepel. Az idén első ízben a Jászberényi Tanítóképző Főiskola hallgatóinak szociológiai csoportja is bekapcsolódik az érintett negyven település ' lakóinak szociográfiai felmérésébe, vizsgálatába. A középiskolai diákok elsősorban a romos, pusztuló építményekről készítenek rekonstrukciós rajzokat. Az idei tizenhat napos expedíciós túrát két lépcsőben szervezi meg a Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága. Az első szakaszban a Tiszapolgártól Tiszafüredig húzódó folyószakaszon csónakáznak végig illetve veszik vizsgálat alá a 11 jobbparti és a 4 balparti települést. A második lépcsőben tiszafüredi központtal folytatják a munkát. A térség teljes anyagát tudományosan feldolgozzák, és többek között a növekvő idegenforgalom céljaira is kamatoztatják. A térképen megjelölik, hogy hol milyen nevezetességek, látványosságok is találhatók. Kunhegyesen Kunsági aranymenyegző Aranymenyegzőjét tartja ma Kunhegyesen Apostol János kereskedő és felesége Szabina Julianna. A kunsági hagyományoknak megfelelően a fél évszázaddal ezelőtt megkötött frigyet először a református templomban egyházi szertartással újítják meg, majd ezt követően a városi tanácsháza dísztermében az anyakönyv- Vezető előtt mondják ki újólag a boldogító igent. Bár a fél évszázadot együtt töltött házaspárt a sors nem áldotta meg gyermekekkel, az ünnepi eseményeket követő aranylakodalmon ugyancsak népes vendégsereg lesz. Százan foglalnak majd helyet a tsz ebédlőjének asztalainál, és fejezik ki jókívánságaikat, adják át ajándékaikat a „megifjodott” házaspárnak. Jászberényben laniték nyári akadémiája Hétfőn ismét megnyitja kapuit Jászberényben a Tanítók nyári akadémiája. A négynapos továbbképzés témája ezentúl a vizuális, az ének-zenei és a testi nevelés időszerű kérdései az alsó tagozatosok oktatásában. A megnyitót követően a Tanítóképző Főiskolán dr. Űjfalussy József akadémikus tart előadást a zenei műveltségről, zenei nevelésről. Délután és a következő napokban szekcióülésekkel folytatódik az eszmecsere. A száznegyven tanító többek között a vizuális kultúra pedagógiai hatásáról, a műalkotás elemzésről, a karvezetésről, a saját készítésű népi hangszerek felhasználásának lehetőségeiről, a zenei írás-olvasás tanításáról, az alsó tagozatos torna, gimnasztika testtartásjavító gyakorlatokról, az úszásoktatásról hallgat meg korreferátumokat, s cserélheti ki tapasztalatait a június 22-én záruló nyári akadémián. Tlszaligotl előadások A „Tiszaligeti előadások” sorozat következő előadása június 20-án, kedden délelőtt 9 órakor folytatódik. Kilényi Géza igazságügyi miniszterhelyettes tart előadást az új alkotmányosság kiépítésének fő kérdésköreiről. A fórum az oktatási igazgatóságon lesz a Tiszaligetben. Készül az 1848-as vértanúk emlékműve Sarkadon Az 1848-as szabadságharc bukása után az elfogott tábornokokat szállítók egyik csoportja útban Arad felé Sarkadon állomásozott néhány napig. E történelmi tény emlékére döntött Sarkad Város Tanácsa, á Hazafias Népfronttal és a Városszépítők Egyesületével karöltve, hogy emlékművet állítanak Mladonyiczky Béla Békéscsabán élő szobrász és éremművész elkészítette az emlékmű terveit és makettjét, amit a város központjában a lakosság is szemügyre vehetett. A tervek szerint október 6-án avatják fel a kőből és bronzból készült — eredetiben csaknem 3 métel magas — emlékművet. (MTI fotó: B. Fazekas László) Hogy látja On, direktor úr? Beszélgetés Sohwsjde Györggyel e múlt évadról, nyárI színházról, e hogy miről szó! a 301-es parcella Június van — ilyenkor csukogatják kapuikat a színházak. A Szigligeti bejárata mellett már ott a falragasz: nyári szünet. Ilyenkor szokás elkészíteni az „év mérlegét is". A krónikás, aki év közben rendre tudósított a színházi eseményekről, felmentve magát a mérlegkészítés kötelező feladata alól, a direktorhoz fordul az obiigát kérdéssel hogy látja ön direktor úr, mármint az évadot. És egyáltalán, hogy érzi magát évad végén, a vakáció első napján? — Jól, ha nem kell színházat csinálni, akkor mindig nagyon jól érzem magam — hangzik kérdésemre Schwajda György' irónikusan játékos válasza. És mintha némi megkönnyebbülést is éreznék a szavaiban. Mikor aztán tüzetesebben kerül terítékre az elmúlt évad, a „megkönnyebbülésre” is fény derül. — Nehéz, mondhatni komoly évad van mögöttünk. S ha visszagondolok rá, az egyik szemem sír, a másik meg nevet. Már amikor terveztük, akkor éreztük; nehéznek ígérkezik kissé a programunk, súlyos feladatokat vállaltunk. S ha hoztak is művészi sikereket — ezért nevet az egyik szemem — a nézők szélesebb körében nem tudtunk olyan sikereket elérni, amilyeneket szerettünk volna. Ezért meg sír a másik. Komoly szellemi igénybevétellel járó bemutatóink nem mindig találkoztak nézőink érzéseivel, várakozásaival. — Hát igen, ha arra gondolunk, hogy egy évadban a Caligula, A kastély, aztán A titok kapujában, az -utóbbi kettő ráadásul egymást követően ... — Valóban nem volt szerencsés a kialakult „menetrend”. Talán az is ludas abban, hogy a belga szerző modem drámájának látványosan szép előadását például a vártnál hűvösebben fogadta a közönség. Pedig ezt is, akárcsak a Caligulát, az évad számottevő bemutatójának tartom. — Mindkettőt. meghívták az országos színházi fesztiválra is ... , — Igen, örömmel mondhatom, hogy míg van az országnak színháza, ahonnan egyetlen produkciót sem hívtak meg, mi két előadásunkkal is részt vettünk a fesztivál programjában. Ügy gondolom, ez is jelzi a művészi sikert. — Viszont díjat egyik produkció sem nyert. — Ez bennünket, a társulatot is meglepte, főleg az igazán színvonalasan megoldott Caligula „mellőzése”. De a zsűrizés mindig bonyolult, és ízlés dolga is. Ügy látszik, a kritikusoktól még mindig idegen az a színház, amelyet a Caligula rendezője, Taub János képvisel, az a sajátos költőiség, jelképesség, az a művész látásmód, ami az övé. Megjegyzem, az itthoni közönség körében a Caligula aratta a legjelentősebb sikert — a prózai darabok közül. De sajnos, még így sem érte el a Doktor Zsivágó előző évi kiugró népszerűségét. Talán ezért is tűnik most kevesebbnek az idei évad a tavalyinál. — Mindebből milyen tanulságokat von le a jövőre? — Olyan programot szeretnénk a következő évadra, — amely a kezdődő felújítások miatt sajnos csonkább lesz az előző évieknél, csak öt bemutatót tartunk —, amellyel még közelebb kerülhetünk a közönséghez, nem feladva művészi ambícióinkat. Aki végignézi az évad programját hirdető falragaszunkat, láthatja: Shakespeare — vígjáték, Shaw — komédia, Kálmán — operett, Mérimée — színmű a listán. Meglehetősen „ördöginek" ígérkezik az új szezon; Shaw-tól Az ördög cimborája, Kálmán Imrétől az ördöglovas, s a francia írótól a „boszorkányos" cigánylány, Carmen drámája. S mellettük két mai magyar dráma bemütatója a Korniss Mihályé és a direktoré. A jövő évad utolsó bemutatója: Ballada a 301-es parcella bolondjáról, írója Schwajda György. De erről később. — Mi egyéb újdonságra számíthatunk? — A Szobaszínházból mindenképpen újfajta színházi műhelyt szeretnénk 'teremteni. Régi vágyunk, de eddig valahogy nem sikerült. Szellemi műhelyt, amelynek munkájába, életébe a tervezéstől az előadások megvalósításáig, sőt értékeléséig részt vennének mindazok, akiket vonz a színház, akiket izgat valami szellemi. Vitákat szeretnénk, mindenről, életről, halálról, szerelemről, ami csak kapcsolatos velünk, neves, meghívott szakemberek közreműködésével. Meg kell találnunk azt a néhány száz embert, aki ebben a társunk szeretne lenni, mert nem hisszük, hogy itt Szolnokon ne lennének szép számban olyanok, akikkel ne tudnánk ilymódon is érzelmeket, gondolatokat cserélni. — Ezek szerint színház és közélet házassága lenne a tervezett kísérlet? — Feltétlenül, a város egyfajta értelmiségi fóruma is. — Ezekből a tervekből nem az látszik, amit egyes híresztelések terjesztenek; hogy tudniillik a direktor elhagyni készül Szolnokot, hátat fordít a Szigligetinek, elpályázik a fővárosba. — Magam is hallottam róla, sőt megmondhatom, a Madách Színház megüresedett igazgatói állását, kérték hivatalosan is, hogy pályázzam meg. Maga a minisztérium. Sőt a Madách Színházból is érkeztek hozzám bátorító üzenetek egyes kollégáktól. Ennyi igaz a hírekből. De én nem pályáztam, nem is foglalkoztam a távozás gondolatával. Itt most olyan nagy munkába fogtunk, a színház teljes felújításába — mert remélem, valóban eltudjuk kezdeni, bár sajnálatos, vannak a tervnek ellenzői is —, hogy tisztességtelen dolog volna most csomagolni, és megfutamodni előle. Tisztességgel végig akarom csinálni, hisz remény van rá, hogy új színház születik. — És ,ha mégsem sikerülne tető alá hozni a rekonstrukciót? — Az merőben más helyzet ... De én reménykedem. S miközben folyik a diskurzus, Fodor Tamás érkezik sietve, sürgős megbeszélnivalója van a készülő nyári előadással kapcsolatban. Ugyanis a társulat az Ahogy tetszik bemutatását tervezi, sót már próbálja is, a premier július első napjaiban, méghozzá a szenttamási Almásy kastély kertjében. — Semmi rendkívüli ebben. Eddig is tartottunk nyaranta bemutatót — mondja Schwajda György, a múzeum udvarát használtuk, de most ott is felújítanak, így újabb helyszínt kellett keresni. Így jött a gondolat: vigyük az előadást ki a szabadba. Azaz hogy Csiszár Imre hozta az ötletet. Igaz, hogy ő meg az angoloktól kapta, ugyanis Shakespeare hazájában1 a drámaíró szülővárosától nem messze nyáron egy-egy vígjátékát mutatják be a természet díszletei között. Csiszár igazgató lett a Nemzetiben, így sokasodó teendői miatt nem vállalhatta a rendezést, átvette tőle Fodor, s most együtt készül vele a társulat. — Az ardennes-i erdőben játszódó Shakespeare-darab tehát a szenttamási Almásy kastély fái közé költözik? S úgy hallottam a pásztorjáték bemutatója meglepetésekkel is fzolgál. — Meglepetésről nem illik ugyan előre beszélni, de való igaz, nem szokványos előadásra készülünk. Együtt játszhat majd a közönség a színészekkel, sőt együtt is vacsorázhat, és iddogálhat a játékbeli vadászlakomán. De lesz itt tárogatóverseny és más egyéb. Mindez a helyszínen derül ki igazán. — Végül, hogyan vakációzik a direktor? — A premierig még itt vagyok, csak időnként ugróm haza. És készítem a Csodát a József Attila Színháznak, mert némileg át kell dolgoznom. — És a 301-es parcella? — Elkezdtem azt is, három napja. De amit írtam, már el is dobtam. Holnap kezdem újra az egészet. Nem, nem Nagy Irpréék drámáját akarom megírni, ahhoz túl közeli még a tragédia; az én tragikomédiám csupán egy emberről szól, akinek az élete valamiképp kötődik a kérdéses parcellához. Egy emberről szól, de remélem, rólunk, magunkról is beszél. — Jó munkát direktor úr, s viszontlátásra ősszel, a kapunyitáskor! — Előbb persze — ne feledje! — július elején az Almásy kastély kertjében. Valkó Mihály Az évad kiemelkedő alkotása, a Caligula. Jelenet az előadásból, a címszerepben Fodor Tamás