Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-17 / 140. (141.) szám
6 Nemzetköri körkép 1989. JUNIUS 17 Üzbegisztán Egy elűzött nép tragédiája Viharos másfél esztendő a Közel-Keleten Mindennapi Intifada Kiégett lakóházak tucatjai, síró asszonyok, megrettent gyermeki tekintetek, menekültek ezrei. A szovjet tévé híradóműsora naponta sokkoló képsorokban számol be a mintegy kilencven emberéletet követelő Üzbegisztán! zavargásokról. A két hete tartó véres események egy látszólag jelentéktelen apróság miatt robbantak iki. A nagy múltú üzbég város, Fergana színpompás keleti piacán szamócát akart vásárolni egy meszh nemzetiségű nő, de nem tetszett neki a gyümölcs minősége. Erre az üzbég árus megjegyezte, hogy vásároljon máshol, ha nincs megelégedve. A vásárló állítólag ekkor az üzbég nő arcába vágta a már kimért gyümölcsöt. Az árus segítségére siető üzbégek és a meszhek között kitört verekedés után egy üzbég férfi holtan maradt a piac aszfaltján. Ezt követően elszabadult a pokol. A Közép-Ázsiában mindmáig élő családi-törzsi hagyományokra visszavezethető „szemet szemért, fogat fogért” elvnek megfelelően egymást követték a gyilkos leszámolások. A tragikus mérleg: kilencven halott — nagyobbrészt meszh nemzetiségű — ezer sebesült. Üzbég fiatalokból álló fegyveres bandák felgyújtottak 750 házat, lakóikat elűzték. A felfegyverzett bandák szembeszálltak a rend fenntartására kivezényelt belügyi alakulatokkal is. A magasra csapó indulatok nehezen magyarázhatnak, ugyanis Üzbegisztánban nem voltak olyan ellentétek az üzbégek és a meszhek között mint például Karabahban az örmények és az azerbajdzsánok között. Mindkét nép mohamedán vallású, az üzbégek szunniták, míg a meszhek síiták. Első megközelítésben vallási ellentéteket lehet sejteni az összecsapások mögött. Erre utalt Mihail Gorbacsov is, amikor NSZK-beli látogatásán azt mondta, hogy az események hátterében az iszlám fundamentalizmus húzódik meg, de az igazi okok és a háttérben álló erők mindezideig tisztázatlanok. A törökkel rokon nyelvet beszélő nép korábban a Grúz SZSZK és a grúziai Adzsar ASZSZK területén élt, nem messze a török határtól. A meszhek tragédiája, hogy áldozatul estek a megbízhatatlanság sztálini kényszerképzetének: 1944-FERGANA, üzbég SZSZK SZU.: Kisgyermekes meszheti török asszonyok a város külterületén létesített menekülttáborban, amikor a kiújulú nemzetiségi-vallási zavargásoknak csaknem száz halálos áldozata van. Üzbég csoportok pogromokat tartanak a Fergana-völgy több településén. (MTI-telefotó) ben a határ közeléből a Volgái németekhez és a krími tatárokhoz hasonlóan több ezer kilométerre telepítették őket. így került mintegy százezer meszh Azerbajdzsánba, Kazahsztánba és Üzbegisztánba. Később, jóval Sztálin halála után visszatérhettek ugyan szülőföldjükre, de időközben házaikba grúz parasztok költöztek. A visszatérők az utóbbi években követelni kezdték, hogy adják vissza otthonukat. A grúz vezetés így nehéz választás elé került. A meszhek helyére ugyancsak erőszakkal telepített grúzok ugyanis több nemzedék után már őslakosoknak számítanak. A hazatérő meszheknek a helyi hatóságok új településeket építettek, amelyek fejlettebb infrastruktúrával rendelkeznek. mint az ősi meszheti faluk. Egy időben kárpótlásul számos kiváltságokat élvezlek a visszatért kitelepítettek. Mindez érthetően rossz vért szült a grúzok -körében. A lakóhely kérdése különösen élesen vetődik fel manapság, mivel több mint tizenkétezer, lakóhelyéről elűzött meszh tartózkodik különböző menekülttáborokban. A sebtében kialakított táborokban mostohák a körülmények. Elviselhetetlen a hőség, ráadásul katasztrofálisak az egészségügyi körülmények, több helyen járványveszély van. A több mint húszezer Üzbegisztán i meszh menekült elhelyezésén kívül továbbra is gondot okoznak az üzbég fegyveres bandák. Legutóbb négyszáz üzbég fegyveres megpróbált betörni a kokandi menekülttáborba, hogy leszámoljon a meszhekkel. Az akciót a belügyi csapatok csak helikopterek és tüzérség bevetésével tudták megakadályozni. A jól szervezett akciók kapcsán a szovjet lapok joggal teszik fel a kérdést: vajon ki pénzeli és látja el fegyverrel a bandákat? Alekszandr Gurov alezredes, a szovjet maffia ismert szakértője egy moszkvai sajtóértekezleten nem zárta ki, hogy a peresztrojkaellenes helyi vezetéssel öszszefonódott szervezett bűnözés áll a pogromok mögött. Az üzbég fegyveresek újabban nemcsak a hivatalosan török meszheknek nevezett népcsoporthoz tartozókat terrorizálják, hanem oroszokat, azerbajdzsánokat és más nemzetiségűeket is. Nyilvánvaló, hogy a régi rend hívei sajátos logika szerint gondolkodnak: minél rosszabb, annál jobb, annál könnyebb a zavarosban halászni. A Komszomolszkaja Pravda jól érzékelteti a tragikus események hátterében álló állapotokat: a köztársaságban virágzik a kábítószertermelés, katasztrofális az ellátás, a korrupciónak a Gdlajan—Ivanov nyomozópáros viták kereszttüzében álló tevékenysége ellenére is mély hagyományai vannak. Vajon sikerül-e megtalálni a részvevőkön túl a vérengzés hátterében állókat? A Trud mindenesetre keserűen jegyzi meg, hogy a szélsőségesek már elérték céljukat: sikerült elűzni a meszheket arról a földről, ahol fél évszázada éltek. Köti Lóránt Nincs szükség reformokra Az NDK határozottan kitart jelenlegi gazdaságpolitikájának folytatása mellett, és nincs szüksége szovjet, vagy magyar stílusú reformokra — ez derül ki abból a beszédből, amelyet a 73 éves Horst Sindermánn, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, a parlament elnöke mondott Magdeburgban, az NDK fennállásának 40. éve alkalmából tartott konferencián. (Az NDK első alkotmányát 1949. október 7-én fogadták el.) „Ragaszkodunk a szocialista országokban legalacsonyabb kenyérárakhoz, a legmagasabb egy főre eső húsfogyasztáshoz, valamint a KGST-államok legnagyobb lakásépítési programjának stabil lakbéreihez” — hangsúlyozta Sindermann, arra utalva, hogy az NDK fenntartja az alapvető élelmiszerek és szolgáltatások hatalmas méretű állami támogatásának programját. A parlament elnöke szerint az NDK bőkezű jóléti rendszert épített ki, amelynek elsődleges haszonélvezői az anyák és a gyerekek. „A mi rendszerünket nem tartjuk a szocializmus elavult rendszerének, hanem inkább az igazi szocializmusnak, amely magasabb rendű, mint a kapitalista társadalom” — vélte Sindermann. A NSZEP PB tagja hangoztatta, hogy az NDK sikerrel hajtotta végre az általa 1971-ben beindított reformokat. Nyugati gazdasági szakértők szerint a szocialista országok közül az NDK rendelkezik a legerősebb gazdasággal, köszönhetően egyrészt az NSZK-val ápolt rendkívül kedvező kereskedelmi kapcsolatainak, másrészt az örökölt ipari bázisnak. Hozzáteszik azonban, hogy szerintük az NDK gazdasága ma már stagnál, és a vezetés vonakodása ellenére szükség lesz némi gazdasági változtatásra, ami viszont valószínűleg nem jár együtt a politikai irányvonal módosulásával. -Az NSZEP forrásai szerint a párt közgazdászai új gazdasági stratégia kidolgozásán munkálkodnak, ezt várhatóan az NSZEP jövő áprilisi kongresszusán hozzák nyilvánosságra. A kiszivárgott értesülések szerint az új stratégiának megfelelően csökkentik majd az iparnak juttatott állami támogatást — de fennmarad a fogyasztók erőteljes támogatása —, és a beruházási prioritások élén a lakásépítés szerepét a szélesebb értelemben vett infrastruktúra veszi át. Különös per folyik Izraelben. Bíróság elé idézték mindazokat, köztük újságírókat, képviselőket, közéleti személyiségeket, akik még 1987 koranyarán, történetesen éppen Budapesten, megbeszélést folytattak a PFSZ küldötteivel. A vád alapján („terrorszervezcttcl léptek ikapesolatba”) akár több évi börtön is fenyegetheti őket. Rágondolni is rossz, hogy ezek szerint milyen büntetést érdemelne Mitterrand elnök, a pápa, az Európa Parlament elnöksége vagy akár az ENSZ-közgyűlés ülésszaka, hiszen találkoztak Arafattal, tárgyaltak vele, meghallgatták felszólalásait. Nem szólva Robert Pelletreau, tuniszi amerikai nagykövetről, aki a minap már harmadik, ezúttal négy és félórás, megbeszélését tartotta a Palesztinái Felszabadítási Szervezet delegációjával. (Igaz, egyelőre érdemi haladás nélkül. Napirenden a megszállt területeken élő palesztinok körében tervezett választások kérdése szerepelt. A PFSZ képviselői azt firtatták, mit ért pontosan Washington az igen általánosan megfogalmazott „törvényes palesztin politikai jogok” alatt, meddig kész elmenni az önrendelkezés elismerésében. Az amerikai diplomata viszont annak részletei iránt érdeklődött, miként képzeli el a Felszabadítási Szervezet „az izraeli kivonulás után, nemzetközi ellenőrzéssel” rendelkező választásokat.) Aligha javította az amerikai tárgyalási pozíciókat egy újabb vétó: az Egyesült Államok, a palesztin felkelés, az Intifáda másfél éve történt kirobbanása óta, harmadszor akadályozta meg, hogy a Biztonsági Tanács határozatot hozzon. Per, tárgyalás, szavazás, lényegében valamennyi lényeges közel-keleti történés hátterében éppen ez az Intifáda húzódik meg, amely 1987 decembere óta alaposan átrajzolta a térség politikai képét. A tiltakozó tömegmozgalom természetesen hullámzik, erősebb kitörések és viszonylag csen-' desébbnek tűnő napok váltják egymást. Az igazán új tényező azonban az állandóság, a mindennapi Intifáda. A halottak száma (izraeli közlés szerint 490, palesztin források 611 áldozatról szólnak), a nyolcezer sebesült és a letartóztatottak húszezerre becsült serege azzal a legriasztóbb, hogy szinte nincs nap összeütközés nélkül. Hétfőn gyászolók igyekeztek egy meghalt kisfiú családjához — összecsapás a katonákkal, újabb halott, negyven sebesülttel. Kedden egyhetes blokád után elhagyhatták lakhelyüket a Gáza-övezet táboraiban élők (hét nap alatt mindössze két órára függesztették fel a kijárási tilalmat), de Dzsabalia, az egyik „viharsarok” továbbra is kényszerű zártságban tengeti napjait. S a ■krónika folytatódik ... Másfél esztendő elég volt ahhoz, hogy bebizonyosod» jék: sem erőszakkal, sem különböző gazdasági vagy homályos önkormányzati ígéretekkel a palesztin felkelést nem lehet leszerelni s a PFSZ befolyását, szerepét tudomásul kell venni. Mindez drámai módon jelzi, hogy amíg nincs igazi megoldás, Izraelnek és az egész Közel-Keletnek együtt kell élnie az Intifádával, annak minden bonyodalmával. Ez csak fokozza az izraeli közvélemény megosztottságát, utal a lépéskényszerre, amíg sokan változatlanul vonakodnak minden ésszerű lépéstől. Folyik a vita, s különböző tervek születtek, hogyan szavazzanak a palesztinok — közben azok nap, mint nap leadják voksukat a mindennapi Intifáda formájában ... Réti Ervin Görögország a választások küszöbén Görögország csaknem 8 millió szavazópolgára vasárnap az urnák elé járul, hogy megválassza az egykamarás parlament 300 képviselőjét és a nyugat-európai parlament 24 görög tagját. Ez a 14. általános választás lesz az ország háború utáni történetében. Előkészületei nagy nemzetközi figyelmet keltenek. A választási kampány a vártnál kevésbé fűtött, kevésbé szenvedélyes, bár a személyeskedéseket sem nélkülöző légkörben zajlik, a bizonytalankodók arányát magasra becsülik, s megfigyelők szinte biztosra veszik, hogy az eredmény az egypárti kormányzás korszakának végét jelenti majd. A két legfőbb rivális párt — az Andreasz Papandreu miniszterelnök vezette Pánhellén Szocialista Mozgalomnak (PASZOK) és Konsztantinosz Micotakisz újkonzervatív pártjának, az Üj Demokráciának (ND) a vezetői persze magabiztosak. Papandreu azt mondja, hogy pártja most épp olyan arányú — 48 százalékos — választási győzelmet arat, mint 8 évvel ezelőtt, és abszolút többséget szerez a parlamentben, bár (az igazságosabbá reformált választási törvény miatt) az akkorinál kevesebb, képviselővel. . Papandreu ezt azért tartja biztosnak, mert — szerinte — korábbi választási ígéreteinek 80 százalékát kormánya teljesítette, a szociálpolitikában a nyugdíjak rendezésével és az ingyenes egészségügyi ellátás biztosításával „valóságos forradalmat” hajtott végre, az inflációt 25 százalékról 13 százalékra szorította vissza, és a munkanélküliséget is csökkentette. Micotakisz szerint ellenben Fapandreu pártja a teljes politikaigazdasági-érkölcsi csődöt hozta, ezért az Üj Demokrácia várható győzelmi aránya meghaladja majd az 50 százalékot. Megfigyelők azonban éppén abban a legbiztosabbak, hogy sem a szocialistáknak, sem a konzervatívoknak nem sikerül az egypárti kormányzáshoz szükséges abszolút többség megszerzése. noha ehhez elegendő lenne a szavazatok 48 százaléka, a még mindig nem teljesen igazságos választási rendszer miatt. A politikai erők fantasztikus mértékben polarizálódtak: 48 párt jelentette be részvételi szándékát, s közülük 25 vehet részt a választásokon. A két „nagy” mellett azonban csak egy pártszövetség jelent komoly erőt: a Baloldali Koalíció. Ennek gerincét a Harilaosz Florakisz vezette Görög Kommunista Párt és a belőle — Leonidasz Kirkosz vezetésével — egykor kivált „eurokommu■nista” Görög Baloldal Párt (EAR) alkotja, de összesen 9 kis baloldali pártból és csoportosulásból áll. Befolyását növeli, hogy csatlakozott hozzá a P ASZOK-ból kivált több ismert politikus, Papandreu kormányainak egykori miniszterei. Egy athéni lap a sebész határozottságával tárta fel a minap Andreasz Papandreu „tíz nyílt sebét”. Az első — a stílszerűség kedvéért — a " miniszterelnök egészségi állapota. Aztán sorban: Papandreu, arányérzékét elvesztve tavaly augusztus óta halmozza a politikai baklövéseket. Választási mámorában szavazatok vásárlására használ fel állami eszközöket. Elsjigetelődött: legjobb munkatársai a baloldalhoz csatlakoztak. Politikai felelősséget visel számos botrányért. Elvesztette a sajtó támogatását. Elvesztette a baloldal támogatását, amelynek eddigi győzelmeit köszönheti. Szerelmi botránya, felesége és családja elhagyása miatt nem számíthat a nők szavazataira. Külpolitikailag is elszigetelődött: nem szolidárisak vele a nyugat-európai szocialisták és szociáldemokraták. Micotakisz pártja minden bizonnyal a legtöbb szavazatot kapja majd, de egypárti kormány megalakítására aligha lesz lehetősége. A tömegek ugyanis gyűlölik a jobboldalt, még nem felejtették el a „fekete ezredesek” diktatúráját. S most az a hír járja, hogy Micotakisz, ha győz, kiengedi börtönükből a volt diktátorokat, cserébe a szélsőjobboldal szavazataiért. Nem növeli Micotakisz népszerűségét hangsúlyozott Amerikabarátsága sem. Ami az Európái Parlament görög képviselői helyeiért folytatott mérkőzést illeti — a Gallup intézet legfrissebb közvéleménykutatási adatai szerint — a pártok a következő szavazati arányokra számíthatnak: az Üj Demokrácia 41, a PAÖZOK 36 és a Baloldali Koalíció 17 százalék. Ha ezeket az eredményeket a görög parlamenti választási eredményekre is átvetítjük, egyértelmű lesz, hogy az Űj Demokrácia képtelen kormányt alakítani. A fenti számokból kisugárzó megoldás a PASZOK és a Baloldali Koalíció öszszefogása, jóllehet ezt még — különösen a baloldalon — a leghatározottabban elvetik. Nagy Károly Szaloniki: Több százezren gyűltek össze — részben csónakokon — a helyi kikötőben, hogy meghallgassák Andreasz Papandreunak, a Panhellen Szocialista Mozgalom (PASZOK) vezetőjének kortesbeszédét. A görög parlamenti választások előtt. (MTI-telefotó)
