Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-16 / 140. szám
Két állami hivatal megszüntetéséről döntött a kormány j^jÉPlAP 1989. JUNIUS 16. Jelentés Nagy Imrének Tisztelettel jelentem: ön győzött! Azt bizonyára sokan jelentették, hogy rehabilitálták,- hogy úgy temetik el, ahogy még ebben az országban nem temettek miniszterelnököt, hogy az ön ellen vétkezők vezekelnek, bocsánatot kérnék, ön tudja, hogy egy ország temeti, ön az első kommunista, akit az ország egésze tekint halottjának, akiben azt a személyt látják, aki elkezdte azt a harcot melynek gyümölcsei viharos gyorsasággal érnek be. Ezt is jelentették már másoik előttem. Én az ön győzelmét más okból tartom jelentésre méltónak. Győzött az a stratégia, amelynek a nemzetközi kommunista mozgalomban ön volt az első igazi hatalomra került képviselője. ön volt az első olyan kommunista vezető, aki felismerte és vallotta, hogy a középkelet-európai kommunista mozgalom eltévedt, sőt eltorzult. Deformálódott, barbár lett, példátlan mértékben megtagadta a humanizmust, és megtagadta a nemzeti hovatartozás jelentőségét, a tartalmatlan internacionalizmus álarca mögött soviniszta nacionalista lett. ön ebből a népet sújtó iszonyú tragédiából nem az antikommunizmusba menekült, hanem hozzálátott azoknak a hibáknak a leküzdéséhez, amelyek elkövetői között ön is ott szerepelt. Megértette, hogy a hibákat, a bűnöket elsősorban azoknak kell jóvátenniük, akik elkövették. ön követte el a vezetők között a legkevesebb hibát, mégis vállalta a legsúlyosabb büntetést, és nem vállalta a megalkuvás árán megkerülhető halált. Nagyon jelentős azon felismerés, hogy a párton belüli reformizmus nemcsak erkölcsi kötelesség, hanem a leghatékonyabb út is. Ezt sokan nem voltak hajlandók elfogadni. Részben őszinte meggyőződésből, részben kényelemszeretetből részben, mert úgy érezték, hogy a tisztán maradás legbiztosabb módja a távolmaradás. Még most sem divat annak a belátása, hogy a reformok előkészítésében a párton belüli reformerek játszották a fő szerepet, fgy volt ez az ön vezetése alatt 1953 és 1956 között, és meggyőződésem szerint így van ez most is. Pedig akkor is, most is hirtelen nagyon hangosak lettek azok, akik nem vállalhattak, vagy nem vállaltak szerepet a sztálinista korban, és legfeljebb bocsánatos bűnnek tekintették, aki kommunistaként járt elől a humanizmusban és a magyarságban. De önt ez akkor sem érdekelte, és most sem érdekelné, hogy az ügy szolgálatáért mennyi elismerés jár, hanem az eredmény volna a fontos. • Jelentem, hogy az évtizedek óta leghumanistfbb párt, az olaszok főtitkára a na- I pókban úgy emlékezett meg önről, mint a legelső elődjéről, és bocsánatot' kért a felhozott ellenforradalmi vádakért. Mi még itt nem győztünk, még messze az olasz kommunisták mögött járunk a párton belüli reformok terén, de ott is nagyon örvendetesek a változások. Sorra alakulnak a reformkörök, sorra cserélik le azokat a vezetőket, funkcionáriusokat, akik számára a dogma vagy a hatalom fontosabb volt, mint a humanizmus és a magyarság. Az újonnan választottak többsége olyan, amilyeneket ön is választott volna. Mindenekelőtt ezt kívánom jelenteni: viharos gyorsasággal újul meg a pártja. így mondom, hiszen ön a párthoz tartozónak érezte magát akkor is, amikor az ön ellen fordult. Ezt akkor nehéz volt megérteni, de megértették sokan. Nem is elsősorban azok, akiket ön ismert, hanem azok a fiatalok, akiket az országépítő szándék, és szándékaik megvalósításának jobb lehetősége hozott a pártba. Az ön kortársai közül bizony nagyon kevesen maradtunk. Ebben hibás volt a párt vezetése, amely a legveszélyesebb ellenségnek éppen az ön párton belüli híveit tartotta. Abban nem is tévedtek, hogy személyes karrierjük, hatalmuk szempontjából valóban veszélyesek voltak, azt meg képtelenek voltak, belátni, hogy a mozgalom számára ők válhatnak csak történelmi értékké. De talán ez nem is volt szempont a számukra. Sokaikat éppen az önnel való embertelen bánásmód, 1956 megbecstelenítése távolított el a mozgalomtól, annak ellenére, hogy híveiként indultak. így aztán a legközvetlenebb harcostársai közül alig maradt párttag. Jelentős részüket kiirtották, mások önként fordultak el, olyanok is voltak, akik nyugati polgárok vagy vallási megszállottak lettek. Tudom, ön számára ez nagyon szomorú. Vigasztaló lehet azonban, hogy a pártban jelen vannak az eddig a hatalom perifériájára szorult, illetve ott helytálló emberek, akik minden bizonnyal az ön elképzeléseit érvényesítik. De nemcsak itthon győz, izmosodik az ön tábora, hanem szerte a világ kommunista mozgalmában. Még ha meg is állt valahol a politikai óra mutatója, közeledik az emberarcú megformálódás ideje. Ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy ön nemcsak nagy magyar ember lesz a történelemben, hanem a közép-kelet-európai megformálódások atyja is. A sztálinizmus végnapjait járja, és ebben történelmi szerepet játszottak és játszanak azok, akiknek Ön maradt a mintaképe. Kopátsy Sándor Pro *s kontra U temetés — ahogy az utca embere látja Nagy Imrét és .sorstársait ezekben ,az órákban Jielyezik jvégső nyugalomra, (miként }átja ezt az eseményt az „utca embere”? Erre voltam kíváncsi, 'amikor tegnap kora'reggel Szolnok utcáin találomra mégszólítottam néhány járókelőt. (Folytatás az 1. oldalról) csütörtökön a Minisztertanács — hangsúlyozta Bajnok Zsolt, a Magyar Hírlap főszerkesztője, ideiglenes szóvivő azon a sajtóértekezleten, amelyen tájékoztatta a hazai és külföldi újságírókat a kormány elő.tt szereplő napirendekről. Bevezetőjében elmondta, hogy a Minisztertanács áttekintette a magyar delegáció felkészülését a KGST 45. ülésszakáira. A tagállamok soron következő .tanácskozásukat a közeljövőben Szófiában tartják; hazánk küldöttségét Németh Miklós miniszterelnök vezeti. A tanácskozás fő céljaként említette, hogy a résztvevők megvitassák a KGST-ben folyó sokoldalú gazdasági együttműködést, a szocialista gazdasági integráció, nem utolsó sorban a KGST tevékenysége átalakításának elvi kérdéseit. Küldöttségünk reméli, hogy a felek elfogadják az 1995-ig tartó intézkedési programot. A magyar álláspont lényege, hogy érdekeltek vagyunk a nemzetközi piaci feltételekhez alkalmazkodó gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok elmélyítésében, egy új piaci modellre történő áttérésben. A kormány az ülésen is kifejezte azt a meggyőződését, hogy számunkra létfontosságú a KGST működésének megújítása, korszerűsítésé, amelynek nyomán várhatóan a KGST egész szervezete jobban, hatékonyabban segíti az eredményes együttműködést. A kormány a Munkásőrség működéséről és feladatairól szóló előterjesztést áttekintve úgy döntött, hogy az érintett ágazatok vezetőinek képviselőivel tárcaközi bizottságot alakít ki, amely a megváltozott helyzetet, az új körülményeket és feladatokat mérlegelve javaslatokat dolgoz ki a testület további működésével kapcsolatosan. A javaslat tartalmazza majd: milyen néven, szervezeti formában, működési renddel tevékenykedjen tovább, vagy esetleg szűnjön meg a Munkásőrség. A bizottság az év végéig teszi le indítványait a kormány asztalára. Három befogadóállomás létesül A befogadóállomások létesítésével összefüggésben a szóvivő elmondta: jelenleg mintegy 15 ezer, Romániáiból érkezett menekült tartózkodik hazánkban, és a kormányzat sajátos kötelezettségének tekinti, hogy fogadásukról, elhelyezésükről, jogi státuszuk rendezéséről, társadalmi beilleszkedésükről gondoskodjék. E gondoskodás jegyében hajdúszoboszlón és Békéscsabán 150 —300, Bicskén — nem magyar nemzetiségűek, valamint szállás- és munkalehetőséggel tartósan nem rendelkezők számára — mintegy 400 személy befogadására alkalmas létesítményt alakítanak ki, várhatóan még ebben az esztendőben. Döntött a kormány az állami egyházügyi hivatal és az állami ifjúsági és sporthivatal sorsáról is. Az indokok között említette Bajnok Zsolt elmondta, hogy a hatóság és az egyházak viszonya ma már egyfajta párbeszéd, közös gondolkodás és együttműködés jellemzi, ezért az ÁEH eddig gyakorolt hatásköreire nincs szükség. Hozzátette: a döntés joga az elnöki tanácsé. Az elgondolások szerint a megmaradó csekély számú egyházigazgatási feladatot a jövőben a művelődési miniszter látja el. Ugyanakkor a kormány fórumot teremt további párbeszédre: a minisztertanács elnökének vezetésével országos vallásügyi tanács alakul. Az ÁISH sorsáról kifejtette: nyilvánvalóvá vált az elmúlt hónapokban, hogy a hivatal jelenlegi formájában, szervezeti keretei között nem alkalmas feladatai — elsősorban az ifjúsággal kapcsolatos teendők — ellátására. A fiatalok ügyeivel, dolgaival valamennyi állami intézménynek, kormányzati szervnek foglalkoznia kell, azok nem különíthetők el és nem zsúfolhatók egy hivatal keretei közé. Ugyanakkor sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani minden felelős kormányzati szervnél és intézménynél a fiatalabb generáció sorskérdéseire. A jövő sportéletében a szakági szövetségnek, illetve szövetségek együttesének és a magyar olimpiai bizottságnak kell játszania a kulcsszerepet. Mindez nem indokolja azt, hogy államtitkár vezetésével népes hivatal működjön tovább. Egységes honvédelmi kötelezettség Mint ismeretes: az Országgyűlés legutóbbi ülésszakán az állami költségvetési kiadások csökkentésére vonatkozó intézkedésekkel bízta meg a Minisztertanácsot. Ez a takarékossági csomagterv mintegy 30 milliárdos összeget tartalmaz. Ám az idei költségvetési egyensúlyi helyzet javítása érdekében további ötmilliárdos megtakarítást kell még elérni. Az egyeztető konzultációk után a pénzügyminiszter a kormány elé terjesztette az újabb programot, amelynek egyik jelentős tételeként említette Bajnok Zsolt a védelem támogatásának további 600 millió forinttal történő csökkentését, a befizetési kötelezettség 400 millió forinttal való növelését. Egy másik tétel szerint: a költségvetés nemzetközi kiadásait további egymilliárd forinttal kell mérsékelni. Napirenden szerepelt a polgári szolgálatról szóló előterjesztés, amelyről Mórocz Lajos vezérezredes honvédelmi minisztériumi államtitkár adott tájékoztatást. Utalt arra, hogy a polgári szolgálat és a honvédelmi törvény módosítása között szoros az összefüggés, hiszen a polgári szolgálat bevezetése hazánkban az alternatív katonai szolgálat megalapozását, megteremtését jelenti. Hozzátette: ez az alkotmányozási folyamatnak is része, ugyanis az érvényben lévő alkotmányiban ellentmondás feszül a honvédelmi kötelezettség és a lelkiismereti szabadság között. Ezt feloldandó, az új alkotmánytervezet szerint az egységes honvédelmi kötelezettségnek megfelelően a magyar állampolgár katonai szolgálatot, illetve lelkiismereti okból azt helyettesítő polgári szolgálatot teljesítene. A szolgálat lényegéről kifejtette: lelkiismereti okból a hadkötelezett fiatal kérheti, hogy a katonai szolgálat helyett a tanácsi szerv által jelölt munkahelyen polgári szolgálatot teljesítsen. Ennek időtartama megegyezik a fegyveres szolgálat ideiével. A kérelmet összeíráskor, sorozáskor, legkésőbb az eskü letételkor lehet benyújtani, s társadalmi bizottság bírálja el. A döntésre a hadkiegészítési parancsnok illetékes. A legtöbb kérdés ez utóbbi napirenddel kapcsolatban hangzott el. A Népszava munkatársának kérdése arra vonatkozott: hogyan lehet a lelkiismereti okot bizonyítani? Mórocz Lajos elismerte, hogy nehéz a megítélés, hiszen a lelkiismeret szélesebb, mint a vallás. Az érintett életvitele, felfogása, megnyilatkozása alapján azonban megfelelő döntés születhet. A Magyar Hírlap tudósítója az iránt érdeklődött: mi történik azokkal, akik — mint például a jehova tanúi — polgári szolgálatot sem hajlandók vállalni? A válaszból kitűnt: az alternatív katonai szolgálat bevezetésének egyik célja az a humánus megfontolás és felfogás, hogy lelkiismereti ok miatt fiatal emberek ne kerüljenek börtönbe. A polgári szolgálatot egészségügyi és szociális intézményben végzik. A NBN amerikai tévétársaság tudósítójának arra a kérdésére, hogy lesz-e önkéntes honvédelmi szolgálat Magyarországon, Mórocz Lajos kifejtette: erre a közeljövőben nem lát lehetőséget, s utalt arra, hogy mind a NATO, mind a VSZ országaiban hadkötelezettség alapján teljesítenek szolgálatot. E hadseregek egy része békében kisebb állományú, rendkívüli helyzetben mozgósítás útján töltődik fel. Hozzátette: egy önkéntes hadsereg zsoldoshadseregként működne, amelynek fenntartása jóval többe kerülne, mint a hadkötelezettség alapján szolgálatot teljesítő katonákból álló hadseregé. A Magyar Rádió riportere a honvédség pénteki tevékenysége iránt érdeklődött, majd megkérdezte: szóba került-e a kormány ülésén Nagy Imre és társainak temetése. Mórocz Lajos válaszából kitűnit, hogy a néphadsereg — kiképzési nap lévén — kiképzést folytat. Bajnok Zsolt vette át a szót ezután, beszámolva arról, hogy a belügyminiszter tájékoztatta a kormányt: a Nagy Imre és társai temetésével kapcsolatos előkészítő megbeszélések során a történelmi igazságtétel bizottsága, valamint a Magyar Demokrata Fórum, illetve a rendőri, tanácsi és egyéb szervek között felelősségteljes, jó együttműködés alakult ki. A szertartás, illetve a Hősök terén lezajló kegyeletes demonstráció rendjéről mintegy 3500 főnyi rendezőgárda gondoskodik. A rendőri szervek a forgalomirányításban, a közlekedési rend fenntartásában működnek közre. Feladatukat fegyver nélkül látják el. II kontaktus fontosságának jelzése A hadsereg egy díszalegysqge kegyeleti sorfalat áll a temetőben — ugyancsak fegyvertelenül. Hozzáfűzte még: a rendőrségnek — csakúgy, mint minden, nagy tömegeket megmozgató eseménynél — ezúttal is vannak közbiztonsági, közrendvédelmi feladatai. Az NBN tudósítója azt is megkérdezte: George Bushnak, az USA elnökének az eredetileg tervezettnél hoszszabb idejű látogatása szóba került-e a kormány ülésén? A szóvivő válaszából kitűnt: a téma nem szerepelt napirenden, kormányzati berkekben azonban örömmel nyugtázták azt, hogy az eredeti tervhez képest duplájára nőtt a látogatás időtartama, e tényt a Minisztertanács úgy tekinti, mint a két ország közötti kontaktus fontosságának jelzését az Egyesült Államok oldaláról. Elhangzott az is: a kormányhoz jelzések érkeztek arról, hogy a legnagyobb kedvezmény elve a jövőben nem egy, hanem öt esztendőre szólóan adatik meg hazánk számára, s ezt a tényt, a Minisztertanács pozitív, biztató szándékként értékelte. — Június I6-a? — kérdez vissza a jólöltözött férfi, s rögtön rávágja: Nagy Imre és sorstársai temetésének napja. Nagyon meglepett — folytatja —, amikor valaki nemrégiben azt mondta a tv-ben, hogy néhány politikuson kívül senki sem tudta. hogy Nagy Imrét és társait tulajdonképpen ártatlanul ítélték el. Csak kevesen ltud tá k volna?—én imán iákkor is éltem, és olyan hír járta, hogy Kádár becsületszavát adta, nem lesz semmi bántódása a volt miniszterelnöknek, amikor kihozták a jugoszláv követségről, csak ki akarják hallgatni. Aztán tudjuk, mégis másképp történtek a dolgok. Azt, hogy idáig eljutottunk, nagyon fontosnak tartom, mert az ártatlanul meghurcoltaknak, bebörtönzötteknek, kivégzetteknek igazságot kell szolgáltam. És azt nem szabad elfelejteni, hogy. Nagy Imre csak egy volt ebben a sorban. Tovább kell menni. Szolnok megyében is jócskán találnak ártatlanokat. Itt is léteztek nagyhatalmú emberek, akik élethalál urai voltak. Nekik sok minden a lelkükön szárad, s jó lenne, ha utánanéznének maguk újságírók, hogy a Szolnok megyei ötvenhatosokkal mj történt. Kíváncsiak lennénk rájuk. — Fontosnak tartom ezt az eseményt — mondja a megállóban álldogáló munkásember —. most már csak azért drukkolok, hogy ez a temetés valóban a nemzeti megbékélést szolgálja, mert akkor feszültségek nélkül tudnánk végre tovább élni. Látszik, volna még mondanivalója, de jön a busz és befurakszik az utasok közé. — Hagyjuk, ne kérdezzen tőlem ilyet — legyint a fiatalasszony — amikor megállítom. — Már elegem van az egészből. Amilyen cirkuszt csinálnak ebből a temetésből, ez már mindennek a teteje. Számomra így visszatetsző a dolog. Ez már nem kegyelet, hanem valami egészen más. Naponta, a tömegkommunikáció csak azt sulykolja belénk, hogy ezt nem lehet, azt nem szabad csinálni, szervezni ezen a napon. Valóban jó lenne, ha a nemzeti megbékélést szolgálná ez a nap, de azért engedtessék meg mindenkinek, hogv ki-ki saját maga döntse el, miként akar gyászolni június 16-án. Hatvan év körüli férfi jön velem szemben. Megállítom. — Nagyon fontosnak tartom ezt a folyamatot — kezdi — főleg azért, mert Nagy Imrét és társait teljesen fondorlatos módon gyilkolták meg. Az eseményekben katonatisztként én is résztvettem, sőt a felkeléssel egyet is értettem. Fegyveres ellenállás és izgatás miatt elítéltek, hat hónapot le is ültem, de mivel semmit sem tudtak rám bizonyítani, elengedtek. Nézze, nekem a mostani események valamelyest elégtételt jelentenek, mert 32 évig nem tudtam a szakmámban elhelyezkedni. Számviteli főiskolát végeztem, de többnyire kőművesek mellett segédmunkásként kerestem a család kenyerét. Szóval, mindenhová utánam nyúltak. Eddig még nem rehabilitáltak, de mindenképpen kérni fogom, remélem sikerül. — Fiatalon — meséli egy negyvenes éveit taposó férfi — egy Szolnok megyei kisközségben ért 1956 októbere. Édesapámat. — baloldali beállítottságú ember lévén — akkoriban különféle módon zaklatták, ö azt mondta, hogy az ellenforradalmárokat ne engedjük be a lakásunkba, ahol éppen a helyi MHSZ-szervezet fegyvereit is tárolták. így nekem is, meg a bátyámnak is a kezünkbe nyomott egy-egy puskát de szerencsére semmiféle összetűzésre nem került sor. Ami pedig Nagy Imrének és sorstársainak szerepét illeti, nos ezzel kapcsolatban vegyes érzelmeim vannak amiatt, hogy egymással ellenkező információkat hallaz ember. Mire gondolok? Nemrégiben kíváncsian vettem kézbe Marosán György A tanúk még élnek című könyvét. Egybevetve az ott leírtakat a mostanában hallottakkal, bizony nem tudom egyértelműen megítélni Nagy Imre szerepét. A könyv nem ..pozitív figuraként” állítja elénk az ő alakját. Határozatlannak tartották, s a könyvben Marosán leírja, hogy pontosan Nagy Imre volt az, aki először követelte, hogy a szovjet csapatok jöjjenek be, csináljanak rendet, néhány nap múltán már tiltakozott a bevonulásuk ellen. Ingatag politikusként mutatja be a szerző a volt miniszterelnököt, s éppen ezek miatt nem tudom, nem látom tisztán, hogy Nagy Imre és sorstársai milyen szerepet játszottak az 1956-os nemzeti tragédiában. 1989. iúnius 15-ikén reggel hét és tíz óra között bírtam szóra a szolnoki utca járókelőit. Ügy érzem gondolataik bizonyítják: a mai szertartás csupán az első lépés a nemzeti megbékélés felé. N. T.
