Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-16 / 140. szám
1989. JÚNIUS 16. Néplap A Kablay-ílgy 141.) Az „öreg halász...” Vályogtégla-présgép gyártását kezdte el a Rákóczifalvi Rákóczi Tsz szajoli gépműhelye. A szövetkezet dolgozója, Szabó István szabadalma alapján eddig négy gépet gyártottak, amelyeknek üzemeltetéséhez bármelyik kis- vagy középkategóriás erőgép megfelelő. Az első példányok már vevőre is találtak. Biztatónak látszik a szakmai érdeklődés az új berendezés iránt — várhatóan fel kell majd készülni a sorozatgyártásra is. Fotó: TKL Törökszent' miklós “Mi lesz Gyenes György emléktáblájának sorsa? Ennek a történetnek a megértéséhez röviden össze kell foglalnunk azokat az eseményeket, amelyek 1956 októberében Mosonmagyaróváron történtek. Különböző dokumentumok, visszaemlékezések és a saj'tó közleményei alapján áll össze a kép. Mosonmagyaróváron 1956-ban egy október végi napon nagy tömeg gyűlt össze a határőrlaktanya előtt. Ma még nem kellően tisztázott körülmények között lövöldözés kezdődött, amelynek végén száznál több holtest maradt a helyszínen. Ezt követően (Győrből érkezett fegyveresek segítségével) a tömeg több tisztet felkoncolt. A tisztek egyike volt Gyenes György főhadnagy, akit egy letépett vörös zászló,hegyes rúdjával szúrtak le. Halála után századossá léptették elő, és Törökszentmiklóson emléktáblát állítottak neki. Nemrég kaptuk a hírt, hogy az emléktáblát eltávolították a helyéről. Ennek okáról kérdeztem Papp Lajost, az MSZMP városi bizottságának első titkárát. Egykori vizsgálótisztjei szerint a Kablay Lajossal szembeni, főbb elmarasztaló kérdések a következők voltak: jogtalan letartóztatás, parancsmegtagadás. Ez utóbbinak a története különösen sokat mondó. A repülő alezredes állítólag olyan parancsot kapott, hogy küldjön — elnézést, bizonyára nagyon is civil kifejezéseket használok —, meghatározott budapesti épületek fölé repülőgépeket, tetőről, padlásról lövöldöző orvlövészek kilövésére. Ennek a parancsnak Kablay Lajos nem tett eleget. Ezt, legalábbis a nyomozati szakaszban, a terhére rótták. Kablay alezredes ennek a parancsnak értelemszerűen csak repülési helyettesének gyakorlati közreműködésével tehetett volna eleget. Dankó Pál alezredes, repülési parancsnok-helyettes tudott is a fővárosból érkezett parancsról. — Igen, tudtam, de ez nem parancs, hanem egy előzetes intézkedés volt, amely úgy szólt, készüljünk fel arra, hogy padlásnyílásokban lévő tüzelőállásokat kell vakítani, tehát megsemmisíteni. Ez tény, de az is, hogy végrehajtásra nem kaptunk parancsot. A bírósági íttéletről csak egy „Igazolás” fotókópiájával rendelkezünk. „A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma 1958. évi július hó 3-án megtartott zárt tárgyaláson Kablai (az eredeti okiratban írták így a nevet — A szerk.) Lajos ny. alezredest jogerősen felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte, mellékbüntetést és állásvesztést nem alkalmazott, a rendfokozatát, kitüntetéseit meghagyta.” Dátum, aláírás. Ez az ítélet az időben felért egy felmentéssel. De 11 hónapot csak börtönben töltött Kablay alezredes, s amikor szabadulása után Szolnokra jött a katonakönyvével kapcsolatos ügyeit intézni, keserűen állapította meg, hogy szeretett városában valakik őt lefokozták: honvédnek. Ez is „tisztázódott”. A nyugalmazott alezredes néhány évig éjjeliőrként, alkalmi munkásként igyekezett hasznosítani magát a társadalom számára, majd 1961- ben a Velencei Halászati Szövetkezet alkalmazta agronómusnak. Az ottaniaktól tudom; jól jártak vele, a halászat tudományos és gyakorlati irányításához ugyanúgy értett, ahogy a repüléssel összefüggő szakterületekhez. A MALÉV úgy gondolta 1965-ben, hogy a kiváló szakemberre szüksége lenne. Valaki azonban közbelépett — ereje, hatalma utolsó tört részeivel megakadályozta, hogy a sokoldalúan képzett tiszt ne kaphassa meq a felkínált fontos beosztást. Maradt a Velencei-tavon, egészen a másodszori nyugdíjazásig. 1987. augusztus 10-én halt meg. Katonai temetést formai okok miatt nem kapha- • tott. Régi bajtársai, elvtársai, tanítványai kísérték utolsó útjára. Néhány hónapja megalakult a Kablay Lajos Emlékbizottság, halálának évfordulóján avatják majd fel a Farkasréti temetőben azt. a díszsíremléket, amelyet az emlék-bizottság emeltet. Kablay Lajosról még életében legendáik teremtek. Varázslatos egyénisége táplálta ezt, s az a tény, hogy ismerősei, tisztelői sehogy sem tudták megérteni, miért törték derékba a pályáját, miért hurcolták meg ... Bosszúból történt, tartotta az egyik feltételezés, mert nem vállalta el a Kádár-kormány őrzését. Mit mondhatnak a tények? Egyes emlékezések szerint Kádár Jánost november 3-án délután helikopter hozta Szolnokra. Ez végeredményben lehetséges, de ez a helikopter nem szállt le a szolnoki repülőtéren. Máshol, esetleg igen, bár kútfő értékű emlékezések alap ján sokkal inkább valószínűsíthető, hogy Kádár János csak november 4-én érkezett meg a repülőtérre. Berecz Jánost a szolnoki, november 4-i eseményekkel összefüggésben félreinformálták, az Ellenforradalom tollal és fegyverrel című könyvében pontatlan adatok vannak. Az ott névszerint szereplő Szabó József alezredes csak egy nappal később vette át az ideiglenes kormányőrség parancsnokságát. Fodor Gyula ny. repülőszázados, egykori századparancsnok : — A november 4-i, hajnali lefegyverzést én is végigéltem, utána meglehetősen nyomott hangulatban hazamentem a lakásomra. Szabó József az esti órákban keresett fel a lakásomon, hogy iskolaszázadommal vállaljam el a kormány őrzését a megyei tanácsházán. A választás azért esett rám, mert nem hagytam, hogy azokban a zavaros órákban a növendékeim szétszéledjenek, így vezényelhetek voltunk. A megyei tanácsházán november 5-én a reggeli órákban foglaltuk el őrhelyünket. Mi voltunk ott az első fegyveres őrség, s két hétig adtuk ezt a szolgálatot. — Látta ükkor ott, azidőben Kádár Jánost? — Nem, nem láttam. Idézet Marosán Gvörgy A tanúk még élnek című könyvéből. „Belép a gép parancsnoka, és közli, hogy tíz perc múlva megérkezünk a szolnoki repülőtérre. Megdobban a szívem, Szolnok! 1945 január végén itt mentem át Debrecenbe fontos megbízással, Istenem, lassan tizenegy éve már, és most 1956. november 5-én három órakor szintén oda tartok.” A továbbiakban Marosán György leírja — az említett könyv 125. oldala —, hogy a repülőtérről hogyan, merre mentek gépkocsival. Egyértelmű, hogy nem a Vörös Hadsereg úti laktanyába — ott sosem volt semmiféle laktanya — hanem a volt 10- es gyalogezred egykori, József Attila úti laktanyájába tartottak. Marosán ott találkozott Kádár Jánossal, aki Konyev marsall társaságában várta. Kádár János november 6- án nem járt a megyei tanács épületében, csak oda telefonált Marosánnak, hogy „azonnal menjek vissza” —, estére indulnak Pestre. A pontosság kedvéért: a Szolnoki Rádióban Gelley Kornél színművésszel, a Szolnoki Szigligeti Színház tagjával november 4-én, hajnali 5 óra 15 perctől olvastatták be azt a közleményt, amely szerint Kádár János kormányt alapított. Reggel 6 órakor ugyanazon a hullámhosszon beszélt Kádár János, magnetofonszalagról. A felvétel nem a szolnoki stúdióban készült. Az 1956. november 4. körüli helyzettel összefüggésben évtizedekig igen sok önérdekű, helyi visszaemlékezés forgott közszájon. A történelmi hűség kedvéért idézzük a legújabb Marosán-kötet 128. oldalán lévő harmadik bekezdést: „Elmegyek szétnézni a városban, beszélgetni a emberekkel, a megyei párt- és állami vezetőkkel. Lehangoltak, bizonytalanok. Senkit se találok, akiben legalább egy szikrányi lelkesedés volna. Szinte fizikai megerőltetésbe kerül, hogy kivonjam magam ebből a nyomasztó légkörből. Az a megdöbbentő, hogy senkinek az arcán nem tükröződik, hogy ami most történik, az helyes és jó. Hitüket vesztett emberek ezek. Kezdem megérteni Kádár gondterheltségét.” Az időpont, amelyről Marosán ír: november 6., délelőtt. Nincs hitelt érdemlő forrásanyagunk arra vonatkozólag, hogy Kádár János az 1956-os szolnoki tartózkodása idején találkozott volna a repülőtér-parancsnokkal. Egyes emlékezések szerint igen, — de ezekben sok az ellentmondás. Kablay Lajos felesége — talán meg Szolnokról — írt egy levelet Kádár Jánosnak férje érdekében, annak szolgálati és politikai érdemeire próbálta felhívni a címzett figyelmét. Nem kapott rá választ. Ki tudja, megkapta-e Kádár János ezt a segítséget kérő levelet? Az időben sok levél elveszett, már útközben is... Később Kablay Lajos Budapesten élt idős édesanyja írt a fia érdekében Kádár Jánosnak. Viszonylag gyorsan megnyugtató válasz érkezett Nagy Imre és sorstársai kivégzése után szűk három héttel később a repülőalezredest felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, meghagyták a rendfokozatát és kitüntetéseit. Ez az ítélet akár egy újabb, ellentmondásos legenda alapja lehet... — Kinek a kezdethényezésére, és miért vették le az emléktáblát? — Személyesen kezdeményeztem a tábla levételét a városi tanács elnökén keresztül a végrehajtó bizottságnál. Korábban nem voltak pontos, hiteles ismereteink arról, hogy mi történt Mosonmagyaróváron azokban az októberi napokban. A sajtóból új információkat szereztünk. — Milyen új információkra gondol? — Nem volt tudomásunk arról, hogy a határőrtisztek meggyilkolását pontosan milyen események előzték meg. Nem tudtuk, hogy az eseményeknek több, mint száz halálos áldozata volt, de azt (Folytatás az 1. oldalról) reformfolyamatoknak, és a múlt nyomasztó élményeinek feldolgozását. A kérdésekre válaszolva többek között az aratósztrájkról szólva Zelenyánszki András elmondta, hogy abban nem a tény, hanem a kiváltó, ok a lényeges és figyelmeztető. A pártszakadásról az volt a véleménye, hogy ennél már bölcsebb a több platformba tömörülő tagság. Igaz a hangulat egyértelműen róssz, minden réteg elégedetlen helyzetével, kilátásaival, de éppen a kilábalás érdekében az illúziókkal leszámolva, elszánt, tettre kész párttagokra van szükség. Bizonyosan jászsági múltja is magyarázza, hogy sok sem, hogy ki lőtt, ki adott arra parancsot, pontosan milyen körülmények 1 között. Ezek nagyon fontos momentumok, s meglehetős bizonytalanságban vagyunk velük kapcsolatban. Nem érezzük megfelelően tisztázottnak, ho"v az eseményekben milyen szerepet játszhatott Gyenes György. Ügy tudjuk, jelenleg a katonai ügyészség vizsgálja a laktanyaparancsnok tetteit; s bízunk abban, hogy ennek során tisztázódik Gyenes György szerepe is. — Milyen kapcsolat fűzte Gyenes Györgyöt Torökszentmiklóshoz? — Itt született, részt vett az ifjúsági és a munkásmozgalomban, majd hivatásos katona lett. Mint a város kérdés foglalkozott Szabó István volt megyei első titkárral, a munkastílusával, jövőjével. A fórumon megkérdezték, hogy miért csak az alternatív szervezetek élnek a képviselővisszahívási jogukkal. A válaszok azt a veszélyt, igyekeztek tudatosítani, hogy a parlament munkája forog veszélyben, a képviselők körében uralkodó hangulat már így is rendkívül nehezíti az ott folyó törvényalkotó munkát. Aki rádöbbent, hogy nem oda való. az mondjon le önként — hangzott el, de az MSZMP nem kíván „beállni a sorba”, hogy a bizonytalanságot tovább fokozza. A problémát egyébként, a várhatóan a még az idén megrendezendő választás oldja meg. Az egyik pedagógus bejeszülöttjének akartunk áldoz>ni az emlékének akkori ismereteinknek megfelelően az emléktáblával. — Mi lett ezek után az emléktábla sorsa? — Az események és Gyenes György szerepének tisztázása után kell eldönteni, hogy más szövegezéssel, viszszakerüljön-e a helyére. — Milyen új szövegezést tart szükségesnek? — Az 1956-os események jellegének megítélése, új ismeretek alapján és egyre inkább tudományos megalapozottság révén,/ a valóságnak megfelelően, a korábbihoz viszonyítva új tartalmat kap. Ezeket az eseményeket szerintem ma már nem minősíthetjük egy szóval, mert ez a történelem meghamisítása lenne. A táblán pedig egyszavas minősítés van („ellenforradalom”), a korabeli felfogásnak megfelelően. Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy nem tartanám helyesnek, ha az ártatlan áldozatok emléktábláit, emlékhelyeit megszüntető kampányt indítanának el. Ha bebizonyosodik, hogy Gyenes György is ebbe a kategóriába sorolható, magam is szorgalmazni fogom, hogy a tábla kerüljön vissza eredeti helyére. lentette, hogy Jászapátin is szeretnének reformkort szervezni, és ahhoz a helyi és megyei vezetők segítségét kérte. Szolnok megyének, a hónapokkal ezelőtt még az egyik legkonzervatívabb jelzővel illetett minősítésről Zelenyánszki András elmondta, hogy az nem kizárólag újságírói túlzás volt. Valóságtartalmát abban látja, hogy a viszonylag kis számú értelmiség nem teremtett olyan szellemi bázist a változásoknak, mint máshol. AZ erjedés később kezdődött, de a pártértekezlet után kialakult egy olyan „csapat”, amely képes a július 1-jén először összeülő új megyei pártbizottsággal, a tagsággal és a szövetségesekkel itt az Alföld közepén az elmaradottságot ledolgozni. Vége Tiszai Lajos A riportsorozat végén szerkesztőségünk köszönetét mond Kablay Lajos özvegyének, hajdani bajtársainak, elvtársainak, ismerőseinek, a hivatalos szerveknek, akik, amelyek emlékezésünk megírásához segítséget nyújtottak. A riportsorozat első részének megjelenése után igen sokan keresték fel szerkesztőségünket személyesen és írásban, hogy újabb adalékokkal szolgálhatnak Kablay Lajos szerepéről, a korabeli eseményekről. Kérjük mindazokat, akik további ismeretek birtokában vannak, hogy levélben vagy telefonon közöljék címüket szerkesztőségünkkel. Végezetül elnézést kérünk olvasóinktól a riportsorozatban előfordult értelemzavaró nyomdahibákért. (A szerk.) Az „öreg halász” a Velencei-tavon B. A. Új módszerekkel ledolgozni az elmaradást