Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1989-06-01 / 127. szám

I______________________________±ÉPLAP_____________________

Nem fogadták el a földtörvény módosításáról szóló javaslatot

1989. JÚNIUS 1.

dési formákat is meghatározhassanak.

Rámutatott: a mezőgazdasági művelésre alkalmas földterületek tulajdonszerzését a törvényben korlátozni kell, a 'maximális földterület megjelölésével.

Tóth László (Csongrád m.,

12. vk.), a Szegvári Puskin Mgtsz elnökhelyettese szerint mai formájában mindhárom törvény átmeneti. Azaz alapvetően arra szolgálnak, hogy ne gátolják meg a társasági törvény működését.

A képviselő a földtörvény módosítása kapcsán indoikoltnak ítélte, hogy a közgyűlési döntéseken alapuló földeladásökra vonatkozóan rögzítsék a település lakosságának a földműveléshez fűződő elővásárlási jogát.

Ezután következtek a földtörvény módosításával kapcsolatos hozzászólások; elsőként Kiss István (Bács-Kiskun m., 18. vk.), kapott szót. Hangoztatta: nem a régi törvény módosítására van szükség, hanem mihamarabb úi földkódexet kellene alkotni.

Szabó István (országos lista), a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke felszólalásának elején azt hangsúlyozta, hogy a földtulajdon hosszú távú rendezéséhez a politikai feltételek még nem teremtődtek meg. Mint mondotta: a földtulajdon alapvető kérdéseit az új alkotmányban kell szabályozni, és erre építve szükséges az új földtörvényt kidolgozni. A jelenlegi földtörvény módosítása természetesen elodázhatatlan, és ebben a helyzetben valóban az a legfontosabb, hogy a reformintézkedések érdekében a gazdaságok működését nehezítő rendelkezéseket feloldjuk.

A TOT elnöke ezután a termelőszövetkezeti gazdálkodók önállóságát és az önrendelkezést erősítő módosításról szólt. Véleménye szerint fel kell oldani az elidegenítési és tulajdonszerzési korlátokat. Minden szervezet és személy — persze ha kínálat van — vásárolhasson ingatlant, ideértve a mezőgazdasági rendeltetésű földet is. A tulajdonosi rendelkezési jog szabadságaként említette azt, hogy a földbeviteli kötelezettség törvényi szabályozása megszűnik, és erről a kérdésről a szövetkezetek alapszabálya, illetve a tagság dönthet. Egyetértett azzal is, hogy a földulajdonos tsz-cag kérhesse — az alapszabályban meghatározott mértékig — földjének kiadását a tsz által kijelölt földrészből. Támogatta azt a törvényi kitételt is, amely ezután megengedi, hogy a földmegváltás és a földjáradék összege a szerződő felek közötti alku tárgya legyen.

Szabó István ugyanakkor óvta a képviselőket olyan szabályozástól, hogy a földjét megváltással elidegenítő, azt a tsz-nek névleges ellenértékért átadó tagokat hátrányosabb helyzebe hozzák azokkal szemben, akik eddig

formális tulajdonukat fenntartották, és most élvezhetik a reálisabb, közös megegyezéssel alakíható megváltási árat.

Dr. Tallóssy Frigyes (Budapest, 24. vk.), annak a véleményének adott hangot; meg kell vonni a társadalmi szervezetek azon jogát, hogy a kezelésükben lévő állami tulajdonú ingatlanokat száz forintos névleges értéken

átjátsszék másoknak. Abból egyetlen társadalmi szervezet se csinálhasson magának tőkét — tette hozzá. A mezőgazdasági szövetkezetekbe bevitt földek elvételét, amit ma szemérmesen földmegváltásnak neveznek, tévedésnek minősítette. Mint mondta, a megváltás nem egyéb, mint a parasztok megfosztása tulajdonuktól.

Fodor Sándor (Fejér m., 5. vk.), azokkal értett egyet, akik a tulajdonviszony tisztázásának kérdéseiben a szövetkezet tagjaira, a községekben élőkre, ott dolgozókra bízzák a döntéseket.

Zarnóczi József (Budapest, 27. vk.), felhívta a figyelmet arra: szükséges, hogy a földvédelmi járulék fizetési kötelezettsége tovább oldódjon. Ez ugyanis jelentősen növeli a telekkialakítás és a lakásépítés költségeit.

Dr. Balogh Károly (Győr- , Sopron m., 11. vk.), a vadgazdálkodás szemszögéből ítélte meg a földtörvényt, javasolta, hogy a földtörvény ne tartalmazzon olyan kitételeket, amelyek a vad tulajdonjogára és a vadászati jogra vonatkoznak.

Tanaszi János (Hajdú- Bihar m., 17. vk.), fontosnak tartotta azt, hogy a falut és a mezőgazdasági üzemeket egységesen egésznek tekintsék, mert helyzetükről csak így lehet hű képet alkotni.

Viola Károly (Pest m., 14. vk.), véleménye szerint ha a termelőszövetkezet megszűnik, s a tagok a föld kiadására nem tartanak igényt, akkor a földet ne a megváltási ár ötszöröséért, hanem a mindenkori forgalmi értéken lehessen eladni.

Csipkó Sándor (Bács-Kiskun m., 20. vk.), annak a véleményének adott hangot,. hogy a jövő mezőgazdaságát termelő, értékesítő, beszerző és szolgáltató szövetkezetekkel képzeli el, s ehhez javasolta, hogy a szakemberek vizsgálják meg a nyugat-európai tapasztalatokat.

Bánffy György (Budapest, 4. vk.), hangsúlyozta: az új vadászati törvény megalkotásakor gondolni kell arra, hogy a Polgári Törvénykönyv rendelkezései szerint a vad az állam tulajdona.

Török Sándor (Szolnok m.,

13. vk), a Jászapáti Nagyközségi Közös Tanács elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy elindult az országban egy káros folyamat, amelyet szükséges lenne megállítani. Mint mondotta, korábban számos termelőszövetkezet, áfész, vas-,

faipari, ruházati, fémipari, cipőipari szövetkezet s más javító, szolgáltató tevékenységet ellátó szövetkezet állami tulajdonban lévő épületet kapott, hogy beindíthassák szolgáltatásaikat. A szövetkezetek összevonása azonban azt eredményezte, hogy több helyen elsorvasztották ezeket a szolgáltatásokat, az épületek pedig kihasználatlanul állnak, állaguk egyre romlik. A lakosság sok községben követeli a szolgáltatások biztosítását. Ám a helyi tanácsok tehetetlenek, nincs sem jogi, sem anyagi lehetőségük, hogy kötelezzék a szövetkezeteket e tevékenységek folytatására.

Dr. Séra János (Komárom m., 10. vk.) megjegyezte ismeri a kincstár tőkeéhségét, mégis értetlenül áll a törvénymódosítás olyan értelmezése előtt, hogy a termőföld megvásárlásához korlátlan lehetőséget teremt külföldiek számára is.

Az erdő- és vadgazdálkodási törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz először Weibl Elemér (Veszprém m., 8. vk.), szólt hozzá. Kiemelte, hogy a mostani törvényjavaslat biztonságot ad az erdőtervezéshez, a hosszú távú állami és az éves vállalati tervek jobb összehangolásához. Közös óhajként fogalmazta meg, hog” megvalósuljon a kormány által meghatározott 150 ezer hektárnyi új erdőt létesítő elképzelés az ezredfordulóig.

Ugyancsak üdvözölte a MÉM és az MTA által előterjesztett, s az Akadémia Elnöksége által elfogadott állásfoglalást, amely 2000-től 2050-ig további 700 ezer hektárnyi új erdő telepítésére tett javaslatot.

Weibl Elemér javasolta: a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter jövőre terjesszen a parlament elé új erdőtörvényt az 1961. évi helyett.

Balogh András (Borsod- Abaúj-Zemplén m., 22. vk.), megengedhetetlennek tartotta, hogy a javaslat kidolgozásakor a szakemberek véleményét előzőleg nem kérték ki, észrevételeiket figyelmen kívül hagyták.

(Folytatás a 3. oldalon)

Dr. Király Ferenc, Boros András és Kelemen Zoltán a szünetben

Németh Miklós miniszterelnök és helyettese Medgyessy Péter eszmecseréje

(Folytatás az 1. oldalról)

részt juttathat tagjai részére. Ez egyetértésre talált a szövetkezeti közösségekben is — mondotta —, ám felmerül a kérdés: sok szövetkezetnél kevés felosztható jövedelem marad, miből fizessenek osztalékot?

Varga János (Tolna m., 6. vk.), hangsúlyozta: olyan szövetkezeti törvényre van szükség, amely lehetővé teszi mindenki számára a szabad belépést, de a kilépést is, minden hátrányos következmény nélkül.

Miklós Zoltán (Nógrád m., 3. vk.), történelmi lépésnek minősítette a módosítás azon tételét, amely a szövetkezeti tulajdon osztatlanságának merevségét oldja fel. De figyelni kell arra, mondotta, hogy az emiatt szükséges átrendeződések ne okozzanak visszaesést a termelőszövetkezetek gazdálkodásában — tette hozzá.

Kiss István (Bács-Kiskun m., 18. vk.) feltette a kérdést: válóban szükséges-e korlátozni a felosztható szövetkezeti vagyon mértékét. Szerinte e kérdés részletes szabályozását a kötelező előírás helyetti nkább a szövetkezetek önálló döntésére kellene bízni.

Tornai Endre (Veszprém m., 11. vk.), véleménye szerint sem szabad olyan törvényt hozni, amely a szövetkezeti tulajdon szabad mozgásterét akadályozza. A tulajdonnal kapcsolatos döntéseket a szövetkezetek közgyűlésére kell bízni. A szövetkezeti tagok képesek arra, hogy saját sorsukról döntsenek, saját vagyonukkal rendelkezzenek.

Zahorecz József (Békés m., 10. vk.), megállapította, hogy a gazdasági társaságokról szóló törvény hatályba lépésével a szövetkezeti mozgalom lépéshátrányba került. Ezért a jelenlegi módosítási javaslatot csak átmeneti megoldásként lehet elfogadni.

A képviselő indokoltnak tartotta annak rögzítését, hogy a gazdasági társasággá való átalakulás lehetősége mellett a szövetkezetek az alapszabályaikban a szövetkezeti jellegű, de jogszabályban nem előírt együttműköPARLAMENTI JEGYZET

II nagyházitól is

Bár a Parlamentben fontos országos ügyek foglalkoztatják a képviselőket, a Szolnok megyei honatyák egyre többet gondolnak a szombaton kezdődő megyei pártértekezletre. Ha az ülések szünetében vagy az ebédidő szűkre szabott perceiben néhány Szolnok megyei képviselő diskurzusba kezd, a témát biztosan megtippelhetjük:

arról esik szó, miként kellene a megyei pártfórumon „megváltani a világot”:

Magam is ezt a kérdést tettem fel négy képviselőnek: — Tényleg, mit várnak a megyei pártértekezlettől?

íme a válaszok:

Kókai Rudolf Jászberény:

— Én előbb elmondom azt, hogy mit nem várok: mint küldött nem szeretnék hallani véget nem érő személyeskedést és nem szeretnék tanúja'lenni a múltban való vájkálásnak. Viszont szeretnék okos ötleteket hallani, miként lépjen előre a megye, mind politikailag, mind gazdaságilag.

— No de az önök térségében gazdasági bajok nincsenek, legalábbis ezt mondta a jászberényi városi pártbizottság első titkára. Igaz ezt később pedagógusok cáfolták meg.

— Nem tudom első titkárunk mire gondolt, amikor így nyilatkozott. Talán arra, hogy a Jászság 14 közös gazdasága veszteségmentesen zárta az évet, aztán van nemzetközi hírnévvel rendelkező gyárunk, a Lehel Hűtőgépgyár és az Aprítógépgyár, egyszóval valóban nincsenek válságágazataink, ám az enyhén szólva is túlzás, hogy ne

hazagondolnak

gyűrűznének be hozzánk az országos gondok.

— Egyébként önnek van-e jelöltje a megyei pártbizottság vezetőinek személyére?

— Nincs. Egészen pontosan nem vagyok még készen a döntésre, de ígérhetem, hogy amikor már szavazásra kerül a sor, fogom tudni kire voksoljak. A megválasztással kapcsolatban mindenképpen fenntartom azt az álláspontomat, hogy az első titkár jelölje ki legközvetlenebb munkatársait. Erre adjunk neki lehetőséget, ha szükséges, az értekezlet tartson szünetet az első számú vezető megválasztása után, de mindenképp szükségét látom annak, hogy jó szellemű, együttgondolkodó team vágjon neki a feladatok megoldásának.

Dr. Király Ferenc Tiszaföldvár:

— Szó, ami szó, nem lesznek könnyű helyzetben azok, akik szombaton a döntés jogával beülnek a megyei pártértekezletre. Tennivaló lesz bőven, hiszen az MSZMP súlyos terheket cipel magával. Én a legnagyobb bajnak azt látom, hogy nem rendelkezik a megújulás készségével. A közvélemény előáll a múlt hibáinak, mulasztásainak gyűjteményjegyzékével, amit a párt beismer, aztán megint jönnek a bírálók és a párt részéről újabb beismerés következik. Ez fordítva lenne szimpatikus: úgy hogy az MSZMP tárná fel azokat a mulasztásokat, amelyek a jelenlegi zsákutcához vezettek, mert véleményem szerint, mind gazdaságilag, mind politikailag ebben az utcában leledzünk. Politikailag ki kell hátrálnunk belőle —

gazdaságilag viszont előre kell kigázolnunk. Hogy miként? Hát ehhez járulhat hozzá ötletével, javaslatával, állásfoglalásával a megyei pártértekezlet. Nem tartom szerencsésnek, hogy az MSZMP-t amolyan hagymaként, rétegeire bontva hámozzuk le, mert nem tudom, hogy belül mi marad maid. A megújulást és a sorok rendezését azért azoknak kellene most már kezdeni, akik párttagsági könyvvel rendelkeznek.

— Kik az ön jelöljei a pártbizottsági tisztségviselőkre?

— Nevekkel nem szolgálhatok. Igazán nem gyávaságból, és nem is valamiféle diplomáciai megfontolásból. Azt viszont elmondhatom, milyen fazonú első titkárt tudnék elképzelni: legyen széleskörű műveltsége a politikában, legyen elismert szaktekintély az általános eligazodásban, és mindenképp legyen rendkívüli empátia készsége, tudjon együtt dolgozni másokkal és találjon hangot az alternatív szerveződésekkel és azokkal, akiknek tán az övétől eltérő a véleményük. Csak remélni merem, hogy a megyei pártértekezlet ezeket a vezetőket valóban meg is találja.

Boros András Szolnok:

— ön több mint egy évtizedig volt alapszervezeti párttitkár a Járműjavítóban. Jelenleg ugyanott az egyestületű pártbizottság tagja. Milyen hangulattal „üzennek” a megyei pártértekezletnek a Járműjavítóból?

— Tulajdonképpen bármennyire furcsán hangzik is, égető kenyérproblémáink nincsenek. Míg korábban sokat tanakadtunk arról, hogy a nagy hagyományokkal rendelkező üzem elveszíti legjobb szakmunkásait miután a környező munkahelyek többet fizetnek.

Mára az elvándorlás megszűnt, miután elfogadható béremelések történtek. Maradtak hát azok a hagyományos panaszkodnivalók, melyek az egész társadalomra jellemzők: így a pályakezdő fiatalok tanácstalansága a lakáshoz jutásban, a kezdő műszaki értelmiségiek nem kellő megbecsülése, és egyáltalán: a pénz romlása, a gazdasági helyzetünk nyomasztó kilátástalansága.

— A politizálás színtere a jövőben a lakóterületekre tevődik át. Mi lesz azzal a párttitkárral, aki elveszíti „hadseregét”?

— Ha arra gondol, hogy én sajnálom azt, hogy a politikai fórum a jövőben nem a munkahely lesz, akkor téved. Egyetértek azzal, hogy teremtsük meg a napi 8 óra munka becsületét, túlóra nélkül, különböző szerződések teljesítése nélkül, gmk nélkül biztosítson tisztes megélhetést minden munkahely a dolgozónak. De a 8 óra legyen valóban 8 óra munka, és ne ülésezzük el semmiféle rendezvényeken. Ha pártprogramról van szó, hát annak biztosítson teret a lakóterület. Én nyugodt vagyok, ha befogadnak továbbra is odaadóan végzem a párt által kiszabott tevékenységemet, mondhatni, immár ellenszolgáltatás nélkül élhetek a politikai meggyőződésemnek. Ami a vezető személyét illeti, remélem a megyei pártértekezlet arra voksol majd, aki megértéssel, kellő ambícióval lát majd munkához, és ami a legfontosabb, személyében garanciája lesz az emberi tisztességnek!

Kelemen Zoltán Mezőtúr:

— Nem tagadom, hogy én az új szemléletmódhoz az új irányvonalhoz, a politikai és gazdasági irányítás új fejezetéhez új

arcokat is akarok látni a vezetésben. És egyáltalán nem tartom törvényszerűnek, hogy a párt „káderóvodájából” elballagó utódok vegyék át a stafétabotot. Ügy gondolom, láttak már maguk körül — maguk előtt — annyi rossz példát, hogy ettől nem tudnának szabadulni a pályafutásuk során. Ezért is nem tartom alkalmasnak az első titkári posztra Iváncsik Imrét, aki a KISZ megyei bizottságának első titkára volt/

— Milyen területen várja ön legelébbis az elmozdulást?

— Legelébb is minden területen: így a mezőgazdaságban, az infrastruktúrában, politikában, iparban egyaránt. Ami engem a legjobban irritált, az a korrupció volt a gazdasági életben. Olyan fiatal vezetőgárdát kell kiválasztani, a feladatok mellé rendelni, akikről még csak fel sem tételezhető, hogy tisztességtelen szándékkal akár meg sem környékezhetők. Aztán legyenek ezek olyanok, hogy rázzák fel a megye közvéleményét. Ragadják magukkal a tespedésbe süllyedt megyei társadalmat, döbbentsék rá a megye lakosságát arra, miben maradtak el az országos átlagtól, de ugyanakkor önbizalmat is adjanak ahhoz, hogy van remény a lemaradás bepótlására. Legyünk úrrá a kishitűségen, bizonyítsuk be, hogy közelsem szolgáltunk rá a legkonzervatívabb megye jelzőre. Azt hiszem sok, amit várok a megyei pártértekezlettől, de úgy gondolom ez a fórum nem akármilyen: a megye kommunistái közül talán sikerül a legkonstruktívabban gondolkodókat öszszegyűjteni, s ha így lesz, már nem is tettem olyan magasra a mércét.

Palágyi Béla