Szolnok Megyei Néplap - Néplap, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-08 / 106. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. MÁJUS 8. 3 Megújulás előtt a mozgalom Beszéljünk róla! Látszatokkal és ok nélkül A minap olvastam egy vallomást a kor tanújától, aki ebbéli minőségében mondott véleményt oldalak százain, s taglalta az eseményeket. E véleményről az a véleke­dés jutott eszembe, hogy ha mindenki a kor tanúja, akkor kik a tettesek? Tegyük hozzá: nem új a felfedezés, reneszánszu­kat élik a viszaemlékezések. Miért? Akik átélték a kort, amelyről az oldalak mesél­nek, azért kedvelik, akik nem élték át, azért, mert szeretnének többet tudni az adott időszakról. Kérdés persze: meddig lehet visszaemlékezni? Ügy vélem, a visz­­szaemfékezések java, időben mélyebbre nyúl vissza: nem véletlenül, hiszen kényel­mesebb és kevésbé kényes dolog a tegnap­­előttre visszanézni mint a tegnapra. Mit kell fizetni a visszaemlékezésért? Ha a közölt információkat történelmi tényként fogjuk fel, ennek vitathatatlanul ára van. Persze, ára van másfajta értelemben is a múlton való töprengésnek, hiszen láthat­juk ma már az minősíti úgyszólván a visz­­szaemfékezést: minél drágább, annál külön­legesebb emlékeket tartalmaz. És ez telje­sen érthető, az izgalmakért, a kuriózumo­kért fizessen a vevő. Egy valami persze nem túlzottan szimpatikus ez ügyben, mégpedig az, hogy korábban elhallgatott, ebből következően tisztázatlan történelmi események vélt vagy valós tisztázásáért fizet a kedves vásárló. S elhallgatott in­formációkon gyarapodik a kiadó. E fel­szólalás persze nem azt jelenti, hogy izgal­mas memoárok nem kellenek, inkább azt, hogy mellettük tisztázó tények közreadása is szükséges. Mert így a látszólag tisztázó szerepet betöltő vállalkozásokra elmond­hatjuk legyimtve, hát igen, a megoldás tör­vényes bár nem túlzottan etikus. Látszatokból persze különleges múzeu­mot lehetne berendezni, ahová nap mint nap szállíthatjuk a rekvizitumokat. Kiseb­­bet-nagvobbat. Kedves levélírónk szek­rényt vásárolt, legalábbis azt hitte. Olyat amire ráhelyezhet egy televíziót. Látszó­lag kiszolgálták, ugyanis kapott a raktár­ban szekrény helyett egy hatalmas csoma­got. Sze(k)rény,telenség nélkül állítja, ne­héz összerakni egy pozdorjabútort még akkor is, ha szellemes rajzokkal illusztrált, az egyébként angol nyelvű összeállítási utasítás. Tudom, írja, snassz dolog, hogy nem beszélem a nyelvet. Jegyezzük meg, a harmadik órás szerelési tortúra végéQ, amikor rájön az ember, hogy a polcok va­lahol a tartóoszlopokon kívülre kerültek, majd végül az egész roskadozik a televízió alatt, teljesen mindegy, hogy milyen nép nyelvén dühöng az egyébként „jól megbe­csült” vevő. De említhetnénk egy kissé több embert érintő példát is. Legutóbb ar­ról hallhattunk, hogy komoly agrárszak­emberek tanácskoztak, s javasoltak dön­tést: legyen a vad azé, akinek a földjén találják, jobban mondva eltalálják. Még­hozzá azon a címen, hogy a például a tap­sifüles, az illető (legyen magánember vagy gazdaság) földjéből, pontosabban az azon található növényekből él. Ügy vélem a kor egyik kérdése fogalmazódott meg ebben a véleményben. Hiszen ma már ugyebár nem is tudunk elképzelni ennél fontosabb ag­rárpolitikai kérdést. Hogy nem tudjuk el­adni mezőgazdasági termékeinket (jól) a világpiacon? Hogy igen sok az alacsony keresetű ember a mezőgazdaságban, hogy egyre többen „mondják fel” kistermelők az állattartást? Most nem ez a fontos, in­kább az: hová fusson a nyúl. Azután nyúl­hatunk a puska után. Legfeljebb megálla­pítjuk: ezt is elpuskáztuk. Ha már a fegy­vereknél tartunk, egy történet. Fegyvere­sek ütik fel táborukat gyakorlatozás köz­ben a folyó mellett. A hidat lezárják, ke­resztbe rajta egy hatalmas táblát raknak: „Felrobbantva!” Mellé alkalmi átkelőhely épül . Zajlik a gyakorlat, egyszercsak fel­tűnik három derék ember a hídon. Már éppen megfenyítésükről zajlik a diskurzus, amikor a parancsnok a távcsőbe néz, s lát­ja a hídon lépdelők nyakában a táblát: ,.Mi meg úszunk”. Mi is, de nem a memoárral. Hajnal József Eltűntek a vásárcsarnok szégyenfoltjai iFolytatás a 2. oldalról) polgárok közéleti munkálko­dását. Az MSZMP — szá­molva a realitásokkal — olyan egyenrangú, önálló, független partnert lát a meg­újuló népfrontmozgalomban, amely hagyományaival, for­málódó új stílusával jelentős előmozdítója lehet az alkot­mányosság alapján létrejövő új nemzeti közmegegyezés­nek. Világosan látható, hogy a politikai intézményrendszer­nek csak azok az elemei ké­pesek fennmaradni és mű­ködni, amelyek valós társa­dalmi szükséglet alapján jönnek létre. — Nem vitatom, hogy a Hazafias Népfront eddigi te­vékenységében, de mégin­­kább irányításában erőteljes — úgy is fogalmazhatok, meghatározó — szerepe volt az MSZMP-nek — ismerte el a megyei pártbizottság első titkára. Majd így folytatta: — A kritikai megközelíté­seket elfogadom, csupán az egyoldalú, a minden felelős­séget áthárító szemlélettel vitatkozom. Elgondolkodta­tó, hogy az MSZMP-t eluta­sító, a vele való együttmű­ködésre kevésbé hajlamos közhangulatban miként tud­juk megoldani kiáltó gond­jainkat. Meggyőződésem, hogy ez az MSZMP már nem az, amely egy évvel ezelőtt volt. Ez az MSZMP arra készül, hogy valós, többpártrend­­szares viszonyok között, de­mokratikus választásokon nyerje meg a társadalom bi­zalmát. Kész a koalícióra, az együttműködésre valamennyi tisztességes szándékú politi­kai, társadalmi csoporttal. Ez nem lesz könnyű, mert sok az indulat, még mindig do­minál a visszafelé tekintés, és hallatlanul kevés az elő­remutató, konstruktív javas­lat. Az MSZMP kész a vá­lasztások előtt és után is tár­gyalni a nemzeti kerekasztal mellett helyet foglaló politi­kai erőkkel. Természetesnek tartja, hogy a mozgalmaknak közvetlen kapcsolataik le­gyenek egymással és a tár­sadalom közegeivel is. Nem az MSZMP-n fog múlni, hogy az új politikai intéz­ményrendszerben a népfront milyen szerepet tud majd betölteni, képes lesz-e szö­vetségszervező tömegmozga­lomként elősegíteni a nemze­ti összzéfogást a demokrati­kus. a jogállamiságon alapuló szocializmusért. Ma egyetlen szervezet sem képes egyedül megoldani társadalmi problémáinkat. Nagyon lényeges tehát, hogy a megújuló mozgalmak, po­litikai erők alapvető szándé­kaikban a közös célt; a tár­sadalmi biztonságot, nemze­tünk felemelkedését, a me­gyében élők boldogulását szolgálják. Ez a megyei párt­­bizottság legfőbb célja is, melyet meggyőződésem, hogy a megyei pártértekezlet is megerősít majd — hangoz­tatta a megyei pártbizottság első titkára. Az idő előrehaladására való tekintettel néhány hoz­zászóló elállt felszólalásától így Sándor László, a Hazafi-Lapunk május 3-i számá­ban közöltük a megyei nép­frontértekezlet elé terjesztett állásfoglalás-tervezetet, ezért most csupán a kiegészítések­re térünk ki. A népfront kezdeményezi megyei ifjúsági érdekegyez­tető fórum létrehívását. Tömegbázisát ma is fal­­vaink, kistelepüléseink, a városi lakókörzetek lakos­sága képezi. Nélkülük el­veszítené létjogosultságát. A népfrontmozgalom mű­ködjön politikai szövetség­ként, ugyanakkor vállaljon politikai információs szol­gáltató szerepet is. A helyi népfrontbizottsá­goknál — ahol igény van rájuk — alakuljanak beszéd és magatartáskultúra bi­zottságok — ajánlja az állás­­foglalás. * * * A megyei népfrontérte­kezlet nem fogadta el azt a javaslatot, hogy az országos tanács mondja ki feloszlását. Nem, mert véleménye sze­rint a kongresszusig, az új ügyvezető elnökség alkal­mas a népfront irányítására. Külön-külön döntés szüle­tett három kérdésben. 1. A bős-nagymarosi víz­lépcső megépítése ügyében azt a javaslatot fogadta el az értekezlet, hogy széles körű, nyílt vitát kezdemé­nyezzen a népfront az orszá­gos sajtóban, a rádióban, a televízióban, hogy — ha népszavazásra kerül sor — az állampolgárok megfelelő­en gazdag információk bir­tokában dönthessenek. 2. Mi legyen a népfront neve? A küldöttek olyan döntést hoztak, hogy a nép-Gesztus híján Amint az tudósításunkból kiderült, a megyei népfront­értekezletek sorát Szolnok nyitotta. Más jelentős társa­dalmi, politikai esemény — olyan, amely elvonta volna a Hazafias Népfront orszá­gos tisztségviselőinek figyel­mét — ezen a szombaton nemigen akadt. Ráadásul Szolnok megye a település­­fejlesztő társadalmi mozga­lomban — a tavalyi 1,6 mil­liárd forint értékű társadal­mi munkával — a megyék közötti versenyben a máso­dik helyen végzett. Senkinek sem volt, nem is lehetett gondja dr. Bugár Nándorral, aki az Országos Tanács munkatársaként a Hazafias Népfront legfelsőbb testületét képviselte a Szol­nok megyei népfronttanács­kozáson. Az azonban már meglehetősen furcsa, hogy egyetlen titkár, egyetlen or­szágos tisztségviselő, de még csak osztályvezető sem tisz­telte meg jelenlétével Szol­nok megyét. Sértődésről, sértődöttségről persze szó nincs, politikai munkában az ilyesmi ostoba­ság lenne. Am mindenesetre elgondolkodtató a gesztus hiánya. — E — as Népfront megyei bizottsá­gának 'titkára vítazárója után sor kerülhetett az állás­­foglalás elfogadására. frontkongresszus előtt a me­gyét majdan képviselők ren­dezzenek széles körű köz­véleménykutatást választóik között, és annak eredmé­nyéről számoljanak be a kongresszuson. 3. A megyei népfrontérte­kezlet állást foglalt Szolnok megye nevének megváltozta­tásáról is. A Maholnap című hetilap első számában látott napvilágot a Magyar De­mokrata Fórum karcagi cso­portjának indítványa: a me­gye neve változzon Jász- Nagykun-Szolnok megyére. Ezt a javaslatot a három­­száztizenkét szavazásban résztvevő közül százhatvan­­négyen támogatták így be­épült az állásfoglalásba. ... Megválasztották a Hazafi­as Népfront megyei bizott­ságának tagjait és tisztség­­viselőit. A megyei bizott­ságba harmincegy tagot de­legáltak a különböző szer­vezetek — egyházak, ifjúsá­gi szervezetek stb., — hat­vankét tagot pedig a lakó­körzetekből választottak. A megyei bizottság tagjainak ilyen összeállításával és a tagok személyével az érte­kezlet résztvevői — két tar­tózkodással egyetértettök. A Hazafias Népfront me­gyei bizottságának titkári posztjáról — a nyugdíjkor­határt elérve — leköszönt Sándor László. A jelölő bi­zottság Hajnal Istvánt, a kunhegyesi gimnázium igaz­gatóhelyettesét és Tóth La­jost, a népfront megyei bi­zottságának titkárhelyette­sét javasolta a posztra. Az értekezleten javasolták ugyancsak e tisztség betölté­sére Szarvas Zoltánt, a Ha­zafias Népfront megyei bi­zottságának politikai mun­katársát. Rövid bemutatko­zásuk, programbeszédeik után került sor a szavazás­ra. Tóth Lajos 197, Szarvas Zoltán 86, Hajnal István 5 voksot kapott. Az elnöki tisztre két jelölt — dr. Gyu­­ricza Béla, a Héki Állami Gazdaság igazgatóhelyettese és dr. Krasznai Géza kór­boncnok — közül választot­tak. Utóbbi a szavazatok döntő többségét elnyerve, immár harmadik ciklusát kezdi a társadalmi tisztség­ben. Megválasztották még a Hazafias Népfront Országos Tanácsa négy Szolnok me­gyei tagját: dr. Krasznai Géza, Tóth Laflos, Kaczur Tibor, a Ganz-Danubius Da­ru és Gépgyár RT Tiszafü­redi Gyáregysége csoportve­zetője és Konrád József, a Mezőtúri Magyar—Mongol Barátság Tsz elnöke szemé­lyében. Ugyancsak megvá­lasztották a népfrontkong­resszus huszonöt megyei kül­döttét. ’ D. Sz. M.—E. S. Augusztus végére elkészül a korszerű virágpavilon Lassan tizenöt éve, hogy Szolnokon fölépült a vásár­­csarnok, amely a megye­­székhely közepén végre va­lóságos piac lett. Nos, azóta — szerencsére egyre növek­szik a fölhozatal — ki is nőttük már, lassan ideje lesz, lenne bővíteni, — ha hely is lenne rá. Hogy a ta­nács Csarnok és Piacintéz­ménye jó gazdája a csarnok­nak, mi sem bizonyítja job­ban, mint hogy az idén már eltűntek az eddig legtöbbet bírált szégyenfoltok, a bó­déknak is alig nevezhető vi­rágárusító helyek. Bizonyára sokan emlékeznek még a sö­tét, parányi bódékra, ahol télen fagyoskodtak a virágok és a kertészek, nyáron meg levegőért kapkodtak. Nos, legutóbb tavaly foglalkozott a csarnoki virágárusítás gondjaival a tanács, s vb­­határozatban hívta föl az in­tézményt, keresse egy kor­szerű, új virágpavilon meg­építésének lehetőségeit, mi­hamarább tűnjön el a Cent­rum étterem és a vásárcsar­nok közötti városképet, ve­vő és eladó közérzetét rontó bódésor. Azóta már láthat­ják a szolnokiak: elkerített, a bódéktól is megtisztított területen megkezdődött az épíkezés. A csarnok és az étterem között egy kétszáz négyzetméteres alapterületű pavilon készül, amelyben helyet kap majd 6 virágüz­let, egy trafik-ajándékbolt és egy hírlapbolt. Tulajdon­képpen ezzel együtt a csar­nok Ságvári körúti részén összesen tíz eddig szedett­­vedett kis korszerűtlen el­árusítóhely kap megfelelő elhelyezést. Mint Zoboki József, a Csarnok és Piacintézmény igazgatója elmondta, az áfá­val együtt több mint négy­millió forintba kerülő csar­nokot a Kév-Metró építi, s költségeihez hozzájárultak a virágkereskedők, a Magyar Posta, s természetesen a vá­rosi tanács is. Az átadási ha­táridő ez év augusztus 31. Nyilvánvalóan addig a kis kényelmetlenséget, zsúfolt­ságot el kell tűrni vevőnek és kereskedőnek egyaránt. Ezért erre az évre már vál­tozó árusító helyre kötöttek szerződést mindenkivel, s ezért költöztek át a Ságvári körút, felőli oldalra a ker­tészek, virágárusok. Aki azt gondolja, hogy az új csarnokkal kiszorulnak a kistermelők, az olcsó, friss virágért közkedvelt ősterme­lők, téved. A csarnokok és az étterem által körbezárt te­rületen rendezett sorokban, asztalokon árusíthatnak majd, sátrak alatt. Képünkön a Centrum ét­terem felől látható az épít­kezés szabad területe, ame­lyet már körbekerítettek, a kép alján pedig a rajzon a virágcsarnok Ságvári körút­ra néző homlokzata. (Fotó: Mészáros János) — sj — Szavaznak a küldöttek Állásfoglalás kiegészítve

Next

/
Thumbnails
Contents