Szolnok Megyei Néplap - Néplap, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-08 / 106. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. MÁJUS 8. |A szerkesztőség postájából*TM| Autóforduló az óvodaudvarból A törökszentmiklósi 15. számú óvoda szülői műnk a - közösségétől kaptuk e leve­let: „Városi érdek miatt elő­ször a Kossuth út 141. szám alatti óvodából költöztettek el bennünket, ahol már cso­dálatos udvart alakítottunk ki — sok-sok társadalmi munkával. A Felszabadulás u. 25. számú épületet kaptuk meg 1987-ben legyalult, majd feltöltött udvarral. Azon az őszön a sarat taposták a gye­rekek, mert csak tavasszal tudtunk fásítani, füvesíteni. A betonozás, a játékok elhe­lyezése nem kevés társadal­mi munkát igényelt a szü­lőiktől, de végül nagyon szép lett a környezetünk. Sajnos az udvar egy részét, ponto­san a gyepes területet a szomszédos Sütőipari Válla­lat elkérte a városi tanács­tól. Cserében kétszer akko­rát ad, amin hatalmas sze­métdomb van és egyetlen fa sincs. Megdöbbentő, hogy a vál­lalat autófordulónak kérte el a területet, és gyerekeink szívják majd a port, a mér­gező kipufogógázt... Az óvoda dolgozói és a szülők erről az elképzelésről akkor értesültek, amikor a Földhi­vatal dolgozói megjelentek, és mérni kezdtek. Ez lenne az alulról jövő kezdeménye-Amikor hazalátogatok Jászberénybe, örömmel ta­pasztalom a fejlődést, ugyan­akkor néhány dolog elszomo­rít. Így például, hogy eltűnt egy tó, pedig azt tervezték, majd szép park lesz körülöt­te. Állítólag büdös volt, de évtizedekig miért nem volt az? Bizonyára beleengedték a szennyvizet, és ezzel tönk­retették. Legutóbb megdöb­benve láttam a sziget meg­szüntetésére irányuló mun­kálatokat, pedig a jászberé­nyiek mindig büszkék voltak rá. Melyik város dicsekedhet ilyen szépséggel, a forgalom­tól elkerített csendes, meg­nyugtató szigettel, amire a lármás, rohanó életünkben egyre nagyobb szükség van. Állítólag azért vágják ki a fákat, mert a kotrógép nem fér el. Mondják meg, mit akarnak itt, ne nyugtalanít­sák a város lakosságát! Nem tudom elhinni, hogy jászbe­rényi születésű emberek szív­telenül el tudnának tüntetni egy tavat vagy szigetet. Kérjük a Szolnok Megyei zés, hogy a demokráciáról ne is beszéljünk? A helyi ta­nácselnökhöz, a művelődési osztályhoz hiába fordultunk, nem tudtak segíteni, mert már eldöntött tény, bele kell nyugodni. Mi azonban nem tudunk belenyugodni, mert a gyerekeinkről van szó! A nyilvánosság segítségét kér­jük abban a reményben, hát­ha erősebb lesz a helyi veze­tők döntésénél.” A Törökszentmiklósi Vá­rosi Tanács és a Szolnok Me­gyei Sütőipari Vállalat ille­tékeseit kerestük meg a szü­lők sérelmével, de csupán a megállapodásukról — amit már kéto'ldalúan aláírtak — tudunk tájékoztatást adni. A vállalat az óvodaudvarból 124 négyzetmétert vesz el, cserében 248 négyzetmétert ad a másik oldalon — rend­be hozva, a sport- és játék­eszközöket felszerelve, drót­kerítéssel körbe kerítve — július végéig. Az óvoda és az üzem közötti területen, az autófordulóban pedig 1.80 méter magas zárt kerítést húznak hullámpalából, 35— 40 méter hosszúságban, majd betonoznak, hogy a gyerekek egészségét sem a leszálló gáz, sem a por ne károsít­hassa. Az átalakítási munkát arra az időre tervezik, ami­kor az intézmény egy hó­napra bezár. (A döntéshozók lelke rajta! A szerk.) Néplapot, hogy nézzenek utána, mi készül a szigeten, és nyugtassanak meg ben­nünket. „ősi jászberényiek” Balogh Béla, a Jászberényi Városi Tanács városgazdál­kodási osztályvezetőjének szavai megnyugtatóan hang­zottak, amikor arról tájékoz­tatott, hogy a KÖTIVIZIG- gel együtt éppen azon mun­kálkodnak, minél szebb le­gyen a Május 1. sziget. Ta­valy a városi Zagyva egy szakaszát hozták rendbe, most a Zúgótói a beömlésig kotorják ki az eliszaposodott medret, hogy folyamatossá tegyék benne a vízáramlást, ne keletkezzen pangás, göl­test csinálnak, és megszünte­tik a kiöblösödést. A meder korrekciója miatt két fát ki kellett vágni. Néhány hóna­pon belül rendbe teszik a környezetet: pihenőparkot létesítenek, ősszel fákat ül­tetnek, és szép növényeket telepítenek ide. kahelyéről fél órát késett, de az incidens elrontotta az egész napját, s bizonyára a buszvezetőjét is. Olvasónk Többször olvastam a Nép­lap hirdetései között, hogy a Mezőgép egyik vagy másik gyáregysége műszaki ismere­tekkel rendelkező fordító­tolmácsot és exportügyinté­­zöt keres. Engedjék meg, hogy kissé szokatlan módon reagáljak: magam is tolmács­fordító vagyok (hivatalosan fordító), kórházban dolgo­zom, és tulajdonképpen szakképzettség nélkül, mivel számunkra csupán a tízhó­napos tanfolyam a képzési lehetőség, mely ugyanannyi távollétet jelent a munka­helyről. Ezért gyakorlatilag szinte megoldhatatlan, ön­erőből kész anyagi leégés. (Elegendő számú jelentkező esetén a felkészítésre lenne mód Szolnokon, és csupán heti egynapos munkahelyi tá­volléttel járna. Mint megtud­tuk, a TIT az alap- és kö­zépfokú nyelvtanfolyamok-Mellbe vágott a forint új­bóli leértékelése, s az a vé­leményem, a pénzügyi szak­emberek megint későn jön­nek rá, hogy ez mivel jár. Arra kellene törekedniük, hogy a valuta ne menjen ki az országból, és szűnjön meg a fekete valutázás, ami már a rendőrség előtt sem titok. Sokan vagyunk olyanok, akik látszatra jól állunk, mert van szép házunk, kocsink, berendezett lakásunk, de ez 15—20 év kemény munkája, eredménye. Ma azzal a gond­dal küszködünk, hogy megle­gyen a tüzelőre való, a leg­szükségesebb élelem és ru­ha a gyerekeinknek, S most jön a valuta: a mai infláció­val arra ösztönözzük az em­bert, ha van egy kis pénze, gyorsan költse el, ne vigye az OTP-be — hiába a csábí­tó kamat. Éppen ezért meg­állás nélkül hozták Bécsből a fagyasztót, a videót, ami egyfajta pénzbefektetést szolgált, mert nem hiszem, hogy ilyen mértékben szük­ségük lenne rá az emberek­nek. Rajtam kívül bizonyá­ra sokan betennék a turista­valutájukat az OTP-be — ikamattal —, ha erre lenne mód. A következőképp gon-A Kisújszállási Tisza II Tsz vezetősége és kollektívá­ja még 1978-ban elhatározta, hogy hosszabb ideje itt dol­gozó tagjait törzsgárdajuta­­lomban részesíti. A 25—30 éves törzsgárdatagok ezúttal hollóházi porcelánvázát, pénzt és kitüntetést is kap­tak. Az ünnepségre május el­seje alkalmával került sor, ahol ifj. Oláh Balázs tsz-el­­nök köszöntötte a dolgozókat és adta át a jutalmakat. Bár az tartják, nem nagy erény már egy helyen sokáig dol­gozni. Véleményem szerint a tsz-tagok többségére ez nem vonatkozhat, mert ők azok, azért mondta el szerkesztősé­günkben a vele történteket, hogy mások is okuljanak be­lőle. kai együtt hirdeti a képzést, de a felsőfokú nyelvvizsga előkészítése iránt minimális az érdeklődés. Néhány je­lentkezővel nem indítják. A szerk.) Célszerűnek tarta­nám, ha az orvosegyetemek mellett — mondjuk 5. fél­éves tanulmányi időben — szakfordítókat képeznének, főiskolai szinten, nappali és levelező szakon, esejleg szakkönyvtárosi képzéssel egybekötve. (A levelezőknél figyelembe véve a szakmai gyakorlatot és a nyelvvizs­gákat is.) Természetesen más területeken, más jellegű egyetemeken, főiskolákon is megvalósíthatónak tartanám ezt az elképzelést. Ha a mód­szer beválik, hosszú távon könnyítene a fordító-tolmá­csot igénylő munkahelyek-, így a Mezőgép gondjain is — írta többek között Szijcs Margit szolnoki olvasónk. dolom: amikor összegyűj­töttem a pénzt, megvenném a valutámat, vinném az OTP-be, és amikor szüksé­gem lenne rá, a tőlük kapott igazolással, s egy kiviteli en­gedéllyel visszakapnám. Mindenki jól járna, ha a va­lutának egy része itthon ma­radna. Sokan vannak még eb­ben az országban olyanok, akik milliókat tudnának éve­kig nélkülözni, ha valutába fektethetnék a forintjukat. Lehet, hogy álmodozó va­gyok, de mindenkinek be kell látnia, a „szabaduljunk meg a megtakarított pén­zünktől”, a bevásárlási őrü­­’et nem a szegények gond­jain enyhített. Mi már meg­értünk egy olyan időszakot, amikor alig volt mit enni, évekig se új ruhát, se cipőt nem tudtunk venni. Most új­ra sok a szomorú arcú em­ber, próbáljunk rajtuk segí­teni — írta többek között K. Sz. Gy. fiszaföldvári ol­vasónk. (A valutabefektetés lehetőségeiről, szabályairól a Magyar Nemzeti Bank ille­tékesének tájékoztatását kérjük, és legközelebbi pos­tánkban közreadjuk. A szerk) akik csendben, szerényen dolgoznak kora hajnaltól ké­ső estig. Ha valaha szükség volt ilyen emberekre, ma még inkább. Szövetkezetünk tagjai minden időben helyt­álltak, lehetett rájuk számíta­ni: vetettek, arattak, betaka­rítottak, hóban-f agyban el­látták a jószágokat. Mun­kájukat sosem lehetett el­odázni. Hogy kenyér legyen mindenki asztalán, ahhoz dolgozniuk kell. Szövetkeze­tünk valamennyi dolgozójá­nak sok sikert és jó egészsé­get kívánok. Farkas Lászlóné Kisújszállás Büszkék voltunk a lóra, a szigetre Fordító-tolmácsokat kellene képezni Valutavándorlás Kéttűs ünnep volt nálunk B buszvezető sem hagyta annyiban Hozzászólás cikkeinkhez A diákok nyelvtanulásáért Szmeló Pálné szandaszőlő­­si olvasónk, amikor április 24-én munkába készülődött, nem gondolta, hogy legna­gyobb igyekezete ellenére el­késik. A Gorkij úti megálló­ba sietett, a 6.30-kor érkező 7-es járathoz, pedig ráért volna, mert a BZ 90—85-ös rendszámú csuklós autóbusz ezúttal negyedórát késett. A várakozás talán ennél is hosszabbnak tűnt, mert S/me Ióné nem tudta szó nél­kül hagyni: „Hol a fenében voltál kisfiam, talán sztráj­koltál?” — így a buszvezető­höz. Megjegyzését íélig-med­­dig humornak szánta, a so­főr azonban cseppet sem volt vicces kedvében, és mivel nincsenek tegező viszonyban, ennek mindjárt nyomatékot is adott: Legyen szíves száll­jon le! — majd megismétel­te. mert addig nem hajlandó elindulni. Utastársaira te­kintettel az asszony enge­delmeskedett és elhagyta a buszt. Nem gondolta, hogy megjegyzése ilyen reakciót vált ki a buszvezetőből. Mun­Örömmel olvastam a Nép­lap május 4-i számában, az Idegennyelvi program a Var­gában — Támogatók keres­tetnek című írást. Teljes mértékben egyetértek az ide­gennyelvi programmal, szük­ségesnek, fontosnak tartom. Támogatóként máris jelent­kezem a javaslatommal: Kérjék meg azokat az igaz­gatókat, akik az 1988-as jó munkájuk alapján több mil­lió forint prémiumot vettek fel, hogy az összeget — ha nem is teljes mértékben — ajánlják fel a diákok külföl­di nyelvtanulására. Javas­lom továbbá, hogy keressék meg az Állami Bér- és Mun­kaügyi Hivatalnál azokat a IA tárgyalóteremből I Kegyetlen durvasággal akarta csendre inteni Egy gyermek számára — különösen ha csak három éves és lázas beteg — nél­külözhetetlen és a leghatá­sosabb fájdalomcsillapítónál is jobb orvosság a szülök jelenléte. Az édesanya si­mogató keze, vigasztaló sza­va, vagy az apa szeméből áradó, egy meleg tekintettel kifejezett biztatás. A beteg, de még az egészséges gye­rek számára is kétségbeejtő érzés viszont, ha kiderül, hogy akiktől a vigasztaló szót, a biztató tekintetet vár­ta, kegyetlenebbek, mint azok a szörnyek, akikkel a láztól meggyötört álmában viaskodott... A hároméves Kökény Gyuszika érezhette így azon a keserves vasárna­pon, amikor lázban égve sí­rással próbálta elpanaszolni szüleinek, hogy neki valami nagyon fáj. ők azonban szülőkhöz nem méltó, embertelen ke­gyetlenséggel hallgattatták el a síró gyermeket. A kisfiú állami gondozás­ból került vissza a szülői házhoz, Szülei, Kökény At­tila és Kökény Attiláné, Alattyán, Temető út 4. szám alatti lakosok 1984 óta há­zastársak és kezdettől fogva zaklatott életet éltek. Kö­kény csak nagyritkán vállalt munkát, annál rendszereseb­ben ivott és csavargott. Élet­vitelén azután se változta­tott, hogy 1984-ben megszü­letett Attila, 1986-ban pedig Gyula nevű gyermekük. A szülők elváltak. Miután ki­sebbik gyermeküket állami gondozásba vették, újból ösz­­szekerültek és megszületett a harmadik kisfiú, a Miklós. Kökényék tavaly elhatá­rozták, hogy visszakérik az állami gondozásból gyerme­küket. Nekiláttak hát telje­síteni a gyámhatóság által előírt feltételeket. Kökény — merész elszántsággal — állandó munkát vállalt, majd szakítva hagyományos lakáskultúrájukkal, beüve­gezték az ablakokat, linóle­umpadlóval fedték be a szo­ba földjét. A nagyobbik gyereket tisz­tán és pontosan vitték az óvodába, a kisebbikkel még az orvoshoz is eljártak. A kisfiúk hazakerült és Kö­kényéket kezdték úgy emle­getni, hogy megható ragasz­kodással szeretik gyermekei­ket. Egészen addig az októ­ber 30-i vasárnapig. Kö­kényéknél otthon volt az egész család, Gyuszika is, aki a kiságyban láztól hány­kolódva panaszosan sírt. Leghamarább az apa unta meg hallgatni a sírást, oda­ment a kiságyhoz, kiemelte a gyermeket és a földhöz vágta. A csöppség, akinek a feje először az ágy sarká­hoz, majd a földhöz csapó­dott, elájult. Az édesanyja öl bekapta az eszméletlen gyermeket, és amikor az mozogni, újból sírni kezdett, az apa még durvább ütle­gelésekkel próbálta elhall­gattatni. Az anya — mert félt há­zastársa haragjától — nem vitte a gyereket orvoshoz annak ellenére, hogy azt szinte elborították a súlyos, külsőleg is látható sérülések Másnap délben a családláto­gató védőnővel azt próbálta elhitetni, hogy a gyerek el­esett az udvarban. Csak a védőnő erélyes felszólítására hívott mentőt. A kisfiút a jászberényi kórházba vitték, ahol megállapították, hogy fejtetőrepedéses, bevérzéses, hámihorzsolásos és zúzódásos sérüléseket szenvedett. A Jászberényi Városi Bí­róság Táborosné dr. Varga Rozália tanácsa hozott íté­letet a felelőtlen szülők ügyé­ben. Kökény Attilát súlyos testi sértés és kiskorú veszé­lyeztetésének bűntette mi­att 1 év 6 hónap börtön­­büntetésre ítélte és 3 évre eltiltotta a közügyek gyakor­lásától. Kökény Attilánét se­gítségnyújtás elmulasztása és kiskorú veszélyeztetése miatt mondta ki bűnösnek, ezért 1 év börtönbüntetésre ítélte. A büntetés letöltését 3 év próbaidőre felfüggesz­tette. Az ítélet nem jogerős. — illés — vezetőket, akik ezt az észbon­tó prémiumrendszert kidol­gozták, jóváhagyták, elren­delték. Biztos vagyok benne, hogy teljesítés esetén ez hor­ribilis összeget jelentene, és nem lenne gond a diákok utaztatása. E szerény javas­latommal tudok hozzájárul­ni az idegennyelv tanulásá­hoz. Korányi Tibor nyugdíjas tanár Szolnok összeállította: C’sankö Miklósné

Next

/
Thumbnails
Contents