Szolnok Megyei Néplap - Néplap, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-06 / 105. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. MÁJUS 6. 5 Űjabb, a lakosság érdekeit segítő szolgáltatást vezetett be a fegyverneki Autójavító Kisszövetkezet. Januártól már három gépkocsitípus (a Wartburg, Trabant és Lada) garanciális javítását is el tudják látni. így a vonzáskörzethez tartozó települések új gépkocsival rendelkező tulajdonosainak nem keli több száz kilométert megtennie egy-egy garanciális szerviz alkalmával. (Fotó: T. Z.) Újszerű „kirakatpolitika” Még valamikor márciusiban, a Magyar Rádió Szolnoki Stúdiójának egyik műsora foglalkozott azzal a témával, ami így hangzott: Hogyan öltözik Szolnok? Nos a megyeszékhely küllemének, építészeti és stílusbeli esztétikájának jónéhány területe górcső alá került, amikoris a város érintettjei — tanács, IKV, Kommunális üzem, a reklámszövetség helyi képviselője — elmondták gondolataikat, véleményüket az említett kérdéskörről. Természetes, hogy nem maradhatott ki a vizsgálódásból a kirakatok sorsa sem, azaz az a tény, hogy Szolnokon kevés a kirakat, és az ami van, néhol gyalázatos állapotokat mutat. Még az idézett rádióműsort hívta fel Kakóné Lázi Zsuzsa, aki a Domus áruház lakberendezési tanácsadója, eredeti végzettsége szerint reklámszakember. Említette, hogy szívesen hozzászólna a témához, s egyáltalán azokhoz a kritikákhoz, amelyek például a Ságvári körúti Sport- és írószer boltot érték az adásban, méghozzá az emeleti kirakati rész rendezetlensége, raktárjellege miatt. A téma időtállósága lehetővé tette, hogy lapunkban most idézzük a szakember néhány gondolatát. — 14 éve élek kereskedők között, és tudom, hogy a romló gazdasági helyzetből fakadó jelentős hátrányokat az itt dolgozóknak is el kell . szenvedniük, ami természetesen azt is jelenti, hogy ezt a reklámeszközt, ami a kirakat, nem igazán tudják, tudjuk, kihasználni. — Régebben más volt a helyzet ? — Felelősséggel állíthatom hogy igen, mivel korábban Szolnokon például ismert fogalom volt a versenykirakat, azaz a boltok vetélkedtek egymással abban, hogy melyik mennyire képes megjeleníteni a kínálatát, s ezzel természetesen „bevinni” a vevőt az üzletbe. Nos ezek a versenykirakatok eltűntek, visszaestek. A kirakatrendezők a Jászság csücskéig lejárnak, csökkent a felhasználható költség, csökkentek a bérek, s így jó ha negyedévenként egyszer eljutnak mindenhová. — A Domus ilyen szempontból speciális hely, hiszen itt a kirakat a bejárat után következik. — Igen, de azért nem árt, ha kívülről is rálát valami csalogatóra a vásárló, aminek az érdekében ügyeskedni kell, másképpen kell komponálni a látványt, elhelyezni a bútorokat. Sajnos a mi kirakatrendezésünkre is rányomja bélyegét a munkaerőhiány, kevés a segédmunkás, így az anyagmozgatásból én is kiveszem a részem. — Akkor tehát a kereskedelmi egységek igazán esztétikus megjelenése napjainkban és a jövőben reménytelen? fl kirakat is „ruhadarab” Egy telefonáló Egy IDEÜL-os megoldás — Nem hinném, hiszen ha piac lesz és verseny, akkor ahhoz reklámozni kell. Ugyanezt igazolja az is, hogy május 1-vel létrejött egy kirakatrendezői KFT. — Itt Szolnokon? — Pontosan. De erről már mindenképpen velük beszélgessen. Vaskor Miklós a Reklárndekor KFT ügyvezető igazgatója a honi vezetők közül azon kevesek közé tartozik, akinek egyáltalán nincs íróasztala. — Nálunk a 15 fős csapatból összesen két ember foglalkozik az adminisztratív feladatokkal, de rögtön hozzáteszem, nem improduktívak, mivel az üzletkötéseket is ők bonyolítják. — Milyen szakmákat képvisel ez a 15 ember? — Kirakatrendező, dekoratőr, grafikus, dekorációs asztalos. De nálunk nincs segédmunkás, takarítónő vagy titkárnő. Ez nem jelenti azt, hogy ezeket a tevékenységeket nélkülözni tudjuk, csak külön embereket nem tudunk ilyesmivel foglalkoztatni. (Bizonyságul éppen ekkor kapok egy minőségi feketét!) — Hogyan gondoltak arra, hogy KFT-t alapítanak? — Nem előzmények nélküli a gondolat, hiszen korábban már egy GMK foglalkozott ezzel az Ideál Kereskedelmi Vállalaton belül, s most elérkezettnek láttuk az időt, hogy önálló jogi személyként, más keretek között, határozottabbá tegyük a munkát és fokozzuk a tevékenységünket. — Igen, de hát ki lesz erre vevő, hiszen mindenütt pénzhiány van, s éppen a kirakatok „eltűnése” a jellemző. Miért bíznak az ellenkezőjében? — Nézze, ebben az országban előbb-utóbb piacnak kell kialakulnia. Mi megelőlegezzük azt a merész bizalmat a gazdaság irányítóinak, hogy inkább előbb, mint utóbb. Márpedig ha ez így van, akkor reklámozni kell, hiszen egy valamirevaló kereskedelmi egység tudja, hogy enélkül nem megv. A kirakat a reklámmédiák közül a legolcsóbb, hiszen vállalati tulajdon és nem jogdíjas, ugyanakkor közterületen van. Ezzel nem élhi botorság lenne. Másrészt a vállalkozások élénkülésével is lesznek feladataink, hiszen kiállítás rendezéssel sőt berendezéssel is foglalkozunk. Ilyen megbízást legutóbb éppen a VI. Országos Reklámkonferencia alkalmával teljesítettünk itt Szolnokon, mindenki megelégedésére. De vállalati emblémák, reklámanyagok tervezésére és készítésére is vállalkozunk. — Felségterületük? — Elsősorban Szolnok megye, de igény szerint bárhol. — Konkurencia? — Nem félünk tőle, mivel úgy gondoljuk, hogy jó szakembereink vannak, illetve az önköltségünket a minimális szinten tudjuk tartani. — Ha már a pénz szóba került, mennyi az induló törzstőkéjük? — Ez a KFT egyetlen törzsbelétessel alakult, s ez éppen az anyavállalat, az Ideál. Egymillió forint az induló tőkénk, aminek a fele pénz, másik fele pedig anyagokban, termelőeszközökben lekötött tőke. — Hogyan tudják fizetni az alkalmazottjaikat? — Körülbelül másfélszer annyi a jövedelmük, mint amikor az anyavállalatnál dolgoztak. De ezért a nap minden órájában termelni kell. Itt a munkaszervezés olyan, hogy mindenki pontosan tudja, hogy az adott hét, adott napjának melyik órájában mivel kell foglalkoznia. Hogy ez így legyen, ezért egy személyben vagyok a felelős, mivel én osztom ki a feladatokat. — A hazai anyagellátás a legkörültekintőbb szervezés mellett is felboríthatja a rendet. — Ez igaz, ám mi úgy vagyunk vele, hogy ha rossz az anyagellátás, akkor ez olyan szempont, amire különösen oda kell figyelni, tehát számolni kell vele. Ha sikeresen akarunk működni, akkor tudomásul kell, venni, hogy a működési területünk Magyarországon van, de nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy az ebből fakadó realitásokat a hagyományos módon kezeljük. Szilas Péter A lokálpatrióta Rákóczifalván él, Szolnokon dolgozik, Kunhegyesért dobog a szíve Rékasi Pál 1927-ben, napszámos szülők gyerekeként született Rákóczifalván. Hárman voltak testvérek, és bizony a pénz szűkösen csordogált, ezért amikor cseperedtek, a szülei útravaló gyanánt ezt mondogatták: pengőnk, vagyonunk nincsen, nem bírunk mást adni, mint becsületet, tisztességet. így lelt az egyik testvérből gyári munkás, a másikból kőműves, ő pedig 1952-ben megszereze a jogi diplomát. Nehéz, kegyetlenül nehéz volt: nyaranta napszámba, dolgozni járt, zenélt, hogy hozzájusson a hiányzó forintokhoz. Szolnokon kezdett a bíróságon, majd 1956 tavaszán Kunhegyesre került ügyvédnek. Azóta is a településnek és lakóinak legnagyobb tisztelői közé tartozik. — Megható az emberek szeretete, állhatatossága, végtelen ragaszkodása az elveikhez. Mondták: vigyázzak, mert a konok kunok nem nagyon fogadják be az idegeneket. Nem érdekli őket, ki az illető: vezető, beosztott, iskolát végzett, esetleg iparos. Ügy tűnik, nekem szerencsém volt. szinte észrevétlenül túljutottam a beilleszkedés buktatóin. Igaz, tiszteltem mindenkit, és úgy érzem, viszonzásképpen én is valami hasonlót kaptam. Talán soha nem hagyja ott ezt a kívülálló számára érdesnek tűnő települést, ha Kunhegyes 1965-ben el nem veszíti járási székhelyi mivoltát. Azóta perlekedik, vitatkozik, veszekedik mindenkivel, aiki ennek a jogosságát bizonygatja. Ö ezzel szemben ésszerűtlennek, elhibázottnak, íróasztal mögött kiagyalt tévelygésnek minősíti az egészet. Elvitték a földhivatalt, a bankot, megszűnt a bíróság, az ügyészség, és a község meg a környéke hol ide, hol oda hányódott. Ügy tűnik, a központi irányítók nem tudtak mit kezdeni ezzel a tízezer emberrel, meg a térség falvaival. és a temérdek átszervezéssel alaposan megkeserítették az itt lakók életét. Ha másért nem. mert ügyeiket intézni utazhattak Karcagra. Törökszentmiklósra, Tiszafüredre, sőt Szolnokra. Időközben dr. Rékasi Pál, vagy ahogyan általában ismerik: Pali bácsi, Szolnokra került. Mi tagadás, hiányzott, nagyon hiányzott neki a község: az emberek ízes beszéde, köntörfalazás nélküli őszintesége. Minden bizonynyal a településnek ő is, mert 1977-ben felkeresték: a munkája mellett vállalja el a BHG kunhegyesi gyárában a jogsegélyszolgálat vezetését. örömmel tett eleget a felkérésnek, és azóta pénte'"mként ismét Kunhegvesre utazik. Ki öröklés, ki házvétel, ki családi gondok miatt keresi fel. és kér tőle jó szót, tanácsot. És 6 fáradhatatlan, mintha nem is 62 éves lenne. Időközben az életében annyi változás következett be. hogy a felesége — aki pedagógus volt — nyugdíjba került, egyetlen fiuk nedig ügyvédbojtár, azaz jelölt. Nem titok, ha végez, szeretné neki átadni a helyét. De azzal a kitétellel, hogy a kunhegyesi jogsegélyszolgá-IVIég sok a tennivaló, hogy a városi rím mellé városi kinézet is társuljon Kunhegyesen, fejtegeti dr. Rékási Pál latot megtartja. Mert onnan, a régi ismerősöktől nem szeretne elszakadni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy néhány hete még neheztelt a nagyközség vezetésére, mivel nem hívták meg a városavatás ceremóniájára, Jobban mondva az előző este sebtiben, telefonon szóltak neki. Köszönte, de ily módon már nem ment el: pedig nagyon szeretett volna jelen lenni az ünnepségen. Néhány szót váltani, véleményt cserélni az emberekkel, a megye, a parlament ott lévő vezetőivel. Arról, hogy szerény lehetőségeivel hol tudna segíteni, és mi mindent kellene ahhoz tenni, hogy a település ne csak nevében, hanem kinézetében, mindennapjaiban is valóban város legyen. Mert mint korábban említettem, ennek a 62 éves embernek a munkáján kívül adódik még egy olthatatlan szenvedélye, csúnya szóval hobbija. Ez Kunhegyes. És amíg menni bir, és írni, érvelni tud ... D. Szabó Miklós Új székház kellene OTP tanácsadó testületi ülés Törökszentmiklóson A lakosság és a vele kapcsolatban álló gazdálkodó szervek véleményének megismerése érdekében az Országos Takarékpénztár tanácsadó testületeket hívott létre. A törökszentmiklósi testület szerdán tartotta megbeszélését, amelyen a városi fiók igazgatója beszámolt az 1988. évi munkáról és az idei elképzelésekről. A testület tagjainak több mint fele véleményt nyilvánított az OTP munkájáról, valamennyien elismerésüknek adtak hangot, hogy a jelentős ügyfélforgalmat mindenkor korrekten és szakmailag jó színvonalon, udvariasan látták el. Az egyik vállalat főkönyvelője megjegyezte, hogy a közelmúltban három dolgozó ment el tőlük, az OTP-t választva munkahelyül, s valamennyien jól érzik ott magukat, bár megjegyezték, hogy sok a munka. A városban a legnagyobb gondot az OTP fiókjának elhelyezése okozza, a szűk helyiségek miatt javasolták és kérték új székház építését. Több javaslattal is támogatták a jelenlévők a takarékpénztár üzletpolitikáját, banki tevékenységét is. Szóba került a pénzintézet kereskedelmi banki munkája is, hiszen a Városgazdálkodási Vállalat április 1-je óta ott vezetteti számláját, az eddigi tapasztalatok szerint megelégedéssel. A felvetett kérdésekre az értekezleten részt vevő Szűcs Ferenc megyei igazgató adott választ, és megköszönte az OTP munkája iránti érdek' "dést, elismerést. Cletmódkiállítás-sorozatot indított a Szolnok Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat személyzeti osztálya, melyben az egészséges öltözködés és táplálkozás korszerű kellékeivel ismertetik meg a vállalat dolgozóit. Első alkalommal a Váci Kötöttárugyár jászapáti gyáregységének termékeiből — fürdőruhák, szabadidő ruhák — nyílt kiállítás a megyeszékhelyen, a vállalati klubban. A későbbiek során kalóriaszegény húsipari, gabonaipari és hidegkonyhai készítményekből is terveznek bemutatót. fotó: Korényi Éva
