Szolnok Megyei Néplap - Néplap, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-31 / 126. szám

1989. MÁJUS 31.

^flÉPtdP

Közlemény

az MSZMP Központi Bizottságának üléséről

A monopolhelyzet nem tett jót a pártnak

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1989. május 29-én ülést tartott, amelyen a Központi Bizottság tagjain kívül részt vettek a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke és titkára, a megyei, a megyei jogú pártbizottságok első titkárai, a KB osztályvezetői, a pártsajtó, valamint — az első napirendi pont vitájában — a központi sajtó vezetői.

A testület Iványi Pálnak, a Poütükai Bizottság tagjának, a Központi Bizottság titkárának előterjesztésében megtárgyalta a széles körű társadalmi vita alapján kialakított új agrárpolitikai koncepciót, amelyet teljes egészében nyilvánosságra hoz.

Grósz Károly főtitkár előterjesztésében a Központi Bizottság foglalkozott az MSZMP előtt álló feladatokkal, és úgy döntött, hogy 1989. május 8-ai álláspontját módosítva még ebben az évben összehívja a párt kongresszusát. Arról is határozott, hogy vitára bocsátja javaslatait a helyi és országos pártszavazás intézményének bevezetéséről, valamint arról, hogy a tagság demokratikusan és közvetlenül választhassa meg az MSZMP elnökét és főtitkárát. A kongresszus előkészítésének szervezési teendőit a következő ülésein folyamatosan tárgyalja.

A Központi Bizottság megválasztotta a kongresszus mandátumvizsgáló bizottságát, amelynek vezetője Vastagh Pál, a Politikai Bizottság tagja lett A kongreszszus szervező bizottságának vezetőjévé Iványi Pált választotta meg.

A Központi Bizottság megköszönte a szervezeti szabályzat kidolgozására kiküldött munkabizottság tevékenységét. A további munkával a testület mellett működő kibővített pártpolitikai

bizottságot bízta meg.

A Központi Bizottság úgy döntött, hogy a Gazdaságstratégiai Munkabizottságot és a Közgazdasági Munkaközösséget összevonja és a jövőben Gazdaságstratégiai Munkabizottság elnevezéssel működteti.

A testület Korom Mihályt és Rajnai Sándort saját kérésükre felmentette központi bizottsági tagságuk alól.

A Központi Bizottság tudomásul vette az MSZMP reformkorok 1989. május 20-ai, szegedi munkatanácskozásáról készült tájékoztatót.

Megvitatta a politikai egyeztető fórummal kapcsolatos tárgyalásokról szóló jelentést; megfogalmazta javaslatait és nyilvánosságra hozza álláspontját az érdemi tárgyalások előkészítéséről.

A Központi Bizottság kialakította Nagy Imre és társai temetésével kapcsolatos álláspontját, amelyet nyilvánosságra hoz.

Politikai érdekegyeztető tárgyalások

flz MSZMP XB1989. május 29-ei javaslatai az előkészítésre

Az MSZMP Központi Bizottsága áttekintette a politikai érdekegyeztető fórummal kapcsolatos előkészítő tárgyalások állását. Megállapította, hogy a testület 1989. május 8-ai javaslata számos pozitív, támogató vélemény mellett tartózkodó és elutasító reagálásokat is kiváltott. Az előkészítő tárgyalások megkezdését élénk sajtópolémia kísérte, ami a közvélemény számára az álláspontok megmerevedését sugallta.

A Központi Bizottság a társadalmi közmegegyezésért érzett felelősségétől áthatva indokoltnak tartja elvi tárgyalási javaslatát az alábbiak szerint konkrét formába önteni, s az előkészítést ezáltal a holtpontról kimozdítani :

— a Központi Bizottság javasolja, hogy a politikai egyeztető fórum négyoldalú tárgyalási formában jöjjön létre. A tárgyalóasztalnál foglaljanak helyet az MSZMP, az Ellenzéki Kerékasztal, továbbá mindazon

szervezetek képviselői, akik az előzőekhez nem kívánnak csatlakozni. Negyedikként a tanácskozási joggal rendelkező megfigyelők lehetnek jelen, egy részük állandó jelleggel;

— az MSZMP konstruktív megegyezési szándékának kinyilvánításaként javasolja az előkészítő szakasz felgyorsítását annak érdekében, hogy az érdemi tárgyalások 1989. június 10-én megkezdődhessenek;

— a Központi Bizottság kijelölte az érdemi tárgyaláson részt vevő delegációját, amelyben a kormány képviselői is helyet kaptak. A tárgyalóküldöttség mandátuma akkor lép életbe, ha a politikai egyeztető fórum tagjai egyetértésre jutnak az előkészítés valamennyi kérdésében ;

— a Központi Bizottság felkéri az Országgyűlés elnökét, hogy — a tárgyalófelek egyetértése esetén — elnököljön az érdemi tárgyalások plenáris ülésein;

— a Központi Bizottság

javasolja, hogy az érdemi tárgyalások kereteit rögzítő dokumentumot minden érintett szervezet vezető képviselője írja alá. A Központi Bizottság ezzel az előkészítő tárgyalócsoport vezetőjét bízza meg.

Az MSZMP Központi Bizottsága felhívással fordul a párt tagjaihoz, alapszervezeteiihez, alakuló reformköreihez és a közvéleményhez. Felszólít minden haladó erőt az országos politikai egyeztető tárgyalások támogatására. Ügy ítéli meg, hogy a demokratikus szocialista jogállam megteremtésének nehéz időszaka az érdekek kölcsönös tiszteletben tartását igényli. Ehhez nélkülözhetetlen, hogy az országos érdekegyeztető tárgyalások szervesen kapcsolódjanak a helyi kezdeményezésekhez. Az alulról is építkező társadalmi közmegegyezés biztosíthatja, hogy az átmenet békés úton, a politikai stabilitás fennmaradása mellett menjen végbe.

Megyénk képviselői a szünetben

képviselői javaslatok elfogadásáról, illetve elvetéséről Határozathozatal következett: Először a képviselői javaslatokról és módosító indítványokról szavaztak, majd a törvénytervezetekről. Az átalakítási törvényjavaslatot 20 ellenszavazat és 48 tartózkodás mellett fogadták el, az elnök utólag két változatról rendelt el szavazást, a testület az „A” variációt fogadta el. A vállalati törvényre vonatkozó előterjesztést 8 ellenszavazattal és 35 tartózkodással, a szövetkezeti törvény módosítá- , Sára vonatkozó javaslatot | pedig 4 ellenszavazat és 37 tartózkodás mellett fogadták el.

Az ülésszak szerdán a me- , zőgazdasági termelőszövet- | kezetekről szóló 1967. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalásával folytatódik.

(Folytatás az 1. oldalról)

forrása egy szűk vezetés elhatározásából eredeztethető hibás döntésekből fakad. A párttagok a munkahelyeken, az üzemekben, falun, az értelmiségi munkaterületeken tették a dolgukat, és igyekeztek felvállalni mindazt amit úgy éreztek, hogy ebből a politikából számukra követhető. Tehát nem lehet őket elmarasztalni azokért a nehézségekért, amelyek ma egyértelműen, bizonyítottan korábbi döntésekből fakadnak.

Hibák mellett sikerek

— Igen, de hát a többség úgy gondolta, és úgy gondolja ma is, hogy az ország helyes úton járt az elmúlt 32 évben, vagy mondjuk így nény évtizedben. Az igazat szólva itt nem egyes hibás politikai és gazdasági döntésekről beszélnek erőteljes véleményformáló körök, hanem arról, hogy ez az út tévút volt, a fejlődés pedigzsákutcába jutott.

— Nézze, én tagadom, hogy a négy évtized zsákutca volt, tagadom, hogy hibás út volt, tagadom, hogy hamis az alternatíva, amit választottunk. Attól, hogy egy eszmét rosszul valósítanak meg a gyakorlatban, nem biztos, hogy az eszme a hibás. Hogy itt súlyos hibák történtek, azt a mai végeredmény bizonyítja, de a súlyos hibák mellett is olyan sikerek is születtek, amelyekért nem kell senkinek restelkednie és szégyenkeznie. önt egy évvel ezelőtt választották meg az MSZMP főtitkárának. Ebben az egy évben — én úgy gondolom, hogy — Magyarország lélegzetelállító politikai fejlődésen ment keresztül. Először de facto, majd de jure is kialakult a többpártrendszer. Eközben a hatalom szilárdan az MSZMP kezében maradt, de sokak szemében ez a szilárd hatalomgyakorlás csak látszat. Nagyon sokan úgy vélik, hogy az MSZMP inkább a hatalomvesztés felé tart. A vezetését például úgy szemlélik, hogy képtelen a maga által vállalt pozíciókat akár rövid távon is tartani. Most olyan példákat fogok mondani, amelyeket ön természetesen túlontúl is jól ismer, hiszen az ön személyes felelősségét is hangoztatják ezekben. Az elhatározást, hogy szocialista pluralizmust egypártrendszer viszonyai között valósítunk meg, követte a tett: eldöntötte az MSZMP az áttérést a többpártrendszerre. Az MSZMP vezetése elzárkózott Nagy Imre politikai rehabilitálásától, ez a rehabilitálás szerintem gyakorlatilag már megtörtént. Sokan vélik úgy ezek után, hogy itt két dologról van szó — ez a reformkorok tanácskozásán is elhangzott. Az egyik, hogy az MSZMP-nek nincsen programja, a másik, hogy a vezetésnek nincsen hitele. Mit mond ön erről?

— Hát először maradjunk a példáknál. Nem egyforma fajsúlyú jelenségek ezek. A többpártrendszer-egypártrendszer viszonyával kapcsolatban valóban az a folyamat ment végbe, amit az emberek éreznek, tudnak, és amit ön is mond. Mi még a pártértekezleten úgy gondoltuk, hogy a politikai pluralizmus az egypártrendszer viszonyai között valósul meg.

Erről a vita nem a pártértekezleten, vagy azóta kezdődött, hanem azt megelőzően, jóval korábban. És ezért a pártértekezlet ezt a problémát nyitva hagyta.

Az események, a viták, a társadalomban végbemenő érdekek megjelenítésére való erőfeszítések mutatják;

mélyebb igény volt arra, hogy ez a pluralizmus a pártstruktúrában is megjelenjen. Énszerintem a vezetés nem hibázott, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a valóságos igényeket elfogadja és elismerje. Ugyanezt másik aldalról is meg tudom közelíteni. A Magyar Szocialista Munkáspárt az elmúlt 32 évben — de elmehetek 1948-ig is — tulajdonképpen monopolhelyzetben volt, versenytársak nélkül. Az én tapasztalataim azt mutatják, hogy ez sok vonatkozásban nem tett jót ennek a pártnak. Ez alatt az idő alatt a pártba bekerültek olyan emberek is, akik a nehezebb időszakban, mikor megmérettettek, könnyűnek találtattak.

— Javaslom, hogy kanyarodjunk vissza, hiszen ön azt mondta, nem egyforma súlyú eseteket, példákat hoztam fel arra, amit én visszalépésnek vagy deffenvizának neveztem, ön mondta Nagy Imrét nem rehabilitáljuk politikailag. Most pedig az álláspont vélhetően az, hogy Nagy Imrét politikailag rehabilitálni kell. Meglehetősen rövid az időtáv a két állásfoglalás között. Kérem, adjon magyarázatot arra, hogy miért történt ez a fordulat.

Nagy Imre rehabilitációjáról

— Én már tavaly az Egyesült Államokban, egy sajtókonferencián kijelentettem, hogy amit ma tudunk Nagy Imréről, annak alapján nem tartjuk indokoltnak a rehabilitálását. De azt én ott is kijelentettem, hogy a Nagy Imre-ügyet felül fogjuk vizsgálni. Ez a felülvizsgálat elindult. A pillanatnyi helyzet alapján, ami információ van, az azt mutatja, hogy az ügyészség ennek a kérdéskörnek a vizsgálata során arra a következtetésre jut, hogy nem alátámasztható jogilag az annak idején meghozott ítélet. Ha ez így van, az egyben — nundt minden ilyen jogi felmentés — a politikai felmentést is jelenti. Más kérdés azonban a párt által történő politikai rehabilitálás. Nagy Imre a Magyar Szocialista Munkáspárt alapító tagja. Hogy Nagy Imre párttagsága ilyen minősítést kap, az nem a bíróság dolga, hanem a párté. A mostani ismereteim alapján változatlanul azt tudom mondani, hogy ebben nem áll rendelkezésünkre olyan információ, hogy az ezzel kapcsolatos korábbi döntést meg kellene változtatni, de nem fejeződött be a Nagy Imre-ügy felülvizsgálata.

— ön tehát úgy érzi, nem a közvélemény nyomása érezhető abban, hogy látható fordulat' következett be Nagy Imre politikai szerepének a megítélésében?

— Nem. Én nem így értékelem. Magunk határoztuk el, óriási viták után, — ezt nagyon sokan tudják —, hogy az 1962-ig történt ügyeket át kell tekinteni. Elsősorban Nagy Imre ügyét, de a többit is. 15—16 olyan nagy ügy van, ahogy a szakemberek mondják, amelyben valószínűsíthető, hogy meghatározó elemek voltak a koncepciós elképzelések. Kérem, ezeket az ügyeket sorba kell venni, és felül kell vizsgálni. A konkrét tények alapján lehet következtetésekre jutni. Ezt a sort Nagy Imre ügyével kezdték, s szerintem helyes is, hogy ezzel kezdték. Nem ismerem, még nincs is végkövetkeztetés, de ha lesz, — és úgy látszik, hogy ebben az irányban megy a vizsgálat, — akkor annak le kell vonni minden konzekvenciáját, nem lehet • féligazságot kimondani, nem lehet tesséklássék módon lezárni ezeket az ügyeket. Be kell egyszer már fejezni, le kell zárni ezt a korszakot, a nemzetnek megbékélésre van szüksége, ah'hoz pedig pontosan tudnia kell az igazságot.

— Az ön mai tudása szerint hogyan minősítené: minek lett áldozata Nagy Imre?

— Több mint valószínű — de még egyszer mondom: a jelenlegi tudásom alapján —, hogy olyan nemzetközi politikai érdekeknek, amelyeket a résztvevők, az események résztvevői nem is nagyon ítélhettek meg.

Az interjúban Grósz Károly részletesen beszélt az idei pártkongresszus kérdéseiről, az MSZMP-t, a szociáldemokráciához fűző kapcsolatokról. A pártban érvényesülő politikai irányzatokról szólva többek között ezeket mondta:

— Csak a reformer minősítést semmiféleképpen nem vállalom fel, mint ahogy nem vállalom fel semmiféleképpen csak a fundamentalista minősítést sem. Ettől vagyok a centrumban, az az érzésem. Ugyanis számomra érték mondjuk a közösségi szellem, szemléletiség, érték számomra az internacionalizmus, ami 80—100 éve a mozgalom szerves része. Ugyanakkor nem tudom elfogadni azt a politikai felépítményt, amit az elmúlt 30 év alatt hoztunk létre, és itt változtatást szeretnék. Több energiát és időt kell szánni arra, hogy például a különbözői, formálódó pártokkal eszmecserét, konzultációt folytassunk a várható döntésekről, hogy ezek a döntések, megvalósításukkor nagyobb társadalmi bázissal rendelkezzenek.

_ A választásokon ütni

fog az igazság órája, de mindenkinek, egyidőben és egyformán. Onnantól kezdve minden párt neve mögé egy számot írnak, és ez a szám kifejezi azt, hogy hányán szavaztak az illető politikai pártra. Onnantól kezdve én úgy gondolom, hogy majd kevesebben engedhetik meg maguknak, hogy a nép és a nemzet nevében beszéljenek, és ez minden pártra, az MSZMP-re is egyformán vonatkozik. Jó ez az MSZMP- nek?

Táljutni a nehéz helyzeten

— Hát a beszélgetésünk egyik legfontosabb gondolatköre az volt, hogy igen. Jo ez. Itt azonban ennek értékét nem egy választási eredményben kell mérni, hanem a nemzet fejlődésében és felemelkedésében. Hogyha a választások azt az eredményt hozzák, hogy egy új koalíciós struktúrában erői politikai és kormányzati vezetés jöhet létre, amely bírja a nemzet többségének támogatását, akkor ezen a gazdasági válságon hamarabb túl tudunk jutni. Itt egyetlen cél lebeghet előttünk: az ország érdeke. Túljutni ezen a nehéz helyzeten. Én alapvetően az ország érdekét tartom szem előtt, éppen ezért meg vagyok róla győződve, hogy az MSZMP jelentős pozíciókat fog magának a választáson kiharcolni. És arról is meg vagyok győződve, hogy a választásokig hátralévő vitákban meg fogja találni azokat a szövetségeseit, akikkel együtt egy olyan kormányzati stabilitást tud teremteni, amire az országnak szüksége van.

megkezdte munkáját a* OrszőggyülAs

(Folytatás a 2. oldalról)

dálkodó szervezetek körében ma tapasztalható összefonódások megakadályozására tartalmaz sajátos társasági jogi garanciákat.

Végül néhány további javaslatra, észrevételre válaszolt a miniszter. Elmondotta: már dolgoznak az egyéni vállalkozásokra, a kisipari és a magánkereskedelemre vonatkozó jogi szabályozás felülvizsgálatán, egységesítésén. Egységes törvény létrehozásán dolgoznak,

ugyanis semmi sem indokolja, hogy a kisiparra eltérő szabályokat hozzanak. A kormány foglalkozik az új vállalati, valamint az új szövetkezeti törvény kidolgozásával is. Mindkettő az új alkotmány elfogadása után kerülhet az Országgyűlés elé. Több képviselő is hangoztatta: túl sok a vállalatokat érintő jogszabály. Ezzel egyetértett a miniszter.

Kulcsár Kálmán válasza után Tallóssy Frigyes az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának nevében adott tájékoztatást a bizottsági ülés eredményéről, a vitában elhangzott