Szolnok Megyei Néplap - Néplap, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-31 / 126. szám
Megkezdte munkáját az Országgyűlés Nyers Rezső, Szűrös Mátyás és Aczél György eszmecseréje (Folytatás az 1. oldalról) mondja: a vállalatok állami tulajdonban álló vagyonnal gazdálkodnak. Az átalakulási törvény és a vállalati törvény módosítása jottányit sem növeli a vállalatoknak a korábbiakban már biztosított vagyoni rendelkezési jogosítványait, hanem tudomásul veszi a jelenlegi helyzetet. Az elemi logika megköveteli, hogy az államigazgatási irányítású vállalatoknál az esetleges társasággá való átalakulásról maga az alapító szerv döntsön, és a részvények az állami vagyonkezelő szervezethez tartozzanak, hiszen az állami központi szervezete a tulajdonosi jogokat is magánál tartotta eddig. A jelenlegi helyzeten csak egy új vállalati törvény változtathatna. Kulcsár Kálmán vitába szállt azzal a nézettel, hogy az állami széktorban fel kell számolni a vállalati tanácsot és általában az önkormányzati önigazgatást. E szerint az állami vállalatok túlnyomó többségét kényszeríteni kellene a részvénytársaságokká való átalakulásra. Az átalakulást felülről kellene vezényelni egy felállítandó központi vagyonalap által, amely az átalakuló állami vállalatok valamennyi részvényét megszerzi és azzal korlátlanul rendelkezik. A jogalkotás elutasította ezt a felfogást, amely az állami vállalatok mintegy közhatalmi kényszerrel történő „visszaállamosítását” jelentené. Az átalakulási törvény e vélekedéssel szemben a vállalati tanácsi, illetve a közgyűléses vállalatok önkéntes átalakulásának elvéből indul ki. Mélyen ellentétes lenne a jogállamisággal egy olyan állami vagyonkezelő központ felállítása is, amely Magyarország valamennyi állami vállalatával szemben gyakorolná a tulajdonosi jogokat. A miniszter egyetértett azzal a javaslattal, hogy gyorsítsák meg az állami vagyonkezelést meghatározó jogszabályokat, e munkálatok koordinálására nevezzenek ki kormánybiztost, s a törvényjavaslatot még az idén október 31-ig nyújtsák be a Parlamentnek. A törvényjavaslatban kiegyensúlyozott és kompromisszumos szabályok találhatók, amelyek az állami és a vállalati érdekeket egyaránt kielégítik. Így például az ál-részvénytársaságok létrejöttének megakadályozása érdekében a jogszabály kötelezővé teszi 20 százalékos, vagy 100 millió forint értékű külső tőke bevonását, ami a társaság alaptőkéjét növeli, nem pedig a költségvetést gazdagítja. Ha azonban a társaság létrejön, az eladott részvények ellenértéke nem növelheti az alaptőkét, a befolyt bevétel 80 százaléka a vagyonkezelőt illeti meg, míg 20 százalék marad a létrejött társaságnál. A társaságnál maradó részből áz alaptőke 10 százalékáig kötelező ingyenes vagy kedvezményes dolgozói részvényt kiadni. Ilyen részvényt a dolgozók kis közösségei, csoportjai is kaphatnak. A vállalat nem kényszeríthető Az önkormányzó állami vállalatok átalakulásának a törvénytervezetben megfogalmazott szabályai zárt jogi konstrukciót képeznek. Ha azonban adott esetben túl merevnek bizonyulnak, úgy mód van arra, hogy eltérjenek ezektől az előírásoktól. A vállalat és a vagyonkezelő szervezet eltérő átalakulási rendben is megállapodhat, a törvény garanciális szabályai akkor fejtik ki hatásukat, ha nem jön létre ilyen megállapodás. A vállalat a megállapodásra nem kényszeríthető; ez a szabályozás tovább növeli az átalakulási törvény rugalmasságát. összegezve az elmondottakat Kulcsár Kálmán leszögezte: az átalakulási törvény nem hoz létre vállalati, menedzsertulajdont. Éppen ellenkezőleg, ha végbemegy az átalakulás és a tulajdonosi, illetve a vállalatvezetői pozíciók következetesen elválnak, a vállalatvezetés a jelenleginél jóval erősebb tulajdonosi kontroll alá kerül. Az átalakulási törvény további halogatása jelentős hátrányokat okozna a kisvállalkozásoknak, lefékezné a szövetkezetek belső demokratizálódását, valamint az állami vállalatok szervezeti pluralitásának erősítését. Jelentős károkat okozna a külföldi befektetésekben is, hiszen a külföldiek még arra az egyértelmű kérdésre sem kaphatnának egyértelmű választ, milyen magyar partnerrel kell tárgyalniuk, ha befektetni kívánnak hazánkban. Dolgozói részvények Kulcsár Kálmán expozéját követően az elnöklő Szűrös Mátyás bejelentette, hogy a törvénycsomaghoz több képviselő módosító javaslatokat nyújtott be, amelyeket a Parlament jogi bizottsága megtárgyalt, és véleményezett. Az erről szóló jelentést a képviselők megkapták. A törvény-hozás túlnyomó többséggel elfogadta azt a javaslatot is, hogy a hozzászólásokat tíz percben korlátozzák. Tallósy Frigyes, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság előadója elmondotta, hogy a bizottság a három törvénytervezetet az Országgyűlésnek tárgyalásra és elfogadásra ajánlotta. Felmerült ugyan, hogy az átalakulási törvény tárgyalását halasszák későbbre. Amennyiben azonban csak később fogadja el a Parlament az átalakulási törvény tervezetét, ezzel nem kapnának lehetőséget a kisvállalkozások, a szövetkezetek, a magánvállalkozások különböző társaságok létrehozására, ami igen fontos a termelési szerkezet átalakításának meggyorsítása szempontjából. Az állami vállalatokról szóló törvény módosítása a vállalatok mozgásterének növekedését eredményezi, de a jogszabály önmagában természetesen nem old meg semmit. Korántsem lehet arra számítani, hogy a Parlament döntése nyomán az állami vállalatok tömeges átalakulására kerülne sor. A szövetkezeti törvény módosítása a bizottság véleménye szerint alapvető változást jelent. A törvénytervezet ugyanis lehetővé teszi a szövetkezeti vagyon egy részének oszthatóvá tételét, s ez lényeges feltétel ahhoz, hogy a tagok valódi tulajdonossá válhassanak. A három törvényjavaslatot az Országgyűlés mezőgazdasági, kereskedelmi, terv- és költségvetési, ipari, ifjúsági és sportbizottsága is megtárgyalta, és általában többségi véleménnyel a Parlamentnek elfogadásra ajánlotta. Végezetül ismertette azokat a javaslatokat, amelyekét a bizottságok nem fogadtak el, de az érintett képviselők továbbra is fenntartottak, így azokról a Parlamentnek kell dönteni. Plecskó Ferenc (Somogy m., 12. vk.), szerint az átalakulási törvénytervezet bi-* zonytalan közgazdasági alapon áll, eszmei megalapozottsága is hiányos, sok tekintetben zavaros. Minden ma létező vállalatot a .ipái méretek, vagyon, létszám, irányítási és szervezeti felépítés mellett törekszik átvinni az új formációba. Ez nyilvánvaló közgazdasági képtelenség. Juhász Ferenc (Budapest, 62. vk.), az átalakulási törvény javaslatáról úgy vélekedett, hogy a törvény előnyös azoknak a gazdálkodó szervezeteknek, kisvállalkozóknak, akik a mai bonyolult körülmények között is vállalkozó típusúak, innovatívak. A képviselő síkraszállt a dolgozói részvény bevezetése mellett. Eleki János, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának főtitkára (Békés m., 7. vk.) Javaslatának lényege, hogy az élelmiszergazdaságban a termelőkkel szerződéses kapcsolatban álló feldolgozó vállalatok társasággá alakulásának ösztönzése legyen kiemelt kormányzati program. Kovács Lászlóné (Budapest 7. vk.), szerint az átalakulási törvényjavaslatot az Országgyűlés csak akkor fogadhatja el, ha a vagyonkezelés jogszabálytervezete is megszületik. Balogh Gábor (Baranya m. 9. vk). A törvénytervezetben kidolgozatlan a vagyonkezelő szervezetek működési rendje, éppúgy, mint a vagyonértékelés követendő módszere; vagyis az átalakulás elő- és utóélete rendezetlen. Nagyiványi András (Budapest, 19. vk.), egyebek között a vállalati törvény módosításávai kapcsolatban hívta fel a figyelmet; az egyik paragrafus lehetőséget teremt a Minisztertanácsnak arra, hogy indokolt esetben a vállalati tanács, illetve a küldöttközgyűlés által vezetett vállalatot ismét állami kezelésbe vonja. Ez — szerinte — kitöltetlen biankó csekket adna a Minisztertanácsnak, amely felhasználhatná mindenkori rövid távú költségvetési érdekeihez. Puskás Sándor (Heves m., 2. vk.), az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. vezérigazgató-helyettese rámutatott: a tulajdonreform kidolgozása várat magára, az átalakulási törvény hatásai pedig nem vizsgálhatók a magyar gazdaság jellemzőinek elemzése nélkül. Fontosnak nevezte, hogy az állami vagyonkezelő szervezet jogállását a parlament határozza meg, tevékenységét pedig az Állami Számvevőszék ellenőrizze. Zsidei Istvánná (Heves m. 5. vk.) Véleménye szerint az állami vállalatok vagyonának felosztása során a részvények egy részét a dolgozók tulajdonába kellene adni, úgy, hogy az értékpapírok felett dolgozói tanács rendelkezne. Bödőné Rózsa Edit tCsongrád m., 3. vk.), indítványozta: az ügyrend 40. paragrafusa értelmében az Országgyűlés utasítsa el a törvényjavaslatot, és azt utalja viszsza átdolgozásra az előterjesztőnek. Mindezt azzal indokolta, hogy a tulajdonreform koncepciójának kialakítása és annak széles körű társadalmi vitája nélkül nem alkalmazható az átalakulási törvény. Nem cserélődnek a gazdasági vezetők „A előterjesztés a kialakult menedzseri réteg privilégiumainak átmentését szolgálja, é« konzerválhatja a kiváltságokat” — mondotta Minden jószándék ellenére tehát szempont marad a diktatúra kiszolgálása. Dr. Bállá Éva (Budapest, 46. Vk.), a Fővárosi Apáthy István Gyermekkórház-Rendelőintézet orvosa elmondta, amíg a politikai életben megindult a vezetők személycseréjének folyamata, addig a kulcspozícióban levő gazdasági vezetők körében nem tapasztalható rotáció. S ha nem történik pneg kellő időben a kívánatos személycsere, akkor a kontraszelekció alapján kiválasztódott vezetők továbbra is élvezhetik a hatalmat, s ez akadálya lehet egy valódi tulajdonreformnak. Kopp Lászlóné (Borsod- Abaúj-Zemplén m., 21. vk.), M UM M a Szerencsi Édesipari Vállalat osztályvezetője a vállalati törvénymódosítással kapcsolatban emlékeztetett: az állami vállalatok többsége kampányszerűen, felsőbb utasításra, a megszabott határidőre átalakult önkormányzó, önigazgató vállalattá. Működésükkel nincs különösebb gond, viszont nem mondható el róluk, hogy valóban ellátnák a vállalatok általános vezetését, s az óhajtott tulajdonosi tudat sem erősödött. Tulok András (Veszprém m.. 9. vk.), a Pápai Állami Gazdaság kerületvezetője 940 pápai kisiparos véleményét tolmácsolta. Mint mondotta, okkal háborítja fel a választóit, hogy miközben állami vállalatokról, szövetkezetekről, társulásokról, vállalkozásokról vitatkozik a parlament. ugyanakkor megfeledkezik a kisiparosokról. Most, amikor egy bizalmi és önbizalmi válságban levő társadalmat kell pályára állítani, nem használják fel ehhez a legrugalmasabb gazdasági szektort, a kisipart. Dobos József né (Heves m., 6. vk.-, a gyöngyösi Mátra Ruhaipari Szövetkezet munkavédelmi vezetője hangsúlyozta: a szövetkezeteknek a társaságokkal azonos pozícióba kell kerülniük, ezért egyetért azzal, hogy a szövetkezetek vagyona részben oszthatóvá válik. Felhívta ugyanakkor a figyelmet arra, hogy az osztatlan vagyonrész kiszámításánál pontosan meg kell határozni, milyen korábbi juttatásokat lehet figyelembe venni vagy mellőzni. Kovács Sándor (Tolna m., 8. vk.), a Dunaföldvári Áfész elnöke helyeselte, hogy új egységes szövetkezeti törvény megalkotását iktattak be az Országgyűlés kodifikációs programjába. Addig is azonban, amíg az új törvény elkészül, szükség van a jelenlegi módosításra. Hiányolta a szövetkezeti érdekképviseleti szervezetekre vonatkozó szabályozás kellő rugalmasságát. Véleménye szerint ezek a szabályok nem adnak lehetőséget a szövetkezeti ágazatoknak arra, hogy országos tanácsaikat szabadon alkossák meg. Az „újra államosítás” lehetősége Mivel a törvényjavaslatok általános vitájában több képviselő nem kért szót, az Országgyűlés az elnök javaslatára — 14 ellenszavazattal és 12 tartózkodással — úgy határozott, hogy a törvényjavaslatok feletti részletes vitával folytatja munkáját. Az átalakulásról szóló törvényjavaslathoz e szakaszban nem jelentkezett hozzászóló. A vállalati törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitájában Horváth Jenő (Budapest 1. yk.), az Országos Ügyvédi Tanács elnöke kifejezte meggyőződését, hogy a módosítások jobbá, alkalmazhatóbbá, biztonságosabbá teszik az új törvényt. Ugyanakkor kifogásolta a vállalati törvényjavaslatnak azt a bekezdését, amely a Minisztertanács számára fenntartja a jogot, hogy ismét államigazgatási körbe vonhassa az önigazgatási módon működő vállalatokat. Lakos László (Pest m., 9. vk.), a Jászkarajenői Árpád Mgtsz elnöke felhívta a figyelmet néhány olyan paszszusra, amely a szövetkezeti törvény módosításában, illetve a később tárgyalandó mezőgazdasági termelőszövetkezeti törvény módosításában megegyezik, és ha bármelyikben az eredeti elképzeléseket módosítják, akkor azt mindkét helyen meg kell tenni. Éppen ezért fejezte ki egyet nem értését az utóbbi törvénymódosítási tervezet néhány részelemével kapcsolatban. Kifogásolta, hogy a szövetkezeti vagyonrész és a vagyonjegyek összértékét a szövetkezeti vagyon 50 százalékában kívánják maximálni. Peják Emil (Budapest, 56. vk.), a HNF Budapesti Bizottságának vezető titkára ügyrendi kérdéssel foglalkozott felszólalásában. Elmondotta : ő maga is kezdeményezte annak idején, hogy a lényeges törvényeket kétfordulós vitában fogadják el. Legyen általános vita, s itt mindenki mondja el véleményét. Ezután a vitát be kell rekeszteni, és csak a következő alkalommal térjenek vissza rá. Ezzel szemben a mostani ülésen a törvényjavaslatok tárgyalása során minden szünet nélkül az általános vita után napirendre került a jogszabály-tervezetek részletes vitája. Szűrös Mátyás erre azzal válaszolt, hogy a képviselői felvetés már utólag hangzott el, ugyanis a Parlament már előzőleg szavazott ez ügyiben; akkor kellett volna tehát a képviselőnek szólnia. Az elnök ezután bezárta a vitát, s szünetet rendelt el, hogy az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága megvitassa a képviselők által beterjesztett javaslatokat, törvénymódosító indítványokat. A vita összefoglalója Kulcsár Kálmán vitaöszszefoglalójában az egyes gondolati körök szerint csoportosította a képviselői észrevételeket. A törvény jellegét, lényegét firtató kérdésekre válaszolva leszögezte: olyan jogszabályról van szó, amely sem többet, sem kevesebbet nem akar, mint megnyitni a társasági törvény alkalmazhatóságát, diszkrimináció nélkül, a gazdaságban működő valamennyi tulajdonformához kapcsolódva. A jogszabály időzítése kapcsán a miniszter hangoztatta: mivel a törvény „tulajdonviszony-semleges” megalkotásával nem kell addig várni, amíg a tulajdonviszonyokra vonatkozó koncepciók ki nem alakulnak, s a tulajdoni reform törvények formáját nem ölti. Ezzel függ össze áz a képviselői indítvány, hogy a parlament adja vissza ezt a törvénytervezetet, egy ad hoc bizottság tárgyalja meg a törvényjavaslatot, majd terjessze a következő Országgyűlés elé. Kulcsár Kálmán elvetette ezt az indítványt. Az ország mostani helyzetében várni nem csak hiba, hanem egyenesen bűn lenne — mondotta. Számos kérdés merült fel a vagyonkezeléssel és a vagyonértékeléssel kapcsolatban. Kulcsár Kálmán hangoztatta, hogy a kormányzat a kifogások ellenére is lehetségesnek tartja a törvény életbe léptetését egy kialakított vagyonkezelő szervezet, illetve az erre vonatkozó eljárás nélkül. Emlékeztetett arra: a kormány — ugyancsak egy képviselői indítványra — felelősséget vállalt arra, hogy a vagyonkezelői szervezetre vonatkozó törvény tervezetét október 31-ig benyújtja a Parlamentnek. Ami a vagyonértékelést illeti, a körültekintő szabályozáshoz hosszabb időre lesz szükség. A vagyonértékelési szabályok kimunkálásán a Pénzügyminisztérium dolgozik. Az igazságügyminiszter ismételten vitába szállt azokkal a nézetekkel, amelyek egyfajta menedzsertulajdon, menedzserhatalom kialakulásának veszélyét vetítik előre. Álláspontja szerint ez a vízió teljesen indokolatlan, s kialakulása sok szempontból a törvény félreértésén alapiszik, illetve azon, hogy az egymással szorosan összefüggő jogszabályokat nem egymás kontextusában vizsgálják. Kulcsár Kálmán határozottan leszögezte: a törvény kifejezetten a gaz(Folytatás a 3. oldalon) A Parlament folyosóján