Szolnok Megyei Néplap - Néplap, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-30 / 125. szám
1989. MÁJUS 30, Néplap JEGYZETLAPOK_______________ A klasszikus bejáró Van, aki kinyitja, van aki nem. Szisztematikusan próbáltam valamiféle logikát, belső törvényszerűséget vagy legalább ok-okozati összefüggést felfedezni a számomra (sokak számára) érthetetlen jelenség mögött. Eleddig mindhiában. Már-már hajlok arra, rendszerező elmém silánynak minősül a megértésihez, mert minduntalan illogikus elem húzza át az összeálló képet. Az autóbuszok ajtajáról van szó. No, nem általában és mindegyikre érvényesen: a különös kategóriáról mnidössze. Ez pedig nem más, mint a kalauz nélküli távolsági járatoké. Világéletemben sétáló emiber voltam, s csak az utóbbi időszakban kényszerültem a Volán eme szolgáltatását igényibe venni. A lerobbant, nullára futott autóbuszok beázástól málló burkolataikkal, foszladozó üléshuzataikkal, mit mondjak, eleinte idegenkedést váltottak ki belőlem. Aztán (a megszokás nagy úr) már „természetesnek” vettem, csakúgy, mint a zsúfoltságot. Ez sem ment máról holnapra, hiszen előbb a férőhelyek száma (ezt jelzik is minden járművön) és a ténylegesen utazók közti eltérés alapján a fizika tömegről szóló törvényeiben kételkedhettem — elméleti szinten, mert a valóságban, ha utazni akar az ember, meg kell békélnie a helyzettel. Végül is fölülemelkedve a nyomasztó érzésen, sokadjára beláttam: fontos, hogy célba érjünk, az utazás színvonala kulturáltsága (?) másodlagos. Szóval az idő múlásával így ad föl szinte mindent az ember. Eleinte az illúziókat, aztán az ideálokat, majd az optimumokat, végül marad a tiszta realitás. És ekkor már nem berzenkedik a járatok ritkasága miatt sem. Nem is panaszkodik. Fölméri épp ésszel: nincs értelme, hiszen ha egy szolgáltatást ilyen színvonalon nyújtanak, akkor az valamilyen oknál fogva megváltoztathatatlan. Mondom én abból a jószándékú feltevésből kiindulva, ha tudnák, jobbá, elfogadhatóbbá tennék. De ez van, ezt kell szeretni. Az utazás azonban mégis különleges élmény, ha már valóban hozzászoktunk a vázolt jelenséghez. Ha kialakul bennünk a bejárók bölcs elvonatkoztatóképessége, figyelmünket embertársainkra fordítjuk. Érdekes felméréseket készíthetünk az utazóközönség viselkedéskultúrájáról, persze ezúttal is a valóság szintjén. Hiszen ne feledjük egy pillanatra sem, nem ideális, nem is optimális körülmények közt jutunk el utunk céljához. Ezért csak kérdésként vethetjük föl: vajon a jobb körülmények miként hatnának vissza magukra az emberekre is. Látom én nap mint nap a klasszikus bejárók végül tökélyre viszik az elvonatkoztatást. Számukra a világ — miután reménytelenül megváltoztathatatlannak tűnik — már szinte nem is létezik. Már nem háborodunk föl semmin, elviselnek mindent, mintha nem is velük történne mindez, mintha nem is léteznének. Nagy iskola ez! Birkamód állnak a megállóban, várják a buszt, amely többnyire késik. (Ez is kalkulált jelenség.) Két csoport verődik össze. Az egyik a bérletesek csoportja. Ök többnyire már tudják, mikor milyen típusú' busz érkezik. ■ Az első ajtó helyét szabadon hagyják, a másodikhoz sorolnak be. A kalauz nélküli járatok vezetői közül azonban van olyan, aki kinyitja a hátsó ajtót, yan, aki nem, hanem egyesével engedi csak föl az alkalmi (jegyet is váltó), s a bérletes utazókat. Soha nem értettem meg, miféle logika szerint. De — mint profi bejáróhoz illik — látásból mindegyik sofőrt felismerem. Ha kell, a többiekkel együtt átsorolunk. A kérdés azonban változatlanul izgat. S minthogy minden logikám fölmondja a szolgálatot, kezdem azt hinni, hogy — mint oly sok minden az életben — ez is egyszerűen csak az emberségen múlik. Rendre mégis a hátsó ajtóhoz sorakozunk. Valamiben makacsul hiszünk: hogy emberszámba vesznek bennünket. S bármennyire is csalódjunk, élvonatkoztatási képességünk sohasem lesz olymérvű, hogy erről a hitünkről (illúziónkról?) valaha is lemondjunk. Lehet, hogy az ember élete végéig sem lesz klasszikus bejáró? Szőke György Átfogó gazdaságpolitikai koncepció nélkül Nem értelmezhető a kormány csomagterve — Ma alapvető érdeke a munkavállalóknak, hogy az eddig követettnél jobb, eredményesebb gazdaságpolitika érvényesüljön, ezért a szakszervezetek sem mondhatnak le. a gazdaságpolitika befolyásolásáról. Olyanynyira nem, hogy a szakszervezetek saját gazdaságpolitikai koncepciót dolgoznak ki — nyilatkozta az MTI munkatársának Sándor László, a SZOT titkára. — A kormánynak az idei pénzügyi egyensúly javítására kidolgozott csomagterve kényszerű következménye annak a helyzetnek, hogy még mindig nem néztek igazán szembe a múlttal, a mai helyzetet előidéző tényleges okokkal. Ebből következően a csomagterv is csak felületi kezelést nyújthat, az alapvető kérdéseket nem oldja meg. Ez a csomagterv átfogó gazdaságpolitikai koncepció hiányában nem garantálja, hogy három vagy négy hónap múlva ne kerülhetne sor újabb kényszerintézkedésekre. Ezért a SZOT- hoz tartozó szakszervezetek véleménye szerint a kormánynak már most is rendelkezni kellene olyan, legalább három évre szóló gazdaságpolitikai koncepcióval, amelynek célja a gazdaság átalakítása. A koncepciónak tartalmaznia kell az állam piacgazdasággal kapcsolatos szerepének és felelősségének tisztázását, a struktúra-átalakítás irányát, azzal összefüggésben a foglalkoztatáspolitikát, az oktatást, a továbbképzés feladatait, a szociálpolitikai védőháló kialakítását, valamint a bér- és a szociálpolitika reformját. Országgyűlés A megyei pártbizottság első titkárának jelölték Emberközeli politizálásra van szükség Szabó István 1939-ben született Mezőtúron. 1964-től dolgozik a pártapparátusban. Volt politikai munkatárs, az Oktatási Igazgatóságon tanszékvezető, a megyei pártbizottságon osztályvezető helyettes, osztályvezető, városi első titkár Jászberényben. Jelenleg a megyei pártbizottság első titkára. Középfokú faipari és közgazdasági szakképzettséggel rendelkezik. A Politikai Főiskolán szociológia szakon szerzett diplomát. Elvégezte a Zrínyi Mikós Katonai Akadémia politikai fakultását. 1985-től tagja az MSZMP Központi Bizottságának. Nős, egy felnőtt gyermeke van. A pártnak 1959 óta tagja. Tanácskozott a terv- és költségvetési bizottság A kormány csomagtervének legfontosabb célja fenntartani a magyar gazdaság működőképességét és elkerülni a fizetésképtelenséget, amely a belső gazdaság öszszeomlását jelentené — mondotta Békési László pénzügyminiszter hétfőn, az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának ülésén. Az eredetileg 30 milliárd forintos deficitcsökkentésre tervezett program időközben bővült, s jelenleg a költségvetési hiány 35—40 milliárd forinttal történő csökkentésével számolnak. A program változtatásához hozzájárult az is, hogy a nemzetközi pénzügyi szervekkel folytattak tárgyalásokat. Elmondotta, hogy az államigazgatási kiadásokat a program szerint 25 százalékkal csökkentik, s mintegy 20 százalékos létszámleépítést hajtanak végre. A társadalmi szervek támogatása 10 százalékkal csökken, figyelembe véve a tavalyi 40 százalékos csökkenést, egy év alatt ezeknek a szervezeteknek az állami pénzellátása a felére esett vissza. A védelmi kiadásokat 5,1 milliárd forinttal faragják le. Ez olyan nagy mértékű csökkentés, hogy új hadseregfejlesztési koncepciót kell kidolgozni. A programban szerepel a szocialista exporttámogatások korlátozása is, amely várhatóan kedvezőtlenül fog érinteni számos könnyűipari vállalatot, valamint a baromfi- és a húsiparban dolgozókat. A vitában felszólaló képviselők bizalmatlanságuknak adtak hangot a beterjesztett csomagtervvel kapcsolatban. Mint mondották, már több esetben előfordult, hogy hittek a kormánynak, megszavazták az előterjesztéseket, s aztán tévesnek bizonyultak a számítások, a képviselőknek egy új programra kellett adni áldásukat. A bizottság végülis egy ellenszavazat és egy tartózkodás mellett egyetértett a kormány csomagtervével, azzal a megkötéssel: felkérik a Pénzügyminisztériumot, hogy a végrehajtásról negyedévenként tájékoztassák a képviselőket. — Kezdjük egy személyes kérdéssel, önt többnyire nem Szabó elvtársnak szólítják, hanem egyszerűen a keresztnevén. Nem zavarja ez? — Egyáltalán nem zavar, sőt örülök neki. Ezt a kontaktust két dolognak tulajdonítom. Az egyik: a megye több térségében ifjúkorom óta ismernek, sok emberrel dolgoztam együtt munkahelyeimen és a mozgalomban. A másik: úgy érzem — ne tűnjék ez szerénytelenségnek —, hogy munkám során sikerült megteremteni a közvetlen emberi kapcsolatot, így őszintébbek, nyíltabbak, kritikusabbak az emberek velem, ami fontos kontroll is — és egyáltalán ezáltal érzem, hogy „van levegő körülöttem”. — Közel 'huszonöt éve dolgozik az apparátusban. Ez előny vagy hátrány a jövő szempontjából? — Azt gondolom, mindkettő. Előny azért, mert a negyedszázad alatt széles körű ismeretre, gyakorlati tapasztalatra tettem szert — ez folyamatos önképzéssel talán képessé tesz a politikai folyamatok analízisére és szintézisére. Hátránya, hogy a nehéz helyzetért a közvélemény okkal a pártot, annak korábbi vezetőit teszi felelőssé. Nem tudom kivonni magam az alól, amennyi ebből rámhárul. — Időnként „eltűnt” a megye politikai életéből. — A kritikáim miatti „eltűnések” végül mindig nagyon hasznosak voltak. Az Oktatási Igazgatóságon szellemileg felfrissültem, Jászberényben pedig az „élet közeli” munkát ismertem meg igen jó emberi közegben. Igaz, mint KB-tagról keveset lehetett hallani rólam jászberényi éveim alatt. Hiányzott q testület munkájának nyilvánossága, de célzatosság is volt ebben a korábbi megyei vezetés részéről. — Mint újdonsült megyei első titkár, milyen örökséget vett át tavaly? — Egy látszólag csendes, nyugodt megye élére kerültem, ahol a mélyben már ott feszültek a későbbi gondok. A magyar pártviszonyokba illő szemhunyás, illúzió, az apparátus elbizonytalanodása volt a jellemző. — Kérem, készítsen rövid számvetést az eltelt közel másfél évéről! — Szorgalmaztam, hogy a pártbizottság testületé irányítsa a megye politikai életét és ne a vb, vagy egy-egy vezető. A testületi munka felélénkült, az apparátus szerepe is tisztább lett, de a törekvés nem egy vezetőt megzavart, őszinte helyzetelemzésre is szükség volt. Ezt tavaly október 7-én végeztük el, ekkor nagyobb mértékű személycserékre is sor került a testületekben. Néhányan emiatt sértődöttekké váltak. Sok vitával, ütközéssel járt, amíg érdemi tanácsi kezdeményezések születtek a múzeum, a színház felújítására, a megyei könyvtár elhelyezésére. A NEB-vizsgálat részemről történő kezdeményezése és a káderügyek pedig végképp felkorbácsolták körülöttem a kedélyeket. Ami személy szerint a mulasztásom: tavaly ősszel pártértekezletet kellett volna tartani, ami az említett ügyeket egyszerre megoldja. Még egy megjegyzés: kezdeményezéseimhez általában több támogatót kellett volna megnyernem. Szereztem viszont jónéhány „ellendrukkert”, névtelen levélírót, feljelentőt. Az apparátus részéről is volt ellenzés — tapasztalható ez most is például a tisztségre jelölteknél. — Ennyi konfliktus után miért vállalja mégis a jelölést? — Minden a megyéhez köt. Szeretnék hasznos lenni, mint vezető tenni a táj, az itt élő emberek boldogulásáért. Egyéni érdekem nincs. Ha nem választanak meg, máshol folytatom, amit elveim diktálnak. — Megválasztása esetén miket tekint elsődleges teendőinek? — Megtisztítani a pártéletet, a közélétet a korrupciótól. A NEB-vizsgálatot végig kell vinni. Ezzel párhuzamosan az emberközeli politizálást szükséges gyakorlattá tenni. Tisztességes politikai konszenzusra van szükség az új pártokkal és politikai mozgálmakkal. Fel kel] vállalni az agrár- és élelmiszergazdaság gondjait, előmozdítani a hátrányos helyzetű térségek és emberek sorsának javítását. Mindezt a nyilvánosság előtt, a legszélesebb demokratizmus közepette tartom megvalósíthatónak, széles körű összefogással, egységes vezetéssel. A vita igen, de a belviszály most nem engedhető meg. BI. Az igények meghaladják a kapacitást Világbanki hitellel bővítik a szolnoki keltetőüzemet Si tortúrára, hogy a Szolnoki Agrober Vállalat segítségével elkészített és még tavaly augusztusban beadott pályázat alapján a Baromfikeltető csak idén májusban kapott zöld utat a beruházás megkezdésére. Be kell viszont fejezniük a 34 milliós rekonstrukciót idén december közepéig. Szóval, tovább tartott a papírmunka, mint az új gépek elhelyezését biztosító építőipari munkákra, az új technológia beszerelésére kiszabott idő. I A rekonstrukcióval egyidőben a szolnoki keltetőüzemet teljes egészében számítógépes vezérlésre állítják át. A július első hetében befejeződő libakeltetési szezon után a régi gépekkel bérkeltetést végeznek, vagy ahogy azt máskor is szokták nyári időben varrodává „szervezik” át a telepet. A közös vállalat vezetői a Szolnoki Dohányfermentáló Vállalat szakvezetőivel is tárgyalnak szezonális együttműködésről. Szeptembertől ugyanis jól jön az üzemben a dohányfeldolgozásnál a januári keltetési szezonig a „baromfisok” segítsége, utána pedig a „dohányosokat” tudják cserébe a keltetőgépek mellett foglalkoztatni. T. F. Munkaeröótcsoportosítós két vállalat között pos szezonban másfél millió naposliba keltetésére van lehetőség. A zagyvarékasi és az öcsödi téeszek törzsállományából vásárolt tojásokból napvilágot látó szárnyasokat szerte az országban helyezik ki hizlalásra nagy- és kisüzemekbe a társult gazdaságok. A feldolgozott libahús hazai és külpiaci értékesítési lehetőségei kedvezőek, ennélfogva a szolnoki keltető másfél milliós kapacitását jóval, mintegy 600 ezerrel meghaladja a naposliba igény. A közös vállalat fentiek ismeretében a kéltetőüzem bővítését határozta el, még az elmúlt évben, amikor pályázat útján világbanki hitelt igénypltek. Tizenhat előkeltető és három úgynevezett hajtató géppel — egy hazai és négy külföldi cég ajánlatából pályázatot nyert, világszínvonalú berendezésekkel — 2 millióra bővítik egy-egy szezon naposlibaelőállítását. Jellemző a magyar hitelkérelem-elbírálá-Finiséhez közeledik a január vége óta tartó lihakelitetési szezon a Baromfikeltető és Termelő Közös Vállalat szolnoki telephelyén. Ugyanakkor ugyanott kezdetét vette egy világbanki hitel segítségével megvalósuló rekonstrukciós beruházás. A három Szolnok megyei tsz és egy állami gazdaság közös vállalatának a megyeszékhelyen működő keltetőüzemében egy-egy öthóna-A régi gépekben még most látnak napvilágot az idei keltetési szezon utolsó kislibái, a zagyvarékasi Béke Tsz építőbrigádja pedig már megkezdte — belső fotónkon — az új gépek helyének alapozását
