Szolnok Megyei Néplap - Néplap, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-27 / 123. szám
Magazin.! Mészáros József nyugdíjas tanácselnök messzire néz. Neon, nem kell keresnie, kutatgaitnia a múltban, szinte ömlik belőle a szó, a visszaemlékezés. — Ugye, én akkor tanácselnök-helyettes voltam, s mikor hívattak, elmondták, milyen megbízatást kapok, bizony, először sehogy se értettem. Miért épp ide, Tószegre, s mit is kell majd nekem ebben az ügyben csinálnom? No, ez csak addig tartott, míg nem találkoztunk. Minden korábbi aggodalmam elmúlt. Az érsek úr türelemmel, mondhatnám, megértéssel viselte a sorsát. Kemény tél volt az 1956-os, január végén érkezett, ha jól emlékszem. Volt A plébánia kis szobája, ahol májusig Grősz József kalocsai érsek otthon érezhette magát A TÓSZEGIEK TANÚSÍTHATJÁK Türelmes volt a "száműzött" érsek 1961 október 3-án, élete 74. évében elhunyt Grősz József, Kalocsán temették október 6-án... szóbeszéd is a faluban, mert csak az nem látta, aki nem akarta: egy huszonnégy óra alatt telefont szereltek a plébániába. Volt persze más előjele is az érkezésnek, csak hát arról legfeljebb a plébánián hallhattunk. 1955 végén új plébános költözött Tószegre, s új személyzet vette körül a paplakiban. S a változás után — csak suttogva — de szárnyrakelt a híre is: Grősz József, a 15 év börtönre ítélt kalocsai érsek január vége óta a tószegi plébánián tölti szdbafogsá-Arról az érsekről van szó, aki a magyar püspöki katolikus egyház és a magyar állam megállapodását. A vallás szabad gyakorlásáról, az egyház és az állam kölcsönös, jó viszonyáról. A megállapodás aláírása 1950. augusztus 30-án történt, amikor Mindszenthy hercegprímás már börtönlakó volt. S nem telt el egy év, 1951 júliusában letartóztatták Grősz József kalocsai érseket is. Az akkoriban szokásos vádak: államellenes ösz- Rzeesküvés, kém,lcar nevében 1950-ben aláírta az első, a római kedés, valutaüzérkedés, s így tovább. — Perújrafelvételt jelentettek be, nemcsak a hercegprímás, híyiem az érsek ügyében is — mondom Mészáros Józsefnek. — Olvastam róla, — bólint, cseppet se csodálkozva. — Hát biztosan jól van ez így, ez már más világ. Az akkori világ furcsább volt, titokzatos, sokszor érthetetlen. Ugye, azt is csak sejtettük, hogy a vele együtt érkező, s mindig vele egy úton járó civil férfi az őrzője volt, úgy mondták a faluban, az ávós őre. Persze, a szobafogságot nem úgy kell érteni, hogy ki se léphetett az utcára. Szabályok szerint, de volt némi mozgási szabadsága. Például a templomban kijelölték az oltárt, ahol misézhetett, s szabad volt sétálnia is, délelőtt, délután egy-egy órácskát a községben. Mások mondják, hogy a séta közben fogadta, ha köszöntötték, s szóba is ele-Az érsek úr türelemmel, megértéssel viselte a sorsát — mondja Mészáros József, a nyugalmazott tanácselnök (Fotó: Mészáros János) tojást, hol gyenge csirkét, friss húst talált a házvezetőnő a hajnali ébredés után. Nem tudta soha senki, nem látta senki, de jószívvel voltak a katolikus főpaphoz a hívek. Hogy mit kockáztatott, aki kedveskedett — hagyjuk az idősebbeknek az elmélkedést. Nehéz idők jártak az ötvenes évek első felében az egyházra. Miniszteri biztosok álltak a püspökségek mellett (élén?), mindenütt békepapokat neveztek ki püspöki helynöknek, irodaigazgatóknak, titkároknak. Az egyház rendjét ismerőknek ez sokat mond. — Hallottam aztán ’56 májusában, elmegy az érsek úr — folytatja Mészágyedett a tószegiekkel. Ki tudja, igaz-e, egyszer ő szólított meg egy fuvarost, szívesen kipróbálná, jó húzók-e a lovai. Pillanatok alatt a bakon termett, s a megilietődött ember a lovak közé csapott — az őrző meg nézhetett a kocsikázó érsek után ... — Meghívtak néhányszor villásreggelire a plébániára — emlékszik tovább Mészáros József. — Egy ilyen találkozásunkkor kérdezte meg, elmehetne-e a Dózsa Tsz-be, megtekinthetné-e a gazdaságot? Nos, úgy vettem észre, kifejezetten érdeklődik a parasztság élete iránt. Elmentünk a szövetkezetbe, s az elnök, Szűcs Antal bemutatta neki az állattenyésztést, a gépeket, — emlékszik mi volt akkor? Hoffer traktor, az ám! A második látogatás a gépállomás volt, ott se viselkedett másképp: érdeklődő ember volt. A plébánia lépcsőjén — mikor kicsit engedett már az idő — hol egy kosárka ros József. — És a költözés napján jött a meghívás. Leültetett, s egy pohár bor mellett elbúcsúzott. Nem a mi dolgunk kinyomozni, hogyan került Tószegre a már 25 éve elhunyt Grősz József kalocsai érsek. Azt se, milyen furcsa fintorai vannak a történelemnek, ennek a kibogozhatatlan közelmúltnak. Az egyház történetírói megjegyezték: hat héttel azután tartóztatták le a kalocsai érseket, miután bebörtönözték Kádár Jánost, Losonczy Gézát és Kállai Gyulát. És Mindszenthy József akkor már két éve fogoly volt. Talán a perújrafelvétel, a vizsgálódások többet mondanak az egyházi perekről, s a meghurcolásokról. Tószegen azonban egyre kevesebb az emlékező ember. Nem csoda. Épp harminchárom esztendeje, hogy suttogva szárnyrakelt a hír: Tószegre „száműzték” a kalocsai érseket. Sóskúti Júlia Munka — verseny nélkül (Folytatás az 5. oldalról) szervezeti titkár említette, nem a gazdasági vállalások teljesítése határozta meg egy-egy brigád helyezését. Ugyanakkor munkán kívüli közös rendezvényeken öszszetartó társaságok alakultak ki, megismerték egymást. Ez visszahatott a munkára, különösen az egy műszakban, egy üzemrészben dolgozóknál tapasztaltuk ezt. Ezért támogattuk , támogatjuk a továbbiakban is ezeket a kezdeményezéseket. Nemrégiben tartottuk az utolsó brigádvezetői értekezletet, ahol elmondtuk, hogy megszüntetik a munkaversenyhez kapcsolódó szabá-Azokon a munkahelyeken, ahol sok felsőfokú végzettségű dolgozik, kutatóintézetekben, fejlesztő műhelyekben, a szocialista brigádmozgalom ugyanúgy működött, mint egyebütt. Itt is először önszerveződő volt, később már formális, az utóbbi időben pedig megszokás. Senki nem gondolt arra, hogy ezen a területen a munkaverseny nem igazán jó forma. Egy-egy kutatócsoport munkáját nem lehet félévenként, netán évenként mérni, forintra átszámolni, mint ahogy a Debreceni Agrártudományi Egyetem karcagi kutatóintézetében sem. Persze, a maguk szerény módján ők is bekapcsolódtak a mozgalomba, megalakultak a brigádok. Minden politika nélkül tették a dolgukat, így is kialakult az a közösség, amely önkéntes vállalásaival hasznára volt a városnak, a környéknek, és nem utolsósorban a kutatóintézetnek. Így ment 1980-ig. Ekkor élte az ország tudományos régiója az átszervezések korát, a kutatóintézetet „gazdasággá” akarták lefokozni. Itt ekkor vált a szocialista brigádmozgalom politikai erővé. Borsos Jánost, az intézet akkori igazgatóját Debrecenben, mai munkahelyén, a Dohánykutató Intézetben kerestem fel, hogy megtudjam hogyan indították a kutatóintézet megmentésére az akkor igencsak szokatlan önszerveződő szocialista brigádmozgalmat : — Felismertük: ahhoz, hogy kutatóintézet maradjunk, az akkori politika képviselőit kell magunk mellé állítani úgy, hogy ne legyen más választásuk. A közelgő lyozást, kitüntetéseket. Nagy megdöbbenést keltett a hír, főleg azért mert ez már nem csak a brigádmozgalmat érinti. Itt, és gondolom más vállalatoknál is, egy-egy. kitüntetésfajtának rangja volt, erkölcsi és anyagi elismerést jelentett. Hirtelen jött ez, igaz már régóta gondolkodunk a változtatáson, mi is éreztük azt a szürkeséget, ami a munkaversenyben uralkodik. Az év végére kidolgozzuk a vállalaton belüli új formát, mert igény van rá. Nem kezdeményezni akarunk elsősorban, hanem lehetőség szerint melléállni annak, amit az emberek akarnak. pártkongresszus tiszteletére versenyfelhívást intéztünk a mezőgazdasági tárcához tartozó kutató-, fejlesztő intézetekhez, témája az akkor diuatos energia-racionalizálás és a kutatási eredmények gyakorlati bevezetése volt. Izgultunk mi lesz a következménye, s mi voltunk a legjobban meglepődve, amikor 90 brigád jelentkezett. Ekkor kezdődött a kapkodás, a futkosás a MÉM, a pártbizottsági, a szakszervezeti irodák között. Miért akarunk mi a SZOT és KISZ szervezésén kívül saját mozgalmat, mi lesz ezzel az „értelmiségi csoportosulással?!” Visszacsinálni, szerencsére, éppen a kényessé vált helyzet miatt nem lehetett, így mit tehettek, mellénk álltak. Hogy miért jelentkeztek ilyen sokan? Nem csak szolidaritásból. A vezető kutatóknak minden évben megvolt a bemutatkozási lehetőségük, de a derékhadnak ez nem adatott meg, így régóta meglévő hiányt pótoltunk. Karcagon is, és később másutt is, hiszen kilenc évig élt ez a mozgalom, jelentős eseménynek számított egyegy ilyen rendezvény. A célunkat elértük, a kutatóintézet megmaradt, és fennmaradt ez a mozgalom is. Minden évben más intézet vállalta a rendezést, és a találkozók alkalmat adtak egymás és a társterületek munkájának megismerésére. Sajnos a fennmaradás érdekében azért alkalmazkodni kellett a szabályzatokhoz, mert az utóbbi időben itt is a gazdasági eredmény lett az értékelés alapja. Ezzel majd minden sajátosságát elvesztette a mi kis mozgalmunk, de a „hivatásos” szervezők a minisztériumban és a szakszervezetben nem tudtak más formákban gondolkodni. Pedig, a kutatási eredményeket nem lehet azonnal forintra váltani, sokkal öszszetettebb ez a munka, mint az üzemi vagy irodai. Ennek átgondolása, netán az új forma támogatása már túl sok gondot jelentett volna a verseny igazgatásával foglalkozó embereknek. Az önszerveződés megszűnt. A brigádvezetők tanácskozásán eddig is majd minden döntést demokratikusan hoztak és ebben az évben úgy határoztak, hogy a régi formában megszüntetik a kutató-fejlesztő brigádok versenymozgalimát, egyben egy új, alapjaiban piás formát hoznak létre. Ez egy úgynevezett innovációs konferencia lesz, melyen mind az egyéni, mind a kollektívában dolgozó kutatók bemutatkozhatnak. Az értékelési, díjazási formákat közösen dolgozzuk ki, és két év múlva itt Debrecenben megrendezzük az első ilyen találkozót. A karcagiak által indított, a szokásostól eltérő versenymozgalom kezdetén érvényesült — igaz sajátos formában — az a jelszó, amelynek mindvégig át kellett volna hatnia az egész országos felbuzdulást: ,h szocialista versenymozgalom nem cél, hanem eszköz”. A munkaverseny szabályozását júniustól egy minisztertanácsi rendelet megszünteti. Az idő múlásával a gazdasági környezet változásával a munkában a menynyiségi szemlélettel szemben egyre inkább a minőségi került előtérbe. Ez már nem tűrte meg a régi szemléletű versenymozgalmat, szinte kivetette magából, amit csak a versenyt irányító szervezetek nem vettek, vagy nem akartak észrevenni. Megújulni menetközben nem engedték, a megszüntetését pedig a dolgozók megkérdezése nélkül egy tollvonással elintézték^ A politika kivonul egy olyan területről, ahol eddig sem sok keresnivalója volt, hiszen általános megítélés szerint is az önszerveződő mozgalmat társadalmasította, befolyásolta, végül a végletekig korlátok közé szorította. Csák remélni tudjuk, hogy a vállalatoknál év végére kialakul: mi az ami megtartható a régiből, mi az amit újra kell kezdeni. Törő András A karcagi kutatóintézet megmentése A Paszomanyárugyár XIII. kerületi régi elavult üzemcsarnokát a közeli lakótelep építése miatt szanálták. Most elkészült az az 1900 négyzetméter alapterületű új üzemcsarnok, amit helyette építettek. A termelés a köz elmúltban *ndu!|t be az új üzemben. A j3 kötőgépen az idén 3,2 millió négyzetméter függönyt gyártanak hazai piacra és várhatóan kanadai exportra. (MTI fotó; Balaton József) A kép történelmi: 1956 május 12-én készült, amikor híre jött az Elnöki Tanács döntött: Grősz József szabad! A hírre meglátogatták a környék plébánosai. Az érsek mögött a civil ruhás őrző... Ezt a korabeli képet egykori szobája falán fényképeztük... (Fotó: Mészáros János)
