Szolnok Megyei Néplap - Néplap, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-27 / 123. szám

7 Miként vélekednek Magazin a milliók? Bajor Nagy Ernő irasa Valaki cikk megírására akarta fölkérni immáron hetvenes* ámde még mindig tündöklő tollú pályatársa­mat. ö szelíd tartózkodás­sal mondta: „Majd..A 'megrendelő biztosra szere­tett volna menni. Föltette a kérdést, hogy mikor lesz az a bizonyos „majd”. Ősz ba­rátom így felelt: „Hát ami­kor a nyugdíjas magyar 'mi­niszterelnökök szegfűvel a gomblyukukban, mosolyog­va sétálnak az utcán.” Erre már én mondtam, nem is kettőjüknek, de ön­magámnak: „Az lesz soká, meg karácsony.” Lehet, hogy rosszul ítélem meg a dolgot, de nálunk ma­gas állásból nemigen lehet tisztelettői, megbecsülttől övezetien visszavonulni... Ennek a vélekedésemnek valóságtartalmát ellenőri­zendő, gondolatban végig­pásztáztam, milyen sorsra jutott azok zöme, akik az elmúlt 45 évben kormányfői posztot töltöttek be nálunk. Dalnoki Miklós Bélát évek­re bebörtönözték. Tildy Zol­tánt szintén megfosztották szabadságától annyi időre, mintha rablógyilkos lett volna. Nagy Ferencet fenye­getéssel rávették, hogy számüzöttként élje le életét. Rákosi Mátyás elmenekült gaztetteinek következménye elől. Nagy Imrét azok gyil­kolták meg, akiket ő elv­társainak szólított. Hegedűs András szembefordult ko­rábbi sztálinizmusával, s ezt elsősorban azok torolták meg rajta, akik ugyan tagad­ták, hogy közük volna ah­hoz a történelmi személyi­séghez, akit legutóbb még Gromikó is bűnözőnek ne­vezett. .. de akik lelkűk mé­lyén a tömeggyilkos megbű­­völtjei mindmáig. Igaz, már korábban sem kecsegtetett boldog öregség­gel a kormányelnöki méltó­ság. Csak találomra emlí­tem, hogy Tisza Istvánt megölték, Teleki Pál maga fordította önmaga ellen a fegyvert. Bárdossyt, Irnré­­dyt, Sztójayí, Szálasit bírói ítélet küldte halálba. A Horthy-korszak legjobb ké­pességű miniszterelnöke, Bethlen István szovjet bör­tönben halt meg. Azt se tu­dom, milyen alapon hurcol­ták el. .. . Ments Isten, hogy a példák nyomán bárki is az­zal gyanúsítson: ennek az embernek csak a kegyelmes urakért és a kegyelmes elv­társakért fáj a szíve. Tudok annyit az ok és okozat ösz­­szefüggéséről, hogy ne fe­ledjem: Tisza sorsában a Piave, a Doberdo rettenet« is lecsapódott. Bárdossy, Im­­rédy, Sztójay és Szálasi ak­kor álltak a parancsnoki hí­don, amidőn vágóhídra küldték a második magyar hadsereg katonáit, amikor náci gázkamrákba hajszol­ták zsidók és cigányok százez­reit, amikor gazdasági, er­kölcsi szakadékba taszítot­ták Magyarországot. És Rákosiék nemcsak ha­zug perek förgetegével kí­nozták meg az országot, de a rettegésnek olyan légkörét alakították ki, melyben szó se eshetett a külföldi kény­szermunkatáborokba de­portált németjeinkről, egy­házi személyek megkínza­­tásáról, a parasztok költöz­ködés! jogának sárbatiprá­­sáról, a dilettáns iparfej­lesztésről, a mezőgazdasá­gon próbálgatott bűvész­­trükkökről, a sajtó bíráló hangjának elfojtásáról... Aztán pedig jött, amiről na­ponta beszélünk már. De egyetlen példa érzékelteti tán, mire vezet, ha egy ha­talom nem ellenőrizhető. Századunk egyik legnagyobb magyar politikai gondolko­dója, Bibó István öt és fél­évet töltött börtönben. Má­­rianosztrán gumibottal ver­ték a veséjét, miközben a megtört ország a megbéké­lés illúziójában élt, s olyan ember volt az igazságügy­­miniszter, aki Biibónak a ci­pőjét sem pucolhatta volna ki. És belefér ebbe a sötét alkotóelemekből összeállt mozaikba, hogy a rosszked­vű foglár általi vert Bibó negyvenötben a „belügy” egyik főembere, ötvenhat­ban pedig miniszter volt. Attól tartok, ha egy fran­cia vagy svéd kortársunk megismeri hazánknak az el­múlt félévszázadban átélt történelmét, nemigen szán­hatja rá magát, hogy tisz­teljen bennünket. És joggal ^kérdezné: vajon miféle er­kölcs szerint alakult ennék az országnak az élete. Most meg azt látom, hogy fuDlasztó patthelyzet állt elő a föntiek és alantlévők viszonyában. Sokasodnak annak jelei, hogy teszem azt a kormány fél a tömegek indulatától. Az autópálya használati díj sorsa, a gyógyszerbotrány, a Bős- Nagymarossal kapcsolatos fejlemények is erre utalnak. Prominens képviselők visz­­szahívása, az adókalaroajká­­ban elvérzett miniszterek távozása nyomán nyilvánva­ló llett, hogy a kormány bár­melyik tagját lecserélheti a népharag. Az egymást kö­vető pártér tekezleték pedig szinte kivétel nélkül azzal a tanulsággal is szolgáltak: viharral terhes ég alatt él minden hivatásos pártem­ber. De szorong a sokaság is. Fél a lakibéremeléstől csak­úgy, mint attól, hogy elvesz­ti munkáját s vele megélhe­tését. A vezetés újabb és újabb ötletei már embrioná­lis állapotukban milliókat nyugtalanító izgalomanyag­gá válnak. Mert gondoljuk csak meg, ha az úgyneve­zett eocénprogram „nem jött be”; ha a lakásépítés ügyé­ben évtizedek óta harango­zott tervek jámbor ábrán­dok maradtak, ha a KGST úgy vált be, ahogy már nyilvánvaló — miért kell elhinnünk, hogy a Becs—bu­dapesti világkiállítás hasz­not és nem anyagi csődöt hoz majd: hogy gazdasági életünk irányítói, akik szin­te észrevétlenül földrészünk koldusaivá tették államun­kat, jól használják majd föl azt a csaknem 9000 millió dollárt, amelyet a követke­ző öt éviben rá akarnak táblázni az ország épületére, melyről már a villámhárítót is eladnánk az első pénzes külföldinek. Igen, ma már félünk egy­mástól. önmagámra vonat­koztatva a dolgot, még egy ilyen hatalom nélkül való zsurnaliszta is kettős veszé­lyeztetettségben él. A szélső­ségesen balosok joggal vethe­tik szememre, a változások kengyelfutója voltam már negyedszázaddal ezelőtt is. Aztán mi lett a dologból? A magyar ipar belerokkant, a falu hitét vesztette, száz­ezrek vagy éppen milliók fordítanak hátat a szocializ­mus igézetének. A száznyolcvanfordulatos változás mértékadó szemé­lyiségei így mutathatnak rám: Amikor mi a bőrünket kockáztatva, betevő fala­tunkról is lemondva dönget­ni kezdtük a parancsuralom bizánci kapuját, ő a nyugdí­jasok mélabújáról beszélt és könyvet akart juttatni min­den parasztiházba, holott a faluiban elsősorban politikai és gazdálkodási szabadságra lett volna szükség. Mindkét oldal engem el­­marasztó ítéletében van igazság. És zavartan ácsor­gók a változások tornádójá­ban. Mégcsak azt se mond­hatnám, hogy keresem a he­lyemet. Én nem változom, csak az egymással perlekedő kórusok mind hangosabb ze­néje más és más, napról napra. És kétkedve tépeűő­­döm: ha engem megriaszt az ami van, miként véleked­nek a milliók, akik azt se értik még, mit jelent a szó: érdektagoltság, reprivatizá­­lás, vagy milyen az a hata­lom, amelyik monolitikus. Egy emberöltőn át az a zsongító, hamis muzsika szólt a fülünkbe, hogy ná­lunk egység van, közmeg­egyezés és így tovább. És mindenki érezte, hogy ez bizony csak szöveg... Most meg az riogatja azt, aki csak egy keveset is törődik a kö/á 1 lapotokkal: atyaég, hány színe, íze, vonzata is lehet a szónak, demokrácia, népfelség, haladás. A vita most amiatt parázslik, hogy mi volt velünk és csak ke­vés megnyugtató szót hal­lunk arról, mi lesz velünk. És vagyunk vagy hat-hét millióan, akik legszívesebben arról vallatnánk azokat akik a politika porondján egy­másnak esnek; és mindun­talan otthagyják a tárgyaló­­asztalokat : Urak, elvtársak, honpolgárok: mikor jutnak egységre abban, mit kell összefogva szolgálniok? Hisz végtére is — nehezen mondom ki, mert sokszor el­koptatták a kifejezést — a nemzet sorsáról van szó. Ami több mint a pártok, szervezetek, ilyen-olyan erők csoportérdeke. Korkép Fotó; T. Z. Két hét múlva gyógyszertárakban a Celladam A tószegi téesz segíti a további kutatásokat Dicsőítették, szidták, mi­nisztériumi tiltás ellenére is beadták a betegeknek, mennybe emelték és sárba taposták. Sok minden meg­történt már a Calladammal. Most új fejezet kezdődik: körülbelül két hét múlva gyógyszertárakba is kapható a gyógyhatású szer — a Biopharm Kutató és Fej­lesztő KFT készítménye. A feltaláló. Kovács Ádám ugyanis eladta szabadalmát a Magyar Hitei Banknak, a szabadalom tulajdonosa te­hát a bank lett. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert mind a mai napig sok-sok kósza hír terjed a Celladamról. A gyógyhatású szerről magá­tól a Biopharm ügyvezető igazgatójától, dr. Szabó Sán­dortól kaptam tájékoztatást. Még gyógyszer is leket Elmondta, hogy a Magyar Hi­tel Bank a Biopharm KFT-t bízta meg a Celladam hasz­nosításával és fejlesztésével. A készítmény nem ártalmas, tehát ha valaki az előírások­nak megfelelően él vele, nem károsítja az egészségét — ez már bebizonyosodott. A 'biológiai /hatása azonban még csak részben igazolódott. Ha sikerül teljes mértékben bebizonyítani, hogy hatásos, akkor gyógyszer is lehet be­lőle. A KFT-nek az a célja, hogy elérjék a gyógyszerré nyilvánítást, amely szerin­tük legjobb esetben két év múlva történhet meg. A kutatásiban Szolnok megye is segített: mégpe­dig a tószegi Petőfi tsz. Hogy miként lesz egy termelőszö­vetkezet országos, sőt nem­zetközi érdeklődésre számot tartó kutatás segítője? Nos, a téesz már korábban is fo­gékony volt a daganatos be­tegségek megelőzése és gyó­gyítása iránt. Valamennyi dolgozójuknak biztosították például, hogy részt vegyen a gyomor- bélrendszer rák­megelőző szűrésen, amelyet a megyei kórház onkológiai osztálya szervezett. A téesz vállalta a szűrések anyagi fedezetének jó részét. Nem mindegy ugyanis, vélik a vezetők, hogy a dolgozói uk akkor veszi észre, hogy be­teg, amikor még lehet segí­teni ... A téesz a Biopharm alap­kutatásaihoz nyújt segítsé­get. Az alapkutatások a gyógyszerré fejlesztés folya­matának fontos elemei A Celladamot ugyanis az állat­­gyógyászatban is szeretnék felhasználni, és ebben tud segíteni a termelőszövetke­zet. (Eredményeikről, ese­ményeikről később még be­számolunk lapunkban.) Csökkenti a mellékhatásokat De térjünk vissza a Cel­ladam nevű gyógyhatású szerre! Pesten napok múlva a gyógyszertárakban lesz, vidéken P>ediig körülbelül két hét múlva. A hatásában sokan kételkednek, sokan ab­szolút hisznek. A kívül­álló nehezen ítélheti meg, ezért egy szakember vélemé­nyével szeretném megismer­tetni az olvasót Dr. Pécsi Lajos, a megyei kórház onkológiai osztályá­nak vezető főorvosa, bár maga senkit nem kezelt Cel­­ladammal, 1984 óta figyelem­mel kíséri azokat a betege­ket, akik hozzájutottak a szerhez. Elmondta, hogy azoknál a daganatos bete­geknél, akik csak a Cella­damot kapták, de -nem egyeztek bele a műtétbe, és operáció utáni kezelésekbe; a javulás szubjektív volt. Bár egy ideig jól érezték ma­gukat, az állapotuk romlott. Azoknak viszont, akik vál­lalták a műtétet és a kiegé­szítő kezeléseket (sejtosztó­dást gátló szerek adása, su­gárterápia stb.) javult az ál­talános állapota. A Cell-ada­­mot szedőknél sóikkal rit­kábban és enyhébben jelent­keztek például a sejtosztó­dást gátló szerek mellékha­tásai (pl. vérszegénység). Más eseteikben e mellékha­tások olyan súlyosak is le­hetnek, hogy abba kell hagyni a kezelést. A Cella­damot szedőknél viszont erre nem volt szükség, hi­szen a mellékhatások jelen­tősen csökkentek. A szerrel a betegek hosszabb ideig éltek ineg tünet- és panasz­­mentes időszakot, mint azok, akiket csak a hagyo­mányos módszerekkel gyó­gyítottak. Pécsi főorvosoknak az a véleménye, hogy a Celladam igen hatásosan egészíti ki azt a terápiát, amelyet a da­ganatos betegségek gyógyítá­sára jelenleg alkalmaznak. Előnye, hogy csökkenti a kezelések mellékhatásait A több éves megfigyelés alatt a főorvos nem tapasztalta, hogy a Celladamnak toxikus (mérgező, káros) hatása vol­na. Vége a titkos injekcióknak Egyébként a Biopharm KFT is a jelenlegi gyógymó­dok (műtét, sugárterápia stb.) kiegészítésére hozta forgalomba a Celladamot. A szer használati tájékoztató­ján az is szerepel, hogy al­kalmas „erőtlen állapotok kezelésére” vagyis roboráló, erősítő hatású, javítja a közérzetet, „kedvezően befo­lyásolhatja ia betegségek ki­menetelét.” A téma iránt érdeklődők bizonyára tudják, hogy ed­dig a Celladamot — amely injekció formájában létezett — tulajdonképpen tilos volt beadni a betegeknek, hi­szen csak a gyógyszereket lehet injekcióval az emberi szervezetbe juttatni. Mégis; 1984 óta 17 ezer beteg kapta Magyarországon a Cellada­mot. Hogy hogyan? Az orvo­sok a minisztériumi tiltás ellenére is beadták a beteg­nek. Vagyis; a szerhez nem lehetett legálisan hozzájutni, az injekciókat titokban adták be. Ez az áldatlan állapot mostantól megszűnik. Megjelenik a gyógyszer­­tárakban a Celladam és bár­ki megveheti. A cseppek formájában forgalomba ho­zott szerben benne van a Celladam hatóanyag. A tit­kos injekciózásbó] a nyilvá­nosságra kilépés óriási elő­nye, hogy a kezelés tapaszta­latai nem vesznek kárba. Eddig ugyanis az orvos és a beteg (vagy olykor csak a beteg) magánügye volt, hogy a szertől javul-e az állapota vagy sem. Ezután a tapasz­talatok összegzése, feldolgo­zása, továbbadása se marad el. A Biopharm KFT ugyan­is együtt akar működni az orvosokkal. A Celladam használati utasítása javasol­ja, hogy aki rendszeresen élni akar vele, beszélje meg a kezelőorvosával. Azok a daganatos betegek, akik sze­dik vagy szedni akarják, szintén tájékoztassák a keze­lőorvosukat. Emiatt semmi­lyen hátrány nem érheti őket, hiszen már nem til­tott, hanem engedélyezett a szer. A Biopharm várja' a -kezelési tapasztalatokat sőt, tovább is adja az orvosok­nak. Klinikai kipróbálás Szolnokon is lehet És mi lesz azokkal, akik korábban injekció formájá­ban kapták a hatóanyagot? A -kórlapok szerint Magyar­­országon 2 ezer 800 olyan daganatos beteg van, akik­nek az elmúlt félévben Celladamot adtak. Ök most is hozzájutnak az injekcióhoz — ingyen —, az onkológiai gondozók igazolásával a lakóhely szerinti gyógyszer­­tárban megkaphatják. Mivel a Celladam nem gyógyszer, ezért vénába nem lehet ad­ni, csak az izmokba. A gyógyszertárakban kapható cseppekben ugyanúgy benne van a hatóanyag, amely a szájüregből is felszívódik. A Celladam további kuta­tásaihoz nemcsak a tószegi Petőfi tsz nyújt segítséget. Mivel a megyei kórház on­kológiai osztálya jogosult új gyógyszerek kipróbálására, így ha olyan szakaszban lesz a kutatás, — és a technika, jogi, etikai akadályok meg­szűnnek — az osztály a Cel­ladam klinikai kipróbálásá­ra is vállalkozik. Paulina Éva A biológiai hálóst még csak részben igazoltók

Next

/
Thumbnails
Contents