Szolnok Megyei Néplap - Néplap, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-27 / 123. szám

"Elkészítettük a megújulási tervünket. De elkéstünk. Megszűnik a szocialista brigádmozgalom. Igaz a Minisztertanács, a szakszervezet és a KISZ elhatározásából. Egy év múlva kiderül: űrt hagy-é maga után, vagy pedig a brigádok megmaradnak, megtartják azt, ami jó volt, csak kötöttség nélkül, szabadon!"

Nemrégiben kezembe került egy megsárgult könyv, amelyik az 1949-56 közötti időszak munkaverseny-mozgalmát értékelte. Miközben olvastam, arra gondoltam, akár ma is igazak:"A versenymozgalom ösztönző voltát csökkentették a politikában, gazdaságpolitikában elkövetett hibák, a mennyiségi szemlélet került előtérbe; a versenyt a kampány szerűség jellemezte; a ver senyformák sematikussá váltak, stb."

embereknek ilyen lelkesedést, sok szabadidőt igénylő mozgalomra. Ma már a megélhetés az első számú kérdés, egy korszak frázisaiból kiábrándulva, több munkával próbálják korábbi életszínvonalukat fenntartani.

Bauer István, a Tiszamenti Vegyiművek szakszervezeti titkára:

A brigádmozgalom céljai már induláskor megvalósíthatatlanok voltak. Csakhogy ezt akkor áthatotta az uralkodó korszellem, és azzal együtt változott, igaz nagyon keveset.

Harmincegy év után lehet csak az alapokat kritizálni, úgy hogy annak foganatja is van.

Mivel a felsőbb döntéshozó szinteken minden mozdulatlan volt. így itt a vállalatnál kellett kialakítani azt a munkaversenyt, amit ugyan nem lehetett elszakítani a központi szabályozóktól, de legalább finomítottuk, és az emberek magukénak érezték. Igaz, amiért nem vettünk részt az évfordulók közeledtével az országos felajánlásokban, nem akartuk egy százalékkal túlteljesíteni a reális terveinket, nem dicséreteket, hanem

letoJásokat kaptunk a versenyt felvigyázó szervektől. Soha nem akartunk kilépni a gyárkapun kívülre, nincs sem országos, sem ágazati kiváló brigádunk ma sem. Sajátos pontrendszerünk alapján értékeljük a brigádokat, a mérce az volt, hogy a munkahelyén mindenki becsülettel elvégezze a munkáját. Az ezen felüli kulturális, patronálási, sporttevékenységüket a munkahelyi újítómunkájuk, baleseti, fegyelni helyzetük figyelembe vételével értékeltük. Még így is, most, hogy az év elején a folytatásról kérdeztük a brigádokat, kétharmaduk abba akarja hagyni, nem versenyez tovább. Köztük a legjobbak is visszaléptek, hiszen nekik gyakran presztízsből is egyre több időt kellett fordítani a korábbi szint megtartására.

Elkészítettük a megújulási tervünket. De elkéstünk. Megszűnik a szocialista brigádmozgalom. Igaz a Minisztertanács, a szakszervezet és a KISZ elhatározásából. Egy év múlva kiderül: űrt hagy-e maga után, vagy pedig a brigádok megmaradnak, megtartják-e azt, ami jó volt — kötöttség nélkül, szabadon! A gazdasági vezetésnek sok gondot okozott ez a mozgalom. Noha a korabeli pártajánlás úgy fogalmazott, hogy „ne tehernek érezzék a szocialista brigádokkal való foglalkozást, hanem segítsék ezeket, tűzzenek ki célfeladatokat számukra”.

Így aztán ki meggyőződésből, ki kényszerűségből támogatta a mozgalmat, de ez a lelkes hívek szerint sem volt teljesen meggyőző, csak elfogadták, hogy van.

Egy tollvonással mindent

Hogyan történt mindez a Tiszamenti Vegyiműveknél? Szikszai Ferencet, a gyár vezérigazgató-helyettesét kérdeztem. — Meggyőződés, vagy kényszerűség, nem sokat számított, hiszen 1983-ig munkaköri kötelességünk volt az istápolás, és ezt addig, de azután is számon

kérték. Mégis, az itt kialakult sajátos, a merev szabályozástól eltérő versenymozgalmat felelősséggel támogattuk. Azt már az induláskor is láttuk, nem ezen múlik a gyár vagy az üzemrész gazdálkodása. Mint a szak(Folytatás a 6. oldalon)

( 1 K Lf: V f (

4

SKimisn Misig zisnö KITÜNTETÉSRŐL I

Nem mozdult a mozgalom

A Szolnoki Cukorgyárban Gajdos Pált kerestem, mivel ő a gyárban a legrégebbi az Április 4. Szocialista Brigád vezetője:

— 1965-ben alakult meg a brigádunk, jórészt segédmunkásokból. A hármas jelszót maradéktalanul megunkévá tettük, és az alapító tagok, de a később hozzánk került új dolgozók is, ma már legkevésebb két szakmával rendelkeznek, van aki üzemmérnöki diplomát szerzett azóta. A tanulást akkoriban nagyon ösztönözték, a vállalat is, a brigád is támogatta a tanulni vágyókat. Ügy a hetvenes évek elejére kovácsolódtunk össze igazán, innen számítható a brigád fénykora. Erős emberi, családi kötődés alakult ki közöttünk, minden évben országjárást, közös összejöveteleket szerveztünk.

1975 után már látszott, hogy változatlan formában ez így nem mehet tovább. Év elején a hármas jelszónak megfelelően vállaltunk, év közben szinte semmit sem csináltunk, év végén kapkodtunk, mert közel volt az értékelés, 1977-ben voltam a

Lent minden másképp volt

Két szakszervezeti vezetőt kerestem meg, és arról kérdeztem őket, hogyan maradt fenn mind a mai napig ez az irányítási forma, mi valósult meg ebből a vállalatoknál?

Szabó István, szakszervezeti titkár a Szolnoki Cukorgyárból :

— Egy túlszabályozott rendszerben minden lehetséges, még a legképtelenebb dolog is. A gazdasági vállalások eredményeit nehéz volt mérni, de az értékelési rendszer miatt „forintosítani” kellett. A tanuláshoz, művelődéshez kapcsolódó vállalásokat könnyebb volt értékelni, de azt mondhatom ezek az önértékelő lapok a kezdettől fogva mit sem változtak. Volt amikor előre nyomtatott lapon adták be a brigádok az értékelésüket, csak a kipontozott részeket kellett kitölteniük.

Minden brigád kiválóan végezte a munkáját, szabadidejükben állandóan moziba, színházba, vagy éppen kirándulni jártak... Hogy miért? A brigádcímekkel pénz járt. Ügy tíz évvel ezelőtt ezzel kezdődött a romlás, a hanyatlás. A gazdasági vezetés is úgy állt hozzá, hogy amikor jó évet zártunk, sok aranykoszorús brigád volt, amikor rosszat, akkor kevés. Pedig több munkát, a gyár sajátosságaiból adódóan, éppen a rosszabb évben kellett végezni.

A megújításról pedig csak beszéltünk, ilyen-olyan fórumon, de a rendeletalkotók nemigen hallották ezt meg.

Most már nincs idejük az

Valakik —erről még vita van — a szénbányászok-e vagy a nehéziparban dolgozók 1958-ban újraindították a munkaversenyt, szocialista brigádmozgalom néven. Tartalmát a hármas jelszó: „Szocialista módon dolgozni, tanulni, élni” — adta, és rövid időn belül országos mozgalommá terebélyesedett. Igaz, egy évvel az indulás után már megjelentek a bábáskodó szervezetek, a szakszervezet, a KISZ és, a háttérben,a politikai arculatot alakította az MSZMP. Az akkori és az azután még sok évig tartó extenzív gazdasági fejlesztés tökéletes táptalaja volt ennek a brigádmozgalomnak. Megkockáztatom, hogy a önszerveződés csak a kezdeti csírákban volt valódi, aztán mgs. a hivatalos szervezés és a statisztika került előtérbe.

A kezdeti lelkesedés hoszszú ideig tartott vagy inkább kellett tartania, ihisz kinek lett volna mersze kilépni, vállalni az elmarasztalást. Így aztán legfeljebb csak az

a brigád szűnt meg, amelynek fenntartására már egy csöpp lehetőség sem volt. Akik viszont maradtak: vállaltak, teljesítettek, kitöltötték a brigádnaplót, értékeltek, címet nyertek, újra kezdték. Harmincegy éven át. Voltak más mozgatói is annak, hogy ilyen sokáig élt és „virágzott” a mozgalom. Bár a felsőbb szerveknek sikerült igen szoros keretek közé szorítani ezt az alulról jövő kezdeményezést, de tartalommal mégiscsak a dolgozó emberek töltötték meg.

brigádvezetők országos tanácskozásán, ott — főleg a folyosói beszélgetéseken — már többen, köztük jómagam is szóltunk a feszítő gondokról, a formalizmusról, a túlszabályozottságról. Született is állásfoglalás a változtatásról, de alig telt el egy-két hónap, újra minden a régi volt. A vállalati újságban írtam a hanyatlás okairól, a brigádokat érintő antidemokratikus döntésekről, de aztán négyszemközti beszélgetés során meggyőztek, hogy az általam kifogásolt vállalási szisztéma, értékelési rendszer mégiscsak jó.

Minden ment tovább, mintha semmi sem történt volna körülöttünk. Ami jó volt ebben a mozgalomban, ma már azt is a formalitásokkal együtt kezeljük, az eredmények után járó dicséretet forintban mérjük. A szakszervezet kezdettől fogva irányította, ellenőrizte, segítette a mozgalmat. Minden részletre kiterjedő irányelveket, szabályzatokat alkotott: mit, hogyan, miért helyes, és kell csinálni? Ezekben minden, a napi munka, a tanulás, az életmód, stb. szocialistává vált.

Munka — verseny nélkül

csak késön vették észre