Szolnok Megyei Néplap - Néplap, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-23 / 119. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. MÁJUS 23. A VSZ katonai tanácsának ülése Tegnap az NDK fővárosában megkezdődött a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erőd katonai tanácsának ülése. A hét tagország képviselőinek részvételével zajló tanácskozáson Vlagyimir Lobov hadseregtábornok, a VSZ Egyesített Fegyveres Erői törzsének főnöke elnököl. Az NDK államfőjének nevében Heinz Kessler hadseregtábomok, az NDK nemzetvédelmi minisztere köszöntötte a résztvevőket. A Szovjetunió és a többi szocialista ország sokrétű leszerelési lépéseit méltatva Kessler megállapította: a leszerelés és az enyhülés szem előtt tartó kezdeményezések dacára a NATO bizonyos befolyásos körei változatlanul erőltetik mind a hagyományos. mind a nukleáris fegyverkezést. Éppen ezért — hangoztatta az NDK minisztere — a szocialista országok biztonsági érdekeit szolgálja, ha katonai doktrínájuknak megfelelően a jövőben is nagyfokú politikai és katonai éberséget és összetartást tanúsítanak. Felhívás a NATO tagállamaihoz A Varsói Szerződés tagállamai — a Bolgár Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság — az Észak-atlanti Szövetség csúcstalálkozójának küszöbén azzal a felhívással fordulnak annak tagállamaihoz, hogy mérlegeljék a modern világ új realitásait, és használják ki a „hidegháború” európai és nemzetközi következményeinek teljes felszámolására most megnyílt esélyét. A háború utáni időszak az európai történelemben senki számára sem volt könnyű. A második világháború idején a fasizmus elleni harcban a népek szabadsága és függetlensége nevében létrejött együttműködést konfrontáció váltotta fel. Ennek eredményeképpen Európában két katonai-politikai szövetség jött létre. Mindkét részről egyre gyorsabb ütemben halmoztak fel egyre tökéletesebb és egyre nagyobb rombolóerővel rendelkező fegyvereket. Az eltelt évtizedek teljesen világosan megmutatták, hogy az ilyen helyzet aláássa egész Európa biztonságát, növeli a nukleáris konfliktus kockázatát. Ez a következtetés vezetett el az összeurópai folyamat kialakulásához, amelyben Európa államai, az Egyesült Államok és Kanada vesznek részt, s amelynek célja a katonai konfrontáció felszámolása, a biztonság közös erőfeszítésekkel történő megszilárdítása a párbeszéd, a kölcsönös megértés és a teljes egyenjogúságra épülő, kölcsönösen előnyös együttműködés révén, a nemzeti függetlenség és a szuverenitás, a belügyekbe való be nem avatkozás és a Helsinki Záróokmány többi elveinek és a nemzetközi jog általánosan is elismert normáinak tiszteletben tartása alapján. A Varsói Szerződés tagállamai, törekedve Európa egymással szembenálló katonai tömbökre való felosztásának felszámolására, síkra szállnak a két katonai-politikai szövetség egyidejű feloszlatásáért, első lépésként pedig katonai szervezeteik felszámolásáért. A Varsói Szerződés tagállamai úgy vélik, hogy a modern világ realitásai új biztonsági koncepoiót követelnek — a kölcsönös és oszthatatlan biztonság koncepcióját, amely a katonai szembenállás és a fegyverzetek csökkentésére épül, amely kiterjedne a háború kitörése veszélyének teljes elhárításáig, annak eszközei és alkalmazási lehetőségei felszámolása útján. Az európai hagyományos fegyveres erőkről és a bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekről Bécsben kezdődött tárgyalásoknak döntő szerepet kell játszaniuk ebben a folyamatban. A Varsói Szerződés tagállamai megerősítik a váratlan támadás lehetőségének csökkentésével', Európa különböző térségeiben a bizalom és a biztonság erősítésére irányuló regionális intézkedésekkel kapcsolatos javaslataikat. Véleményük szerint arra kell törekedni, hogy minden olyan, hadviselésre alkalmas esziközt bevonjanak a leszerelési folyamatba, amely egyelőre kívül esik annak látókörén. Az államok közötti bizalom növelését, kölcsönös biztonságuk erősítését szolgálná az együttműködés széles körű fejlesztése az államközi kapcsolatok más területein is. Az együttműködés fejlesztését szolgáló kedvező feltételek kialakítása a gazdaság, a kereskedelem, a műszakitudományos kapcsolatok, az ökológiai biztonság, az emberi jogok és az emberi dimenzió területén nemcsak Európa, hanem az egész világ javát szolgálná, tiszteletben tartva az államok szuverenitását és a belügyekbe való be nem avatkozás elvét. A Varsói Szerződés tagállamai készek teljes figyelemmel kísérni az Észak-atlanti Szövetség tagállamainak az államok kapcsolataiban meglévő pozitív tendenciák ösztönzését célzó válaszjavaslatait. Közös lépésekre hívják fel őket annak érdekében, hogy biztosítsanak dinamikus fejlődést, s általános fellendülést a függetlenség, a stabilitás és a béke körülményei között Európában és az egész világon. Az Országgyűlés független képviselői csoportjának ülése Konzultáció Németh Miklóssal A Parlamentben tegnap ülést tartott az Országgyűlés független képviselői csoportja. A tanácskozáson részt vett Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke és Huszár István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnök-főtitkára. A képviselők először .tájékoztatót hallgattak meg a Magyar Néppárt tevékenységéről, majd több mint háromórás konzultációt folytattak Németh Miklós miniszterelnökkel. Németh Miklós miniszterelnök tájékoztatást adott a kormány új gazdasági csomagtervéről, amelyet a kormány a következő ülésszakon .terjeszt a parlament elé, majd válaszolt a képviselők írásiban benyújtott, illetve szóban feltett kérdéseire. A Minisztertanács elnöke elöljáróban elmondta: a csomagtervnek a parlament elé terjesztése a pénzügyi, költségvetési szanálás első állomása: .benyújtásával a kormány megfelelő társadalmi ellenőrzést kíván .biztosítani a piaci mechanizmus kiépítése és működtetése fölött. A miniszterelnök hozzátette: a Minisztertanács a múlt év második felében kezdte ed azt a munkát, amelynek célja, hogy tisztázzák az ország külső és belső adósságállományát. A követelések és tartozások pontos felmérése ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy reálisan határozhassák meg a feladatokat. Németh Miklós a továbbiakban kiemelte, hogy roszszul hirdettük és tudatosítottuk a stabilizálás programját. A stabilizáláshoz sajnos .majdnem mindenki azt a képzetet kötötte, hogy a helyzetének a romlását fogjuk megakadályozni, holott egyre nyilvánvalóbb: a stabilizálás nem megy jelentős érdeksérelmek és ér•dökátrendeződések nélkül. Annak tudatosítására, hogy ennek a folyamatnak lesznek nyertesei és vesztesei, nem fordítottunk kellő fiigyelmet. A miniszterelnök leszögezte: a jelenlegi holtpontról csak a politikai és gazdasági reform összhangját biztosító csomagtervvel leszünk képesek kimozdulni. Németh Miklós megjegyezte, hogy a magyar gazdaság önerőiből nem lesz képes gondjait megoldani, és önmagát szanálni. Ugyanakkor a külső segítségek terén •jelentős hangsúlyváltásra van szükség. Nevezetesen arra, hogy a finánchitelek biztosításáról a működő tőke bevonására és vegyesválilalatok létesítésére kell áttérni. Ez pedig megköveteli a gyökeres tulajdonreformot, a társasági törvény 'lehetőségeinek kihasználását, a tulajdon- és vagyonkezelés rendszerének .mielőbbi törvényi meghatározását. A külföldi segítség feltétele a bizalom, a kiszámíthatóság és a belső stabilitás. Az ország külső és belső adósságairól szólva Németh Miklós elmondta: az ország •bruttó külső adóssága az első .negyedév végén 17 milliárd, a nettó külső adósság pedig 11,1 milliárd dollár volt. Kinnlévőségeink összege pedig 5,8 milliárdra rúgott. Ezekből a .követelésekből 2,7 milliárd dollár behajthatatlannak tekinthető. Ezenkívül még van mintegy 0,6 milliárd dollár nem financiális követelésünk. Ha ezeket egybeveszszük, akkor a magyar nettó kamatozó adósság márciusban csaknem 14,5 milliárd dollár volt. Teljes belföldi államadósságunk összege 950 milliárd forint, ebből 490 milliárd után kell kamatot törleszteni. A teljes adósságból 630 milliárd forint az állami költségvetés felhalmozott deficitje. A Minisztertanács elnöke hangsúlyozta: ahhoz, hogy az ország adóssága tovább ne nőjön, szükséges, hogy legalább annyi legyen az exportbevétel és az idegenforgalom egyenlege, mint amennyi az ország kamatterhe. A kormány elnöke az .inflációról szólva kiemelte: a kormány semmiképp sem kívánja meghaladni a tervezett 15—16 százalékos rátát. A miniszterelnök végül a képviselők kérdéseire válaszolt. George Bush amerikai elnök magyarországi útjával kapcsolatban arról tájékoztatott, hogy a látogatás előkészítése már megkezdődött. Sok szó esett a nagymarosi építkezés felfüggesztéséről és esetleges leállításáról. Ezzel kapcsolatban Németh Miklós elmondta, hogy a beruházás megtérülése igen nehezen számszerűsíthető. Rámutatott: a vízlépcső kérdését áttekinti szerdai csehszlovákiai megbeszélésén, illetve az osztrák kancellárral folytatandó tárgyalásán. Végül sok szó esett a kormánynak az ellenzéki pártokkal és mozgalmakkal kapcsolatos megítéléséről. Németh Miklós kifejtette: az ellenzék részéről nem tapasztalt olyan törekvéseket, hogy szándékosan akadályozni kívánnák a kormány tevékenységét. Az, hogy egyes problémák megközelítésében az alternatív szervezeteknek” más az álláspontja, szerinte természetes. Ítéljen a történelem Ordzsonikidze halála Ezer,kilencszázharminchét februárjában tragikus körülmények között életét vesztette — öngyilkos lett — Szergo Ordzsonikidze, a párt egyik legnépszerűbb vezető személyisége. Ordzsonikidze, az illegális forradalmi mozgalom jelentős alakja, 1937- ben a Politikai Bizottság Sztálin, aki nem merte közvetlenül megvádolni Ordzsönikidzét, elhatározta, hogy szép lassan, apránként teszi lehetetlenné: demoralizálja. Letartóztatták Ordzsonikidze bátyját, Populiját. Hamisított vallomását a születésnapján adták át Szergónak. Ordzsonikidze szinte naponta értesült róla, hogy valamelyik barátját vagy jó ismerősét kivégezték. Tömegesen tartóztatták le az embereket a nehéziparban. Sztálin rendre megküldte Ordzsonikidzének ezeknek az embereknek a kínzással kicsikart vallomásait: „Szergo elvtárs — írta Sztálin —, olvasd el. mit írnak rólad!” A Politikai Bizottság Sztálin javaslatára éppen Ordzsonikidzét bízta meg azzal, hogy a Központi Bizottság legközelebbi ülé-Egyes régi bolsevikok később azt állították, hogy Ordzsonikidze nem öngyilkos lett, hanem meggyilkolták. Érvként például azt hozták el, hogy a tragédiát megőző napon Ordzsonikidze a tagja és nehézipari népbiztos volt. Az 1937. február 19-én közzétett Kormánynyilatkozat azt közölte, hogy Szergo Ordzsonikidze február 18-án 17 óra 30 perckor a lakásán váratlanul elhunyt: a halál oka szívbénulás. sén tartson beszámolót az iparban tapasztalható „kártevésről”. Sztálin még olyan provokációkba is belement, hogy tartsanak házkutatást Ordzsonikidze Kreml-beli lakásán. A sértett és dühös Ordzsonikidze egész éjjel próbálta telefonon elérni Sztálint. Reggel felé sikerült, s ezt hallotta Sztálintól: „Ez egy olyan szervezet, hogy még nálam is tarthat házkutatást. Nincs ebben semmi különös...” Szergo február 17-én reggel többórás beszélgetést folytatott Sztálinnal. Ezt egy újabb beszélgetés követte, ahol elszabadultak az indulatok. Kölcsönös sértegetések, orosz és grúz nyelvű szitkok röpködtek a levegőben. Kettejük viszonyában minden összeomlott. népbiztosságon dolgozott, utasításokat adott, ráadásul másnapra több találkozót beszélt meg. Ordzsonikidze halálának körülményeit nem vizsgálták ki, még a golyó ütötte sebet sem vizsgálták meg. A hamis orvosi jelentést aláíró orvosokat hamarosan mind letartóztatták. Nyomban Ordzsonikidze halála után letartóztatták titkárát. testőrségének vezetőjét. Később letartóztatták Ordzsonikidze két öccsét és szinte valamennyi rokonát Ordzsonikidze felesége, Zinaida Gavrilovna szerint a férje február 17-én este valóban a népbiztosságon dolgozott. Másnap reggel azonban nem kelt fel. nem öltözött fel és nem ment reggelizni. Azt kérte, hogy senki ne menjen be hozzá. Egész délelőtt írt valamit. Napközben felkereste a barátja, Szergo azonban nem fogadta, csak ebédét adatott neki. Ö maga viszont nem ebédelt. Alkonyodott. A felesége elhatározta, hogy mégis csak bemegy a férjéhez a hálószobába. A nappalin áthaladva villanyt gyújtott. Ebben a pillanatban lövés dörrent a hálószobában. Zinaida Gavrilovna berohant, s az ágyon fekve ott találta a férjét. Már halott volt, az ágynemű csupa vér. Zinaida Gavrilovna szerint a hátsó bejáraton kívül — ezt használta mindenki — volt a lakásnak főbejárata is. De ezt az ajtót zárva tartották, sőt könyvespolc állt előtte. Ez az ajtó a nappaliba nyílt. Az esetleges gyilkos ezen nem távozhatott, mert Zinaida Gavrilovna a lövés pillanatában a nappaliban volt. Ordzsonikidze felesége azonnal telefonált Sztálinnak, elmondta mi történt. Sztálin nem jött azonnal, előbb összehívta a politikai bizottsági tagokat. Ordzsonikidze sógornője is beszaladt a hálószobába. Az íróasztalon papírlapokat pillantott meg. teleírva Ordzsonikidze gyöngybetűivel. Az asszony felkapta a lapokat és a kezében szorongatta, eszébe sem jutott elolvasni őket. Amikor Molotov, Vorosilov és más politikai bizottsági tagok kíséretében Sztálin belépett a szobába, rögtön észrevette a papírlapokat és kitépte azokat az asszony kezéből. Ordzsonikidze felesége zokogva felkiáltott: „Nem vigyáztak Szergóra, nem maradt meg se nekem, se a pártnak!” „Elhallgass, te ostoba!” — ripakodott rá Sztálin. Konsztantyin Ordzsonikidze. Szergo öccse, aki 16 évet töltött börtönben, így emlékezik erre a napra: „Ezen az estén is szokás szerint elindultam a Kremlbe, a bátyámhoz, Szergóhoz. A lépcsőházban Szergó sofőrje így szólt: Siessen! Később bejött Sztálin, Molotov és Zsdanov. Előbb az ebédlőbe mentek be. Zsdanov homlokán fekete .kötés volt. Később mindhárman bementek a hálószobába. Megálltak az elhunyt mellett, majd visszatértek az ebédlőbe. Meghallottam Zinaida Gavrilova hangját: — Erről hírt kell adni a sajtóban. Sztálin így felelt neki: — Közölni fogjuk, hogy szívszédülésben halt meg. — Senki nem fogja elhinni — vetette ellen Zinaida Gavrilovna, majd hozzátette: — Szergo szerette az igazságot, az igazat kell közölni. — Miért ne hinnék el? Mindenki tudta, hogy szívbeteg, el fogják hinni — fejezte be Sztálin a párbeszédet. Kis idő múlva az ebédlőben összegyűltek a politikai bizottsági tagok és más magas beosztású személyek. Megjelent Lavrentyij Berija is. Zinaida Gavrilovna gazembernek nevezte Beriját, s elindult feléje, hogy megpofozza. Berija rögtön eltűnt, és többé be sem tette a lábát Szergo lakásába. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Az első emeletre érve a feleségemmel az ebédlő felé indultunk, de egy belügyes feltartóztatott minket az ajtóban. Később mégis beengedtek bennünket a dolgozószobába, ahol megpillantottam Szergó egyik barátját. Ezt mondta: Nincs többé a mi Szergónk. Siettem volna a hálószobába, de utamat állták, nem engedtek az elhunythoz. Kábultan visszatértem a dolgozószobába, nem értettem mi történt. Az elhunytat a hálószobából áthozták a dolgozószobába. Itt Molotov fivére lefényképezte Sztálinnal, Molotowal, Zsdanovval és a kormány más tagjaival. Zinaida Gavrilovna Nyikolaj Jezsovhoz fordult, s kérte, értesítse Grúziában a rokonságot, hogy Szergo bátyja, Populija részt vehessen a temetésen. Jezsov így válaszolt: — Populija Ordzsonikidzét letartóztatták, s mi a nép Ellenségé ne*k tartjuk, töltse csak le a büntetését, küldhet neki meleg ruhát és élelmiszert. A többi rokont értesítjük, adja meg a címüket. Később megérkezett Szergo személyi titkára. A szörnyű kép láttán tombolni kezdett. Kis híján meg kellett kötözni, erőszakkal kellett hazaküldeni. Szergo másik titkára a látványtól lesújtva ezt mondta: Megölték a gazemberek! „Szavait soha nem felejtem el”. — mondta az emlékező Konsztantyin Ordzsonikidze. Rój Medvegyev (Következik: Sztálin elbeszélget Jezsovval) Sztálin provokációi „Az igazat kell közülni” Öngyilkosság vagy gyilkosság A „nagy vezér” szerette a Iéglparádékat