Szolnok Megyei Néplap - Néplap, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-23 / 119. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. MÁJUS 23. A VSZ katonai tanácsának ülése Tegnap az NDK fővárosá­ban megkezdődött a Varsói Szerződés Egyesített Fegyve­res Erőd katonai tanácsának ülése. A hét tagország kép­viselőinek részvételével zajló tanácskozáson Vlagyimir Lo­bov hadseregtábornok, a VSZ Egyesített Fegyveres Erői törzsének főnöke elnököl. Az NDK államfőjének ne­vében Heinz Kessler hadse­regtábomok, az NDK nem­zetvédelmi minisztere kö­szöntötte a résztvevőket. A Szovjetunió és a többi szo­cialista ország sokrétű le­szerelési lépéseit méltatva Kessler megállapította: a le­szerelés és az enyhülés szem előtt tartó kezdeményezések dacára a NATO bizonyos befolyásos körei változatla­nul erőltetik mind a hagyo­mányos. mind a nukleáris fegyverkezést. Éppen ezért — hangoztat­ta az NDK minisztere — a szocialista országok bizton­sági érdekeit szolgálja, ha katonai doktrínájuknak meg­felelően a jövőben is nagy­fokú politikai és katonai éberséget és összetartást ta­núsítanak. Felhívás a NATO tagállamaihoz A Varsói Szerződés tagál­lamai — a Bolgár Népköz­társaság, a Magyar Népköz­­társaság, a Német Demokra­tikus Köztársaság, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság — az Észak-atlanti Szövetség csúcstalálkozójának küszöbén azzal a felhívással fordulnak annak tagállamaihoz, hogy mérlegeljék a modern világ új realitásait, és használják ki a „hidegháború” európai és nemzetközi következmé­nyeinek teljes felszámolásá­ra most megnyílt esélyét. A háború utáni időszak az európai történelemben senki számára sem volt könnyű. A második világháború idején a fasizmus elleni harcban a népek szabadsága és függet­lensége nevében létrejött együttműködést konfrontá­ció váltotta fel. Ennek ered­ményeképpen Európában két katonai-politikai szövet­ség jött létre. Mindkét rész­ről egyre gyorsabb ütemben halmoztak fel egyre tökéle­tesebb és egyre nagyobb rombolóerővel rendelkező fegyvereket. Az eltelt évtizedek teljesen világosan megmutatták, hogy az ilyen helyzet aláássa egész Európa biztonságát, növeli a nukleáris konfliktus kocká­zatát. Ez a következtetés ve­zetett el az összeurópai fo­lyamat kialakulásához, amelyben Európa államai, az Egyesült Államok és Kanada vesznek részt, s amelynek célja a katonai konfrontáció felszámolása, a biztonság kö­zös erőfeszítésekkel történő megszilárdítása a párbeszéd, a kölcsönös megértés és a teljes egyenjogúságra épülő, kölcsönösen előnyös együtt­működés révén, a nemzeti függetlenség és a szuvereni­tás, a belügyekbe való be nem avatkozás és a Helsinki Záróokmány többi elveinek és a nemzetközi jog általáno­san is elismert normáinak tiszteletben tartása alapján. A Varsói Szerződés tagál­lamai, törekedve Európa egymással szembenálló kato­nai tömbökre való felosztá­sának felszámolására, síkra szállnak a két katonai-politi­kai szövetség egyidejű fel­oszlatásáért, első lépésként pedig katonai szervezeteik felszámolásáért. A Varsói Szerződés tagál­lamai úgy vélik, hogy a mo­dern világ realitásai új biz­tonsági koncepoiót követel­nek — a kölcsönös és oszt­hatatlan biztonság koncep­cióját, amely a katonai szembenállás és a fegyverze­tek csökkentésére épül, amely kiterjedne a háború kitöré­se veszélyének teljes elhárí­tásáig, annak eszközei és al­kalmazási lehetőségei felszá­molása útján. Az európai hagyományos fegyveres erőkről és a biza­lom- és biztonságerősítő in­tézkedésekről Bécsben kez­dődött tárgyalásoknak döntő szerepet kell játszaniuk eb­ben a folyamatban. A Varsói Szerződés tagálla­mai megerősítik a váratlan támadás lehetőségének csök­kentésével', Európa különbö­ző térségeiben a bizalom és a biztonság erősítésére irá­nyuló regionális intézkedé­sekkel kapcsolatos javasla­taikat. Véleményük szerint arra kell törekedni, hogy minden olyan, hadviselésre alkalmas esziközt bevonjanak a lesze­relési folyamatba, amely egyelőre kívül esik annak látókörén. Az államok közötti biza­lom növelését, kölcsönös biz­tonságuk erősítését szolgál­ná az együttműködés széles körű fejlesztése az államkö­zi kapcsolatok más területein is. Az együttműködés fejlesz­tését szolgáló kedvező felté­telek kialakítása a gazdaság, a kereskedelem, a műszaki­tudományos kapcsolatok, az ökológiai biztonság, az em­beri jogok és az emberi di­menzió területén nemcsak Európa, hanem az egész vi­lág javát szolgálná, tisztelet­ben tartva az államok szuve­renitását és a belügyekbe való be nem avatkozás el­vét. A Varsói Szerződés tag­államai készek teljes figye­lemmel kísérni az Észak-at­lanti Szövetség tagállamai­nak az államok kapcsolatai­ban meglévő pozitív tenden­ciák ösztönzését célzó vá­laszjavaslatait. Közös lépé­sekre hívják fel őket annak érdekében, hogy biztosítsa­nak dinamikus fejlődést, s általános fellendülést a függetlenség, a stabilitás és a béke körülményei között Európában és az egész vilá­gon. Az Országgyűlés független képviselői csoportjának ülése Konzultáció Németh Miklóssal A Parlamentben tegnap ülést tartott az Országgyű­lés független képviselői cso­portja. A tanácskozáson részt vett Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke és Hu­szár István, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának elnök-főtitkára. A képvise­lők először .tájékoztatót hallgattak meg a Magyar Néppárt tevékenységéről, majd több mint háromórás konzultációt folytattak Né­meth Miklós miniszterel­nökkel. Németh Miklós miniszter­elnök tájékoztatást adott a kormány új gazdasági cso­magtervéről, amelyet a kor­mány a következő üléssza­kon .terjeszt a parlament elé, majd válaszolt a képvi­selők írásiban benyújtott, il­letve szóban feltett kérdé­seire. A Minisztertanács elnöke elöljáróban elmondta: a csomagtervnek a parlament elé terjesztése a pénzügyi, költségvetési szanálás első állomása: .benyújtásával a kormány megfelelő társa­dalmi ellenőrzést kíván .biz­tosítani a piaci mechaniz­mus kiépítése és működte­tése fölött. A miniszterel­nök hozzátette: a Miniszter­­tanács a múlt év második felében kezdte ed azt a mun­kát, amelynek célja, hogy tisztázzák az ország külső és belső adósságállományát. A követelések és tartozások pontos felmérése ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy reálisan határozhassák meg a feladatokat. Németh Miklós a további­akban kiemelte, hogy rosz­­szul hirdettük és tudatosí­tottuk a stabilizálás prog­ramját. A stabilizáláshoz sajnos .majdnem mindenki azt a képzetet kötötte, hogy a helyzetének a romlását fogjuk megakadályozni, hol­ott egyre nyilvánvalóbb: a stabilizálás nem megy je­lentős érdeksérelmek és ér­­•dökátrendeződések nélkül. Annak tudatosítására, hogy ennek a folyamatnak lesz­nek nyertesei és vesztesei, nem fordítottunk kellő fi­­igyelmet. A miniszterelnök leszögezte: a jelenlegi holt­pontról csak a politikai és gazdasági reform összhang­ját biztosító csomagtervvel leszünk képesek kimozdul­ni. Németh Miklós megje­gyezte, hogy a magyar gaz­daság önerőiből nem lesz ké­pes gondjait megoldani, és önmagát szanálni. Ugyanak­kor a külső segítségek terén •jelentős hangsúlyváltásra van szükség. Nevezetesen arra, hogy a finánchitelek biztosításáról a működő tő­ke bevonására és vegyesvál­­ilalatok létesítésére kell át­térni. Ez pedig megköveteli a gyökeres tulajdonrefor­mot, a társasági törvény 'le­hetőségeinek kihasználását, a tulajdon- és vagyonkeze­lés rendszerének .mielőbbi törvényi meghatározását. A külföldi segítség feltétele a bizalom, a kiszámíthatóság és a belső stabilitás. Az ország külső és belső adósságairól szólva Németh Miklós elmondta: az ország •bruttó külső adóssága az első .negyedév végén 17 milliárd, a nettó külső adós­ság pedig 11,1 milliárd dol­lár volt. Kinnlévőségeink összege pedig 5,8 milliárdra rúgott. Ezekből a .követelé­sekből 2,7 milliárd dollár behajthatatlannak tekint­hető. Ezenkívül még van mintegy 0,6 milliárd dollár nem financiális követelé­sünk. Ha ezeket egybevesz­­szük, akkor a magyar nettó kamatozó adósság március­ban csaknem 14,5 milliárd dollár volt. Teljes belföldi államadósságunk összege 950 milliárd forint, ebből 490 milliárd után kell ka­matot törleszteni. A teljes adósságból 630 milliárd fo­rint az állami költségvetés felhalmozott deficitje. A Minisztertanács elnöke hangsúlyozta: ahhoz, hogy az ország adóssága tovább ne nőjön, szükséges, hogy legalább annyi legyen az ex­portbevétel és az idegenfor­galom egyenlege, mint amennyi az ország kamat­terhe. A kormány elnöke az .inf­lációról szólva kiemelte: a kormány semmiképp sem kívánja meghaladni a ter­vezett 15—16 százalékos rá­tát. A miniszterelnök végül a képviselők kérdéseire vála­szolt. George Bush amerikai elnök magyarországi útjával kapcsolatban arról tájékoz­tatott, hogy a látogatás elő­készítése már megkezdő­dött. Sok szó esett a nagymaro­si építkezés felfüggesztéséről és esetleges leállításáról. Ez­zel kapcsolatban Németh Miklós elmondta, hogy a be­ruházás megtérülése igen nehezen számszerűsíthető. Rámutatott: a vízlépcső kér­dését áttekinti szerdai cseh­szlovákiai megbeszélésén, il­letve az osztrák kancellárral folytatandó tárgyalásán. Végül sok szó esett a kor­mánynak az ellenzéki pár­tokkal és mozgalmakkal kap­csolatos megítéléséről. Né­meth Miklós kifejtette: az ellenzék részéről nem ta­pasztalt olyan törekvéseket, hogy szándékosan akadályoz­ni kívánnák a kormány te­vékenységét. Az, hogy egyes problémák megközelítésében az alternatív szervezeteknek” más az álláspontja, szerinte természetes. Ítéljen a történelem Ordzsonikidze halála Ezer,kilencszázharminchét februárjában tragikus körül­mények között életét vesz­tette — öngyilkos lett — Szergo Ordzsonikidze, a párt egyik legnépszerűbb vezető személyisége. Ordzsonikidze, az illegális forradalmi moz­galom jelentős alakja, 1937- ben a Politikai Bizottság Sztálin, aki nem merte közvetlenül megvádolni Or­­dzsönikidzét, elhatározta, hogy szép lassan, apránként teszi lehetetlenné: demora­lizálja. Letartóztatták Or­­dzsonikidze bátyját, Populi­­ját. Hamisított vallomását a születésnapján adták át Szergónak. Ordzsonikidze szinte naponta értesült róla, hogy valamelyik barátját vagy jó ismerősét kivégez­ték. Tömegesen tartóztatták le az embereket a nehéz­iparban. Sztálin rendre meg­küldte Ordzsonikidzének ezeknek az embereknek a kínzással kicsikart vallomá­sait: „Szergo elvtárs — írta Sztálin —, olvasd el. mit ír­nak rólad!” A Politikai Bi­zottság Sztálin javaslatára éppen Ordzsonikidzét bízta meg azzal, hogy a Központi Bizottság legközelebbi ülé-Egyes régi bolsevikok ké­sőbb azt állították, hogy Or­dzsonikidze nem öngyilkos lett, hanem meggyilkolták. Érvként például azt hozták el, hogy a tragédiát meg­­őző napon Ordzsonikidze a tagja és nehézipari népbiz­tos volt. Az 1937. február 19-én közzétett Kormánynyilatko­zat azt közölte, hogy Szergo Ordzsonikidze február 18-án 17 óra 30 perckor a lakásán váratlanul elhunyt: a halál oka szívbénulás. sén tartson beszámolót az iparban tapasztalható „kár­tevésről”. Sztálin még olyan provokációkba is belement, hogy tartsanak házkutatást Ordzsonikidze Kreml-beli la­kásán. A sértett és dühös Ordzsonikidze egész éjjel próbálta telefonon elérni Sztálint. Reggel felé sike­rült, s ezt hallotta Sztálin­tól: „Ez egy olyan szervezet, hogy még nálam is tarthat házkutatást. Nincs ebben semmi különös...” Szergo február 17-én reggel több­órás beszélgetést folytatott Sztálinnal. Ezt egy újabb beszélgetés követte, ahol el­szabadultak az indulatok. Kölcsönös sértegetések, orosz és grúz nyelvű szitkok röp­ködtek a levegőben. Kette­jük viszonyában minden összeomlott. népbiztosságon dolgozott, utasításokat adott, ráadásul másnapra több találkozót beszélt meg. Ordzsonikidze halálának körülményeit nem vizsgálták ki, még a golyó ütötte sebet sem vizsgálták meg. A hamis orvosi jelen­tést aláíró orvosokat hama­rosan mind letartóztatták. Nyomban Ordzsonikidze ha­lála után letartóztatták tit­kárát. testőrségének vezető­jét. Később letartóztatták Ordzsonikidze két öccsét és szinte valamennyi rokonát Ordzsonikidze felesége, Zinaida Gavrilovna szerint a férje február 17-én este va­lóban a népbiztosságon dol­gozott. Másnap reggel azon­ban nem kelt fel. nem öl­tözött fel és nem ment reg­gelizni. Azt kérte, hogy sen­ki ne menjen be hozzá. Egész délelőtt írt valamit. Napközben felkereste a ba­rátja, Szergo azonban nem fogadta, csak ebédét adatott neki. Ö maga viszont nem ebédelt. Alkonyodott. A fe­lesége elhatározta, hogy mégis csak bemegy a férjé­hez a hálószobába. A nap­palin áthaladva villanyt gyújtott. Ebben a pillanat­ban lövés dörrent a háló­szobában. Zinaida Gavrilov­na berohant, s az ágyon fek­ve ott találta a férjét. Már halott volt, az ágynemű csu­pa vér. Zinaida Gavrilovna sze­rint a hátsó bejáraton kívül — ezt használta mindenki — volt a lakásnak főbejárata is. De ezt az ajtót zárva tartották, sőt könyvespolc állt előtte. Ez az ajtó a nappaliba nyílt. Az esetle­ges gyilkos ezen nem távoz­hatott, mert Zinaida Gav­rilovna a lövés pillanatában a nappaliban volt. Ordzsonikidze felesége azonnal telefonált Sztálin­nak, elmondta mi történt. Sztálin nem jött azonnal, előbb összehívta a politikai bizottsági tagokat. Ordzso­nikidze sógornője is besza­ladt a hálószobába. Az író­asztalon papírlapokat pil­lantott meg. teleírva Ordzso­nikidze gyöngybetűivel. Az asszony felkapta a lapokat és a kezében szorongatta, eszébe sem jutott elolvasni őket. Amikor Molotov, Vo­­rosilov és más politikai bi­zottsági tagok kíséretében Sztálin belépett a szobába, rögtön észrevette a papírla­pokat és kitépte azokat az asszony kezéből. Ordzsoni­kidze felesége zokogva fel­kiáltott: „Nem vigyáztak Szergóra, nem maradt meg se nekem, se a pártnak!” „Elhallgass, te ostoba!” — ripakodott rá Sztálin. Konsztantyin Ordzsonikid­ze. Szergo öccse, aki 16 évet töltött börtönben, így emlé­kezik erre a napra: „Ezen az estén is szokás szerint elin­dultam a Kremlbe, a bá­tyámhoz, Szergóhoz. A lép­csőházban Szergó sofőrje így szólt: Siessen! Később bejött Sztálin, Mo­lotov és Zsdanov. Előbb az ebédlőbe mentek be. Zsdanov homlokán fekete .kötés volt. Később mindhárman bemen­tek a hálószobába. Megálltak az elhunyt mellett, majd visszatértek az ebédlőbe. Meghallottam Zinaida Gav­rilova hangját: — Erről hírt kell adni a sajtóban. Sztálin így felelt neki: — Közölni fogjuk, hogy szívszédülésben halt meg. — Senki nem fogja elhin­ni — vetette ellen Zinaida Gavrilovna, majd hozzátette: — Szergo szerette az igazsá­got, az igazat kell közölni. — Miért ne hinnék el? Mindenki tudta, hogy szív­beteg, el fogják hinni — fe­jezte be Sztálin a párbeszé­det. Kis idő múlva az ebédlő­ben összegyűltek a politikai bizottsági tagok és más ma­gas beosztású személyek. Megjelent Lavrentyij Berija is. Zinaida Gavrilovna gaz­embernek nevezte Beriját, s elindult feléje, hogy megpo­fozza. Berija rögtön eltűnt, és többé be sem tette a lábát Szergo lakásába. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Az első emeletre ér­ve a feleségemmel az ebédlő felé indultunk, de egy bel­­ügyes feltartóztatott min­ket az ajtóban. Később mégis beengedtek bennünket a dol­gozószobába, ahol megpillan­tottam Szergó egyik barátját. Ezt mondta: Nincs többé a mi Szergónk. Siettem volna a hálószobá­ba, de utamat állták, nem engedtek az elhunythoz. Ká­­bultan visszatértem a dolgo­zószobába, nem értettem mi történt. Az elhunytat a hálószobá­ból áthozták a dolgozószobá­ba. Itt Molotov fivére le­fényképezte Sztálinnal, Mo­­lotowal, Zsdanovval és a kormány más tagjaival. Zinaida Gavrilovna Nyiko­­laj Jezsovhoz fordult, s kér­te, értesítse Grúziában a ro­konságot, hogy Szergo bátyja, Populija részt vehessen a te­metésen. Jezsov így vála­szolt: — Populija Ordzsonikidzét letartóztatták, s mi a nép Ellenségé ne*k tartjuk, töltse csak le a büntetését, küldhet neki meleg ruhát és élelmi­szert. A többi rokont értesít­jük, adja meg a címüket. Később megérkezett Szer­go személyi titkára. A ször­nyű kép láttán tombolni kez­dett. Kis híján meg kellett kötözni, erőszakkal kellett hazaküldeni. Szergo másik titkára a lát­ványtól lesújtva ezt mondta: Megölték a gazemberek! „Szavait soha nem felejtem el”. — mondta az emlékező Konsztantyin Ordzsonikidze. Rój Medvegyev (Következik: Sztálin elbeszélget Jezsovval) Sztálin provokációi „Az igazat kell közülni” Öngyilkosság vagy gyilkosság A „nagy vezér” szerette a Iéglparádékat

Next

/
Thumbnails
Contents