Szolnok Megyei Néplap - Néplap, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-16 / 113. szám

§ 2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. MÁJUS 16. Gazdasági együttműködés új alapokon (Folytatás az 1. oldalról) két kormányfőnek, hogy vá­laszoljanak a Magyar Táv­irati Iroda és a Magyar Te­levízió kérdéseire. Az MTI munkatársa első­ként arról érdeklődött: mi­lyen Magyarországon is hasz­nosítható tapasztalatokat szerzett az eszmecsere során a lengyel politikai reformtö­rekvésekről ? „Először is — mondotta Németh Miklós — most is­merkedtünk meg. Mindkét országiban olyan a helyzet, ami megköveteli egymás ala­pos tájékoztatását a politikai és a gazdasági reformok, valamint a nemzetközi hely­zet kérdéseiről. Áttekintet­tük azokat a törekvéseinket, amelyek országainkban ha­sonlóak, a politikai intéz­ményrendszer megú j ítását szolgálják. Köztudott, hogy Lengyelországban néhány területen, így az ellenzékkel folyó tárgyalásokon előrébb tartanák; mi ezek előtt ál­lunk. Megbeszéléseinken vi­lágossá vált; mindkét kor­mány és mindkét pórt nagy lépésekkel halad a párt és.az állam szétválasztása felé. Szándékaink megegyeznek abban is, hogy a sztálinista modell maradványait is fel kell számolni. . — Tanulságosak számunk­ra azok a tapasztalatok, amelyeket a LEMP az el­múlt nyolc évben szerzett, különösen azok a veszélyek, amelyek a párt harcedzettsé­gének csökkenésében, elké­nyelmesedésében rejlenek. El kell tehát érni a reformok­nak egy olyan kritikus tö­megét, amely mind a pártot, mind pedig a társadalmat át­lendíti a holtponton. Az MTI-nek a magyar­­lengyel gazdasági kapcsola­tokra vonatkozó kérdésére kifejtette: „Tárgyalásainkon megállapítottuk, hogy min­dent meg kell tenni azért, hogy a KGST reformját az áru- és pénzviszonyok irá­nyába mozdítsuk eL de a re­alitásokból kiindulva most inkább a kétoldalú kapcso­latokban van mód az együtt­működés új alaDokra helye­zésére. Olyan új módszere­ket tervezünk meghonosíta­ni, köztük az új elszámolá­si rendszert, amelyek meg­akadályozzák a kereskedel­mi forgalom csökkenését. A két ország pénzügyi és ter­vező szervei tárgyalnak majd erről, és készek lesznek ta­pasztalataikat más szocialis­ta országokkal is megoszta­ni.” A Magyar Televízió mun­katársának kérdésére Mie­­czyslaw Rakowski is na­gyon elégedetten nivillatko­­zott a Németh Miklóssal folytatott megbeszéléséről. Elmondta, hogy minden, Lengyelországot és Magyar­­országot érintő .kérdést át­tekintettek. A két ország­ban folyó politikai és gazda­sági reformokon kívül vé­leményt cseréltek Magyaror­szág és Lengyelország nem­zetközi helyzetéről is. Ra­kowski úgy értékelte, hogy a mostani, első, és az ismer­kedést is szolgáló találko­zó a témák sokasága és fon­tossága miatt további órákig is tarthatott volna, annál is inkább, mivel vendégét rend­kívül érdekes tárgyaló part­nernek, széles látókörű po­litikusnak ismerte meg. A délelőtti tárgyalások befejeztével Mieczyslaw Ra­kowski a Varsó melletti Na­­tolinban díszebédet adott Németh Miklós és kísérete tiszteletére. Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára a LEMP KB varsói székházá­ban Hétfőn délután fogadta a baráti munkalátogatáson Varsóban tartózkodó Né­meth Miklóst, az MSZMP PB tagját, a magyar Minisz­tertanács elnökét. A nyílt, őszinte és beható eszmecse­rén tájékoztatták egymást a két ország helyzetéről, a politikai és gazdasági re­formfolyamat előrehaladásá­ról. A találkozón szó esett a kölcsönös érdeklődésre szá­mot tartó nemzetközi kérdé­sekről is. Németh Miklós, a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke hétfőn este hazaérkezett Varsóból. Szovjet—kínai csúcstalálkozó Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, államfő és Jang Sang-kun a Kínai Népköztársaság elnöke megbeszélést tart május 15-én. (MTI Telefotó) (Folytatás az 1. oldalról) 'közötti kapcsolatok helyreál­lításának, újrafelvételének tekintik. A keddi .program­ban szerepel a Li Peng kor­mányfővel való tárgyalás is. Gennagyij Geraszimov szovjet szóvivő estére ígért sajtótájékoztatója jó négy órás késéssel kezdődött. Ge­raszimov, aki tanácsadója a küldöttségnek, elmondta, hogy Mihail Gorbacsov és kísérete jóval éjfél után is még tanácskozott. A két államfő hétfő dél­utáni találkozójáról szólva elsőként azt emelte ki, hogy sok egybeesés volt a szovjet és a kínai álláspontban. A legfontosabbnak azt nevezte, hogy teljesen egyetértettek a múlt végleges lezárásának szükségességében, s azt han­goztatták, hogy a politiku­soknak a jövő felé kell for­dulniuk, s nem azt firtat­ni, kit milyen felelősség ter­hel a múlt hibáiért. A tárgyalásokról kialakí­tott benyomásokat összegez­ve a szovjet szóvivő hang­súlyozta, hogy az első nap kialakult a kölcsönös megér­tés légköre, s ez biztosítéka *­­lehet a következő megbeszé­lések sikerének. A hétfői eszmecserén elsősorban a jövőbeni tárgyalások iránya­it határozták meg. Az államfői megbeszélések után Jang Sang-kun vacso­rát adott a szovjet vendégek tiszteletére. Az itt elhang­zott pohárköszöntőkben mind a házigazda, mind a vendég kitért arra, hogy a mostani látogatáshoz hosszú út vezetett. Mindketten úgy értékelték a három évtized után sorrakerülő csúcstalál­kozót, mint egy minőségileg új szakasz kezdetét. Zászlót bontott a megyében a szociáldemokrácia Megalakul nálunk is az Ellenzéki Kerekasztal ? Tegnap délután szerény részvétel mellett megkezdő­dött Szolnokon a Magyaror­szági Szociáldemokrata Párt szervezése. Egyelőre a váro­si szervezet alakult meg, az­zal az önként vállalt feladat­tal, hogy átmenetileg koor­dinálja a megyében is a szer­vezést. A Hazafias Népfront Ság­­váni körúti székházában ösz­­szegyűlt érdeklődök előtt Varga Béla előadóművész is­mertette az Országos Szerve­ző Bizottság programterve­ző ezet a gazdasági és !bontakozás szo­útját. rögzíti, megegyezik, alterna­­'•amjá­­am­lósítás nagyobb lehetőségeit tűzi ki célul a programterve­zet. Többek között állami­lag garantált létbiztonságot (követel (valaki közbeszólt ennél a pontnál: „Nem aka­runk rabló kapitalizmust!”). Szó van a tervezetben a kör­nyezetvédelem szempontjai­nak fokozott érvényesítésé­ről, a korrupció elleni harc­ról, a család tekintélyének emeléséről egy általános er­kölcsi megújulás keretében, a politikamentes fegyveres testületekről, az egészség­ügy és a közoktatás reform­járól. Elhangzott, hogy a kultúra nem csak áru. az állam feladata a kulturális értékek támogatása. Hangsúlyozottan szólt a programtervezet olyan hagyo­mányosnak tekinthető szoci­áldemokrata értékekről, mint a munka szeretete és megbe­­'sülése. a szaktudás xangja, a három 8-as (8 óra munka, 8 óra szórakozás, 8 óra pi­henés) követelményéről, ami most úgy vetődik fel, hogy a dolgozók legyenek képesek megélni a 8 órai becsületes munkával szerzett jövedel­mükből. Az alakuló gyűlésen jelen volt a Független Kisgazda Párt néhány tagja is, akik a pogram ismertetése közben és után mintegy összehason­lították azt a saját prog­ramjukkal, kiemelve a ha­sonlóságokat és a különb­ségeket. Ennek a beszélgetésnek az alapján merült föl a résztve­vők körében, hogy a megyé­ben is meg kellene alakítani az országosan már létrejött Ellenzéki Kerekasztalt, s végül úgy döntöttek, hogv más szervezetekkel együtt törekedni fognak annak lét­rehozására. ( A MEGYEI PÁRTÉRTEKEZLETRE KÉSZÜLVE ) „Nyolcszázezres tömegpártnak kilencmilliós ellenzéke is lehet” A megyei pártértekezlet összehívásáról és a közzétett dokumentumról milyen vé­lemény alakult ki a párttag­jainak körében? Többek kÖT zött erről is kérdeztük Szi­lágyi Gyulát, a Tiszamenti Vegyiművek pártbizottságá­nak titkárát — aki termé­szetszerűleg a nagyüzem kommunistáinak véleményét is tolmácsolta —, Holocsi Kálmán energetikust, a TVM egyik pártalápszervezetének titkárát, valamint Weiszhaár Sándorné turbinakezelőt. Nem kérdezlek meg bennünket Szilágyi Gyula: Azzal kez­deném, hogy a megyei párt­­értekezletet már jóval előbb össze kellett volna hívni. Az egész időben „megcsúszott”. Nagyon hosszú és kemény küzdelmet kellett vívni — ha szabad így fogalmazni — né­hány emberre) a párttagság ezreinek ahhoz, hogy úgy­mond kikényszerítsék a me­gyei pártértekezlet összehí­vását. Az én szememben tu­lajdonképpen a megyei veze­tés politikai érzéketlenségét bizonyítja ez a dolog. Tud­niillik nekik rá kellett volna érezniük, és ha ők tényleg reformgondolkodású embe­rek, akkor kezdeményezőbb­nek kellett volna lenniük, és nem a tagságnak rábírni, ki­kényszeríteni a vezetésből az újszerű dolgokat. Még akkor is, ha azt mondják — és ez igaz is — hogy természet­szerűleg az alulról jövő kez­deményezés, az erős harc is vezethet eredményre. Csak az nem mindegy, hogy mek­kora áldozatokkal jár. Mert nem tagadható: áldozat, vesz­teség van bőven, olyan érte­lemben, hogy az emberek bi­zalma tovább romlott, hitük megingott amiatt, hogy a sa­ját ügyükért ilyen csatározá­sokba kényszerültek. A másik dolog, amit fon­tosnak tartok megjegyezni: ha az ember figyelemmel kí­séri, miként készülünk a me­gyei pártértekezletre, és köz­ben látja, érzékeli az ország más területein zajló esemé­nyeket.. akkor azt kell mon­dani, hogy azok a jelzők, mi­szerint Szolnok megye a leg­konzervatívabbak közé tar­tozik, sajnos igazak. Mert itt azon kívül, hogy októberben a megyei pártbizottság elfo­gadott egy programot, nem történt semmi. Pontosabban a továbbiakban az energiák annak bizonygatására men­tek el, hogy nem kell megyei pártértekezletet tartani. És tessék, ma már 1989 májusát írjuk, s még mindig van itt egy vitatéma, amelyik az MSZMP megyei céljait tar­talmazná ugyan, de egy ép­kézláb ötlet, vagy elképzelés nincs benne, hogy miként próbálják a megyében a po­litikai munkát megújítani .. . A környező megyékben pedig maga a vezetés kezdeményez olyan újszerű vonásokat a politikai munkában, amely mögé a reformszeliemű párt­tagság nyugodt szívvel sora­kozik fel. Holocsi Kálmán: Áz biztos, hogy óriási politikai felelős­ség terheli a megyei vezetést. Mert mi megértjük azt, hogy időbe telik megszervezni egy megyei pártértekezletet. De nem ennyi időbe! Az elmúlt év októberében mi is kértük, meg a februári Szolnok vá­rosi pártértekezleten is több felszólaló megfogalmazta, hogy össze kell hívni a me­gyei oártértekezletet. noha az a fórum nem vállalta fel ennek kimondását. Ez egy óriási hibája volt, hisz a me­gye párttagságának egyhar­­mada mégis csak Szolnokon él. Weiszhaár Sándorné: Ma­gam is úgy látom, hogy ezzel Vélemények a TVM-böl a megyei pártértekezlettel nagyon elkéstünk. Réges-rég össze kellett volna már hív­ni, egyébként mi ezt koráb­ban is szorgalmaztuk — hiá­ba! Így aztán nálunk, „lenn” az üzemben olyan érzés ala­kult ki a párttagokban, hogy a vezetés nem kíváncsi a vé­leményükre. Pedig rengeteg információs jelentés elment ám innen, hogy mi „ezen a szinten” miként látjuk a dol­gokat. Az is igaz, hogy nem kérdeztek meg bennünket, vagy ha mégis, akkor meg késve. Vagyis jóval előbb született a döntés, mint ahogy mi határoztunk. Így aztán sok embernek elment a ked­ve az egésztől. Tudja a baj az, hogy ma már olyanok is kilépnek a pártból, akikről nem is gondoltam volna. Új emberek kellenek — Térjünk át a megyei pártbizottság által megfogal­mazott és w párt fő megyei céljait tartalmazó program­tervezetre. Erről mi a véle­ményük? Szilágyi Gyula: Kettős jel­zővel illetném. Néhány pont­ja valóban jó, a lényegre ta­pint, péhány közülük viszont túl általánosan fogalmaz. Itt van például az 5. pont. „Kisebb létszámú, jól felké­szült apparátussal dolgozunk, új alapokra helyezzük a párt­­gazdálkodást.” Nézze mi nem a pártgazdálkodással aka­runk foglalkozni, hanem az apparátus és a testület he­lyével, szerepével. Ezzel kapcsolatos kérdéseimet egyébként a városi pártérte­kezleten is föltettem. El tud­nám képzelni, hogy a megyei pártbizottság fölvállalná és a pártértekezletre kimunkálná, hogy például milyen nagy apparátussal kíván a továb­biakban dolgozni, milyen szerepet akar betölteni és mi­lyen jellegű testülettel. Holocsi Kálmán: Az telje­sen nyilvánvaló, hogy a jö­vőben a megyei pártbizott­ságnak nem hatalmi, hanem politikai irányító centrum­ként kell dolgoznia. De ezek a törekvések a napvilágot látott vitatéma-tervezetben nem szerepelnek, s így az sem érezhető, hogy a megyei pártbizottság a politikai ol­dalát erősítené a dolgoknak. Még mindig sok a régi ha­talmi struktúrából fakadó megfogalmazás, mint példá­ul az, hogy ezt, meg azt kell tenni az iparban meg a me­zőgazdaságban. Szilágyi Gyula: Ebben a vitairatban azt kellett vol­na leírni, hogy a politikai munkánkkal mit tehetünk a különböző célok elérése ér­dekében. Itt viszont nem ez van rögzítve. Tulajdonkép­pen a párt újfent rossz lóra tesz, mert már megint föl akar vállalni olyan dolgokat, amelyek elvégzése nem az ő feladata. Ilyenek például a belső úthálózat, a telefonel­látottság, a közcsatorna, a gázhálózat terén meglévő nagyfokú lemaradás fokoza­tos megszüntetése. Kérdem én. kinek a dolga ez? Ter­mészetesen az államigazga­tásé. mert ott van a pénz, ha van. A pártnak más esz­köze nincs, csak a politika. Ezen a téren nagyon gyor­san lépnünk kell. hisz már így is el vagyunk késve. Mert mi még most is a .célokról beszélgetünk, de határozott elképzelések nincsenek, hogv mit és hogyan kellene tenni. , Holocsi Kálmán: Ennek előfeltétele úgv vélem az. hogy a pártvezetés is meg­újuljon. Az apparátusban vannak jól felkészült káde­rek, a második és harmadik vonaliban is, de eddig nem engedték őket szóhoz jutni. Mindig csak a legmagasabb polcon ülőknek adtunk fóru­mot, de ezek az emberek már hitelüket vesztették. S ami nagyon lényeges dolog: az MSZMP a választásokon csak akkor indulhat eséllyel, ha új káderek is feltűnnek a vezetésben. Szilágyi Gyula: Hát, igen, hangoztatjuk, hogy új embe­rek kellenek. Csak kik le­gyenek azok? Mert ha meg­kérdezik tőlem, nem biztos, hogy nyugodt lelki ismerettel tudnék mondani személyt vagy személyeket. Ez pedig annak a következménye, hogy hosszú évekig a de­mokratizmusról mi csak be­széltünk, de valójában nem volt. Holocsi Kálmán: Szóval a vezetők eddig nem „válasz­tódhattak ki”, mivel a fel­tételeit sem teremtettük meg ennek. Ami pedig a közzé­tett program-tervezetet il­leti: lehet, hogy eretnek dol­got mondok, de én mégis csak azt tudnám elképzelni, hogy először a megyei párt­­bizottságot személyileg is újítsuk meg, s majd az új vezetés vesse papírra elkép­zeléseit, álláspontjait. Mert a mostani tervezet vélemé­nyem szerint nem program. Itt le van írva 18 pont és kész. Szerintem program az, amelyikben rögzítve van, hogy mit akarunk, a meg­valósításnak mik az eszközei, a célok elérésére felelősöket nevezünk meg és végül amennyiben mindezt elértük, a hogyan tovább kérdésére is választ adunk. Nézze, a reformszellem hiányzik eb­ből a programból, ami ugye szorosan összefügg egy má­sik, számunkra nagyon lé­nyeges kérdéssel. Nevezete­sen azzal, hogy egyáltalán nem mindegy, kik állnak mögöttünk, vagyis az MSZMP-nek mekkora a tö­megbázisa? Mert nem elég csupán annyit mondani: hogy felemeljük a zászlót és gyertek utánunk. Ingatag bizalom Szilágyi Gyula: Az tény, hogy a bizalom ma már elég­gé ingatag. Arról meg mos­tanában tényleg nem sokat beszélünk, hogy milyen a pártnak a tömegbázisa, befo­lyása. Nem tudom, hogy mit képzel az a vezető, aki még manapság is úgy nyilatkozik, hogy a tömegek a párt zász­laja alá fenntartások nélkül fölsorakoznak. Engem sajnos néhány megmozdulás ennek pontosan az ellenkezőjéről győzött meg. Ebben- az eset­ben a politikai érzékenység kérdése vetődik fel, oda kell rá figyelni. Mert ha ezt el­mulasztjuk, és nem leszünk kellőképpen érzékenyek, na­gyon könnyen a még meglé­vő csekély bizalmat is elve­szíthetjük. Hogy milyen lesz a tömegbázisunk, az attól függ. hogy lesz-e progra­munk, amiben elmondjuk, mit akarunk, s azt mennyi­re tudjuk következetesen végrehajtani, s milyen lesz a magatartásunk. Ez fogja el­dönteni a dolgokat és nem az, hogy kinyilvánítjuk: éji­­csapat vagy akár tömegpárt akarunk lenni. Véleményem szerint ez nem létkérdés, sőt mi több, mellébeszélés. Mert lehet itt olyan két-három­­százezres élcsapat, amelynek tábora milliós, de lehet olyan nyolcszázez'res tömegpárt is, amelyiknek kilencmilhós el­lenzéke. lesz ebben az or­szágban. Nagy Tibor /

Next

/
Thumbnails
Contents