Szolnok Megyei Néplap, 1989. április (40. évfolyam, 77-99. szám)

1989-04-08 / 82. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ^ 1989. ÁPRILIS 8. 7 Tegnap franciaországi vendégszereplésre utazott a Szolnoki Tiszaparti Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola negyvenöttagú leánykórusa. A szolnoki diákok utazását kö­zel háromszázezer forinttal a Kőolajkutató Vállalat és a Tiszamenti Vegyiművek támo­gatja, szerényebb összeggel a szolnoki és a megyei tanács művelődési osztálya. A szol­noki diákok öt hangversenyt adnak: Amiens-ben, Senlis-ben, a Ciffra alapítvány hangver­senykápolnájában és a párizsi Pompidou Kulturális Központban. Műsorukon — töbl/:k között — preklasszikusok, Bartók- és Kodály- kórusművek, magyar népdalok szerepelnek. A Vadvirág és a Szüleke Észt tánccsoport Szolnokon Amikor megalakult isko­lánk néptáncegyüttese, a Vadvirág, elhatároztuk, hogy barátságot kötünk más csoportokkal, köztük egy észt gyermekegyüttessel is. Levelet írtunk a tallinni kultúrpalota vezetőjének, aki segítségünkre volt — emlék­szik vissza Kalydy Sándor, a Szandaszőlősi Általános Iskola igazgatója. — A má­sodik levél már a Szüleke néptánccsoportnak szólt; s az együttes örömmel elfo­gadta a meghívásunkat. Az észt gyerekek vasárnap megérkeztek Szolnokra. A 'csoport három alkalommal mutatkozott be a közönség­nek, kétszer a repülőtéri helyőrségi művelődési ház­ban, egyszer a Tisza Antal Ottörőházban. Esténként pe­dig táncháztól hangos a szandaszőlősi iskola. Az együttes egykori táncosát iLohmus Annika orvostan­hallgatót kértük meg, hogy mutassa be a néptánccso­portot. — A Szülékét 1976-ban alapította Éne Jakobson, aki jelenleg ig az együttes mű­vészeti vezetője és ibalett- mestere. A csoportot a Tal­linni Üttörőpalota tartja fenn. Száznyolcvan táncos illetve zenész dolgozik együtt az észt népi hagyo­mányok őrzéséért, terjesz­téséért. Szolnokra harmin­cán jöttek a csoportból. Az együttes 7—18 éves gyere­kekből illetve fiatalokból áll. Évente több mint ötvenszer lépnek fel, hetente 3—4 al­kalommal próbálnak. Szere­peltek már Moszkvában, Le- ningrádban, Minszkben, Ri­gában, Tbilisziben, Kisinyov- foan, külföldön Finnország­ban, a Német Demokratikus Köztársaságban, Romániá­ban. Meghívták a csoportot az arteki úttörőtábor fenn­állásának 60. évfordulójára rendezett ünnepségekre, a Moszkvai Világifjúsági Ta­lálkozóra, 1983-ban pedig televíziós műsort készítettek velük. — Mit jelent az együttes neve? — A népviselet fontos tar­tozéka a szüleke, amely rendszerint fémből készül, különböző nagyságú dísz, s a blúz nyakrészét fogja ösz- sze — magyarázza hibátlan magyarsággal Lohmus An­nika. — Hol tanult meg magya­rul? — Édesanyám Munkácson született, kárpátaljai ma­gyar. Tallinnban tanult, s ott ment férjhez édesapám­hoz. Természetesen anyám tanított magyarra, s persze a nagyszüleim, akiknél sot kát nyaraltam. — A családban magyarul beszélnek? — Csak édesanyámmal. Tavaly ősszel viszont meg­alakult a köztársaságban egy baráti társaság, olyan embe­rekből akik magyar szárma­zásúak, vagy valamilyen mó­don kötődnek Magyaror­szághoz. Körülbelül százan vagyunk. Karácsonykor, hús- vétkor közös ünnepséget ren­deztünk. — Milyen ma a köztársa­ságban a néptáncmozgalom? — A peresztrojkának kö­szönhetően egyre virágzóbb, de nemcsak a néptánc ha­nem az egész folklór. A fia­talok fél éjszakákon át tán­colnak, énekelnek a Dal me­zején. A tavaly nyári észt eseményeket éneklő forrada­lomnak nevezték a Szovjet­unióban. Nem csupán az éjszakai tánc, s dalolás mi­att. A hagyományok ápolá­sa segít a nemzeti öntudat kialakításában, ébren tartá­sában. — Hogyan érzik magukat Szolnokon ? — Nagyszerűen. Családok­nál lakunk, így kicsit abba is belepillanthatunk, ho­gyan élnek Magyarországon. Nagyon kedvesek, vendég- szeretőek a gyerekek és a szüleik is. Voltunk kirándu­láson Egerben, Szilvásvára­don, Debrecenben, Buda­pesten. Sajnos nagyon ha­mar elszáll az egy hét, de rövidesen újra találkozunk. Május 25-től mi látjuk ven­dégül a Vadvirág táncosait. Addig is az együttes egy Szolnokon tanult csárdással emlékezik a Magyarorszá­gon töltött szép napokra. T. G. Néhány pillanat a tallinni diákok műsorából Fotó: Tarpai Nagyszabású kiállítás a Szolnoki Galériában Bernáth, Bokros Birman, Bortnyik és a többiek A magyar grafika külföldön, Németország 1919—1933 1919. augusztusa: nálunk fehérterror, német földön demokratikus alkotmány. Weimar szelleme mindenfe­lől vonzotta a művészeket, nem véletlen tehát, hogy azok az alkotók, akiknek a Tanácsköztársaság leverése után menekülniük kellett, igen sokan Németországot választották emigrációs ha­zájuknak. Berlin nyitottabb, internacionálisabb volt a császárvárosnál is, több megélhetési lehetőséget kí­nált Párizsnál. Különben is a magyar művészvilág ek­kor még nem feledte kiáb­rándultságát, amiért és aho­gyan az első világháború idején a Szajna partján élő osztrák—magyar alattvaló­kat — világnézetüktől füg­getlenül — internálták. Vonzott a Banihaus-iskola is, de említhetjük a müncheni akadémia korábbi népszerű­ségét is. így a korabeli jeles festők, grafikusok és olyan ifjú tehetségek, akik később váltak nagy művésszé, szép számmal mentek Németor­szágba saját jószántukból is. A Szolnoki Galériában most látható A magyar gra­fika külföldön, Németország 1919—1933 című nagyszabá­sú kiállításnak dióhéjban a fentiek a történeti előzmé­nyei. A tárlat vándorkiállítás a Magyar Nemzeti Galéria grafikai anyagából és más gyűjtemények műkincseiből. Bernáth Aurél: Starnberg! tő (pasztel, szén 590x740 mm) Tihanyi Lajos: Bölöni György portréja (kréta, 648x492) Jelentős műtörténeti anyag, hiszen a 25 művész alkotása­it felvonultató bemutatón ott láthatjuk századunk leg­jelentősebb magyar alkotói­nak — Bernáth Aurél, Bok­ros Birman Dezső, Czóbel Béla, Ferenczy Béni, Kern- stock Károly, Moholy-Nagy László és mások — munkáit. A több mint száz, külön­böző művészi felfogású, stí­lusú alkotás nagyszerűen ér­vényesül az ideális kiállítá­si környezetben. A rendezés R. Bajkay Éva értő munkája, ahogy a ván­dorkiállításra megjelentetett reprezentatív katalógus ösz­szeállítása is őt dicséri. A szakma kiváló tanulói Országos döntő a 605-ös számú iskolában Hlapítvány Külföldi képzésre Az Eötvös Lóránd Tudo­mányegyetem hallgatói kül­földi képzésének előmozdítá­sára 15 millió forintos ala­pítványt tett az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt. Az alapítványhoz ugyancsak 15 millió forinttal csatlako­zott a Budapest Bank Rész­vénytársaság. Az alapítvány alapító okiratát pénteken ír­ták alá az ÉLTE rektori ta­nácstermében. P május virágai a Mecsekalján A Mecsekalján kinyíltak a május jellegzetes virágai. Az orgona, a vadgesztenye és a gyöngyvirág mindig is előbb díszlenek a magyar mediterránnak nevezett tá­jon, mint az ország északibb vidékein, a mostani virágfa- kadás azonban különleges­ségnek számít Pécsett is. Oka nyilvánvalóan a szokat­lanul korai kitavaszodás, amihez hozzájött az utóbbi napok, hetek nyárias idő­járása. Példátlan módon meggyorsult a vegetáció fej­lődése. A védett fekvésű pé­csi kertekben és udvarokban megjelentek az első lila für­tök az orgonabokrokon, a székesegyház előtti sétatér öreg vadgesztenyefáin pedig kibomlottak a gyertyaszerű fehér virágok. A mecseki er­dőkben feltűnt a ballagok vi­rága: az illatos gyöngyvirág. Rendesen május elején vagy közepén pompázik, ezért is szokták a ballagó diákok gomblyukába tűzni. A szo­kottnál két-három héttel ko­rábban virágzanak a gyü­mölcsfák is. A meleg idő, az erős napsugárzás hatására egyszerre legalább félmillió gyümölcsfa öltötte fel fehér, piros, rózsaszínű vagy hal­ványlila tavaszi köntösét. A Szolnoki 605-ös számú F. Bede László Ipari Szak­munkásképző Intézet és Szakközépiskola volt a házi­gazdája a dízelmozdony-sze­relő illetve a gázvezeték- és készülékszerelő tanulók ha­gyományos a „Szakma Kivá­ló Tanulója” versenye orszá­gos döntőjének. Minkét szakmában 18—18 diák jutott be a döntőbe az iskolai illetve a területi ver­senyek után. A gázvezeték- és készülékszerelő verseny­zők mintegy kétezer míg a dízelmozdony-szerelők há­romszáz, e szakmára készü­lő diák között bizonyultak a legjobbnak. A döntőbe jutott fiatalok összesen 33 iskola képvisele­tében érkeztek Szolnokra szerdán este. Csütörtökön gyakorlati feladatokat oldot­tak meg, tegnap délelőtt pe­dig öt-öt szakmai elméleti tárgyból és matematikából írásban mérték össze tudásu­kat. Amíg a diákok verse­nyeztek, tanáraik szakmai to­vábbképzésen vettek részt. Az országos döntő ünnepé­lyes eredményhirdetésére tegnap délután került sor. A dízelmozdony-szerelő szak­mában hazai siker született. Haris Csaba, a házigazda is­kola harmadikosa szerezte Április 24-én Túrkevén tartják meg az Anyanyelv Hetének megyei megnyitóját. A rendezvénysorozat az utóbbi években már hetekké szélesedett. Minden települé­sen, az oktatási és közműve­lődési intézményekben elő­adásokat,rendhagyó órákat meg az első helyezést. Máso­dik lett Szűcs István kiskun- halasi tanuló, a „bronzér­met” pedig Soós Dezső szen­tesi diák nyerte el. Szalai Antal, a 605-ös számú iskola tanulója a negyedik helyen végzett. Mindkét szolnoki di­ák tanára Hegedűs Meny­hért, szakoktatója pedig Vol- ter József. A gázvezeték- és készülék­szerelő tanulók döntőjén a Budapesti 31-es számú szak­munkásképző iskola tanulói bizonyultak a legjobbnak. Varga Gábor, Bállá János és Berkes Tibor szerezte meg az első, a második illetve a harmadik helyezést. Az első három helyezett Budapesten veszi majd át a díjat. Tegnap ajándéktár­gyakkal jutalmazták a szak­ma kiváló tanulóit. A szak­munkásképzésben az iskolá­val kapcsolatban álló üze­mek, vállalatok, más megyék intézményei értékes ajándé­kokkal is segítették a döntő sikeres rendezését! A sikeren túl a legnagyobb ajándék, hogy az országos döntő első hat helyezettje gyakorlatilag befejezte ta­nulmányait, hiszen a verse­nyen elért eredményével megszerezte a szakmunkás- bizonyítványt is. tartanak. A TIT Szolnok Vá­rosi és Városkörnyéki Szer­vezete segít azoknak az in­tézményeknek, amelyek egye­lőre még tanácstalanok, hogy kiket hívjanak meg előadás­ra. Érdeklődésüket, igényei­ket április 17-ig várja a tár­sulat városi és városkörnyé­ki szervezete. Készülődés az anyanyelvűnk hetére

Next

/
Thumbnails
Contents