Szolnok Megyei Néplap, 1989. április (40. évfolyam, 77-99. szám)
1989-04-02 / 78. szám
Maaazkfí Uj város a Tisza pariján Bármennyire hihetetlennek tűnik, ebben a városban nincs egyetlenegy ötven évesnél idősebb ház, de még középület se. S ha ennél is hihetetlenebb: ebben a városban nincs egyetlen ötvenhatvan éves ember, akinek szülőhelyéül Martfű szerepelne személyi igazolványában. Az, hogy a negyven, harminc, húsz, tízévesek meg a napjainkban született gyerekeket se anyakönyvezik Martfűn, már a jelenkor ténye, s ez hiba! Még nincs egy hónapja, hogy Martfű nagyközség tanácsa ünnepi ülésen örvendezett a Népköztársaság Elnöki Tanácsa döntésének: várossá nyilvánította a most nyolcezer-százkilencven lelkes nagyközséget. Kis go- gonoszkodással lehetne mondani : ugyan, épp a magyar sajtó jóvoltából rég az már. Hányszor leírtuk mi is; „Martfű, a cipőváros”... Mert sokáig az volt. A negyvenes évek elején épült ott „a” gyár, a Tisza martfűi partján. A harmincas évek végén vette meg két uraságtól Bata, a csehszlovákiai cipőmágnás. (Jó üzletet sejtett a magyarországi gyáralapításban bizonyosan, hiszen olyan tervei volKozma Imre városi tanácselnök: a város tanácsa március végén döntött. Létrehozta az igazgatási-intézményirányítási, a terv- és pénzügyi és a műszaki-fejlesztési osztályt. A tanácsi dolgozók közül (összesen huszonhármán vannak) tizenegy felsőfokú végzettségű. taik, amelyről a legöregebb martfűiek még mindig meghatódva beszélnek. Gyorsvasúttal akarta összekötni Szolnokkal, kis repülőteret akart építeni a szolnoki út bal oldalán, s igazi várost a jobb oldali, mostani lakótelepi részen. El is kezdte. Az első emeletes, kényelmes, munikásházak még csehszlovák tervek alapján készültek. És bármennyire is sok idő telt el azóta, néhány ilyen házban még azok töltik nyugdíjas éveiket, akiket Bata az érsekújvári gyárában alkalmazott először s tanított szakmára. És szinte a gyáralapítással egyidő- ben Martfűn is gondja volt rá, hogy megalapítsa az úgynevezett munkaiskolát)... Ami a gyáralapítás óta történt a település életében, mindennél fontosabb. A település a gyár államosítása után, 1950-ben vált ki Tisza- földvár közigazgatási hatóságából. Akkor önálló község lett. 1970-ben, tehát húsz év múlva már nagyközség, s nem telt el újabb húsz év a városi rang megszerzéséig. Kozma Imre városi tanácselnök sorolja: 2450 lakás van ma a városban. Érdekes a megoszlásuk. A várost manapság három körzetként ismerik. Az első, az Ófalu. Ez a vasútvonal lezárta terület a családi házak vidéke. Az évtizedek alatt messzire nyújtózott új meg új utcákat nyitottak, szinte házsorok nőnek ki évről évre az egykori termőföldekből. A második körzet, a négyszáznegyvenkettes út déli oldala már valamivel A Szabó Pál utca: a Mezőhék felé vezető út szomszédságában csupa új családi ház magasodik Maczó László, a Tisza Cipőgyár vezérigazgatója: Nyitottak vagyunk mindenre, még arra is, hogy több mint negyedszázada munkánkat jól segítő üzemi lapunkat kinyissuk a városra goznak a „legszélső” földeken is házépítők. Angyal József tanár úr öt éve nyugdíjas már, de most se máshol, a Martos Flóra Általános Iskola 5. c. osztályos tanulói körében találtam, technikaórán. Kozma Imre tanácselnök azt mondta, ő a harmincöt tanácstag ■közül a legidősebb. A tanár úr nem tagadja, öt éve már, hogy nyugdíjas, de nem a tanácsi munkából. A tanácstagságot szereti, s ő mindig adni akar a településnek. Sorsa példázza az őslakókét, s magyarázat a lokálpatriotizmusra is. 1943- ban jelentkezett a Tisza Cipőgyárban, miután Török- szentmiklóson cipész és csizmadia segédlevelet szerzett. Harmincöt éves korában gyári munkásként kezdett tanulni, s negyvenegy éves volt, amikor fölvették a műegyetem villamosmérnöki karára. 1963 óta tanára, oktatója. Martfű legfiatalabb polgárainak. Miközben személyautók sokasága is jellemzi a települést, nemcsak az új házak — nincs a városban benzinkút! Miközben itt még mindig jellemző a házasságkötések, családalapítások nagy száma, következésképp gyakori a gyermekáldás is — nincs mentőállomása a városnak. S bár van központi orvosi rendelő még fogászat, a gyermekorvos Tisza- földivárról jár át. S a „csodapalotában” a művelődési központban az igazgató feje azért fái, mert kuncog a krajcár a kevés számú dolgozók bérére is... Ilyenkor tavasszal gyönyörű a Tisza martfűi partja. Harsogó zöld színbe öltöznek a fák, " bokrok, színpompás ruhát öltenek a gondozott parkok, sétányok s a kertek is. Bámulatosan szép a városkép. 1989. március 1-jei hatály- lyal a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Martfű nagyközséget várossá nyilvánította. örül a jelenkor, s emberei úgy akarnak dolgozni, hogy utódaik is szeressék kisvárosukat. Sóskúti Júlia Nem tudom, Martfű meddig lesz Szolnok megye lé- lekszámban legkisebb városa. Jó reményekkel tölt el, hogy itt még mindig és állandóan kell a bölcsőde, az óvoda, s lassan a két hatalmas ál.taAz aranyeső idei szirmait bontogatja: a gyári lakótelepen ez a szépen felújított ház az elsők közül való a település történetében — még Bata építtette munkásainak Fotó: Nagy Zsolt A Tiszaföldvár és Vidéke Áfész ruházati boltja: Czene Im- réné boltvezető és munkatársai havi három-négymilliós forgalmat bonyolítanak a ’88 őszén nyílt boltban nyolcszáz olvasója van a könyvtárnak. És nem tudom összeszámolni hány klubja, köre! Most a legnépszerűbb a számítástechnikai klub. De már tízéves a női kar, működik gyermek néptánccsoport és gyermekszínpad, vannak díszítők, bélyeggyűjtők, zenészek, s igen látogatottak a nyelvtanfolyamok. A művelődési évadot különben minden évben a suszterbál nyitja Ezek után jön a sportolók, a sörösök, az olajosok, a fiatalok mulatsága. Mindez érthető, nemcsak Martfűnek, hanem a környék 30 kilométeres sugarának is ez az egyetlen ilyen intézménye. lános iskola is szűknek bizonyul. S hogy el ne felejtsem, mert kár lenne, bogy országos beiskolázási hatáskörrel itt működik a cipőipari szakmunkásképző és szakközépiskola is. Hogy a iváros mindhárom körzetében most ezen a tavaszon is épülnek új otthonok, az Ófaluban elkészült a nyílegyenes Szabó Pál utca, nincs már egy foghíjas telep se, a második körzetben negyven lakást alapoz az Állami Építőipari Vállalat, hogy dolváltozatosabb. Szövetkezeti lakóházak, többemeletes épületek állnak a Tisza Cipőgyárhoz legközelebb eső részen. Mögöttük bújnak meg a családi házak utcái. Itt már általános iskolák emeletes épületei is magasodnak, s ide költözött a posta s a különféle üzletek sora is. Nehezen tudna az ember ítéletet mondani, hol szebbek, nagyobbak a családi házak. Az Ófalui első körzetben vagy a másodikban. A harmadik körzet a cipő- gyári és az új tisza-parti lakótelep. A nyolcvanötös általános rendezési terv ezt a körzetet se óvta meg a fejlesztéstől. Változatlanul lehetőség van itt is az építésre. Ezt igazolják a tévéreléállomás szomszédságában fölhúzott villaszerű házak. Martfű, 1989. De bizonyít;a a fejlesztés lehetőségét a Tiszaföldvár és Vidéke Általános Fogyasztási Szövetkezet tavaly őszön befejezett beruházása, amikor is végre Martfű korszerű ruházati áruházat kapott. Érdekes az ellátásban résztvevők megoszlása. Élelmiszerrel, hússal nemcsak az Élelmiszer Kereskedelmi Vállalat, hanem a tiszaföld- vári áfész, a Tiszaföldvári Lenin Tsz, a Mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezet látja el a várost. Vendéglátásban a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat mellett a gyári konyhán kívül is . ott van a Duna-vidéki Vendéglátó Vállalat, a tiszaföldvári áfész, a héki Táncsics Tsz és a Tiszaföldvári Lenin Termelőszövetkezet. Érdekes a nagyvállalati kezdeményezés. A gyártelepen gyönyörű mintaboltja van a Tisza Cipőgyárnak. Az út másik oldalán a kettes körzetben lassan húsz éve megtelepült egy szerény mintabolttal a Május 1. Ruhagyár. És több üzletet működtet az Ideál Kereskedelmi Vállalat, s lassan se szeri, se száma az ilyen-olyan kis ma- gánkereskedésnek. S miközben mindez a település életében végbement, történt más is Martfűn. Világra szóló változás! A Tisza Cipőgyár már sok éve nem az egyetlen ipari üzem. Szolnokról haladva, alig elhagyva Rákócziújfalut, a bal oldalon áll az Első Magyar Szövetkezeti Sörgyár s szomszédságában a szolnoki és a kengyeli út találkozásának szögében a Növényolajgyár! Maczó László, a Tisza Cipőgyár vezérigazgatója ama ritka emberek közé tartozik, aki első munkahelyének mondhatja a gyárat, ö szebben fogalmaz: „1957 óta vagyok itthon Martfűn. Harminckét év: Én ilyen hűséges fajta vagyok. És terveim között még csak nem is szerepelt, eszembe se jutott, hogy elhagyom valamikor”... A vezérigazgatói szobában egy egész falat foglal el a gyönyörű poszter. Rajta nem más, mint színes légifelvétel a városról, majdnem azt mondtam, a cipővárosról. Egyáltalán nem véletlenül van ez így. Maczó László elődei sokszor indignálódva, vagy büszkén haragosan, vagy szomorúan, de kijelentették az évtizedek során: „Aki itt gyárigazgató, az egyben tanácselnök is, meg minden!” Maczó Lászlótól még nem hallottam ezt, de most " várossá válás első napjaiban azt mondja: — Mi nem ragaszkodunk a múlt időkben megszerzett privilégiumokhoz. Azt mondjuk, meg kell osztani az örömöt és a gondot is. Következésképp, a terheket is, mindenki járuljon tehetségéhez mérten a település további fejlesztéséhez. És kapjon nagyobb szerepet, de felelősséget is a tanács. Mi az első lépéseket épp a közelmúltban megtettük ezért. Átadtuk a tanácsnak kezelésre a bölcsődét és száz vállalati bérlakásunkat. Nem jó szívből, meggondolásból. Azt mondtuk, már ezután ezekkel gazdálkodjék a városi tanács, tartsa nyilván és elégítse ki a szociális jellegű lakásigényeket. Császár János, a Növényolajgyár igazgatója is készséges az összefogásra. 1985 óta különben ő képviseli Martfű lakosságát a Szolnok Megyei Tanácsban. Résztvevője, alakítója a helyi .tanácsi munkának ás. Megértette — bár korábban Ilyen tapasztalata nem volt —, hogy a vidéki iparvállalatoknak nemcsak dolgozóik munkáját kell irányítaniuk, hanem részt kell venniük életkörülményeik javításában is. 1975 óta, mióta a Növényolaj gyár fölépült, Martfűvel és a környező községekkel kialakult a Növényolajgyár együttműködése, öltszáznegyven dolgozójából kétszáz él Martfűn, s e kétszáz érdekében különféle megállapodások szeriint dolgoznak. Részt vesznek a lakásépítés, -vásárlás terhei- ben, közműfejlesztésben és iskolaépítésben, strand létesítésében, s a gázfogadó felépítése a Növényolaj gyárban tulajdonképpen elindította az egész település hálózatának kiépítését is.A gyár- igazgató szerint kitűnő ez a hely .minden további fejlesztéshez. Jó a közút ja, fontos a vasútvonala, Ideális víziút is rendelkezésre áll. Erneszt Péterné túrkevei kislányként kezdte Martfűn az életet a Tisza Cipőgyárban. Ne bolygassuk, hogy miikor, de itt alapított családot, s itt talált munkát és kenyeret a felnőtt lánya ns. 1986 óta a Tisza Cipőgyár művelődési központjának igazgatója. Csodapalota ez! Roppant szorgos igyekezettel iparkodik minden kulturális igényt kielégíteni. Például állandó megállapodása van a Békéscsabai Jókai Színházzal, a Népszínházzal és a Szigligeti Színházzal. A mostani évadban a városból 376 bérletes jár színházba. Könyvtárában hatvanegyezer kötet között válogathatnak az olvasók, s nem néptelen az olvasó- és zeneszóba se. A felnőtt martfűiek közül ezer
