Szolnok Megyei Néplap, 1989. április (40. évfolyam, 77-99. szám)
1989-04-02 / 78. szám
MaaazÍA Miért taszították le Szent Mártont a lóról? Kis magyar címervita a peresztrojka előtti időkből Annak előtte adódott a teendő: méltó címert, zászlót válasszon a város. Annak rendje és módja szerint kerestek egy grafikust. Olyat, aki járatos a heraldikában (címertanban). Megtalálták Felsman Tamás személyében, aki korábban már bemutatkozott a megyeben, többek között Tiszafüred címerét is ő készítette. Megkapta a grafikus a feladatot: rajzoljon olyan címert, amely megfelel a heraldika szabályainak, amely a település múltjából nyeri motívumait, ugyanakkor utaljon a- város természeti adottságaira —a Hármas-Körösre a vidék hagyományos mezőgazdasági jellegére. Eddig a dolog rendben is lenne — gondolhatta a jókezű grafikus. Ám kapott — szegény — még egy szempontot: fejezze ki az új város új címére a szocialista fejlődés évtizedeit is! Próbálták elhelyezni aztán — közös erővel a városatyákkal az ötágú vörös csillagot a címerpajzson alulra, oldalra, de hát billent volna a mértani, a szerkesztésbeli arány! fgy került a csillag éppen a kos szarvai fölé. De nagyon előreszaladtunk! Nézzük előbb ezt a bizonyos „szentséget”. Kunujjávai egyértelműen a homlokára bökött. Isten mentsen attól, hogy bárkit bármilyen érzésében megsértsek! Amit látnak — a Néplapban csupán fekete -fehérben —, az Kunszent- márton érvényes címere. A tizenegy és fél ezres, valóban szépülő település három évvel ezelőtt nyerte el a városi rangot. tos tudott volna soványát is! Ám válaszadóim megelőznek: az a címer semmiképp sem felelt, felelhetett volna meg a legutolsó, röviden politikainak nevezett kívánalomnak, hogy tudniillik; fejezze ki a szocialista fejlődés évtizedeit. Szent Márton mellé, fölé, mögé 'valóban nehéz elképzelni az ötágú vörös csillagot! Ez igaz. Pedig a falugyűlés — még a várossá avatás előtt vagyunk — résztvevői egyértelműen a tradícióhoz ragaszkodtak; Szent Márton lovas alakját stb. részesítették előnyben. Most már csupán az az érdekes, mi történt a falugyűlés és az 1986- os első tanácsülés között? Ez az, amire — hivatalosan — senki sem tud — mer, akar? — válaszolni Kunszentmártonban. Magánbeszélgetésekből hámozhatok ki a történések. Amolyan „neked elmondom, de a magnót ne kapcsold be, a tollat tedd le. a jegyzet- füzetet elő se vedd!” kezde- tűekből. Tessék csak figyelni! A megyei politikai vezetés egyes tagjai nehezményezték volna, ha a megyei tanács dísztermébe az új város címereként egy olyan „szentes” \motívumú címerpajzs kerül. S hozzáteszik még beszélgetőpartnereim, hogy „akkor még a peresztrojka előtti időket éltük”. Magyarul: nemigen volt,, lehetett apelláta! Működött az arctalan, a névtelen. a megfoghatatlan, a tettenér- hetetlen „hatalom”. Semmilyen írásos dokumentum, leírat, határozat vagy utasítás nem született az ügyben. Csupán „nehezményezték volna”! Elég volt ennyi. Megszavazták engedelmesen, elutasítják békésen A történet innen már haladt tovább a maga megszokott útján: a tanácsülésen már csak a címerváltozat egyikét terjesztették elő — a mostanit —, amelyet az ugyancsak megszokott. békés engedelmességgel hagyott jóvá a testület. Hogyan fogadták az új város régi lakói új címerüket? Csalódással. Amolyan, ugyancsak békés elutasítással. Kell-e több bizonyíték erre, mint hogy az időközben megalakult városszépítő egyesület tagsága közfelkiáltással voksolt — egyesületi jelképeként — a Szent Mártonosra ? Hogyan tovább? Ha ez igaz, s többé-kevésbé így igaz, nem kellene-e ad olgot újraértékelni? Nem növelné-e a tanács tekintélyét, nem szereznének-e több bizalmat vele, ha föltennék a kérdést; néznénk meg ismételten azt a három _ évvel ezelőtti címervitát, ami nem is volt vita? — érdeklődöm K unszen tanár ionban. De bizonyosan érdemes volna — kapom a választ. Kezdeményezzenek állam- polgári csoportok, és a tanács fogadókész lesz. Zavarba jövök. Melyik tanács? Hát a választott tanácstestület. — a tanácstagság — nem állampolgárok csoportja? ök döntöttek így három éve. Nem? A mostani körülmények között talán kevés volna új tanácsrendeletet alkotni a dologról — hallom a jogászi érvelést —. helyi népszavazást kellene rendezni! Jómagam sokallom — vallom be Kunszentmártonban —, meg nem is értem a dolgot. Ha 1985-ben elég volt a tanácsülés, miért kellene most népszavazás — ugyanarról. Igen ám! Csakhogy a dolog nem olcsó. Ha az egészet — megrendelés, vita. elfogadás. a legújabb címerek ..legyártatása” — élőiről kellene kezdeni, bizonv belekerülne az vagy félmillióba. Ez bizony nem egészen súlytalan érv — méregetem. Félmillió. A közakarat megtestesülésének ára. Drága. Egri Sándor Három pártra szakadt a Szolnoki Pálfy János Szakközépiskola több mint ötszáz tanulója. A kutyaharapást szőrrel, a Dragon és a Gyop-párt óriási plakátokon ígérget fűt-fát a választóknak. Közéletet, politikát játszanak a fiatalok okosan, jókedvvel, igazi fiatalos derűvel. A versengés tétje: a győztes párt egy napra átveszi az iskola vezetését, s a párt vezére beülhet az igazgatói székbe. Nemcsak diák-igazgatót választanak a szakközépiskolában, hanem választás előtt áll a tantestület is. Misurák Déncsné, az intézmény igazgatónője nyugdíjba készül. Nyolc éve vezeti az iskolát. Azóta sok változást ért meg a közoktatás, új oktatási törvény szabályozza az iskolák működését. 1976 óta megváltozott az igazgatóválasztás rendje is. Amíg korábban az iskolát fenntartó intézmény döntött az igazgató személyéről — a tantestület csak véleményt nyilváníthatott, ez azonban rendszerint formális volt —, a törvény lehetőséget ad arra, hogy a pedagógusok érdemben beleszólhassanak a vezetőjük kiválasztásába. ki lesz az a bátor... Igazgató kerestetik A bizottság megalakult, pályázat nem érkezett Milyen igazgatót szeretnének a nevelők? Van-e jelöltjük a tantestületben? Mit szólnának „külső” pályázóhoz? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgettem a szakközépiskola pedagógusaival. Egy ifjú tanárnőitől „kosarat” kapok. Mivel gyermeket vár, ő ezúttal valószínűleg kimarad a választásból. Nagy tapasztalatú kolléganője, Sárközi János- né viszont készséggel sorolja az igazgatóval szemben támasztott elvárásait: — Legyen pedagógiai koncepciója, tudja menedzselni az iskolát, értsen a gazdálkodáshoz, tudjon bánni az emberekkel, képviselje a ■pedagógusok érdekeit, legyen tekintélye, szakmai szempontból iránytű lehessen a tantestület előtt, adjon lehetőséget az önállóságra, segítse a tanári kezdeményezéseket, de mindenek előtt gyermekközpontú legyen a gondolkodása, s minden cselekedete. — Nem kevés... — Valóban nem, de azt hiszem, nem csak nekem vannak ilyen elvárásaim. Ez hamar be is igazolódik. Lepuschán Éva 'magyar —orosz szakos tanárnő szinte megismétli az előzőeket, sőt még ki is egészíti: — Merjen kockáztatni, tolerálni, bízzon a kollégák szakmai tudásában, engedjen dolgozni, újítani. — Van ilyen ember a tantestületben ? — Tudnék egy nevet mondani, de nem teszem, inkább reménykedem benne, hogy megpályázza az igazgatói állást. — Biztatta? — Csak célzásokat tettem. — Nem gondolt arra, hogy pályázzon? — Nem, nem — nevet. — Én nem is pályázhatnék, hiszen még csak két éve tanítok, s ha jól tudom, legalább öt éves gyakorlat után tölthető be az igazgatói tisztség. De ha idősebb lennék, akkor sem pályáznék. Jobban szeretek tanítani, a gyerekek között lenni, s úgy hiszem, nem vagyok vezetői alkat, s nincsenek is ilyen ambícióim. Sárközi Jánosné is hasonlóképpen tiltakozik: — Meg sem fordult a fejemben, hogy pályázzak. Kíváncsi vagyok viszont, hogy ki lesz az a bátor, vakmerő, aki az oktatásügy e nehéz helyzetében iskolavezetésre vállalkozik... Valóban, ki lesz az? A kérdést először Misurák Dénesnének teszem fel. — Nem tudom. Vannak a tantestületben olyan kollégák. akik alkalmasak lennének az iskola vezetésére, a gondjaink, s az újabb feladatok megoldására. De hogy vállalkoznak-e rá? — Milyen gondokat hagy az utódjára? — Négy évvel ezelőtt kezdtük el ismét a technikusképzést. s számítástechnikával bővítettük az iskola profilját. Jelenleg negyedikesek az első technikus osztályaink!. A legnagyobb gondunk, hogy nincs elég helyiségünk a tanításhoz, mivel sajnos elmarad a korábban tervezett isko1 a bővítés. Már ebben a tanévben is lépcsőzetes órakezdést kellett bevezetnünk. Ugyancsak a jövőben kell dönteni abban a kérdésben, hogy változtassunk-e a tiszta profilú technikus képzésen. Talán szerencsésebb lenne szakmunkásképzési célú úgynevezett leágazást lehetővé tenni a gyengébb képességű tanulóknak. Abban is érdemes lenne számításokat végezni, hogy menynyi tedhnikusra van szüksége a gazdaságnak. Ez utóbbi már valószínűleg nem is annyira az iskola feladata. De térjünk vissza az igazgatóválasztásra. Az új oktatási törvény érteiméiben a tantestület pedagógusaiból egy bizottságot kell alakítani, a választásokban való közreműködésre. A Pálfy János Szakközépiskolában három pedagógusból és egy póttag nevelőből áll a bizottság, amelynek Csendes Károly az elnöke. Tőle tudakolom, mi a dolga a bizottságnak. — A városi tanács művelődési osztálya, miután törvényességi és jogi szempontok szerint felülvizsgálja a beérkezett pályázatokat, a bizottságunknak adja át, s miután mi is áttanulmányoztuk s megismerkedtünk a jelöltekkel, a tantestület elé tárjuk információinkat. El kell azonban mondanom, hogy eddig még semmi dolgunk nem akadt. Kósza hírekből úgy értesültünk, hogy senki sem pályázott az iskolánk igazgatói székére. Külső pályázó biztosan nincs, hiszen ha lenne, csak eljött volna hozzánk, hogy ismerkedjen a tantestülettel, az iskolával. — Pályázott-e valaki a tantestületből? — Tudomásunk szerint nem. — A bizottság nem végzett felmérést? — Szándékosan nem faggattuk a kollégákat arról, hogy kit szeretnének igazgatónak a tanártársak közül. Ez persze nem jelenti azt, ho<»" kisebb csoportokban ne beszélgetnének önjelöltekről, lehetséges pályázókról a tanári szobákban. Lehet, hogy a megosztottság, — helyszűke miatt négy különböző helyiségből áll a tanári szoba — az oka, hogy nincs egy olyan mindenki által jól ismert és elismert, közkedvelt kolléga, akit a tantestület nagy többsége szívesen látna igazgatóként. — Ilyenformán „külső” pályázóra várnak? — A pályázati határidő lejárta előtt három nappal inkább úgy mondanám, hogy pályázókra várunk. Hogy ..külső” vagy „belső” pedagógust látnánk szívesen vezetőnknek? Nehéz eldönteni. Mindegyiknek van előnye meg hátránya is A tantestület bizonyára majd azt választja, akinek a legvonzóbb lesz a programja. Én úgy gondolom, a jelenlegi helyzetben, az iskolánk profiljának megfelelően, egy mérnöktanár lenne a legmegfelelőbb igazgató. Olyan mérnöktanár, akinek jó kapcsolatai vannak vállalatokkal', különböző intézményekkel, s támogatást tud kérni az iskolának. Sajnos szükségünk van ilyenfajta segítségre. Csendes Károly kósza hírekről vett értesülései igazaknak bizonyultak. A határidő lejárta előtt néhány nappal még nem érkezett pályázat a szakközépiskolai igazgatói állásra. A városi tanács vb művelődési osztályán Barna Antal egyik munkaterülete az igazgató- választás : — A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy általában az utolsó napokban küldik el az igazgatójelöltek a pályázataikat. Jelenleg a város kilenc óvodájában, iskolájában kerül sor választásra, megüresedő állások illetve lejárt megbízatások miatt. — Mennyire vonzó, népszerű ma az iskolaigazgatói állás? — Sajnos nem nagyon vonzó. Leggyakrabban csak egy pályázat érkezik a meghirdetett állásra. — S ha nem érkezik egy sem? — Akkor megbízunk valakit az iskola vezetésével, s újra kiírjuk a pályázatot. Az lenne az ideális, ha legalább két-három jelölt közül (választhatna (a tanitebtül'et, verseny alakulna ki a pályázók között. — Mennyiben választ a tantestület? — A nevelők titkosan szavaznak a pályázókra. Ahhoz, hogy valaki igazgató lehessen, a szavazatok legalább 51 százalékát meg kell kapnia. — S azt nevezik ki, aki a legtöbb szavazatot kapja? — Általában igen. Ha tegyük fel mindkét vagy három jelöltre a tantestület több mint ötven százaléka igent -mond, a művelődési osztály kiválasztja az általa legalkalmasabbnak tartott pályázót. Ilyenformán a tantestület jobbára csak abban dönt, hogy ki ne legyen az iskolája igazgatója. A diákok versengésében a Pálfy János Szakközépiskolában úgy hallottam, a Kutyaharapást szőrével párt nyerte meg a csatát, s vezérük irányítja egy napig az iskolát. Nekik persze köny- nyű, hiszen az egész csak játék, szerencsére nincsenek még előítéleteik, nem ölték ■ki belőlük az ambíciókat, nem kellett anyagi gondokon töprengeniük, s iskolabővítésen sem. Nem férnek el a tanulók az épületben? Hát istenem ott a Tisza-part, az udvar, a „kifordított” napon úgysem illik tanítani, dolgozatot íratni. De mit csináljon az igazi igazgató? Tál Gizella ik kos szarvai szentmárton névadója az a — legendából jól ismert — római légionárius, aki kardjával felezte meg köpönyegét, hogy annak egyik szárnyát a didergő koldusra terítse. A római légió tisztjét később széni *é avatták, jó néhány település — templom Vajon mit jelképez a kos szarvai fölött az ötágú vörös csillag? — fordulok kollégámhoz, s kisvártatva mindketten értetlenül nézünk. Válaszát nem idézem. A kérdést föltettem a héten Kunszentmárton főterén is néhány járókelőnek. Rövid úton melegebb éghajlatra küldtek. Akadt, aki mutató— védőszentje lett. Szerte Európában többezer város, falu viseli a legendás vitéz nevét. A történelmi Magyarországon is ismeretes, kedvelt helységnév. A mi Kunszentmártonunk neve az ötvenes években, a hatvanas évtized elején meg-megrövidülni látszott. Persze csak szóban. Elsősorban apparátusi berkekben szívesebben ejtették Kunmór tonnák. Kövér a vitéz! Eljutottunk a városiasodás ünnepélyes aktusát megelőző évhez. Bizonyára eltalálta az olvasó; a megbízott grafikus természetesen nem egyetlen javaslatot hozott a Körös partjára. Merthogy felhívták figyelmét a kunszentmártoni katolikus templom bejárti ajtaja fölötti motívumra, a település 1719 óta létező, „eredeti” címerére. Természetesen megrajzolta Felsman vTamás Márton vitézt is a lovon, előttük a koldussal, amint éppen magára teríti a köpeny felét. Halljuk csak az akkor hangzott ellenérveket: túl kövér a vitéz! Inkább hasonlít egy elhízott csukáshoz — valószínűleg későbbi önmagához —, semmint a dicső tettre kész humánus katonához. Meg aztán a ló is kicsi, tömzsi, a farka egvenesre vágott. Nem éppen olyan méltóságteljes, karcsú, de erős paripa, amilyenhez a mi magyaros lovas képzeletünk szokott! Miért nem rajzoltattak akkor igényeiknek megfelelő figurákat a grafikussal? — kérdezem Kunszentmártonban. Ha tudott kövéret, bizA közakarat ára
