Szolnok Megyei Néplap, 1989. április (40. évfolyam, 77-99. szám)

1989-04-15 / 88. szám

Nemzetközi körkép 6 1989. ÁPRILIS 15. Leszerelésről Londonban Szovjet kezdeményezésre szokványos érvelés Nukleáris fegyverzetcsökkentós Volt Mihail Gorbacsov londoni látogatásának egy olyan mozzanata, amelyről Ikevés szó esett a sajtóban. Különösebb csinnadratta nélkül tárgyalásókat folyta- tott a látogatás idején a brit védelmi miniszterrel és más (katonai szakértőkkel • S'zer- igej Ahromejev marsall, Gor­bacsov (katonái tanácsadója, aki nemrég még a szovjet fegyveres erők vezérkari fő­nöke volt, s akinek szakér­telmét, tekintélyét, a katonai politika kialakításéban be­töltött szerepét aligha vitat­ja báirikii ds. Éppen a tárgyalások ide­Egyoldalú lépések Gorbacsov így is feltűnő­en nagy terjedelmet szen­telt (beszédéből a katonapo­litika, a leszerelés, az egyol­dalú szovjet intézkedések is­mertetésének s egy új elem­ről is beszámolt, ezúttal el­ső alkalommal. A főtitkár bejelentette, bogy a Szovjet­unió leállított egy olyan nukleáris reaktort, amely je­lenleg a nukleáris fegyve­rek [gyártásához szükséges 'hasadó anyagot állít elő, to­vábbi két, 'hasonló célokra alkalmas ipari reaktor le­állítását tervezi, s már ko­rábban megszüntette a dúsí­tott uránium katonai célok­ra történő gyártását — va­gyis jelentős mértékben csökkenti a nukleáris fegy­verek előállításához szük­séges ipari hátteret. Mondhatják, s mondják is, hogy ez legfeljebb jelfcé- pes_ gesztus, hiszen adott esetben más, kifejezetten ipari célokat szolgáló reak­torok segítségével igen rövid Atomfegyverek nélküli világ Ha a gyártási kapacitást moist (korlátozzák, akkor az utánpótlás kétségkívül meg­nehezül. Az Egyesült Álla­mokban jól ismerik ezt a kérdést, hiszen éppen a kö­zelmúltban keltett nagy vi­harokat, 'hogy a .katonai cé­lokat szolgáló nukleáris üze­mek elévülitek, nagyimért ak­iben veszélyesekké váltak s a vita jelenleg éppen felújí­tásukról folyik. Az intézke­dés így része annak, amit Gorbacsov szükségesnek tart az általa sokszor említett és célként megjelölt állapot, az atomfegyverek nélküli világ megteremtéséhez. A londoni tartózkodás idején ismét fel­vázolta ezt a célkitűzést, amelyet ugyan ma még ir­reálisnak, vágyálomnak tar­jén jelent meg a marsall cikke egy NDK-lbeli hetilap­ban arról, hogyan képzeli el a szovjet, fegyveres erőik és általában a Varsói Szerző­dés fegyveres erőinek az új katonai doktrína, az elégsé­ges védelem elvei alapján történő átszervezését Moszk­va az elkövetkező időszak­ban. Nyilvánvalóan Ahro­mejev feladata volt, hogy részletesen 'kifejtse a brit kormánynak, a katonai ve­zetésnek mindazt, amiről a főtitkár csupán átfogó ada­tokkal és nagy vonásokban szólít a Guildhalllban elmon­dott beszédében. idő alatt fel lehet újítani a termelést, s ráadásul a Szov­jetuniónak, éppúgy, mint az Egyesült Államoknak jelen­tős mennyiségű „új” ikészle-' te van abból, hogy a leszere­lésre került, vagy kerülő kö­zepes hatótávolságú nukleá­ris eszközök robbanófejeit nem semmisítették meg, azokat újólag, hasonló kato­nai célókra lehet felhasz­nálniuk. Ez az érvelés két­ségkívül nem alaptalan^ a reaktorók leállítása azon­ban mégis túlmegy a jelké­pes cselekvésen. Azt jelenti, hogy a szovjet katonai veze­tés a jövőben nem készül nukleáris fegyvertára bőví­tésére, sőt szinten tartásá­ra sem. A nukleáris töltetek ugyanis idővel „elöregsze- mék”, azókat rendszeresen ellenőrizná, bizonyos idő éL ítélltével pedig cserélni kdll. Ez a rendelkezésre álló dú­sított uránium, illetve plutó- niiumkészletekből lényegé­ben megoldható ugyan, de csak korlátozott mértékben. tanak a világiban, de amely szerinte elérhető lesz még e nemzedék életében, kellő jóakarat, megfelelő politikai szándék megléte esetén az évezred végéig. Jóllehet Thatcher asszony ezúttal is szokott módon válaszolt, saj­tókonferenciáján a 'nukleá­ris fegyverzet fenntartása mellett tett hitet, azzal az indoklással, hogy „megfele­lő elrettentő fegyverek” nél­kül nem tehetséges napja­inkban még a béke fenntar­tása, a szokványos NATO- érvelés egyre inkább korsze­rűtlennek tűnik a Gorba­csov által kifejtett távlatok­kal összevetve. A szovjet vezető azonban ennél tovább is ment, konk­rét adatokat ismertetett a Puccsparádé Haitin „Kedves hallgatóink, 11 óra van. Tudják Önök, ki most az elnök”? A vicc szerint mostanában így kezdik a hírol­vasást Haitin. Az utóbbi két-három évben nem könnyű kö­vetni az eseményeket a Hispaniola szigetének nyugati felét elfoglaló, alig 30 ezer négyzetkilométer területű karibi or­szágban. Választás helyett vérfürdő, aztán látszatválasztás, majd puccs, kontra- és rekontrapuccs követte egymást. Azaz, az egyedüli biztos pont, a permanens hatalmi válság, az állandósult bizonytalanság. Akik a hírekben szerepelnek: Soros György annák a sem­miből lett amerikai milli­omosnak az „őstípusa”, aki sikereiből juttat - fatornyos hazájában maradt rokonai­nak, ám ő az egész országot rokonának tekinti — írja az International Herald Tribu­ne című amerikai napilap a Wall Street-i varázslónak szentelt cikkében. A most 57 éves Soros György 1948-iban hagyta el Magyarországot családjával együtt, mert ügyvéd apja at­tól tartott, hogy az ország­iban ismét feltámad az anti­szemitizmus. A fiatal Soros ihiaimarosan nagy vagyont iszerzett a tőzsdén, 'befekte­tési társaságokat alapított és könyvet írt üzleti sikerének titkáról, „A pénzügyek al­kímiája” címmel. Meggyőző­dése szerint a tőzsdék csak­úgy, mint a kormányok, népszerű tévhitekre alapoz­zák tevékenységüket. Ezért, aki hozzájut a tényékhez, az megváltoztathatja a világot. Az információ szabadsága la Soros-alapítvány) (alapell­ve ds, amelyet öt évvel ez­előtt hozott létre azért, hogy magyar értelmiségieket nyu­gati ismeretszerzési lehető­séghez juttasson. Ez a kez­deményezés volt az első, amelynek kedvezményezett­jei az alapítvány kritériu­mai alapján válogatják, s nem a magyar hivatalos szervek szakmai-politikai „vizsgakövetelményei” sze­rint, írja az amerikai újság. Az alapítvány együttműkö­dik a Magyar Tudományos Akadémiával, de az össze­gek odaítélésében vétójoga van. Eddig 6 millió dollárt költött a Soros Alapítvány Magyarországon és ezentúl évi 3 millió dollár segítsé­get tervez. Az alapítványra Vásárhelyi Miklós,' a Nagy Imre-per egykori vádlottja, ma az el­lenzék egyik vezetője és Zbigniew Brzezinski, Carter elnök volt nemzetbiztonsági főtanácsadója beszélte rá Soros Györgyöt 1983-ban, legalábbis így értesült az In­ternational Herald Tribune. szovjet fegyveres erők vég- ■ rebajtására kerülő létszám- csökkentésről.', a fegyverze­tek csökkentésének várha­tó irányáról. Bár ezeknek az adatéknek jórésze korább­ról már ismeretes volt, hi­szen a bécsi tárgyalások küszöbén a Varsói Szerződés nyilvánosságra hozta azo­kat, a felsorolás nyilvánva­lóan nagy hatást keltő s minden bizonnyal ilyen for­máiban jórészt újdonság az angol közvélemény jelentős része előtt. S mivel a fegy­veres erők csökkentése elv­iben Londonnak is céljai kö­zé tartozik, ez a felsorolás ösztönző Jöhet a közvéle­mény nyomásának felélesz­tésére is. Tulajdonképpen egy olyan kérdés van, ahol a két fél a katonai témákról szólva viszonylag élesen fo­galmazta meg szembenállá­sait, a harcászati nukleáris fegyverek témája. A korszerűsítés veszélyei London támogatja Wa­shingtonnak azt a tervét, hogy az Atlan ti Szövetség ha­ladéktalanul kezdje meg az ilyen fegyverek gyártását és telepítését. Gorbacsov joggal mutatott rá arra, hogy egy i lyen lépés igyákorlati lag egyenértékű lenne a köze­pes hatótávolságú eszközök megsemmisítéséről létrejött magállapodás viszacsinálá- sávall — hiszen a 480 kilo­méter hatótávolságúra ter­vezett rakéta csaknem ugyanolyan szerepet tölthet be, imiinit a megsemmisítés­re kerülő, amelyeknél az al­só határt 500 kilométerben szabták meg. Bár a korsze­rűsítés a NATO itagálillaimofc között is vita tárgya, a Szovjetunió minden alkal­mat megragad arra, hogy fi­gyelmeztessen annak veszé­lyeire, esetleges káros követ­kezményeire. A londoni út így része lett annak az átfogó politikai propaganda-kampánynak, amelyet személy szerint Gorbacsov és vele együtt a jelenlégi szovjet vezetés most szólamok nélkül, 'konk­rét és egyoldalú gyakorlati tettekkel párosítva folytat a leszerelés érdekében. Moszk­va azt akarja, s ezt a főtit­kár-elnök londoni állásfog­lalásai is tanúsítják, hogy az első eredményeket e té­ren minél gyorsabban köves­sék az új és még újabb lé­pések. Kis Csaba De a kezdet nem csak ezért volt nehéz. Soros az ameri­kai Demokrata Párt megrög­zött támogatója, ezért tevé­kenységét a Reagan-ikor- mányzat első szakaszában a budapesti amerikai nagyikö­vetség sem támogatta. Pal­mer nagykövet azonban ima már így nyilatkozik: „Ha választani kellene, mit zár­jak be, a követséget, vagy az alapítványt, a 'követséget választanám”. A magyarországi sikeren felbuzdulva Soros más or­szágokban is kísérletezik. Lengyelországban és Kíná­ban már régebben tevékeny- ikedig alapítványa és febru­árban szovjet illetékesekkel is megállapodott egy ottani alapítványiban. A „Kulturá­lis Kezdeményezésnek” ne­vezett szovjet vállalkozása abban különbözik a ma­gyarországitól, hogy a Szov­jetunió Soros minden dol­lárját azonos összeggel egé­szíti ki, igaz, emiatt az otta­ni alapítvány függetlensége kisebb, mint a magyarorszá­gié. Az idei első puccskísérlet április elején kezdődött, s alighanem ez lesz az utolsó. Az’ éppen ügyeletes tábor­nök-elmök, Prosper Avril tá­bornok rászánta magát né­mi tisztogatásra, s ez rob­bantotta ki az újabb válsá­got. A kábítószerkapcsola- tok feltárása ugyanis a wa­shingtoni segélyek felújítá­sának feltétele lenne. A drogmaffiához tartozó tisz­tek menesztése miatt tört ki a lázadás, s egyelőre nem világos, ki kerül ki győzte­sen a legújabb belháború- ból. Csalódniuk 'kellett mind­azoknak, akik azt hitték, hogy a hírhedt diktátor-iva­dék, Jean-Claude Duvalier bukása után ihelyreállhat a demokrácia a balsorsra kár­hoztatott országban. S azóta sokan teszik fel a kérdést, lenne-e lehetőség egyáltalán bármiféle demokratikus ki­bontakozásra? A dicső múlt­ra emlékeztetnek az igenlők. 1804-ben Lat In-Amerika ál­lamai közül elsőiként Haiti vívta ki függetlenségét. Szi­lárd polgári hatalom vi­szont azóta sem alakult ki. Diktátorok jöttek-mentek, s a legtartósabb éppen a leg- íkegyetlenebb, az idősb Du- valier-család vállalkozása volt. Némi misztikum és tar­tós megfélamWteí», ez volt az állítólagos orvos, Papa Doc receptje a kormányzás­ra. Az afrikai varázslás, a vudu nagymestere rettegett magán hadseregére támasz­kodott. A „Tonton Moa- coute”-ok, a vudu hit szerint a gonosz megtestesítői le­gyilkoltak mindenkit, aki ellenkezni merészelt. Nem gyökeresedhetett itt meg semmiféle parlamentá­ris rendszer, az egyetlen való­Még mindig jóbfo szent­ségtörő gondolatokkal fog­lalkozni, mimt . kenyértöré­siig vinni a dolgokat. Ügy tű­nik, a kormányzó Liberális Demokrata Párt 34 éves- tör­ténetének legkritikusabb időszakában eljutott eddig a felismerésig a japán nagypo­litika, A frakciók érdekszö­vetségéből álló, abszolút parlamenti többséggel ren­delkező LDP nagy öregje, Kanemaru Sin volt minisz­terelnök-helyettes, Takesita Ndboru kormányfő legfőbb fcié|mioig|atójia nyíltan megfo­galmazta: „Lehetséges, hogy az LDP-nek koalíciós 'kor­mányt kell alakítania né­hány ellenzéki párttal”. Szentségtöréssel felérő gondolat. A kinyilvánításáról szóló hír mellé kívánkozik^ amit A'be Sintaro, az LDP •főtitkára mondott a minap: „A kormánypárt 'talán túl régóta van egyedül hatal­mon. A párt helyrehozza, amit helyre ‘kell hoznia, és bocsánatot fog kérni a néptől azért, amiért bocsá­natot kell kérnie”. Mindezt iráadiásul azon a gyűlésen 'hangoztatta az LDP máso­dik embere, amelyen éppen anyagi támogatást kért párt­ja számára, Tottori tartó­imén vban. Ami pedig az ellenzéket illeti, három legnagyobb pártja bejelentette, hogy ko­alíciós árnyékkormányt kí­ván létrehozni. A Szocialis­ta Párt, a Komeito Párt és a Demokratikus Szocialista Párt elképzeléséhez csatla­kozott az Egyesült Szociál­demokrata Párt is. Az április, megfigyelők szerint, nemcsak rendkívül viharosnak, de Takesita di hatalmi tényező máig a hadsereg. A diktatúra haszon- élvezői, néhány nagybefolyá­sú földbirtokos család ra­gaszkodik régi kiváltságai­hoz. A félfeudáliis Duvalier- strubtúra Olyannyira meg- •csontosodott, bogy a papa örökébe lépett fiú, Bady Doc elűzése után sem roppant össze. Akik 1986 óta megka­parintották a hatalmat, va­lamilyen 'módon mind a dik­tatúrához kötődnek, s egye­düli céljuk a változás el­odázása. Pedig a fejlődés századok­kal megkésett itt: Haitit a világ 'húsz legszegényebb állama közé sorolják. Csak minden tízezer lakosra jut egy orvos, a várható életkor aliig 53 év, ezer csecsemő közül 110 nem éri meg az egy éves 'kort, A lakosság majd 80 százaléka analfabé­ta, nem táplálkozik kielégí­tően, a legteljesébb nyomor­ban él. Nagyarányú a mun­kanélküliség, s a szerencsé­sek, akik dolgozhatnak, a világ legalacsonyabb mun­kabérét kapják. Sürgős nem­zetközi támogatás nélkül esély sincs arra, 'hogy kilá- Iboljiamalk a válságból, a puccsparádé, a régi rendszer utóvédiharcai azonban el- apasztották az eddig csordo­gáló segélyforrásokat tis. Bady Doc dicstelen búcsú­ja után a 'hadsereg főpa­rancsnoka, Henry Narnphy tábornok ígért demokratizá­lást és tiszta választásokat a haitiaiknak. A pártocskák burjánzása, a bátortalan .pol­gári kezdeményezések az­után megijesztették a 'hata­lom birtokosait. A nagy nemzetközi figyelemmel kí­sért választás napján, 1987 októberében visszatértek a „mumusok”, a népharag elől kabinetje számára egyúttal kritikusnak is ígérkezik. Eb­iben a szeszélyes tavaszi hó­napban bevezetik a rendkí­vül népszerűtlen — 3 szá­zalékos — általános fogyasz­tói adót és a Recruit vesz­tegetési botrány ügyében in­dított vizsgálat új irányt vesz: a vesztegetőkről a megvesztegetettekre terelő­dik a figyelem, 'beleértve a 'politikusokat is. A három­negyed évvel ezelőtt kipat­tant botrány magát Talkesi- itát és A'bét is érinti, de a legbizonytalanabb Nakaszo- ne Jaszuhiir© volt kormány­fő sorsa. Az ellenzék azt követeli, hogy képviselői mentességét függesszék fel, és kötelezzék őt arra, hogy a parlament előtt tegyen val- 1 eimást. Az ellenzék úgy akar ér­vényt szerezni akaratának, íhogy boiiköttálja a parla­ment munlkáját. Ily módon nem tudják elfogadni az elvileg április 1-től életbelé­pő új költségvetést. Az már biztos, hogy legalább egy hónapig törvényesen elfo­gadott költségvetés nélkül marad a tőkés világ máso­dik legnagyobb gazdasági hatalma. Az adótörvény keresztül- erőszaikolása és a Recruit- botrány miatt a kormányt a lakosságnak már csak 13 százaléka támogatja, 78 szá­zaléka pedig a kabinet tes­tületi lemondását követelik Takesita azonban visszauta­sította Janó Dz^unjárnak, a Komeito Központi Végre­hajtó Bizottságánák elnöké­nek a lemondásra felszólító interpellációját, mondván, hogy „aggodalomra nincs ok”. Ez a nyugalom azonban addig rejitőzködő Tonton Macoute-ok mészárlást ren­deztek. A következő válasz­tási starthoz már csak a ka­tonáik emberei álltak fel, s a baltiak többségének se ked­ve, se mersze nem volt sza­vazni. Minimális szavazattal győzhetett hát a legmérsé- ikeltelblb jelölt. Leslie Marni- gat egyetemi professzor kel­lőképpen szalonképes volt, íbiszen a diktatúra éveit emigrációban töltötte. De épp ezért gyökértelen is maradt, 'hiába látott hozzá a rendcsináláshoz, a szabá­lyokat a katonák diktálták. Amikor pedig a titkosrend­őrség főnökét akarta káfoí- tószervádak miatt menesz­teni, őt távolították el. He­lyére már nyíltan Namnphy tábornok került, sokéiig azonban ő sem maradhatott az elnöki székiben. A legutolsó, tavaly szep­temberi puccs vezetőjéről, Prosper Avril tábornokról azt suttogták, bogy a háttér­ből már eddig is mindent ő irányított. Avril mellett ugyanakkor feltűnt egy de­mokratizálást sürgető fiatal tiszti csoport. Az új vezetés párbeszédet kezdett a polgá­ri pártokkal, civilekből ál­ló technökrata kabinetet ne­vezett Iki. Megváltoztatta volna meggyőződését Avril, a diktatúra egykor hű táma­sza, aki pénzügyi tanácsadó­iként segített a haiti állam­kincstár bevételeit a Duvali- erek svájci magánszámláira menekíteni ? Meglehet, a jelenlegi el­nök és támogatói mégis ko­molyan gondolnák a demok­ratizálást, felismerve, 'hogy Haiti létérdeke kitömi a nemzetközi elszigeteltségből. A kábítószer-darázsfészekbe nvúlva azonban isimét fel­lángoltak a belharcok. Hai- ti'ban jelenleg rendkívüli ál­lamot van érvényben, s még dsak remény sem látsizik ar­ra. 'hoev a közeljövőben helyreállhatnának. jobban mondva végre-valaháira kia­lakulhatnának a normális csak reá jellemző. A kor­mány egyik tagja bevallot­ta, arra számít, hogy áp­rilis lesz a legkeményebb időszak, amelyet az LDP va­laha is átélt. Janó szerint az ellenzék csatát veszít, ha Takesita még májusban is! miniszterelnök lesz. A kormánypárt abszolút alsó- és felsőházi többsége miatt az nem valószínű, hogy Takesita lemondásra kényszerül, az viszont szin­te biztosra vehető, hogy el­ső lépésiként feláldozza Na- íhaiszone JaszUhinót, aki fel­sőházi képviselő-fiával és titkárával együtt sok rész­vényt vásárolt Illegálisan. A továbbiakban pedig a vá­lasztási rendszernek, a párt belső életének, politikai ado­mányokon nyugvó anyagi alapjának a gyökeres átala­kítására kényszerül az LDP, és végérvényesen lezárul az a korszak, amelyben a meg­osztott, gyenge ellenzékkel szinte monopol helyzetből, azt tehette, amit akart. Arra, hogy mindezt még Takesita irányításával telhe­tik meg, parlamenti megfi­gyelőik mindössze 40 száza­lékos esélyt látnak. Ez ugyanis csak akikor lehetsé­ges, ha az ellenzék nem kényszeríti ki az alsóházi választásokat is, a nyár vé­gén esedékes felsőházi vá­lasztásokkal egyidőben, és ami a legnehezebb, ha Ta­kesita visszaszerzi népsze­rűségét hogy ősszel lejáró pártelnöki mandátumát és az automatikusan vele járó kormányfői tisztségét újabb két évre meghosszabbítsák. Trom András állapotok. Elekes Éva Japán Kenyértörés helyett szentségtörés? George Soros

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents