Szolnok Megyei Néplap, 1989. április (40. évfolyam, 77-99. szám)
1989-04-15 / 88. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. ÁPRILIS 15. A Néplap vendége Czine Mihály Irodalomtörténész „Pótolta az egyetemet, az akadémiát” Prózai lakásügyek Szolnokon A második gyerek megszületését követő két év után — Kinek van még hitele a könyvtárban? — fordult hozzánk irodalomtörténész tápárunk a szegedi főiskolán a hetvenes évek közepén. Akinek még éppen volt, az is hamar elveszítette. A feladat vagy inkább a kérés ugyanis az volt, hogy kölcsönözze ki saját nevére, de a tanár úr számára Bálint Tibor Zokogó majom című regényét. A büntetést a könyv „elvesztése” miatt természetesen nem a hallgató fizette. .. Mondhatni a határokon túli magyar irodalomból mindössze ez az egy regény — amely kézről kézre járt — fordult ejjö tanulmányaink során magyarszakon, mint már említettem a 70-es évek közepén. Hogy mennyire nem egyedi esetről van szó, megerősítette Czine Mihály irodalomtörténész, aki a napokban a csehszlovákiai magyar irodalomról tartott előadást Szolnokon, a Tisza- parti Gimnáziumban a TIT és más intézmények közös szabadegyetemi sorozatában. — Sajnos nagyon nagy mulasztásokat követtünk el a határokon kívül élő magyar írókkal, költőkkel — állapítja meg. — Egészen az utóbbi egy-két évig csak a „'hivatalossággal” szemben lehetett beszélni róluk. Debrecenben Görömbei András, a József Attila Tudomány- egyetemen pedig Ilia Mihály próbálkozott annak tudatosításával, hogy a mai magyar irodalom nemcsak a határokon belül létezik. Közéjük sorolom magamat is. 1963-ban készen volt az erdélyi irodalomtörténetem A könyv azonban nem jelenhetett meg. Egyes fejezetei beépültek a Nép és irodalom című tanulmánykötetembe, ám ez is csak 1981-ben juthatott el az olvasókhoz. Hasonló hányatott sorsuk volt Sütő András drámáinak is. Meglehetősen későn szereztek róluk tudomást a színházak. A kaposváriak mutatták be először az Egy lócsászár virágvasárnapját. Nagy Sokára Budapesten is láthatta a közönség. A vezető kritikusoknak sem kis fejtörést akozott az író kiléte. — Ugyanez ismétlődött meg később Székely Jánossal. A Caligula helytartóját Harag György „lopta át” Gyulára, a Várszínházba. — A drámák jelenleg már úgy-ahogy benne élnek a köztudatban, vagy legalábbis a színházba járók tudatában. A próza és a líra azonban kevésbé. Csak néhány név cseng ismerősen az irodalombarátok körében. A Romániában élők közül Kányáéi Sándoré, Szilágyi Domokosé, Sütő Andrásé, Szilágyi Istváné, a Csehszlová1 I UHU ikiában alkotók között Dobos Lászlóé, Duba Gyuláé, s a jugoszláviai magyar Gion Nándoré, de hozzáteszem, nem eléggé ismerősen. A szomszédos országokban élő írók, költők mindmáig nem kapták meg azt a rangot, a mai magyar irodalomban, ami munkásságuk értéke szerint megilletné őket. A közeljövőben lesz nyolcvan éves Herceg János. Még az irodalomtörténészek közül is kevesen ismerik. — Műveiket hiába is keresnénk a könyvesboltokban. — Most már azért lehet találni, de szerencsés lenne egy sorozatot indítani, a határokon kívül élők munkáiból, s ezzel részben pótolni azokat az éveket is, amikor nem jelentek meg nálunk az ő köteteik, vagy ha ki is adták, olyan kis példányszámban, hogy azonnal eltűntek a kevés számú érdeklődő könyvtárában. — Mennyire népszerűek az írók saját hazájuk magyar ajkú olvasói körében? — Mindenütt népszerűek az ott élők legjobbjai, amennyiben persze megjelennek a munkáik. Sütő Andrásnak például nyolc éve nem jelent meg könyve Romániában, s Kányádi verseit , is nagyon régen adták ki. Szerencsésebb helyzetben vannak saját hazájukban a felvidéki, valamint a jugoszláviai magyar írók Az viszont már kevésbé örvendetes, hogy a szomszédos országokban élő alkotók sem ismerik egymás munkáit. Talán csak Sütő András a kivétel, akinek az Anyám könnyű álmot ígér című könyvét Csehszlovákiában is olvassák. Az anyaország közvetítésével jutott el a magyar ajkú lakossághoz. Ama közvetítés is hagy még kívánnivalót maga után. — Ez a vád aligha szólhat Czine Mihálynak, akit többek között így köszöntött a közelmúltban 60. születésnapján Sütő András: „...Czine Mihály ugyancsak fényes nevet teremtett magának. Ha majd számba vétetik, hogy a szerteomlott magyar szellemi égbolt köveitől ki nem sajnálta vállát az egy- behordásban: mi erdélyiek az elsők között ültetjük őt a tisztelet és megbecsülés székébe... Nem túlzás azt mondani: volt idő, mikor a kisebbségi magyar irodalmak számontartásának dolgában Czine Mihály pótolta az egyetemet, az akadémiát, a magyar kultúrpolitikát. Már- már azt mondtam: hogy az olvasóét is, hisz valljuk be: negyvenöt után sok időnek kellett eltelnie, míg olvasóink is támadtak Magyarországon”. Czine Mihály természetesen nem csak a határokon túli irodalom értő történésze, kutatója. Alig harmincévesen írta meg első Mó- ricz-könyvét, nyolc év múlva a másodikat, 1971-ben Szabó Pálról jelent meg kötete. A 'sorban következő, a magyar irodalomtörténet az erdélyi irodalomtörténet sorsára jutott. Máig sem jelent meg Magyarországon,. szerb- horvát nyelven viszont már jó ideje olvasható az újvidéki kiadó jóvoltából. — Akkor azért nem jelenhetett meg, mert olyan hangsúlyok voltak benne, amikkel nem értett egyet a hivatalos politika — emlékezik vissza. — Németh László, Illyés Gyula, Veres Péter akkor nem volt kedves író, s nem volt a kedvencek között Nagy László és Juhász Ferenc sem. Most már persze megjelenhetne a könyv, de közben eltelt huszonöt év. — Most min dolgozik? — Természetesen továbbra is a négy számomra kedvenc területen a századele- ji, a két világháború közötti, a kortars és a szomszédos országok magyar irodalmával foglalkozom. Jelenleg két 'kötetem készül a két utóbbi témáról. Jövőre talán már eljut a könyvesboltokba. — Köszönjük a beszélgetést. Tál Gizella Fotó: N. Zs. Lakáshelyzet van. Több évtizede. Nem telik el hónap, hogy ne írnánk a lakáshelyzetről. Egy hete adtuk tudtul, hogy változik a szolnoki lakásgazdálkodásról és lakáselosztásról szóló tanácsrendelet. A városatyák várhatóan májusi ülésükön alkotják meg az új „törvényt”. Időszerű volna már most szakszerű magyarázatot fűznünk a tervezett változtatásokhoz, de hát ahhoz fejest kellene ugranunk a rendeletek dzsungelébe. Ugorjunk inkább fejest az életbe! A városi tanács ugyanis vitára bocsátotta tervezetét. Munkahelyeken, társadalmi szervezeteknél, a lakóterületeken, a tanács nagytermében fórumokat rendeznek ezekben a napokban. Mi is részt vettünk az egyiken. A Tiszamenti Vegyiművekbe látogattunk. Kilencen voltak kíváncsiak A szót dr. Próbáld Ferenc, a városi tanács igazgatási osztályának vezetője — a lakáselosztás legfőbb tudója — vitte. Vélekedésére — s azzal együtt a megye- székhely egyik legégetőbb gondját jelentő lakáskérdésre — kilencen voltak kíváncsiak a nagyüzem dolgozói közül. Igaz ők, a kíváncsiak, munkájukból vagy helyzetükből eredően értően képviselték a többieket. Azokat, akik üzentek: nem jönnek el. mert a beszélgetéstől nem várnak semmit. Abból nem épül több lakás. A bizalmatlanság nem varrható az igazgatási osztály vezetőjének nyakába. Okai mélyebbek! * * * A helyzet: a nyolcvanezres megyeszékhelyen az utóbbi évtized átlagában négyezer lakásigénylőt regisztrálnak évente. Közülük kilencszázötvenen, kilenc- százhatvanan jogosultak szociális tanácsi bérlakásra. A város húszezres lakás- állományából hétezer-hétszáz a tanácsi bérlakás. A tanácsi lakások arányát ezért dr. Próbáld Ferenc nem tartja meghatározónak a lakásgazdálkodásban. Mi annak tart- iuk. hiszen a szám, az arány Szolnok lakásainak több mint egyharmadát jelenti! Közel sem mindegy tehát, hogy a társadalom érdekeit lesz önálló otthon megtestesítő tanács hogyan gazdálkodik a lakásvagyon egyh armadával! Az idén — a tervek szerint — megépül a városban hat tanácsi bérlakás. Leadnak — az elmúlt évek átlagában — körülbelül százat-százhúszat. Azt jelenti-e ez, hogy egy mai szociális tanácsi bérlakásra szoruló — ha helyzete időközben nem javul — nyolc-kilenc év múlva költözhet be várva várt otthonába? — Nem! Nem lehet így számolni! — vélekedik dr. Próbáld Ferenc. — Annak ellenére, hogy a lakásra várók száma tényleg állandósulni látszik a városban, a folyamatban mégsem *a — Korántsem ilyen rózsás a kép! — apelláltak a Vegyiművekben dolgozó fiatalok. Szerintük négy-ötszáz ezer forint készpénz nélkül lehetetlen lakásépítésbe, -vásárlásba kezdeni. Annyija pedig nincs a pályakezdőnek, az ifjú családalapítónak. Rendelkezik legfeljebb száz-százötvénezer forintnyi ifjúsági takarékkal. Amellett optimista, s kimerít minden létező kölcsönlehetőséget (a tizennyolc és fél százalékos uzsorakamattal.) Ügy eladósodik, hogy a házaspár egyik tagjának fizetése nem elég a törlesztésre és a lakás rezsijére. Várható-e változás? Epül- nek-e átmeneti otthonok Szolnokon? Olyanok, amelyeket bérlőként a fiatalok rendelkezésére bocsátanak. Legyenek bármilyen kicsinyek a — garzonok 29 négyzetméterénél már aligha képzelhető el csekélyebb élettér (!) ámde hozzáférhetőek — kérdezték, javasolták a beszélgetés résztvevői. Annál inkább jogos hasonló átmeneti otthon igénye, hiszen a Szolnoki Gyermekvárosból is kikerül évente egy tucatnyi fiatal. Munkásszállásra vagy az álma- lík netovábbját jelentő albérletbe. Egyszóval az átmeneti otthon igényét nehéz volna az asztalról lesöpörni. De hát átmeneti otthon nincs, nem is lesz Szolnokon — horgaszfhattuk le a fejünket közösen. — Próbálkozik-e a tanács valamilyen vállalkozással, De maradjurfk csak Szolnokon! Ösztönzi-e a városi tanács félkész lakások építését, értékesítését? Igen, történt ilyen kísérlet az Egyetértés úton, csak a lakások túl nagyra sikeredtek. Félkészen belekerültek egymillió-kétszázezerbe. Ez az ötlet sem jó ötlet, felejtsük el! * » * Lapozzunk csak, nem túl régi emlékeinkben! Kiskőrösön vályogtechnológiával épülő lakások megvalósulását kezdeményezte, segítette vagy három éve a KISZ ottani városi bizottsága. Attól függően, ki mennyi idejét szánta az építkezésre, menynyit oldott meg sajátkezű- lég vagy kalákában, azoknak a lakásoknak négyzetméterenkénti ára 8—10 ezer forint között mozgott. A szolnoki KISZ-bizottság látványosan belebukott a szandaszőlősi ifjúsági lakótelep tervébe. (Mert nem volt érdekelt a dologban — állították a mindenkori rossz- máiúak — hiszen az akkori KISZ-apparátus minden tagja rendelkezett már saját lakással.) S közben lakáspanamákról suttog, értekezik a város! — Nem a valóban rászorulók laknak a tanácsi bérlakásokban — fogalmazták meg a TVM fiataljai is. Fonyolc-kilenc éves várakozás jellemző. A gondok ellenére az az igazság, hogy a második gyermek megszületését követő két év múltán nem marad család önálló otthon nélkül Szolnokon. Két úton juthatnak tanácsi lakáshoz a rászorulók: az épülő néhány lakás mellett újra elosztható az a száz- százhúsz leadott, illetve ott vannak a garzonok. Lakóikról — öt-hét év előtakaré- kosság után — a tanács gondoskodik. S e két úton kívül — akárhogy is vesszük —, ott van most már a harmadik; a tanács akár három- százezer forinttal is segítheti a lakást vásárlókat, építőket. amellyel enyhíthetné a lakásínséget? — hangzott a következő kérdés. — Vállalkozói lakásépítéssel több építőszervezet — például az Állami Építőipari Vállalat. a SZOTÉV, a Szolnoki Ingatlankezelő Vállalat — próbálkozik. Több-kevesebb sikerrel. Tavaly, tavalyelőtt még úgy tűnt, többel, a lakáspiac árai. a megemelkedett kamatlábak miatt most már kevesebbel. * * * — Szóljon a lakáskiutalás meghatározott időre, mondjuk öt évre! — javasolták a fórum résztvevői. S ez egyben jelentse azt is, hogy a tanácsi bérlakás ne viselkedjen végeredményben örökölhető magántulajdonként! Központi vagy helyi elhatározáson múlik? Nem kaptunk érdemi választ. Miért ne lehetne bevezethető akkor legalább, a családok {mindenkori viszonyait, anyagi helyzetét figyelembe vevő differenciált lakbér? •— Jobb, ösztönzőbb a tanácsi lakás elhagyására a mostani tervezet szerinti négyszeres lakás-használatbavételi díj „lelépéskor” történő kifizetése — hallottuk. S megtudtuk még azt, amit e«vébként is tudunk: Európában hazánkban a legkevesebb a szociális lakás — Keleten és Nyugaton egyaránt. Nincs ötlet — sem helyi, sem országos — az égető lakásínség megoldására. Az állam gyakorlatilag kivonult a lakásépítésből. lyik a NEB-vizsgálat a tanácsi bérlakások értékesítése meg a tabáni építkezések ügyében. * * * A városi tanács igazgatási osztályának vezetője a környékbeli falvak üresen álló családi házainak benépesülésétől várja az átütő eredményt. Költözzön ki, s járjon be dolgozni a szolnoki Tószegről, Várkonyból, Ve- zsenyről, Rákócziból, Rékas- ról, Űjszászról. Nagyon sokan már ezt is teszik. Az ötlet önmagában tényleg nem rossz! Falusi csend, nyugalom, friss levegő, kertgazdál- kotílás, háztáji. Mindez elérhető, a közlekedés kitűnő. Magunk is beszámoltunk arról, hogy a megyei tanács hasonló kezdeményezésen töri a fejét. Bekérték az őszszel a megye összes településéről az üresen álló lakások — döntően magántulajdonú családi házak — lajstromát. Átadták az adathalmazt a Szolnoki Ingatlankezelő Vállalat. lakásforgalmazással foglalkozó szervezetének. Dolgoznák föl számítógépen az adatokat, s javasolnának valami bölcset és merészet. Mit dobott ki a számító- nép? Ennek nézünk utána legközelebb. Egri Sándor Az abádszalóki Füzes kempingben 10 új faház építését kezdték meg. A június közepére elkészülő első osztályú üdülőházak közel ötven vendég színvonalas ellátását tudják majd biztosítani. Fotó: K. É. _ Mészáros N em épülnek átmeneti otthonok Ki a falvakba!
