Szolnok Megyei Néplap, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-08 / 57. szám

Tanácskozott az MSZMP Központi Bizottsága (Folytatás azjl. oldalról) hogy egy politikai pártnak a magyar nemzet érdekében, a legfontosabb időszerű kérdé­sekben megfogalmazott cse­lekvési programja legyen. Ez egyben a soron következő választásokra lehet kiindu­lási alap, orientációs irány. Közzétételével az a szán­dék, hogy a párt és a társa­dalom közötti viszony új, követhető és mindenki ál­tal ellenőrizhető, a gyakor­latban is értelmezhető tar­talmat kapjon. Vagyis az ál­lampolgár döntsön arról, hogy felismeri-e benne az egyéni, a közösségi és a nemzetiérdekeit. Az MSZMP tagjai pedig e program is­meretében, birtokában kép­viselhetik politikánkat. Mitől a mi pártunké tehát ez a program? — tette fel a kérdést az előadó. Melyek azok a jegyei, amelyeket mi vállalunk és képviselhetünk? A program egyetemes és nemzeti irányadó értékei a szabadság, az igazságosság, a szolidaritás. Mi ezeket az eszméket, amelyeknek a kö­zéppontjában az egyes em­ber áll, vissza akarjuk he­lyezni szerves, természetes Középpontban a nép akarata — Az értékek valóra vál­tásának csak egyetlen útja lehet; a demokrácia. Meg­győződésünk, hogy ezek az eszmék a szocializmus kié­pülésével teljesedhetnek ki. Ezért azonban cselekedni kell és pártunk cselekedni akar. Politikai programjá­nak középpontjába állítja a nép akaratát kifejező politi­kai rendszer kiépítését, a jogállamot, az egyén és a közösség biztonságát, a kor­szerű, Európában és a világ­ba beépülő" hatékony gazda­ságot. A szellemi alkotómun­ka felszabadítását. Nem le­hetünk többé szűkkeblűek s politikai vakok! Mozgósítás­ra, előírásra újat alkotni le­hetetlen. Valamennyi alkotó elme javaslataira, felelős cselekedetére van szüksé­günk, hogy megoldásokat ta­láljunk problémáinkra — szögezte le az előadó, majd emlékeztetett arra a törté­nelmi tényre, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt egyesült párt. Értelmezése a továbbiakban nem lehet'for­mális. Az egyesülés eredeti szelleméhez kell visszatér­ni, megtisztítva azt a hozzá méltatlan politikai játsz­máktól és cselekedetektől. Ki kell mondani végre: ma­gunkénak valljuk az egyesü­lésbe hozott gondolatiságot. Ha >elvi politikát folytatunk, akkor nincs jogunk mást tenni. A párttagság elé terjesz­tendő cselekvési programja­vaslatban az erősödő szoci­áldemokrata és a reform­kommunista szellemiség öt­vöződik. A szociáldemokrá­cia százéves múltjában és jelenlegi teljesítményében is re. A valóságot, a biztonságot választják társadalmi környezetükbe, és megvalósítható tartalom­mal. Szabadságeszményünk a személyiség önállósága, az emberi jogok érvényesülése. Azoké a jogoké, amelyekben az ember szabadsága a tár­sadalom terméke, s nem a politika adománya. Az egyé­ni szabadságra épüljön a nép szabadsága. — Felfogásunkban az igaz­ságosság az esélyek egyenlő­ségére való törekvést jelen­ti, fejtette ki a Központi Bi­zottság titkára. Azt, hogy a törvények valóban és ne csak kinyilatkoztatásokban vo­natkozzanak mindenkire. Az egyenlő esélyt a hatalomban való részvételre, a munká­hoz való jogban, a tulajdon- formákban, a kultúrában, a szociális biztonságban egy­aránt képviseljük. Meg akar­juk állítani az elszegénye­dést és megakadályozni a gazdasági hatalom minden­féle koncentrálódását. A szolidaritás eszméje a sza­bad, autonóm egyének és közösségek összetartozásá­nak érzése, cselekvésük mo­tivációja. Beletartozik a társadalomnak, a közössé­geknek egymásért vállalt fe­lelőssége és az egyes ember melletti kiállása. mélyen gyökeredzik a de­mokratikus magatartás, a bonyolult társadalmi jelen­ségek árnyalt, összetett megközelítése és kezelése, az egyén, az emberi jogok tisz­telete. Nagy értéke a szoci­áldemokrata mozgalomnak a nyitott politizálás, a társada­lom széles rétegeivel való kapcsolattartás képessége — állapította meg Berecz János, s a több mint 70 éves ma­gyar kopamunista mozgalom kiemelkedő értékeiként so­rolta a mozgalmi szervezett­séget, az elvek iránti elköte­lezettséget, a közösség tisz­teletét, az önfeláldozást, a társadalmi rendszer viszo­nyaiban történő változtatás bátorságát. Hozzátette: ez a mai magyar valóságban a radikális reformokat jelenti. Ezért a reformkommunista magatartás és szemlélet ér­vényre juttatása a pártban nem elsősorban szűkén vett mozgalmi, hanem nemzeti érdek. Néppártként nem is tehetünk mást, mert ha a nemzet választani fog. saját sorsa érdekében a követke­zetes reformok pártját vá­lasztja majd. Az MSZMP te­hát legyen hű önmaga hatá­rozott. reformvonalához. En­nél több nem kell, ennél ke­vesebb pedig politikai hitel- vesztés. A cél tehát a de­mokratikus szocializmus megteremtése, amely társa­dalmunk mai helyzetében, a lövőnkért érzett felelősség­ben a párt tagjai számára becsülettel felvállalható po­litikát jelent. Erre alapozva túljuthatunk az önmagunkat gyötrő időszakon, hogy ismét önbizalommal nézzünk elő­— Sajátosan MSZMP prog­ramot készítünk azért is, mert a saját múltunkkal va­ló nyílt, kritikus szembené­zésre törekszünk — hangsú­lyozta, utalva arra, hogy a cselekvési program megvál­toztatja az alkotóját, a pár­tot is. Történelmi kötele­zettség, hogy az MSZMP meghatározó felelősséget vállaljon a válságból való kitörésben. Ennek érdekében szakítani kell a torz, egyol­dalúnak bizonyult politikai modell maradványaival, s a pártnak el kell határolnia magát a korábbi politikai hi­báktól, a szubjektivizmustól, a következetlenségektől és bürokráciától; Attól, hogy a folyamatosság hirdetésével végül is a mozdulatlanság és az apolitikus magatartás vált programmá. Ilyen módon vállalhatók azok az ellent­mondásokkal is terhelt re- formtaoasztalatok és a fejlő­dés több helyesnek bizonyult tendenciája és eredménye, amelyek az 1960-as éveket és a 70-es évek elejét jelle­mezték. — Sajátosan MSZMP prog­ram ez azért is. mert gyakor­lati teendőit tekintve nem akar felelőtlenül ígérni, mert a párt nemcsak elosz­tást ígér, 'hanem a források megteremtését is akarja. Akik e programot választ­ják, azok nem illúziókat, ha­nem a valóságot és így a biztonságot választják — jelentette ki, hozzátéve, hogy a programtervezet — mint , ahogy a párt eddigi gyakor­lata is — meghaladja az osz­tálykereteket. A fizikai és szellemi munkájukból élő dolgozók pártjaként, nép­pártként fogalmazzuk meg a programot, amely egyaránt fordul a munkásság külön­böző rétegeihez, az értelmi­séghez. az agrárgazdaság dolgozóihoz és a különböző nemzedékeikhez. Támasz­kodni kíván a termelésbe, a szolgáltatásba bekapcsolódó kisvállalkozókra, keresve az együttműködést az ország minden haladó erőivel. A társadalom mennél több ré­tege találja meg érdekeit, coljait a programban a re­formokban, annál inkább le­het sikeres a párt. Tudomá­sul'kell venni, hogy az úgy­nevezett ..csendes” rétegek­nek ma is van véleményük és jól felismerhető érdekeik. Ennek hangot is adnak: kon­szolidált, számukra elfogad­ható körülmények között — a szavazóurnáknál és a mun­kában. Rendezetlen, érdekei­ket súlyosan, tartósan káro­sító viszonyok közepette akár az utcán is követelik érdekeik érvényesítését. Ér­dekünk tehát, hogy szándé­kaink, programunk alapján már ma megtaláljuk, illetve erősítsük velük a kapcsola­tokat — hangsúlyozta. A gyakorlati tetteket kö­vetelő feladatokról szólva Berecz János megállapította: ma már nem elegendő pár­tunkban csak megújulni. Sokkal többről és másról van szó. Kétségtelenül könnyebb új pártot alakítani, mint a meglévő élére állni. A jövő belülről megvalósított újra- építkezés a gyökeres refor­mok jegyében. Ez az újjá­építés csakis egy minőségé­ben új, konstruktív progra­mon alapulhat. Az MSZMP- nek programpártként a sza­badság. az igazságosság, a szolidaritás értékeit hirdet­ve új politikai tartalommal kell megjelennie a politikai közéletben. Ebben a párt nem cél. A demokratikus szocializmusért vívott politi­kai küzdelem mozgalmi, szervezeti kerete és eszköze. Ebben a szellemben a párt képes önmaga újrafogalma­zására. Nem is tehet mást, hiszen benne él a magyar társadalomban, s május óta szüntelen önvizsgálata is készteti erre — mondotta, s felhívta a figyelmet arra: a különböző áramlatok ne egy- má_s kiszorítására fecsérel­jék energiáikat. Ehelyett kö­zös nevezőt találva a külön­böző törekvések alkotó mó­don szolgálják a politika ér­lelését, a párt szerepének erősítését. Legyünk egysége­sek a sokszínűség elfogadá­sában. abban, hogy ez a párt cselekvési erejét szolgálja. Nem a szavakon, a tetteken múlik A párt és a cselekvési •program hitele nem a sza­vakon, hanem a tetteken múlik — erősítette meg a KB titkára. Azon. hogy a párt következetesen újjá­építse önmagát. mielőbb menjen végbe öntisztulása, erősödjön erkölcsi tartása, etikája, politizáló képessége. Határozottan forduljon a társadalom és a választók felé. Hitelt a program meg­valósításában tett eredmé­nyes lépések adhatnak, ha az állampolgárok megtalál­ják benne saját elképzelései­ket, reményeiket és a párt- szervezetek pedig cselekvés­re hívnak mindenkit aben­ne foglaltak megvalósítására. Nem maradhat csupán szán­dék, megvalósításához lép­nünk kell — ez kötelessé­günk. Ugyanakkor számít­sunk arra is, hogy a külön­böző politikai mozgalmak programversenye ránk is, minden egyes elvtársunkra, szervezeteinkre ösztönzőleg, sőt kényszerítőleg is hat. Ugyanakkor minél hatéko­nyabb cselekvésünk, annál inkább hat más nézetekre, esetleg közelíthet hozzánk vagy eltávolíthat. A társa­dalom minél nagyobb réte­gei tudnak azonosulni szán­dékainkkal, azzal arányo­san nő a politikai értelem­ben vett meghatározó sze­repünk. Két fontos területre kell koncentrálni: a nemzeti sorskérdések ügyében, a leg­különbözőbb politikai erők megegyezésére van szükség. Ez alapja a különböző szin­tű politikai kapcsolatoknak és a konstruktív ellenzéki­ségnek is. A másik kérdés­kör a különböző politikai erőknek egymás közötti sa­játos politikai viszonya, eset­leg koalíciója. Ebben a nem­zeti sorskérdéseken túlmenő­en már egyéb politikai, kor­mányzati téren is egyetér­tésre lehet törekedni. A programtervezet egyete­mes és nemzeti értékei, va­lamint konkrét javaslataink kiindulási pontot nyújthat­nak ahhoz, hogy a konzultá­ciók politikai témakörei szé­lesebbé. megalapozottabbá, világosabbá váljanak — fej­tegette a továbbiakban Be­recz János. Cselekvési prog­ramunk egy olyan időszak­ban fogalmazódik meg, ami­kor átmenetben vagyunk a politikai pluralizmus, a kép­viseleti demokrácia, a jogál­lamiság rendszerébe. Most e folyamat kezdetén ter­mészetes, hogy a politikai mozgalmak, a pártok szer­vezetei között folyik az al­ku, az egyezkedés. Ebben a folyamatban néha disszo­náns hangok is hallatszanak. Ilyen például az a kijelen­tés, hogy a fegyveres testü­letek dolgozói a jövőben nem lehetnek az MSZMP tagjai. A különböző szerve­zetek nem korlátozhatják az állampolgárokat jogaik ér­vényesítésében — szögezte le. — Egyetlen más szerve­zetnek sem lehet köze ah­hoz. hogy kik az MSZMP tagjai. Minden állampolgár, munkahelyétől és hivatásá­tól függetlenül, maga dönti el, milyen szervezetet támo­gat tagként vagy szavazatá­val. Ugyanakkor óva intünk mindenkit attól, hogy a fegyveres testületeket a po­litikai versengés célpontja­ként kezeljék, azokat füg­getleníteni kell a napi poli­tikai harcoktól. Feladatuk a haza, a közrend, az alkot­mány szolgálata. — A természetes állapota jövőben az lesz, hogy a pártközpontok közötti politi­zálás súlypontja a képvise­leti demokrácia intézményei­ben, a Parlamentben lesz, és a teljes nyilvánosság előtt, annak ellenőrzésével zajlik majd. — Cselekvési programunk egy mozgalom pártpolitikája. Ezt azért is elodázhatatlan tisztázni, mert a párt és az állam szétválasztása szüksé­gessé teszi, hogy szembe­nézzünk a párt és a kor­mány viszonyában rejlő új­típusú problémákkal. A hely­zet ellentmondásos. Jelenleg a mi pártunk adja a kor­mányt. ezért támogatni kö­teles a munkájában. Ugyan­akkor a program több pon­ton eltérhet a kormányétól. Tehetjük ezt. hiszen azt pártpolitikai szempontok alapján alkotjuk meg, amely átfogóbb, nagyobb igényű le­het. A leghatározottabban támogatjuk a kormány erő­feszítéseit az új gazdaság- politikai program kidolgo­zására. sőt éppen társadalmi céljaink elérhetővé tétele ér­dekében sürgetjük is azt. Tudjuk, hogy a kormánvzat teljesítménye visszahat a párt befolyására is. Berecz J ános meggyőző­déssel szólt arról, hogy e cselekvési program az or­szág érdekeit képviseli, ép­pen ezért nem a hatalom és a társadalom áll szemben egymással. A reális helyzet- értékelés érdekében szüksé­ges megállapítani, hogy ma a politikai versenyhelyzet­ben alapvetően a hatalom- gyakorlás mikéntjét jellegét illetően lépnek fel különbö­ző erők. Az MSZMP e kér­déssel össszefüggő álláspont­ját a cselekvési programter­tott dokumentum nem vá­lasztási program, csupán ki­indulópontja lehet a válasz­tásokra történő felkészülés­nek. Mivel a kormánnyal teljes mértékben össze kell hangolni a lépéseket, meg­köszönte a felszólalt kor­mánytagoknak a jobbító szándékú javaslatokat, nem titkolta azonban, hogy a jö­vőben lehetnek eltérések a kormány és a Központi Bi­zottság programváltozatai között, s ezeket vállalni kell. összefoglalva a dokumen­tum sorsára tett felszólalói észrevételeket, három válto­zatot fogalmazott meg. Az első szerint az előterjesz­tést szerkesztő bizottság dol­gozná át, majd a dokumen­tum a Politikai Bizottság elé kerülne, s néhány napon be­lül megjelenne a sajtóban. A másik változat alapján nem a gyorsaság, hanem a megfontoltság lenne a fő szempont — hangsúlyozta, így a Politikai Bizottság az átdolgozott tervezetet a kö­vetkező, még márciusban megrendezendő központi bi­zottsági ülés elé terjesztené. A harmadik változatot, hogy az előterjesztést bocsássák széles körű pártvitára, nem javasolta, részben a helyi pártélet zsúfoltsága miatt, részben azért,, mert a rövid távra szóló program minden bizonnyal teljesíthetetlen „kívánságlistával” érkezne vissza a Központi Bizottság elé. Elmondta, hogy azért nem együttműködés válsága is. A szervezet, amely ma a két­oldalú kapcsolatok kerete­ként működik, az olcsó és szinte korlátlan nyersanyag- és energiaszállítás megszű­nésével már a hetvenes években elveszítette dinami­záló és védő szerepét. A KGST-kapcsolatok sok te­kintetben konzerválják el­maradott gazdasági szerke­zetünket. Hazánknak ezért alapvető érdeke fűződik a szervezet gyökeres megre­formálásához. A KGST válsága nem in­dokolja a szervezetből való kivonulásunkat. A tagorszá­gokkal folytatott kétoldalú együttműködés külgazdasági kapcsolatainknak hosszú tá­von mással nem pótolható összetevője. A KGST-orszá- gokkal folytatott együttmű­ködésünkben meghatározó a szovjet kapcsolat, amely azonban ma számos zavarral vezetben rögzíti. E szerint a különböző politikai erők­nek a hatalom gyakorlásá­ban való alkotmányos rész­vétele is elképzelhető. — A hazánkban lejátszó­dó társadalmi folyamatok nem elszigetelten. hanem meghatározott nemzetközi környezetben zajlanak. Fel­zárkózásunk és sikeres fej­lődésünk lényeges feltétele sokirányú, szoros kapcsoló­dásunk a világ folyamatai­hoz. Legalapvetőbb, a prog­ramban kinyilvánított érde­künk: a béke, a független­ség, a népek barátsága — szögezte le az előadó, aki ezt követően azt elemezte: mi­ként vállalhatja fel a cse­lekvési programot a párt­tagság. Meggyőződése szerint a pártvezetés nem rendel­heti el a tagság viszonyát a programhoz; azt a tagság­nak, szervezeteinek és az egyes párttagnak kell ki­alakítania. Ez nem lehet egyszeri tett. A vezetés célja az, hogy megnyerjen mindenkit, aki a program megvalósításában együtt tud és akar haladni. E helyről is hívjuk fel a párttagságot, s ennek a köz­leményben adjunk is han­got, hogy mindenki tartson velünk. Ez azonban nem le­het kényszer. Mindenki, aki velünk kíván tartani, a meg­győződése, a programhoz va­ló viszonya alapján dönthet — mondotta végezetül Be­recz János. Cselekvésre mozgósító programra van szükség Már a KB tagjainak elő­zetesen megküldött írásos javaslathoz és a szóbeli ki­egészítéshez fűzött kérdések kapcsán, s a vita során is a legteljesebb nézetazonosság mutatkozott meg abban, hogy az MSZMP-nek szük­sége van átfogó, a korábbi értékeket és az új felisme­réseket is tartalmazó, a stra­tégiai elemeket, valamint a konkrét feladatokat is a realitások talaját rögzítő, cselekvésre mozgósító prog­ramra. Ezt a párttagság is igényli, s nélkülözhetetlen a jelenlegi politikai csatározá­sok, s a későbbi választási küzdelmek során is. Am, hogy a jelenlegi formában, szövegezéssel beterjesztett program a megfelelő-e, azt a legkülönfélébb módon köze­lítették meg az ülés részt­vevői. A vitában tizenkilencen mondtak véleményt, további öten (Bartj Oszkárné, Ro- mány Pál, Duschek Lajosné, Deák László és Marjai Jó­zsef írásban adták be fel­szólalásukat. Berecz János rövid össze­foglalójában hangsúlyozta: A felszólalók sok munkát adtak a szerkesztő bizottság­nak, hiszen nem lesz köny- nyű a számos észrevétel, ja­vaslat bedolgozása a doku­mentumba. Rámutatott, hogy egy rövid távú programnál sem lehet eltekinteni a hosz- szabb időre szóló feladatok felvázolásától. Ugyanakkor hozzátette: A most megvita­Szűrös Mátyás külpolitikai Ezután Szűrös Mátyás tar­totta meg tájékoztatóját időszerű nemzetközi kérdé­sekről. — A nyolcvanas évtized végére a magyar külpolitika is korszakhatárhoz érkezett. Helvzetünk alapvető ellent­mondása ma az, hogy míg a nemzetközi politikai felté­telek igen kedvező lehetősé­get kínálnak egyre súlyo­sabbá váló belső problémá­ink megoldásához, a világ és Európa nemzeteinek közös­ségébe való betagozódásunk­hoz, addig a világgazdasági helyzet alakulása' drámai módon leértékelte nemzeti teljesítményünket, mér­hetetlenül megnehezítette a nemzetközi munkamegosz­tásban való tevékeny rész­vételünket — hangoztatta a Központi Bizottság titkára, hozzáfűzve: cselekvésünk lehetséges irányát alapvető­en meghatározza a KGST­esik szó a sajtóról az írásos tervezetben, mert a KB kö­vetkező ülésének napirend­jén szerepel a nyilvánosság- politikáról, a sajtópolitiká­ról és a pártsajtóról szóló előterjesztés. A zárszót követően Fock Jenő kért szót. Érvekkel tá­masztotta alá véleményét: A párttagság, de talán az egész nép kíváncsi az MSZMP mondanivalójára, ezért nem lenne célszerű a dokumen­tum nyilvánosságra hozata­lával hosszabb ideig várni. Kérte, hogy a szerkesztő bi­zottság és a KB tanácsadó testületé két napon belül dolgozza át a tervezetet, a Politikai Bizottság pénteken vitassa meg, s a dokumen­tumot szombaton hozzák nyilvánosságra. A Központi Bizottság — 9 ellenszavazattal — Fock Je­nő javaslatát. fogadta el. Egyhangú szavazással dön­tött a testület arról, hogy az előadói beszédet és a vita­összefoglalót szerkesztett formában megjelentetik, s az ülésről közleményt is nyilvánosságra hoznak. A KB-ülés napirendjének első pontját lezáró határo­zathozatalt követően a tes­tület személyi kérdésről döntött. A KB tagjai elfo­gadták az Országgyűlés el­nöki posztjára vonatkozó előterjesztést, amely szerint a tisztelt ház elnökének Szűrös Mátyást, az MSZMP KB jelenlegi titkárát java­solják. küzd. Oka elsősorban az, hogy a két gazdaság műkö­désének elvei egyelőre nin­csenek összhangban egymás­sal. Ez azonban nem csök­kenti objektív ráutaltságun­kat a más viszonylattal nem kiváltható szovjet piacra. Ezért nemzeti érdekünk, hogy a magyar—szovjet gaz­dasági és politikai kapcso­latokat — új alapokra he­lyezve — elmélyítsük, haté­konyabbá tegyük. Nincs más lehetőségünk, mint a rugalmas, hatékony alkalmazkodás. Ennek elmu­lasztása nem csak gazdasági, de politikai területen is a peremre szorulásunkhoz ve­zetne, az ezzel járó elszegé­nyedéssel és az elkerülhetet­len társadalmi megrázkód­tatásokkal. A kérdések kérdése azon­ban az, hogy Magyarország (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents