Szolnok Megyei Néplap, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-25 / 72. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. MÁRCIUS 25. 7 A vizek, berkek festője Vuics István kiállítása Jászberényben Tanya eső után Üzenet a színházi világnapon 1989. március 27. Évtizedek óta hagyományosan március 27. a színházi világnap ünnepe. A Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) — az ünnep kezdeményezője és a hagyomány őrzője — arra tö­rekszik, hogy megismertesse a különböző országok népeit egymás színházművészetével, szorgalmazza egymás tapasz­talatainak cseréjét, s ezen keresztül elmélyítse a népek kö­zötti kölcsönös megértést, elősegítse a színházban dolgozó emberek együttműködését. Ezen a napon szerte a világon, a színházak alkotóművészei, dolgozói a közönséghez fordul­nak támogatásért, szeretetét kérve. Idén Martin Esslin, a világhírű dramaturg és színházi kri­tikus fordult a színházszerető közönséghez. A Jászberényi Déryné Mű­velődési Központ nagyter­mében rendezték meg Vuics István festőművész gyűjte­ményes kiállítását, pontosab­ban a gazdag életmű ke­resztmetszetét adó tárlatot. A kevés természetes fényt kapó, igényes képzőművé­szeti kiállításhoz kellő mes­terséges fénnyel nem bíró helyiség minden másra al­kalmas lehet, de a láttatásra alig. Sajnálatos, hogy az iparkodó, szépen fejlődő vá­ros nem rendelkezik olyan kiállítóteremmel, amelyben Vuics Istvánéhoz hasonló nagyságrendű bemutatók méltó környezetet kapnának. Hogy a látogató mégis szívesen időzik a majdhogy homályos, paravánok kerí­tette karámszerű teremben, az a látványnak köszönhe­tő. Az idős mester képeinek színei áttörnek a szürkesé­gen, minden tabló magához csalja a nézőt, és csak nehe­zen engedi el. Vuics dekoratív realista festészetében három-négy vonulatot vehet észre a né­ző, s ezek külön -külön is oly erősek, hogy lehetetlen nem meglátni a művész mozgás­tereit, élményeinek világát. Az apró vizek festője Vu­ics István. Nem a szőke Ti­száé, nem a kék Dunáé, ha­Szolnokon 1982-ben ren­deztek először találkozót azoknak a kórusoknak, ame­lyek Kodály Zoltán nevét vi­selik. Abban az évben, ami­kor a zeneszerző száz éves lett volna, s ugyanakkor ün­nepelte megalakulásának 60. évfordulóját a Szolnoki Ko­dály Kórus. A találkozóból hagyomány lett, 1985-ben tizenkét ma­gyar és két külföldi kórus adott egymásnak randevút a Tisza partján a második or­szágos találkozón. A harma­dik nemzetközivé bővült ta­lálkozóra április 22-én és 23- án kerül sor. A találkozót április 22-én délelőtt nyitják meg a Me­gyei Művelődési és Ifjúsági Központban, majd az ifjú­sági kórusok adnak hangver­senyt. Bemutatkozik a buda­pesti Marcibányi téri iskola, a Szolnoki Kodály Zol'án Ének-Zenei Általános Iskola, a kecskeméti énekzenei isko­la. a Szolnoki Tiszaparli Gimnázium, a Debreceni Ze­neművészeti Szakközépiskola kórusa valamint a Magyar Rádió és Televízió Gyer­mekkara. Délután a felnőtt-* kórusok állnak a közönség elé. A Hajdúszováti Tsz. a Mecseki Szénbányák Kodály nem azoké a vizeké, ame­lyek kistestvérei, vagy a jász berkekbe szorult állóvizei a természetnek. A sokféle, faj­ta vizek is rendszereződnek színeikben. A több évtizede Jászberényben élő festő sű­rűn vissza-visszatér gyer­mekkorának varázslatos vi­lágába, a Sugovicára, a Ba­ja környéki Duna-holtágak partjára, az erősebb színek­kel viruló tájba. Festészeté­nek jelentős élményvilága a délvidék, a másik pedig a jász főváros körüli táj. min­denekelőtt a Zagyva, majd a kórusa, a Tungsram gyár férfikara, az ÉLTE Bartók Kórusa és a Szolnoki ’ Ko­dály Kórus mutatja be mű­sorát. Külföldről egy cseh­szlovák. egy finn és egy észt énekkar jelezte érkezését a szolnoki találkozóra Április 23-án ugyancsik a Megyei Művelődési és Ifjú­sági Központban záróhang­versenyt adnak a kórusok. Majd Szokolay Sándor Kos- suth-díjas zeneszerző zár­szavával hivatalosan éget ér a találkozó. Délután azon*- ban egy újabb hangverseny­re várják a zeneszerető kö­zönséget. A belvárosi temp­lomban Kodály Zoltán Psal­mus Hur.garicusát adja elő a Szolnoki Kodály Kórus, a Tiszaparti Gimnázium Ko­dály Kórusa, valamint a Szolnoki szimfonikus zene­kar. Sz"'ct Fülöp Attila éne­kel. A hangverseny második részében a Debreceni Ko­dály Kórus előadásában a Budavári Te Deum csendül fel. Szólót énekei Vár.adi Mária. Halmai Katalin. Pa­taki Antal és Szilágyi Béla. A templomi hangverseny be­vételét a fellépő együttesek a Szigligeti Színház felújítá­sára ajánlják fel. berkek, ligetek vizei. Még az esőcsepp is kifejeződik Vu­ics művészetében; a „meg­mosott”, eleven színeit adó tájban, fákban, bokrokban, tanyákban, ligetekben. Csak tematikájukkal kü­lönülnek el ettől a vonulat­tól, de az ember láttatásától mégis izgalmasabbá válnak azok a képek, amelyek a ré­gi népéletet hordozzák, ame­lyeken önfeledten mulatnak a szőlőhegyen lányok és le­gények, ahol a természeti emberek — tanyások — leg­hűbb szövetségesükkel, a lo­vakkal jelennek meg, ami­kor piacra vagy piacról sze- kereznek a földművelő em­berek. Szívesen festi Vuics a tör­ténelmi várost is, topográfiai 'hűséggel, nagy ihletettséggel, műgonddal. Viszonylag ke­vesebbet mutat meg ez a tár­lat a művész portréfestői erényeiből, de például a Parasztasszonyok olyan sű­rítmény, amely nemcsak egy személyiséget tár fel, de az életmód jellegzetességeit su­gallja. örülhet, aki láthatta Vu- iCs István szerencsére még nem lezárt de máris jelentős életművének félszáznyi jeles képét, különösen úgy, hogy észrevehetjük újaibb alkotá­sainak kiteljesedését, a mű­vész új reneszánszát. Előadás a kisgalériában A kisújszállási Munkás- mozgalmi Klub március 28- án, kedden délután három órától a kisgalériában tart­ja következő összejövetelét. Az előadó Barlá Szabó Ödön, nyugalmazott egyetemi ta­nár arról beszél, hogyan ala­kult meg a Márciusi Front, miképpen tevékenykedett, milyen kapcsolatai voltak a haladó, társadalmi erőkkel és a helybelieknek milyen szerepük volt a baloldali di­ákmozgalmakban. Az érde­kesnek ígérkező összejövete­len a szervezők szívesen lát­nak klubon kívüli érdeklő­dőket is. Ha nem tanul a gyerek A Széchenyi lakótelepi K Bozsó Károly úti Általános Iskolában március 29-én szerdán, este fél hatkor kez­dődik a Családi kör klub kö­vetkező foglalkozása. Ha nem tanul a gyerek címmel. Előadó Lengyel Boldizsárné, szakfelügyelő, az összejöve­telre • szívesen várnak min­den érdeklődőt, szülőt. Fiatal alkotók képei a színházban Szombaton este a Szigligeti Színház közönségét egy kis meg­lepetés várja. Az előcsarnok­ban a Szolnok Megyei Fiatal Alkotók Körének tagjai mutat­ják be kiállításon munkájukat. A több mint ötven grafikát, festményt, batikot. érmet a kör 24 alkotója készítette. Diákalapitvány FertSszéplakon Alapítványt létesítenek az 1200 lakosú FertőszépLakon kiváló diákok számára. Ez­zel örökítik meg az 1849 és 1938 között élt Pokker János helyi ács- és építőmesternek, Fertőszéplak egykor köztisz­teletben álló elöljárójának az emlékét, a'ki a környező vá­rosokban és falvakban szá­mos középületet épített, kö­zöttük az 1904-ben megnyílt fertőszéplaki iskolát, amely ma is az oktatás szolgálatá­ban áll. Az alapítványtételt Pokker János leszármazottai, továbbá a fertőszéplaki isko­la öregdiákjai kezdeményez­ték. Több helyi vállalat, szö­vetkezet intézmény, illetve az egyházközség és számos egyéni adakozó eddig már 120 ezer forintot ajánlott fel az alapítvány javára. Az elgondolások szerint, a Pokker János alapítványi dí­jat, a velejáró bronz plaket­tet és pénzjutalmat elsőíz­ben az 1991—92-es tanévnyi­tó ünnepségén adják át az arra érdemes fertőszéplaki tanulóknak, akik a helybéli általános iskolában, továbbá középfokú vagy felsőfokú építőipari. építőanyagipari oktatási intézményben kima­gasló eredménnyel fejezték be tanulmányaikat. A pénz­jutalommal az alapítványte­vők a tehetséges fiatalok to­vábbtanulásához, illetve pá­lyakezdéséhez kívánnak se­gítséget nyújtani. Azokban az években, amikor a kura­tórium nem talál díjra érde­mes diákot, a díj összegét oktatási eszközök vásárlásá­ra fordíthatja a fertőszépla­ki iskola. Kegyetlen ellentmondás, hogy gondolati görcsök ural­ják el a még itt maradottat, amikor mindent el akar mondani szerettéről. aki már elment. Hideg ész, forró szív! Mekkora hazugság! Színészről különben is több­szörösen nehéz visszavonha­tatlanul szólni, mert nem biztos, hogy közelről azt a színészt ismeri meg az em­ber akit a zsöllyébol lát a közönség. A színpadin a jó színész a helyzet ura, fensé­ges király vagy alattomos cselsxóvő. -rettenthetetlen hős vagy roskatag ember, aki összecsuklik az élet tene alatt. Gelley Kornélt huszonéve­sen ismertem meg — vagy inkább: akkor úgy gondol­tam, hogy ismerem — a kulisszák mögött, a nagy- fröccs mellett, amikor az ön­maguk sikertelenségét meg­érző színészek Hamlettá. Já- góvá vagy éppen ellenállha­tatlan bonvivánná válnak jótékony képzeletük erejétől. Kornél más volt. Színészsi- heder korában is sikeres művész volt — és közel százkilencven centis kisgye­rek Sose volt megeléged­ve a játékával. mindig jobban akarta ugyanazt ját­szani. Tépelődő. csupa ideg ember, teli kérdésekkel két­kedéssel. Órákra szinte bús­komorrá vált egy-egy rosz- szul ejtett szó, egy elszalasz­tott pillanat, egy suta moz­dulata miatt. Mindig önma­gától kérdezte meg: „ió vol­tam-e”. nem tűrte el. vagy nehezen viselte a pályatár­sak gratulációit. — mert sa­ját mércéjéhez viszonyítva sohasem volt elégedett. Lehet hogy ez volt számá­ra a játék, a színpadon kívü­li élete, s fent, a deszkákon a valóságos, amelyért any- nyit gyötrődött. Dé még sem volt soha magányos. Szere­tetreméltó ember volt, na­gyon őszinte, amennyire csak egv kisgyerek lehet. Pályáját a kecskeméti tár­sulatnál kezdte, a Tisza nart- ján 1954'őszén az emlékeze­„A színházban — ahol a közönség és az előadók egy­azon térben vannak jelen, s az előadók reagálhatnak a közönség reakcióira — egye­dülálló módon szerez tapasz­talatot egy emberi közösség, egy társadalom: nem csu­pán annyi történik, hogy a színészek tükröt tartanak az adott közösség életviteléaek, problémáinak, hanem az is, hogy a közönség mint kol­lektív minőség egy egész társadalom megtestesítőjévé válik, és kifejezheti, hogy igaznak vagy hamisnak tart­ja, elfogadja vagy elveti a róla kialakított és neki fel­kínált képet. Ezért játszik a színház olyan fontos szerepet egy társadalom, egy kultúra, egy ország önmagáról alkotott képének, identitástudatának kialakításában, saját egyedi voltának érzékelésében: ta­lán sokkal nagyabb szerepet, mint az adott társadalom lé­tezési módjának bármely más megnyilvánulása. A kép, amelyet egy ország drámairodalma és előadási stílusai az országról festenek, nemcsak az adott társada­tes Csárdáskirálynőben — hosszú évek után akkor ját­szották először Kálmán Im­re operettjét — mutatkozott be': egy gügye főhercegként. Kényszerű szünet követke­zett — betegség — majd a Kőszívű ember fiainak Pall- witz Ottóját játszotta, ame­lyet 1961 tavaszáig több mint félszáz szerep, bemutató kö­vetett Szolnokon. Sokoldalú színész volt ,Ce- lestin Fourminttól Steinbeck Lennie-éig. Loriat őrmester­nek ugyanolyan nagyszerű volt, mint merániai herceg­nek. Ottónak. 1961-ben a Nemzeti Szín­ház szerződtette, majd a Ka­tona József Színház tagja lett. A legszebben beszélő ma­gyar színészek egyike volt, talán így került bele a törté­nelem viharába: 1956 no­vemberében ő olvasta fel a lom identitásélményét erősí­ti: ez a kép lényeges eleme annak is, hogy az ország mi­ként mutatkozik meg a vi­lág előtt. Mérhetetlenül fon­tos tehát, hogy megteremt­sük a rendszeres egymás kö­zötti kommunikáció lehető­ségeit: le kell fordítani és elő kell adni a más orszá­gokból, a más kultúrákból származó műveket, de mindenekfölött maguknak a társulatoknak kell elvinni előadásaikat más országok­ba, ezzel nem csupán egymás jobb megértéséhez járulhat­nak hozzá, hanem kölcsönö­sen meg is termékenyíthetik egymás művészi elképzelé­seit. Egy olyan korban, amely­ben elárasztja a világot a televízió olcsó, kereskedelmi indíttatású matériája, az emberi kultúra gazdagságá­nak, változatosságának fenn­maradása szempontjából fon­tosabbá vált, mint eddig bármikor az emberiség tör­ténetében az egyformára gyúrt banalitások özemétől fenyegetett hagyományokat, a kultúrák egyéni arculatát védelmező, élő színház.” szolnoki adón az újonnan alakult kormány felhívását. S még egyszer bekerült történelmünkbe: a Nagykör­út és a Rákóczi út kereszte­ződésében állt egykori Nép­színház — amelyet Nemzeti Színházunkként tiszteltünk — színpadán az övé volt a Lear királyban az utolsó szí­nészi szó. mielőtt az épületet felrobbantották. Élete utolsó éveiben is jó szerepeket játszott — talán többet is a kelleténél, meg­görnyedt, majd összeroppant a szívesen fogadott teher alatt. Emlékszünk játsszásaidra, te hajdani szálfatermetű, gyönyörű lelkű, egykori szol­noki kisfiú. Valahol a bá­rányfelhők mögötti nagy tisz­taságok színpadán boldogab­ban éld újra földi szerepei­det. Tiszai Lajos Szolnokon Nemzetközi kórustalálkozó Kodály tiszteletére Hangverseny a színház javára Búcsú Gelley Kornéltól Parasztasszonyok Don Cesar a Királyasszony lovagjában (jobbról) a cím­szereplő Somogyváry Rudolffal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents