Szolnok Megyei Néplap, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-25 / 72. szám

Nemzetközi körkép Befolyásolhatja az átalakítás Utómét Valódi választás a Szovjetunióban A törvényhozó testület megválasztása nagy ese­mény egy ország életében, ha a választók valóban vá­laszthatnak. A Szovjetunióban március 26-án választ­ják meg a Népi Küldöttek Kongresszusának tagjait. Hosszú idő után először valódi választásról van szó. Kimenetele jócskán befolyásolhatja az átalakítás üte­mét. A tavaly decemberben elfogadott új választójogi törvény alapján zajló választás a politikai reform első — kiemelkedő jelentőségű — lépése. Azt kell szavatol­nia, hogy a népképviseleti testületek valóban a népet képviseljék. A nagyrészt már lezajlott választási előkészületek so­rán látható volt, hogy az új törvény a népakarat előtt tágra nyitotta a kapukat, ám az is, hogy a hozzájuk va­ló összes kulcsot még nem vette el a hatalmi appará­tustól. A helyi hatalmassá­gok többhelyütt most is csak a kiskaput hagyták nyitva — saját embereik számára. A peresztrojka él­harcosai előtt olykor döng- ve becsapódtak e kapuk. Hovos viták A jelöltállításokat a vá­lasztók rendkívüli aktivitá­sa jellemezte. A lakosság minden rétege tömegesen részt vett a választási elő­készületekben. A jelölőgyű­léseken heves, időnként sze-. mélyesikedésbe, sértegetésbe is átcsapó viták folytak. A mostani választáson a korábbiaknál jóval több képviselőt választhatnak területi alapon, kevesebbet a hivatalos politikai és tár­sadalmi szerveztek listáján. (1500 képviselőt választanak meg területi alapon. 7áü-el a hivatalos szervezetek lis­táján.) A területi elven tör­ténő jelölésnél teljesen új vonás, hogy míg korábban csak a munkahelyi kollek­tíváik kezdeményezhették a jelöltállítást, addig most la­kóhelyi gyűlések is megte­lhették ezt. A dolog jelentő­sége nyilvánvaló: a mun­kahelyen az alá-fölérendelt- ségi viszonyok miatt köny- nyen megeshet, hogy a kol­lektíva nem szíve szerint A legszembetűnőbb fo- -gyatékosság: a törvényalko­tók két olyan szűrőt építet­tek be a jelölési mechaniz­musba, amely a gyakorlat­ban sokszor antidemokra- tikusnak bizonyult. A kör­zeti választási bizottságok­ról és a körzeti előválasztó gyűlésekről — amolyan elektori gyűlésekről — van szó. A széles jogkörrel fel­ruházott körzeti választási bizottságoknak jogálban állt minősíteni, hogy ez vagy az a jelölőgyűlés szabályszerű­en zajlott-e le, .az ott állí­tott jelöltek neve felvehe­tő-e a szavazócédulákra. A legtöbb felzúdulást éppen az váltotta ki, hogy ezek a bizottságok eljárási szabály­talanságokra hivatkozva nem egvszer semmissé nyil­jelöl, hanem a rangsorolás­nak hódolva. Most először nem korlá­tozták a küldöttnek jelölhe­tő személyek számát és első ízben volt lehetséges az ön­jelölés. Ez az első alkalom, nogy a jelöltek választáv ügynököket bízhatnak meg választási kampányuk szer­vezésével és a szavazat­számlálás ellenőrzésével. Az új választójogi tör­vény elveit, demokratikus vonásaik miatt, igen kedve­zően fogadta a szovjet tár­sadalom. Ám mint a történelemben annyiszor, most a szovjet' választáson is megtörtént, hogy az elvi magaslatok fe­lé tekintő ember bukdácsolt a gyakorlat göröngyös tere­pén. Az első nagy lelkesedés után most erősödik a meg­győződés, hogy a lényeg a részletekben van, a részle­tek pedig — mint kiderült — sok tekintetben kidolgo­zatlanok. vánították a helyi hatalmi apparátus számára kelle­metlen emberek jelölését. Ha jogilag talán megalapo­zott -volt ás egyik-másik döntés, kilógott a lóláb: a körzeti választási bizottsá­gokat a helyi tanácsi szer­vek állították ősze, függé­sük így valószínűsíthető. E testületek döntése ellen a felsőbb instanciához, a Köz­ponti Választási Bizottság­hoz lehetett fellebezni. A Központi Választási Bi­zottság elnökhelyettese saj­tóértekezleten elmondta, hogy a hozzájuk befutott hétezer fellebbezés esetében túlnyomórészt a választók­nak adtak igazat, gyakran még akkor is, ha csakugyan volt valami formai hiba a jelölésben. Az eljárási sza­bályokat — mondta — még ráérnek tanulni a választók, most a hangsúly a politikai célon, a demokratizmuson, a népi kezdeményezés érvé­nyesülésén van. Ha a pa­nasztevők zöme elégtételt is kapott, aligha tekinthető megoldottnak a kérdés. A választók jó része bizonyá­ra nem vállalta a panaszté­tellel járó további harcot, amikor kezdeményezésüket jogi csűrés-csavarással el­fojtották. A területi elv alapján jelölt személyek névsorát tanulmányozva az a benyo­más alakulhat ki, mintha a választók fukarkodtak vol­na a jelölésekkel: a törvény által megengedett 1500 man­dátumért csak 2895 jelölt versenghet. Nem jön ki te­hát átlagosan még a két je­lölt sem egy-egy választási körzetire. Minden negyedik választási körzetben csak egy jelölt van, s csodák- csodájára az rendszerint apparátusi tisztségviselő. Nos, a látszat csal. Nem a választók fukarkodtak a jelölésekkel. Ellenkezőleg, ők nagyon is bőven találtak méltó jelölteket. Ez az ered­mény a lebonyolítási rend­szer egyik működési zava­rának a következménye. „ Választási egykék" Hogyan született a közel négyszáz „választási egy­ike”? A törvény egyik ren­delkezése szerint a körzeti választási bizottság körzeti előválasztó gyűlést hívhat össze, ha túl nagy az adott körzetben a jelöltek száma. (Ezen elektori testület össze­tételének befolyásolására, kulisszák mögötti machi­nációkra tág lehetősége nyílt a hatalmi apparátusnak, az előírások homályossága mi­att.) A választójogi törvény szerint a körzeti előválasz­tó gyűlésnek az a feladata, hogy túl sok jelölt esetén ésszerű mértékre csökkentse a jelöltek számát, és ezáltal megkönnyítse a választók számára a jelöltek áttekinté­sét. Ezt a passzust a válasz­tási bizottság — gyanítható- lag súgásra — sokhelyütt úgy értelmezte, hogy már a három jelölt is áttekinthe­tetlen, igazán könnyen csak egyet lehet áttekinteni. Az egyes jelölés a válasz­tójogi törvény szellemével nyilvánvalóan ellentétes, hiszen az alapelvként rög­zíti, hogy valódi választási lehetőséget kell biztosítani. Arról most nagy vita fo­lyik, hogy betűjelével is ellentétes-e. A törvény ide­vágó cikkelye ßzenint ugyan­is „tetszőleges számú” jelölt állítható. Ezt bizonyára úgy értették a törvényalkotók, hogy nincs felső határ, ám több körzeti választási bi­zottság úgy értelmezte, hogy az egy is „tetszőleges szám”. Tagadhatatlan. Viszont az is, hogy egybÄ nem lehet választani . Sok hiba helyrehozható még március 26-án, a szava­záson. Sok múlik' a válasz­tók felelősségérzetén, ko­molyságán. A mostani vá­lasztásokon már senki nem fogja — tüntető lojalitással — kikerülni a lefüggönyö­zött fülkét, hogy nyilvános­ság előtt adja le szavazatát a hivatalos jelöltre. Nem csak azért, mert ezt a ko­rábban „nemes gesztusnak” minősülő — magatartást most kifejezetten tiltja a választási törvény, hanem mert az emberek átérzik az ügy jelentőségét. Erre valla­nak a sajtót ezrével elárasz­tó olvasói levelek is. ame­lyekben a választási rend­szer hibáinak kiigazítására ^esznek javaslatokat. A leg­gyakrabban visszatérő gon­dolat az, hogy a iövőben a választást szervező testüle­teket is demokratikus vá­lasztás eredményeképpen alakítsák meg, tevékenysé­gük ellen pedig, szükség esetén, független választási bíróságnál emelhessenek pa­naszt. Barta György Hatékony szűrők A Szovjet Tudományos Akadémia szavazata alapján Andrej Szaharov világhírű fizikus is (képűnk jobb oldalán) kísér­letet tehet az új szovjet parlamentbe való bejutásra (MTI-telefotó) Gazdaság, n , - ­politika, ellenzék Prágái szigor A LIAZ-gyár még tartja világszínvonalát — egyre többen fordulnak a politizálás felé ' (Fotó: CTK—MTI) Csehszlovákiában az ideo­lógiai vonulatok a jelek sze­rint jelentősen befolyásol­ják még a reformfolyama­tokat, ezzel magyarázható talán a prágai vezetés azon elhatározása, hogy szigorúan fellép az ellenzék képvise­lőivel szemben. A bizonyos hazai és széles körű nem­zetközi tiltakozás ellenére kilenchavi börtönbüntetésre ítélték például február vé­gén az ellenzék egyik jelen­tős alakját, Vaclav Havel drámaírót, akit garázdaság­gal és államellenes izgatás­sal vádolták. (Büntetését időközben nyolc hónapra csökkentették. A szerk. megj.). A Nóbel-díjra is esélyes írót a januári Ven­cel téri tüntetésekkor vették őrizetbe, amikor is Prága központjában napokon ke­resztül folytatódtak az em­lékező megmozdulások Jan Palach halálának huszadik évforulóján. (A diák „prágai tavasz” eseményeinek elfoj­tása miatt tiltakozásul fel­gyújtotta magát.) Feltűnő volt már január­ban is a hatóságok megle­hetős — vízágyús és gumibo­tos — szigora a felvonulók­kal szemben, s ennek egye­nes folytatása Jett a közel- ■imúltban hozott, talán túl­zottan is kemény bírósági ítélet. Igaz, ez nem érhette teljesen váratlanul a meg­figyelőket. hiszen Adamec kormányfő programja fel­vázolásakor is leszögezte, hogy a kormány határozot­tan és keményen fellép az ellenzékkel szemben, küzd a destabilizációs erők ellen. Ezek száma pedig — úgy tűnik — igencsak megnöve­kedett. Míg azelőtt csak a Charte ’77 nevű szervezet jelentette az ellenzéket, má­ra a másként gondolkodók tábora kiszélesedett. 1968 egykori reformerjei az Üj- jászületés nevű mozgalom­ba tömörültek, s kiállt a .rendszerbírálók mellett a korábban hallgató Alexander Dubcek is. Űj frontot ala­kítottak a vezető értelmisé­giek is. köztük számos olyan művész és tudós, aki eddig nem politizált. Különösen kiszámíthatatlan tényezővé vált az ifjúság, független csoportjai gombamódra szaporodnak. De miért is e nagy és egyelőre még kibékíthetet- lennek tűnő ellentét a cseh­szlovák vezetés és az ellen­zék között? Köztudott, hogv hivatalosan is beindították már az átalakítás, a prestav- ba gépezetét. Nos, a válasz abban a hivatalos felfogás­ban rejlik, miszerint a gaz­dasági megújulást nem kell feltétlenül követnie a poli­tikai megújulásnak is. A CSKP vezetése ma még destruktívnak, szocialistael- lenesnek ítéli me a politikai intézmény rendszer reform­jának az igényét, szándé­kát. A hivatalos prágai ál­láspont szerint az ország jelenlegi politikai intéz­ményrendszere is megfelelő alapot nyújt az átalakítás­hoz. Ügy tartják, Csehszlo­vákiában lényegében máris megvalósultak a másutt el • érendő célként emlegetett szocialista pluralizmus is­mérvei és követélményei. A Nemzeti Frontra hivatkoz­nak ilyenkor, ahol a pártok, csoportok és érdekszövetsé­gek úgymond valódi plura­lizmust reprezentálnak. Más kérdés azonban, hogy tényleges-e ez a pluraliz­mus, mivel a CSKP vezető szerepe a hagyományos mó­don érvényesül. Az ország gazdasági hely­zete a gazdasági reformokat elodázhatatlanná tette, hi­szen az elavuló vagy elavult termékszerkezet, a korsze­rűtlen ár- és bérviszonyok, a tőkés export visszaesése és a belső ellátási gondok azzal fenyegetnek: az egy­koron előkelő helyen álló Csehszlováítia végzetesen le­szakad a világszínvonaltól. Ha sok vajúdás után is, de a gazdasági reformok bein­dultak. a 1990-től —ha min­den igaz — még gyorsabb sebességre is kapcsolnak. Már most elkezdődött a vtö- Lalatok átállítása a nyere­ségérdekeltségű termelésre, hozzáláttak a mechanizmu­sok egyszerűsítéséhez, egy sor új törvény született az adókról, a bankokról, a ve­gyes vállalatokról. Sokakat nem elégít ki azonban az átalakítás üte­me, s az ellátási gondok mi­att is elégedetlenkedők a politika felé fordulnak 'is változásokat várnak. Külö­nösen, hogy Kelet-Európa más államaiból is hasonló fejleményekről értesülhet­ni. A húszéves nyugalom csalóka állóvize azonban lassan kezd fodrozódni, s időnként már komolyabb hullámokat is vet, mint például januárban. Ezért a csehszlovák párt- és állami vezetésnek komoly, s a poli­tika művészetének alapos ismeretét követelő leckét kell megoldani. Nevezetesen: most kellene megragadnia a lehetőséget, hogy. megnyerje magának a peresztrojkát tá­mogató rétegeket, s kezet nyújtva nekik a kölcsönös előnyök és bizalom alap­ján. biztosítsa részvételü­ket az országépítő munká­ban. Az ifjúság képviselői­vel már rendeztek egy is­merkedő találkozót, s úgy vélem, a kibontakozás út­ját is a tárgyalások, a meg­beszélések jelentik, nem a bírósági ítéletek. Daróczi László Az izraeli tiltakozás ellenére \ Az Egyesült Államok és a Palesztinái Felszabadítási Szervezet Tuniszban az iz­raeli tiltakozás ellenére is­mét felveszi a három hónap­pal ezelőtti még a Reagan- kormányzat idején megkez­dett — majd azóta függő­ben maradt — ..párbeszéd” fonalát — miközben Wa­shington és Izrael kapcso­latai minden korábbinál na­gyobb teherpróbának vannak kitéve. Robert Pelletreau, az Egyesült Államok tunéziai nagykövete Tunisz északi külvárosában találkozik a PFSZ küldöttséggel .melyet ismét Jasszer Abed Rabbo vezet. Jasszer Arafat PFSZ VB elnök bagdadi közlése szerint delegációjuk mun­kaokmányt terjeszt ele, mely a közel-keleti béke elérésére vonatkozó indít­ványokat valamint a nem­zetközi konferenciával kap­csolatos palesztin elképze­léseket tartalmazza. Az amerikai képviselővel való találkozón egyúttal fel ki­várnák vetni a megszállt te­rületeken bekövetkezett újabb tragikus fejleményeket, az elmúlt hétvége hét agyonlőtt és hetven megsebesített ál­dozatát, kérve Washington közbenjárását a viszonyok elmérgesedésének megaka­dályozásara. Palesztin for rások szerint bár még nyil­ván formálódóban van a Bush-kormány külpolitiká­ja, reménykeltőnek ítélték, hogy a korábbi évek kizáró­lagos Izrael melletti kiállá­sa helyett Arensz külügy­miniszter minapi washing­toni itárgyalásain a merev- izraeli vonalvezetés nyílt bírálata is teret kapott, bi­zonyos változásokat tükröz­ve — bár természetesen nem kérdőjelezve meg a stratégiai szövetség lényegét. Ami a washingtoni szán­dékokat illeti, az Izraelben megjelenő Haiarec nevű független liberális lap olyan értesülést közölt, miszerint kettős amerikai ajánlat for­málódik. Az amreikai kül­ügyminisztérium azt indítvá­nyozza a PFSZ-nek, hogv az engedélyezze a megszállt területek megválasztott vagy kinevezett palesztinjai-' nak az Izraellel való tár­gyalásokat egy átmeneti bé­ke kialakításáról Ciszjor- dániába és Gazaban Ennek ellentételeként az Egyesült Államok vállalná, hogy a PFSZ-t m:nl szervezetet meghívnák a megszálit te­rületek végleges jövőjének kialakításáról folytatandó tárgyalási fórumra. Elemzők szerint a fenti elképzelés nyilván a rö­vid távon elérendő' célt, a palesztin népi ellenállás miatt Izraelre nehezedő nemzetközi és belső nyomás leszerelését célozza, a bi­zonytalan és homályos jö­vőbe helyezve az „ideigle­nes megegyezést” majdan követő végleges megoldást, ennek ellenére mindez már jóval túl van izraeli jobb­oldal és vezető ereje, a Li­kud számára elfogadhatónál. Izraelben nagy visszhango' s bizonyos meghasonlási váltott ki az Arensz—Baker tárgyalások kedvezőtlen mérlege. Rövid távon a fő kérdés­nek most azt tartják Jeru­zsálemben, hogy a változat­lan törekvést (a területek fe­letti izraeli hatalmat) mi­ként tudja Samir újnak, ru­galmasnak tűnőnek beállíta­ni. Eszes Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents